Népújság, 1961. október (12. évfolyam, 232-257. szám)

1961-10-20 / 248. szám

V 2 NÉPÜ.TSAG 1961. október 20., péntek Folytatja tanácskozásait az SZKP XXIL kongresszusa (Folytatás az 1. Oldalról) íme. valóra válik a lenini el­gondolás: az éhségsztyeppét az ország nagy gyapottermő vidéké­vé kell változtatni. Ez a sivatag a bőség völgye lesz. A nemzeti kultúra fejlődésé­ről szólva Rasidov közölte, hogy Üzbekisztánban 120 tu­dományos intézmény működiki Az SZKP új programjáról ki­jelentette: a legnagyobb erőt sugárzó okmány. „Ez a mi verőfényes jövőnk, himnusza, azé a jövőé, amely felé a marxizmus—leninizmus zászlaja alatt az egész emberi­ség halad és ahová feltétlenül el is jut?’. A Központi Bizottságnak a pártkongresszus elé terjesztett beszámolóját és az SZKP új programjának tervezetét a hu­Csou En-lai: manizmus és az emberről való gondoskodás hatja át — jelen­tette ki Gyinmuhamed Kuna- jev, Kazahsztán Kommunista Pártja Központi Bizottságának első titkára. Kazahsztán gazdasági hely­zetét jellemezve Kunajev el­mondotta, hogy Kazahsztán gazdaságának az utóbbi évek­ben végbement rohamos fejlő­dése igazolja, milyen nagy je­lentőségű a pártnak a keleti kerületek termelőerőinek fej­lesztését célzó irányvonala. A szűzföldek hasznosításá­ban elért sikerekről szólva Kunajev kiemelte, hogy a köz­társaság mezőgazdasági fejlő­désének nagy eredményei bi­zonyítják, milyen kíméletlenül nevetségessé tette az élet a szétzúzott pártelienes csoport kontár prófétáit. A szónok közölte, hogy Ka­zahsztánban reális lehetőség nyílik arra, hogy a szemester­mények termelését meghárom­szorozzák és 3,5 milliárd púdra, vagy még ennél is többre nö­veljék. Az SZKP programja a kommunizmus építésének nagyszerű terve A Kremlben csütörtökön délután, az ebédszünetet köve­tően folytatódtak az SZKP XXII. kongresszusának ta­nácskozásai. A délutáni ülés első felszólalója Csou En-laj, a Kínai Kommunista Párt kül­döttségének vezetője volt. A küldöttek és a vendégek he­lyükről felemelkedve, lelkes üdvözlésben részesítették a nagy kínai nép képviselőjét. Csou En-laj az SZKP prog­ramját „a kommunizmus épí­tése nagyszerű tervének” ne­vezte. Ragyogó perspektíva ez, amely további küzdelemre lel­kesíti a népeket — mondotta. Csou En-laj megjegyezte, hogy a kommunizmus szélesen kibontakozó építésének azon sikerei, amelyeket a szovjet nép a XXI. kong­resszus óta ért el, tanú­sítják a szocializmus vi­tathatatlan fölényét a ka­pitalizmussal szemben. Kijelentette, hogy a kínai nép támogatja a szovjet kor­mány külpolitikai lépéseit, amelyeknek célja a nemzetkö­zi feszültség enyhítése, az egyetemes leszerelés, a békés együttélés elveinek megszilár­dítása. Támogatja a kínai nép azokat az intézkedéseket is, amelyeket a szovjet kormány az utóbbi időkben a honvéde­lem erősítésére tett. — A nemzetközi küzdőtéren ma egyre jobban megnyilvá­nul a szocializmus erőinek túl súlya az imperializmus erőivel szemben — mondotta Csou En- laj. Egyúttal rámutatott arra is, hogy amíg imperializmus van, addig háborús veszély is van. A béke legádázabb ellen­sége az amerikai imperializ­mus. A Kínai Kommunista Párt küldöttségének vezetője hang­súlyozta, hogy az élet igazolta a kommunista és munkáspár­tok képviselőinek részvételé­vel Moszkvában 1957-ben és 1960-ban megtartott tanácsko­zásokon levont következteté­sek helyességét. E következte­tések nagy jelentőségűek vol­tak a nemzetközi kommunista mozgalom egységének és ösz­szefogásának fokozása szem­pontjából. Minden kommunista in­ternacionalista kötelessé­ge oltalmazni a nemzetkö­zi kommunista mozgalom összeforrottságát, Kína és a Szovjetunió népei között régóta erős a barátság. Ez a barátság örökké élni fog, miként örökké hömpölyög a Jangce és a Volga vize — mon­dotta Csou En-laj. Csou En-laj ezután felolvas­ta az SZKP XXII. kongresz- szusához intézett üdvözletét, amelyet Mao Ce-tung, a Kínai Kommunista Párt elnöke írt alá. — A Kínai Kommunista Párt és a Szovjetunió Kommunista Pártja között, a két ország né­pei között — hangzik többek között az üdvözlet — mindig megvolt az összeforrottság és a barátság és megvan ma is. Ennek óriási a jelentősége a nemzetközi munkásmozgalom izmosodása szempontjából. Ez az összeforrottság és barátság kiállta a megpróbáltatásokat, örök és megbonthatatlan. küldöttei és vendégei felállva, viharos, hosszan tartó tapssal üdvözölték Maurice Thorezt, aki tolmácsolta az SZKP XXII. kongresszusának a Francia Kommunista Párt forró üdvöz­letét. Franciaország összes dolgo zóinak tekintete e kongresz- szus felé fordul, amely elfo­gadja korunk legfontosabb po­litikai dokumentumát, az SZKP programját — mondotta Thorez. A Francia Kommunista Párt főtitkára hangsúlyozta, hogy a szovjet dolgozók negyvennégy éves harca, erőfeszítései és áldozatai meghozták gyümöl­csüket. A szovjet nép bebizo­nyította a szocializmus reali­tását azzal, hogy felépítette a szocializmust. Maurice Thorez rámutatott az SZKP XX. kongresszusá­nak nagy jelentőségére a nem­zetközi munkásmozgalom szempontjából. Kijelentette, hogy a személyi kultusz kö­vetkezményeként előfordult hibák és fogyatékosságok bá­tor bírálata még jobban meg­szilárdította az SZKP erejét és tekintélyét. A történelemben új lap nyí­lik — mondotta Thorez. — A kommunizmus nagy építkezései, mint világító­tornyok, fénnyel árasztják el az egész Földet, hirdetve az alkotás eszmélt. Franciaország belpolitikai helyzetével és a francia kor­mány külpolitikájának kérdé­seivel foglalkozva Maurice Thorez kijelentette: „megért­jük és maradéktalanul helye­seljük mindazokat az intézke­déseket, amelyeket a Szovjet­unió kormánya a Szovjetunió védelmi képességének erősíté­sére hozott”. A kommunisták, valamint Franciaország összes dolgozói is •— mondotta Thorez — min­den erejüket a békéért, a há­ború ellen vívott harcra for­dítják. Kijelentette, hogy a Francia Kommunista Párt saj­nálkozik az Albán Munkapárt vezetőinek álláspontja miatt, amellyel, elhagyva a nemzet­közi munkás- és kommunista mozgalom egységének elveit, kárt okoznak az albán népnek,­Most a nyugatiakon a sor... „A szovjet kormány most is kitart a német kérdés mi­nél gyorsabb megoldása mel­lett, elienzi, hogy azt a vég­telenségig halogassák. Ha a nyugati hatalmak hajlandó­ságot mutatnak a német probléma rendezésére, akkor a német békeszerződés alá­írásának időpontja már nem lesz olyan jelentőségteljes kérdés, akkor nem fogjuk kö­vetelni, hogy a békeszerző­dést okvetlenül 1961. decem­ber 31-ig alá kell írni. Az a lényeg, hogy meg kell olda­ni ezt a kérdést, fel kell szá­molni a második világháború maradványait, alá kell írni a német békeszerződést. Ez a kérdés alapja, lényege” — mondotta Hruscsov elvtárs kongresszusi beszámolójában. Megnyugtatóan hatott ez a kijelentés, s ismételten bebi­zonyította, hogy nincs iga­zuk azoknak, akik a Szov­jetunió ultimátumáról fe­csegtek. A szovjet kormány­fő szavai csak megerősítik azt, hogy a Szovjetunió és a szocialista tábor nem a bé­keszerződés dátumát, hanem annak tényét tekinti lénye­ges kérdésnek. Tehát ha a Nyugat ésszerű magatartást, tárgyalókészséget tanúsít, méghozzá olyant, amely eredményekkel kecsegtet, a Szovjetunió eltekint a de­cember 31-i terminustól. Ha a nyugati hatalmak megértik végre, hogy komolyan csele­kedni kell, le kell zárni ezt a kérdést, le kell fogni a né­met militaristák kezét, mi­előtt háborút robbantanának ki, még hozzá minél gyor­sabban. A Szovjetunió Kommunis­ta Pártjának első titkára a fenti kijelentéséivel meg­szüntette még a lehetőségét is annak, hogy a Szovjet­unió álláspontját ultimátum­nak értelmezhessék. Most a nyugatiakon a sor, hogy meg­mutassák, ha már nyilván nem ultimátumról van szó: mit tesznek, mit akarnak tenni, mennyire értették meg, hogy elérkezett a dön­tés ideje. Ezzel számukra megszűnt az a lehetőség, hogy az ultimátumról való terméketlen fecsegésre szo­rítkozva, csak a javaslatok­ra adott n e m-eket hangoz­tassák. Kényelmes álláspont volt ez, nem követelte a probléma tanulmányozását és a felelőtlen passzivitás csak a revansistáknak ked­vezett. Most változtatni kell ezen a magatartáson, ha csak nem akarják, hogy nyíltan lelepleződjenek. Persze, a Szovjetunió állás­pontja nem jelenti azt, hogy tovább lehet folytatni a hu­zavonát — új eszközökkel. Nem jelenti azt, hogy ezután majd a tárgyalóasztalok mel­lett szabotálhatják a német kérdés rendezését. A nyuga­tiaknak tudomásul kell ven­niük; ez a probléma meg­érett a megoldásra, s meg is kell oldani. Ha becsületes szándékkal foglalkoznak ez­zel a kérdéssel, reális alapon megegyezésre törekednek, akkor a szocialista államok velük együtt írják alá a bé­keszerződést. De ha a tár­gya' ásókat a nyugati diplo­mácia gyakorlatában olyan jól ismert időhúzásnak tekin­tik, akkor nélkülük. Tehát a kongresszusi beszéd világos alternatívát állít a nyugatiak elé: velük, vagy nélkülük kötjük meg a békét. Rajtuk múlik. A Hruscsov-beszéd ismét kinyitotta a tárgyalótermek ajtaját. Lehetőséget, időt adott a nyugatiaknak arra is, hogy kidolgozzák terveiket, koncepciójukat, összeegyez­tethessék nézeteiket, kialakít­hassák álláspontjukat. És hogy megértessék a nyugat­német vezetőkkel (ha meg akarják értetni), Adenauer és a nyugatnémet revansista ve­zetőgárda presztízse nem ér meg egy új háborút. Hogy Nyugat-Berlin nem ér any- nyit, mint London, Párizs és New York békéje, hogy Ame­rika, Anglia, Franciaország és a nyugati világ pusztulása olyan ár, amilyent nem fizet­hetnek a bonni urak hóbort-, .iáért. Mert a nyugatiak kénytele­nek számolni a „rakoncátlan gyerekkel”, Konráddal is, ha már egyszer rakétákat is ad­tak a kezébe. Krajczár Imre Wladislaw Gomulka Az SZKP XXII. kongresszusa a világbéke fenntartásának hatalmas tényezője Leonyid Brezsnyev: Az SZKP programja kimerítő választ ad korunk legfőbb kérdéseire Ezután Wladislaw Gomulka, a Lengyel Egyesült Munkás­párt Központi Bizottságának első titkára üdvözölte a párt­kongresszus részvevőit. Érde­kes, színes beszédében hang­súlyozta. hogy a Szovjetunió népei mellett a földkerekség minden népe a kongresszus hatáskörén belül van. Wladyslaw Gomulka. akinek az emelvényen való megjele­nését az egész terem felállva, viharos tapssal fogadta, hang­súlyozta, hogy Európa és a világ népei tel­jes helyesléssel és hálával fogadják mindazt, amit Nyikita Szergejevics Hrus­csov az egész kongresszus álláspontját tolmácsolva, a német békeszerződés megkötéséről mondott. A lengyel nép — jelentette ki a LEMP Központi Bizottságának első titkára — teljesen azono­sítja magát ezzel az álláspont­tal. Gomulka utalt arra. hogy az új világháború útját eltorla­szoló és az imperializmus ka­tonai terveit meghiúsító dön­tő erő a Szovjetunióé. A Len­gyel Egyesült Munkáspárt és az egész lengyel nép nevében hálás köszönetét tolmácsolta az SZKP-nak. és az egész szovjet népnek azokért az erőfeszíté­sekért, amelyeket a világbéke megőrzéséért és megszilárdítá­sáért tesz. Rámutatott arra, hogy a Szovjetunió Kommu­nista Pártjának XXII. kong­resszusa a világbéke fenntartá­sának hatalmas tényezője. Gomulka megjegyezte, hogy bár a kongresszus elé terjesz­tett program egy párt prog­ramja, jelentősége és az ese­mények menetére gyakorolt hatása messze túlnő a Szovjet­unió határain. Ez a program távlatot ad az egész emberi­ségnek. A LEMP Központi Bizottsá­gának első titkára a továbbiak­ban elmondotta, hogy azok a sikerek, amelyeket a Szovjet­unió a XX. kongresszus óta el­telt hat évben ért el, azok a nagyszerű távlatok, amelyeket az SZKP új programja nyit meg, a szocialista tábor erősö­dése. a szocialista államok Maurice Thorez: újabb sikerei, — mindez meg­mutatja, milyen kiválóan kiáll­ták a próbát a XX. kongresz- szus határozatai. Gomulka lelkes taps köze­pette jelentette ki, hogy az SZKP és a LEMP, a lengyel és a szovjet nép közötti kap­csolatok ma szívélyesebbek és testvéribbek, mint valaha. Ahogyan az oroszországi októberi forradalom új kor­szakot nyitott meg az em­beriség történetében, és döntő hatással volt a szo­cializmus világtáborának kialakulására, ugyanúgy a Szovjetunió kommunista építése programjának meg­valósítása is új korszakot nyit meg az emberiség történetében, egyedülálló feltételeket teremt a szo­cializmus világméretű győ­zelméhez. A kommiinardók utódai kivívják a győzelmet A szovjet emberek mai nem­zedéke már kommunizmusban fog élni — az SZKP program- tervezetének ezek a szavai visszhangzanak szívünkben, azt a meggyőződést keltik ben­nünk, hogy a kommünardok utódai szintén kivívják a győ­zelmet — jelentette ki Maurice Thorez, a Francia Kommunis­ta Párt főtitkára. A Szovjetunió Kommunista Pártjának és a szovjet állam­nak a vezetői, a kongresszus A következő felszólaló Leo- nyid Brezsnyev, az SZKP Köz­ponti Bizottsága Elnökségének tagja volt. A XX. pártkong­resszus óta eltelt időszakot a szovjet nép politikai, gazdasági és szellemi életének minden területén végbement nagy for­dulat időszakának nevezte. Ma mindenki előtt nyilván­való — mondotta — milyen gi­gászi munkát végzett ebben az időben a párt és a nép, pár­tunk egész tevékenysége veze­tett el bennünket a várva várt mezsgyéhez — a Szovjetunió Kommunista Pártjának új programjához. Leonyid Brezsnyev megje­gyezte, hogy az SZKP prog­ramja kimerítő választ ad ko­runk legfőbb kérdéseire. Az új program — muta­tott rá — ragyogó fák­lyaként világítja be a szabad és boldog élethez, a kommunizmushoz ve­zető utat. A Szovjetunió eredményei — hangsúlyozta Brezsnyev — azt mutatják, hogy a sikeres megvalósítás útján halad a párt által kitűzött feladat, amelynek lényege az, hogy az egy főre eső termelés szín­vonalában utol kell érni és túl kell szárnyalni a legfejlettebb tőkés országokat. Brezsnyev beszélt arról a harcról, amely az SZKP XX. kongresszusán kidolgozott le­nini irányvonallal szembesze­gülő pártellenes csoport ellen folyt. A frakciósok — mondot­ta — mind a kül-, mind a bel­politikában revizionisták —, szektánsok és reménytelen dog­matikusok voltak, akik elutasí­tották mindazt, ami újat az élet létrehozott, s ami a szov­jet társadalom fejlődésének ér­dekeiből következett. Brezsnyev hangsúlyozta, hogy a marxizmus—leninizmus nagy ügye legyőzhetetlen. Nincs olyan erő, amely meg­akadályozhatná diadalát. Leonyid Brezsnyev a továb­biakban a következőket mon­dotta: — Nem lehet nyugtalanság és aggodalom nélkül szólni az albán vezetők tevékenységérői, akik az utóbbi időben lépés­ről lépésre ássák alá országa­ink, az SZKP és az Albán Munkapárt barátságának alajpjait. Teljes meggyőződés­sel kijelenthetjük, hogy az SZKP, annak Központi Bi­zottsága és személy szerint Hruscsov mindent elkövetett, hogy fejlődjenek és erősödje­nek a szovjet—albán kapcsola­tok. — Egyetlen mód van az ese­mények veszélyes feilődésé- nek megakadályozására — mondotta Brezsnyev. — Ez Dó­dig az. ha kö”ös r>a«y üTvimk érdekében az albán vezetők visszatérnek az internaciona­lizmus álláspontjára, a min­den szocialista országgal való barátság és együttműködés ál­láspontjára. Büszkék vagyunk arra — folytatta Brezsnyev —, hogy a Szovjetunió Kommunista Párt­ja volt az, amely levonta azt az igen fontos következtetést,, hogy korunkban megvan a há­ború elhárításának lehetősége. A Szovjetunió, a szocia­lista tábor ereje biztos tá­masz a népeknek egy új háború ellen vívott harc­ban. Leonyid Brezsnyev emlékez­tetett a második világháború maradványainak felszámolását célzó szovjet javaslatokra. Rá­mutatott még, hogy a Szovje' unió programot terjesztett e' az általános és teljes leszer" lésről, a gyarmati rendez": felszámolásáról, a népek b~ rátságának megerősítésérő..- ..Egyenes és világos út ez. c’.'. ajánlja a népeknek a Szovjet­unió Kommunista Pártja.” ★ A délutáni ülésen fels’ő’•’ még Vaszilij Mzsavanadze. grúz KP Központi Bizotts"' nak első titkára, majd Gén gyij Voronov, az SZKP Ki - ponti Bizottsága OSZSZS7 ircdáía elnökhelyettesének I sző1«a után a kongres' - c " -"-ki ülése '•"fejeződő-: ­A- SZKP XXII. kongresv sa ma folytatja munkáját. Dicsőség a hős szovjet űrhajé^n^ii«

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom