Népújság, 1961. november (12. évfolyam, 258-282. szám)

1961-11-30 / 282. szám

4 NÉPÜJS ÄG 1961. november 30., c«> tök Am msH Cikkünk nyomán: Autóbusz ügyben A Népújság november 11-i szá­mában a helyi autóbuszjáratok ügyében hangot adtunk több utas jogosnak vélt észrevételének. A 32. számú Autóközlekedési■ Vál­lalat értesített bennünket, hogy Egerben a 3-as jelzésű helyi járat közlekedési irányát megváltoztatta. Hétköznaponként a 3-as járat a színházi megálló után'nem kanya­rodik be a Líceum mögé, ott nem tolat és nem veszélyezteti á közle­kedést. hanem a pártbizottság épü­lete előtt, a törvényszéki megálló­hoz kanyarodik, majd jolylatja út­ját a Baktai útra. Köszönjük az intézkedést és az erről szóló értesítést is. De megerá- litják, hogy cikkünkben szóvá letj tűk a bervai viteldíj magas árát is. Jól tudjuk, ennek kedvező elinté­zése meghaladja a. 32. sz. A.utóköz- lekcdésl Vállalat jogkörét, de sür­getjük és várjuk az illetékesek In­tézkedését. — A JÖVŐ év első hónap­jában készül el az egri 64 férőhelyes csecsemőotthon, ahová elsősorban az állami gondozott gyermekeket her lyezik majd el.- A MÁTRAVIDÉK1 Erő­műnél jó munkát végeznek a szocialista brigádok. Munkájuk eredményeként eddig 8 brigád elnyerte az oklevelet, 10 brigád a címet, 14 pedig küzd n szo­cialista brigád cím elnyeré­séért. — AZ ÄLTALÄNOS isko­lák szülői munkaközösségei készülnek a karácsonyi kiál­lításra és vásárra. Szabad idejükben közösen dolgoznak az iskolákban, ahol ajándé­kokat, játékokat készítenek a gyermekeknek.- A HEVESI Petőfi Terme­lőszövetkezetben jövőre 50 hold gyümölcsöst, 42 hold szőlőt és 10 hold „szőlőiskolát” is telepí­tenek. A tsz-tagok a földfarga- tással még ebben az évben vé­gezni szeretnének. —■ 150 AGYAS tbc-kórház építésének tervét készítette cl a megyei tanács terv- és egészségügyi osztálya. A kór­házat Hevesen építik majd fel, munkálatait 1963-ban kezdik meg.- A TÉL FOLYAMÁN közel egymillió oltvány vesszőt készí­tenek az egri Rákóczi Termelő- szövetkezetben. Az oltvány­vesszők készítését néhány na-; pon belül — a hidegebb idő be­álltával — kezdik majd el. Addig kell levonni a tanulságot, amíg nem késő MIELŐTT a Gyöngyösi Vá­rosi Kórus érdekében szót emelnék, el kell mondanom az előzményeket. Vasárnap kar- nagyklüb volt Gyöngyösön. Há­rom éve működik a Népműve­lési Tanácsadó keretében ez a közösség, amelyik tagjai között számlálja ,a megyében működő öntevékeny ének- és zenekarok vezetőit. Három éve minden ősszel az első foglalkozásra Gyöngyösön gyűltek össze a karnagyok, hogy az év terveit megbeszéljék. Ez azért történt, mert a gyöngyösi kórusra min­den esetben lehet a tanulás, a továbbképzés terén támaszkod­ni, s most még érthetőbb, hi­szen a megyei karnagy Szabó Tivadar lett, a Gyöngyösi Vá­rosi Kórus karnagya. A délelőtti meleg fogadás után a 29 megjelent karnagy megkezdte a tanácskozást, amelyiknek első témája az in- tonálás problémája volt, ehhez vitaindító előadást tartott Tur- csányi Emil, a győri zenemű­vészeti szakiskola tanára, a Népművelési Intézet munka­társa. Majd Szabó Tivadar me­gyei karnagy ismertette a jövő évi továbbképzés tematikáját, s már előre jelezte, hogy a tanfolyam értékesebb és több lesz, mint az eddigiek, mert a sikeres vizsga után működési engedélyt nyernek a hallgatók. Ezután került sor a megbe­szélés ‘egy lényeges pontjára, nevezetesen arra,- hogy a vá­rosi és falusi öntevékeny kóru­sok hogyan segítsék a szocia­lista családi ünnepek megren­dezésében a KISZ-t és a tár­sadalmi szerveket. Könczöl Fe­renc, a Népművelési Tanács­adó zenei referense tájékoz­tatta a megjelent karnagyokat azokról a művekről, amelyeket külön ez alkalomra írtak a ze­neszerzők, s felhívta az ének­karvezetőket, válogassanak a művek között, s vállalják el azok bemutatását, illetve mag­netofonra való éneklését. En­nek a felhívásnak a karnagyok mindegyike eleget tett, s vál­laltak műveket bemutatásra. A KÖZÖS EBÉD után szak­mai bemutatót tartott először a Gyöngyösi Központi Kórus dr. Caál Istvánná és Borhi Ottó vezetésével, majd Szabó Tivadar vezénylésével a Gyön­gyösi Városi Kórus. A művelő­dési házban tartott bemutató után az énekkari klubest kere­tében beszélték meg a tapasz­talatokat a kórus és karna­gyok. Ezek a száraz tények, hogy úgy mondjam, — ez történt ze­nei berkekben az elmúlt vasár­nap. De ennek az eseménynek a margójára illik a felkiáltás: Addig kell levonni a tanulsá­got, amíg nem késő! Ez pedig a gyöngyösi felnőtt kórusra vonatkozik. Egy karnagyi klub bemutató — amelyik , teljesen új műsort kíván — arra ítéli az énekkart, hogy fokozottabban, más műsorai mellett próbál­jon. Ugyanez az énekkar rövid idő alatt öt esetben lépett do­bogóra merőben új és mindig újabb műsorral. Októberben a XII-es aknának adtak a rádió művészeivel közös, új műsort. November 7-én az ünnepségen szerepeltek, 13-án az irodalmi színpad keretében léptek fel, 16-án a szovjet film ünnepé­nek megnyitóján, majd 26-án a 'karnagyklub tanácskozására hoztak új műsort. Talán kommentár nélkül is elég lenne ez a műsor és fellé­pés-felsorolás, és mégis ki kell mondani nyíltan, hogy ez így nem mehet tovább, ez a Gyön­gyösi Városi Kórusnak kárára válik. Kifáradnak, a napi mun­kában eltöltött idő után, a rendszeres kórusmunka örö­met, felüdülést szerez azok­nak, akik szeretik a közös éneklést, akik büszkék arra, hogy a legjobb vidéki kórusok között emlegetik őket, de ha nap mint nap, megfeszített erő­vel kell eleget tenniük a kü­lönböző meghívásoknak és kí­vánalmaknak, akkor félő, hogy a kórus tagjai megcsömörle- nek a kórustól. Olyan emberek a tagjai en­nek a kórusnak, akik naponta végzik komoly kötelességüket a hivatalokban, az üzemekben, az iskolákban, s ha a lelkese­dés tartja is bennük a kórus­munka szeretetét, akkor is túl­terhelést jelent számukra az örökös fellépés, az örökös haj­rá. Igaz, hogy művészi szintjük olyan, hogy bármilyen ese­mény várható, mindig lehet rá­juk számítani. De éppen ez a művészi szint nem engedi, hogy elcsépelt műsorral állja­nak a közönség elé, ezért ta­nulnak mindig újat, mindig mást, s meg kell mondani őszintén, hogy más kórusok ad­dig kényelmesen ülnek babér­jaikon és semmilyen szervnek nem jut eszébe, hogy igénybe vegye őket. NEM SZABAD ennyire meg­terhelni ezt a kórust, amelyik vitathatatlanul első a megyé­ben, hiszen kitüntetett, jól és rendszeresen dolgozó énekkar, mert az erőszakpltság mindig rossz vért szül. 'Most kell le­vonni a tanulságot — ismét­lem —, amíg nem késő, amíg a kórus a nagy megterhelés ve­szélye nélkül állni tudja a sa­rat, s hírt, nevet tud szerezni városának és múltat tud te­remteni a felnövekvő fiatalok, az új énekes nemzedék szá­mára! Cs. Adám Éva EGRI VÖRÖS CSILLAG Két félidő a pokolban EGRI BRÖDY Nincs előadás GYÖNGYÖSI PUSKIN HATVANI KOSSUTI öt. töltényhüvely ~ Ü Z*ES ABONY Nincs előadás Adua és társnői GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Szerencsés Tóni HATVANI VÖRÖS CSILLAG Megöltek egy leányt HEVES Nincs előadás PÉTERVÁSARA Nincs előadás város legforgalmasabb , közle­kedési eszközének, a Metró­nak zajosságára. A kocsikban szinte lehetetlen beszélgetni, olyan erős lármát idéznek elő a kerekek. A Metro egyik kí­sérleti vonalán már tíz eszten­deje keménygumi-kerekekkel ellátott kocsik futnak, s mi­után beváltak, az egész föld­alatti-hálózat kocsiparkját gu­mikerekekkel fogják ellátni. A gumikerekek nemcsak az utazóközönség idegeit óvják, de nagyobb sebességet biztosí­tanak és a gumikerekekkel el­látott kocsik 10 százalékkal ol­csóbbak. 1961. NOVEMBER 30., CSÜTÖRTÖK ÉRDEKES TALÁLMÁNYOK ÉS FELFEDEZÉSEK: 200 évvel ezelőtt, 1761-ben ezen a napon halt meg JOHN DŐL LOND angol optikus, aki 1758-ban a különféle üvegfajták más és más színszórását fedezte fel és ennek alapján ő készítette az első összetett optikai lencsét. 50 évvel ezelőtt, 1911-ben e napon halt meg NYIKOLAJ BEKF TOV orosz fizikut és kémikus, az aluminotliermikus eljárás fel­fedezője. Beketov tapasztalta ugyanis első ízben azt, hogy a fé­mek előállíthatok oxidjaikból is az alumíniummal véghezvitt re­dukció révén. ANDRÁS 80 évvel ezelőtt, 1881 novemberé­ben született STEFAN ZWEIG osztrák Író, a pszichológiai novella mestere (Amok, Az első élmény, Az érzések zűrzavarai. Ragyogó stílusukkal kitűnnek regényszerü életrajzai (Marla Antoinette, Stuart Mária, Rotterdami Eraz- , musz diadala és bukása, Magellan}. 1 Romain Hollandról és a Három mester címen Balzac, Dickens és < Dosztojevszkijről irodalmi tanul- £ mányt írt. 1938-ban az USÁ-ba, j majd Brazíliába emigrált, ez utób- , bi országról könyvet írt. » 295 évvel ezelőtt, 1666-ban e na­pon halt meg JOHN LYLY1 angol ___ író, akinek Euphues című regé­ST EFAN ZWEIG nyéről nevezték el a dagályós. bombasztikus stílust ;,euphuizmus”-nak. Ez az Irányzat nagy hatással volt az angol irodalmi nyelv fejlődésére. 5 évvel ezelőtt, 1956-ban ezen a napon Kubában, Fidel Castro vezetésével Batista tábornok diktatúrája ellen fegyveres felkelés kezdődött. FILM: Adua és társnői Négy nő megrázó drámáját mondja el az Adua és társnői című olasz film, amelynek címszerepét Simone Signorét ala­kítja. A filmet a gyöngyösi Puskin Filmszínház mutatja be november 30-tól december 6-ig. 10. Egy összeszólalkozásnál hentesbaltával széttrancsírozta feleségét. Menekülnie kellett. S a légió tárt karokkal fogad­ta. Most altiszt, őrmester. De a többi altiszt se különb. Ha va­laki, valamelyik börtönből megszökik, itt szívesen látják. Nézzétek meg őket! Valameny- nyi börtönviselt. A börtön te­toválása itt a legjobb ajánló­levél. S ezek az altisztek a légió pillérei. Rájük számítani lehet; Ök biztos nem szöknek meg, hiszen az igazságszolgál­tatás várja őket. Itt jelentke­zéskor nem kérnek fényképes igazolványt senkitől. Valaki bemond egy nevet, azt rávezetik kartotéklapjára és kész. A kartoték itt marad, az illető Afrikában egy számot kap, amelyet kis rézlapra karcolnak és a csuklójára erő­sítenek. Olyasmi is volt már. hogy egy leszerelt légiós, aki­nek száma elveszett, elfelej­tette, hogy bevonulásakor mi­lyen nevet hazudott... Nagy nehezen találták csak meg kartotéklapját... De... meg­hívlak benneteket... Van még néhány frankom. Gyertek a kantinba. Beszélgessünk... — Ez a forradásosképű en­gem is sípcsonton rúgott, de ezt nem viszi el szárazon — háborgott Vörös. — Ja, igen, a fegyelem. — Vámos töltött a poharakba. — Ha egy altiszt kiver öt foga­dat, vagy leüt, mint egy ku­tyát, mehetsz az atyaúristen­hez, akkor is neki lesz igaza. Itt a rangosabb az úr. Koccintottak, — Ha már itt tartunk — forgatta kezében a poharat Vámos —’, szeretitek a bort? — Hát — mosolyodtak el mind a ketten —, magyarok vagyunk. A magyar ember pedig nem veti meg a jó bort — No, nem azért kérdeztem. Hanem' Afrikában is, Távol- Keleten is muszáj inni. Érti­tek? A vietnami vizet soha­sem fogjátok megszokni! Az a víz egyenlő a vérhassal. Ne felejtsétek el: ott csak teát vágy bort szabad innotok!... Valahol hátul megszólalt egy csengő; — Igyátok meg gyorsan. Ebédelni megyünk. Legalább kétszázan nyü­zsögtek az ebédlőben, amikor odaértek. Egy-egy asztalnál tízen ültek. Nagysokára találtak egy asztalt, ahol még volt három hely. Az asztalnál egy francia, három német, két olasz és egy jugoszláv ült. Az asztal­ion a francia helyezkedett el, Gőgösen nézett a többiekre. Szemében végtelen megvetés és gúny... Vámos megbökte Gazsót és a francia kezére nézett. Az követte tekintetét. A francia kezefeje három helyen volt tetoválva. Mivel egy tetoválás öt évet jelent, ez tehát tizenöt év elől szökött a légióba ... Hozták a levest. Tízük ré­szére egy nagy tállal. A fran­cia nyúlt először a kanálért. Az összes húst kiszedte. Utána a németek következtek: a le­ves sűrűjét kanalazták ki. Az olaszoknak már csak a híg lé maradt. Gazsóéknak és a ju- goszlávnak semmi. A francia kétpofára tömte magába a húst, a németek is elégedetten turkáltak tányér­jaikban, az olaszok szürcsol- ték a levest, akár a kismala­cok az ivóst. Ezek négyen pe­dig bámultak, s pár percig szóhoz sem jutottak. Ekkor Vörös hirtelen magá­hoz húzta a tíz darab buktát és elosztotta négyük között. Kettő és fél jutott mindenki­nek. A francia szeme villogott,, de nem szólt semmit. Vörös ezután tízük boráért nyúlt és azt is szerteöntötte négyük csajkájába. De erre már felugrott a francia. Kézzel-lábbal hado­nászott és rikácsolt, mint egy papagály. A jugoszláv nyugodtan vá­laszolt. — Ha ti megettétek a levest, meg a hús, akkor a bukta, meg a bor minket illet... A francia mordult egyet és már ugrott is. Vörös azonban idejében észrevette szándékát, villámgyorsan felkapta a ne­héz lévesestálat és teljes erő­vel fej bevágta vele. A francia lendülete meg­tört, s a földre esett. A jugo­szláv belerúgott egyet, majd az asztal alá tolta. Gazsóék kiitták boraikat, buktáikat zsebrevágták és kimentek.. 5 A németek hozzákezdtek áz eszméletlen francia élesztgeté- séhez. Kuen az udvaron a jugo­szláv Vörös nagy tenyerét szorongatta, s hálálkodott.. ( X. Másnap délelőtt új szállít­mány érkezett Párizsból, ami­lyet ismét szaladgálás, moto­zás követett. Az őrmestáBbk ordítoztak. Az irodákban gyorsított ütemben dolgoztak, kartotékokat állítottak ki, szerződéseket Írattak alá. Estefelé Gazsóék és néhány jugoszláv fiú — akiiekéi pár nap óta nagyon megbarátkoz­tak — az erőd faláról bámul­ták a tengert, a naplementet. Vörös oldalra pillantott, s elmosolyodott. Meglökte Ga­zsót. — Figyeld csak! Gazsó arrafelé nézett. A for- radásos képű Suerez őrmester mászott négykézláb az erőd falán. Be volt rúgva, mint a disznó. Feléjük közeledett. Vörös intett a többieknek. — Gyertek! Holnap úgyis itthagyjuk Marseillet. No, sa­kál, most visszakapod! A 8—10 fiú szaladni kezdett. Mint a fergeteg, viharzottak végig az erőd falán. Az őrmes­tert magukkal sodorták. A fiúk a lejárati lépcsők felé igyekeztek, majd eltűntek föld alatti. szállásaikon. Az őrmester eszméletlenül maradt a falon, rúgások, üté­sek nyomai látszottak testén és több sebből vérzett... Másnap sorakozó előtt Vörös odakacsintott Vámosnak. Nos? — Még nem tudták eszmé­letre téríteni. Nevettek. — Sorakozó! — hangzott fel az udvar elejéről. Irány Afrika! Viszontlátásra, Marseille!... ★ A Sidi-Brahim nevű keres­kedelmi gőzös motorjai fel­zúgtak. A hajó éleset fordult és kifutott a nyílt tengerre. Kürtje még egyszer feibúgolt, mintegy elbúcsúzva Marseille- től, majd egyenletesen szelve a habokat, elindult Afrika felé. A légiósok — régiek és újak — valamennyien a fedélzeten voltak. Az elszállásolás után. a hajófenékből azonnal felro­hantak, különösen az újoncok, akiknek minden új volt; maga a titokzatos út, a végtelen ten­ger, a kikötő, a partmenti táj. Gazsóék és néhány jugoszláv fiú együtt gyönyörködött a táj szépségeiben. Hamarosan elérték If várát. Az erőd még most is félelme­tes volt, falai komorak, méltó­ságteljesek, mozdulatlanok — pedig ma már csak kiránduló- hely, semmi más. — Ennek a rabja volt gróf Monte Cristo — mondotta el­lágyulva Vörös. — Mi meg a Ban-Fart Nico­laus rabjai vagyunk — jegyez­te meg ironikusan Gazsó. Elhallgatott és két méterrel odébb lódult. Hatalmas hűl-* lám ütközött a hajó oldalának, — Mi ez? Egy tengerész jelent meg a fedélzeten. — Vihar készül — ordította, — Mindenki a hajófenékbe! A hajó kilengése egyre na­gyobb lett. Sokan a korláthoz rohantak, másoknak meg arra sem volt idejük, hanem ott helyben érte el őket a tengeri betegség. Gazsóék nagy nehezen lebo­torkáltak a helyükre. Nyolcán voltak a fülkében; három ma­gyar, három jugoszláv és két olasz. A hajó újabb lökést kapott. — Kapaszkodjatok! — Még jó, hogy itt vannak ezek a ... micsodák... — Strajfák '— igazította kJ Gazsó. — A hajó, előző útja al­kalmával bi­zonyára, kitű­nő arab telivé­reket szállí­tott, s ezek vá­lasztották el a lovakat... Lát­játok? .. •• Még arra sem érde­mesítettek ben­nünket, hogy a rudakat le­szedjék és az ólat átalakít­sák ember szá­mára ... Lo­vak, emberek ugyanabban a fülkében... Vörös meg­próbálta tré­fával elütni a dolgot. — Nyihahaha... — nyerí­tett kedélyesen, s még rúgott is hozzá egyet. Senki sem nevetett rajta ... iFolytatjukJ — Ugyan, hagyjátok . már, állandóan vitáztok — tört ki Vámos. — Semmiben sem gyönyörködhetünk anélkül, hogy... A párizsi utazóközönség so- cat panaszkodik a francia fő­Gumikereheken futó metrókocsi

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom