Népújság, 1961. október (12. évfolyam, 232-257. szám)

1961-10-04 / 234. szám

1961. október 4., szerda népújság 3 A megfellebbezett ítélet 'Tizenöt évvel ezelőtt zajlott le a világ- -1 történelem legnagyobb politikai pere Nümbergben. A szövetséges hatalmak képvi­selői, az európai népek ellen elkövetett hábo­rús bűncselekményeket torolták meg, mikor ítéletet hirdettek a Harmadik Birodalom ve­zetői felett. Tábornokok, gyárosok, miniszte­rek ültek a vádlottak padján, akik kezéhez milliók vére tapadt, akik a bamainges hordát rászabadították a világra. A vádlottak padjá­ról az út a bitőfa alá és a börtönökbe vezetett. A legexponáltabb vezetőket kivégezték, a „má­sodhegedűsöket” hosszú büntetésre ítélték. Az ítélet nemcsak azt fejezte ki, hogy győzött az antifasiszta tábor, s a győzők egy jogi aktussal is felelősségre vonták, erköl­csileg is elítélték a fasizmust. Az ítélet — a népek, a földig lerombolt városok, a megtize­delt nemzetek, a megtépázott, a sokszor vissza­szorított, de végeredményben mégis győztes antifasiszta erők ítélete. A nürnbergi nemzetközi bíróság: a népek rögtönítélő bírósága volt. Rögtönítélő bíróság — furcsán hangzik ez, hiszen a per majd egy évig tartott. De helytálló az a megállapítás, hiszen ez volt a legelső, a leggyorsabb jogi in­tézkedés, amely elégtételt szolgáltatott a fasiz­mus áldozatainak. Akkor nem fellebbezték meg az ítéletet. Jogerős volt. Legalább is azt hittük. Azt hit­tük, hogy az életfogytiglani börtön, de még a 10—20 évi fegyház is, nem ér véget néhány éven belül. Azt hittük, nem kell többé fél­nünk a fasizmustól. Azt hittük, hogy Sztálin­grád, Kurszk, A1 Alameni és a Bretagne dsata- terein legyőzték, végleg legyőzték a náci Né­metországot, s a nürnbergi tárgyalás az utolsó szó, nekrológ a fasizmus fölött. De azok, akik annak idején bátorították, felszerelték, megszervezték, kiépítették a fa­sizmust, s akiket elkerült Nümbergben az igaz­ság keze, s nem jutottak börtönbe: „megfelleb­bezték” az ítéletet. Nem formális fellebbezés­sel, nem papiroshalmazokkal, nem jogi eszkö­zökkel. Sokkal átfogóbb, hatékonyabb az ő fel­lebbezésük. A fellebbezés maga a militarizá- lódó és revansra készülődő nyugatnémet ál­B 700 vagon szőlő 90 százalékát exportálták Gazdag termést szüretelnek most a Mátra lankáin; A ter­melőszövetkezetek és a háztáji gazdaságok szőlőtábláiról 700 vagon csemegét vásárolt már fel a Mezőgazdasági Termé­keket Értékesítő Vállalat. A város és a járás községei­nek határában termett kiváló minőségű szőlő 90 százalékát exportra szállították az NDK- ba, Lengyelországba, Csehszlo­vákiába, Finnországba, Svájc­ba és az NSZK-ba. Az afuzali és az otelló cse­mege szedését a napokban kezdték meg a termelőszövet­kezeti tagok, s a MÉK szak­embereinek becslése szerint még mintegy 300 vagonnal vásárolnak fel. Jó munkát vé­geznek a Mátra-alji községek­lam. Ezt az országot vezetői rátaszították arra az útra, amely már egyszer fél Európa pusz­tulásához, s végső soron a német nép kataszt­rófájához vezetett. A fellebbezés, a rehabilitáció ma is „zavar­talanul” folyik. A háborús bűnösök, akik ra­boltak, pusztítottak Európában, a börtönből egyenest a miniszteri székbe ülnek, útjuk a Bundeshwehr és a NATO parancsnoki posztjai­hoz vezet. S egyre gyorsabb a fellebbezés. Az elítél­teknek a rehabilitálásra sokkal kevesebbet kell várniok, mint 15 évvel ezelőtt az — íté­letre. Hisz az ítéletet akkor jegyzőkönyvek, dokumentumok tömegére alapozták, ezekben sorolták fel a náci bűntetteket. S ma éppen ezekért kerülnek felelős beosztásba, éppen ezek a bűntettek jelentenek erkölcsi bizonyít­ványt, garanciát arra, hogy a hitlerista veze­tők ismét megállják helyüket a háborúra ké­szülődő imperializmus szolgálatában. Csak fel kell lapozni a nürnbergi dokumentumokat, mindenki elolvashatja a most felelős beosz­tásba kerülő, s a nagy perben elítélt fasiszta funkcionáriusok ajánló levelét! A fellebbezés: a nyugatnémet monopóliu­mok fellebbezése. Az ítéletet nem az Egyesült és Szövetkezett Nemzetek legfelsőbb jogi fó­rumai változtatják meg. A fasiszták méltó és megfelelő pártfogót találnak a náci várbírók­kal tele nyugatnémet igazságügyi apparátus­ban. A fellebbezés: nemcsak a háborús bűnösök ügyében folyik. Fellebbezett a decentralizá­lásra ítélt német nagyipar, fellebbeztek a gaz­dasági élet képviselői és fellebbezett a fasiz­mus eszméje is. És ez a fellebbezés mindany- nyiuk számára kedvező eredményt hozott, hi­szen a magát a Harmadik Birodalom örökö­sének valló Nyugat-Németországban a fasisz­ták most is megértésre találnak; bátorítják őket. Efölött a politika fölött már egyszer ítéle­tet hirdettek. De úgy látszik, az „illetékesek” semmit sem tanultak. A népek — annál in­kább. Befejezték a gyöngyösi járásban az őszi árpa vetését A száraz idő ellenére is jól halad a gyöngyösi járás ter­melőszövetkezeteiben az idő­szerű mezőgazdasági munka végzése. A háztáji területtel együtt a 13 és félezer hold ku­koricavetésből október elsejéig 10 és félezer hold termését törték le, s folyamatosan 8000 holdról a szárat is betakarí­tották. A Detki és az Atkári Gépállomás traktorosai lelki- ismeretes, derekas munkával szántanak. Ez ideig 22 ezer hold vető- és mélyszántást vé­geztek, ebből a vetőszántás: 8500 hold. Az őszi' kalászosok vetési terve pedig 19 ezer hold. Termelőszövetkezeteink a tervezett 1350 hold helyett 1430 hold őszi árpát vetettek el október elsejéig. A vetés- terület megnövekedése nagy­részt az idén betakarított jó termésátlagnak a következmé­nye, s így természetesen csök­ken majd a tavaszi árpa vetés- területe. A legutóbbi jelenté­sek szerint több mint 1000 hol­don került már földbe a búza. Az őszi takarmánykeverék ve­tésterülete közel 400 hold. Jó ütemben halad a szőlő betakarítása is. Ez ideig, zömé­ben csemegéből 4200 hold ter­mését szedték le. Jelenleg Gyöngyöspatán, Domoszlón és Markazon szüretelik még a csemegeszőlőt, a járás többi községében pedig már befejez­ték. E héten minden termelő- szövetkezetben megkezdik a borszőlő szüretelését. Járásunk területén még 10 ezer hold szőlő termését szedik le. — A DETKI Gépállomás sze­relői nemrég egy szárvágógé­pet készítettek műhelyükben. A gépet napjainkban a kuko­ricaszár betakarításánál hasz­nálják. Egy nap alatt 8—10 holdról tudják vele levágni a kukoricaszárat Építkezések Nagyfügeden és Vécsett A nagyfügedi Dózsa Terme­lőszövetkezetben nagyszabású építkezést végeztek az idén a Mátravidéki Építő- és Faipari Ksz szakemberei. Már átadtak kettő 96 férőhelyes növendék- marhaistállót. Befejezés előtt áll három 250 férőhelyes sül­dőszállás, négy 120 férőhelyes hizlalda és a mintegy három­ezer férőhelyes csibenevelő. A szövetkezet készpénzzel és fo­gattal járult hozzá az építke­zéshez és a saját brigád 25 fé­rőhelyes fiaztatót készített. Vécsett is a Mátravidéki Épí­tő- és Faipari Ksz dolgozói építkeztek. Átadtak egy har­minc vagonos magtárt és be­fejezés előtt áll egy 96 férőhe­lyes növendékmarhaistálló. Jó munkát végzett a szövetkezet házi építő-brigádja, amely kettő—kettőszázötven férőhe­lyes süldőszállást és egy juh- hodályt épített. De rövidesen elkészülnek a 20 férőhelyes sertésfiaztatóval is. Az állami támogatást helyi anyaggal és fuvarral egészítette ki a szö­vetkezet. Gazdag Ismeretterjesztő program Abasáron Az abasári—pálosvörösmarti kulturális bizottság gazdag is­meretterjesztő programot való­sít meg az új népművelési évadban. Az emberiség törté­netének főbb állomásai című előadássorozatot Handzó Dezső, igazgató-tanító tartja meg. Az öt előadást filmvetítéssel szí­nesítik. A szülők iskolájának öt elő­adását Gáspár Irén nevelő I tartja, többek között a mun­kára való nevelés és a kom­munista erkölcs témakörből. Az ifjúság részére ugyancsak öt — szórakozással egybekötött — előadást terveznek. A ba­ráti államok életét mutatják be, filmvetítéssel egybekötve. Szerdán pártnap Nagyfügeden Október 4-én, szerdán párt- napot rendez Nagyfügeden az MSZMP járási bizottsága. A pártszékház épületében talál­koznak a falu kommunistái, akiket Fehér István, a megyei pártbizottság munkatársa tá­jékoztat az időszerű nemzet­közi kérdésekről. Amerikai ür értekezlet — Gagarin é§ Tyitov nélkül...? A történelem aligha tart számon olyan egyéniségekét, akiknek híre és népszerűsége a két szovjet űrhajós, Gaga­rin és Tyitov hírével, nép­szerűségével vetekednék. Ga­garin volt az első ember, szovjet ember, aki áttörte a világűr kapuját, s egyedül­álló tettével elindította a legcsodálatosabb korszakot, megnyitva az utat a további s távolabbi űrrepülésekhez is. Tyitov volt a második, aki Gagarin hőstettét megismé­telte, 17-szer száguldva körül a földgolyót kozmikus pá­lyán. Gagarin azóta, hogy si­keresen földet ért, beutazta a félvilágot Kubától Brazí­liáig, Prágától Budapestig, Tyitov Kelet-Berlinben, a demokratikus Németország­ban tett felejthetetlen uta­zást. „A béke utazó nagykö­vete”, a béke diplomatája — ezzel a címmel ruházták fel Gagarint, mert mindenütt, ahol csak megfordult kőrút­jai során, a békés egymás mellett élés politikáját hir­dette, a béke erősítésére, a háború elleni összefogásra hívta fel az emberek figyel­mét. Gagarin és Tyitov most Washingtonba készült utazni, hogy a nemzetközi űrértekez­leten részt vegyenek. De az amerikai kü ügyminisztérium utazásukat lehetetlenné tette, megtagadták tőlük az útle- vélláttamozást. Miért? Mert véleményük szerint Gagarin és Tyitov „inkább politikai személyiségek, mint űrrepü­lők.” Mégsem tekinthetjük ezt a magyarázatot kielégítő­nek, az igazi okot tekintve, amelyről a Daily Expressz tudósítója azt árulja el, hogy a külügyminisztérium belát­ta, Gagarin és Tyitov lenne a nap hőse az értekezleten. Tehát a népszerűségüktől félnek, a szovjet űrhajósok népszerűségétől, amely ko­molyan megzavarná politikai manőverezéseiket. Ez sem változtat azonban azon a té­nyen, hogy az amerikai kül­ügyminisztérium azok előtt zárta be az ülésterem ajta­ját, akik személyes élménye­ik alapján számolhattak vol­na be a Föld határán túli dolgokról, akik személyes észleleteik, tapasztalataik Is­mertetésével a legkomolyab­ban .vihették volna előre a tudományos kutatómunkát az űrhajózás kérdésében. líH lílClkciCJ CÁ A szeptemberi délután a legfor­róbb nyári napok­ra emlékeztet. A Várkúti turista­háznál sok termé­szetkedvelő adott egymásnak rande­vút. Élvezik a nap sugarait, a termé­szet zöld derűjét, a jó levegőt, dehát nemcsak ezzel él az ember... Már délután elkezdő­dik, s sokszor ké­ső estig tart a ki rándulások fény­pontja, a „csurdí- tás”. Az asszonyok szalonnát vágnak, a férfiak rozsét gyűjtenek, tüzet raknak, s a forrás mellett a modern nomádok tűzhe­lyének lángja lo­bog, fölötte nap- tól-tűztöl piros arccal forgatják a nyársat... Az áhítatos csendben csak a zsír serce­gése és az összefo­nódó beszélgetés mormogása hal­latszik, amikor hirtelen hangos nevetésre figyel fel a kis tábor. Egy új pár érkezik Sikfőkút felől. Az erdőtől há­rom lépésre meg­állnak, a férfi kö­vekből tűzhelyet rak, a nő száraz gallyat gyűjt, s hamarosan ők is a láng fölé tartják nyársaikat... El­mélyedésükben a gondnoknő hangja zavarja meg őket.: — Kérem, itt ti­los a tűzrakás. Tessék a forrás mellé menni. A férfi nem ma­rad adós a válasz­szák — Én bizony nem oltom el! És hiába a másodszo­ri-harmadszori ké­rés, a válasz ugyanaz: — Nem! A gondnoknö a férjét hívja segít­ségül, s közben magyarázza, hogy az erdő kö­zelében nem lehet tüzet gyújtani, nagy a szárazság, s könnyen baj le­het ... de haszta­lan minden pró­bálkozása. A köz­ben odaérkező gondnok sem jár másképpen, őt i* ugyanaz a válasz fogadja. Erőtelje­sebb fellépésére a felelet: — Oltsa el ma­ga, mert én nem! Legfeljebb nem teszek többet rá, de el nem oltom! — s úgy is lett. A tűz, mely több táplálékot nem kapott, szép csen­desen összeesett, s utolsó fellobbanó fényénél a Férfi gúnyos, diadalmas mosollyal nézett végig a gondno­kon, majd megsi­mította bajuszát, s a Nő felé fordult: Na? összeszedték a kellékeket, levo­nultak a forrás­hoz, s a kijelölt területtől másfél méterre — új tü­zet gyújtottak... — Bóna —1 ben működő vek. felvásárlási szer-,-í^<>jc>*bfiWDSbSo4c>SDfi&iDSÖg>JDf©^*>gOff<5-S5^>»SöÉ5-J3§Dg>PSbl!^^ Mindenevők A Daily Express néhány soros híradást közölt arról,j? hogy az amerikai hadügymi­nisztérium szöcskeevésre) akarja rászoktatni katonáit.) Hogy ez komolytalan dolog,] pihentagyúak kitalálása?/, Először azt gondoltam ma-j gam is, dehát ilyesmiről szó] sincs. A Pentagon ugyanis) elhatározta: meg kell szokni-', uk a katonáknak, hogy szá­mukra teljesen ismeretlen, ételeket fogyasszanak, mert, majd „annak idején”, „egyes:j idegen vidékeken" állomá-t sózva, előállhat az a hely-, tét, hogy a hagyományos; ételek szállítása lehetetlennéj válik; igy hát a szállítás> szünetelése esetén a hadsereg; élelmezését valamiképpenJ biztosítani kell, s erre leg-! megfelelőbb a szöcske. Eddigi rágógumit majszoltak a jenkií katonák, — most majd szöcs-i kecombokat / ropogtatnak?U Gusztus dolga. Persze, ha- dzsessz harsog és kabaré-í vicceket mesélnek közben, ai szöcske is ízletesebb — gon-- dolom; azért, mert ilyesmit' javasolt a katonák szoktatá­sához egy pszichológus. Neml tudom, a Pentagonnak van-e! kedve a suszterbogarakhoz?! Nálunk jócskán akad ebből- az ínyencségből, küldhetnénkí nekik egy-két vagonnal...! ttcsköt, bogarat is. í Nehéz dolog a kettős műszak megszervezése a gépállomáso­kon. Kevés az ember, nehéz a javítás biztosítása éjszaka, s az ellenőrzésre sem jut elég idő. Nehéz — de mint a saru- di gépállomás példája bizo­nyítja, nem lehetetlen. Mert minden problémára lehet meg­oldást találni, ha a vezetők szívügyüknek tartják a munka gyors elvégzését, ha a trakto­ristákat szorosabb kapcsok fű­zik a termelőszövetkezetekhez, és nem csak a borítékot né­zik, hanem azt is, hogy a gyorsabb, időben végzett mun­ka mit jelent a szövetkezetek­nek. A sarudi gépállomáson az előbbi is, az titóbbi is megta­lálható, és ennek tudható be elsősorban, hogy olyan siker­rel szervezték meg a gépek két műszakban való üzemelte­tését. A gépállomás szántó trakto­rainak — a nehéz Univerzál gépeknek és a körmöstrakto- roknak 90 százaléka két mű­szakban dolgozik. Ehhez ter­mészetesen elsősorban embe­rek kellettek, akik a munkát végzik. Es itt bizonyult hasz­nosnak a termelőszövetkezetek és nem kevésbé a gépállomás előrelátása. Ezen a gépállomá­son már esztendők óta tervszerűen küldtek iskolára embereket. s most már ott tartanak, bogii, szinte kivétel nélkül imaÖ*»­fi? Nincs lehetetlenség... Sarudon két műszakban szánt a gépek 90 százaléka traktorosuk iskolát végzett, és a gép vezetésén túl a kisebb műszaki hibák megjavításához is ért. A termelőszövetkezetek is elküldték az elmúlt évek­ben traktoros iskolára embe­reiket, s így amikor sor ke­rült a kettős műszak megszer­vezésére a termelőszövetkeze­tek elküldték a traktorhoz ér­tő szövetkezeti tagokat a gép­állomásra, hogy segítsenek az őszi munkák elvégzésében. Ezek a tsz-tagok azután, ha a gépállomás munkája fogy és már nem lesz szükség arra, hogy két műszakban üzemel­tessék a gépeket, ismét a ter­melőszövetkezetbe mennek vissza dolgozni. Az egyik legnagyobb problé­mát tehát megoldották a gép­állomáson, van elég emberük, és ami még több, mindannyi­an képzett traktoristák. A kettős műszak megszerve­zésének másik nagy nehezitő- je az, hogy a szerelők nem tudják úgy ellátni az éjszakai műszakot, mint a nappalit. Kevés a jó szerelő, s egy em­ber csak egy ember, — teljesí­tő képessége határos. Azon­ban az is igaz, hogy az erővel okosan is lehet gazdálkodni. A brigádszerelők munkabeosz­tása most az őszi munkák ide- jése-alyan, hogy közülük egy- Sy^iíiijsiíka látogatja végig a gépeket, s ha olyan hiba van, amit a traktoros nem tud meg­javítani, akkor még éjszaka is elég gyors a segítség. Persze, ha törik valami, azzal várni kell reggelig, de mint ahogy a gépállomás vezetői is mond­ják, az idén még nem volt na­gyobb hiba. Hasonlóan szerve­zik meg az éjszakai ellenőrzést is. A gépállomás vezetőiből, a brigádvezetökből és brigádsze­relőkből háromtagú brigádokat szerveztek. Ez az ellenrőző csoport egy éj­szaka két-két brigádot keres fel, s szükség esetén mindjárt a helyszínen segítséget is tud­nak nyújtani. A brigád egyik tagja minden esetben gépko­csivezetői jogosítvánnyal ren­delkező ember, így nagyobb a mozgási lehetőség, anélkül, hogy a gépkocsivezető igény- bevétele nagyobb lenne. Ez az ellenőrzési rendszer egyrészt biztosítja, hogy minden brigá­dot legalább hetenként kétszer felkeressenek éjszaka is, más­részt viszont a jó beosztás eredményeként egy-egy em­berre hetenként egyszer jut éjszakai ellenőrzés — ritkán kétszer —, ennyit pedig, mint a gépállomás vezetői mondják, ki lehet bírni, amíg az őszi munka tart. Külön gonddal szervezte« meg az emberek beosztását is. Nincs csak éjszaka dolgozó traktorista, hanem hetenként váltják egymást. Később, ami­kor már nagyobb hidegek lesz­nek, „megfelezik az éjszakát”. A kettős műszak megszerve­zése terméseztesen megköve­teli az emberek ellátásáról va­ló alaposabb gondoskodást. Ezt ennél a gépállomásnál meg­könnyíti, hogy minden trakto­ros a saját lakóhelyén dolgo­zik. De ha a munka majd úgy hozza magával, hogy egyik­másik gépet át kell küldeni más községbe, akkor sem lesz baj, mert előre megegyeztek a termelőszövetkezettel, hogy gondoskodjanak a traktorista emberséges ellátásáról. A kettős műszak természete­sen szaporítja a műhely dol­gozóinak munkáját is. Ezekben a napokban a műhelymunkások munkaideje sokszor meghaladja még a ti­zenkét órát is — de hogy min­den zavartalanul menjen, ezt is vállalják. I&yeketóök úgy megoldani az alkatrésszel való ellátást is, hogy zökkenőmentes, gyors le­gyen a javítás. Elsősorban az ekék élezését oldották meg. Egy kovácsuk csak ezt a mun­kát végzi, naponta háromszáz darabot élesítenek, s amikor az üzemanyagos kocsi megér­kezik egy-egy géphez, egyúttal hozza az ekefejeket is. Az al­katrészeket részben már előre biztosították, részben házilag újítják fel, de bizony arra is volt példa, hogy egy-egy üzem­ben csináltatták meg. Külö­nösen a patronáló üzemük se­gített ebben sokat. A kettős műszak megszerve­zése, a lelkiismeretes munka eredménye, hogy a gépállomás igen sokat segített a szövetke­zeteknek az őszi szántás-vetés elvégzésében. A 4300 holdnvi vetéshez 3200 holdon már elő van készítve a talaj, s mivel aratás-cséplés után azonnal megkezdték a mélyszántást, a terület 95 százalékán már be is fejezték. 2580 holdon az őszi vetést is elvégezték, de segít­séget adnak az ősziek betaka­rításához. a silózáshoz, cukor­répa szedéshez is. Nehéz a kettős műszak be­vezetése, mert az előfeltétele« nincsenek meg hozzá teljes egészében. Nehéz, de nem le­hetetlen. Csak akarat kell hozzá, s az, hogy a gépállomás vezetői, dolgozói a felelősséget érezzenek a termelőszövetke­zetekért a jövő évi nagyobb termés biztosításáért. Deák Bőmj

Next

/
Oldalképek
Tartalom