Népújság, 1961. november (12. évfolyam, 258-282. szám)

1961-11-09 / 264. szám

2 NÉPÜJSAG 1961. november 9., csütörtök Német munkások forradalma AZ OKTÓBERI forradalom győzelme, az orosz proletariá­tus példája, egész Európában, Finnországtól a Balkánig és az Atlanti-óceánig, magával ra­gadta a dolgozó tömegeket. S amikor az intervenciós impe­rialista hadseregek a fiatal szovjet köztársaságra rohan­tak, egész Európában vissz­hangzott: „El a kezekkel Oroszországtól!” 1918-ban a tömegek forradal­mi nyomása egyre növekedett és e nyomás alatt több helyen összeroppant a régi rend. Németországban 1918 no­vember 3-án a kiéli hadiflotta matrózainak felkelésével kez­dődött a forradalom. És a fel­kelés hírére egész Német­országban sztrájkba léptek a munkások, s ez november 5-én, 6-án és 7-én a legfontosabb városokban fegyveres felkelés­sé nőtt. November 9-én pedig — ma 43 éve — a felfegyver­zett berlini munkásság roha­mával elfoglalta a Reichstagot, megszállta a rendőrparancs­nokságot, a főpostát és a pá­lyaudvarokat. A Monarchia sorsa megpecsételődött, a szo­ciáldemokrata párt vezetésével új, köztársasági kormány ala­kult. A Monarchia felett ara­tott győzelem lehetőséget te­remtett arra, hogy a hatalom a szovjetek kezébe menjen át, és a német munkásosztály a szocialista forradalom útjára lépjen. De mi történt? Az áruló szo­ciáldemokrata kormány nem a munkásosztály érdekeit tar­totta szem előtt, hanem azt, hogy megakadályozza a forra­dalom továbbfejlődését. A szo­ciáldemokrata vezetés alatt álló szovjetek alig két hét el­múltával első kongresszusukon kimondták: a forradalom be­fejeződött. Lemondtak tehát a hatalom átvételéről, a tüntető munkások akarata ellenére. De elszámították magukat. Nem vették figyelembe azt az alap­vető igazságot, hogy a forra­dalmat határozatokkal, kinyi­latkoztatásokkal nem lehet megállítani, befejezni. 1919 el­ső napjaiban egymást érték a tüntetések a forradalom mel­lett, elsöpörték, menekülésre késztették a kormányt. AZ osztAlyAruläsban már azelőtt is jól vizsgázott szociáldemokrata vezérek előtt két út állt. Vagy együtt a nép­pel a forradalom teljes győzel­méig. vagy összefogni az ellen­séggel a forradalom ellen. Nem idő,járás jelentés A Meteorológiai Intézet jelenti: Várható időjáiás csütörtök estig: Felhős idő. néhány helyen kevés esővel. Több helyen reggeli és dél­előtti köd. Gyenge légáramlás. - Várható legmagasabb nappali hő­mérséklet plusz 7—plusz 8 fok, vár­ható legalacsonyabb éjszakai hő­mérséklet 0—plusz 5 fok között. (MTI) tagadták meg önmagukat, — az utóbbit választották. Január 11-én a jobboldali Noske veze­tésével monarchists katonai alakulatok megkezdték a vé­res leszámolást a forradalom­mal. Négy nap múlva letar­tóztatják és meggyilkolják — Noske parancsára — a forra­dalom két kiváló vezetőjét, Karl Liebknechtet és Rosa Luxemburgot. Munkások, for­radalmárok vére öntözi Berlin utcáit, a szociáldemokrata ve­zetők betetőzik a világháború alatt elkövetett árulásukat: fegyverrel fordulnak szembe a munkásokkal. A januári véres leszámolás nagy vérveszteséget okoz a német munkásmozgalomnak, de a forradalom tüze tovább lobog a munkásokban. Már­ciusban Berlinben új fegyve­res felkelés tör ki; április 13-án Bajorországban kikiáltják a Tanácsköztársaságot; 1920 ta­vaszán a Ruhr-vidéken, 1923 őszén pedig Hamburgban tör ki fegyveres, felkelés. De hiába a véráldozat, a burzsoáziát hű­ségesen kiszolgáló szociálde­mokraták tüzérséggel és légi­erő bevetéssel vérbefojtják a forradalmat. Győz az árulás, győz a túl­erő. Sokba került ez az árulás a német népnek! Az októberi for­radalom hatására a szocialista társadalom feltételei az összes kapitalista országok között Né­metországban alakultak ki leg­határozottabban. NÉMETORSZÁG Európa leg­nagyobb kapitalista országa volt akkor, — a német forra­dalom győzelme eldönthette volna a kapitalizmus sorsát Európában. De a kapitalizmust védte hű kiszolgálója, az áruló jobboldali szociáldemokrácia és a kommunista párt téves politikája miatt nem volt ké­pes leszámolni az árulókkal és hová juttatta az árulás az or­szágot? A fasizmushoz, Hitler uralmához, amelyet éppúgy ki­szolgált, mint a Monarchiát. Németország pusztulásához, kettészakításához vezetett. De az árulásban oly gyakor­lott jobboldali szociáldemok­raták ma is elemükben van­nak. Most Adenauerral cseresz- nyéznek egy tálból, bent ülnek a kormányban és Adenauer ke­resztény pártjával együtt ját­szanak a háború tüzével, uszí­tanak a német népi állam, az NDK ellen. Ezek a munkás­áruló, demokráciát szajkózó szociáldemokrata vezérek nem tanultak a történelemből és most is lelkiismeretfurdalás nélkül áldoznák a munkáséle­tet az imperializmus oltárán a tőkének. A német jobboldali szociáldemokrata vezérek fele­lősek a második világhábo­rúért és felelősek azért a bé­kére veszélyes helyzetért, ami ma Nyugat-Németországban van. SIKERÜLT kibújniok 1918- ban és 1945-ben a felelősségre- vonás alól, de nem valószínű, hogy harmadszor is sikerül. Az árulók nem kerülhetik el sor­sukat, a német munkásosztály soraiban egyre többen látják, kik azok, akik a munkásérdek hangzatos frázisát pufogtatva, valójában minden szavukkal, tettükkel a munkásember bé­kés élete, boldogulása ellen cselekszenek. És ezek a munkások egyszer törleszteni fognak. (Papp) Négyes találat a lottón Az OTP nagy helyiségében naponta sok ember megfordul; pénzt visznek be, vagy hoznak ki, tehát mindenképpen barát­ságos ez a hely. Tegnap is a megszokott forgalom uralko­dott, amikor ellátogattunk ide, hogy beszélgessünk For­tuna legújabb kegyeltjeivel, id. Bárczi Aladárral, aki már három éve hajszolja a sze­rencsét — ugyanazokkal a szá­mokkal. Most ott áll a hosszú pult­nál feleségével, kicsit zavar­tan, kicsit büszkén —, hogy át­vegye a négyes találat „ered­ményét”: 56 213 forintot! Id. Bárczi Aladár Egerben dolgozik, a Tanácsi Építőipari Vállalatnál, mint többszörösen kitüntetett segédmunkás. Va­jon mit csinál ezzel a sok pénzzel? — Kilenc gyermekem van — mondja. — A legidősebb 16, a legfiatalabb még csak 7 éves. Bizony, a mi lakásunk nagyon kicsi egy ilyen népes család­nak. Házat veszünk. Meg egy hízót. Meg... — elmosolyodik. — nagyon sok mindent kelle­ne még venni, de a ház az biztos. Nem is veszem ki a pénzt — takarékba teszem... Felesége megilletődve áll mellette. Az a sok évi mun­ka, a gyermekekkel való bajló­dás egy kicsit megtörte, de a szeme még fiatalosan csillog. — Nagyon örültek a gyere­kek... És mi is, hisz’ képzelje: lesz egy kis házunk, meg hoz­zá egy kis kert... — mindent el szeretne mondani, de hát egy ilyen „nehéz” szerencse súlya alatt nem megy ez olyan könnyen. Nem is zavarjuk tovább. Reméljük, hogy minél szebb házat és kertet tudnak majd vásárolni és reméljük, hogy még több ilyen szerencsés nyertes lesz Egerben. fl Téli Palotától a csillagokig 1" elkes seregek rohamozz 1917 októberében a Téli Palotát. A hadiüzemek poklában, a nyirkos lövészár­kokban felhalmozott keserűsé­get fogta össze, ötvözte forra­dalmi indulattá, burzsujt súj­tó vasököllé az ellenforradal­mi terror ellenére is élő bolse­vik párt. Az orosz munkás- mozgalom két forradalom — az 1905-ös és az 1917" februári — után a döntő órában ismét megragadta a zászlót, s az Au­róra ágyútüzére végső roham­ra indult az osztálytársadalom korhadozó épülete ellen. A burzsoázia utolsó mentsvára, az erőddé kiépített Téli Palo­ta volt; ahol esszerek, kadétok és az ideiglenes kormány hét- próbás fanatikusai szálltak szembe a felkelt néppel. A gyönyörű palota — a cári család egykori téli lakóhelye, *=• bevétele az első lépést je­lentette az új úton. Az új úton, a szocializmus, a felemelkedés útján, melyen elindult 200 milliónyi ember. Kétszázmil- líóan sorakoztak fel Lenin pártja mögé, hogy újjáépítsék a rombadőlt országot, hogy örökké hátat fordítsanak a nyomornak, a nincstelenség- nek, a tudatlanságnak. Hogy az utódok már csak festők ké­peiről, az orosz irodalom hal­hatatlan alkotásaiból ismerjék meg, mint éltek a Nyeman és a Csendes-óceán közti hatal­mas ország lakói. Tizenhat állam zsoldosai törtek a fiatal szovjet állam- J5&, tizenhat ország küldte a pénzt, a fegyvert és a katonát, hogy élesztgessék a fehér el­lenforradalom lángjait. Ame­rikai tankok, angol repülők, francia, hadihajók özönlöttek az orosz kikötőkbe, árasztot­ták el a hegyeket, mezőket, városokat, és falvakat: hogy megfojtsák a fiatal szovjet köztársaságot, hogy a forra­dalmi népet letéritsék a ma­ga választotta útról. De a munkások és parasztok front­ja vaskeményen állta a sarat, a burzsuj hordák támadását, s győztesen került ki a küzde­lemből. Az intervenció csak késleltetni tudta a szovjet nép fejlődését, de nem tudta visz- szaforgatni a történelem kere­két. C mikor elmúlt a csata- zaj, végtelen romhal­maz borította az országot. De a nép, mely vállalta a harco\ a nélkülözést, a szenvedést, nem csüggedt, erőt merített a bolsevik párt lelkesítő példá­jából. Teltek az évek. Erőművek, gyárak épültek, melyek mére­teikben felülmúltak minden eddigit. Harcos, mozgalmas esztendők! Mindennap ese­mény, mindennap győzelem, s máról holnapra a semmiből kinőtt, kifejlődött a korszerű nehézipar, a versenyképes me­zőgazdaság — a szocializmus minden téren legyőzi ellensé­geit: győztesen kerül ki * gazdasági mutatószámok csa­tájából is. Rögös út. Küzdelem a ma­gasabb életszínvonalért, a jobb közellátásért, az export­képes termékekért! És a kom­munisták megtanulták a gaz­dálkodás tudományát. Egy nép kezdett iskolába járni, hogy megismerkedjék a betűkkel, a vezetés, az irányí­tás tudományával, megtanulja a stratégia és a taktika titkait Egy nép készült a követke­ző lépésre — hogy a szocializ­mus építésének betetőzése után zökkenőmentesen mehes­sen tovább a kommunizmus felé. C akkor ismét vérbebo­^ rult a világ. A pusztí­tás horogkeresztes lovagjai a norvég, a dán, a francia, a lengyel, a jugoszláv és a többi európai llépek leigázása után, a szovjet népre emeltek kezet. És e nép. mely energiáját, am­bícióit, lelkesedését, tettvágyát a kommunizmussal jegyezte el; félretette a kalapácsot, a vakolókanalat, s bombázógé­pekbe, tankokba ülve védte hazáját. A férfiak a harcte­rekre vonultak, de helytálltak helyettük is a munka, a ter­melés frontján a férfilelkű nők. A megszállott területen hátramaradt lakosság pedig milliós partizánhadseregbe tö­mörült, pusztította -a vasuta­kat, az utánpótlási vonalakat. Káprázatos katonai díszszemle, színpompás felvonulás a moszkvai Vörös téren MOSZKVA (Az MTI moszk­vai tudósítója jelenti): Magyar idő szerint reggel hét óra tájban már benépesül­tek a Vörös téren felállított tribünök. Pontosan nyolc órakor (moszkvai idő szerint tíz óra­kor) elfoglalta helyét a Lenin Mauzóleum mellvédjén Nyi- kita Hruscsov miniszterelnök, az SZKP Központi Bizottságá­nak első titkára, Leonyid Brezsnyev, a Szovjetunió Leg­felsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke, az SZKP Központi Bi­zottsága Elnökségének tagjai, a Szovjetunió marsalljai, az ünnep külföldi vendégei — kö­zöttük Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságá­nak első titkára, a magyar for­radalmi munkás-paraszt kor­mány elnöke, aki Hruscsov és Brezsnyev között kapott he­lyet, Ho Si Minn, Max Rei- mann, Bias Roca és a nemzet­közi munkásmozgalom több más ismert vezetője. A Vörös téren magyar idő szerint nyolc óra után néhány perccel kezdődött meg a dísz­szemle. A díszegységek zászló­vivőinek kezében a forrada­lom, a polgárháború, a nagy honvédő háború lobogói, vala­mint a Reichstag ormára kitű­zött győzelmi zászló volt lát­ható. Krilov hadseregtábomok, a moszkvai katonai körzet pa­rancsnoka, díszszemlére vezé­nyelt. A fogadási induló hang­jaira a Szpasszkij-torony ka­puján kigördült Malinovszkij marsall, honvédelmi miniszter nyitott gépkocsija. A tér köze­pén találkozott Krilov hadse- regtábornok autójával. A tá­bornok jelentette, hogy a moszkvai helyőrség alakulatai díszszemlére felsorakoztak. Malinovszkij marsall ezután sorra köszöntötte a feszes vi- gyázzban álló egységeket. A környező tereken és utcá­kon felsorakozott csapatok megszemlélése után Glinka Dicsőség-indulójának hang­jaira tért vissza a honvédelmi miniszter a Vörös térre, majd elfoglalta helyét a Lenin Mau­zóleum mellvédjén Hruscsov és Kádár János között. A kürtösök „figyelem”-jelzé- se után Malinovszkij marsall mondott beszédet. Malinovszkij marsall beszéde Malinovszkij marsall beszé­dében rámutatott, hogy a szov­jet nép boldog meghatódott- sággal és jogos büszkeséggel ünnepel. Az SZKP XXII. kongresszusa évszázadunk ki­magasló eseményeként kerül bele a történelembe. Minden szovjet ember nagy megelége­déssel, őszinte szívvel helyesli a kongresszuson elfogadott új pártprogramot. A szovjet kormány — hang­súlyozta a marsall — egyik fő feladatát abban látja, hogy bé­kés feltételeket biztosítson a kommunizmus felépítéséhez, megszabadítsa az emberiséget a termonukleáris háború bor­zalmaitól. A szovjet kormány valamennyi szovjet ember akaratát tolmácsolva állhatato­san küzd a nemzetközi feszült­ség enyhítéséért, a szigorú nemzetközi ellenőrzés mellett végrehajtandó általános és tel­jes leszerelésért. A szovjet honvédelmi mi­niszter utalt arra, hogy a szov­jet állam minden nép érdeké­ben ragaszkodik a 2. világhá­ború maradványainak felszá­molásához, a német békeszer­ződés megkötéséhez és a nyu­gat-berlini helyzet ilyen ala­pon történő rendezéséhez. Az imperialisták elutasítják a bé- keszeretetről tanúskodó szov­jet javaslatokat, egyre-másra tesznek kísérleteket a nemzet­közi helyzet elmérgesítésére. A kommunista párt és a szovjet kormány, látva az imperialis­ták részéről fenyegető háborús veszélyt, mindent elkövet az ország védelmi képességének fokozására. A szovjet harcosok — zárta beszédét Malinovszkij marsall —, akik a nép iránt, a kommu­nizmus ügye iránt önzetlen odaadás szellemében nevel­kedtek, ma a leghatalmasabb, a legtökéletesebb fegyverrel és haditechnikával rendelkeznek, amely lehetővé teszi bármely agresszor megsemmisítését. Malinovszkij rövid beszédét fergeteges hurrá követte. A több száz tagú egyesített kato­nazenekar eljátszotta a Szov­jetunió himnuszát, a Kreml kertjében felállított ágyúk díszsortüzet adtak le. Ezután kürtjei harsant és a katonai zeneiskola kisdobosai­nak felvonulásával megkezdő­dött a moszkvai helyőrség csa­patainak díszmenete. Utánuk megkezdődött a szovjet haditechnika kápráza­tos felvonulása. A Kalinyin ne­vét viselő Tamanyi gárdaezred páncélautói, a kétéltű és lánc­talpas katonai gépkocsik, az ejtőernyős gárdaegység jármű­vei és a törpe terepjáró páncél­kocsik nyomában feldübörög­tek a világ legkorszerűbb tankjai, tornyukon a legkivá­lóbb alakulatok, a gárdaegysé­gek jelvényével. A motorizált tüzérség felvo­nulását a tankelhárító ágyúk nyitották meg. Ezután egyre nagyobb kaliberű fegyverek, majd önjáró óriáságyúk csöve tűnt fel a Történelmi Múzeum felől. A NATO-hatalmak je­lenlevő katonai attaséi lázas fényképezésbe, filmezésbe kezdtek, amikor megjelentek a légvédelmi rakéták, ugyanazok a karcsú, áramvonalas, fehér óriási nyilasvesszők, amelyek Powers V—2. gépét lelőtték. Először látta a díszszemle kö­zönsége az önjáró, nagy ható­sugarú óriásrakétákat, az in­terkontinentális ballisztikus rakétákat. Itt haladt el 8. 395 879. és a 395 880. számú, valamint több más nagy raké­ta. Mindenki tudja: ilyen raké­ták juttatták földkörüli pályá­jára Gagarin és Tyitov űrhajó­ját, és e rakéták édestestvérei találtak célba szédítő pontos­sággal tizenkétezer kilométeres távolságban a Csendes-óceán térségében. Igen nagy benyomást tett a jelenlevőkre ez a rövid, de an­nál impozánsabb katonai dísz­szemle. A katonai menetet a több száz tagú összevont zenekar elvonulása zárta be, majd né­hány perc múlva megkezdő­dött a moszkvai dolgozók színpompás felvonulása. (MTI) Nyikita Hruscsov poliárköszőntője a Kremlben rendezett november 7-i fogadáson a fasisztákat. És a vérben áz­tatott fegyverek bosszút álltaK a hitszegő, orvul támadó hit­leristákon, s 1945 májusában a szocializmus útját jelölő vö­rös zászló már Európa szívé­ben, a Reichstagon lengett. Több millióan nyugszanak Ukrajna, az orosz síkság, Be­lorusszia, Németország, a Di­nári Alpok, a Magyar Alföld és a Távol-Kelet temetőiben. Az ő síremlékeik is mérföld­kövei a Téli Palota ostromá­val megkezdett diadalmas út­nak, a szovjet nép útjának. Ök vérükkel szentelték meg ezt az utat, amelyre két évtized óta szüntelenül harcoló szovjet or­szág mellé felzárkózott Euró­pa és Ázsia népeinek jó része is. S mikor a Fekete Föld, a tajga, Szibéria és Kaukázus népe mindennél nagyobb sza­bású építkezésbe, a kommu­nizmus felépítésébe kezdett, a felszabadult országok dolgozói is megtették az első lépéseket a szocializmus útján. A háború után a szovjet nép a megvalósított ötéves tervekkel eltüntette a pusztí­tás sebeit. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 40. év­fordulóját már az űrbe röpí­tett holdrakétákkal ünnepelte az élenjáró tudomány, techni­ka, az ipar, a nép. Az út, ame­lyet a Téli Palota ostromlói jelöltek meg, a kommunizmus csúcsai félé vezet, s a palota megvívóinak utódai ma már a csillagokat ostromolják. (K. U) \ MOSZKVA (TASZSZ): No­vember 7-én, a Kreml kong­resszusi palotájában a Nagy Októberi Szocialista Forrada­lom 44. évfordulója alkalmából rendezett fogadáson Nyikita Hruscsov pohárköszön töt mon- lott. — 1917 októberének történel­mi napjaiban — mondotta töb­bek között — a szovjet hatalom első dekrétuma volt a halha­tatlan Lenin által írt béke­dekrétum. Mi hűek vagyunk e nemes lenini eszmékhez, Leninnek e hagyatékához. Mi most is felhívunk min­den népet, államot a béké­re és a barátságra. Ebben volt és ebben van ma is a mi külpolitikánk, a lenini béke és békés együttélés politikájának nagy ereje. Ma egyes külföldi államfér­fiak, különösen a NATO-tag- államok politikusai szemrehá­nyást tesznek nekünk, mert a Szovjetunió elhatározta, hogy atomfegyverkísérleteket hajt végre. Mit lehet erre mondani? Mi — ahogy már elmondtuk a XXII. pártkongresszus emel­vényén — örültünk volna, ha nem csupán kipróbálnunk nem kellene e fegyvert, hanem tel­jesen megszabadíthatnánk tőle íz emberiséget. Boldogok len­nénk, ha az atomfegyverrel rendelkező többi hatalom ve­lünk együtt beleegyezne, hogy ne gyártsunk ilyen fegyvereket, semmisítsük meg őket és ezzel mindörökre véget vethetnénk i kísérleteknek. Ismét ünnepélyesen kijelen­ni»: a Szovjetunió kész erre. Mi teljesen megértjük azok­nak az embereknek az érzéseit ss törekvéseit, akik véget akar­nak vetni az atomfegyverkísér- eteknek. Megegyezik ez a mi érzéseinkkel és törekvéseink- ceL Az atomfegyverkíserletekrol szóló határozatunk kényszer­intézkedés, válasz arra a fe­nyegetőzésre, hogy háborút in­dítanak a Szovjetunió ellen. Ilyen körülmények között hűtlenné válnánk a nagy Lenin hagyatékához, ha­zánk érdekeihez, ha nem gondoskodnánk a szovjet nép biztonságáról, életéről, jólétéről, barátaink bizton- , ságáról. Meggyőződésünk: minden be­csületes ember megérti, hogy ezt nemcsak hazánk, hanem az egész világ békéjének érdeké­ben tesszük. Ilyen körülmények között ahhoz, hogy megszüntethessük az atomfegyverkisérleteket, meg kell szűnniök a fenyege­tőzéseknek a Szovjetunióval szemben. Megállapodásra kell jutni a német békeszerződés megkötéséről, meg kell tisztí­tani a nemzetközi légkört at­tól a gyúlékony anyagtól, amely a nyugati hatalmak politikája következtében felhalmozódott. És ami a legfontosabb: hozzá kell kezdeni az általános és teljes leszereléshez, meg kell azt valósítani. Most a nyugati hatalmakon a sor. Ami a Szovjetuniót illeti, a Szovjetunió felhívja a nyugati hatalmakat az atomfegyver- kísérletek megszüntetésére, a szigorú nemzetközi ellenőrzés mellett végrehajtandó általá­nos és teljes leszerelésről szóló szerződés aláírására. A Szov­jetunióval együtt írják alá a német békeszerződést és á szerződés alapján rendezzék á nyugat-berlini helyzetet. Kérem önöket, emeljük po­harunkat az általános és teljes leszerelésre, a különböző tár­sadalmi rendszerű országok békés együttélésére, a békére és a népek barátságára! (MTlI

Next

/
Oldalképek
Tartalom