Népújság, 1961. október (12. évfolyam, 232-257. szám)

1961-10-05 / 235. szám

1961. október 5., csütörtök N’ÉPC JSÄG s Bűhbág.- • - i %w ■ ■» >i'' H4HÁ JlkDO A harmadik negyedév mérlege A gyöngyösi XII-es akna harmadik negyedévi idősza­kát vizsgálva nyugodtan el­mondhatjuk, hogy bővelkedett sikerekben, sőt, azt is kije­lenthetjük, hogy az üzem tíz­éves időszaka alatt nem ért el ilyen eredményeket. Száz szá­zalékon felüli teljesítménye azt mutatja, hogy jól dolgoz­tak a fizikai dolgozók, de a vezetők is jól oldották meg feladataikat. Nézzük meg, milyen ténye­zők járultak hozzá a szép ter­melési eredményekhez. Első­sorban az 54-es pajzsfront bri­gádjainak a munkáját kell ki­emelnünk, akiknek lendületes versenymozgalma magával ra­gadta a többi frontok brigád­jait is. A 67—68 méteres előre­haladásuk azt mutatja, hogy jól bevált Gyöngyösön a fejtöpajzs, gazdaságossá és fizikailag könnyebbé teszi a termelést. Az 53-as front kollektívája is levetkőzte már a tavaszi si­kertelenséget. Az augusztus havi 53 méteres előrehaladá­suk már a brigád javuló mun­káját dicséri. Hasznos volt te­hát a brigád bizonyos fokú át­szervezése, de a javuló ered­mények azt bizonyítják, hogy hasznos volt az üzemi KISZ- szervezet védnöksége _is. A szívós, tudatosító nevelő mun­ka meghozta a gyümölcsét. A brigád ismét képessé vált na­gyobb műszaki feladatok meg­oldására, tehát remény van ahhoz, hogy a közeljövőben induló 55-ös pajzsfrontot ők kapják meg leművelésre. A 43-as és a 44-eS front utolsó helyen végzett ugyan a több hónapos versenyidőszak­ban, de a jóval 100 százalékon feletti eredményeik azt mu­tatják, hogy méltóak a már korábban megkapott szocialis­ta munkabrigád címre, mert lemaradásuk versenytársaik mögött az elért eredmények mellett egyáltalán nem szé­gyenletes. Ha dicsérő szavakat mon­dunk az üzem egyes munka- területeiről, nem feledkezhe­tünk meg a gépműhelyről sem. Mint segédüzem, jó vagy rossz munkája kihatással van az egész üzem menetére Fel­adataikat sok esetben jól Ol­dották meg. Igaz, a munkafe­gyelem területén van némi kifogásolni való, mert gyak­ran előfordul, hogy műszak kezdete után szálltak le a bányába a szerelő- csoport tagjai és még gyakrabban műszak befe­jezése előtt hagyják el mun­kahelyeiket. Értekezleteken, a Népújság hasábjain már több­ször felhívtuk erre a műhely vezetőinek figyelmét, amelyre ők az alábbi választ adtán: „Szükség van erre, hiszen reg­gel anyagot vételeznek a dol­gozók és műszak végeztével a másnapi munkát kapják meg és a fennmaradó anyagokat adják át a műhely raktárnak”. Mi úgy gondoljuk, hogy jobb munkaszervezéssel lehetővé lehetne tenni, hogy a műhely dolgozói is valóban munkával töltsék el a kötele­ző 480 percet. Az anyagvéte­lezéshez nqp kell minden em­ber, a munkát pedig a mun­kahelyen is ki lehet adni. Hi­ányosságként rójuk fel a vil­lamosműhely felé, hogy a sza­badságon Tevő szerelőket nem helyettesítik. Az ilyen mu­lasztások már több esetben okoztak üzemzavart, amelyből tekintélyes termeléskiesés is származott. Ez a mérleg csak július és augusztus hónap termelési eredményeire vonatkozik, a negyedév utolsó hónapjának eredményével külön kívánok foglalkozni, mivel az bizonyos okoknál fogva már nem nyújt olyan dicséretes képet, mint az előző hónapok. A fronti dolgozók munkafegyelmében bizonyos lazaság tapasztalha­tó, amelyet az augusztus hó­napban eszközölt szakmány- változásokra, új időmérésekre vezethenénk vissza. Az elmúlt hónapok magas százalékai be­bizonyították, hogy a tavasz folyamán eszközölt időméré­sek lazáknak bizonyultak és a munkahély dolgozói sem tar­tották be minden esetben az előírt technikai követelmé­nyeket. Be kell látniuk tehát, hogy időszerű volt a rendezés, mert a XII-es aknánál sem engedhető meg a normák el- futtatása. Azt is kijelenthet­jük, hogy éppen a technológia be nem tartása vezetett ahhoz, hogy az üzem baleseti statisz­tikája a tröszt többi üzemei­hez képest nem nyújt valami dicséretes képet. A XII-es akna közeledik fennállásának 10. évforduló­jához. Nagy ünnep ez az üzem életében és tudjuk, hogy ez a kollektíva, amely az előző években és ebben az évben is munkaversenyekkel ünnepelt meg évfordulókat, ezt az idő­pontot is termelési sikerekkel fogja megünnepelni. Laczik János A Magyar Rádió műsort rendez a gyöngyösi bányászok részére Október 7-én, szombaton a Rádió zenei főosztálya és a gyöngyösi Városi Kórus mű­sort rendez a XII-es akna dol­gozói részére. A teljes napot betöltő program gazdag ese­ményekben bővelkedik. A rá­diótól érkezők csoportja dél­előtt 11 órakor bánya járáson vesz részt. Ezt követően, dél­után 3 órakor zenei ankétot rendeznek a bányászklubban, amelyen a rádió munkatársai elbeszélgetnek a bányászokkal. Este fél 7-kor kerül sor a vá­rosi művelődési házban meg­tartandó programra, amelyen a XII-es akna dolgozóin kívül a meghívott városi üzemek dol­gozói is részt vesznek. Mottó: Petőfibányán lassan halad az ebédjegyek kiadása. Svagy ■ , Türé/mm ebcajagyet tormm Q)Ú£.iúztal(í... Minden ember életében elérkezik az az idő, amikor elfárad a munka frontján és meg kell válnia mun­kahelyétől. Sok­sok ledolgozott év után elérkezett az idő, hogy Krácsik Antal villanysze­rető is — a meg­érdemelt nyugdí­ját élvezve — nyu­galomba vonuljon. A petőfibányai villamosműhely dolgozói búcsút vettek Krácsik Antaltól, ,.Tóni bácsitól”. Feleme­lő érzés volt látni, ahogy a munka­társak szeretettel búcsúztatták öreg harcostársukat, Tóni bácsit, aki magatartásával, munkaf egy elmé­vel, az emberek­hez való viszonyá­val mindig példa­képük volt. Tóni bácsit utolsó mun­kanapján szép ajándékkal lepték még munkatársai. Bizony, ő is meg­hatódott dolgozó­társai megbecsülé­sének ilyen formá­ban történő meg­nyilvánulásától; körülfogták, elbe- szélgettek vele és kérték, hogy ne feledkezzék meg róluk. látogasson be néha ezután is a műhelybe és se­gítse őket taná­csaival. ' A szakszervezet búcsúztatása és gondoskodása is nagyon jólesett Tóni bácsinak, szép ajándékkal lepte meg a nyu­galomba vonuló villanyszerelőt és búcsúztatásáról fényképet csinál­tak. hogy emlék maradjon róla. Az üzem vezetősége szintén búcsút vett Krácsik elvtárstól és jó munkájának jutalmaképpen pénzjutalomban részesítette. A bú­csúztatás során külön kihangsú­lyozták lelkiisme­retes és szorgal­mas munkáját; amit legfőképpen az bizonyít, hogy soha egyetlen hiányzása sem volt. Tóni bácsi meg- hatódottan és könnyes szemek­kel vett búcsút a dolgozóktól. Kezet szorított dolgozó­társaival. jó bará­taival és nehéz léptekkel, de az aj­tóból még egyszer visszafordulva hagyta el a mű­helyt, Mindnyájan egy szívvel jó pihe­nést. hosszú életet kívánunk öreg munkatársunknak, hogy nagyon-na- nyon sokáig élvez­hesse még a meg­érdemelt nyugdi­ját. Papp József Néhány szó a karbantartókról Petőfibányán van hazánk egyik legkorszerűbben gépesí­tett bányája, mivel a szénfal­tól kezdve, egészen az erő­műig gépi berendezések szál­lítják a szenet. A gépi beren­dezések üzembiztos működé­sét a karbantartó iparosok lelkiismeretes és öntudatos munkája biztosítja. Nemcsak a szállítóberende­zések, hanem a korszerű bányagépek egyre bonyolul­tabb szerkezetei is gondos karbantartást és javítást igé­nyelnek, Az iparosok foko­zottabb szaktudását igénylik a javítási munkálatok, külö­nösképpen, ha figyelembe vesszük, hogy általában elek­tromos árammal működtetik a korszerű gépeket. Az áram igen hasznos energia, ha az ember hatalmában tudja tar­tani, de veszedelmes és kár­tékony tud lenni, ha nem megfelelő gondossággal keze­lik. Ezért az iparosok mun­kája igen felelősségteljes, mert feladatuk az is, hogy az árammal működő gépek ne veszélyeztessék a bányászok testi épségét sem. Ahhoz, hogy a bányában dolgozó gépek állandóan üzemképes állapotban legye­nek, nem elég csak a meg­hibásodáskor történő kijaví­tás, hanem állandóan ápolni és kezelni is kell a gépeket. Ezt a feladatot látják el a tervszerű megelőző karbantar­tást végző iparosok. Az 6 jó munkájuk eredményeképpen csökkenni kell az üzemzavart okozó meghibásodások esetei­nek, ami nemcsak a termelés- kiesés csökkentését jelenti, hanem anyagtakarékosság szempontjából is jelentős té­nyező. Janó János Természetjáró bányászok Már a korábbiakban hírt I adtunk arról, hogy néhány Becsülettel helytálltak .úfr.űŰ'0.‘-ű'-íiV^v-'.v. A Mátravidéki Szénbányászati Tröszt Szolgáltató Üzemének építészeti dolgozóit nehéz feladat elé állította az idei feladatterv. Kezdetben szinte megoldhatatlannak látszott. A termelési tanácskozásokon is erről folyt állandóan a vita, de a dolgozók végül is meg­értették az elvégzendő feladatok fontosságát, és a munka ésszerű megszervezésével, a munkaidő teljes kihasználásával becsülettel megállták helyüket. Eddig a kitűzött felada­tokat határidőre, a tervnek megfelelően telje­sítették, amit méltóképpen bizonyít a Petőfi­be és büszkén vallhatják, hogy amit tőlük vártak, azt teljesítették. A tervfeladat teljesítéséhez nagyban hoz­zájárult a brigádok versenyszerű munkája. A brigádok közül a nemes vetélkedés során Ez a kép már a petofibányai új tanmű* helyben készült... Bajzáth Kálmán oktató a reszelő helyes fogására és használatára tanít­ja Antal Tibor elsőéves bányaelektrolakatos tanulót. munkájukkal legjobban kitűnt Sándor István komplexbrigádja. Teljesítményük állandóan 110—120 százalék között volt. Külön elisme­rést váltott ki a brigád két női segédmunká­sának, Klátyik Máriának és Pászti Jánosáé­nak példamutató, jó munkája. Futó András kubikos brigádja szintén az élen van, a leg­nehezebb munkaterületen is mindig becsüle­tesen helytálltak. Ludanyi Illés ‘ I héttel ezelőtt a XII-es aknánál I megalakult a bányász termé­szetjárók egyesülete. Az ala­kulás óta eltelt időszakban több csoportos kiránduláson vettek részt. Megcsodálták a visegrádi vár történelmi emlé­keket lehelő romjait, baran­goltak az őszi színpompában tobzódó Mátra turista-útjain. Legutóbb pedig két napot töl­tött a mintegy 32 főnyi csoport Fekete-völgyön, a Börzsöny keleti lejtőjén, ahol tanúi és egyben meghívott vendégei le­hettek az újonnan felavatott turistaháznak. Ahogy Vaniga Zoltán, az egyesület XII-es akna titkára elmondja, már terveket készí­tettek a jövőre vonatkozólag. Más egyesületekből meghí­vott gyakorlott természetjárók elméleti oktatásban részesítik a tagokat, majd később a Mát­ra és a Bükk szikláin gyakor­latban is elsajátítják a turista­élethez szükséges tapasztalato­kat. Részt vesznek a termé­szetjárók legnagyobb összejö­vetelén: a lombhullás ünne­pén, ahol a megye valamennyi egyesülete képviselteti magát. Legközelebbi terveik közé tar­tozik, hogy közvetlen területü­kön, a Mátrában segítenek fel-' újítani a turistautak jelzéseit. Közvetlenül foglalkoztatja a tagságot a Sástói turistaház felépítése, amelyhez a városi tanács biztosított megfelelő telket. Az építkezéshez szüksé­ges anyagot az üzem dolgozói által vásárolt téglajegyek árá­ból, valamint a tagdíjakból ' visszamaradó összegekből kí­vánják fedezni. — ez — Helyesbítés A Bányász-Híradó műit he- ; ti számában „Munkában a fa- ; hántológép” címmel képet kö- ‘ ; zöltünk a petőfíbányai fate­lepről, s annak aláírása téves Ivóit. A helyes képaláírás a következő: Képünk az arany­érmes Dobos-féle fahántoló­gépet és a Kiss-féle fahor­nyológépet ábrázolja Venczel János kiváló dolgozója. ács, a Szolgáltató tizem bányai tanműhely, ami a határidő előtt négy hónappal elkészült és már folyik is benne a tanulók képzése. A tröszt folyamatos munká­ját biztosítva, mintegy 35 munkát fejeztek Az üzemek vezetősége min­den lehetőt elkövet a balesetek számának csökkentésére. Bá­nyajárásaik során szigorúan ellenőrzik: megfelelő-e a tető- és homlokbiztosítás. A bánya­rendészet körzeti megbízottjai és a szakszervezeti munka- védelmi felelősök is hasonló­képpen járnak el: figyelmezte­tik a szabálysértőket, kirívó esetekben bírságok kiszabásá­tól sem tekintenek el. A műszaki f ‘esztés az új gépek alkalmaz, aval és a kü­lönböző újítások bevezetésével — a fizikai munka könnyebbé tétele mellett -y a balesetek múltból öröklö t forrásainak megszüntetésére törekszik. S éppen azért nagy jelentőségű­ek a hidraulikus fejtési pán­célpajzsok, mert az omlásos balesetek számát szinte a nul­lára csökkentették. A mai és az 5—6 évvel ez- előtti statisztikai adató-1 kát vizsgálva megállapítható: a különböző műszaki intézke­dések, a felügyelet' szervek szigora következtébe: jelentő-! sen csökkent a baleseti muta-l tó. A dolgozók többsége egyre! inkább belátja, hogy elsősor-', ban fegyelmezettségükön és' lelkiismeretes munkájukon' múlik testi épségük megóvása.', Tóth János i Cokan természetesnek ve- ^ szik, hogy aki „beszáll” • bányába, kisebb vagy na­gyobb mértékű balesetet szen­ved; hogy a baleset a föld alatti munka velejárója, vala­miféle szakmai sajátosság (?) Ez a helytelen szemlélet a múltbeli viszonyokban gyöke­rezik, mikor a technikai fogya­tékosságokból szüntelenül ve­szély leselkedett a föld alatti munkahelyek dolgozóira. Ma pártunk és kormányunk milliókat fordít a munkavédel­mi berendezések tökéletesíté­sére, de ehhez szükséges, hogy államunk gondoskodása az emberek összefogásával, a dol­gozók egymás iránti felelőssé­gével párosuljon. A statisztikai adatok szerint a balesetek nagy százalékát omlásos sérülések teszik ki, s ezek a balesetek döntő részben a délutáni és az éjjeles műsza­kokban gyakoriak. A dolgozók könnyelműek, vigyázatlanok — szinte ebben keresendő min­den baleset oka. Nem tartják be következetesen a bányamű­velésre kötelezően előírt sza­bályokat; kényelemből, vagy talán mástól indíttatva a mun­kahely biztosítását nem végzik el az előírásoknak megfelelően. Ezekből származnak aztán a bajok. A balesetekről...

Next

/
Oldalképek
Tartalom