Népújság, 1961. október (12. évfolyam, 232-257. szám)

1961-10-08 / 238. szám

ttLÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜUETEK! AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS NAPILAPJA XII. évfolyam, 238. szám ÁRA: 60 FILLÉR Í96I. október 8-, vasárnap Kennedy és Gromiko kétórás megbeszélést folytatott WASHINGTON (MTI): Kennedy, az Egyesült Álla­mok elnöke & Gromiko szov- j jet külügyminiszter pénteken a késő esti órákban csaknem kétórás megbeszélést folyta­tott a Fehér Házban. Ezt a tárgyalást sorozatos találkozó előzte meg Gromiko és Rusk amerikai külügyminiszter kö­zött. Gromiko pénteken délután érkezett Washingtonba és ma­gyar idő szerint 22 óra után kereste fel a Fehér Házat. A tanácskozás után a szovjet külügyminiszter kijelentette, hogy véleménye szerint „a megbeszélés hasznos volt”. Ar­ra a kérdésre, vajon találko­zik-e még Kennedyvel vagy Ruskkal, Gromiko kijelentet­te, hogy nincsenek ilyen ter­vei, mivel hétfőn visszaindul Moszkvába. Salinger, a Fehér Ház sajtó­főnöke nem volt hajlandó nyi­latkozni a Kennedy—Gromiko találkozóról. Rusk külügymi­niszter is csupán annyit mon­dott, hogy az eszmecsere „ér­dekes” volt. Kennedy elnök még hétvégi üdülése előtt találkozni fog Mcnamara hadügyminiszter­rel. ★ A New Yorkban tartózkodó Willy Brandt nyugat-berlini polgármestert értesítették^ hogy Kennedy elnök tárgyalni kíván vele, még mielőtt visz- szatéme Nyugat-Berlinbe. (MTI) lAAA/VAAAAAAAAAAAAAAÁAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA/vóAAAAAAAAAAAAAAAAAl Megkezdődött a magyar országgyűlés új ülésszaka Szombaton délelőtt megkezdődött az or­szággyűlés új ülésszaka. Néhány perccel 11 óra előtt megteltek a képviselői padsorok. A karzaton az üzemek, intézmények, hivatalok dolgozóinak küldöttei foglaltak helyet. Részt vett az ülésen Dobi István, a Nép- köztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, a Minisztertanács elnöke, Apró Antal, Fehér Lajos, Fock Jenő, Kállai Gyula, Kiss Károly, Marosán György, dr. Münnich Ferenc, Rónai Sándor, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, Czinege Lajos, Gáspár Sándor, Komócsin Zoltán, Szirmai István, az MSZMP Politikai Bizottságának póttagjai, Csergő János, Czottner Sándor, Ilku Pál, tncze Jenő, Kovács Imre, Losonczi Pál, Nagy Józsejné, dr. Nezvál Ferenc, Nyers Rezső, Pap János, Tausz János, Trautmann Rezső minisz­terek, Ajtai Miklós, az Országos Tervhivatal elnöke. A diplomáciai páholyokban helyet foglal­tak a Budapestre akkreditált diplomáciai kép­viseletek vezetői, illetve képviselői. Az ülést 11 órakor Rónai Sándor, az or­szággyűlés, elnöke nyitotta meg. A képviselők felállva hallgatták meg Rónai Sándor megemlékezését Dinnyés La­jos képviselőnek, az országgyűlés alelnökének elhalálozásáról. Az elnök javaslatára az országgyűlés Dinnyés Lajos emlékét jegyzőkönyvben örö­kítette meg. Rónai Sándor ezután bejelentette, hogy Kikülai Sándorné és Török István ország- gyűlési képviselők mandátumukról lemond­tak. Lemondásuk, valamint Dinnyés Lajos el­halálozása miatt a Pest, illetve a Győr-Sopron megyei választókerületben megüresedett kép­viselői helyekre Oláh Andort, Berta Mi­hályt és dr. Máté László soron következő pótképviselőket hívta be. Az országgyűlés elnöke ezután bejelen­tette, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága és a Hazafias Népfront Országos Tanácsának Elnöksége közös átira­tot intézett az országgyűléshez. Gállá Ernő, az országgyűlés jegyzője fel­olvasta az átiratot: „A Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottsága és a Hazafias Népfront Or­szágos Tanácsának Elnöksége együttesen ja­vasolja az országgyűlésnek, hogy Kiss Károly országgyűlési képviselőt, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnökhelyettesi tiszte alól, Kristóf István országgyűlési képviselőt a Népköztársaság Elnöki Tanácsának titkári tiszte alól, Harustyák József, Marosán György, Olt Károly országgyűlési képviselőket a Nép- köztársaság Elnöki Tanácsában viselt tagsági tisztük alól, saját kérelmükre, mentse fel és vegye tudomásul, hogy Péter János, ország- gyűlési képviselő, külügyminiszterré történt megválasztása miatt, a Népköztársaság Elnöki Tanácsában viselt tagsági tisztéről lemondott. A Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottsága és a Hazafias Népfront Országos Tanácsának Elnöksége együttesen javasolja, hogy Marosán György országgyű­lési képviselőt a Népköztársaság Elnöki Taná­csának elnökhelyettesévé, Kiss Károly or­szággyűlési képviselőt a Népköztársaság El­nöki Tanácsának titkárává, dr. Bognár Rezső, Brutyó János, Kristóf István, Prieszol József országgyűlési képviselőket a Népköztársaság Elnöki Tanácsának tagjaivá válassza meg. KÁDÁR JÁNOS, o. Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára. KÁLLAI GYULA, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának elnöke.” Az országgyűlés az előterjesztett javasla­tot egyhangúlag elfogadta és Rónai Sándor kimondta a határozatot. Az elnök bejelentette, hogy a megürese­dett országgyűlési alelnöki tisztség betölté­sére a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságától és a Hazafias Népfront Országos Tanácsának elnökségétől közös ja­vaslat érkezett az országgyűléshez. Galló Ernő jegyző olvasta az átiratot: „A Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottsága, és a Hazafias Népfront Or­szágos Tanácsának Elnöksége együttesen ja­vasolja az országgyűlésnek, hogy 'Beresztóczy Miklós országgyűlési képviselőt az ország- gyűlés alelnökévé válassza meg. KÁDÁR JÁNOS, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, KÁLLÁI GYULA, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának elnöke.” Az országgyűlés a javaslatot egyhangúlag elfogadta és Rónai Sápdor kimondta a hatá­rozatot. Ezután az elnök javaslatot tett az ország- gyűlés egyes állandó bizottságaiban megüre­sedett tagsági helyek betöltésére. Az országgyűlés a jogi és igazságügyi bi­zottságban, Dinnyés Lajos képviselő elhalá­lozása folytán megüresedett helyre Csaman- gó Henrik képviselőt; a terv- és költségve­tési bizottságban, Fock Jenő képviselőnek a Minisztertanács elnökhelyettesévé történt megválasztásával megüresedett helyre Kiss Árpád képviselőt; a szociális és egészségügyi bizottságban, Kikillai Sándorné képviselő le­mondása folytán megüresedett helyre Oláh Andor képviselőt; a kulturális bizottságban, Ilku Pál képviselő művelődésügyi miniszter­ré történt megválasztásával megüresedett helyre Benke Valéria képviselőt; a munka­ügyi bizottságban, Pap János képviselő bel­ügyminiszterré történt megválasztásával meg­üresedett helyre Leotkai István képviselőt választotta meg. Ezután az országgyűlés jóvphagyólag tudo­másul vette a Népköztársaság Elnöki Taná­csának az országgyűlés 1961. február 24-én berekesztett ülésszaka óta alkotott törvény- erejű rendeletéiről és hozott határozatairól szóló jelentését.- Az elnök bejelentette, hogy a pénzügymi­niszter benyújtotta hozzá az 1960. évi állami költségvetés végrehajtásáról szóló jelentést, A kormány elnöke benyújtotta a második ötéves népgazdaság fejlesztési tervről', vala­mint a Magyar Népköztársaság oktatási rend­szeréről szóló törvényjavaslatokat. A kül­ügyi bizottság a német békeszerződés megkö­tésével kapcsolatos állásfoglalás céljából ha­tározati javaslatot nyújtott be az ország- gyűlésnek. Ezek alapján Rónai Sándor javaslatot tett az országgjmlés mostani ülésszakának napi­rendjére, és javaslatára az országgyűlés a következő napirendet fogadta el: 1. A nemzetközi helyzetről szóló beszá­moló és ezzel kapcsolatban a külügyi bizott­ság által benyújtott határozati javaslat. 2. A második ötéves r.épgazdaságfejlesz- tési tervről szóló törvényjavaslat. 3. A Magyar Népköztársaság oktatási rendszeréről szóló törvényjavaslat. 4. Az I960, évi állami költségvetés végre­hajtásáról szóló jelentés tárgyalása. 5. Interpelláció. . Az országgyűlés ezután megkezdte az első napirendi pont, a nemzetközi helyzetről szóló beszámoló és ezzel kapcsolatban a külügyi bizottság által benyújtott határozati javaslat megtárgyalását. Az elnök Barcs Sándor képviselőnek, a külügyi bizottság előadójának adta meg a szót. Ba rés Nándor előadói beszéde Tisztelt országgyűlés! Néha. pihenő óráink csen­des beszélgetéseiben, jóleső de­rűvel állapíthatjuk meg, hogy az új generáció, amely már népi demokratikus rendsze­rünkben cseperedett fel, mennyire a fejünkre nőtt — kezdte meg beszédét Barcs Sándor. Statisztikai adatokat is olvashatunk lépten-nyomon arról, hogy az emberi kor ha­tóra kitolódott, gyermeKeink pedig centiméterekkel maga­sabbak és testben jóval ern- ts-bbek is, mint mi voltunk. De hát ennek megállapítására nincs szükség semmiféle sta­tisztikai jelentésre, mert min­den számadatnál többet beszél az, amit tulajdon szemünkkel látunk. Bizony, tisztelt ország- gyűlés, itt egy egészségesebb, edzettebb és minden bizonnyal jobb generáció növekedett fel. Minek kerteljünk, kimondom nyíltan, büszkék lehetünk rá. mert a ’ lehetőségeket azért mégis csak mi teremtettük meg, két kezünk munkájával. Itt, a mi kis hazánkban, a mi földünkön — ahová az al­kotás és a hűség ezer és ezer szála köt minket, s amely, mi­óta tulajdonunk, minden leg­apróbb rögével oly közel fér­kőzött szívünkhöz, mint saját gyermekünk — ebben a kis országban a mi generációnk már megharcolta harci javát. és megette kenyere nagyob­bik felét. Esténként mégsem hajthatjuk le nyugodtan fe­jünket párnáinkra. Eljönnek ilyenkor hozzánk a külvilág baljóslatú üzenetei és gyakran vesszük elő a történelmi lec­két, amit egy emberöltőn át tanultunk. Gyermekeinknek megteremtettük a biztos je­lent. De még nincs megállás. A mi sokat szenvedett, meg­kínzott, de tapasztalatokban és harci fegyelemben gazdag ge­nerációnknak még biztosítani kell a nyugalmas jövendőt is. Barcs Sándor ezután rövid történelmi visszapillantást ve­tett a fasizmus, a hitlerizmus keletkezésére, s beszélt arról a mérhetetlen szenvedésről, amelyet a náci Németország zúdított a magyar népre. — Erre a múltra kell gon­dolnunk most, amikor tanúi vagyunk két világpolititkai irányzat hallatlanul éles ütkö­zésének és kemény csatáinak. A szocialista világ nagy erőfeszítéseket tesz, hogy a nemzetközi konfliktusokkal fenyegető hidegháború ál­lapotából átvezesse az em­beriséget a békés egymás mellett élés megbízható, szilárd talajára. Hányszor látszott úgy — csak az elmúlt öt év alatt —, hogy az erőpolitika prófétái belesodorják az emberiséget az eddigi iegiszonyatosabb vi­lágégésbe? Bizton állíthatjuk, a történelem folyamán egyet­len nemzedék sem ért meg ilyen rendkívül rövid időszak­ban ennyi súlyos háborús vál­ságot. Emlékezzünk csak visz- sza! A nemzetközi reakció ál­tal ösztönzött és támogatott magyarországi ellenforrada­lom, a szuezi kaland, az indo­néziai puccs-kísérlet, a soroza­tos tajvani provokáció, a liba­noni intervenció, az iraki nemzeti felkelés eltiprásának kísérlete, a katonai beavatko­zás Laoszban, az U—2-es kém­repülések, az imperialista ösz- szeesküvés Kongóban, a kato­nai invázió kísérlete Kuba el­len — mindezek a veszélyes imperialista kalandok gyors egymásutánban idézték fel a háború közvetlen veszélyét. A szocialista világ ereje azonban minden esetben ele­gendőnek bizonyult ezeknek a háborús irányzatoknak a meg­fékezésére. Ma már minden ember megérti, hogy a hábo­rús szakadékok szélén való nyaktörő egyensúlyozás kedve­ző kimenetele nem a vakvé­letlennek volt köszönhető. Az elmúlt másfél évtizedben, ki­váltképpen pedig a legutóbbi öt évben olyan új történelmi helyzet alakult KT, amelyben döntő hatóerővel már a világrendszerré növekedett szocializmus alakítja bolygónk sorsát. A szocialista világ — hála fejlett tudományának — meg­nyerte a reá kényszerített fegy­verkezési versenyt. A mi vilá­gunk azonban nem katonai párbajra szólít. . Egyes dühödt monopolista és katonai körök még ma is in­kább hajlanak a hidegháború és a fegyverkezési hajsza foly­tatására, mint a békés gazda­sági párbajra. Ezek még ma is azt hirdetik, hogy a fegyverek erejére kell bízni a két rend­szer erejének eldöntését. Nem tételezhetjük fel tehát, hogy az imperialista háborús kalandok veszélye megszűnt volna. — Mi — tisztelt országgyű­lés — a termonukleáris fegy­verek árnyékában többé már nem elégedhe­tünk meg az itt, vagy ott keletkező háborús veszély egyszerű elodázásával, az időről időre kiéleződő nem­zetközi feszültség csilla­pítószeres, tüneti kezelé­sével. , Idejekorán, amíg még nem ké­ső, a feszültség okait kell meg­szüntetni és szükség esetén ki­operálni. A tüneti kezelés nem a ve­szélyt csökkentené, hanem csak elkendőzné a veszély nagyságát. Az általános és tel­jes leszerelés szovjet terve pontosan azon a felismerésen alapul, hogy a haditechnika szédítő iramú fejlődése követ­keztében a fegyverkezési ver­seny totális és az egész embe­riség jövőjét magában foglaló problémává változott. Ennek a problémának a végső megol­dása is csak totális lehet tehát: az egyetemes és teljes leszere­lés. De vajon, megtehetjük-® akár a kezdő lépést is az egye­temes és teljes leszerelés felé, ameddig gyorsított ütemben folyik a nyugatnémet imperia­lizmus katonai erejének kiépí­tése? Lehet-e bizalom és meg­értés Európában, ameddig a nyugatnémet revansisták a ke­leti határok megváltoztatását követelik és a két Németország egyesítésén a Német Demokra­tikus Köztársaság erőszakos , bekebelezését értik? Lehet-e ' pontot tenni a második világ­háború után, lehet-e véget vet­ni a nukleáris fenyegetéssel terhes hidegháborúnak, amíg a NATO-hatalmak Nyugat-Ber- lint előretolt frontvárosuknak tekintik, s amíg Európa szívé­ben egy városon belül két vi­lág fegyveres koalíciói néznek farkasszemet egymással? Le­het-e kézzelfogható eredmé­nye a leszerelési tárgyalások­nak, amíg közvetlenül fenye­get az a veszély, hogy a Bun- deshwehr hitlerista táborno­kainak kezére adják a nukleá­ris háború kirobbantásának eszközeit? — tette fel a kér­dést az előadó, majd hangsú­lyozta: — A varsói szerződés tagál­lamaiban működő kommunista és munkáspártok Központi Bi­zottságainak első titkárai ez év augusztusában megállapítot­ták, hogy a német békeszerződés megkötése nem tűr baiasztást. Kifejezték óhajukat, hogy a békekötés a két német állam­mal és a nyugati hatalmakkal egyetértésben történjék meg. A szocialista országok nem először nyilvánították ki békés megegyezésre törek­vő készségüket a német kérdésben. A Szovjetunió és az NDK kor­mányai hosszú évek óta újabb és újabb javaslatokkal fordul­tak a nyugati hatalmakhoz, ezek a javaslatok azonban minden alkalommal süket fü­lekre találtak. Az előadó itt részletesen ele­mezte a háború utáni Német­ország helyzetét. Mint mon­dotta, a Szovjetunió még a má­sodik világháború kellős köze­pén, 1942-ben úgy foglalt ál­lást, hogy az egységes német államnak a háború után is fenn kell maradnia. Ha csak a szovjet kormányon múlt volna, már 1945-ben központi kor­mány létesült volna Németor­szágban. Az erre irányuló szovjet javaslatokat azonban a tárgyaló partnerek elvetették. Sőt. 1947-ben. az angolok és az amerikaiak egyesítették saját övezeteiket és létrehozták Bi- zóniát. Ehhez csakhamar csat­lakozott a francia zóna, s az így kialakított Trizóniában. 1948-ban, külön pénznemet vezettek be. Egy évre rá Tri­zónia területén létrehozták a nyugatnémet államot, a Német Szövetségi Köztársaságot. Csak hónapokkal ezután alakult meg a szovjet zónában a Né­met Demokratikus Köztársa­ság. Vajon miért ellenezték a nyugati hatalmak Németor­szág egységesítését? Vajon mi­ért volt szükség a. Német Szö­vetségi Köztársaság létrehozá­sára? Ezekre a kérdésekre vá­laszt kaphatunk magától Eisenhowertől, aki még mint NATO-főparancsnok, 1952-ben tartott beszámolójában a kö­vetkezőket mondotta: „Nyu- gat-Németországnak, mint Európa földrajzi központjának, nagy hadászati jelentősége van. A NATO-haderők Nyu- gat-Németországgal az oldalu­kon Közép-Európában szilárd és egybefüggő arcvonalat al­kotnak majd a Keleti-tenger­től az Alpokig”. De még vilá­gosabban fejezte ki magát Dulles volt külügyminiszter, aki „Háború és béke” című könyvében ezeket írta: „Ha a Nyugat bevonja Nyugat-Né- metországot hatalmi körébe, előretolt hadászati állást ala­kíthat ki magának Közép- Európában, s innen bomlaszt­hatja a Lengyelországban, Csehszlovákiában, Magyaror­szágon és más szomszédos or­szágokban levő kommunista pozíciókat”. Barcs Sándor ezzel össze­függésben ismertette a nyu­gati hatalmaknak a német mi- litarizmus feltámasztására tett intézkedéseit. 1954 decemberé­ben az úgynevezett párizsi egyezményekkel lehetővé tet­ték, hogy Nyugal-Németország nyíltan hozzákezdhessen fegy­veres erőinek kiépítéséhez. Ma már olt tartunk, hogy az európai kontinens nyugati részén a Német Szövetségi köztársaság rendelkezik a legnagyobb hadsereggel. 1959-ben 230 000 főt számláló teni. A fegyverkezési kiadások létszámból húszezer volt a az elmúlt öt év alatt 3,4 mii­tiszt és hetvenegyezer a tiszt- liárd márkáról 11,7 milliárd helyettes, tbből az követke- márkára növekedtek, zik, hogy a nyugatnémet had- De nemcsak az egyszerüsé- sereget rövid idó alatt két- gükben is sokatmondó :/ám- háromizoroaára fel lehet töl- (Folytatás a 2, oidalonj

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom