Népújság, 1961. október (12. évfolyam, 232-257. szám)

1961-10-13 / 242. szám

1SÜ1. elriáber 13., péntek «ePÜJSAG R Péter Jánosi kin agy miniszter felszólalása az ENSZ-liőzgytiléseii Péter János beszéde elején azt fejtegette, hogy a nemzet­közi helyzet romlása bizonyos tekintetben az általános javu­lás valamiféle visszahatása­ként jött létre. Nyilvánvaló, hogy az általá­nos és teljes leszerelés eszmé­je az egész világon minden vá­rakozáson felül nagy tért hódí­tott — hangsúlyozta —, amikor a szovjet kormányfő, Nyikita Szergejevics Hruscsov a köz­gyűlés 15. ülésszakát és a világ közvéleményét a szó legteljesebb értelmében meg­lepte az általános és teljes le­szerelés gondolatával, mint ami az egyetlen lehetséges út az emberiség számára, hogy elkerülje a termonukleáris vi­lágégést. Emlékezzünk vissza, milyen reakciót váltott ez ki egyes körök részéről itt, a köz­gyűlésen. A legkülönbözőbb vi­lágnézetű és politikai felfogá­sú számos delegáció általános megkönnyebbülésével szem­ben a nyugati szövetségesek vezető hatalmai minden elkép­zelhető érvet mozgósítottak már pusztán a gondolattal szemben is. Azokban a hóna­pokban olyan kijelentéseket hallottunk, hogy az általános és teljes leszerelés egész gon­dolata nem egyéb, mint utópia. Kínos próbálkozásokat láttunk, ahogyan egyesek még az „ál­talános és teljes leszerelés” szavak használatát is kerülni igyekeztek. A napokban vi­szont hallottuk, amint az Egyesült Államok elnöke ezt mondotta: „A háború eszközeit meg kell semmisíteni, mielőtt azok semmisítenek meg ben­nünket.” Az általános és teljes lesze­relés gondolatának frontáttö- rése és szakadatlan hódítása valóban minden képzeletet fe­lülmúl. Itt jön azonban a forduló­pont. Ezekkel a kedvező fejle­ményekkel párhuzamosan ha­tártalan fenyegetőzéseket bo­csátottak szabadjára. .Amit. ma látunk és hallunk, mindazt bele kell helyeznünk a közelmúlt történéseinek ösz- szefüggésébe. Senki sem tud­ja pontosan, miért hullott atombomba Hirosimára és Na- gaszakira a második világhá­ború legvégén; azt azonban már tudhatjuk, miért nem ke­rült sor atombomba bevetésére a koreai háborúban. A nyugati szövetséges ha­talmak, amint az atom­fegyver monopóliumát el­vesztették, többé nem szá­míthattak arra, hogy meg­torlás kockázata nélkül al­kalmazhatnak atomfegy­vert. JCttől az időtől kezdve az embe­riség nagy tömegeit több vál­ságos alkalommal és a világ különböző részein a Szovjet­unió növekvő nukleáris és ter­monukleáris ereje védte meg az atomháború pusztításától. Eddig a Szovjetunió termo­nukleáris ereje akadályozta meg a nyugati hatalmakat ab­ban, hogy az atomfegyvereket alkalmazzák. Következéskép­pen a Nyugat fokozódó fenye­getéseivel és katonai előkészü­leteivel szemben az államok többsége és az egész emberiség számára a legfőbb védelmet az jelenti, ha a szovjetunió fej­leszti nukleáris eszközeit. Hi­rosima és Nagaszaki tragédiája után a nyugati hatalmaknak nincs erkölcsi alapjuk arra, hogy a tényeknek ezt a logiká­ját vitassák. A Szovjetunió új nyilatkozata a termonukleáris kísérletek felújításának szük­ségességéről azzal biztatja az egész emberiséget, hogy a Hi­rosimára és Nagaszakira ledo­bott atombombák fogják jelen­teni mindörökre az atomener­gia katonai alkalmazásának egyetlen tragikus eseményét. Minőségi változás van a vi­lághelyzetben. Az interkonti­nentális rakéták és az űrkuta­tás korában nincs már sebez- hétetlen pont a Földön, még az Egyesült Államokban sem. Mi­vel tehát a nyugati militarista körök számára mindenféle fegyverkezési verseny teljesen kilátástalanná vált, ez kény­szerítő erővel hathat abban az irányban, hogy felújítsák a tárgyalásokat, mégpedig való­ban az általános és teljes le­szerelésről, igazi és hathatós ellenőrzés mellett. Péter János ezután arról be­lsőt, hogy a jelenlegi nemzetközi helyzet legkritikusabb pontja a német és a ber­lini kérdés. Ez kétségtelen. De tévedés volna azt gondolni, hogy a válság abban a javaslatban gyökerezik, amelynek célja, hogy kössünk békeszerződést mindkét német állammal és rendezzük Nyugat-Berlin ab­normális helyzetét. Az ilyen ostobaságokat azért találták itt ki egyesek, hogy félrevezessék azokat a delegációkat, amelyek nem járatosak Közép-Európa újabbkori történetében. A második világháború még izzó zsarátnokait el kell tün­tetni, hogy végre valóban bé­ke legyen Közép-Európában. A békeszerződésre és Nyugat- Berlin abnormális helyzeté­nek rendezésére tett javasla­tok tehát semmiféle békés helyzetet nem zavarnak. El­lenkezőleg, a javaslatok éppen arra irányulnak, hogy békét teremtsenek ott, ahol eddig nem volt béke. Magyarország népe és kor­mánya szoros baráti kapcsola­tot tart fenn a Német Demok­ratikus Köztársaság népével és kormányával politikai, gaz­dasági és kulturális területen egyaránt. Bizton reméljük, hogy a békeszerződés közeljö­vőben történő megkötése az európai népek baráti együtt­működésének új korszakát nyitja meg. Péter János ezután arról Íté­széit, hogy a világhelyzet jelenlegi romlásának legmélyebb oka a gyarmati rendszer felszámolásának feltar­tóztathatatlan folyamatá­val fiigg össze. A magyar külügyminiszter ezután követelte, hogy még a közgyűlés mostani ülésszaka alatt állítsák helyre az ENSZ- ben a Kínai Népköztársaság törvényes jogait, majd az ENSZ-titkán lg feladatainak és felépítésének átszervezése­vei kapcsolatos problémákról beszélt, s végül kitért az úgy­nevezett „magyar kérdésre”, amely az Egyesült Államok immár „rutin” lépéseként is mét a közgyűlés tárgysoroza­tán van. Őszintén szólva, a dolog bennünket nem nagyon érde­kel — hangsúlyozta —, minden tiszteletem az Egyesült Nem­zeteké, de a kérdés valóban nem na­gyon érdekel bennünket, sőt. még az Egyesült Álla­mok kormányának is kel­lemesebbnek tűnne, ha meg tudna tőle szabadulni. Az amerikai delegáció úgy terjesztette be a napirendi, pontot, mint „befejezetlen ügyet”. A kérdés jelenlegi for­májában az ENSZ napirend­jén egymagában is ütközik az Egyesült Államok európai po­litikai szándékával. Viszont úgy látszik, az amerikai dele­gáció nem tudja, hogyan fe­jezze be. Beszéljünk egészen nyíltan. A legújabb tények a következők: amikor Budapest­ről elindultam erre a közgyű­lésre, az Egyesült Államok ügyvivője saját kezdeménye­zéséből kijött búcsúztatásom­ra a repülőtérre. Ezt a lépést nem írta elő semmiféle proto- koll-szabály, hiszen kizárólag az ENSZ közgyűlésére jöttem ide. s nem az Egyesült Álla­mokba. Ennélfogva az Egye­sült Államok követségének ezt a gesztusát megfelelő figye­lemben részesítettem, viszont ez éppen azon a napon történt, amikor az Egyesült Államok delegációja itt benyújtotta ja­vaslatát a titkársághoz az úgy­nevezett magyar kérdés napi­rendre tűzésére vonatkozóan. A delegátusok közül sokan emlékezhetnek arra. hogy a közgyűlés meghosszabbított 15. ülésszakán vagy három hétig semmi munka nem folyt, csak azt vártuk, mi lesz az ered­ménye a szovjet—amerikai megbeszéléseknek a leszerelési kérdés várható vitájáról. Mé­gis az ülésszak végén az Egye­sült Államok képviselője kije­lentette, hogy a „magyar kér­dés” idő hiánya miatt nem ke­rült tárgyalásra. Ezen a nyá­ron lényeges megbeszélések folytak a 15. ülésszak elnöké­vel és egyes delegációkkal, többek között az Egyesült Ál­lamok egyes tisztviselőivel is. Boland elnök úr esetleges ma­gyarországi látogatásáról. Ügy látszott, mindenki örül. Mind­ez után az utolsó pillanatban jött az amerikai javaslat a napirendre tűzésre vonatkozó­an. A hangulatváltozás ma­gyarázatát tömör szavakkal sugdosták diplomatáink fülé­be: „Tudják, Berlin miatt". Nos, mi hajlandók vagyunk az Egyesült Államoknak megkönnyíteni, hogy te­kintély veszteség nélkül megszabaduljon a kérdés­től. De az is világos, hogy amíg a kérdést le nem veszik napi­rendről, addig nem tárgyalha­tunk. Mi persze türelmesek vagyunk. Időnk van bőven, az idő pedig nekünk dolgozik. Is­métlem: kedvező feltételek között hajlandók vagyunk se­gíteni az Egyesült Államok kormányának, hogy megszaba­duljon ettől a hidegháborús kérdéstől. Ebben az együttműködési szellemben a magyar delegá­ció azt kívánja a közgyűlés mostani ülésszakának, hogy küszöbölje ki a hidegháborús kérdéseket és fordítsa minden erejét a jelenlegi romlás okai­nak megszüntetésére, a nem­zetközi béke és biztonság megszilárdítására — fejezte be beszédét Péter János. (MTI) Érdeklődéssel ol­vastam az újságban, hogy a gyógyászati tudomány újabb és lelentős lépést tett előre,példázva ezzelis hogy nemcsak a kés­nek van szerepe az ember egészségének I védelmében. Angliá­ban, Salisbury váro­sában fülbe helyez­hető miniatűr készü- 'ék segítségével su­gároznak zenét a be­tegnek, amely állító­lag az érzéstelenítés­sel kombinálva oiz- tos sikert jelent. Minden bizonnyal jó és kitűnő az ötlet, s bár erről írás nem esett, de el tudom képzelni, hogy egy vakbélműtétnél, könnyűzenét, valami kedves csa-csa-csát sugároz a készülék. Wagnert szívoperá­ciónál sugároznak, mert az nehéz mű­tét, s nyilvánvalóan itt is érvényes az összhang... Hazai viszonylat­ban, mondjuk egy plasztikai műtét vég­rehajtásánál javaso­lom, hogy ezt játsz- szák a hölgy fülébe: „Szép a rózsám, már nincs hibája..." Mert szükség van a derűs optimuzmusra, a megkapó perspek­tívára is! (-ó) Ma már: TÖRVÉNY Czerte az országban fü- ^ zeteik, könyveik, vagy éppen munkapadjuk fölé ha­joltak a kis- és nagydiákok, amikor a parlamentben fel­emelték kezüket az ország- gyűlési képviselők, hogy ezzel véglegesen döntsenek az ő sorsuk, haladásuk ügye fölött. A kis- és nagydiákok r Értekeitek a járásoknak as őssi munkák elvégzésére indított versenyét Az elmúlt napokban a me­gyei tanács mezőgazdasági osz­tálya mellett működő ver­senyértékelő bizottság az ok­tóber hetediket állapotoknak megfelelően értékelte a járá­sok munkáit, és megállapítot­ta, hogy az őszi betakarítási munkák elvégzésében, nö­vényféleségenként mely járá­sok kerültek az élre. Ezek sze­rint a burgonyaszedésben el.sö helyre került a hatvani járás, mert 765 holdról maradéktala­nul betakarította a burgonyát, míg a második helyre a gyön­gyösi járás került, mert kissé később, de szintén maradékta­lanul befejezte 910 hold bur­gonya „felszedését”. Harma­dik lett a hevesi, negyedik az egri járás. A cukorrépa betakarításá­ban legjobban halad a gyön­gyösi járás, őket az egri járás követi, majd a hevesi járás következik a versenyértékelés sorrendjében. A napraforgó betakarítási munkáinak elvégzésében: sze­dés és szárvágásban elsőként végzett a munkákkal a hatva­ni járás. Az egri járás 88 szá­zalékát végezte el e munkák­nak, míg a füzesabonyi járás 87 százalékban. A többi járás kevesebb eredménnyel dicse­kedhet. A kukorica betakarítási munkájának elvégzésében úgyszintén o hatvani járás jár az élen, mert már 96 százalék­ban letörte a kukoricát, a letört területről a kukoricaszárat is betakarította. Második a fü­zesabonyi járás, harmadik a gyöngyösi járás. Az őszi kalászosok vetésé­ben a sorrend a következő: Őszi árpa: Első a pétervá- sári járás, második a füzesabo­nyi járás, harmadik a hatvani járás. Őszi búza: Első a hevesi já­rás, második a füzesabonyi já­rás, harmadik a hatvani járás. Rozs: Első a hevesi járás 64 százalékkal, második a gyön­gyösi járás 46 százalékkal, és harmadik a hatvani járás 45 százalékkal. őszi takarmánykeverék: El­ső a füzesabonyi járás 95 szá­zalékkal. második és harma­dik. helyezett a gyöngyösi és a hatvani járás, egyformán 90— 90 százalékos eredménnyel. A versenyt a munkák befe­jeztével, az év végéig még ér­tékelik. A „népes”-kocsik hosszú ** sora lassan megmoz­dul, a kerekek nyikordulnak és az emberekkel teli apró va­gonokat elnyeli az altáró fe­ketén ásító torka. A délutános műszak száll be... Az irodákban és ahol dél­előtt dolgoznak, már a munka befejezése előtti nyugalmas csend honol. Csupán a főmér­nöki irodában cseng a tele­fon!..; Utasítások futnak a drótokon, hogy tettek köves­sék a szavakat, hogy munka­csapatok lendüljenek a bánya váratlan veszélyeinek leküz­désére. Varga Jánost, a XII-es akna főmérnökét még „siktes” ru­hában találjuk. Arcán a dél­előtti bányajárás fekete pora. Részére még nem fejeződött be a műszak ... — ... vissza kell mennem- a bányába ... az 56-os száilító- vágaton vizet kaptunk ... Per­cenként 250 litert!..: 250 liter víz percenként!... De vannak, akik őrt állnak lenn a mélyben, akiket az elemek elleni küzdelem edzett egész emberré... A bányá­szok! Akik azt mondják, hogy ne tovább!... és a sustorogva ömlő víz meghunyászkodva engedelmeskedik az emberi akarat előtt. A váratlan veszélvek soro­zata gördített akadályt a XII- ,es akna bányászai elé, de a talán napi elfoglaltságuk köz­ben nem is gondoltak arra, hogy azokban a percekben száz és száz képviselő szíve dobbant meg kézfelnyújtás előtt arra a felemelő érzésre, hogy most tőlük függ ennek, a jövő nemzedék szempont­jából annyira fontos tervezet­nek törvényre emelése. S a gondolatok és szívdob­banások összehangzásából ma már: TÖRVÉNY a tegnap még csak: tervezet. Az előző év próbatüzében megállta a helyét a tervezet, hogy ettől a perctől kezdve törvényként tudják maguk mögött, maguk mellett mind­azok, akik az ifjúság okta­tásával, nevelésével foglal­koznak. Az országgyűlés nagy fóru­máról hangzottak a köszöntő és köszönő szavak az ország pedagógusai, mérnökei, szak­emberi, a gyáraik és termelő- szövetkezetek, a gépállomások és üzemek vezetői felé, mert ők azok, akik a törvénynek tartalmat adnak, s a holt be­tűknek életet, érvényt sze­reznek. Ez a törvény úgy jött létre, hogy a tervezet készítői az ország színe elé terjesztették, s a nép széles rétege vitatta hosszú hónapokon keresztül mindazt, amit tartalmazott. Javaslatok ezrei támogatták azt a tervszerű munkát, ame­lyik céljául tűzte ki, hogy az ország történelmében először az egész iskolarendszerre vo­natkozóan alkossanak új tör­vényt. Czülő és pedagógus öröm­^ mel köszönti a tízéves tankötelezettséget, hiszen megnyugtató az a gondolat, hogy a nem egyforma képes­séggel megáldott tanulók mindegyike fölött őrködik a TÖRVÉNY: el kell végezni azt a legkevesebbet, amelyik az ember számára szükséges ahhoz, hogy a mi társadal­munkban megállja a helyét. Országunk vezető osztálya a munkásosztály. Mi sem ter­mészetesebb tehát, mint az, hogy ennek az osztálynak szellemi és munkakultúráját a legmagasabbra kell emelni. Ezért nagy jelentőségű az a forradalmi változás, amelyet a középiskolai oktatás vonalán a törvény előír és megvalósít. A tanulást és a munkát így lehet összehangolni, így lesz valóban életszerű az a neve­lés, amelyről most már nem­csak beszélünk, amelyet a szülő és pedagógus nemcsak igényel, hanem meg is való­sít a végrehajtás során. Az új törvény hazánk min­den dolgozója előtt nyilván­valóvá teszi, pártunk és kor­mányunk elsődleges feladatá­nak tekinti: biztosítja a szo­cializmust építő emberek szakmai, elméleti tudását. A törvényt elfogadta az ^ országgyűlés, a tör­vény megvalósításra vár! indultak meg a vágatkihajtá- sok. — Uj segédgerincet indí­tunk, amelyről föltárjuk a ke­leti részt. Ennek érdekében a kettes gerinci fővágatot mo­dern, vasbeton és TH-ácsoia- tokkal biztosítottuk. Az előké­születek után megindul az abasári völgy kimosási zóná­ján túli rész lefejtésének munkálata, ahol a térképek szerint gazdag széntelepek fekszenek. A jövő évi szenet már innen kapjuk. De megin­dítjuk az egyes telep kutatá­sát is, ahol szintén gazdag széntelepekre számítunk. 'T’ehát 150 vagon lesz a 1 XII-es akna jövő évi terve. Hogy ez biztosított le­gyen. a nehézségek sorozatát kell leküzdeni a bányászok­nak és a műszaki vezetőknek De addig is előttünk áll az év utolsó szakasza, amely szintén nem szűkölködik problémák­ban. Egy azonban biztos! Az akarat megvan az emberek­ben! Az időt és fáradságot nem kímélve küzdenek a si­kerekért. Példa erre az év el­múlt hónapjainak sikerekben gazdag időszaka, példa erre Varga János főmérnök, akit a villanymozdony gyors szágul­dással röpít a víz által veszé­lyeztetett hely felé. Laczik János feltárás, ahol a vízre bukkan­tak. Várták ugyan, mégis vá­ratlanul következett be, mert a régi térképek nem ezen a telepen mutatták a régi bá­nyászkodás maradványait. Egyébként a beszélgetés óta eltelt néhány nap alatt már több száz köbméter — évek hosszú sora óta felgyülemlett víz — folyt le a régi művelet­ről. De nemcsak itt, a nyugati részben érte!? el régi művele­teket a zakatoló F—4-es gyors- vágathajtó gépek, hanem az északi egyes gerincen is. So­rozatosan jelentkeztek a múlt­beli tervszerűtlen rablógaz­dálkodás következményei. A tőkés profitszerző éhsége te­hát bizonyos mértékig vissza­üt ránk. De bányászaink, mű­szaki vezetőink szaktudása, igyekezete áthidalja ezeket a múltból visszanyúló hibákat. — Ezek lennének tehát a megoldásra váró problémák, amelyek a jövő évben okoz­hatnak ugyan zavarokat a ter­melésben. de a tervet akkor is teljesíteni tudjuk, bár meg kell indítanunk tartalékfejté­seinket is. — Es milyen intézkedéseiét foganatosítanak az esetleges zavarok elkerülése céljából? Varga János főmérnök ujjal tekintélyes területű „szűz”- részt határoltak körül, ame­lyeknek testében még isin harmadik negyedév tervsza­mai mégis kedvező képet nyúj­tanak. Nehéz volt, de sike­rült! ... Sikerült, de felélték-e vajon a tartalékokat? A ne­gyedik negyedév, az utolsó időszak termelése biztosítva van-e, milyen műszaki problé­mák megoldása foglalkoztatja az üzemvezetőséget? Ezekről beszélgettünk Varga János fő­mérnökkel, a falra függesztett óriási térkép előtt, amely elénk vetítette a bányabeli vágatok labirintusait. A főmérnök ujjai otthono­san futnak a térképen ... — Jelenleg a keleti részt mű­veljük. Itt üzemelnek a fejté­seink, amelyek az utolsó ne­gyedévben is biztosítják a na­pi 130 vagont!... Ezeken felül tartalékfejtéseink állnak ké­szenlétben arra az esetre, ha valami váratlan és nagyobb méretű üzemzavar következne be a jelenlegi fejtéseken. — A mostani vízbetörés nincs kihatással a termelésre? Vagy mondjuk az előttünk ál­ló negyedév alakulására? — IN incs, mert ez jelenleg csupán a megoldásra váró mű­szaki problémák sorozatát nö­veli, de ... kihatással lehet az 1962-es évre. mert... ... jövőre ennek — a nyu­gati résznek — a művelését tervezték. Ezért indult meg a A sikerek biztosítéka

Next

/
Oldalképek
Tartalom