Népújság, 1961. november (12. évfolyam, 258-282. szám)

1961-11-17 / 271. szám

4 NÉPtJSÁG 1961. november 17., péntek A világ legműveltebb társadalma 1961. NOVEMBER 17., TÉNTEK: HORTENSE 195 évvel ezelőtt, 1766-ban szer­kesztette meg IVAN POLZUNOV orosz technikus az első üzemi használatra, megfelelő gőzgépet. Találmánya feledésbe merült, mert a / kazánja néhány évi működés után kilyukadt. A találmány nagy $ jelentőségét fel nem ismerő bá- • nyatulajdonosok nem javították meg, hanem leszereltették. 125 évvel ezelőtt, 1836. november -j 17-én született CESARE L.OMBRO- S'O olasz orvos, büntetőjogász, a ^ ■ bűnügyi antropológia irányzatának megalapítója. . 5 évvel ezelőtt, 1956-ban ezen a j napon Hrusqsov szovjet miniszter- elnök a leszerelés ügyében fontos Polzunov gőzgépének vázlata, üzenetet küldött az amerikai kor­mánynak. Javasolta, hogy a négy nagyhatalom csökkentse egyharmadával Németország területén levő haderejét és a NATO, valamint a Varsói Szerződés tagálla­mai kössenek megnemtámadási szerződést. November 17-e: NEMZETKÖZI DIÁKNAP. Röviden Egyre több művelt fő... Közoktatási rendszerünk gyakorlata egyre inkább afelé tendál, hogy növekedjék, az érettségizettek száma. E gya­korlat érvényesítése tűnik ki megyénk második ötéves ter­vének művelődési előirányza­tából is. A tervek szerint ugyanis 44 középiskolai osz­tályt teremtenek. S nemcsak Gyöngyösön, Hatvanban és Egerben, de Hevesen is lesz gimnázium. Hevesen nyolc- tantermes gimnáziumot létesí­tenek, amely mezőgazdasági ismeretek oktatására rendez­kedik be. Egyre több művelt főre van szüksége társadal­munknak, s ez igények kielé­gítéséhez megyénk is tehetsége és módja szerint járul hozzá. — SZILVÁSVÁRADON ma este hat órakor kezdődik a szabadegyetem filozófiai ta­gozatának második évfolya­ma. — AZ EGRI Városi Ta- ftáes művelődésügyi osztálya november 15-én tartotta meg értekezletét, ahöl megvitatták az I-es számú Általános Isko­lában végzett ellenőrzések ta­pasztalatait. — AZ EGRI TIT-klubban tegnap délben nyílt meg Gergely Pál festőművész akvarell-kiállítása. — TEGNAP délelőtt tartotta alakuló ülését az Egri Városi Népi Zenekar. Az újonnan alakúit tizenöttagú zenekart Váradi Lajos vezeti. A mozik műsora BGRI VÖRÖS CSILLAG Tiszta égbolt »SRI BRÓDY Hármasok” szövetsége GYÖNGYÖSI PUSKIN Megöltek egy leányt GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Balti égbolt (II. rész) HATVANI VÖRÖS CSILLAG Fehér éjszakák HATVANT KOSSUTH Két íélidó a pokolban FÜZESABONY A csinos férj HEVES A bíró PÉTER VAS ARA Nincs előadás Tarnazsadányban este 7 órakor: Tartuífe A XXII. kongresszuson meg­jelent 80 kommunista és de­mokratikus párt képviselői közül mindenkit más ragadott meg a kongresszusi beszámo­lóból A monokultúrás afri­kai államok delegátusait az ipar fejlődésének perspektívái kápráztatták cl, az orvoshi­ánnyal küzdő ázsiaiakat, a tel­jesen ingyenessé váló egész­ségügyi ellátás, a munkanél­küliséggel küzdő latin-ameri­kai proletariátus fiait a nö­vekvő életszínvonal, a 30 órás munkahét ígérete, a szocialis­ta államokat a béke erejének növekedése. És a kongresszus összes küldöttét, és azokat is, akik nem voltak ugyan a Kreml új palotájában, de fi­gyelemmel kísérték az esemé­nyeket, meglepte, megragadta az a bejelentés, hogy a Szov­jetunió a világ legműveltebb népe. Több mint két és fél millió egyetemista és főiskolás tanul az országban — a termelés, a tudományos és műszaki élet felnövekvő utánpótlása. Óriá­si szám ez, jóval magasabb, mint Anglia, Franciaország, Olaszország és Nyugat-Német- ország főiskolásainak száma együtt, de annál is több, amennyien az Egyesült Álla­mok egyetemein tanulnak. A Szovjetunióban nemrég hajtották végre az oktatási re­formot, milliárdokat áldoztak rá; A reform eredménye: el­mélyült az iskolai oktatás és gyakorlati élet kapcsolata, a tanulók munkáját az élet ins­pirálja. Kibővült az iskolahá­lózat, évente milliók és tíz­milliók fejezik be tanulmá­nyaikat. Az ország tudományos inté­zeteiben háromszázezer tudós dolgozik, akik a nukleáris fi­zika, az űr titkait kutatják, a marxista tudományokat mű­velik és a kibernetikus szá­mológépeket konstruálják. Há­romszázezer ember — néhány afrikai állam összes várceát be lehetne velük népesíteni. A világ legműveltebb társa­dalma! Nem volt egy árnya­lati túlzás sem a bejelentés­ben. A kongresszus küldöttei — mintha ebben a tekintetben is képviselték, jelképezték volna az egész szovjet népet, a társadalmat —, kétharmad részükben egyetemi, vagy kö­zépiskolai oklevéllel rendel­keztek. Jogos elégedettséggel hang­súlyozták az eredményeket a kommunizmus építői, hiszen minden szó, minden külön hangsúlyozás nélkül is a je­lenlegi csillagászati számok mellett, ott szerénykedik egy szürke, miniatűr számocska, amelyik azt jelzi, honnan in­dultak el egykor a kommu­nizmus építői. — Muzsik, kan­csuka, analfabétizmus — min­denki arra gondolt először —, ha a cári birodalom került szóba. Ma a Szovjetunió ne­vének említése a nagyhatású fűtőanyagok, a szuperszonikus repülőgépek és a legművel­tebb társadalom képzetét kel­tik. . És ez, csak a jelen. Ez nap­jainkban van így, 1961-bén, mikor a szovjet nép még csak az első lépéseknél tart. Ha­talmas út vezetett idáig 1917- től, de a kommunizmus táv­lataihoz képest, mégis végte­lenül kicsi. Ahogy Marx írta: a szocializmussal kezdődik az ember történelme, az osztály- társadalmak ideje prehiszto- rikus korszak volt. A Szovjetunióban 44 éve megkezdődött a történelem. Osztályharcok tüzében meg­semmisült a régi világ, s a történelem előtti idők a múlté lettek. Es a jövő? A tudato­san megtervezett jövő a mai­nál is többet ád. A legművel­tebb társadalom: a művelt emberek társadalma lesz, és nemcsak az összehasonlítások próbáját állja ki. Ma a szov­jet színházlátogatók, moziné­zők, kulturális célokra fel­használt erőforrások tekinte­tében behozhatatlan előnyben vannak a kapitalista orszá­gokkal szemben. Húsz év múlva pedig nyolc milliónyi főiskolással, .kötelező” kö­Hiába, na, akárki akármit mond: autós nemzet lettünk. Valamikor a négylábú ló volt eszközünk, amellyel beszágul­dottak a gyepűelvéket, ma a négykerekű autó, amellyel a Mátrát és a balatoni motelek vidékét. Valamikor Lehel ve­zér fújt a kürtjébe, ma Gom­bóc Tihamér könyököl bele a Bosch-kürtbe, hogy éppen úgy rájön az emberre a nyavalya, mint annak idején eleink el­lenfeleire. Ma nem harmadfű csikókról, de Trabantról be­szélünk és nem pókos, de de­fektes a közlekedési eszkö­zünk. Kantár helyett kormányt fog a magyar kézé, s nem a ló véknyába vágja sarkantyúját, hanem a talpát tapossa rá a gázra... Oda a lovaskor ro­mantikája és az istálló fanyar szagát a motalkó bűze váltot­társadalom már nemcsak a kapitalista világgal állja ki az összehasonlítást, a kommu­nista korszak igényeinek is megfelel majd. A világ legműveltebb társa­dalma, a világ élenjáró társa­dalmi rendszerében, a szocia­lizmusban él. Ez az alap — melyre a műveltség fellegvára épült. Az élenjáró társadalom optimális feltételeket terem­tett a kulturális fejlődés szá­mára. — Nemcsak azzal, hogy korszerű iskolahálózatot ho­zott létre, hogy alkotmányo­san biztosítja a műveltséghez való jogot; a szocializmus gon­doskodik a kultúra anyagi alapjairól is. Már a marxiz­mus klasszikusai hangsúlyoz­ták, hogy az emberek először esznek, laknak, ruházkodnak, csak aztán törődnek a szelle­mi javakkal. A szovjet polgá­rok életéből eltűnt a nyomor, s visszavonhatatlanul felszá­molták azokat a tényezőket, amelyek az emberek figyel­mét elvonják a kulturális ér­tékektől. A nép életszínvona­la világelsők között van, eb­ben az országban lett először általános érvényű a 42 órás munkahét, itt támogatják leg­inkább a továbbtanulókat, itt biztosítják a legtöbb fizetett szabadságot. Tehát a társada­lom műveltsége nem véletle­nül érte él a nemrég még el­képzelhetetlen magasságot: a kultúra, a szocializmus alap­jaira épült. A szocializmusé­ra, amelyben csak megkezdő­id fél, amelyet lassan már olyan otthonosan szagolgatunk, mint eleink nem a motálkóét. Mindez onnan jutott eszem­be, hogy a régi tradíciók, új formában ugyan, de tovább élnek napjainkban is és azok számára, akiknek nem adatott meg, hogy boldog autótulajdo­nosok legyenek, a megvetés és az állandó életveszély ju­tott osztályrészül. Lóra termett népünk körében a gyalogpa­raszt csak süvegélhetett és félreugorhatott, ha vágtató paripák robaját hallotta. Ne­kem már a süvegelés joga sem adatott meg: mert süve­gem sincs és mire megemel­ném, ha volna, már a harma­dik határban üti el a kacsát a büszke autótulajdonos. ■ A minap is megyek az ut­cán, az élet gyors tempóján LONDON Elkészítették a világ össze­hangolt biológiai kutatásainak hároméves tervét. Állítólag 1963-ban kezdik meg a végre­hajtását. ★ töprengve, amikor elviharzik mellettem egy párduckacagá- nyos Skoda-tulajdonos, de mi­re képzeletbeli süvegemhez nyúlhattam volna, már röviden a Turul madárba küldött. Se­baj, mondtam magamnak, fél­reálltam, letörültem és elug- rottam a következő vitéz elől, aki most vágtatott ki kocsijá­val az egyik kirakatból'. Autós nemzet lettünk, s autósaink a széles országutakat megjárják, és néha megjárják, emiatt ug­rik betétlap, törik autó, néha a fej is... Nem, én négy kerék helyett járok két lábon, defekt helyett csak a cipőtálp-lyukadás réme fenyeget, s tíz liter benzin he­lyett nekem elég egy féldeci is. Én maradok gyalogparaszt! (egri) MOSZKVA A tok tenyésztésére új mód­szert találtak fel, amellyel je­lentősen növelik a kaviár-ho­zamot. ★ Egy laboratóriumban 12 mil­lió fokos hőmérsékletet érték el 30 köbmilliméter deutéri­umban. ★ Egy évek óta kialudt japán tűzhányó váratlanul ismét ki­tört. Nem dobott lő kövecské­ket és nem „hányt tüzet”, csak forró víz lövellt ki belőle. ★ NEW YORK „Tűzoltó-trágya” Califoraiá- ban: repülőgépről szórják az erdőkre. Megakadályozza a tűzvészt, és jó hatással van a fák növekedésére. A gyümölcstermés betakarí­tásához vibrátort használnak: csak az érett gyümölcsöket löki le. ★ Narancs nagyságú elektro­mágnes, amely igen intenzív mágneses teret létesít, és úgy­szólván semmi áramot nem fo­gyaszt. ★ A General Electric tranzisz­torokat készít mesterséges gyémánttal. Rendkívül magas hőmérsékletnek is ellenállnak. ★ Első ízben szerepel egy le­mezen Duke Ellington és Louis Armstrong. zépiskolai végzettséggel, ez TOKIÓ A tokiói vasúttársaság a ré- dött a történelem, az' új tör- I gi jelzőberendezést gamma- ténelem. sugarakkal működőre cserélte Krajczár Imre \ át 9 * En maradok gyalogparaszt Kívülről nézve olyan, mint a többi üzem, vagy gyár. A be­járatnál vaskapu és néhány portás állja útunkat. — Honnan jöttek, mit akarnak? — hangzik a szokásos kérdésözön, majd néhány telefon a központi épü­letbe, s a drót másik végéről máris jön a biztató válasz: kis türelem, tudnak rólunk, egy­szóval: hivatalosak vagyunk a Hunnia Filmgyárba egy dél­előtti látogatásra. Még néhány perc ácsorgás a porta előtt, de most már a ka­pun belül ízleljük 9. filmgyár levegőjét. A büféből kávéillat csalogat, benn a kis helyiség­ben sok kedves ismerős, per­sze, olyan egyoldalú ismeretség ez. Már éppen köszönteni akar­tam Gázon Gyula bácsit, ami­kor eszembe villant: hiszen csak én ismerem őt színpadról, filmjeiről, csak én tudok róla oly sok, kedves intimitást, ő énrólam azt sem, hogy vagyok. Azért egy udvarias kalapeme­lést megreszkírozok, — ha nem veszi tolakodásnak. S így va­gyok a többiekkel is. No, de Alfonzónak csak megeresztek egy harsányabb köszöntést, hi­szen vele nemegyszer találkoz­tam, igaz, minderre csak én emlékszem, ő egyáltalában nem, különben miért sietne el szó nélkül mellettem. Már ép­pen szólni készültem utána: „Ide figyeljenek, emberek”, de aztán mégsem. Gondoltam egyet: „nekem teljesen mind­egy” — én juszt sem tagadom az ismeretséget, biztos vagyok benne, hamarosan találkozunk; majd ülök a moziban, s a vá­szonról ravaszkásan néz felém és tiltakozik: — nem én . lop­tam el az aranyórát. Nem? — Hát akkor ki? - Ezt majd meg­tudjuk az Egy autóbusz nem éli meg című új magyar film A Nagykörút egy teremben — Nem ismert meg Alfonzó — Hangot kap a némafilm Látogatás a Hunnia Filmgyárban bemutatóján, egyelőre gyerünk csak szépen sorjában, s néz­zünk szét jó alaposan, milyen filmek vannak születőben ezen a délelőttön, Budapesten, a Hunnia Filmgyárban. ★ Délelőtt van és szemerkél az eső, bent a hármas számú mű­teremben este van és a körúton robog a 99-es autóbusz.' Persze, ez nem olyan egyszerű, mert itt egyáltalában nincs rendes autóbusz, s így természetesen nem is roboghat. No, de ez a műterem éppen azért van, hogy minden a valóság érzetét kelt­se majd a nézőben, aki a film­színház sötétjéből figyeli a vá­szonra vetített képeket. Maga a műterem hatalmas csarnokra emlékeztet. Ügyes kezű díszletezők varázsolják ide — gondos tervek alapján — a szükséges épületeket. Volt már itt mulató, főúri bálterem, filmeztek már itt piacteret, pa- rasztszobát, erdőt, vagy egész utcasort, s itt építették fel az Állami Áruház című filmvíg­játék strandfürdőjét, sőt csó­nakházát is. Ezen a délelőttön nincs tel­jesen beépítve a hármas műte­rem. Az egyik sarokban autó­buszalváz, se oldala, se teteje, s persze, nincs motorja se. Csak éppen a hátsó peron és a két oldalablak látható, de ez olyan eredetiben, ipintha az IKARUS-gyár szakemberei sze­relték volna össze. Az alvázon a filmfelvevő, s körülötte szor­goskodik a fél stáb. A felvevő­gép mellett Palásthy György rendező, Herczenik Miklós operatőr, asszisztensek, világo­sítók, szereplők, fénymester, csapó, öltöztető, maszkos, s még a többiek, ki tudja, mi­lyen minőségben, akik valamit csinálnak, segédkeznek a fel­vételeknél. A rendező magyaráz, az ope­ratőr több fényt kér, a fodrász frizurát igazít, az idegennek enyhe hangzavarként hat az egész mindaddig, míg megszó­lal a duda. Egyszerre csend lesz. Egy erélyes hang szól: Figyelem, felvétel! — Háttér indít! — és halk, finom zúgás­sal dolgozik a felvevőgép. Még egy hang szól: csapó 175 — s ezek után már a színészeké a szó. A gép előtt, háttal a peron­ablaknak, Rádai Imre áll, mel­lette húsz év körüli főiskolás lány. Néhány mondaf az egész jelenet, s mégis milyen sok időt, energiát követel ez a kis részlet. Ritkán jár az ember film­gyárban, igyekszik jól széjjel­nézni. Én is felmerészkedtem az „autóbuszra” s így a felve­vőgéppel azonos nézőpontból figyelhettem a jelenetet. Ami­kor megindult a felvétel, ön­kéntelenül valami korlátféle után nyúltam, mintha nem áll- nék biztosan a lábamon, pedig a busz mozdulatlan, de a hátsó ablakot nézve, úgy tűnik, mö­göttük suhan el a pesti éjsza­ka, a körút fénylő kirakatai­val, csillogó reklámjaival: Hír­adó Mozi, Madách Színház, az új Royal, olyan érzése van az embernek, mintha igaza autó­buszon utazna, s a karcsú IKARUS szinte falná a kilo­métereket. Pedig csupán az ablak elé kifeszített vászonra vetítik az előre elkészített fil­met, amelyet mozgó autóbusz­ról fényképeztek végig a kör­úton. Ez a háttérvetítés. S a felvételt ismétlik kétszer, há­romszor is, ha kell, mindaddig, amíg fel nem hangzik a rende­ző szava: kész, kikapcsolni, továbbmegyünk! És tovább mennek. Leszedik a hátsó peront, felszerelik az első ajtót, mert1 ahogy mond­ják, most „ez játszik” és (ön­nek a színészek, Tolnay Klári, Gobbi Hilda, Békés Rita, Ascher Oszkár, Peti Sándor, Alfonzó és a többiek, hogy el­játsszák Csizmarek Mátyás Egy autóbusz nem áll meg cí­mű első filmjének — amely egy bűnügyi vígjáték, s egyben annak paródiája is lesz — sze­repeit. ★ Egy másik műterembe me­gyünk. Itt is vetítenek — utó­szinkron készül. A vásznon fel­tűnik egy templomi zászló, s zsoltárokat énekelve, megjele­nik a képen az egész körmenet. Pereg a film. A zsoltár jól hal­latszik, de a zászlóvivő — Pa­per Antal — hangját hiába fü­leljük. A külső felvételek kö­rülményei nem tették lehetővé, hogy a színészek hangját föl­vegyék, ezért az úgynevezett utószinkron. A vászon előtt a rendező, a hangmérnök, s még néhányan, akik Páger Antallal együtt né­zik a vetített képet, s figyelik a szájmozgást, s szinkronba állítják a hangot. Még egy utolsó próba, most már hang nélkül. Páger kezében a szö­veg, fülén fejhallgató (ezen a külső felvétel hangja jut el hozzá), s amikor megjelenik a vásznon a menet, rekedtes hangján felhangzik a fohász, s úgy húzza, énekli a zsoltárt, mintha évekig a búcsú lett vol­na a kenyere. A próba sikerült, jöhet a felvétel, s utána együtt van minden: kép és hang. A kulisszatitkokon túl, né­hány szót a filmről is. Irta: Gálabárdi Zoltán és Markos Miklós, rendező Bán Frigyes, operatőr Szécsényi Ferenc. Cí­me: 100 százalék. Főszereplő: Páger Antal. Ö játssza azt a bizonyos egyénileg dolgozó pa­rasztot, aki még mindig nem akar belépni a tsz-be, a végén persze ő lesz a századik száza­lék, vagyis az utolsó belépő. A film vígjátéknak készült, sok ötlettel, komédiával. Az eddig felsorolt szereplőkön kívül ta­lálkozunk többek között Schu­bert Évával, Zenthe Ferenccel és Tompa Sándorral is. ★ Készül egy másik tsz-fílm is. Kékesdi Gyula novellájából filmre írta Gyöngyös Imre. Ahogy a csillag megy az égen — ezt a szép József Attila idé­zetet viseli címként a készülő új film, amelyet Keleti Márton rendez. A műteremben grófi kastély­ba illő, boltíves nagyterem- féle, díszesen faragott oszlo­pokkal. Azért nem egészen iga­zi ez a kultúrterem. A filmen persze nem látszik majd, hogy a mennyezet helyén Jupiter- lámpák ontják fényüket, hogy a terem egyik oldala teljesen hiányzik, az oszlopokat is mint­ha a földtől jó kétmétemyire kivágták volna —, hiába, kell a hely, itt mozog, sínekre szerel­ve, Hegyi Barnabás operatőr irányításával a felvevőgép. Itt is felhangzik a csendet paran­csoló duda, s indul a felvétel. Az asztalnál Sinkovics Imre áll — épp most választották még tsz-elnöknek —, kissé el­gondolkodik, megvonja vállát, s lassan ejti a szavakat — ... majd megpróbáljuk... — És indulna a kijárat felé. A rendező leállítja a jelenetet és magyaráz: — több érzéssel, vívódással. A rendező-asszisz­tens a statisztériát, vagyis á tagságot oktatja: — amikor az elnök elindul, egy kis zúgást, morajlást kérek. Jöhet egy­két halk megjegyzés is. — És kezdődik elölről a jelenet. A film főbb szerepeit Mészáros Ági, Sinkovics Imre, Agárdy Gábor, Makiári János és Gá­zon Gyula játsszák. ★ Három készülő nagyar film néhány jelenetének voltunk tanúi. Érdekes, izgalmas mun­ka folyik a filmgyárban, érde­mes ide máskor is ellátogatni. Márkusz Lászlé

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom