Népújság, 1961. október (12. évfolyam, 232-257. szám)

1961-10-18 / 246. szám

1961. október 18., sfeérdft WÉÍÚJ8AÓ s Megkezdődött as SZKP 22. kongresszusa (Folytatás a 4. oldalról) a kommunizmustól idegen el­képzelés”. A dolgozók számos tárgyra vonatkozó személyi tulajdona, mint a személyi igény formá­ja, nem mond ellent a kom­munista építésnek, amíg en­nek mértéke ésszerű és nem válik öncélúvá. A túlzott sze­mélyi tulajdon, bizonyos felté­telek között, a társadalmi ha­ladás fékezőjévé, a magántu­lajdoni igények melegágyává válhat és gyakran válik is, és kispolgári elfajultsághoz ve­zethet. A kommunisták a magán­tulajdon világával szem­beállítják a társadalmi tulajdont, a burzsoá individualizmussal az elvtársiasság és a közösség elvét. Hruscsov rámutatott arra, hogy a szocialista termelési vi­szonyok összessége és fejlődé­se törvényszerűen elvezet a város és a falu között, a szov­jet társadalom osztályai és tár­sadalmi csoportjai között meglevő különbségek fokozatos elmosódá­sához, a munkások, a parasz­tok és az értelmiségiek köl­csönös kapcsolataiban a kom­munista alapelvek kibontako­zásához és megszilárdításához. Egyre inkább közeledik egy­máshoz a szovjet társadalom két baráti osztálya, a munkás- osztály és a kolhozparasztság, s mind jobban szilárdul meg­bonthatatlan szövetségük. A szovjet parasztság közeledik a munkásosztályhoz a képzett­ség és a munkaviszonyok, a kulturális, műszaki színvonal tekintetében. A parasztoknak a munkásokkal egyenlő politi­kai jogaik vannak, alapvető érdekeik is azonosak. A mun­kásosztály és a parasztság kö­zött a különbségek a döntő, a fő dolgokban megszűntek, az osztályhatárok végérvényes el­mosódásának folyamata mind gyorsabban megy végbe. A technikai haladás, a dol­gozók kulturális, technikai fel­emelkedése "alapján megszűn­nek a lényeges különbségek a szellemi és a fizikai munka között - állapította meg Hrus­csov. tudatát, feltárja egyéni képes­ségeit és tehetségét, megszilár­dítja azt a tudatát, hogy mun­kája az egész társadalom javát szolgálja. A szöciálizmus éppen ilyen társadalmi rend — hangsúlyoz­ta Hruscsov, majd hozzátette: „A szocialista rend által létre hozott összes értékek közül a legdrágább áz új ember, a kommunizmus tevékeny építő­je.” A továbbiakban Hruscsov a következőket mondotta: „Az imperializmus ideológusai a kapitalizmus országait nyílt társadalomnak nevezik, a Szovjetuniót pedig zárt társa­dalomnak. Igen, egyetértünk abban, hogy a mi szocialista államunk valóban zárva van a kizsákmányoló és harácsoló monopoltőke, a munkanélküli­ség. a haramiatörvények, a züllesztő, dekadens ideológia elótt. Természetesen az impe­rialista urak azt szeretnék, ha a szocialista társadalom nyit­va állna kémtevékenységük számára. A szocializmus ellen irányuló felforgató tevékeny­ség számára azonban a szovjet társadalom zárva, szigorúan zárva van!” Hruscsov hozzátette, hogy a szovjet társadalom nyitva áll az olyan külföldiek előtt, akik tiszta szívvel közelednek. Nyit­va áll a becsületes kereskede­lem, a tudományos technika és művelődési vívmányok cseréje, az igazságnak megfelelő tájé­koztatás előtt. Már régóta javasoljuk a ka­pitalista világnak, hogy ne a fegyverkezési ver­senyben mérjük össze erőinket, hanem a dolgo­zók életének megjavításá­ban — mondotta Hruscsov. — Meg­győződésünk, hogy a kapitaliz­mus nem tud helyt állni ebben a versenyben. Meggyőződé­sünk, hogy végeredményben minden nép helyesen választ majd, előnyben részesíti a kommunizmus valóban szabad világát és elfordul a kapitaliz­mus úgynevezett „szabad vilá­gától”. Nyikita Hruscsov ezután ki­jelentette, hogy az elkövetke­zendő évekre belpolitikai téren gek kommunista nevelésének nagyszerű iskolája. A tanácsok, mondotta Hrus­csov, a nép mindent átfogó szervezetei, amelyekben egy­sége ölt testet. A tanácsok milliók társa­dalmi tevékenységének olyan Iskoláivá váltak, amilyent az emberiség fej­lődésének eddigi története során még nem ismert. A tanácsok egész tevékeny­sége társadalmunk nagyszerű demokratizmusának legjobb bizonyítéka — hangsúlyozta Hruscsov. A Szovjetunió — mondotta Hruscsov — fejlődésének új szakaszába lépett, magasabb szintre emelkedett a szocialis­ta demokrácia. A Szovjetunió új alkotmányának, amelynek kidolgozását most kezdjük, tükröznie kell a szovjet társa­dalom életének új vonásait, a kommunizmus kibontakozó építésének időszakában. Amint a szovjet társadalom a kommunizmus felé halad — folytatta Hruscsov a szakszervezetek funk­ciói bővülni fognak, mind újabb olyan problémák tartoznak majd tevékeny­ségük körébe, amelyekkel azelőtt az államapparátus szervei foglakoztak. Pártunk előmozdítja a szak­szervezetek gazdaságvezető te­vékenységének fokozását. Hruscsov kijelentette: „A le­nini Kommunista Ifjúsági Szö­vetség fő feladata az, hogy az ifjakat és a lányokat a forra­dalmi harc hősi hagyománya­ink, a munkások, a kolhozpa­rasztok, az értelmiség önfelál­dozó munkájának példáján, a marxizmus—leninizmus nagy eszméin nevelje”. Az SZKP Központi Bizottsá­gának első titkára hangsúlyoz­ta, hogy a beszámolóban vá­zolt időszakot a párt életében a kommunizmus építésével kapcsolatos sok, nagy jelentő­ségű kérdésnek és a nemzet­közi felszabadító mozgalom időszerű problémáinak alkotó szellemű megoldása jellemez­te. Ezek között vannak Igen fontos elméleti következteté­sek a proletariátus diktatúrá­járól a jelenlegi viszonyok kö zött, a szocializmus kommu­nizmusba való átnövésének törvényszerűségeiről, a kom­munizmus anyagi és technikai alapja megteremtésének útjai­ról, a kommunista társadalmi viszonyok kialakításáról és az új ember neveléséről, a kapi­talizmusból a szocializmusba való átmenet formáinak sok­féleségéről, a szocialista orszá­gok többé kevésbé egyidejű belépéséről a kommunizmus, a világháború elhárításának je­lenlegi reális lehetőségéről, korunk jellemzéséről, stb. Mint Hruscsov megjegyez­te, az SZKP nagy elméleti munkája, a legteljesebben új programjában ölt testet, amely a Szovjetunióban folyó kom­munista építés filozófiai, közgazdaságtani és politikai megalapozása. A kommunizmus építésében kivívott gyakorlati sikereink — mondotta —, egyben az el­mélet fejlesztésében aratott sikerek is. A marxizmus-leninizmus alkotó szellemű továbbfejlesz­tése — jelentette ki Hruscsov —, a párt tevékenységének alapja, a kommunista építés sikerességének döntő feltétele. Pártunk az elmélet és a gyakorlat egységének lenini elvét szem előtt tartva, továbbra is hazánk népei­vel és az egész világ dol­gozóival szemben fennálló legfontosabb kötelességé­nek tartja a marxizmus- leninizmus elveinek védel­mét és alkotó szellemű továbbfejlesztését. A pártépítés területén a kö­vetkező fő feladatok várnak megoldásra. A párt a szovjet nép erő­feszítéseit mindenekelőtt a kommunizmus anyagi és tech­nikai alapjának megterem­Hruscsov be lejei Bizottság beasár, MOSZKVA (TASZSZ): Nyi- ‘a Hruscsov, a Szovjetunió i ■unmunista Pártja Központi ; Bizottságának első titkára, ma­gyar idő szerint 17 óra 30 perc- ] lésére, az új társadalmi Vi­szonyok tökéletesítésére, vala­mint arra fogja irányítani, hogy minden szovjet embert a kommunista tudatosság szellemében neveljen. A párt figyelmét rá kell irányítani a hétéves terv tel­jesítésére, a munkatermelé­kenység szakadatlan emelésé­re és a dolgozók jólétének fo­kozására. A párt következetesén be­tartja a pártélet lenini nor­máit és a kollektív vezetés el­veit. A párt erősíteni fógja sorainak egységét és összefor- rottságát, megvédelmezi a marxizmus-leninizmus tisz­taságát, erélyes harcot folytat a marxista-leninista pártos­sággal összeegyeztethetetlen frakciózás, és klikk-szellem mindén megnyilvánulása el­len. A párt minden eszközzel előmozdítja a tanácsok, a Szakszervezetek, a Komszo» mól és a többi tömegszerve­zet tevékenységének kiszélesí­tését és javítását, a kommu­nista építésben és a kommu­nista nevelésben betöltött szerepük fokozását, a tömeg alkotó kezdeményezőkészségé­nek fejlődését, a Szovjetunió valamennyi népe barátságá­nak erősödését. A párt a jövőben is kidol­gozza majd az élet által felver­teit új, elméleti kérdéseket, minden szovjet embert a marxizmus-leninizmushoz való hűség szellemében, a burzsoá ideológia minden megnyilat­kozásával szemben való kér- lelhetetlenség szellemében, a kommunizmus ellenségeinek mesterkedéseivel szemben szükséges politikai éberség fokozása szellemében fog ne­velni. A párt a Szovjetunióban folyó kommunista építést a világ dolgozóival szem­ben fennálló internaciona­lista kötelességének telje­sítéseként fogja fel. Továbbra is lankadatlanul fog harcolni a szocialista világ- rendszer erősítéséért, az egész nemzetközi kommunista és munkásmozgalom egységéért. Az SZKP fejleszti testvéri kapcsolatait az összes kommunista és munkás­pártokkal, velük vállvetve erélyesen harcol a marxizmus-leniniz­mus tisztaságáért, az opportu­nizmus, a fő veszélyt jelentő modern revizionizmus külön­böző megnyilatkozásai ellen, a dogmatizmus és szektánság ellen. Az SZKP Központi Bizottsá­gának első titkára beszámoló­ja befejező részében kijelen­tette: „A 22. kongresszus szó­noki emelvényéről, a kommu­nista párt és a szovjet nép ne­vében ünnepélyesen kijelent­jük: a Szovjetunió változatlanul tovább folytatja békesze­rető lenini külpolitikáját, a kölcsönös bizalom és együtt­működés kiépítésére törekszik minden állammal, függetlenül azok társadalmi rendszerétől. A Szovjetunió továbbra is küzd a nemzetközi feszültség enyhítéséért, a szigorú nemzet­közi ellenőrzés mellett végre­hajtandó általános és teljes le­szerelésért”. A Szovjetunió ismét felhívja azoknak az országoknak kor­mányait és népeit, amelyek ve­le együtt harcoltak a hitleri Németország ellen, számolja­nak le a második világháború maradványaival, takarítsanak el mindent az útból, ami gá­tolja a népek közti béke és ba­rátság megérintését, s ami újabb háborús veszélyt rejt magában. „Felhívunk minden kor­mányt a kölcsönös megértésre és együttműködésre, a megér­lelődött nemzetközi kérdések békés megoldására. A népek szent kötelessége, hogy minden rendelkezésükre álló eszközzel íllhalatosan és aktivan kar­oljanak földünk békéjének negőrzéséért és megszilárdítá­sáért”. ste a Közifovtj >totó ic c itií -set :or az SZKP 22. kongresszu- án befejezte a Központi Bi- ottság beszámoló jelentését. A beszámoló hat óra húsz-ércét tartott (MTI) Első — az egész nép erőfeszí­tését arra kell irányítani, hogy teljesítsék és túlteljesítsék a hétéves tervet, amely fontos korszak a kommunizmus anya­gi-műszaki alapjának megte­remtésében. Az anyagi terme­lés színvonalát a jövőben ’.s emelni kell, s a szükséges szín­vonalon kell tartani az ország védelmi képességét. Második — meg kell gyorsí­tani a technikai fejlődést a szocialista ipar minden ágá­ban, kiváltképpen fejleszteni kell a villamosenergia terme­lést. a vegyipart, a gépgyár­tást, a fémkohászatot és a fű­tőanyagipart. Harmadik — olyan színvona­lat kell elérni az ipar és mező- gazdaság fejlesztésében, amely lehetővé teszi a lakosság ipar­cikk- és élelmiszer-szükségle­tének teljesebb kielégítését. Negyedik — a mezőgazdaság fejlesztését az egész párt és az egész nép ügyévé kell tenni. Ötödik — tovább kell ha­ladni a kulturális és szociális építés minden frontján. „A lenini párt — a kom­munizmus győzelméért folytatott harc szervezője” című fejezetre áttérve, Hrus­csov kijelentette, hogy a sze­mélyi kultusz megbírálásának és következményeinek felszá­molásának rendkívül nagy po­litikai és gyakorlati jelentősé­ge volt. Ha nem ítéltük volna el a személyi kultuszt, nem küzdöt­tük volna le hátrányos követ­kezményeit és nem állítottuk volna helyre a párt és állami tevékenység lenini elveit — je­lentette ki Hruscsov —, akkor ez azzal a veszéllyel járt volna, hogy a párt elszakad a töme­gektől, a néptől, súlyosan meg­sérti a szovjet demokráciát és a forradalmi törvényességet, meglassul az ország gazdasági fejlődése, hanyatlik a kommu­nizmus építésének üteme és en~ Bek következtében csökken a dolgozók jóléte. a párt öt feladatot állít a kommunisták és az egész Szovjet nép elé. Az élenjáró technika és is­mereteik birtokában a mun­kás és a paraszt munkája egye­síti magában a fizikai és a szellemi munka elemeit. Jelenleg a munkások 40 százalékának és a kolhoz­parasztok több mint 23 százalékának van közép­es felsőfokú végzettsége. Ilymódon — jelentette ki Hruscsov — hazánkban a je­lenlegi viszonyok között az osztályok kölcsönös kapcsola­tai fejlődésüknek új szakaszá­ba léptek. A proletárdemok­rácia általános népi, szocialis­ta demokráciává változik át. „Nagy megelégedéssel állapít­juk meg, hogy ma már közel vagyunk a V. I. Lenin által kitűzött célhoz, ahhoz, hogv kivétel nélkül minden állam­polgárt bevonunk állami fel­adatok végzésébe.” Hruscsov megállapította, hogy a szovjet emberek tíz­milliói vesznek részt az ország ügyeinek intézésében, hajta­nak végre társadalmi megbí­zatásokat, majd kijelentette: „Minden szovjet embernek te­vékenyen részt kell vennie a társadalom ügyeinek intézésé­ben!” — „Ez a mi jelszavunk, ez a mi feladatunk.” Amikor pártunk sarkalatos feladattá tette az állami ter­vek fejlesztésének, a tanácsok társadalmi önkormányzati szervvé való átalakításának feladatát — jelentette ki Hrus­csov —, ugyanakkor továbbra is arra törekszik, hogy mind több állami funkciót bízzon társadalmi szervezetekre. Az SZKP Központi Bizott­ságának első titkára leleplezte a kommunizmus eszmei ellen­feleinek ama állítását, ame­lyek szerint a kommunizmus elkerülhetetlenül konfliktust okoz a személyiség és a társa­dalom között és a személyiség elfojtásához vezet. Kijelentette, hogy a teljes szabadság és boldogság ismér­ve az olyan társadalmi rend. amely megszabadítja az em­bert a kizsákmányolás igái ától, széleskörű demokratikus jogo­kat ad neki, biztosítja számára a lehetőséget, hogy emberhez méltó feltételek között éljen, megadja neki a biztos holnap Nemzetközi vonatkozásban gyengült volna a Szovjetunió helyzete a világ küzdőterén, rosszabbodtak volna kapcsola­tai más országokkal, ami ko­moly következményeket rejtet! volna magában. „Ezért volt olyan óriási po­litikai és gyakorlati jelentősé­ge a személyi kultusz megbí­rálásának és következményei leküzdésének” — hangsúlyozta Hruscsov. — A párt számot vetett az­zal — jelentette ki Hruscsov —, hogy a hibák és torzítások fel­tárása, a hatalommal való visszaélések leleplezése bizo­nyos keserűséget, sőt elégedet­lenséget kelthet a párt sorai­ban és a nép körében, bizonyos hátrányokkal jár, átmeneti ne­hézségeket okoz az SZKP és a marxista-leninista testvérpár­tok számára. Mégis a párt bátran szembené­zett a nehézségekkel, be­csületesen és nyíltan meg­mondta a népnek a teljes igazságot, mert mélyen áthatott az a hit, hogy a nép helyesen fogja fel a párt vonalát. Nem is csaló­dott. Hruscsov kijelentette: „A szovjet kommunisták büszkén mondhatják: nem tettük tönk­re a lenini párt becsületét és méltóságát, a párt tekintélye mérhetetlenül megnőtt, a nem­zetközi kommunista mozgalom új, magasabb fokra emelke­dett. ma pártunk egységes, sziklaszilárd, mint még soha!” A 20. pártkongresszuson ki­fejezésre juttatott lenini irány­vonalat — folytatta Hruscsov — eleinte elkeseredett ellenállás­sal fogadták a pártellenes ele­mek, a revizionisták és a dog­matikusok, azok, akik meg­csontosodott hívei voltak a sze­mélyi kultusz idején uralkodó módszereknek és rendszernek. A párt lenini irányvonala el­len lépett fel az a párlellenes frakciós csoport, amelynek tagjai Molotov, Kaganovics, Malenkov, Vorosilov, Bulga- nyin, Pervuhin, Szaburov és a hozzájuk csatlakozott Sepilov voltak. Az SZKP Központi Bizottsá­gának első titkára hangsúlyoz­ta, hogy a pártellenes csoport ellen vívott harc éles elvi, po­litikai küzdelem volt, az új harca a régi ellen. Arról volt szó, hogy pártunk továbbra is folytatja-e a 20. kongresszuson kijelölt lenini politikát, vagy újból feltámadnak a személyi kultusz időszakának az egész párt részéről elítélt módszerei. Hruscsov emlékeztetett arra, hogy nem sokkal később, 1957. októberében az SZKP Köz­ponti Bizottságának plénuma határozottan visszaverte Zsu- kov volt honvédelmi minisz­ternek azon próbálkozásait, hogy lépjenek a kalandorko­dás útjára, kövessenek olyan irányvonalat, amely elszakítja a fegyveres erőket, a párttól, szembeállítja a szovjet hadse­reget a pártvezetéssel. „Visszaverte a levitézlett frakciósokat, intrikusokat és karrieristákat, a párt még szo­rosabbra zárta sorait, megszi­lárdította kapcsolatait a nép­pel, minden erőt fő irányvona­lának sikeres megvalósítására mozgósított” — mondotta Hruscsov. Hruscsov megállapította, hogy a 20. kongresszus irány­vonala lelkes helyeslésre talált a nemzetközi kommunista moz­galomban a marxista—leninis­ta testvérpártoknál. Ugyanak­kor — folytatta — pártunknak a személyi kultusz káros kö­vetkezményeinek leküzdését célzó irányvonala — mint ké­sőbb kiderült — nem talált kellő megértésre az Albán Munkapárt vezetőinél, sőt mi több, e vezetők harcot indítot­tak ezen irányvonal ellen. — Az albán vezetők már nem is titkolják — mondotta Hruscsov —. hogy nem tetszik nekik pártunknak az az irány­vonala, amelynek célja Sztálin személyi kultusza káros követ­kezményeiriek határozott kikü­szöbölése, a hatalommal való visszaélések éles elítélése, a párt- és az állami élet lenini szabályainak helyreállítása. „Az albán vezetőknek ezt az álláspontját az magya­rázza, hogy ők maguk — sajnálatunkra és bána­tunkra — megismétlik azo­kat a módszereket, amelye­ket hazánkban alkalmaz­tak a személyi kultusz idején” — jelentette ki Hruscsov —, majd így folytatta: „Pártunk 20. kongresszusán kidolgozott irányvonal lenini irányvonal és mi nem engedhetünk ilyen elvi kérdésekben sem az albán vezetőknek, sem bárki másnak”. Az albán vezetők „vissza próbálják húzni pártunkat azokhoz a viszonyokhoz, ame­lyek nekik tetszenek, de ame­lyek hazánkban soha többé nem ismétlődnek meg. Pártunk továbbra is határozottan és következetesen végrehajtja a 20. kongresszusának irányvo­nalát, amely kiállta az idő pró­báját. Senki sem tud letéríteni bennünket a lenini útról!” — hangsúlyozta Hruscsov. Az SZKP Központi Bizottsá­gának első titkára így folytat­ta: „Ha az albán vezetők nagy- rabecsülik népük érdekeit és a szocializmus építésének ügyét, ha ténylegesen barátságot kí­vánnak a Szovjetunió Kommu­nista Pártjával, a többi testvér­pártokkal, akkor le kell mondaniok téves nézeteikről, vissza kell térniök a szocialista közösség testvéri család­jával való egység és szoros együttműködés útjára, az egész nemzetközi kommu­nista mozgalommal való egység útjára. Ami pártunkat illeti, pár­tunk továbbra is nemzetközi kötelességének megfelelően minden tőle telhetőt megtesz, hogy Albánia egysorban halad­jon minden szocialista ország­gal”. Nincs egyetlen olyan nagy bel-, vagy külpolitikai kérdés, amelyet pártunkban nem vitattunk volna meg kol­lektív módon és ennek során ne érvényesült volna a párt kollektív tapasztalata — jelen­tette ki Hruscsov és hozzátet­te: „Éppen ez a lenini elvek megvalósítása”. Hruscsov hangsúlyozta, hogy a párton belüli demokrácia fejlesztése, a helyi pártszervek jogainak kiterjesztése és szere­pének fokozása, a kollektív vezetés elvének betartása a i pártot még harcképesebbé tet­te, megszilárdította a párt ' kapcsolatait a tömegekkel. Közölte, hogy a beszámolási ’ időszakban az SZKP taglétszá­ma majdnem 2,5 millió fővel 1 növekedett. Míg a 20. párt- í kongresszus idején a pártnak ] 7 215 505 tagja volt, addig a 22. ■, kongresszus idejére (1961. ok- i tóber 1-re) a párt taglétszáma ] 9 716 005 főre emelkedett. j Az SZKP Központi Bizottsá­gának első titkára elmondotta, ] hogy a párt soraiban képvisel- . ve van a Szovjetunióban élő , több mint száz nemzet és nép. 5 „Pártunk a munkásosztály nemzetközi szervezeteként ke- . letkezett és fejlődik és meg- j testesíti a kommunizmus épí­tőinek egyetértő családját, al- I kotó, egyenjogú szocialista ' nemzetek nagyszerű egységét " és testvéri barátságát”. Mint Hruscsov megállapí­totta, a párt az utóbbi években erőteljesen a népgazdaság konkrét vezetésének kér­dései felé fordult. „A pártvezetés ereje ennek a kollektívában rejlik, ez te­szi lehetővé, hogy sok ember tehetségét,' ismereteit és ta­pasztalait, hogy úgy mondjam egységes tehetséggé forrasz- r szűk össze, amely nagy dolgok elvégzésére képes”. ^ — Jelenleg elsőrendű jelen- v tőségűvé válik — folytatta r Hruscsov — a párt, állami és társadalmi ellenőrzés felülről le és alulról fel. A párt, állami és társa­dalmi ellenőrzés rendszere hatalmas eszköz ahhoz, hogy igazi demokrati kus elvek alapján tökéletesít ’ ?ük a kommunizmus építésé- t nck irányítását, a nagy tömé- g

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom