Népújság, 1961. december (12. évfolyam, 283-307. szám)

1961-12-20 / 299. szám

1961, december 20„ szerda, népűjsag 9 Régi iratok birodalmában \ Ahol a parádi víz fakad... SÁRGULT PAPÍROK fölé hajol egy fiatal, szemüveges férfi a nagy fényerejű lámpa alatt. Az 1700-as évek dere­káról, községe jobbágyössze­írását tanulmányozza egy fia­tal pedagógus. A szomszéd széken egy szőke, csinos leány ül, előtte jegyzettömb és egy hatalmas köteg irat. A Ta­nácsköztársaság egészségügyi vonatkozásait kutatja. Az egri állami levéltárban vagyunk. Kalauzunk dr. Soós Imre levéltárvezető — mint budapesti szakemberektől hal­lottuk —, a magyar levéltáro­sok egyik legjobbja, aki a folyó év során a „Szocialista munkáért” érdemérem birto­kosa. — Mi tulajdonképpen a le­véltárak célja? — Minden levéltár a tör­ténelmi értékű iratok őrző­helye — a tudományos kuta­tás részére. Emellett természe­tesen a népgazdaság részére szükséges dokumentációs anyagot és a különböző szer­vek részére a folyamatos ügy­viteli értékkel bíró iratokat is őrzünk. — Milyen levéltári anyag so­rakozik a polcokon? — Az egri állami levéltár egyesíti az 1876 előtti Heves és Külső " 'Szolnok törvényesen egyesült vármegyék, az 1876 utáni Heves vármegye, továb­bá Eger és Gyöngyös város, valamint az egri főkáptalan hiteles helyi levéltárát. Gyűjtő­területe Heves megye jelenlegi területére terjed ki. A levél­tári törvény értelmében itt őr­zik a megye valamennyi köz­sége, vállalata, közintézménye 1950 előtt keletkezett hivata­los iratát. — Milyen terjedelmű az Egerben felhalmozott irat­anyag? — Kettőezer polcfolyóméter terjedelmű irat áll kezelésünk alatt — mondja Soós Imre, a levéltár vezetője. Ahogy végigsétálunk a mennyezetig érő állványokon példás rendben sorakozó irat- kötegek között, az az érzé­sünk, hogy ezek a vastag fa­lak őrzik gondosan a múlt minden keservét s kevés örö­mét, és épülő-szépülő életünk megmásíthatatlan dokumentu­mait. — A RÉGI VARMEGYE le­véltára már 1620 körül műkö­dött — mondja Soós Imre —, mint levéltári intézmény. Eb­ben az időben Fülek várában, a török uralom alatt álló me­gye akkori székhelyén, a nó­tárius kezelése alatt állott. Az iratmennyiség 1682-ben három ládányi terjedelmű volt, az is elégett a fülek! várostrom alatt. Ezért a 16—17. századi iratanyag csak 4 köteget tesz ma ki. A 18. század közepéig Gyöngyösön tárolt iratmennyi­ség, 1768 körül Egerbe került, A BETHLEN utca 13 alatt egy kis földszintes ház ala­csony szobájában kerestem fel Zbiskó Bélát. Most vagyok • itt először. — Megvallom, régen készültem ide, s megállapít­hatom, hogy a látogatás ha- lasztgatásával sokat mulasztot­tam. Régen ismerem a hat­vankét éves festőt. A háború előtt már láttam sok szép freskóját és néhány portréját. Tekintetem körülhordozom a téglalap alakú szobán, ahq} minden falon, minden tal­palatnyi helyen kép és kép. Rajztekercsek, kész festmé­nyek garmada, mitológiai ala­kok plasztikus keretben, a ter­mészetestől tizenegyszeres ki­sebbített' „minla”-kidolgozás- ban. Az ajtón és a szekrény oldalán feltűzdelt, földig érő vásznakon fenyő- és pálma­fák. a szoba közepén festőáll­vány. — Rosszkor jöttem — adok hangosan kifejezést gondola­tomnak. — Engem mindig munkába" talál — mondja a festő. Ezerkilencszáztízben kezd­tem, amikor Kencz János bé­csi festő és Sándor Béla, az Iparművészeti Főiskola igaz­gatója az egri főszékesegyház freskóit készítették. Apám a székesegyház harangozója lé­vén. ott settenkedtem a festők körül. Már akkor' megragadott a festészet kifejező szépsége. Faselet adtak a kezembe. Fes­tettem. Azután magukkal vit­tek Budapestre. Később cs­ahol az akkor épített megye­háza második emeletén létesí­tett levéltári helyiségben nyert elhelyezést. Itt sétálunk, a ma is meg­levő, értékes, díszesen ara­nyozott, művészi kivitelű, ba­rokk tölgyfaszekrények kö­zött, melyekben ma a Gyön­gyös városi iratanyag sorako­zik. A helyiség ajtaján ma is Fazola mester szép barokk zá­ra és kilincse díszük. — Melyek a legrégibb ira­tok, melyek Egerben vannak? — Kétségtelenül az egykor közjegyzői szerepet betöltő, főkáptalani hiteles helyi levél­tár egyes iratai származnak a legrégibb időből — a távoü középkorból — 1261-ből. A levéltár kuriózumai iránt érdeklődöm. — Vitathatatlanul a megle­hetősen gazdag török oklevél­tárra büszkék lehetünk. Érté­kes gyűjteményt képeznek Gyöngyös város eredeti török­nyelvű oklevelei, szám szerint 280 darab. MEGTUDOM, hogy a levél­tár mai helyére, a vármegye- háza börtönépületébe, csak 1927-ben költözött át és bár a gazdagodó anyag részére egyre kevesebb a hely, de or­szágos vonatkozásban egyike a legjobban elhelyezett levéltá­raknak. Soós Imre szerény ember, azt már nem mondja el — azt csak Budapesten tudtam meg róla —, hogy a vezetése alatt álló egri állami levéltár or­szágos vonatkozásban a leg- rendezettebb vidéki levéltár! A külföldről hazánkba láto­gató idegen szakemberek ré­szére mindig az egri levéltá­rat mutatják meg a Levéltárak Országos Központjának és az Országos Levéltárnak a veze­tői. — De mit jelent a tudomá­nyos igénnyel nem bíró átlag­ember részére az egri levél­tár? — Igen sok olyan iratot őr­zünk, melyekre egyeseknek, életük során igen nagy szük­ségük lehet. Így többek között régi iskolai bizonyítványokról, nyugdíjazás előtt a szolgálati idő igazolásáról, iparenge­délyről és mesterlevélről, a meglevő eredeti okmányok alapján hiteles másolatot ál­lítunk ki. — Hogy állunk a mai mo­dern iratok levéltári begyűj­tésével? — A korszerű levéltári tör­vényünk értelmében, a megye minden közintézménye, taná­csai, vállalatai, iskolái, kór­házai, állami gazdaságai, ter­melőszövetkezetei, ipari és ke­reskedelmi szervei iratanyagu­kat gondosan kezelni kötele­sek. A levéltár szakemberei állapítják azután meg, hogy melyek azok az „irattermelő” szervek, melyek iratanyagu­kat a levéltárnak átadni kö­telesek. Ezen iratokat azután az egyes szakágazatoknak megfelelően elkészített, selej­tezési ügykörjegyzék alapján darabonként átvizsgálják és a jelentős darabok megőrzésre kerülnek. Vannak természete­sen iratok, melyek nem se- lejtezhetők, így többek kö­zött, az 1919-es TanácskÖztár- saság-i és az 1945-ös iratok — mások 1—2, vagy ismét má­sok csak 10 év után selejtez­hetek ki. — Hogyan lehet eligazodni, egy-egy konkrét témát megta­lálni a hatalmas irattömeg­ben? — Az egyes szervek iratai­hoz jól használhatják a kuta­tók a különböző segédkönyve­ket, név- és tárgymutatókat, iktatókönyveket. Csak ezek segítségével válik lehetségessé egy-egy levéltári anyagegység­ben a tökéletes eligazodás, a keresett téma felkeresése. Megtudom, hogy a levéltár­nak nagy értéke a hatalmas térképgyűjteménye, melynek egyes darabjai már a feudális korból származnak. Komoly értéket képvisel gazdag könyv­tára, mely gyűjti valamennyi megyei vonatkozású kiad­ványt. — Évente 4—500 kutató ke­resi fel áz egri levéltárat kü­lönböző témák feltárása kap­csán — világosít fel Soós Im­re. — Természetesen, az egri és megyebéli kutatókon kívül, az ország legkülönbözőbb ré­széből megkeresik az egri le­véltár gazdag anyagát. Szinte nincs is olyan téma, mely iránt ne érdeklődnének: bá­nyászati, geológiai, mezőgaz­daság-fejlesztési, az orvosi, a művészettörténeti, munkás- mozgalmi és szociológiai témák iránt. KIVÁLÓ MUNKATÁRSAK állnak Soós Imre levéltárve­zető segítségére, Erényi Már­ton segédlevéltáros már 25 éve kezeli a levéltárba helye­zett iratokat, a nyáron kapta meg a „Kiváló dolgozó” ki­tüntetést és Hordós István le­véltári őr, aki már 1933-tól áll az egri levéltár szolgálatában. Hármuk jó munkája révén harcolta ki az egri állami lej véltár országosan kimagasló jó hírét és eredményeit. Lefelé ballagva a régi-régi lépcsőkön, még fülembe csen­genek a levéltárvezető szavai: — A levéltár nem holt betűk tömegének gyűjtésével fog­lalkozik, hanem a közeü és távoli múlt írásos emlékeinek, adatainak rendszeres megóvá­sa révén, azokat a kutatók rendelkezésére bocsátja, hogy tökéletesebben, hamisítás nél­kül megismerhessük a múltat és segítséget nyerjünk jövőnk építéséhez... Sugár István Egy egri festő portréja csap alá helyezi az üres pa­lackokat, aztán kezdetét veszi a munka. Gyorsan telnek az üvegek. Csortosné a megtelt palackokat tovább adja öz­vegy Gáspár Andrásáénálc, aki félautomata gépével, parafadu­gókkal zárja le az üvegeket. Tóth Józsefné látja el cím­kékkel a palackokat, s azok nemsokára megkezdhetik út­jukat a fogyasztókhoz. Üjabb és újabb üvegek telnek a töl­tőállványon, csattog a dugó­prés, ügyesen, fürgén dolgoz­nak az asszonyok, gyorsan jár a kezük. — Mennyi üveget töltenek meg naponta? — Ezerháromszáz liter kö­rül... Nemrég még az 1000 litert sem tudták palackokba tölteni. Az I-es forrás vizét használ­hatták csak, s ennek hozama nem sokáig bírta a töltés ira­mát, a felfakadás lassúbb volt, mint ahogy az kellett volna. 800 liternél meg kellett áll­mok. — Nagy változás történt ezen a téren... Üzembehelyez­tük II-es számú forrást is. így tehát már két forrásból végezhetjük a töltést. A parádi palackozóban megkezdődött a töltés. A képen A gyógyhatású, enyhén ké- Csortos Józsefné, özvegy Gáspár Andrásáé és idős Gábor nes ízű, egészségmegújító pa- Lajos telepvezető — munka közben. « rádi ásványvizet keresik, ked­Hideg köd borong. Az épü- — Még egy negyedórányi vélik mindenfelé. Aki erre jár, leteket takargató erdő fái le- idő s hozzáfogunk — mondja s megszomjazik, fillérekért fo­vetkőzve dideregnek, ágaikon idős Gábor Lajos bácsi,< a te- gyaszthatja _ de más igénye­má r vastag hócsomók nehezed- lep vezetője - Tizenkettőkor j ^ az a 20-25 ezer nek. Ide, a paradi völgybe, a kezdik mindennap a töltést. “ Mátra vonulatai közé legha- Pontosan. Perccel se később, “tér parádi víz, amit ebben marább beköszöntött a tél. se hamarabb. a kis faházikóban töltenek Apró faházikó a parádi víz Csortos Józsefné áll a töltő- palackokba, palackozója. Mikor belépünk, automata mellé. Állványokra, (p. d.) éppen az előkészületeket vég­zik az asszonyok a töltés meg­kezdéséig. Mossák, öblögetik a palackokat. A hős vőlegény Barcelonában példaként em- emlegetik Alfonso Peronot, aki egy tűzvész alkalmával saját élete kockáztatásával mentette ki menyasszonyát és annak szüleit az égő házból. Kide­rült azonban, hogy Peroro ma­ga idézte elő a tüzet, hogy kiállhassa a bátorsági próbát. Tettének magyarázatául a kö­vetkezőket hozta fel: „Azt mondtam a menyasszonyom­nak, hogy hajlandó vagyok érte a tűzbe menni, de sza­vaimat hitetlenkedő mosollyal fogadta. Be akartam bizonyí­tani, hogy igazat mondtam. ■ A MÁV tájékoztatója az ünnepi forgalomról A MÁV vezérigazgatósága, tekintettel a december 24—26-i hármas és a december 31. — január 1-i kettős ünnepekre, a következőkre hívta fel az uta­zóközönség figyelmét: December 24-én, vasárnap, 25-én, hétfőn és 31-én, vasár­nap, a hivatalos menetrend­könyvben a munkaszüneti na­pokra előírt; december 26-án, kedden és január 1-én, hétfőn a vasárna­pokra előírt; december 27-én, szerdán és január 2-án, kedden, a hétfői munkanapokra előírt vonatok közlekednek. Tekintettel a várható erős utasforgalomra, december 22— 24, 26—27, december 29—31, január 1—3 között mentesítő vonatok indulnak. A december 24—26-i hár­mas ünnep várható gyenge utasforgalma miatt — elsősor­ban december 25-én — egyes helyi és távolsági vonatok köz­lekedése szünetel. Mind a mentesítő vonatok közlekedésére, mind a vonatok elmaradására a pályaudvarok adnak bővebb felvilágosítást. Kertész Lajos zongoraestje Egerben A Liszt—Bartók év méltó be­fejezése volt Egerben Kertész Lajos zongoraművész hangver­ben és Ausztria más városai­ban dolgoztam velük, tanító- mestereimmel. Külföldi tanul­mányaimat az első világhábo­rú szakította félbe. Orosz fog­ságba kerültem. Itt is sokat láttam, sokat tanultam. BESZÉLGETÉS közben elő­kerülnek az értéket képviselő papírtekercsek, a kész mun­kák sokasága. A tervezések, művészi elgondolások, stukkód és akantusz-levelek, a díszítő- művészet ma is használatos részrajzai, a plútók és amo- rettek csodálatos szépségű ki­dolgozásai. A vásznak tucatjai: Petőfi a Kutyakaparó csár­dában, Vihar, Dinnyézés a pusztai alkonyaiban, Szüreti allegória. Őszi rózsa, stb., stb., egy önálló kiállítást is elérő mennyiségű munka. A Nimfa- és Faun-kép, az önarckép és a festő édesanyjának képei. — Miért él ennyire vissza­vonultan? — A festészetben, hogy úgy mondjam, két vonalat képvi­selek. Az egyik a portré és a másik a nagy dimenziójú le­hetőségeket nyújtó fres'kófes- tészet. Ez a kenyerem, itt él­hetem ki magamat igazán kedvemre. Eszményképem is mindenekelőtt Maulpertsch, aki a nagy fali és mennyezet­képek. oltárképek barokk mű­vészetének képviselőiéi Vé­gigutaztam az országot, hogy Maulpertsch munkáival meg- ismerkedhessem. Jártam Sü­megen, Pápám, Győrben és másutt, ahol megcsodálhattam a nagy freskó- és képfestő al­kotásait. Természetesen Leonardo!, a színezés utolérhetetlen művé­szét, Rembrandt barokk ké­peinek víziószerű megnyilat­kozásait, éppen olyan csodá­lattal szemlélem, mint Michel­angelo reneszánsz-barokk mű­vészetét. Fel is fedezem az „önarc­kép” hátterének mezőnyében, „miniatűrök”-ben a festő „óriások”-at, közöttük a ma­gyar Benczúr Gyula, Székely Bertalan és Lotz Károly port­réit. EZUTÁN — mint ahogyan a festő mondja — „mai” kép ke­rül elő, ahol a munkások cso­portja elevenedik meg. Elő, eleven kép. A művész vissza­álmodta a helyet, ahol az első világháború alatt, fogsága idején járt. Itt is megörökí­tette az édesanyát a hallgató­ság első sorában. A Számon­kérés még csak kompozíció. Egyszer majd az is kidolgozást nyer. A háború áldozatai, a halottak, bénák, özvegyek és ái-vák csontváz-, illetve leso­ványodott, lerongyolt tömege indul a számonkérésre. Meg-! rázó kép. — A legutóbbi munkáját — úgy tudom —, Egerben készí­tette. — Kissé elfelejtettek már szülővárosomban. Igaz, sokat voltam távol. Templomok, ká- p’olnák, kultúrházak, zene- és színháztermek freskóit festet­tem szerte az országban. Eger­ben legutóbb az Ifjúsági Bü­fé festésén segédkeztem. Elé­gedettek voltak a munkánk­kal, dicséretet kaptunk érte. — Milyen tervei vannak? — Dolgozni szeretnék, minél többet, alkotni, mindig szeb bet, nagyobbat. Munkabírá­som és kedvem fiatalos. Ügy kezelem az ecsetet ma is, mint harmincéves koromban. Min­denem a munka. Csali a mun­ka tud kielégíteni, a legna­gyobb boldogság számomra, ha dolgozhatom. — Gondolt-e már önálló ki­állításra? — Lehet, hogy egyszer majd arra is sor kerül, de azt soha­sem szabad elsietni. ENNYI TERV és munka­kedv, eredményes munka lát­tán mi is azt kívánjuk Zbiskó Bélának, hogy még sokáig jó egészségben munkálkodjék. De azt ajánlanánk, hogy mű­vészetét ne rejtse el Bethleni utcai magányába. Zbiskó Bé-£ la tudása, művészete megér-> demli, hogy nyilvánosságot? kapjon és gyönyörködtessen^ másokat is. ? 0kö4 Miklós > senye az Állami Zeneiskola Bartók-termében. A művész műsorát szándékosan állította össze olyan kevéssé ismert Liszt-művekből, amelyek az öreg mester távolba világító zsenijét tükrözik, s amelyek a fiatal Bartókot megragadták, amelyekben meglátta, meg­érezte a továbbhaladás lehető­ségét. Kertész Lajos műsorá­nak összeállítása rendkívüli íz­lésről, szaktudásról tett tanú- bizonyságot. Interpretálása ki­magaslott az utóbbi évek zon­goraestjeiből, amelyekre Eger­ben visszaemlékezünk. Bartók a VI. Mikrokozmo­szának válogatott összeállítása az első nagy román tánc, a kedves, ízes, hangulatos szo­natina, olyan átfogó képet adott Bartók új világot nyitó zongorairodalmáról, hogy még azok is kellett, hogy élvezzék, akik eddig ellene szegültek. Ilyen stílusos Bartók-előadás- ra csak egyre emlékezünk Egerben. Kertész Lajos a mű­vészi teljesítményen túl misz- sziót teljesített ezzel az est­tel. Végezetül tartalmas, szin­te költői szépséggel megfogal­mazott bevezető szavaival kö­zelebb hozott minden művet a közönség szívéhez. És a há­lás tanítvány emlékezett meg hajdani mesteréről, amikor Kodály, ráadásként eljátszott Székely nótájával eszünkbe juttatta Kodály 79 születése évfordulóját, amely ezen a na­pon volt. MEGBÍZHATÓ MUNKAERŐ

Next

/
Oldalképek
Tartalom