Népújság, 1961. október (12. évfolyam, 232-257. szám)
1961-10-29 / 256. szám
4 NÉPÚJSÁG 1961., október 29., vasárnap "liflislf Reggel a piacon « Hogy a csirke? — áll oda az árusok elé egy asszony. — Hatvan párja! — emel fel egyikük egy pár gebét. — Ez? Hatvan? Egye meg megy tovább a vásárló. Ekkor lép oda egy férfi. — Tessék mondani, ez jó csirke? — kérdi gyámoltalanul. — Má’ mér’ ne volna jó? Nem harap ez senkit! — Akkor tessék ideadni. Fizet, elmegy. — Hogy ennek milyen sze- reneséje van! Egy gyámoltalan emberféle jön le a piacra, az is tőle vásárol! — súgnak össze a többi asszonyok, akiket a válogatós háziasszonyok nyaggatnak az alkudozással. Perceken belül elnéptelenedik a kofák sora, mert felharsan a híradás: — Megjött a tsz kocsija! S a férfi furcsa arccal szorongatja a drágán vásárolt jószágokat. (á) — A GYÖNGYÖSHALA- SZI tsz-tagok jövőre 100 holdon létesítenek vadtelepet. Mint megállapították, munkadíjban jövőre 1 millió forint körüli hasznot jelent majd a vadtelep a szövetkezetnek. — EGERBEN minden év májusában megünneplik a béka és barátság napját. Az 1962. évre tervezett nagyszabású ünnepély forgatókönyvét már e hónap végére elkészítették az egri közép- és általános iskolák ének- és testnevelő tanárai. — SZÉP A HATVANI Petőfi Tsz állatállománya. A közös gazdaságnak jelenleg is több mint 200 süldője van, 37 hízott marhát pedig a közeljövőben adnak át a felvásárló szerveknek. «— AZ ÜJ OKTATÁSI reform szellemében ellenőrzik a városi tanács művelődésügyi osztályának dolgozói az egri általános iskolák munkáját. Jelenleg a kiküldött felügyelők az I. számú általános iskolát tanulmányozzák. Tapasztalataikat a november 10-én tartandó értekezleten beszélik majd meg. — GYÖNGYÖS város termelőszövetkezetei az idén 443 holdon termeltek kukoricát. Az elmúlt napokban sikeresen befejezték e területen a kukorica törését, sőt a szárvágással is végeztek a szövetkezeti tagok. — KÉSZÜLNEK az iskolák a november 7-i ünnepélyre. Az Alt. iskolákban az úttörőszervezet rendezi és tartja még a megemlékezést az októberi forradalom évfordulóján, Ek kor avatják fel majd az új úttörőket is. — EZÚTON mondunk köszönetét mindazoknak, akik Gyöngy József temetésén részvétükkel fájdalmunkat enyhítették. A gyászoló család. iltrt/ÓFUm ispN Megöltek egy lányt Néhány gondolat egy új magyar filmről Egy ipari városban az első világháború idején úgy néznek egymással szembe a munkás- osztályt jelentő bányászság és az acélgyáriak, mint a farkas a farkassal. Holott dúl az imperialista világháború, ömlik a drága munkásvér — az urakért. Aki kisvárosban nőtt fel és túl van a harmincon, ahogyan beül a moziba, rögtön megért mindent és egy kicsit a maga fiatalságára, legénykorára gondol. Hát igen, Gyöngyösön is volt „alsórész”, meg „felsőrész”. És... No igen, nem volt ajánlatos egymás „felségvizeit” megsérteni. De Egerben is, a Szálában, vagy a Kanadában könnyen nyílott a bicska, repült az üveg, repedt a koponya, ha idegen területre merészkedett a legény a lányért. A vak sovinizmus, az embertelenségig vitt lokálpatriotizmus egészen kis területre konkretizált elfajzottsága volt ez, de sajnos, ez a kivagyiság a szülőanyja volt a vad, féktelen nacionalizmusnak, sovinizmusnak is. Erre építettek az urak, s ezt meglovagolva, ezt élesztgetve vezették orruknál fogva ki a frontra az acélgyáriakat, a felsőrészieket, a számbelieket. Az egész film tulajdonképpen arról szól, hogy egy acélgyári legény beleszeret egy bányatelepi lányba. A fiú vasárnap elmegy az oroszlénbar- langba, a bányakörbe táncolni, s ott amikor táncol, leütik. Kórházba kerül, s a véletlen folytán az apja és a lány egyszerre látogatják őt meg. Ilonka itt tudja meg, hogy az acélgyáriak sztrájkolnak és miután nincs tartalék, éheznek. Szerelemtől megfogva, de értelmétől hajtva apostollá válik. Megy, kér, könyörög a bányászasszonyoktól, mert hogy azok »jól élnek”, miután férjeik nem sztrájkolnak és így az acélgyáriak porcióját is nekik juttatják a város vezetői. A lányt szembeköpik, megrugdossák, megszégyenítik, kidobják mindenünnét. Tetézi a bányászok gyűlöletét az a balhiedelem is, hogy a csendőröket a verekedésért az acélgyáriak küldték a nyakukra. Azok pedig vallatnak, amúgy csendőrmódra. Igen, a munkásosztály is sárból és aranyból van összegyúrva, s csak a jövő — a mi jelenünk — tudja teljesen kimosni ezt az aranyat. Mi vagyunk rá az élő bizonyíték és egyben tanú is, hogy nem könnyen. De a film jelene — a mi múltunk — az első világháború időszaka, amikor ugyan már elfoglalták a Téli Palotát, de erre mi nem egyformán reagáltunk. Az acélgyáriak sztrájkoltak — a- bányászok dupla menázsit ettek. Egy kis város robotosai az összefogás, a közös ellenség elleni harc helyett gyűlölködnek, vlrtuskodnak, és egy lánynak kell meghalnia azért, hogy a kérges tenyerek egymásra találjanak. ... „Megöltek egy lányt!” — adják szájról szájra, s megindul a munkások hada, s végül felrúgják a kis, buta, mocsárba süllyedt sovinizmust. A lény életében is, halálában is a katalizátor szerepét tölti be, végül is az ő sorsa hozza össze a kettészakadt munkásokat. Halála egy „véletlen” gépfegyver-sorozat következménye, de a munkások egymésratalálása már törvényszerű, mint ahogyan az életben is a véletleneket a törvényszerűségek váltják. A film nem mutat többet, mert feltételezi rólunk, nézőkről, hogy ismerjük a magyar történelmet, s tudjuk, hogy a kézfogás a lény kiterített holtteste fölött már 1919-et sejteti. Szürke, komor színekkel megalkotott ballada ez a munkáséletről, az első világháború időszakáról. A munkásokat, az életet nem idealizálja. Figurái vaskosak, otrombák, de legbe- lül szívük melegen dobog és az író nagy erénye, hogy mindezt hitelesen, az okok és okozatok helyes összefüggésében mondja el nekünk. Nincs ebben a filmben egyetlen papírmasé, egyetlen fölösleges figura sem. Talán nem túlzás, ha kimondjuk: az utóbbi évek egyik legjobb magyar filmje ez. És mi külön is örömmel és szeretettel üdvözöljük, mert barátunk, kollégánk, a mátraballai Solymár József írta, aki bár fiatal, maga is megjárta a proletársors nagy nevelőiskoláját, míg végül újságíró, e filmjével pedig íróvá lett. Készül a második filmje is, amelyet, reméljük, rövidesen szintén megtekinthetünk. Persze a film, a Megöltek egy lányt, nem ilyen egysíkú, nem ilyen egyszerű, probléma- mentes, mint ahogyan azt én írom. Szerintem is sok vitára adhat okot. Vitatkoznak is a kritikusok. Van hibája Is. (A végjelenet például teljesen teátrális, fölösleges.) De erényei minden vitán túl — biztos vagyok benne — győzedelmeskednek, s azt hiszem, mégiscsak ez a lényeg. A film nagyszerűségéhez természetesen nagyban hozzájárul az a tény, hogy — majd azt mondanám — a legjobb magyar „nemzeti tizenegy” készítette. Az írót már említettem. Társírója Nádasy László volt, aki egyben rendezte is a filmet. A képet Illés György Kossuth-díjas, érdemes művész készítette. Nagyon jól eltalálta az írott mű hangulatét, bár időnként „kapkodott", „ugrált” a kamerája. (A kezdő jelenetek Is zavarosak). Az illő, szép zenét a kétszeres Kossuth-díjas, Szervánszky Endre szerezte. Valamit a szereplőkről is, illetve döntően csak egyről: Pap Éváról, aki jelenleg még „csak” főiskolai hallgató. Talán egy mondatban. Komoly, kiforrott, felnőtt filmszínésznővé érett, e filmben elérte, ami e korban elérhető. Nagyon jó volt még Molnár Tibor bányászfigurája, de hát a „nemzeti tizenegyben” még olyan emberek szerepeltek, mint Páger Antal, Somogyi Erzsi, Görbe János és Bánhídl László. Természetesen dicséretet érdemel a Sanyit alakító Végvári Tamás, főiskolai hallgató is. És végezetül: talán nem kiabálom el, ha leírom gondolatomat, miszerint: azt hiszem, jő útra tértünk, jó mederben halad a magyar filmgyártás. Suha Andor 1961. OKTOBER 29., VASÁRNAP: NÁRCISZ 510 évvel ezelőtt, 1451. október 29-én született KOLUMBUSZ KRISTÓF, olasz származású tengerész, akt 1492-ben lelfeüezte az amerikai földrészt. Első útja alkalmával Kuba, Bahama és Haiti szigetét, második útján (1493) Porto Ricót, Jamaicát és a Kis-Antillákat fedezte fel, harmadik útján (1498) Dél- és Közép-Amerikát érte el. 150 évvel ezelőtt, 1811-ben e napon született LOUIS BLANC fran- - * cia kispolgári szocialista, aki a ka- ; ~ pitalista rendszer ellentmondásait Kolumbusz Kristóf és a Santa az állam által nyújtott^ hitelek és Marija nevű hajója. szövetkezetek révén, úgynevezett „nemzeti műhelyek” felállításával kivánta kiküszöbölni. E műhelyekben a munkások bér helyett a termelésből megfelelő részt kaptak. Fő műve: A munka szervezése (1849). 1870-ben a kommün ellen foglalt állást, ettől kezdve osztályáruló szerepére Lenin is rámutatott. 20 évvel ezelőtt, 1941-ben e napon esett el a harctéren ALEK- SZANDR AFINOGENOV szovlet író. Eleinte a Proletkult helytelen irányzatának hive volt. Később szakított sematizmusával ée drámáiban a szovjet emberek ábrázolása művészi erővel bontakozott ki. Masenyka című színdarabját nálunk Kisunokám címmel játszották. 5 évvel ezelőtt, 1988-ban e napon Nagy-Britannia, Franciaország és Izrael megtámadta Egyiptomot és megkezdődött Egyiptom felszabadító háborúja, amely az egyiptomi nép győzelmével és az Egyesült Arab Köztársaság megalakulásával végződött. Hát mégiscsak sikerült! Igen, elkészül — mégpedig a kitűzött időpontra, november 3-ra, az egri Gárdonyi Géza Színház új épülete. Az utcán már a plakátok hirdetik az előadás időpontját, s többek között azt is, hogy a bemutató díszelőadás keretében Shakespeare Sok hűhó semmiért című vígjátékát láthatjra az egvi közönség. ♦ Repertoár, színház — halljuk gyakran ezt a kifejezést szakmai berkekben. Mit jelent ez? — Az előző években egy-egy darabot egymást követő napokon két-három hétig játszott a színház. Ebben az évadban váltott műsorban játszanak. A bemutató díszelőadáson a Sha- kespeare-víg játék megy, de november 7-én, már a Tartuf- fe kerül műsorra. November 17-ig ezt a két darabot láthatja az egri közönség, majd bemutatásra kerül a Juanita csókja című Miljutyin-operett, és akkor már november végéig ez a három darab váltja egymást a színház műsorán. Krónikánk keretében beszámolunk néhány jól sikerült vendégjátékról is. Kedden és szerdán Szabolcs-Szatmár megyébe látogattak el az egri színészek, két produkcióval Kedden délután és este Nyíregyházán mutatták be a Montmartre! ibolyát, míg a másik csoport Kisvárdán játszotta a Shakespeare-víg játékot. Szerdán a Sok hűhó semmiért című vígjátékot mutatták be Nyíregyházán, majd hazafelé jövet Mezőkövesden Játszották a Montmatrei ibolyát. Az egri színészek vendégjátékukkal nagy sikert arattak, (márkusz) VAAAAAAAAAAAA/VVWWVAAAAAAAAAAM/AA/-*/- «WAvWWvW'AAAAAAAAAAAAAAáAAAA/WWA /v'\^A\AaAAAA/>AAAAAAAAMAAAAAAAAAAAA/WSAAA/VAW^AAAAAAAAAAA/VAAAAAAAAAAMAAAAAAA^ Riport a nyugat-berlini amerikai kémköapont tevékenységéről — Eberhard Richter tudósítása SRI VÖRÖS CSILLAG 29- én: Megöltek egy leányt 30- án: A piros autó utasai SRI BRÓDY 30-án: Nincs előadás YÖNGYÖSI PUSKIN 29—30-án: Katonazene YÖNGYÖSI SZABADSÁG 29- én: A gleiwitzi eset 30- án: Oz, a csodák csodája ATVANI VÖRÖS CSILLAG 29- én: A macska kinyújtja karmait 30- án: A gleiwitzi eset ATVANI KOSSUTH 29- én: Puskák és galambok 30- án: Nincs előadás EVES 29- én: Napfény a jégen 30- án: Francis ÉTERVASARA 29- én: Az esőcsináló 30- án: Nincs előadás UZESABÖNY 29-én: Ember a Holdon 31- én: Kihívás műsora .TafnaőrSön du. 4 és este 8 órakór: Montmartre! ibolya Balatonon este 7 őraköf: »artuífe A következő történetet nem egy olcsó ponyvaregényből vettük, bár nagyon emlékeztet rá. Minden tény, valamennyi név valódi. Riportunk főhősét az életben is Reinhard Kunickenek hívják. Foglalkozása kőműves, Sta- linstadtban élA férfi lassan szív egyet a ^cigarettájából, kezével végig- <simítja haját, szemei összeszűkülnek. Fájdalmas a visszaemI lékezés. Mindaz, ami történt, annyira valószínűtlennek látszik, hogy szinte nem is illik bele a ragyogóan tiszta lakásába, ahol a fiatalasszony éppen <kávét készít, és a kisbaba a tsaomszéd szobában alszik. < Lassan hozzákezd a mondanivalójához ... I 1960. november 20. > Hideg, őszi szél fúj Bérlin- STempelhof (amerikai övezet, — >ford.) üzleti negyedében. De az >a fiatalember, aki most bukkan >elő a föld alatti csarnokból, >nem fázik. Leteszi bőröndjét, >és lehajtja kabátja gallérját. Este van. Elegáns autók fényszórói pásztáznak az aszfalton. A házak homlokzatát bizarr neonfények világítják meg. Ügy tűnik, hogy Tempelhof - ban csak a jólét honol. A fiatalember mély lélegzetet vesz. G is ide fog tartozni, és majd bebizonyítja, hogy á neki járó nagy szelet kalácsot ő is le fogja hasítani! Végre! A másik oldalt maga mögött hagyta. Vége az állandó veszekedésnek, hogy jobb munkahelyet kapjon a fürstenbergi állami hajóépítő vállalatnál. Elvégre még fiatal, és az embernek vannak igényei is. Szerencsére most már a kedves munkatársak arcát sem kell többet látnia, akik minden pohár pálinkát, amelyet felhajtott, számon tartottak... Holnap új élet kezdődik a száméra! De a következő napon az üzletházak neon-reklámjai kialudtak. Hideg köd hömpölygőit a marienfeldi menekült- tábor folyosóin is. Itt mindenki számmá változott. Órákig kellett várakozni minden hivatal előtt, amelyet a kezükbe nyomott menekült-igazolványon feltüntették. Nemigen Ízlett az új élet első kortya. A várakozók halkan morogtak. Még pénzt sem kapnak, csak tíz nap múlva lesznek igényjogosultak. De napi 35 pfennignél senki sem kap többet. A P-épülét November 21-én, ennek a késő őszi napnak a délutánján az egykori stalinstadti kőművesnek, Reinhard Kunickenek igen rossz volt a kedve. Az ördögbe is! Sokkal kellemesebben képzelte el ezt a fogadtatást ... A kezébe nyomott menetlevéllel a P-épületbe tartott. Külsőleg ez a ház sem különbözött a tábor drótkerítéssel körülvett negyedében, a többi épülettől. De mégis van valami rendkívüli benne: itt székel az amerikai, angol és francia titkosszolgálat szűrőállomása. De ezeket sem érdekli különösebben Reinhard. Másnap korán reggel kell visszajönnie. Most már annál gyorsabban követik egymást az események. Rövid beszélgetést folytat az egyik USA-alkalmazottal, majd egy Volkswagen mikrobuszba ültetik, és a CIC (amerikai titkosszolgálat) Podbielskallee Rá. szám alatti központjába szállítják. Valami megragadta az amerikaiak figyelmét a kérdőívén. Azt még rögtön a táborba érkezte után ki kellett töltenie. Pontos választ követeltek, hol dolgozott eddig, mivel foglalkoznak a rokonai... Mr. Mannhard levelet diktál Mr. Mannhard körülbelül 35 éves, magas, karcsú férfi. Nagyon barátságosan viselkedik. Ö az utolsó, aki hivatalos hangnemben tárgyal Reinharddal, és utána csak úgy beszél önmagáról, mint Reinhard legjobb barátjáról. „Az ön szülei, ügye, az NDK térképészeti intézetében dolgoznak?” — kérdezte legújabb „védencét”. „Tulajdonképpen milyen emberek?” Szeretné tudni, tagjai-e a Német Szocialista Egységpárt- nak. és valóban meggyőződésés párttagok-e? Reinhard igennel válaszolt. Az amerikai egy pillanatig elgondolkozott. A továbbiakban csak úgy mellékesen szülei érdeklődési köre Után érdeklődik. igen? Szóval az édesapja bélyeggyűjtő? Okay. És van kedves szüleinek valamilyen gyöngéje? Alkohol? Jó cigaretták? Szoktak veszekedni?” Reinhard az amerikai kérdéseire nem tud igennel válaszolni. De nem Is akar. Kényelmetlenül kezdi magát érezni, a másik olajos mosolygását látva. Mannhard összevonja a szemöldökét. „Na, majd meglátjuk.’’ Azután Reinhardot a Pod- biélski utcai földalatti állomás melletti Exquisit Szállodában helyezteti eL A szállodában kellemesebb az élet, mint a táborban. Ismét embernek érzi magát, nem pedig egy számnak. Saját szobája van. Ha megnyomja a csengőt, a szolgálatkész szobapincér azonnal a szobában terem. Talán lehetne Mannharddal beszélni? Talán kezében tartja szerencséjét? Különben sem eszik a kását olyan forrón, szülei úgy sem jönnek át... Reinhard ismét jobban érzi magát. De Mannhard nem feledkezett meg róla, és másodszor is érte küldi az autót. Ez alkalommal valamit kér tőle. Reinhardot az egyik íróasztalhoz ülteti és tiszta papirost tesz elé. Kezébe nyomja golyóstollát „írjon! Mindent, amit mondok, értelemszerűen, írja le, saját szavaival, hogy annál hihetőbben hangozzék. Az édesanyjának kell írnia!” Reinhard ír. Tulajdonképpen nem akarta teljesíteni az utasítást, de a félelem szinte önmagától vezeti kezét. Tehát most Nyugat-Berlin- béh van. Jól megy a sorsa. Kapott munkát, és nagyon kedves kis szobát szerzett magának. De ilyen helyzetben mégis az édesanyja tanácsára volna szüksége. Feltétlenül jöjjön el, de legalább küldjön levelet egykori házigazdájuk címére, ahol évekkel ezelőtt laktak. Mannhard átfutotta a levelet. „Jól csinálta, A szívemhez szól, amit írt. Édesanyja jönni fog.” Reinhard még sohasem szégyellte így magát, ha megdicsérték. Ígéretek Reinhardot más szállodába költöztették. Először a Dahlem- fogadóba, majd a Wellsing Szállodába (Altenstrasse 15.). Napközben néha eljött érte Mannhard és együtt kószáltak a városban, amely, helytelen lenne tagadni, bizonyos helyeken megfelelő varázserővé
