Népújság, 1961. október (12. évfolyam, 232-257. szám)

1961-10-03 / 233. szám

1961. október 3., kedd NÉPÜJSAG 5 Ifjúságvédelem és megelőzés C. Irén tizenöt éves. Gya­korlatilag analfabéta. De ko­rántsem az élet minden terü­letén. M. Rudolf, ugyancsak fiatal­korút, másodfokon egy év és négy hónapra ítélte a bíróság. Nevek, nevek, vagy húsz, sorban: egyéni tragédiák, sor­sok, részben már rendőrségi ügyek,^részben még azok le­hetnek, ha... Igen, ha a társadalom egé­sze, elsősorban a felnőttek tár­sadalma idejében és határozot­tan nem fogja meg a lejtőre került fiatal kezét. Néhány nappal ezelőtt a KISZ megyei bizottságán, azt követően több járási KISZ-bi- zottságon — így a pétervásárin is — tárgyalták meg a kiszis- ták: milyen a fiatalság helyze­te, erkölcsi élete Egerben, il­letőleg a járásokban. Időszerű és helyes lépés volt ez, koránt­sem azért, mert talán aggasz­tó a helyzet, mert talán jár­ványszerűvé vált volna a fia­talkorúak bűnözése, a szocia­lista együttélés szabályainak sorozatos megsértése. De ha a bibliai „Ümak” — elég lett volna egy ember is, hogy meg­mentse Sodomát, hát a ml va­lós életünkben például az egri húsz-harminc fiatal, akit szá­mon tartanak — és talán még az a másik ugyanennyi, amely­ről még nincs tudomása a hi­vatalos szerveknek — feltétle­nül ,,megéri”, hogy megment­sük őket maguk és az egész nép számára. S nemcsak egy­szerűen róluk van szó, hanem azokról is, akik otthoni körül­mények, a rossz barátok, a helytelen nevelés miatt kike­rülhetnek még az élet perifé­riájára. Ez a tanácskozás megmutat­ta, hogy szükség van a gyer­mek- és ifjúságvédelmi ta­nácsra — pontosabban szükség van, hogy ez a nem nagy múltú szerv hathatós munkát is vé­gezzen. Mert megalakult, cél­jai adva vannak —, de mun­kája alig jutott túl egyrészt a megalakuláson, másrészt — s ez csak az utóbbi néhány hó­nap eredménye — a felméré­sen. Kétségtelen, hogy ez sem volt lebecsülendő munka, hisz több mint 300 családot látogat­tak meg, elsősorban azonban csak a pedagógusok, hogy megismerkedjenek azoknak a fiataloknak környezetével, akik ellen különböző kifogá­sok merültek fel. Már maga a kömyezettanul- mányozás érdekes tényeket rögzített: általában azokkal van és volt baj, ahol rende­zetlen a szülők családi élete, ahol nincs példa, s ha van, éppenséggel nem követésre méltó egyetlen gyerek számára sem. B. László'például, amikór anyja felelősségre próbálta Vonni, megütötte az anyját. B,- né erkölcsi élete súlyosan kifo­gásolható és ezért nincs tekin­télye, becsülete 16 éves fia előtt..,. Akadt olyan példa is, Háromból... egy diák menekült meg a tengeri viharból Spanyolországból visszatérőben. Az angol diákok vitorlással indultak kirándu- lásra, és a hullámok belesodorták őket a zajló tengerbe. Da­vid Logan, az egyetlen életbenmaradott, 25 óráig hánykoló­dott a vizen, amíg az Audieme-i hajósok kimentették. Ké­pünkön a szerencsés megmenekült (a jobboldali szemüveges) életmentői társaságában. ahol a szülők, vagy szülő fel­háborodottan tiltakozott, hogy „idegenek” szóljanak bele csa­ládi életükbe, de akadt olyan is — szerencsére mégis ez a több —, ahol hálásan köszön­ték meg a segítséget, a segíte­ni akarást. \ A felmérések jobbára tehát erre korlátozódtak még csak, nincs kiforrott elgondolás, hogy mit tegyenek azokkal a gyerekekkel, akiknek otthoni körülményeik teszik lehetet­lenné, hogy a szülői házon be­lül oldódjék meg nevelésük, de még arra sem, hogyan és milyen formában kellene meg­előzni azokat a problémákat, amelyekkel most szembetalál­koztak a felmérések folyamán. Az általános elképzelés az, hogy a KISZ-szervezetek, a nötanács kapcsolódjék be ebbe munkába, az eddiginél sok­kal intenzívebben. Rendszeres nevelőmunka, ahol szükséges, törvényes fellépés a szülőkkel szemben is — ez az az út, ameiy járhatónak mutatkozik. Meg kell találni annak is a módját, hogy a fiatalok meg­felelő és kulturált körülmé­nyek között szórakozzanak mert ezen a téren sincs min­den rendben. Nemcsak egysze­rűen azért, mert ma is előfor­dul, hogy nyilvános helyen, a késő esti órákban is szeszes italt szolgálnak ki számukra, de azért is, mert egy-két KISZ- helyiségen kívül gyakorlatilag nincs egyetlen hely sem pél­dául Egerben, ahol megfelelő körülmények között szórakoz­hatnának, együtt lehetnének a fiatalkorú lányok és fiúk. Igaz, ennek saját erőből, ösz- szefogással, jóakarattal törté­nő megoldása nem jelenti egy­úttal az ifjúság egész problé­májának megoldását is — de kétségkívül sokat és számotte­vő előbbrelépést jelent ezen a téren. A megyei és járási szintű megbeszélések azt tükrözték, hogy a különböző társadalmi szervek, s általában a felnőt­tek mind jobban felismerik az ifjúságvédelemben rejlő tenni­valók fontosságát. Megértet­ték, hogy bár a helyzet ko­rántsem ad okot aggodalomra, de ad okot: tennivalóra. Ez a felismerés alapja annak, hogy a KISZ, a nötanács, a rendőr­ség, a tanács és maguk a párt- szervezetek is az elkövetke­zendő időben fokozottabb fi­gyelmet fordítanak e feladat megoldására és a nevelésen túl, elsősorban a megelőzésre, mint az ifjúságvédelem leg­fontosabb tennivalójára. (gyurkó) Újítás a vendéglátóiparban Az amerikaiak rövidesen közvetlenül a szakáccsal lép­hetnek érintkezésbe, ha meg akarják rendelni ebédjüket a vendéglőben. E. J. Myerson, a vendéglősök társaságának or­szágos értekezletén ismertette ezt az új rendszert. A vendégek ezentúl leülnek majd az asztal mellé, felveszik a telefonkagylót, feltárcsázzák a konyhát és leadják megren­delésüket. A pincért addig nem is látják, amíg fel nem szolgálja a megrendelt ételt, majd később, amikor eljön — borravalóért. Nem mindennapi végrendelet I Nem mindennapi végrende­letet készített a közelmúltban egy antwerpeni ügyvéd. A rö­vid végrendelet szövege a kö­vetkező volt: „Egész vagyono­mat embertársaim őrületének köszönhetem és éppen ezért örökül hagyom szülővárosom elmegyógyintézetére, hogy a jövőben is az örültek javát szolgálja. A XV11. századi Gerolomini kolostor és temploma ott van Nápolyban — a szer­zetesek gondjaira bízva. Nagy gond egy ilyen gond, bárki be­láthatja, hisz a I templom műkincsei a maguk nemében pá­ratlanok. Két szerze­tes azonban megunta, hogy mindig csak gondjuk legyen, s el­határozták: ezentúl egy kicsit gondtalan életet élnek. A terv testet öltött, a mű­kincsek jó része pe- J dig — font sterling­ruhát. S a ruha érté­ke meghaladta a 600 ' ezret. Ennyit lopott el a két szerzetes. Akkor tartóztatták le őket, amikor már a templom orgonájá­ra folyt az alku. Ha kicsit is késnek, még a templomot is elad­ják, ha még többet, a kolostort is, ha még annál is többet: ma­gát a szerzetes ren­det is — talán. Bár ezek után, nem hiszem, hogy az utóbbira akadna ve­vő! (—ó) Számvetés a községi tanács munkájáról ŐSZIESRE AZ EGRI Petőfi Sándor Kol­légium épületét mindenki is­meri. Reggelenként csapatosan vonulnak ki a kapun a gimna­zisták, zárt rendben, fegyelme­zetten, délben pedig a jól, vagy rosszul végzett iskolai munka után mennek vissza. Erről a sok diákról gondos­kodni kell: nyugodt tanulásuk­ról, étkezésükről, szórakozá­sukról. Ellátogattunk ide a diákotthonba és körülnéztünk egy kicsit. A külső kaputól hosszú jár­da visz az épülethez. Az ügye­letes fiú vezet fel az irodába. A diákok még nincsenek itt­hon, a nagy csöndbe távoli edénycsörgés keveredik, — dől« goznak a szakácsok. Az irodá­ban találom Tóka János igaz­gatót és Szaniszló Istvánná gondnoknőt. Ketten irányítják a kollé­gium életét. 130 diák lakik itt, és ezek élelmezéséről, szobáik kényelméről, egészségükről, nyugodt tanulásukról gondos­kodni kell és ami az egyik leg­fontosabb: helyettesíteni a ne­velésben a szülői házat. Erről beszélgettünk először Tóka Já­nos igazgatóval. — Nem kis feladat mindez. A.hány diák, annyiféle neve­lést kapott otthon, akár az el- kényeztetésről, akár a meg­rögzött, helytelen politikai ne­velésről beszélünk. Itt van pél­dául egy érdekes adat. Az idén ötven elsőéves diákot vettünk fel, ezek közül 18-an egyedüli gyermekek, akik otthon hozzá­szoktak ahhoz, hogy mindent megkapnak, s ez egy kicsit el­idegeníti őket a szerényebb körülmények között élő tár­aiktól. Az a feladatunk, hogy Látogatás az Egri Petőfi Sándor Kollégiumban megsaoktassuk, s megszerettes­sük velük a közösségi életet, ahol nincs kivételezés, s ahol bizonyos önállóságra is szert tehetnek. A KOLLÉGIUMI élet nem szakadhat el az iskola munká­jától sem — fejtegeti a továb­biakban Tóka János. — A kol­légiumi élet tulajdonképpen kiegészítője az iskolai nevelés­nek. Figyelemmel kell kísér­nünk a tanulmányi előmenete­lüket. A gyengébbeket segíteni kell. Ezért szobaközösségeket alakítottunk ki, ahol az idő­sebb diákok mindig számon kérik a gyengébbektől a tanul­takat, s segítenek megértetni a nehezebb anyagokat. A szoba­közösségek egy-egy nevelő­tanár irányítása alatt állnak. A kollégium létrehozta az if­júsági önkormányzatot. Az ön- kormányzat előnye az is, hogy a vezető diákok példamutatóan, a többiek előtt elsőnek hajtják végre a rendelkezéseket. A — szerencsére ritkán előforduló — fegyelmi eseteket is, megfelelő irányítás mellett, ők maguk intézik el. Az egységes életfelfogásra és a közösségi életre való nevelés szép példája ez. Természete­sen érdekesek a kulturális fog­lalkozások is. Tóka János igaz­gató azt is elmondta, hogy er­re nagy súlyt fektet a kollé­gium. Közös mozi- és színház- látogatás mellett rendelkezé­sükre áll az 1600 kötete* nagy könyvtár, a televízió, a rádió; részt vesznek ismeretterjesztő előadásokon is. Emellett ter­mészetesen jut idő a sporto­lásra, hiszen a régi Foglár-kert két és fél holdas területe is a kollégiumhoz tartozik. Ez azonban csak az érem egyik oldala. Nagyonis „mate­riális” dolgok is szükségeltet­nek ahhoz, hogy a kollégium megfeleljen feladatának, — s ez többek között az élelmezés. Százharminc fiatal gyomrot kell jóllakatni. Ezzel kapcso­latban Szaniszló Istvánná gondnoknőt kérdeztük meg. — AZ EGYIK legfontosabb feladatunk — mondja —, hogy biztosítsuk diákjaink számára a rendszeres kosztot, s ez nem könnyű munka. Az állam min­den évben 1 400 000 forintot fordít a kollégiumra. — ... És mennyit fizetnek a diákok? — A legtöbben 250—350 fo­rintot, de ketten kiváló tanul­mányi eredményük és szociá­lis helyzetük miatt csak 50 fo­rintot. Egy diák egész havi el­látása egyébként 750 forintba kerül. Hogy milyen változatos kosztot kapnak, erre itt egy jó példa: reggelire fél liter tejes­kávé, vagy kakaó, vajas ke­nyér és kifli, ebédre csont­leves és zöldbabfőzelék, sült hússal, vacsorára húspótló éte­lek; főzelékfélék, tükörtojás­sal. Egy nap átlag 46—50 liter fordult már az idő, korábban sötétedik. A füzesabonyi tsz- tagok is hamarabb abbahagy­ják már a napi munkát, s több idejük jut már a külön­féle gyűlések és rendezvények látogatására. Most is egyre in­kább benépesül a járási kul­túrotthon környéke, ahol a községi tanács tartja szeptem­ber havi tanácsülését. Szép számmal megjelentek már a tanácstagok, a meghívott ven­dégek és az ülés határozatké­pes. Fontos és jelentős prog­ramja van a tanácsülésnek, nagy hát az érdeklődés, hi­szen most vitatják meg a községi tanács 1961. évi tö­megszervező munkáját, és szakigazgatási szerveinek ed­digi működését. Mielőtt a tárgyról szó esne, a községi tanács vezetői be­számolnak a tanácsülés színe előtt az elmúlt havi ülés ha­tározatainak végrehajtásáról így szokás már ez hosszú idő óta, így ad számot a végre­hajtó bizottság a tanácstagok­nak és rajtuk keresztül a vá­lasztóknak jogos kérelmeik, kívánságaik, javaslataik vég­rehajtásáról. A tanács munkájáról készült beszámolót Rozsnyai Mihály, a községi végrehajtó bizottság elnöke mondotta el, s értékel­tei fogy el, ez egy negyedév-: ben körülbelül 5000 liter. Vagy egy másik példa. Egy főre 10 deka húst szá-! mítunk, így tehát ebédre leg-! alább 25 kiló húst kell besze-! reznünk. Ugyanis száz tanuló-! szobás diák is itt ebédel, s így! 250 személyre főzünk. Ezzel! azt akartam érzékeltetni, hogy! mennyivel nehezebb dolga van! a mi szakácsnőnknek, mint! egy háziasszonynak, amíg a! nagy mennyiségű ételt ízlete-! sen el tudja készíteni. Szaicz' József né, a főszakácsunk, már* nyolc éve dolgozik itt, 6 kor-; mányozza a konyhát, s olyan; eredményesen, hogy azt a diá-j kok felszedett kilói igazolják; — teszi hozzá mosolyogva; Szaniszlóné. A beszélgetés után körül-; nézek a kollégiumban is. Min­denütt rend és tisztaság ural-; kodik, a takarításban a diákok; is segítenek, és a legjobban; dolgozó csoportok jutalmat; kapnak. — Most renováltatjuk az; épületet, hiszen 250 éves, és már! nagyon ráfért — mondja Toka! János igazgató. — Átalakítót-! tűk a régi mosdóhelyiséget is! és a tető javításán most dől-! goznak a munkások. A háló-: termekben is minden a helyén: van. Húsz diák lakik egy szó-! bábán. Minden kéthétben vál-! tanak tiszta ágyneműt és a ru-! hájuk mosását is a kollégium! végzi. AZOK TUDJAK csak eny-; nyi minden jóval és kényelem-! mel ellátni a diákokat, akik] szeretik őket, és itt — ahogy; láttam — nincs hiány a szere-; tetbak Kátai Gábor i te a községi tanács eddigi te­vékenységét. — A tanács, mint az állam- hatalom helyi szerve, Füzes­abonyban is sikeresen szervez­te, mozgósította a lakosságot a társadalmi, kulturális és a kü­lönféle tömegszervezeti mun­ka elvégzésére — mondotta. — Az idén minden hónapban rendszeresen tartottak tanács­üléseket, s ezek napirendjei a község életének legfonto­sabb kérdéseit ölelték fel. Megtárgyalták többek között az állategészségügy helyzetét, az áruellátást, a két termelő- szövetkezet és a tanács kap­csolatát, az idei költségvetési tervet, a Petőfi Tsz idei terv­teljesítését és így tovább. A tanácstagok jórésze aktí­van vett részt a tanácsülések munkájában, hozzászólásaik­kal előmozdították a közös munka sikerét, különösen di­cséret illeti ezért Eszényi Gé­za, Ruttkai Matild, Fejes Már­ton, Fodor Károlyné tanácsta­gokat. A beszámoló során ke­mény bírálatot kaptak azok a tanácstagok, akik távoltartják magukat a tanácsülésektől, s ha eljönnek is, nem szólnak hozzá, csak fejbólogató János­ként vesznek részt a tanács­üléseken. Bírálatot kaptak azok a tanácstagok is, akik még mindig adósok a fogadó­órák és a tanácstagi beszá­molók megtartásával körze­tükben. SOKAT SEGÍTETT a ta­_____________________nács­ül ések munkájában Barta András országgyűlési képvi­selő, a járási pártbizottság ré­széről Horváth Ferenc elvtárs, a járási tanácstól pedig Orosz Miklós és Kelemen János elv­társak. Jónak mondható a ta­nács tömegkapcsolata, amely a termelőszövetkezet szerve­zésénél és segítésénél, vala­mint a községfejlesztési ter­vek megvalósításánál is szé­pen megmutatkozott. Termé­szetesen ez a tömegkapcsolat még javításra szorul, a jövő­ben még több választópolgárt kell bevonni a tanács munká­jának segítésébe. Az idén 16 esetben volt végrehajtó bizottsági ülés, amelyen a tömegszervezetek is, mint meghívottak részt vettek. Sokat segített itt a járási ügyészség megjelent képviselője is, aki jogi taná­csokkal látta el a község ve­zetőszerveit. Ezeken az ülé­seken összesen 143 határozat született és végrehajtásáról mindig számot adott a köz­ségi tanács elnöke. Jól dol­goztak a szakigazgatási szer­vek munkatársai, mindenkor legjobb tudásuk szerint, és udvariasan álltak a lakosság rendelkezésére. Jónak mond­ható a községi tanács és a pártszervezet kapcsolata, s különösen kiemelendő, hogy Szabó Sándor elvtárs, a köz­ségi pártszervezet titkára mint mezőgazdasági szakem­ber is jelentős segítséget nyúj­tott a tanács munkájához. A községi tanács negyed­évenként tartott úgynevezett koordinácós értekezletet a község területén működő vál­lalatok, intézmények munká­jának összehangolására. A ta* nácsi munka sikerei egyéb­ként abban is lemérhetek, hogy jól haladnak a község­fejlesztési tervek megvalósí­tásával, a lakosság segít, épülnek a járdák, bővül a vil­lanyhálózat. A HOZZÁSZÓLÁSOK SO­__________ rán Csanálosi József tanácstag beszámolt a körzetében folyó községfejlesztési munka eddigi sikereiről, majd elmondotta, hogy a vízügyi szakemberek irányításával, a lakosság tá­mogatásával az árok ásásához is hozzákezdenek. Lassú Ist­ván, a helybeli Szabad Nép Tsz elnöke bírálta a tanács vezetőit és elmondotta, hogy nem tartja kielégítőnek a szö­vetkezet és a tanácsi szervek kapcsolatát. Kérte, hogy láto­gassanak ki hozzájuk gyakrab­ban a tanács vezetői, ismer­jék meg életüket, gondjaikat; közös problémáikat. Both Jó- zsefné, tanácstag, a választó- kerületének villanyhálózat bő« vítési kéréseit továbbította a tanácsülés elé. Hasonló kérés­sel állott elő Kerékgyártó Ist­ván, majd Rátkai István, á járási könyvtár vezetője bí­rálta a tanács kulturális ne­velőmunkáját. Hangoztatta* hogy a gazdasági sikereink után most a kulturális neve­lőmunka, a szocialista tudat- formálás lép előtérbe, s ehhez nagy segítséget ad a járási könyvtár. A könyvtár 6 ezer kötete bő lehetőséget ad a mű­velődésre, s kérte a tanácsta­gokat, fejtsenek ki propagan­dát azért, hogy a jelenlegi 700 olvasó helyett 1300 legyen a községben, s a jelenleg éven­ként kölcsönzött 20 ezer kö­tet száma 60 ezerre növeked­jen. A további felszólalók közül Tasst Sándor és Antal János elvtársak igen helyesen foglal­koztak a tanácstagok köteles-* ségeivel, s elmondották, hogy a tanácstagság megtisztelő hi­vatása egyben kötelességeket' is ró a tanácstagokra. Több aktivitásra, kezdeményezésre van szükség a tanácstagok ré­széről, s természetes, hogy ez nagyban elősegíti majd a munkát. A KÉSŐ ESTI órákba nyúlt az idő, ami­kor véget értek a hozzászólá­sok, amelyre Rozsnyai elvtárs azonnal választ is adott. A vá­laszok nyomán újabb határo­zatok születnek, amelyek előbbreviszik majd a tanács további munkáját, a község és a lakosság életének további fejlődését. A viták során ki­alakultak a helyes álláspon­tok, minden tanácstag levon­ta a maga számára a tanulsá­gokat, s nem kétséges, hogy e tanácsülés után a jövőben még újabb lendületet vesz majd Füzesabony község taná­csának tömegszervezó és irá­nyító munkája. Császár Isivé*

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom