Népújság, 1961. november (12. évfolyam, 258-282. szám)
1961-11-03 / 260. szám
IMI. november 3., péntek NÉPÚJSÁG s Basa István t Kiváló Eleven, hasznos verseny A termelőszövetkezet irodáján ketten tartózkodtak. A könyvelőnő, és a pénztáros. Az asszony papírmunkákba temetkezett, míg a pénztáros — egy kövér, idősebb férfi — tíz-, húsz-, ötvenes százforintosokat rendezgette nagy-nagy nyugalommal; ajka hangtalanul mozgott, a „reggeli bevételt” számolta. — Kettőezerötszázhatvan! - mondja hangosan, jelentőség- teljesen, amikor kezet fogunk, és megkérdezi: kit keresek? Mondom, az elnökkel szeretnék szót váltani. Már többször kerestem, de eredménytelenül ..; — Az lehet! — dörmögi bajusza alól sokatmondóan, s hozzáteszi: — Mit gondol, milyen ember a mi elnökünk? — De a kérdésre nem vár választ tőlem, hanem önmaga adja meg a feleletet: — Augusztus 20-án a Földművelés- ügyi Minisztérium is kiváló tsz-tag kitüntetésben részesítette. Reggel 8 órára már egyezer bejárja a szövetkezet határát, intézkedik a napi munkákat illetően, s csak azután jön be az irodába. Sok a dolga, főleg ilyenkor, amikor minden munkát egyszerre kellene végezni... Elhallgat. Szünetet tart, majd tanácsolólag hozzáteszi még az előbbiekhez; — Várjon rá, hamarosan itt Órájára pillant, és hellyel kínál. Aztán cigarettára gyújtunk, s beszélgetni kezdünk a szövetkezeti életről. De nem sokáig tart az „együttlétünk”, mert nyílik az iroda ajtaja, és belép rajta a hatvani Béke Termelőszövetkezet elnöke: Basa István. SZÉP SZÁL EMBER, magas, széles vállal, egyenes derékkal. Előre köszön „jó napot”- tal, s kezet fog a várakozókkal — mert közben többen is érkeztek, akik vele akarnak szót váltani —, és ő azonnal az „ügyek” intézéséhez kezd. — Mi újság, János bácsi? — kérdi az egyik tagtól. — Fogat kellene a háztáji kukorica beszállításához — mondja a megszólított. Rövid szünet következik ezután, majd áttekintve a fogatok másnapi programját, kisül, hogy biztosítani tudnak egy pár lovat, meg kocsit a háztáji kukorica beszállításához. — Reggel 8-ra ott lesz — mondja. Ugyanígy megoldásra kerül a többi probléma is: nyugdíjügy, munkaegység-reklamálás, stb. Végül rám kerül a sor. Az elnök csodálkozó arcot vág, amikor megtudja jövetelem célját. — Nem sok érdekeset tud rólam írni az elvtárs — szabadkozik először —, egyszerű ember vagyok én, nem újságba való, — s így érthető is, hogy „szófukar”, amikor kérdéseimre válaszólgat. De amikor a napi munkára terelődik a szó, megered a „nyelve”. — Tegnap az egész határt bejártam — mondja. — Az ősziek alá szántottak, s nem hagyott nyugtot a lelkiismeret: amíg nem láttam, hogyan csinálják. Száraz az idő, az eke könnyen kiugrik a földből, „rögöket” szánt, s nekünk nem mindegy, hogy milyen talajba vetünk. Benyúl kabátja zsebébe és elővesz egy papírlapot. Széthajtogatja, és olvasva sorolja: — 120 hold őszi búzát, 80 hold rozsot, 50 hold őszi árpát, 40 hold tavaszi árpát, hat hold őszi keveréket kellett elvetnünk, az elkészült 1962-es vetési terv szerint. Ezenkívül majd nyolc hold zabot, 15 hold cukorrépát, ugyanennyi mákot, hatvan hold paradicsomot, 40 hold dinnyét, stb... Csak a legfontosabbakat említem ... Egyszóval: szorítani kellett a munkát! — Legalább megérte? Mit mutat az idei termés? — kérdem. — Nem rossz! — válaszol — 130 hold szántóföldi kertészetünk volt az idén, de terményeiből nemcsak a város piacára, hanem az ország más területére is futotta. A TERMELÉSBEN a számadatok bizonyítják mindig a munka elvégzésének helyességét, és minőségét is. S ha figyelembe vesszük, hogy ebben az évben milyen idő járta, bizony, el kell ismernünk — mint ahogyan el is ismerik a hatvani Béke Termelőszövetkezet tagságának és vezetőségének szorgalmas munkáját. Elismerik, mert figyelemmel kísérték egész évben. Éppen ezért kapta Basa István elnök az új kenyér ünnepén a Földművelésügyi Minisztériumtól a kiváló tsz-tag kitüntetést: munkája elismeréséül, azért, mert sikerre vezette a nagyüzemi gazdálkodást szövetkezetében, és nagyszerű eredményeket ért el a termésátlagokat illetően is. A szövetkezeti életről beszélgetünk az elnökkel, az eredményekről, gondokról, de N óhatatlanul az elnök magánélete keveredik szóba. — ötven éves vagyok — mondja arra a kérdésünkre, hogyan bírja ezt a nagy erőfeszítést kívánó munkát. — pontosabban: a jövő év tavaszán töltöm, s megszoktam már gyermekkorom óta a munkát. Minket erre a munkára neveltek annak idején. Soha nem kérdezték tőlünk, hogyan bírjuk, illetve mennyit bírunk el belőle... NAGYON KOMOLY hangon folytatja ezután: — 1959-ben választottak elnöknek. Nem akartam elvállalni, de a tagság követelte, és a többség akarata előtt meghajoltam. Azóta rengeteget dolgoztam — a tagság is természetesen —, hogy legyen miből élni, legyen miből gazdálkodni, s legyen miből osztani. Nem tagadom, eleinte nehezen ment, nem volt semmink, de ma már mondhatom: gyarapodtunk. Van mindenünk, ami szükséges. Van állatállományunk, gazdasági épületünk. Jövőre még több lesz. Ezért dolgozunk kitartóan. Bizakodás csendül ki szavából. Bizakodás. Régi jó szokása ez. Soha nem hagyta még cserben a legnehezebb időkben sem. Gyermekkorában, amikor hatéves volt, elkerült szülőfalujából: Túráról Hatvanba, és hét testvérével kellett az apja mellett báró Hatvani, később pedig gróf Veglovich malacait őrizni. Később, hogy elérte a 10—12 évet, már az iparban keresett megélhetést: kereskedőinas, gyári segédmunkás, stb. volt a felszabadulásig, amikor hat hold földet kapott. — Ügy megörültem a földnek, mint vak ember a visszaadott szeme világának — magyarázza, s kis idő múlva még hozzáteszi: — Dehát hol van már az az idő? Ma már más a helyzet. 842 hold a szövetkezet vagyona. Vannak gondjaink, de a sikereink ennél nagyobbak — s mindkettő már valamennyiünkké. — Ezért mondom, hogy mindig bízni kell. Ha tavaly nem bíztunk volna, hogy az idén jobban megy, akkor rég szét ment volna a közös. De bíztunk és nem csalatkoztunk. Ezért bízunk ma is abban, hogy jövőre még jobb lesz, mint az idén, s tudom, hogy ebben sem fogunk csalatkozni, mert mindenki megtalálja majd a számítását, aki becsületesen dolgozik az egyesülés útján létrejött hatvani nagy tsz-ben, amely jövőre magába tömöríti a város valamennyi szövetkezeti dolgozóját. Fazekas István A.z abasári Rákóczi Termelőszövetkezet udvarán hatalmas tábla vonja magára a belépők figyelmét. Szövetkezeti versenytábla. Rajta a legfrissebb adatok, melyik brigádvezető hány pontot szerzett az őszi munka során. Ebből természetesen, következtetni lehet az általa irányított brigád jó, vagy kevésbé jó munkájára is. Ebben a szövetkezetben, mint a versenytábla friss adatai is mutatják, nem csupán abból áll a vetélkedés, hogy a közgyűlésen, vagy rosszabb esetben a közgyűlés megkérdezése nélkül kijelenti a tsz vezetősége, hogy versenybe lép egy másik szövetkezettel, s a brigádok, munkacsapatok, egyének versenye sem csupán annyi, hogy kihívások hangzanak el. Ebben a szövetkezetben a munkaverseny a mindennapi munkát segítő élő és eleven mozgalom. A rendszeres értékelés, az emberek munkájának állandó figyelemmel kísérése tette ezt a versenyt azzá. A verseny értékelését a községi tanács, a pártszervezet és a tsz vezetősége közösen végzi. Kidolgozták a munka helyes megszervezéséért. a munkafegyelem megszilárdításért, a határidők betartásáért hány pont jár. Értékelik a munka minőségét is. Hasonlóan, állandóan figyelemmel kísérik a munkacsapatok és a munkacsapaton belül az egyének teljesítményét is. A brigádok versenyében negyedévenként döntik el, melyik került az első helyre — s az esztendő végén a végleges értékelésnél a pontok száma, az, hogy a brigád hányszor került az első helyre, valamint a termelési terv teljesítése határozza meg, ki lesz a győztes. A versenykedvet növeli az is, hogy a szövetkezet vezetősége jutalmakat tűzött ki. A legjobb brigádvezető kéthetes ingyenes üdülésben részesül. A második helyezett egy kerékpárt, a harmadik egy karórát kap. A legjobb munkacsapat jutalma 3000, a másodiké 2000, a harmadiké 1500 forint. Ezt a pénzt a munkacsapat tagjai közösen költik el. Hogy mit jelent a szövetkezet munkájában az eleven verseny, azt a termelési eredmények mutatják leg-' jobban. Az, hogy 1400 hold szőlőjükön időben befejeződött a szüret, hogy a munkacsapatok többsége túlteljesíti a termelési tervet, az, hogy a többi szántóföldi munkákkal is időben készen állnak, s végezetül bizonyíték a szövetkezet egész esztendei szép jövedelme, amelyből bőven jut a munkaegységekre. Értekezletet tartott a HVDSZ megyei bizottsága Értekezletet tartott a HVDSZ megyei bizottsága az alapszervezetek gazdasági felelősei részére. Az egész nap tartó értekezleten két fontos napirendi pont szerepelt. Először Szajlai János, a HVDSZ megyebizottságának titkára számolt be a központi ellenőrzésekről, majd Koős András gazdasági felelős tartott előadást a banknapló helyes vezetéséről. Mi ketten — Te, apu, hogyan szól a rádió? — Tessék? — Hogyan szól a rádió? — A rádió, kisfiam... Mármint a rádió? hát az nagyon egyszerű... Tudod, a rádió az úgy szól... szóval, hogy bekapcsolom és akkor jön a szép muzsika, meg a Szabó család. Na, most már érted? — Nem... — Mit nem lehet ezen nem érteni? Igazán nem értelek, fiam, hogy lehetsz ilyen érthetetlen, amikor olyan világosan... — De, apu, azt tudom, hogy akkor szól a rádió, ha bekapcsolom, de miért szól és mi szól benne, és hogyan szól? — Ne hadarj itt nekem... Most mit nem értesz, azt hogy miért szól, vagy azt, hogy mi szól benne, esetleg azt, hogy ami szól, az hogyan szól? — Egyiket sem értem. Tessék nekem elmagyarázni... — Khm..., khm... Hát nézd, édes fiam, az úgy van, hogy a rádióban van egy hangszóró, olyan tölcsér, vagy micsoda, abban van valami, ami mágneses... Amikor a stúdióban a bácsi, vagy a néni beleszól a mikrofonba, akkor az a valami, ami mágneses, átalakítja a mágnest izére... szóval emberi hangra és kész. Ennyi az egész. Érted? — Nem. — A mindenségit neki, hát hogy lehet ezt nem érteni... Na, várj, még egyszer megmagyarázom. A stúdióból a hangok olyan hullámokon terjednek, s ezek a hullámok... — Milyenek ezek a hullámok? — Mit tudom én, azt nem lehet látni. — Akkor honnan tudja apu, hogy vannak hullámok? — Honnan? Nevetséges vogy, fiam... Hát tanultam, meg mondják... Nos, szóval ezek hullámok elterjednek a levegőben és a ml rádiónk felfogja... , — A hullámokat? — Azokat... — De ha a mi rádiónk felfogja azokat a hullámokat, akkor másoknak nem jutna, de mégis hallom, hogy a szomszédban is szól a rádió... Ez hogy lehet? — Ne idegesíts már ezekkel a buta kérdésekkel? Hogy lehet? Hát sok hullám van. Na! — Mennyi? — Nem tudom. Nem számoltam meg, de nagyon sok hullám... — De én hiába tartom a kezem a fülemhez, akkor sem hallom ezeket a hullámokat... — Szamár vagy, fiam. A te füled nem rádió... A rádió az más... — Az milyen? — Az olyan, amelyik szól ha bekapcsolod és átalakítja a hullámokat,\ hogy hallhasd... — És mivel alakítja át? — Hogy mivel? Ne nyaggass már engem mindig... Fogadjunk, hogy a leckét, azt nem tanultad meg, azt biztosan nem tudod, hogy mennyi négyszer öt,.. Mi? Na, mennyi négyszer öt? — ? — Taknyos kölyke... Takarodj tanulni... Először tanuld meg, mint apád is megtanulta, mennyi a négyszer öt, s aztán majd megtanulod, mint apád, hogy mi is az a rádió! (egri) Horváth Mihály turbinakezelö gépész a felelős a Bélapátfalvi Cement- és Mészművek turbináinak működéséért. Megbízhatóan, jól látja el feladatát. Az elmúlt negyedévben az erőtelep első lett az üzemek közti versenyben. Fontos a hőenergia gazdaságos felhasználása. Az országos hálózattól . hibamentesen kell vételezni az áramot. A gépek tökéletes kihasználásán dolgoznak, szaktudással és *morgalommal. Az SZKP programjáról: A legfőbb kérdés... A SZOVJETUNIÓ Kom- munista Pártjának programja korunk leghatékonyabb ideológiai és erkölcsi fegyverével vértezte fel a nemzetközi munkásmozgalmat. Ez a program — üzenet. Egy olyan ország üzenete, amelyben a gazdasági válság, a munka- nélküliség ismeretlen fogalom, amelyben a dolgozók munkája a békés termelést szolgálja. Egy olyan ország üzenete, amely négy évtized alatt hatalmas nehézipart, nagyüzemi mezőgazdaságot, tömegkultúrát és egyáltalán a szocializmus sziklaszilárd bástyáját hozta létre. Az SZKP programja a lenini párt üzenete a világ dolgozóihoz — az emberiség jövőjének nagyszerű programja. A történelem még nem ismert ilyen átfogó, az emberiség jövőjét és perspektíváját ilyen világosan föltáró okmányt. MUNKA, BEKE és BOLDOGSÁG minden nép számára, az ember elveinek és jogainak tiszteletben tartása — ez az alapgondolata a programnak. A kommunista társadalom felépítésének ez a tudományosan előkészített menetrendje minden ember száméra szép jövőt és életet ígér. Lehetséges-e ilyesmit ígérni, ma, amikor a két világrend- szer közötti ellentétek annyira kiélezettek, amikor odaát, Nyugaton pusztító háborúval fenyegetik az emberiséget? Olyan korszakban élünk, hogy képesek vagyunk érett világszemlélettel felépíteni saját jövőnket — a magunk legnemesebb óhajával. Olyan korszakban élünk, amelyben a tudomány univerzális erőként, fáradhatatlanul építi jövőnk jólétének alapjait. Ugyanakkor azonban nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy az államok a teljes megsemmisítés eszközeivel rendelkeznek...! A kommunisták nem próféták — nem is tartanak arra igényt, hogy prófétáknak neveztessenek. A jövőre, ők a társadalmi fejlődés objektív törvényszerűségéből kövekeztet- nek. Optimizmusuk az emberi észbe, energiába és értelembe vetett hitre támaszkodik. Lenin mondotta a VII. kongresszus előadói beszédében: „.. .a marxista párt programjának abszolút pontosan megállapított tényekből kell kiindulnia. Csakis ez teszi erőssé programunkat". Az SZKP harmadik programja, napjainknak ez a legnagyobb dokumentuma, szemernyit se tért le a Lenin megszabta útról. A szovjet kommunisták a programban rögzített megállapításokat a kapitalizmus fejlődésének tapasztalatából szűrték le. Mire mutatnak rá ezek a megállapítások ? AZ IMPERIALISTA tábor szörnyű bűntettet, termonukleáris világháborút tervez az emberiség ellen, ez példátlan pusztulást okozhat egész országoknak, megsemmisíthet egész népeket”. Igen, a nukleáris fizika minden katonai stratégiát öngyilkos őrületté változtatott, öngyilkos őrületté, amely miatt nemcsak népek, országok, de az egész emberiség, a jövő generációja is, a pusztulás szélén állnak. Idejében meg kell hát fékezni az imperialista erőket, elütni őket a gyilkos fegyverek bevetésének lehetőségétől. Legfontosabb tennivalónk a termonukleáris háború elhárítása, kitörésének megakadályozása. Az SZKP programja szerint a mai nemzedék képes erre. A program a nemzetközi kapcsolatok területén komoly feladatot állít a kommunisták elé: „a többi szocialista országgal együtt minden eszközt fel kell használni a háború elhárítására és olyan feltételek megteremtésére, amelyek lehetővé teszik, hogy a háborút teljesen kiküszöböljük a társadalom életéből”. Ez az egyedüli kiút a jelenlegi veszélyes helyzetből — az általános és teljes leszerelés. „Ez nyújtana lehetőséget, a program szerint a dolgozók életszínvonalának emelését célzó tervek jelentős tuiieljesítésére.'' Leszerelés... Ez • legfőbb kérdés, amely az emberiséget foglalkoztatja, amelytől a legnagyobb mértékben függ a béke és a nemzetközi biztonság. Az általános leszerelés nem útópista felhívás többé, de ennek a kornak sürgető parancsszava. A leszerelés — az általános fennmaradás feltétele! Végső fokon e kérdés dönti el, hogy az emberiségnek el kell-e szenvednie a nukleáris háború mérhetetlen gyötrelmeit. Nem mindegy tehát e kérdés akármilyen megoldása. A nyugati hatalmak egyre fokozzák nukleáris fegyverkezésük ütemét. Természetes tehát, hogy a Szovjetunió is megtette a szükséges óvintézkedéseket az országban folyó alkotó munka nyugalmának biztosítására. Megtette az óvintézkedéseket és megteszi mindaddig, amíg az imperializmus kényszeríti erre. f GYESITENÜNK kell ^ erőinket valamennyiünknek, hogy megakadályozzuk a halál kereszteshadjáratát. Minden cselekedetünk kiindulópontjává a béke elvét kell tennünk. Meg kell tenni minden lehetőt, hogy megmentsük az életet és a boldogabb világ csíráit, hogy a szocializmus által meghirdetett elvek győzedelmeskedjenek az agresszív imperialista politika fölött... Pataky Dezső