Népújság, 1961. november (12. évfolyam, 258-282. szám)
1961-11-29 / 281. szám
4 VÉPÜJSÄG 1D61. november 29., szerda TIZEMKETTEM 1961. NOVEMBER 29., SZERDA: , NOÉ 100 évvel ezelőtt;' 1861. november 29-én halt meg NYIKOLAJ DOBROLJUBOV. orosz iorradalmi demokrata és materialista filozófus. A Szovremennyik (kortárs) című folyóiratban a cárizmus, ■ jobbágyi rendszer és a liberalizmus ellen harcolt. Cikkei, recenziói a forradalmi publicisztika iskolapéldái (Mi az oblomovság?, Mikor jön el az igazi nap). A fiatalon, 25 éves korában elhunyt Dobroljubov a marxisták előfutára • volt. 445 évvel ezelőtt, 1516. november 29-én halt meg GIOVANNI BELLINI olasz festő, Giorgione, Tizian, Vecchios tanítója, a korai reneszánsz mestere. 1920-ban ezen a napon alakult meg az ÖRMÉNY SZOVJET szocialista köztársaság. November 29-e ALBANIA és JUGOSZLÁVIA nemzeti ünnepe: 1944-ben ezen a napon szabadult fel Albánia a fasiszta megszállás alól, 1945-ben pedig ekkor törölték el Jugoszláviában a királyságot és alakult meg a Jugoszláv Szövetségi Köztársaság. 21 új tanterem NYIKOLAJ DOBROLJUBOV Artistaműsor Lapunk november 26-i számában, ugyanezen a helyen, megbíráltuk az Egri Vörös Csillag Moziban az „Egy katona, meg egy fél” című film előtt, az artistaműsorban fellépő művészt. A produkció művészi értékét ezúttal nem vitatva, azt el kell ismernünk, hogy a cikk végső megállapításai oktalanul sértőek voltak egy olyan emberrel szemben, aki hosszú évek óta becsülettel működik ezen a pályán. — DECEMBER elsejével kezdődik meg az ország egész területén a KISZ-ta- gok összeírása. Az egri bizottság is készül erre a nagy munkára. Ennek érdekében tegnap megbeszélést tartottak a város iskoláinak KISZ- titkárai, hogy megállapodjanak a tagösszeírás módszereiben. — A MÁTRAVIDÉKI Erőműnél a közelmúltban 25 tagú pártbizottságot választottak. Az első végrehajtó bizottsági ülést november 20-án tartották meg, ahol a szervezési feladatokról Szilágyi Antal, a pártbizottság titkára tájékoztatta a végrehajtó bizottság tagjait. — JÓL SIKERÜLT Kata- lin-bált rendezett vasárnap este az egri Városi Művelődési Ház. A vendégek kellemes szórakozását a Szalkai- zenekar biztosította. — MÁR SZERELIK az automata gépsort a Gyöngyösi Kenyérgyárban. A gépsor üzemeltetése megkönnyíti a sütőipari dolgozók munkáját, mert a nehéz, fáradságos „kicsípésf’ helyettük a gép végzi el. — DECEMBER elejére tervezik az Eger négy termelőszövetkezete részére szervezett ezüstkalászos tanfolyamok Indítását. A tanfolyamokra eddig több mint 120-an jelentkeztek. — A TÉLI IDŐ beálltával a Heves megyei Építőipari Vállalat munkahelyein megszervezték az előmelegítést. A ha- barcskészitő segédmunkások egy órával előbb kezdenek azért, hogy a vizet felmelegítsék és már a munka kezdésekor kész habarccsal tudják kiszolgálni a kőműves szakmunkásokat. Egy félkótya nyugati újságíró Magyarországon járván, végső kétségbeesésébén, hogy valami jót mondhasson kiadója számára, nem tudott más rosszat mondani, minthogy Magyarországon 1961-ben az emberek a kegyetlen elnyomás elől az irodalomba menekülnek. Szerinte ez az oka a nagypéldányszámú, és világviszonylatban is kimagasló könyvkiadásnak, a könyvesboltok, az irodalmi estek népszerűségének, a könyvtárak zsúfoltságának. Én ezzel a nyugati újságíróval, akit kollégámnak vagyok kénytelen, ha nem is tisztelni, de nevezni, vitatkozni nem akarok, sem célja, sem értelme ennek. Hogy egyáltalán eszembe jutott a cikk, amelyet oly bensőséges rosszindulattal írt meg, annak csupán egyetlen oka van, hogy a minap, az egyik este, ismét volt szerencsém találkozni — Gyöngyösön — majd kétszáz ilyen „menekülttel”, akik számára tízegynéhány menekülésre csábító fiatal férfi és nő tépegetett le ízes gyümölcsöket a világirodalom kimeríthetetlenül dúsan termő csodafájáróL A gyöngyösi, a hatvani és a jászberényi irodalmi színpad fogott össze, hogy immáron másodszor (először Hatvanban, s erről részletes méltatás már jelent meg e lap hasábjain!) lépjen a közönség elé, hogy nagy lelkesedéssel, az irodalom iránti mély szeretettel és alázattal nyújtson át egy gyümölcsöstálat: Szabó Lőrinc és Szi- monov, Simon István, Burns, Radnóti és Ovidius, József Attila és Goethe és a többiek pompázatos szépségű és megkapó mélységű verseit; Ültem a nézőtéren, álltam a EGRI VÖRÖS CSLILAG Egy katona; meg egy fél EGRI BRODY Esterina GYÖNGYÖSI PUSKIN A lejtőn GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Nincs előadás HATVANI VÖRÖS CSILLAG Nincs előadás színfalak mögött: láttam a nézőközönséget, amely hálás áhítattal fogadta magába a nagy versek nagy gondolatait; és figyeltem a lázban égő, a minden előadáson újra és újra debütáló előadókat, akik színrelépés előtt körmüket rágva, mormogták magukban a sorokat, ízlelgették maguk is a rímek csengését, a költői gondolatok ínyességét. S a gondolat magától adódott: mi hozta ide ezt a majd kétszáz embert, munkásokat, tisztviselőket, katonákat, diákokat, háziasszonyokat, a mindkét nembeli és minden korosztályú nézőket? S mi hajtja ezt a tízegynéhány embert, akik között van jogász és diáklány, könyvtáros és mérnök, gyári dolgozó és tanár? A jászberényiek bőrig ázva, érkeztek Hatvanba és onnan alig volt idő megszárít- kozni Gyöngyösig. A hatvaniak között volt, akinek mély emberi bánattal szívében kellett elutaznia a szomszéd városba. A gyöngyösiek között van olyan, aki naponta tizenhárom, tizennégy órát dolgozott, hogy „összeálljon” a műsor. Miért, és kiért? Mert a fizetség, ha pénzben mérjük: semmi. S ekkor jutott eszembe Anthony Rhodes cikke! Menynyi ostobaság egyetlen megállapításban, s mennyi sértés azokkal szemben, akiknek pedig csak tisztelet és elismerés jár; Jönnek azok, akik megízlelték és megszerették az irodalmat, s akik számára egykoron fehér folt volt ez lelkűk térképén. Jöttek azok, akiknek fülét mi nyitottuk meg a szép hallására, s ínyüknek már mi HATVANI KOSSUTH Napkelte előtt FÜZESABONY A gyűlölet áldozata HEVESt Borús reggel PÉTERVASARA Kutyás hölgy mutattuk meg az igazi ízeket. Jöttek és jöttek és jönnek azok, akik húnyt szemmel, mintvalami koncerten, szellemben, szívben, észben és akaratban felüdülést és erőt akarnak meríteni azoktól, akiknek sorsa a biztatás, az erő, a szépség adása volt. S azok, ott fenn, a színpadon, a közönség hálájától, tapsától fizetve, igyekeznek túllépni a költővel a volt és még meglevő „mai kocsmán — az értelmileg és tovább!” József Attila írja egy helyütt: „Valami nagy, nagy tüzet kéne rakni, hogy melegednének az emberek ...” Ezt a tüzet rakják serényen és szerényen Hatvanban, Gyöngyösön és Jászberényben, hogy melegedjenek az emberi szívek, s bár „még nem nagy az ember ...” de hogy az legyen, a pódiumon is két szülője kíséri „szemmel: a szellem és a szerelem”; Öntevékeny kultúrcsoport? Műkedvelők? Sem ez, sem az, egyik kifejezés sem jó. Talán ez: az irodalom szürke, de legyőzhetetlen katonái. Ök: a tizenkét szerelmes, az irodalom tizenkét lelkes, odaadó és áldozatra kész, szerény szolgája; Gyurkó Géza Megyénkben igen nagy gondot okoz a tanteremhiány. Ennek megoldására, illetve a hiány enyhítésére a következő esztendőben 17 tanteremmel bővül az osztályok száma, állami beruházásból. Mivél tizenhét tanterem építése nem oldja meg a problémákat, még a jövő évben további négy tanterem építését is megkezdik. Megírta élete legnagyobb versét, ösz- szehajtogatta, borítékba tette, és elkezdett gondolkozni. — Hm... Kossuth- díj — dörmögte magában, pelyhedző sza- kállát simogatva. Aztán felállt, és elvitte a verset a Nagy Költőhöz... — Egy kis... hehe... — suttogta, amikor belépett — egy kis sike-, sike-, versike... én írtam, elhoztam... hehe ez is rímel, mi?... — mondta, mert a Nagy Költő összeráncolt szemüveggel tekintett rá. — Hm... Szórni, írt — mondta a Nagy Költő. — I... — bólintott halkan, meghatot- tan, mert megszólították. — Olvassa. Felbontotta a borítékot, és olvasni kezdte élete legnagyobb versét: A Lét... Felém hömpölygőit a vödör—sárga égbolt, s míg rímet rája nem találok, , rontok-bontok formát bontok s márványon csobban a versláb, mert énekem nem tudja mit adnak énnekem, ha sírok könny dörömböl hangosan, s írok... A Nagy Költő sokáig hallgatott, és maga elé nézett, aztán lassan elöntötte szemét a könny. Zokogni kezdett, ölébe vonta a Tehetséget, aztán felterjesztette KosSuth-díjra... A vers még aznap este megjelent... ★ A Nagy Költő ke- resztbetett verslábakkal üldögélt a szobájában, és egy tollas hexameterrel legyezgette magát, amikor bekopogtak. — Szabad — mondta időmérté- kesen. Egy magas fiatalember lépett be, babérkoszorúval a fején, és egy köteg pergamennel a hóna alatt. — Jó napot. Dante Allighieri vagyok. — Pert — mondta a Nagy Költő, és egy szarukeretes dactilust tett az orrára, hogy jobban szemügyre vehesse a belépőt, aki most eléje rakta a kéziratot. — Ez a Divína Commedia. Én írtam. Leközölnék? A Nagy Költő elegáns mozdulattal kézbe vette a kéziratot, és elolvasta, öt percig tartott csak. — Nézze fiatalember. Ha fantasztikus regényt akart Írni, akkor tegye le a tollat örökre, ha csak egyszerű útleírást, akkor meg ne szedje rímekbe. Sajnos, ezt nem közölhetjük... Dante sóhajtva megfordult, és lassú léptekkel visszament a múltba, a Nagy Költő pedig önkívü- leiben mormolgatta: „Felém hömpölygött a vödör-sárga.." (kátart «AAAAWAÁAAAA*AAAA*AAA/V'AAAA'VWVAAAA/WVA/VV\AA/VSAAAAAAAAAAAA/VSAAAA^ GUZt MIHÁLY-BENCZí KAROLY* 9. — Haza? — kérdezték meglepetten. — Igen ... Csak olyan sok rosszat rebesgetnek!... Mondjátok, van ott élet egyáltalán? Gazsó és Vörös egymásra néztek. Maguk sem tudták miért, de egyre kényelmetlenebbül érezték magukat. — Elet? — kezdte lassan Gazsó. — Van. Van... hogyne Igaz, a háború sok kárt okozott, de szépen épül minden... — Tudjátok, én kubikos voltam... Ügy szeretném az Alföldet, Debrecent viszontlátni... Meg dolgozni valahol... Építeni házat, palotát:.. S egy csillogó könnycsepp gördült elő szeméből. Hirtelen elfordult, de későn. Gazsó és Vörös meglátta. A látvány valahogy a torkukat, kaparta, ajkukra nem jött szó. — No, egészségiekre, fiúk — emelte poharát Szabó —, nekem, sajnos mennem kell. Holnap Marseillebe mentek. Katonaszerencsét kívánok nektek. Koccintottak. Szabó intett nekik, s eltávozott, Gazsóék jókedve elszállt. Alig léptek ki a kantin ajtaján, Gazsó keserűen kifakadt. — Ott hagyom hazámat, jobb sorsra vágyva, most meg agitálok az ottani élet mellett! Menekülök az orosz zónából és amikor itt vagyok, vágyom oda vissza! Az érzések tótágast , állnak bennem! Hát érted ezt? — Nyugodj meg, Miska! Ej, az a honvágy! Az kerített hatalmába! Nagyon nehéz ezt az érzést legyőzni, de le kell, különben megette a fene az egészet. No, fel a fejjel! Gyere, nemsokára ebéd; Ünnepi. A hírek szerint legalább tízfogá- sos lesz... Én nem ebédelek. Lefekszem .:. — No, ne gyerekeskedj... Nagyon fáj a fejem. Különben is, korán reggel indulás. Nem ajánlatos sokáig kimaradni ... — Hát jó. Én azért visszamegyek, hozok valami harap- nivalót. Meg egy üveg bort az útra .„ XXX ... Marseille. Gyönyörű kikötőváros. A tenger... Sosem felejti el, aki látta... Ban- Fart Nicolaus erőd... Sosem felejti él, aki járt benne... Itt van a francia idegenlégió európai központja. Ide vonul be végül is minden idegenlégiós, bárhol is írta alá a nyilatkozatot és innen irányítják őket a világ négy tája félé... ... Lenn, a régi kikötőben halászhajók, vitorlások százai sorakoznak a part mentén. Es ott áll a kikötő büszkesége, az a háromemeletes hajó is, amely hetenként többször szállít érdeklődőket If-várá- hoz. A múlt századbeli híres várbörtönnek — amely ma már természetesen csak érdekesség — ezer és ezer nézője akad.;. Pedig a kirándulók, hajóút nélkül, közelebb is láthatnak várbörtönt ... A Ban-Fart Nicolaus erőd falai vastagok, igen vastagok. Kapui viszont mindig tárva- nyitva vannak. Bejutni nagyon, könnyű ... de kijutni annál nehezebb..* ... Már magasan járt a Nap, amikor az egység megérkezett. Az őrmester álljt vezényelt. Az irodából két őrmester szaladt az újonnan érkezettek felé. Az egyik szélespofájú, a másiknak bal arcán hosszú forradás húzódott szájától egészen a füléig; — Vigyázz! — ordította a szélespofájú. — Csomagokat lerakni! A sor egyik végén 5, a másikon a forradásos kezdte meg a motozást Minden iratot, levelet fényképet elszedtek. A sorokon moraj futott végig. — Csend! — üvöltött a szélespofájú, s tovább folytatta a motozást Beletúrt a csomagokba is. Az udvar felől a kapitány, az erőd parancsnoka közeledett. A forradásos a sor elé lépett — Vigyázz! — vezényelt, majd a kapitány félé fordult tisztelegve. — Kapitány úr, alázatosan jelenteim, a 250 újonc megérkezett. A kapitány meg sem állt nem tisztelgett csupán nádpálcáját suhogtatta meg néhányszor a levegőben. Az újoncokra rá se nézett. IX. A két őrmester folytatta a kutatást. — Az iratokra nem lesz szükségetek — szólt hangosan a forradásos arcú, — ezentúl nem lesz nevetek. Számot kap mindenki. Annak nincs születési éve, anyja neve, nemzetisége — röhögött — Pihenj! Oszolj! Az újoncok sze tszaladtak. Meleg volt. Néhányan víz után kutattak, de sehol nem találtak csapot Az egyik alacsony fiú a forradásos elé lépett. kövezeten; Az altiszt pedig az újoncok közé rohant és rugdosta, ütötte,' akit ért. — Mit, disznók? Vizet?! Nesztek! Te is szomjas vagy? Nesze! Majd Afrikában megszokjatok a meleget, vagy megdöglötök szomjan! Ne mozogj előttem, az anyád!... Nesze! ... — Aljat ez, nem ember — súgta Vörös Gazsónak. — De megállj!. Végre az őrmester megúnta. Elvonult, de még akkor is habzott a szája. Az elszállásolás következett. — őrmester úr, hol kaphatnánk vizet? — Mit? — ordította. — Vizet?! Megragadta a fiút, penderített rajta egyet, s akkorát rúgott bele, hogy az hangosan felnyögött és végigzuhant a Lenn, a föld mélyén, dohos, nyirkos volt a levegő. A helyiségek áporodottságát a két- három méter vastagságú falak óvták. A sötét folyosón minduntalan egymásnak ütköztek az újoncok. — Mint a föld alatti patkányok! — nevetett keserűen Gazsó. Elrendezték fekhelyeiket és kisiettek az udvarra. Valaki utánuk lépdelt. — Hallottam, hogy magyarul beszélgettek. Én is az vagyok. Vámos Kálmán. — Né, újra egy földi — örvendezett Gazsó. — Ej, hagyd. Sajnos, vagyunk itt jó páran földik. A franciák hálásak lehetnek • Hitlernek. Mintha egyenesen a francia idegenlégió számára hozott volna ki néhány ezer magyar leventét. — Hogyan? — Sajnos, így van. Az előbbi szállítmány is tele volt magyarral, a még előbbi is; ÉS biztos vagyok benne, hogy sok magyar lesz az utánunk következő csoportban is. — De hát itt kötnek ki? Ez a sors vár rájuk? — Akárhol dolgoztak, kihasználták őket, s röhögtek rajtuk. Panaszaikra azt a választ kapták: ha nem tetszik, menj a légióba. S a végén nem mmad más hátra. — Szörnyű! — Az, És tudjátok, mi vár itt rájuk? Suerez őrmester, 50 fokos hőség Afrikában, távol- keleti vérhas, malária és örökös rettegés. A megígért francia állampolgárság és a nyugdíj — mese. — Te ezt iljen jól tudod, és mégis itt vagy? — Nekem sem volt más választásom. A ruhám már rongyokban lógott, s öt hónapig nem volt munkám. De nem szabad elveszteni a reményt. Pedig ti még nem is tudtok mindent! De lássátok meg, mibe csöppentetek. Tudjátok például, ki az a Suerez őrmester, aki délelőtt összerugdosta a fél századot? Spanyol hentes volt. (Folytatjuk)
