Népújság, 1961. november (12. évfolyam, 258-282. szám)
1961-11-23 / 276. szám
Mfil. november 23.. csütörtök NÉPŰJSAG 5 MOLHÁRMÉ JÓKEDVE Alant a falu: Andomaktá- lya. Fent: a domboldal szőlői már „vetkőznek” a téli álomhoz. A szőlők között kanyargó dűlőúton fejkendős, friss léptű asszony igyekszik a tsz gazdasági épületei felé. Távolról már bemutatták. Molnár Sándorné, akire — mint mondták — bármilyen munkát rá lehet bízni, s nem elégszik meg azzal, hogy napköz- bert a határban dolgozik, utána az emberek ügyes-bajos dolgainak intézéséhez kezd. Találkozásunkkor alkalom nyílt megismerésére, bár azon a rövid úton, amelyet a szőlők közül kiemelkedő tsz-épületig megtettünk, nem lehetett teljes képet kapni ennek a jókedé- lyű, szorgalmas asszonynak életéről, mostani tevékenységéről. De ez a rövid ismerkedés is nagyon értékes volt^ Molnárné szelíd, örömet sugárzó arcát már az unoka cirógatja, ha esténként megtér a határból, mégis olyan1 fiatalos. Pláne a múnkában. A parasztasszonyoknak abból az életerős, élnyűhetetlen fajtájából való, akiket az élet du> va keze sem tud öreggé formálni, aki nem tud tétlenül üldögélni, akit — ahogy mondani szokták, csak a halál választ el az ásótól, kapától. Nagymama létére kapál, szénát gyűjt, szőlőt metsz, arat, szüretei,- kertészkedik és gyümölcsöt szed, ahogy a közös gazdaságban végzendő munka követeli. Dologgal szerzett „egységei” már a 200 felé közelednek. Vezető tisztségben is tevékenykedik, annak a két asszonynak az egyike, akiket az andornaktályal Búzakalász Tsz vezetőségébe választottak. Két asszony a vezetőségben .. — Ez haladás! — mondta annak idején a tsz egyik férfitagja. — Két asszony a vezetőségben? — nagyon kevés —mondják most már egyre többen. Molnáménak, e két asszonyvezető egyikének is ez a véle- < ménye.,. Meg is indokolja, amint a dimbes-dombos úton ballagunk: — Tudjál, ez olyan asszonyszövetkezet, négyszer annyian dolgozunk, mint ahány ember (régi szokás szerint embert mond, férfi helyett, szinte ezzel is hangsúlyozza, nem könhyű kiverekedni még most sem az egyenjogúságot). — De hát az asszony, csak asszony. A vezetőségbe? Látja, oda csak ketten kerültünk... de nem ez volt a legnagyobb baj. Eleinte semmibe se nézték az asszonyi munkát — folytatja alig érezhető keserűséggel, panasszal a hangjában; — De sokat dolgoztak pedig egész nyáron. Kapáltak fél munkaegységért, aratták, s csak a cseresznyéből 70 000 forintot szedtek össze. Ha 'kellett, felkötötték á permetezőgépet is, összeszedték a hullott gyümölcsöt, mindenből „pénzt csináltak”. Mégis... gondolja el, öt forintot kaptak csak előlegbe. Mit lehet erre mondani? A vigasz már elkésett, hisz van már pénz, tudnak osztani. Megemlítem a százezreket, mire a korábbi átsuhanó szomorúság is eltűnik az arcáról, s a közelben dalolva munkálkodó asszonycsapat felé intve derűssé válik. — Most már jó a kedvünk! Sokat gyarapodtunk egy év alatt. Traktort vettünk, istálló épült, s a bankban majdnem egymillió forintunk gyarapodik. A munkaegység is nagyobb értékű lesz, mint gondoltuk, pedig látja — mutat a meredek domboldalakra —, rossz földjeink vannak. De nagy volt az összefogás, a munkakedv. Sokszor a hajnal kint talált bennünket a határban. Nemrégen a Cserjés-dűlőben mi, asszonyok 80 hold kukoricát két nap alatt törtünk le. — Nem hiszi? — néz fel kíváncsian. — Miért ne hinném? Olyan asszonyóknak, akik ebben a tsz-ben dolgoznak... s különösen vezetőjüknek, akiben any- nyira bíznak... — kockáztatok meg egy dicséretet, de figyelembe se veszi a ráeső részt, a következő mondattal már áthárítja társaira. — Olyan asszonyok dolgoznak itt... ha néha kinyitják is a szájukat, nem félnek semmi munkától. Hogy ki szolgált rá közülük legjobban a dicséretre? Ki győzné azt sorolni. Pintémé, Tuza Mi- hályné, vagy Karanyiczné? kérdezze meg inkább az elnöktől — tanácsolja, miután felsorolt két brigádra való asszonyt — a szorgalmasabba közül. Ahová várják Molnárnét, a szőlész épülethez rohamosan közeledünk. Miközben szapora lépteivel „fogyasztja az utat”,- hol a nagy család ügyeit', magyarázza, hol rajongásig szeretett unokája legújabb kalandjait, adomáit meséli, nevetgélve. Nappal munka, este vezetőségi ügyek, mégis mindig ilyen jókedvűnek ismerik. Hogy győzi? — Jönnek az asszonyok különböző panaszokkal, muszáj foglalkozni velük, ki szóljon az érdekükben, ha nem az, akit a vezetőségbe választottak? — Aztán megéri a fáradozás? Megütközve néz rám, s bizonyítja, menyire hálásak az emberek a segítségért. — Jövőre látogasson el hozzánk, akkor jobban megérti Jövőre itt még jobb lesz minden, akkor csak a szőlővessző gyökereztetéséből több jövedelmet szerzünk, mint az idén az összes munkánkkal, terményünkkel. Több pénzünk lesz, építkezünk, gépet veszünk,- s meglátja, jókedvű lesz itt más is. — Nekem is ezért jobb a tífedvem mostanában. Csodálja? Ezt már az épület bejára tánál kérdezi, ahová sürgősen hívták, s az elköszönés- nél már nem is vár feleletet e kérdésre. Csoda-e, ha jó a kedvük? Micsoda kérdés?! Nem, nem csoda, Molnárné, nagyon is természetes... Kovács Endre RÖVIDEN... PÁRIZS: A francia mozdonygyárak készítményei négyféle árammal működnek: ezáltal különböző áramszolgáltatású országokban is futhatnak. ★ A francia történészek szenzációs felfedezése: a XVI. században Madelaine de" Medicis, nő létére, tengernagy és kalóz volt. ★ Tízkötetes világtörténelem készül, címe: „Szókra tésztől Hirosimáig”. Évenként egy kötet jelenik meg. Minden kötet végén külön kis „útikalauz” ismerteti g hajdani városok érdekességeit. . Egy francia lemezgyár tanfolyam-sorozatot ad ki — eszkimó nyelven. ★ LONDON: Harmonikaszerűen összecsukható mosógép kis lakások számára. A brit tojáspor-gyárosok rájöttek, hogy kár volt évek óta szemétbe dobni hetenként 150 tonna tojáshéjat. A kozmetikai ipar kellően megőrölve, kitűnően hasznosítja. ★ SVÁJC: Chamonixban februárban egészségügyi értekezletet hívnak össze. Megtárgyalják, hogyan lehet gyógyítani a „síbajnok lumbagóját”, amit a nagy sebességű lesiklás idéz elő. Tanulással töltik el a téli napokat as egri Rákóczi Tss tagjai Napjainkban, hogy lényegében befejeződött az őszi mező- gazdasági munka megyénk területén, egyre több és több termelőszövetkezetben keveredik szóba a tsz-tagok tanulása, és „iskolázása”. Az egri Rákóczi Termelőszövetkezetben például az elmúlt héten fejezték be az őszi munkát, de máris több oktatásra jelentkeztek a tagok, mint amire a szövetkezet vezetősége számított. A tsz vezetőségi tagjai részt vesznek a Várost Művelődési Házban megrendezésre kerülő ún. tsz-vezetők szabad akadémiáján — amelyre a város négy tsz-vezetöségének tagjai járnak —, és. amely már hétfőn meg is kezdte működését. Ez a tanfolyam hetenként egyszer tart foglalkozást a megye legjobb mező- gazdasági szakembereinek bevonásával, akik a foglalkozásokat vezetik- Ezenkívül természetesen, gondoskodtak a brigádvezetők, munkacsapat- vezetők, és tsz-tagok képzéséA költő nem lehet megalkuvó művészetével. Bátran és következetesen vallottam ezt az elvet már abban a korban is, amikor csak bátorsága van az embernek, de elvei még vékonyan csordogálnak majdani jelleme keskeny mederágyában. Költőnek készültem, aki a versek hímes köntösébe öltözteti a világot, s különösen azt, aki az öltöztetésre váró világ középpontja volt akkoriban számomra, akinek barna haja volt és fekete szeme, s akit két nagy pofon után sikerült meghódítanom. A két nagy pofont nem én adtam, hanem én kaptam, nyolcadik gimnazista udvarlójától, s lám, milyen is a női lélek, szánalomból irántam szerelem, a szerelemből iránta gyűlölet lett. — Szegény kisfiú — szárít- gáttá zsebkendőjével könnyeimet, amelyek nem a fájdalomtól, hanem az orromra kapott ütéstől kíváncsiskodtak elő, hogy megnézzék: képes vagyok-e véremet adni a szerelemért. Képes voltam. A szegény kisfiú, aki akkor már a 16. évét taposta, megcsókolta a kislány kezét, ahogy a legutóbb egy filmen látta, s ott helyben szent fogadalmat tett, hogy szerelmén túl, költészetének minden kincsét is neki áldozza fel. Ettől az időtől kezdve, irdatlan szorgalommal, szinte napi penzumként költöttem a verseket, hol , átkot szórva mindazokra, akik valaha el akarják tőlem venni a kisJfLuidmt a, költuzübl lányt, hol átkot szórva rá, ha valaha el akarna hagyni, hol megátkozva saját magam, ha valaha el tudnám hagyni és feledni. Atkozódó költészetem mélységesen meghatotta! szerelmem, kívülről tudta verseim, s azokon a ritka alkalmakkor, amikor édes kettesben lehettünk, az én soraimat idézte odaadó tekintettel, szinte már alázattal és nem szűnt meg biztosítani arról a szent meggyőződéséről, hogy helyem az Olimposzon lesz... Jólesett ez a bizalom és én sem mulasztottam el hangoztatni, hogy az ö helye meg mellettem lesz, mert neki, egyedül csak neki köszönhetem, hogy költészetem így kiteljesedett... — A Múzsám vagy... Kicsim — mondtam neki, bár egy kicsit magasabb volt, mint én, de egyaránt vállalta a Múzsa és a kicsi szerepét. Már-már úgy látszott, hogy együtt érkezünk meg ama csúcsra, ahol a költői fejedelmek töltik örökkévalóságuk pompázatos idejét, amikor... nos igen..., amikor bekövetkezett a nagy pillanat. Az élet feltette a kérdést: a költészet, vagy a megalkuvás? Irodalomóra volt. Egy osztályban járván, de egymástól távol ülvén, sürgős mondanivalóinkat levelezés útján bonyolítottuk le, amely leveleket a kialakult szokások és osztály tör vények alopj&n becsületesen és betekintés nélkül adták tovább padban ülő társaim. Mondom, irodalomóra volt éppen, amikor eszembejutott egy káprázatosán csodálatos és csodálatosan megkapó^ versszak, amelyet, úgy éreztem, rögtön leírni és leírás után Neki továbbítani szent kötelességem... A vers általam leíratott, imigyen: ...... Ha szemembe nézel és én a szemedbe, mindig Te jutsz az eszembe Éva! Léha Ne légy soh’sem ... — Lesz olyan kedves azt a kis papirkát kihozni? — szólalt meg a szelíd hang a katedrán, s igen kellemetlenül éreztem magam, mert ismertem az irodalomtanár szelídségét. De mit tehettem mást, kinyújtott kezemből a levél nem Évához, hanem a katedrára jutott. — Várjon egy pillanatig, amíg elolvasom — mondta udvariasan tanárom, mert udvarias embSf is volt. Vártam. — igen... igen... Hát, sajnos, ez elégtelen — nézett rám változatlan szelídséggel. Megdermedtem. Mi az, hogy elégtelen? — Ne csodálkozzék, kérem.,. Ez a verstani dolgozata nem tükrözi, hogy valamit is elsajátított volna az anyagból ről is. Az egri III. Számú Általános Iskolában ezüstkalászos tanfolyamot indítanak hamarosan, s amelyre máris 47-en jelentkeztek a közös gazdaságból, ebből 17 nődolgozó. Meg kell azonban még említeni azt is, hogy az egri Rákóczi Tsz-ben szép számmal vannak olyanok is, aikik a tél folyamán megrendezésre kerülő oltványkészitő tanfolyamra jelentkeztek. Ezek az egyének lesznek majd azok, akik a jövőben irányítják, illetve elkészítik a tsz-ek oltvány telepeit s magát az oltványokat is. Azok a tsz-tagok, akik a fentebb felsorolt foglalkozásokon nem vesznek részt, azok munkaegység-elszámolási tanfolyamon, politikai szemináriumokon vesznek majd részt a tél folyamán. A tsz vezetői szeretnék elérni azt, hogy már az első télen a tagság 50 százaléka valamilyen tanfolyam, vagy akadémia előadásain szerzett tapasztalatokkal gyarapítaná tudását. Sem metrikailag, sem gondo-í latilag nem üti meg a mini-í malis, mértéket sem. Tehátí elégtelen. Vagy a múzsában,| vagy magában van a baj —< tette hozzá gúnyosan. Helyemre vonultam, mint] valami vert hadsereg és gon-< dolataimba mélyedtem. Vagy] a hnúzsában, vagy bennem?< Igen, ebben van igazság. Érez-] tem én már hetek óta, hogy] baj van költészetemmel, hogy] nem érzem azt ® mély és megrázó érzést, amely felkorbá-] csolja, lázba hozza az embert.< s án.elyből az igazi vers szüle-< tik. Mi lehet ennek az oka? S< lassan, nagyon lassan, de kivilágosodott bennem a megfej-] tés nagyszerű, bár kegyetlen] gondolata. A boldogság! Mellette már nem tudok! verset írni. Nem szenvedek,] nem fáj a szívem, a lelkem,\ nem kell titkon sírnom: nincs) miért és kiért. Szeret. Nagyon] is szeret, egyenesen imád. Jlyen körülmények között, ho-] gyan lehetnék én igazi költő. Lám, ugye, ott van Balassi,] az igen, az mit szenvedett Jú- lia-Annáért, de én?... ugyan, —5 már csömört kapok a boldog-í Ságtól. Nem lehetek megalku-] vő, a költészet nem tűri ezt.! És döntöttem. Kegyetlenül, bá-] natot fakasztva, de döntöttem. A költészet a fő. így nem lettem költő. Sze-] rencséjére az irodalomnak és] szerencséjére — saját magam-^ nak. De nem alkudtam meg! Gyurkó Géza A Rapacki-terv Ismét sokat hallunk a Rapacki-tervröl: a lengyel küldöttség az ENSZ-közgyülés jelenlegi ülésszakán is felelevenítette. Lényegében mi a Rapacki-terv? — Elgondolás, tervezet, egy közép-európai atomfegyvermentes övezet létesítésére. Először az ENSZ közgyűlésének 12. ülésszakán, 1957. október 2-án terjesztette elő Adam Rapacki, lengyel külügyminiszter, Még az év decemberében a lengyel kormány diplomáciai úton is megismételte javaslatát, majd figyelembe véve a kezdeményezés széleskörű visszhangját, 1958. február 14-i keltezésű emlékiratában kifejtette és rögzítette a javaslat részleteit. Eszerint: 1. Az övezet magában foglalná Lengyel- ország, Csehszlovákia, a Német Demokratikus Köztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság területét. Az övezethez tartozó államok kötelezik magukat, hogy semmiféle nukleáris fegyvert nem gyártanak, nem importálnak és nem engedik meg. hogy területükön ilyen fegyvereket, vagy felhasználásukra szolgáló berendezéseket, ideértve a rakétakilövő pályákat is, helyezzenek el. 2. A négy nagyhatalom: Franciaország, az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és a Szovjetunió kötelezik magukat, hogy az övezethez tartozó államok területén állomásozó csapataikat nem szerelik fel nukleáris fegyverekkel, nem tartanak fenn ilyen fegyverek felhasználására szolgáló'berendezéseket, nem szállítanak ilyen fegyvereket az övezet országaiba, és nem vetnek be nukleáris fegyvereket az övezethez tartozó területen található célpontok ellen. 3. A többi, ebben a térségben csapatokat fenntartó állam (K,anada, Belgium és Hollandia) ugyanezt a kötele- lezettséget vállalja. 4. A megállapodás betartását a NATO és a Varsói Szerződés kirendelt képviselői, vagy egyik európai katonai csoportosuláshoz sem tartozó államok képviselői végeznék. Az ellenőrzés magában foglalná a szárazföldi és légi ellenőrzést. 5. A kötendő megállapodás rendelkezéseit vagy nemzetközi szerződésbe, vagy, amennyiben ez nehézséget okozna, egyoldalú nyilatkozatokba lehetne foglalni. A Rapacki-terv elfogadása megkönnyítené a szóban forgó övezet területén levő hagyományos fegyverzetek és az ott állomásozó külföldi fegyveres erők létszámának csökkentését is. A Rapacki-tervet, a Német Szövetségi Köztársaság kivételével, a másik három, közvetlenül érdekelt állam elfogadta. A négy nagyhatalom közül a Szovjetunió tette magáévá a tervet, amelynek megvalósítását a semleges politikát valló államok is kívánatosnak jelentették ki. Rapacki külügyminiszter 1958. novemberi oslói látogatása alkalmával kijelentette, hogy a nyugati hatalmak észrevételét figyelembe véve, módosítja tervét. A módosítás lényege, hogy a tervet két szakaszban valósítanák meg: az első periódusban bevezetnék az atomfegyverek gyártásának tilalmát és ennek ellenőrzését, a másodikban pedig végrehajtanák az övezet teljes atommentesítését; mégpedig párhuzamosan a hagyományos fegyverzet csökkentésével. < Az ENSZ jelenlegi közgyűlésén a lengyel küldöttség $ ezt a módosított javaslatot ismételte meg. í (K. I.) í Variáló emberek A termelőszövetkezetek létrejöttének — később pedig egyesülésének egyik követelménye volt, hogy megszüntesse parasztságunk évszázados rétegeződését. megszüntesse egyes személyeknek a többség kárára történő érdemtelen meggazdagodását, kialakítsa az egyakaratú, szocialista gondolkodású, új típusú paraszti osztályt. E nagy feladat végrehajtása azonban napjainkban is több nehézségbe ütközik, gátolja meg parasztságunk soraiban ütött, ilyen vagy olyan formában előforduló maradiság, „okoskodás”, ami a régi, Sokszor spekulációs élethez szokott görcsös ragaszkodását bizonyítja ezeknek az embereknek. Az elmúlt napokban Gyöngyöshalászon jártunk, és a községi tanács elnökével a helybeli Kossuth és Petőfi termelőszövetkezet egyesüléséről beszélgettünk. A tanácselnök sorolta azokat az Indítóokokat, amelyek e nagy lépés megtételére késztették a falu lakóit, s közben a ,ió és a rossz példák egész garmadával bizonyította az egyesülés helyességét, s időszerűségét is. Aztán még hozzátette: Megszűnik végre az olyan jelenség is itt a faluban, hogy egyes tsz-tagok több háztáji területtel rendelkezzenek, mint a többiek, mint ameny- nyit az alapszabály előír számukra. Kérdéseinkre végül bővebben is elmondta, hogy még a tsz-szervezés idején néhány gyöngyöshalászi gazda, aki nyíltan nem mert a falu népének egyöntetű cselekedete és elhatározása ellen szegülni — erkölcsi okok miatt —, ugyan belépett a termelőszövetkezetbe, de a belépési nyilatkozat aláírása előtt kibúvót keresett földje megmentésére; variált, azon törte a fejét, hogyan tudná a közösbe adott földje mennyiségét, tsz-tag létére is, biztosítani. S a látszatra lehetetlen feladatot, ezek a variáló emberek ügyesen megoldották. Varga Vilmos,- Nyilas István, Ármány Ferenc — és még jónébányan — úgy gondolkodtak Halászon, hogy „házon belül”, munkabíró családtagonként felosztják a környékbeli termelőszövetkezeteket. Példának okáért a nagyobbik fiú a gyöngyösi Dimitrov, a kisebbik fiú a gyöngyösi Mátragyöngye, míg a családfő a helybeli Kossuth Tsz-be adja be tagfelvételi kérelmét. így mindhármukat — szerintük — külön-k'ülön is megilleti majd a háztáji terület, amely adott esetben elérheti még a három holdat is, s „csak-csak legyünk valahogy” elvvel boldogabb kedvvel néztek a jövő elébe. Mondanunk sem kell: a „csel”, a variáció sikerült. A faluban a legutóbbi megállapítás szerint Is több mint 10 család rendelkezik jogtalan területtel. S ez sok munkai- bíró ember kiesését is jelenti a falubeli termelőszövetkezetnek, és igen nagy erkölcsi kárt okozott ez a kivételezés. Ezek után önkéntelenül Is felvetődik a kérdés: miért csak az egyesülés után változtatnak a helyzeten Gyöngyöshalászon, de ez most nem is annyira jelentős, inkább a tanulság a döntő, ami arra figyelmeztet valamennyi tsz- vezetőséget, hogy jól nézzen szét saját „házatájan”, s jövőre minden erejével ügyeljen a háztáji területek kiosztásának a törvényben előirt módjára, mert ez is hozzátartozik, ha furcsán hangzik is, az egyöntetű, az egyrétegű paraszti osztály megteremtéséhez. — Í.L —
