Népújság, 1961. november (12. évfolyam, 258-282. szám)

1961-11-03 / 260. szám

19M, november S„ péntek SBPtJJSAO 5 W9T es erő A történelem a távlatok 'u- domanya Mégis, e távlaté tat nélkülözve is megírhatnék napjaink hiteles történelmét a kései utókorok számára, mint. ahogy meg is írták a Kreml kongresszusi palotájában az SZKP XXII. kongresszusán. Az a két hét, amíg a kong­resszus több mint nég> ezer küldötte, a testvérpártok kép­viselőinek részvételével, meg­vitatta a Szovjetunió Kom­munista Pártjának a XXI. kongresszus óta végzett mun­káját, a soron következő, lé­legzetelállítóan nagyszerű lei- adatokat. már egymagában, mint jelentős és távlataiban szinte felbecsülhetetlen törté­nelmi pillanatként vonult b- az emberiség történetébe nemcsak azért, mert egy olyan párt tartotta kongresszusát, amelyet Lenin vezetesevel a bolsevikok alapítottak, J párt lassan már fél évszázada, számtalan megpróbáltatáson keresztül is diadalmasan szer­vezte a szovjet ország népei a szocializmus és most a kom- muniznius'építésére, egy olya" párt, amelynek vezetésevei ma a Szovjetunió a világ egyik legnagyobb és *°k te­kintetben már egyedül a leg­nagyobb hatalma lett. Me.t egymagában ez is elegendő lenne ahhoz, hogy mentesül jünk a frázis vadja alól, na történelmi kongresszusnak nevezzük a mostanit. De ez a kongresszus nem kevesebbre, mint arra vaM­kozott, hogy ne «^ mlnt U voll, inkább meg elken zeit mintsem kézzelfogha célt tűzzön ki a ma szovjcü embere elé, hanem a számok és az érvek, az adatok es az elvek mindennapi gyakorlata val testközelségbe hozza ,a kommunizmust. Az emberiség örök álmáról ez a kongres szSs mondta ki: az álomból “ég e nemzedék idejen élő valóság l«z. Ez a kongr^ adta meg a végső és haMkf döfést mindazoknak az ^toőa, rosszindulatú, vagv egys^ü_ en csak tamáskodó teOEtaK nak amelyek oly gazdagon Enyésztek a kapitalizmus ^ imperializmus tóp , mondván: a kommunizmus utópia volt és az is marad. A kommunizmus utopia volt, de a marxi-lenini esz­mék fegyverével, e leg^Yfr harcosaival, a kommunisták­kal kilépett az utópiák vilaga^ Viol és a „szürke hétközna pok” mindennapi megoldóra váró feladatává vált. Feje haitó nagyszerűsége es meg­hökkentő izgalmassága éppen abban van, hogy az egyszei'u, dolgos hétköznapok tennivaló “n« véteti» Sült Államok, de a jobb ka pitalista ország sajtója, radio ia a telev ízióállomasok szinte egyszerre nevezték el a nagy­ténelem legnagyobb .^Mva Kának” s az sem véletlen, hogy a nyugati propagandage- pezetek mindent elkövetnek, hogy meghamisítani igyeks­zenek a kommunizmus épig sének történelmi jelentó^gu programját. S amíg « oldalon riadtsag, aS8^ _ sr “.*■ aa vä tíz- és százmilliói lelkesen üdvözUk és - nem véleüenul- saját holnapjukat látják program megvalósulásában. „A kommunizmus felépíté­sének nagyszerű Programja utat mutat, új reményt kelt társadalmi haladásért, kuzoo valamennyi népben. J ..... dületet ad a mi népimképp munkájához is az a tetei. hpgy a szocialista országok többe kevésbé egyidejűleg és törte- rélmileg azonos szakaszban jutnak el a kommunizmusba- mondotta Kádár Janos Mv társ a kongresszuson a ma gyár nép, lz MSZMP üdvöz­letét tolmácsolva és megfog mazva az iménti megallapi tást. De a többi testvérpártól küldöttei is, a felszabadulto szagok és még gyarmati vagy kapitalista viszonyok közöd, dolgozó kommunista és mun káspártok képviselői is egy­ségesen üdvözölték a nagysze­rű programot, helyeseltek a kongresszus. az SZKP lenini politikáját, tettek hitet azox mellett a gondolatok mellett, amelyek a Központi Bizottság beszámolójában és a program- tervezetben nyertek nagyszerű kifejezést. Ez az egység volt a legjel­lemzőbb erre a kongresszusra. Az egység, a munkásosztály, a kommunisták egysége, az in­ternacionalizmus megkapó ereje teljesedett ki a kong­resszuson ismét és újra alá­húzva a lenini eszmék diada­lát, ismét és újra hangsúlyoz­va, hogy a szovjet kommu­nisták tevékenysége milyen felbecsülhetetlen mértékben segíti az internacionalizmus eszméjének megvalósulását, a leninizmus maradéktalan ér­vényre jutását. A részt vevő 80 kommunista és munkás­párt, ezek képviselőinek fel­szólalásai azt bizonyítják, hogy a világ kommunista mozgalma, nem utolsósorban a Szovjetunió hatalmas politi­kai és gazdasági sikerei, az SZKP következetes, marxista —leninista politikája követ­keztében soha nem volt ilyen egységes, mint éppen most, amikor ez az egység egyúttal felbecsülhetetlen jelentőségű a béke megőrzése szempontjá­ból is. Hruscsov elvtárs előadói be­széde, de a hozzászólások jS azt igazolták, hogy csakis a kommunisták elszántságának egységének, a Szovjetunió ha­talmas gazdasági és katonái erejének volt köszönhető, hogy az imperialisták nem robbantottak ki eddig egy mindennél pusztítóbb harma­dik világháborút. De ez az egység, ez az erő teremtett olyan új történelmi helyzetet, hogy megfogalmazódhatott a tétel: a világháborúk ma már nem elkerülhetetlenek, a bé­ke megőrizhető, a lenini békés egymás mellett élés gondolata már eddig is jelentős sikere­ket hozva, a továbbiakban még inkább elevenen ható erő a nemzetek közötti kapcsola­tokban. Mert valóban nem a dátu­mok a döntők, ,,13.-a” is lehet szerencsés nap, ha ekkor írják alá a német békeszerződést. A kongresszus álláspontja, a kommunisták álláspontja az volt, s az is marad, hogy jó szándékkal, akarattal minden vitás nemzetközi kérdés meg­oldható — tárgyalások útján is. Ne a fegyverzetek mennyi­ségének és minőségének növe­lésében versenyezzenek a vilá­gon, hanem a termelésben, a gazdasági életben, abban, hogy mely ország tud gazdagabb, jobb életet teremteni népe számára. Az sem véletlen, hogy ezek a megfogalmazások széles visszhangot vertek a nyugati politikai élet józanabb köreiben. Eilender amerikai demokratapárti szenátor ezzel kapcsolatban jelentette ki: „Egyetértek Nyikita Hruscsov véleményével, amely szerint a háború és béke kérdéseiben győzedelmeskednie kell az ér­telemnek és az összes vitás kérdéseket békés úton kell megoldani...” S ez a józanság, vagy jelen esetben inkább kijózanodás olyan körökben is tapasztal­ható, éppen a XXII. kongresz- szus hatása következtében, amelyek még a közelmúltban is a dullesi szakadékszéli po­litika kísérteties mását tették meg külpoli tájuk vezérelvé­nek, vagy éppen már arra is hajlandók lettek volna, hogy a világ népeit bármely pilla­natban bele is taszítsák ebbe a szakadékba. A kongresszus ereje, a szovjet nép, a szovjet állam katonai tekintélye, gaz­dasági sikerei és a kongresz- szuson megmutatkozó lenyű­göző egység nagyon is a meg­fontolás tárgyává tették az effajta kalandorpolitika lehe­tőségét és sikerét. Ezzel kapcsolatban állapí­totta meg L. I. Brezsnyev elv­társ: „A világ népei ma saját szemükkel győződnek meg ar­ról, hogy a Szovjetunió ereje, az egész szocialista tábor ereje a népek megbízható támaszá­ul szolgál az imperialisták ka­tonai kalandjával szemben. Szocialista hazánk nemzetközi tekintélye még sohasem volt olyan nagy, mint ma. Béke­szerető politikánk még soha­sem volt ilyen aktív és ugyan - akkor nyugodt, magabiztos és hatásos, mint napjainkban..." ... és e hatásos, békeszerető politika eredményei ma min­denki előtt kézenfekvőek, vi­lágosak és lemérhetőek. A kongresszus, amikor szó szerint is, ország-világ előtt számot adott azokról a meg­kapó eredményekről, amelyek nyomán rövid néhány eszten­dő alatt az élet számos terü­letén maga mögé utasította a Szovjetunió a világ legfejlet- *600 kapitalista országát, az Egyesült Államokat; amikor számot adott azokról a tervek­ről, amelyeknek lépésről lé­pésre történő megvalósítása két évtized alatt a kommu­nista társadalomba vezeti a szovjet népet — nem feled­kezett meg annak hangsúlyo­zásáról, hogy mindez csak úgy vált lehetővé, hogy a párt, az ország vezetői következetesen kitartottak a marxizmus—leni­nizmus nagyszerű és diadal­mas eszméje mellett. A XXII. kongresszus felmér­hetetlen jelentősége többek között abban is rejlik, hogy végérvényesen leszámolt mind­azokkal a törekvésekkel, ame­lyek arra irányultak, hogy meghamisítsák, eltorzítsák és alapjaiban kiforgassák a marxi—lenini tanításokat. Üj- bói és hangsúlyozottan megfo­galmazódott a lenini kollektív vezetés elvének megbonthatat­lan törvénye, újból és hang­súlyozottan megfogalmazódott a pártélet lenini normáinak maradéktalan tiszteletben tar­tása és ezzel párhuzamosan véglegesen és visszavonhatat­lanul leszámolt ez a kongresz- szus azokkal az erőkkel, ame­lyek bűnös módon visszahúz­ni Igyekeztek a pártot az egye­dül helyes és diadalhoz veze­tő úttól. Az SZKP XXII. kong­resszusa határozatot hozott a Molotov-, Kaganovics- Ma- lenkov-féle pártellenes cso­port és ideológiája mélységes elítéléséről, feltárva ugyan­akkor nyíltan és őszintén en­nek a csoportnak bűnös tevé­kenységét, hogy lássák a kom­munisták, hová vezethetett volna e frakciósok aknamun­kája. S ennek az elítélésnek a fényében kellett megítélni az Albán Munkapárt politiká­ját is, amely ma is azon az elvi talajon áll, amely a sze­mélyi kultusz idején nemcsak a Szovjetunióban, de hazánk­ban is annyi gondot, bajt és szenvedést zúdított éppen a párt, a kommunisták leg jobb­jaira. A kongresszus ebben is egy­séges volt, mint ahogy egysé­ges volt az ott részt vevő testvérpártok álláspontja is a személyi kultusz maradvá­nyai felszámolásának szüksé­gességében, a lenini eszmék, a marxi—lenini tanítások tiszta­sága védelmében is. Az SZKP XXII. kongresszu­sa befejezte munkáját. Két hétig az egész világ a Kreml kongresszusi palotájában le zajló eseményeket figyelte, s ellenség, jóbarát megegyezik abban, hogy ez a kongresszus jelentőségében túlnő minden eddigi kommunista tanácsko­záson, hogy ez a kongresz- szus, amely korunk egyik leg­nagyszerűbb dokumentuma, az egész világ népei előtt tűzte ki a győzelem vörös zászlaját immáron nagyon is elérhető távolságra. A kongresszus be­fejeződött, a munka megkez­dődött: a hétköznapok lelkes, áldozatos, néha kemény, néha erőfeszítéseket igénylő ’ mun­kája, hogy a reális tervekből kézzelfogható valósággá vál­jék, hogy a Szovjetunióban felépüljön a világ első kom­munista társadalma. Soha ennél lelkesítóbb pél da, soha ennél nagyszerűbb feladat nem állt még az em­beriség előtt, így a mi né­pünk előtt sem. Dicsőségre vinni a marxi—lenini eszmé­ket, megvalósítani az emberi­ség története legjobbjainak évezredest álmát: a mi nem­zedékünk feladata lett és lesz. Kik utánunk jönnek, áldani fogják nevünket! Gyurkó Géza | Gyermekrablók a „szabad világ" szolgálatában Korán kezdi... Az angliai Stoekfordban a két esztendős Carl Champan a napokban önállóan indult el egy kisebb autótúrára. Egy óvatlan pillanatban kiemelte édesapja zakózsebéből az autó kulcsát, bemászott a kocsiba és beindította. Néhány méter után az autó nekiment a legkö­zelebbi mérföldkőnek, hűtője kissé benyomódott, de egyéb baja nem történt. A kéteszten- dős „sofőr”, mint aki jól vé­gezte dolgát, nyugodtan vissza­tért a kertbe játszani. A papa még csak szemrehá­nyást sem tehetett kisfiának, miután ő maga szoktatta rá, hogy — természetesen ellenőr­zés mellett — elvégezze ezeket a már jól ismert mozdulatokat. Izgalmas leszállás Egy amerikai „Elektra” típu­sú utasszállító gép negyven utasa 3 órán keresztül szörnyű izgalmakat állt ki, miközben a gép személyzete kétségbeesett kísérleteket tett, hogy lebö- csássa a repülőgép futószerke­zetét. Miután ez nem sikerült, ahhoz a megoldáshoz folya­modtak, hogy egy texasi kato­nai repülőtér kifutóját a tűzol­tókészülékek oltóhabjával bo­rították be. A gép futószerke­zet nélkül, sikeresen landolt a vastag habrétegen és semmi­féle sérülés nem történt. Harminc évvel ezelőtt, a Lindberg gyerek elrablása és meggyilkolása az egész világ megdöbbenését váltotta ki, Az emberek millióit a rettegés érzése szállta meg. Ami a kis Lindberg Charles-Szel meg­történt. ugyanaz saját gyer­mekükkel is megtörténhetik. A bűnözők új módszert talál­tak ki. az emberek pénztár­cáját gyermekük iránt érzett szeretétükön keresztül akar­ták megközelíteni. Az igazságszolgáltatás egész apparátusát mozgásba hozták, a gyermekrabló a villamos­székben végezte életét. Július közepén elrabolták a hároméves Peter Bluhment a cottbusi járás Dtssen helyisé­géből, majd néhány héttel ké­sőbb a négyhónapos Sylvia Heintzt A kis Pétért a nyugatné­met titkosszolgálat egyik ügynöke, Anna Kawa rabolta el. A gyermekrablás célja az volt, hogy az apát, aki az NDK hadseregének tisztje, Nyugat-Berlinbe csalják. Syl- vlát hasonló okokból rabol­ták el. Azt remélték, hogy a családot kényszeríteni tudják hazájuk elhagyására. Ruth Georges, a gyermek­rabló, a csecsemőt szatyor jó­ban csempészte át a zónaha­táron. Mindkét gyermeket a légi­folyosón szállították ki Nyu- gat-Berlinből. A Lindberg-esetet. több gyermekrablás követte. A legutóbb' években a Peugeot- rablas (Franciaország) Gratne Thnrne eltűnése (Ausztrália) és Joachim Goehner elrablá­sa (Nyugal-Németország) Ezekben az esetekben a rendőrség minden erőfeszí­tést megtitt, hogy a szülők­nek segítsen váltságdíj nélkül visszakapni gyermekeiket. A kapitalista sajtó hasábokat irt az esetről. Megvolt a szen­zációjuk. A legkisebb értesü­lést is több hasábos címekben közölték. A szerencsétlen szü­lök minden esetben embertár­saik sajnálkozásáról, együtt­érzéséről győződtek meg. A tettesek mindig a bűnö­zők közül kerültek kt. A de­tektívek hadát küldték utá­nuk a fellelhető legjelenték- telenebb nyomon is. Peter és Sylvia elrablóit név szerint ismerjük. Egyet­len rendőr elegendő lenne, hogy letartóztassa őket és a gyermekeket visszajuttassák aggódó szüleiknek. Sajnos, ezt az egyetlen rendőrt nem lehet sem Nyugat-Berlinben, sem Nyugat-Németországban megtalálni. A kapitalista saj­tó egy sort sem ír róluk. A hatóságok megtagadták az NDK belügyminisztériumá­nak kérését, nem hajlandók a gyermekeket visszaadni. (Sz. L.) Engedelmes föld Kitöredezett, kiszikkadt min­denütt a nagy esőre várás ban, s nem tehet róla — kínozza az embert. Az fel akarja szántani, magágyat akar készíteni ba­rázdáiban, a jövő évi termés, a kenyér számára, de talán soha ilyen keservesen nem ment a munkája, mint most. Küszkö­dik az ember is, a gép is, hogy mind a kettő majd szétszakad a rögökön, de hiába. Hatalmas SZ—80-as, SZ—100-as lánctal­pasok a táblák végén, ha for­dulnak, s véletlenül „rálépnek" egy előbb kifordított hantra, megbillennek —, de az asztal­lap nagyságú rögből csak ép­pen egy kis darab törik le. Nem megy szét. Az ember mégis fárad, töri magát szünet nélkül. Ha a gép már összerázta, pihen egy ke­veset, s újra nekiindul. Ha munkaeszközének valamelyik alkatrésze tönkremegy a ke­mény, kiszáradt földön, segít­séget hív, megjavítja a hibát, s ismét a traktor nyergébe ül. Nem áll meg, mert nem állhat meg. Menni, szántani, vetni kell még, még, még, mert jö­vőre is fehér kenyeret várnak mindenütt az asztalra, mert jö­vőre is kell takarmány az álla­toknak. A föld talán megérezte ezt % hihetetlen akaraterőt, szívós makacsságot, amellyel ezen as őszön munkálkodni kezdett a hátán az ember és a gép. Nem kapott esőt, ahol igen, ott is végtelenül keveset — o hatal­mas hantok mégis lassacskán elsimulnak mindenütt. Mégis elkészült a magágy, ha nem is igazi, amire szüksé­ge van búzának, árpának. A természet, az eső nem segített létrejöttében, az ember telje­sen magára volt utalva. S győ­zött. A föld most is engedel­meskedett. Wcidinger László 3695 kilogramm dohány és 5016 darab szivar Van-e szükség a munkaver­seny széleskörű ismertetésé­re? — kérdezhetné valaki. Engedjék meg, hogy mindjárt feleljek is rá. Igen, van. Az Egri Dohánygyárnál a szak­szervezet termelési felelőse igen lelkiismeretesen végzi ez irányú munkáját. Minden hó­napban új nevek és új ered­mények kerülnek fel a ver­senytáblára. Vállalatunknál a minőség megjavítása és az anyagtaka­rékossági verseny kerül elő­térbe és ebben a nemes ver­senyben minden dolgozó részt vesz. Van két brigád, amely a szocialista cím elnyeréséért versenyez. A brigád tagjai szé­pen — annak rendje és módja szerint — bevezették könyve­Női télikabát Férfi sportöltőn,v Szövet-, flanel] hosszú pongyola Ranigárn szövet-szoknya ikbe az eredményeket. De mi­vel azt senki meg nem nézte, abbahagyták annak vezetését, mondván, senkit nem érdekel, minek vezessük. Az utóbbi időben komoly segítséget kap­tak a szakszervezettől és e nemes vetélkedés friss erővel újból folytatódik. A verseny­táblán újabb és újabb nevek tűnnek fel. A harmadik ne­gyedévben a cigarettagyártás­nál az I/VI. sz. DKG gép sze­mélyzete került az elsők közé, ugyanis ezek a dolgozók ki­magasló anyagtakarékossági eredményt értek el. Kácsor János gépmester és Kelemen Lászlómé gépvezető, de Hege­dűs Teréz és Hajnal Mária is lelkiismeretesen kivették ré­szüket a jó munkából. Ez a 1100,— Ft helyett 600.— Ft. 480.— Ft helyett 330,— Ft, 230,— Ft helyett 120,— Ft, 180,— Ft helyett 120,— Ft. brigád a harmadik negyedév» ben 3695 kiló vágottdoháayt takarított meg, a minőségi kö­vetelmények betartása mel­lett. Kelemen Lászlóné gép ve­zető igy nyilatkozott: — Érdemes jól dolgozni, hi­szen a jó munkát elismerik, megbecsülik és jutalmazzák. Ezt nemcsak azért mondom, mert az anyagtakarékossággal járó pénz mindig jól jön a konyhára, de jó érezni akt, hogy törődnek velünk. A szivargyártásnál a fiata­lok közül két kiváló KISZ-tag jár az élen az anyagtakaré­kossági versenyben. Szűrnek Gizella, aki 44 400, Stokker Anna pedig 42 350 darab szi­varra való borítékanyagot ta­karítottak meg. A fiatalok mellett az idősebbek is ered­ményesen dolgoznak. Nagy Pétemé, akinek a szolgálati ideje annyi, mint a két emlí­tett fiatal dolgozó életkora, hosszú éveken keresztül sok­sok szivarra való anyagot ta­karított meg, a harmadik ne­gyedben például 16 332 darab szivart tudna befonni a meg­takarított anyagból. Bárdos Jánosáé Dózsa szi­varfonónő a drága külföldi anyagból 5016 darab szivart tudna előállítani az egyetlen negyedév alatt elért takaré­kosságából. Meg kell említenem, hogy a termelő osztályok között is igen szép verseny folyik. A harmadik negyedévi kiértéke­lés alapján a szivarkaelőké- szítési osztály jár az élen. A lelkiismeretes, jól meg­szervezett anyagtakarékossági verseny eredményeként sza­porodik a nyereségrészesedés összege és ez igen nagy 1er.» dületet ,1 a további jó műn­-.7 Lícska Petemé Női és férfi télikabátok, átmeneti-, ballon-, eső- és mű­bőrkabátok, öltönyök női ruhák, cipők, fehérneműk és ha­risnyák, törlők, törülközők és még sok más cikk most igen nagy mennyiségből választható. Jól jár a vásárló, ha a LEÉRTÉKELT ARUK BOLT­JÁBAN vásárol, mert ugyanannyi pénzért- több árut kap. (x) 1 Újabb áruk érkeztek Ezer, Gyöngyös és Halvan leértékelt áruk boltjaiba A kereskedelem időnként olcsóbb áron hozza forgalom­ba az egyes ruházati és egyéb iparcikkeket. A legutóbb le­értékelt ruházati áruk már beérkeztek az egri, gyöngyösi és hatvani, leértékelt áruk boltjaiba és ezekből az üzletekben most nagyon érdemes válogatni a jóval olcsóbb cikkekből. Megemlítünk a sok száz áruféle közül egy párat, melyek bizonyosan számot tartanak a vásárlók érdeklődésére.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom