Népújság, 1961. október (12. évfolyam, 232-257. szám)

1961-10-29 / 256. szám

■

XII. évfolyam, 256. szám ÁRA: 60 FILLER 1961., október 29., vasárnap

AZ MSZMP HÉV MS MEG VEI BIZOTTSÁGA ES A MEGYEI TANÁCS NAPILAPJA

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLTETEK!

Ma befejezik a vetést a füzesabonyi és hevesi járásokban

Az őszi mezőgazdasági munkák megkezdése előtt Békés megye két járásának, a gyomai és szarvasi járásoknak dolgozói versenybe szólították az országot, az őszi vetés gyors elvégzéséért. E versenyhez csatlakoztak megyénk járásai is.

A termelőszövetkezetek és gépállomások dolgozói a szárazság okozta nehézségekkel, sokszor hősiesen megbirkózva végezték a munkát, hogy mielőbb földbe kerüljön az életet jelentő mag. A szorgalmas és

fáradságot nem ismerő munka eredményeként megyénkben ebben az esztendőben igen jól haladt az őszi betakarítási, szántási és vetési munka, pedig a szárazság akadályozta a talaj jó előkészítését. Megyénk két járása, a hevesi és füzesabonyi nemcsak a megye járásainak versenyébe szólt bele, hanem az országos versenybe is. Minden esélyük megvan arra, hogy a három első közé kerüljenek, hiszen a hevesi járásban már csak 3, a füzesabonyi járásban 5 százalék hiányzott a befejezéshez, szombaton reggel. Mindkét járás dolgozói, termelőszövetkezeti tagok és gépállomásiak egyaránt minden erőfeszítést megtesznek, hogy a mai napon, pótolják a hiányzó vetést.

A mai nap azonban nem csupán e két járásban lesz a szorgos munka ideje. A megye valamennyi járásában szorgoskodnak, hogy a vetés vasárnap estig való ■ befejezésével felsorakozzanak az országos elsők közé.

ILoslov beszámolójával kezdődött meg az SZKP JOLII* kongresszusának

szombati ülése

MOSZKVA (TASZSZ): Az SZKP XXII. kongresszusának október 28-i, szombat délelőtti ülése magyar idő szerint 8 órakor kezdődött.

Frol Kozlov, az SZKP Központi Bizottsága elnökségének tagja és a Központi Bizottság titkára beszámolt a Szovjetunió Kommunista Pártja szervezeti szabályzatának módosításáról, s megállapította, hogy „a kongresszus teljesen jóváhagyta az SZKP Központi Bizottságának bel- és külpolitikai irányvonalát és gya- ' korlati tevékenységét”, egyhangúlag jóváhagyta az SZKP új programját, .,az egész párt és Hruscsov elvtárs vezette lenini Központi Bizottsága kollektív, alkotó gondolkodásának gyümölcsét”.

Egészen törvényszerű, hogy a kongresszus

A sztálini személyi kultusz következményeit leküzdve a párt teljesen visszaállította a pártélet lenini normáit és a kollektív vezetés elvét, még szorosabban tömörült a lenini Központi Bizottság köré.

„A párt sorainak lenini egysége még sohasem volt olyan szilárd és megbonthatatlan, mint napjainkban” — mondotta Kozlov.

Az SZKP szervezeti szabályzata, amelyet a kongresszus elfogad, megbízható szervezeti fegyvert ad a párt kezébe a kommunizmus győzelméért vívott harcban — folytatta Kozlov.

Az SZKP — a munkásosztály pártja — az egész szovjet nép pártja lett. „Ez pártunk történelmi fejlődésének, a Szovjetunióban a szocializmus teljes és végleges győzelmének legnagyszerűbb eredménye”.

„Pártunk a marxizmust—leninizmust alkotó módon továbbfejlesztve, határozottan harcol a forradalmi elmélettől mélységesen idegen revizionizmus, dogmatizmus és szektás- ság minden megnyilvánulása ellen”.

Az SZKP elválaszthatatlan, szerves része a nemzetközi kommunista és munkásmozgalomnak. „A párt szilárdan kiáll a proletárintema- cionalizmus kipróbált elve mellett”.

A párt egész története „a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom iránti internacionalista kötelességének tettekkel való teljesítése. Az SZKP tevékenyen elősegíti a nemzetközi kommunista mozgalom egységének megszilárdítását, erősíti a testvéri kapcsolatokat valamennyi ország kommunistáinak nagy seregével — a békéért, a demokráciáért és a szocializmusért folyó közös harcban ösz- szehangolja akcióit a kommunista világmozgalom többi osztagának erőfeszítéseivel”.

Kozlov rámutatott, hogy „a jelenlegi viszonyok között hasonlíthatatlanul növekszik minden kommunista szerepe, valamint felelőssége a párttal és a néppel szemben, megnő a párttagok rangja”.

„A párt továbbra is a társadalom legtuda- tosabb és legtevékenyebb tagjaiból fogja kiegészíteni sorait.”

Az előadó felolvasta a szervezeti szabályzat tervezetének első cikkelyét. Ez a cikkely, — mutatott rá Kozlov — teljes mértékben fenntartja a párttagság lenini elvét. Üj benne csak az a megállapítás, hogy párttag lehet a Szovjetunió minden állampolgára, aki tevékenyen részt vesz a kommunizmus építésében.

Az SZKP szervezeti szabályzatának tervezetében, előtérbe kerülnek a párttagnak atár„ami döntő feltétele annak, hogy tovább emelkedjék minden pártszervezet aktivitása és öntevékenysége és minden kommunistát bevonjanak az eleven, alkotó pártmunkába”.

„A párt szervezeti felépítésének elévülhetetlen alapja a demokratikus centralizmus lenini elve — hangsúlyozta az előadó.

Rendkívül nagy jelentőségű a szervezeti szabályzat tervezetének az a tétele, hogy a pártvezetés legfőbb elve a vezetés kollektív jellege, ami megóvja a pártot, annak minden szervét az egyoldalú, szubjektív határozatoktól és cselekedetektől ”

A pártélet lenini normái, a vezetés kolmegvitatja az SZKP szervezeti szabályzata módosításának kérdését — mondotta Kozlov. „Az új program új, nagyobb követelményeket ró a pártra, minden kommunistára”.

Kozlov emlékeztetett rá, hogy a jelenleg érvényben levő szervezeti szabályzatot 1952- ben a XIX. pártkongresszus fogadta el, amelyben „az SZK(b)P szervezeti szabályzatának módosítása” címen Nyikita Hruscsov tartott beszámolót.

„A párt felépítésének és munkájának a jelenleg érvényben levő szervezeti szabályzatban megtestesült alapvető lenini szervezeti elvei megmásíthatatlanok — mutatott rá Kozlov. — A XXII. pártkongresszus elé terjesztett szervezeti szabályzat-tervezet továbbfejleszti ezeket az elveket”.

sadalmi munkára, a termelésre, a kommunizmus anyagi-műszaki bázisának felépítésére vonatkozó kötelességei.

A párttag egyik legfontosabb kötelessége — folytatta Kozlov — „a bírálat és önbírálat fejlesztése, harc a hivalkodás, elbizakodottság, az önelégültség, a bürokratizmus és a lokálpatriotizmus ellen”. A szervezeti szabályzat tervezete nemcsak hirdeti azt, hogy a párttag szabadon élhet minden kommunista megbírá- lásának jogával, függetlenül attól, hogy az milyen tisztséget tölt be, hanem biztosítja is ezt a jogot.

A kommunistának harcolnia kell a nacionalizmus és sovinizmus csökevénye ellen; szóval és tettel közre kell működnie a szovjet népek barátságának, valamint a szovjet nép és a szocialista tábor népei, valamint az egész világ proletárjai és dolgozói együttműködésének megszilárdításában.

„A párttagok lássák világosan a szervezeti szabályzat megszabta kötelességeiket — hangsúlyozta Kozlov — és éljenek teljes mértékben a szervezeti szabályzat előirányozta széleskörű jogaikkal. Ez biztosítja a kommunisták kezdeményező készségének és öntevékenységének további fejlődését, minden párt- szervezet harcképességének fokozódását.”

A szervezeti szabályzat tervezetét egy sor olyan cikkellyel egészítették ki, amely arra hivatott, hogy még magasabbra emelje a pártszervezet felelősségét a pártba való felvételért. Ami a tagjelöltségi idő meghosszabbítását illeti (ezt az intézkedést a XIX. párt- kongresszus után vezették be) az új szervezeti szabályzat-tervezete ezt a cikkelyt elhagyja.

Az eszmei élet aktivizálódása a pártban, a pártfegyelem megszilárdítása, a kommunisták öntudatának emelkedése arra vezetett, hogy az elmúlt években nagymértékben csökkent az SZKP-ból való kizárások száma — mondotta Kozlov.

Biztosítékul a legsúlyosabb pártbüntetés, a pártból való kizárás indokolatlan alkalmazása ellen és a pártszervezetek felel össségé- nek fokozására a kommunisták sorsáért, a szervezeti szabályzat tervezetében új cikkely szerepel: „Az alapszervezeteknek a kizárásról szóló határozata akkor tekinthető érvényesnek, ha azt nem az egyszerű többség, hanem a taggyűlésen jelen levő párttagoknak legalább kétharmada megszavazta”.

A szervezeti szabályzat tervezetében következetesen végig vonul az az eszme, hogy

lektivizálásának elve, a pártszervek összetételének rendszeres megújítása elhárítja annak lehetőségét, hogy „túlságosan összpontosuljon a hatalom egyes funkcionáriusok, munkatársak kezében, és előfordulhassanak olyan esetek, hogy a vezetők kivonják magukat a kollektíva ellenőrzése alól, biztosítja az új, friss erők gazdag beáramlását a vezető pártszervekbe, az idős és a fiatal káderek helyes arányátf’ — jelentette ki Kozlov.

„A vezető szervek megújítása folyamatának a pártélet normájává kell válnia” — jelentette ki Kozlov.

Hangsúlyozta, hogy e rendszer célszerűsége szemmel látható. „A vezetésbe állandóan új erőknek, fejlődő, kezdeményező munkatársaknak kell bekerülniük. Ugyanakkor szükséges, hogy erélyesen megszabadítsák a párt vezető szerveit az olyan emberektől, akik túlságosan is odanőttek székükhöz, s azt hiszik, hogy nem lehet őket helyettesíteni, akik már nem fejlődnek tovább és nem tudják elvégezni a rájuk bízott feladatokat, akik makacsul ragaszkodnak a vezető tisztségekhez.”

Kozlov hangsúlyozta, hogy a pártszervek rendszeres megújításának elve „egyáltalán nem mond ellent a tapasztalt, tekintélyes munkatársak fontos szerepének.” A szervezeti szabályzat-tervezet éppen ezért rámutat, hogy az olyan pártvezetők és munkatársak, akik megérdemelt tekintélyt vívtak ki, s akiknek magasfokú politikai tudása és szervező képessége nyilvánvaló, hosszabb időszakra is beválaszthatok a vezető szervekbe. „A megfelelő jelöltet azonban akkor lehet megválasztottnak tekinteni, ha titkos szavazás alkalmával a szavazatoknak legalább háromnegyedét megkapja”.

Kozlov rámutatott, hogy egyik, vagy másik munkatárs pártszervekbe való huzamosabb idejű beválasztásának lehetősége a szervezeti szabályzat értelmében kiterjed az ösz- szes választható posztokra és nemcsak az SZKP Központi Bizottsági, vagy a Központi Bizottság elnökségi tagságára, mint azt egyesek javasolták.

Az értelmes, kezdeményező szellemű és energikus munkatársak törvényszerű fejlődését és kiemelését nem lehet megakadályozni — mondotta Kozlov.

A szabályzat-tervezet hangsúlyozta, hogy minél magasabb beosztást tölt be a pártban a kommunista, annál nagyobb a felelőssége — mutatott rá Kozlov. — Ezt többek között megerősíti egy új tétel: „A Központi Bizottság tagjának és tagjelöltjének egész tevékenységével igazolnia kell a párt belé vetett nagyfokú bizalmát. Ha a Központi Bizottság tagja, vagy tagjelöltje foltot ejt becsületén és méltóságán, nem maradhat meg a Központi Bizottságban.”

A szabályzat-tervezetnek ez a rendelkezése mutatja, hogy milyen igényes pártunk azokkal szemben, akiket harcos lenini vezérkarának soraiba állít — mondotta Kozlov.

Kozlov hangsúlyozta, hogy „a centralizmus nem mond éllent a párton belüli demokráciának. Feltételezi a helyi kezdeményezés és építő munka minden eszközzel való fejlesztését és a fennkölt, öntudatos fegyelmet. A demokratikus centralizmus biztosítja a párt akaratának és cselekvésének egységét:

A csoport tagjai nem számoltak azzal, hogy pártunk lenini irányvonalát, amelyet a XX. kongresszus elfogadott, lelkesen helyeselte az egész párt, az egész szovjet nép és a marxista-leninista testvérpártok.

KozloV azt mondotta: „Teljesen egyetértek N. Sz. Hruscsov elvtárssal abban, hogyha ezek az árulók felülkerekedtek volna, aljas céljaik érdekében nem riadtak volna vissza semmitől: elbántak volna a becsületes és teljesen ártatlan emberekkel. Nagy szerencsénk, elvtársak, hogy ártalmatlanná tettük a pártellenes csoportot és szigorúan ragaszkodva a lenini irányvonalhoz, megvalósíthattuk hazánk hatalmas alakulását, példátlanul magasra emelhettük pártunk és a szovjet állam tekintélyét a nemzetközi küzdőtéren.”

A tények azt mutatják — jelentette ki Frol Kozlov —, hogy a pártellenes csoport szervezői még mindig megpróbálják védeni helytelen nézeteiket. Különös makacsság tapasztalható e tekintetben Molotov esetében. Ö odáig jutott, hogy még az SZKP új programját is úgy jellemzi, mint szellemében forradalomellenes dokumentumot. Molotov mit sem törődik azzal, hogy a program, az egész nép között történő megvitatása idején a párt és a nép, valamint a testvén marxista—lenumozgékonnyá teszi, képessé arra, hogy * helyzet változásának megfelelően átszervezze sorait, s az egész párt erőfeszítéseit a kommunizmus építésének történelmi jelentőségű feladataira összpontosítsa”;

• A pártélet normája a véleményszabadság, a politikai és gyakorlati párttevékenység bármely kérdésének szabad megvitatása. Az eszmecsere során alakul ki az az egységes, helyes álláspont, amelyet a mindenkire nézve kötelező párthatározatban rögzítenek. A szervezeti szabályzat tervezete előirányozza „a pártpolitika kérdéseinek szabad és érdemleges megvitatását, a tisztázatlan vagy nem elég világos kérdések egyes szervezetekben vagy a párt egészében való megvitatását” — mutatott rá a továbbiakban Kozlov.

„Természetesen nem engedhető meg, hogy ellentmondásokba keveredett, vagy éretlen emberek valamilyen kis csoportjának szeszélye folytán a párt meddő vitába merüljön, hogy egyes pártellenes elemeit a párt egységének áláásásához vezető akciókat indíthassanak.

A pártnak nincs joga, hogy fegyvertárából kiiktassa azokat az eszközöket, amelyekkel tömött sorainak eszmei és szervezeti egységéért harcol” — jelentette ki Kozlov.

A szervezeti szabályzat tervezetének megvitatása során — közölte Kozlov — ilyen kérdések vetődtek fel: nem zárja-e ki az SZKP, az egész Szovjet társadalom egyöntetű egysége mindenféle szakadár tevékenység lehetőségét a párt soraiban? Szükség van-e a jelenlegi körülmények között a szervezeti szabályzatban bármiféle formális biztosítékokra a frakciózás és csoport-szellem ellen?

„Igen, elvtársak, ilyen biztosítékokra szükség van” — hangsúlyozta Kozlov.

„A szovjet társadalomban nem maradt olyan társadalmi bázis, amely bármiféle opportunista kormányzatokat táplálna a pártban. De egyes személyek vagy csoportok eszmei ingadozásának forrásait még nem küszöböltük ki teljesen.”

„A XX. pártkongresszuson kitűzött lenini irányvonal megvalósításával szemben elkeseredett ellenállást tanúsított a frakciós, párt- ellenes csoport: Molotov, Kaganovics, Malenkov, Vorosilov, Bulganyin, Pervuhin, Szabu- rov és Sepilov” — jelentette ki az előadó.

„E csoport tagjai hűtlenné váltak a pártélet lenini elveihez. Mindenáron igyekeztek érvényre juttatni pártellenes elgondolásaikat, s odáig süllyedtek, hogy titkos összejöveteleket rendeztek, terveket koholtak a párt és az ország vezetésének kezükbe ragadására, a párt politikájának megváltoztatására.

nista pártok általános jóváhagyásával találkozott, s hogy a Föld minden becsületes embere nagy korunk kommunista kiáltványának nevezi.

„Molotovnak ez a megnyilatkozása lényegében kihívás pártunkkal és az SZKP XXII. kongresszusával szemben, amely egyhangúlag jóváhagyta pártunk új programját” — jelentette ki Kozlov.

Kozlov foglalkozott beszámolójában az Albán munkapárt vezetőinek tevékenységével, akik az SZKP-hez, a Szovjetunióhoz és a más szocialista országokhoz fűződő kapcsolataik éles megrontásának útjára léptek.

„Az Albán Munkapárt vezetőinek, és mindenekelőtt Mehmet Shehunak, valamint Enver Hodzsának a tevékenysége szemléltetően mutatja, hova vezethetnek a személyi kultuszhoz való visszakanyarodások, a pártvezetés lenini normáinak megsértése, az antidemokratikus rendszer bevezetése a pártban és az országban” — mondotta Kozlov.

„Az albán vezetők — folytatta Kozlov — elfeledkeztek arról, mit jelentett országuknak a Szovjetunió és a többi szocialista ország segítsége és támogatása. Álszent módon továbbra is a szovjet—albán barátságról beszélnek, a (Folytatása a 2. oldalonI

Az SZKP ezekben az esztendőkben számbelileg megnőtt, eszmeileg és szervezetileg megerősödött

a pártéletben ki kell terjeszteni a demokratikus elveket

Molotov és a többiek vissza akarták hozni azokat a pártunkra és hazánkra nézve oly nehéz időket, amikor a személyi kultusz bűnös módszere és eljárásai uralkodtak, amikor senki sem volt biztonságban az önkénnyel és megtorlással szemben