Népújság, 1961. október (12. évfolyam, 232-257. szám)

1961-10-19 / 247. szám

NßPC.lSAG 1961. október 19.. csütörtök Szalmaláng! ? A SZOT elnöksége és a KISZ Központi Bizottsága irányelveket adott ki a kiváló ifjú mérnök és a kiváló ifjú technikus cím elnyerésének fél tételeiről. Ebben a mozgalomban részt ▼ehet minden 35 éven aluli mérnök és 30 éven aluli tech­nikus, függetlenül attól, hogy KISZ-tag-e, vagy sem. ha legalább egyéves üzemi gya­korlattal rendelkezik. A ver­senymozgalomba való beneve­zés a KISZ-szervezeteknel történik az erre a célra rend­szeresített jelentkezési lap ki­töltésével. A verseny időtartama egy év. A versenyt az üzemek adottságainak megfelelően az év bármelyik szakaszában meg lehet indítani, de a kezdéstől számított egy év elteltével be kell fejezni. A versenyzőket negyedévenként ellenőrizni kell. Az egyéves versenyidő­szak lezárása után a verseny­ben részt vevők munkáját öt­tagú bizottság értékeli. A versenyben részt vevők­nek 3 pontból álló vállalást kell teljesíteniük. Például: 1. Benyújt és bevezet egy újítási, illetve ésszerűsítési javaslatot. 2. Elsajátít egy idegen nyel­vet olyan fokon, hogy szótár­segédlettel szakszöveget képes lefordítani, vagy előadást tart tudományos egyesületben, vagy műszaki konferencián. 3. Részt vesz párt-, vagy KISZ-oktatásban, mint előadó. A példákból látható, hogy a felhívás, Illetve a versenyben való részvétei igen nagy fel­adatokat állít a versenyzők elé. A vállalás nem kampánymun­Felhívás kát igényel, hanem egész éves, szorgalmas munkát. A Mátra- vidéki Szénbányászati Tröszt mérnökei és technikusai csat­lakoztak a felhíváshoz. Ennek kapcsán 1961. július 27-én megalakult a íiatalok műszaki tanácsa, amely hivatott össze­fogni és irányítani a verseny­be benevezőket. A felhíváshoz való csatlako­zás a kezdeti stádiumában jó­nak mondható és ha a ver­senyidőszakban is hasonló lesz a lelkesedés, akkor az ered mény nem fog elmaradni és eredményesen tehetünk eleget a felhívásnak. A verseny eredményes befe­jezésének azonban nemcsak abban lesz jelentősége, hogy a felhívásban csatlakozottak statisztikai száma magas lesz, hanem elsősorban az önműve­lés, a szakmai és politikai tu­dásunk színvonalát fogja emelni. Tóth István HIH TETWK. Méltán háborodnak fel a I petőfibányai dolgozók, ha az üzemi konyhai állapotokról hallanak. Szó, ami szó:, sok kifogásolni való van a tiszta­ságot illetően. „Nem étvágy- gerjesztő látvány — Írja Nagy Zoltán — a kávésedény olda­lára rászáradt ételmaradék, vagy a rosszul elmosott, zsírtól ragadó evőeszköz”. Miért for­dulhatnak elő ilyen dolgok?! Bizonyára azért, mert a kony­hai személyzet munkáját nem megfelelően, felületesen látja el. Kifogásolják a bányászok az üzemi konyhán feltálalt éte­lek minőségét és mennyiségét is. Mit ír a mennyiségről Nagy Zoltán? „Nehezen hisszük el, hogy az október 16-án ebédre adott vadashús és csőtészta egy föld alatti dolgozónak akár két órára is elegendő lett volna.” Egy pillanatra meg kell áll­ni ennél az idézetnél... a bá­nyászok a befizetett néhány forint és fillér ellenében több, ff Eveken át hevert a Mátravi­déki Szénbányászati Tröszt gépműhelyének udvarán az FBN-3-U típusú szovjet feltö­rés-fúrógép. Igaz, mielőtt tét­lenségre kárhoztatták volna, több-kevesebb sikerrel üze­meltették a tröszt bányáiban, de mivel teljes kapacitását ki­aknázni nem tudták, — le­mondtak róla. A gyöngyösi XII-es akna gépműhelyének munkásai Horváth Sándor la­katos szerelőcsoportja — La­katos Imre gépésznérnök ve­FBN-3-U tf zetésével rendbehozták az ér­tékes gépet, s üzemeltetésével máris jelentős sikereket értek el. A szovjet gépet — amely vízszintes lyukak fúrásától 90 fokig emelkedő lyukak fúrásá­ra alkalmas — légösszekötők és kábelvezető csatornák ki­képzésénél próbálták ki. Hor­váth Sándor szerelőbrigádja hamarosan az I-es és a Il-es széntelep közötti légösszekötő lyukak fúrását végzi el a szov­jet géppel. Szükség van-e a fürdő megépítésére...?! A rózsái VU-es akna csendjét építőmunkások zaja vál­totta fel. Megindult a fürdőépület építése. A serényen folyó munka a rózsái bányászkodás harmadik újjászületésének kezdetét sejteti. A most kezdett munkálatokkal kapcsolato­san sokan felvetették, hogy érdemes-e újabb beruházásokat végezni, hiszen a bánya hamarosan kimerül és így a befek­tetés céltalan. Nézzük csak meg, mi is az igazság a fürdöépités megkez­désével kapcsolatosan és a „kiszólásokat” illetően is. A Mátravidéki Szénbányászati Tröszt üzemei közül egye­dül a rózsái IX-es aknának nincs fürdője. A bányászok egy része — a vidékiek — Petőfibányán fürdik, nagyobb része azonban kénytelen a fárasztó munka után — ahogy a bányá­ból kijön — izzadtan, piszkosan hazamenni, de azok is, akik autóbusszal mennek Petőfibányára. A dolgozók egészségvé­delme szempontjából elengedhetetlen a fürdő építése. A tröszt műszaki vezetése a közelmúltban felülvizsgálta a rózsái szénvagyont és megállapították, hogy még 14 évig a jelenlegi termelés mellett van lehetőség a termelésre. A szénvagyon zöme azonban a déli mezőben van, a régi Vll-es akna által leművelt terület alatt, a Il-es telep szinte teljes egészében még érintetlen. A másik része a szénvagyonnak pe­dig a petőfibányai útig húzódó I-es telepben van. A termelés délre tolódása gazdaságtalanná teszi a jelen­legi szállítási rendszert és a IX-es akna helyett a nemrégen épült VII/A lejtősakna fogja átvenni a szerepet és viszi még hosszú éveken keresztül. Szükség van tehát az új fürdőre, mert jelenlegi társa­dalmi helyzetünkben nem engedhető meg a mostoha helyzet fenntartása addig, amíg az egész szénvagyon kitermelésre •sem kerül. Dénes Ottó nagyobb adagot várnak. Hon­nan?! Kitől?! Az államtól. At­tól az államtól, amely kedvez­ményes étkeztetést biztosít ne­kik, s a bányászok térítésein felül 261 ezer forinttal járul hozzá étkeztetésükhöz. Csak egy példát: az a dolgozó, aki csupán ebédet fogyasztott rendszeresen, csak a harmadik negyedévben 459 forint jutta­tást kapott népgazdaságunktól. De hát a harmadik negyedév­ben a tröszt területén — az étkezésben részt vevő dolgo­zók — 51 002 ebédet fogyasz­tottak. S ha ezt az összeget 459-el beszorozzuk?! Óriási összeget kapunk, azt az érté­ket, amellyel bányászainkat segíti államunk. Tiszteljük és becsüljük bá­nyászainkat, munkájukat, eredményeiket elismerjük. De kevés pénzükért,.. amit az üze­mi konyhára befizetnek, nem •várhatnak osztályon felüli ada­gokat. Az állam sokat segít, de- hát az állam sem Krőzus! Ami az ételek minőségét ille­ti, azon kell és lehet is vál­toztatni. De hogy mennyiség­ben többet kapjanak — kevés pénz ellenében! — nem vár­hatják államunktól. Ha többet akarnak, elsősorban nekik, maguknak kell a zsebbe nyúl­niuk. Ha többet adsz — töb­bet követelhetsz! Ez törvény... (pataky) JAKUBOVICS LÁSZLÓ petőfibányai vájár. Fiatalem­ber még, mindössze 28 éves, de már 12 évi bányászkodás áll a háta mögött. Munkája mellett a pártbizalmi teendő­ket is becsülettel, lelkiismeret­tel látja el. A kiváló dolgozó oklevél birtokosa. MOLNÁR ISTVÁN 1956 óta dolgozik a szűcsi X-es aknában, mint csillés. Huszon­öt éves, családos ember — egy iia van. Csendes, szerény mun­kás. Az idei bányásznapon ki­váló dolgozó oklevéllel tün­tették ki. Egy hét Cftehuslovákiában A szakszervezet évenként jutalomüdültetésben részesíti azokat, akik mind a mozgal­mi, mind a termelőmunkában kiváló eredményeket érnek el. Legutóbb Debrei Etelka és Dudás István, a gyöngyö­si XII-es akna dolgozói vettek részt egyhetes pozsonyi hajó- kiránduláson. Megtekintették a város tör­ténelmi nevezetességeit, gyö­nyörködtek a Pölöskén-fürdő és Vöröskővár vadregényes szépségeiben, majd a pozsonyi Szakszervezetek Székházában klub-délután keretében ismer­kedtek a város dolgozóival, a fiatalokkal. Petőfibányán divatossá vált a polgári társadalomra oly­annyira jellemző tünet: a szalmaláng-Ielkesedés... Hiá­ba, jól élünk, nincsenek külö­nösen jelentős bajok. És eb­ben rejlik a hiba, amelynek gyökerei még a múltból ma­radtak fenn; ha a ma jót adott, a holnap már nem ér­dekel, majd csak lesz vala­hogy. Miért ez a nagy „megelé­gedés”? Nálunk talán minden rendben van? Nincs mit ten­nünk? De van! Hiszen még a jelenünkben sem lehet olyan jó, amit a kommunista társa­dalmi forma eléréséig nem kellene tovább fejleszteni. Igaz, eredményeink jók, a kö­zösségi életünk is elfogadha­tó, de azért van még mit ja­vítani mind a kettőn. Akkor miért vagyunk mégis önelé­gültek? Olyan kezdeményezés alig történik nálunk, amit ne tá­mogatnának azonnal sokan. De meddig?! Jó esetben egy­két hónapig, — aztán unal­massá válik. De miért? Mert dolgozni kellene következete­sen, kitartóan! Ez természe­tesen rövid idő múltán unal­massá válik. Mi szüli ezt az unalmat? „A mai fokozott idegállapot” — mondják sokan. Nem ér­tem! A „fokozott idegállapot” — legalábbis én úgy érzem — állandó mozgást, lázas tevé­kenységet kíván és nem unal­mat. Másból fakad ez az „unalom?, a kötelességérzet elsekélyesedése fokozza az akarat ellanyhulása, puhu­lása —, s ez különösen a fia­talabb korosztálynál jelent­kezik. Ezt a sekélyesedést va­lószínűleg az anyagiasságból fakadó érdektelenség váltja ki. Sokan a „mit hoz” anya­giasság szemüvegén keresztül ítélnek meg mindent, és ha nem hoz semmit, — csinálja más! A társadalmi érzet alakítá­sához, társadalmi munkára is szükség van. A társadalmi munka pedig közvetlenül nem jelent anyagi hasznot, közvetve viszont igen ered­ményes lehet. Nagyon hozzászoktunk, hogy mindent készen várunk. Majd megcsinálja a tröszt, mondják itt is, ott is. Igen, ez eddig így volt de ezen a téren is lépni kell egyet előre, hi­szen a fővárosban és egyes bányavidékeken is létezik már a szocialista megőrzés­mozgalma. Honosítsuk meg ezt a szocialista jellegű moz­galmat Petőfibányán is. Csi­náljunk versenyt belőle! Szé­pen parkosított lakótelepünk van, amit szemét és dudva szennyez, és felelőtlen szülők gyermekei rongálnak. Mindenki találhat kedvére való munkát, a munka és el­foglaltság pedig neveli, csi­szolja az embert és ami lé­nyeges, elűzi az unalmat. Ezenfelül minden olyan mun­ka üdít amit az ember nem foglalkozásszerűen művel.Te- hát a bányászoknak is fel­üdülést jelentene az üde, zöld, virágos, jól ápolt környezet varázsa, és nem fárasztaná el, ha néha-néha részt venne a gyomtalanításban, vagy a park locsolásában. Végeredményben Petőfi­bányán általában bányászok laknak, tehát csak rajtunk múlik, hogy a létesített par­kok ápoltak legyenek és az idegen szemlélőben kultu­ráltságunkat tükrözzek. Ak­kor büszkén mondhatnánk, hogy nemcsak a munka frontján, hanem a szocialista emberformálás terén is az élen járunk. Hiszen tudunk mi építeni cs szépíteni, néz­zük csak meg a kislakásokat: mindmegannyi családi villa« esupavirág előtérrel. Vagy ta­lán azok, akik az ilyesmihez értenek, azok már mind kis­lakásban laknak? Nem! Akad bőven a lakótelepen is még ügyes, a szépet szerető em­ber. Neveljük meg őket, szép szóval, kritikával, az ered­mény jelentkezni fog, ha nem is holnap, de célt érünk vele. Ne féljünk az újtól, bátrait éljünk a lehetőségekkel, ha másképpen nem megy, éljünk kritikával. De mi sem félünk a kritikától, mert a hibák felszámolásához az is hozzá­tartozik. Dicsérjük meg a jót és pellengérezzük ki a rosz- szat, az ingadozókat pedig biztassuk. De ne hallgassunk, mert ez rosszabb a gáncsos kritikánál is. A „ne szólj szám, nem fáj fejem” gondol­kodásmód a szocialista társa­dalomban már nem állja meg a helyét. Ez a szemlélet meg­alkuvást jelent. Jelenleg is adva van a lo- hetöség mindenki részére a hetenként megjelenő „Bá- nyász-Híradó”-ban, de alig akad valaki, aki hangot akar­na adni véleményének, a meglátásnak, vagy éppen ja­vaslatának. E tekintetben nincs kivétel a vezetők és a dolgozók között. Mindegyik egyformán húzódozik a nyil­vánosságtól. A vezetők azért nem írnak, mert „nem érnek rá”, a sok egyéb elfoglaltsá­guk miatt. A dolgozók pedig várják a vezetők által muta­tott jó példát. Az eredmény mindenki előtt világos, aki rendszeresen olvassa a meg­jelent közleményeket. A hirtelen lelkesedést ezért jó lenne megváltoztatni: kö­vetkezetes gondolatokat és tetteket teremtő, jövőnket építő, társadalmi munkára és fokozott érdeklődést kiválté önművelésre. De ez már ne legyen szal­maláng!!! (krónikás) Évente több mint egymillió forint... A Mátravidéki Szénbányá­szati Trösztnél évente több mint egymillió forint bevétel van a hulladékanyagok (vas, színesfém, papír, rongy, önt­vény, üvegtöredék, stb.) eladá­A bányaüzemek anyagfel- ** használására két szem­pont jellemző: a biztonsági előírások maradéktalan betar­tása és a beépített anyagok visszanyerése a beomlasztott bányatérségekből. Az anyagköltségek alakulá­sának vizsgálatánál az tapasz­talható, hogy a termelés biz­tonságossá tétele érdekében az anyagtakarékosság fontos­sági sorrendben a második helyre kerül, mert a bánya­térségek és munkahelyek ki­alakítása, ha nem készülnének biztonságosnak, nagyobb anyagveszteségek keletkezné­nek az esetleges omlások mi­att. Szállítási berendezések és sok más drága anyag, gép maradna az omlások alatt és emberéletet is veszélyeztet. Tehát a biztonsági előírások betartásánál kevés a lehetőség az anyagtakarékosság fokozá­sára. csak ésszerűsítések és újítások alkalmazásával lehet azt fokozni. Az anyag takarékos felhasz­nálása ebből adódóan a már beépített anyagok visszanyeré­sével és újbóli felhasználásá­val oldható meg a leghatéko­nyabban. Különösen vonatko- í zik ez a bányafa és a korszerű 7 akarékoskodjunk: ésszerűen, okosan! biztosítási anyagok visszanye­résére és újbóli félhasználásá­ra. E tekintetben eddig már szép eredményeket tudunk felmutatni, de a visszanyerés fokozásával és a visszanyert anyagok gondos kiválasztásá­val ez az eredmény még nö­velhető. Például 1960. évben a bányaművelés során beépített 24 146 köbméter új bányafából visszanyertünk és ismételten beépítettünk 8976 köbméter bányafát. A visszarabolt fa kiválogatása során és meg­munkálásából eredően pedig 2790 köbméter hulladékfa ke­letkezett, ami tűzifaként ke­rült értékesítésre. Tehát figye­lembe véve a beépítésre ke­rült és visszanyert mennyiség arányát, van még lehetőség a beépített anyagok fokozottabb visszanyerésére. Az eddig mutatkozó ered- ményt nem máról holnap­ra érték el a Mátravidéki Szén- bányászati Trösztnél, hanem nagyrészt újítások és találmá­nyok sora tette lehetővé, hogy a kedvezőtlen főte-víszonyok mellett ennyi fát visszanyer­tek. A korszerű biztosítási anyagok beépítése (idomkő, TH-gyürű, moll-ív, stb.) a ta­lálmányok és újítások alkal­mazása sok anyagmegtakarí- tást eredményezett eddig. A megtakarítás különösen a fa­anyag-felhasználásánál mu­tatkozott, ami nem egyszeri megtakarításként értendő, mert a korszerű biztosítási anyagokkal biztosított vágatok élettartama megsokszorozódott és így a folyamatos karbantar­táshoz felhasználandó faanyag is megtakarításként jelentke­zik. A korszerű biztosítási anyagok alkalmazásával olyan geológiai viszonyok között is lehetséges már a termelés, ahol a fával való biztosítás teljesen lehetetlen volt, illetve a költségeket sokszorosára emelte volna a faácsolattal va­ló kísérletezés. A páncélpajzsos frontbizto­sítás is további lehetőséget nyitott meg a faanyag-megta­sából. Az üzemeknél a gyűjíé* szervezetten történik, amely­ből tevékenyen kiveszik ré­szükét a KISZ-fiatalok is. (Pél­dául: a szűcsi X-es aknánál.) (D. B.) karitás terén. A műszaki fej­lesztés következtében a bá­nyában egyre szaporodó kor­szerű bányagépek javításához, karbantartásához felhasznált fém- és kenőanyagok ma mar jelentősebb összeget tesznek ki, mint a felhasználandó faanyag értéke. Jelentős tehát ezeknél az anyagoknál a takarékos felhasználás és a takarékossági intézkedések betartása. Az áramfelhasználással való taka­rékosság is kétszeres megtaka­rítást jelent, mert ha felesle­gesen nem üzemeltetik a vil­lamos meghajtású gépfélesé­geket. ezáltal nemcsak áram­megtakarítás jelentkezik, ha­nem a gépek kopása is csök­ken. A természeti erőket le- győző emberi akarat es alkotó munka nagy győzelmét hirdetik a tárnák mélyén hú­zódó biztonságos boltívek és a bányászok nehéz fizikai mun­káját segítő gépek. Diadalívek ezek a korszerűen biztosított boltívek — amelyek biztonsá­gossá teszik a bányászok föld alatti munkáját —, mert at emberi munka diadalát hirde­tik. Hagy lgmttl

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom