Népújság, 1961. szeptember (12. évfolyam, 206-231. szám)

1961-09-17 / 220. szám

4 NÉPÚJSÁG 1961. szeptember 17., vasárnap ISIS (Bemutatjuk Kecskés Károlyt, a hatvani nyomda 19 éves szedőjét, aki az országos ipari tanuló sza­valóversenyen kiváló ered­ményt ért el. — MEGKEZDTÉK a ter­melőszövetkezetekben a cu­korrépa szedését és szállítá­sát. Mindenütt igyekeznek jól megszervezni a munkát, hogy a szeptember 6-án megindult Selypi Cukorgyár, és a 12-én dolgozni kezdő Hatvani Cu­korgyár anyagellátását bizto­síthassák.- EZ ÉV TAVASZÁN a tar- nabodi Tamagyöngye Tsz-ben egy 15 holdas táblát kísérlet­képpen új típusú, angol gyárt­mányú vetőgéppel vetettek be cukorrépával. A kísérleti mun­kát a Hatvani Cukorgyár vé­gezte. A gép munkája nyomán a cukorrépa mindenütt szépen kikelt. — AZ ÖZD VIDÉKI Szén- bányászati Tröszt üzemeiben jelenleg 20 brigádban 168 dol­gozó harcol a megtisztelő szocialista cím elnyeréséért. A címet eddig 19 brigád érte el, 140 fővel. A szocialista brigád oklevelet 14 brigád kapta meg, — e brigádokban összesen 120 ember dolgozik. — MA REGGEL 8 óra 47 perckor különvonat érkezik 700 budapesti dolgozóval az egri vasútállomásra. A külön­vonat este 18 óra 38 perckor indul vissza. műsora: 17-én: Bekölcén este fél 8 érakor: SZERESS BELEM Kálban este fél 8 órakor: SZAZHAZAS LAKODALOM A munkások akadémiája MÄR AZ ELMÜLT oktatási év tapasztalatai azt mutatták, hogy a munkásakadémia a rendszeres ismeretterjesztés jól alkalmazható formája le­het a munkások között. Heves megyében az 1960/61-es évben húsz munkásakadémia műkö­dött, s ha figyelembe vesszük hogy ez csupán kísérleti év volt, nem mondhatjuk rossz eredménynek. A húsz mun­kásakadémia nem dolgozott egyforma sikerrel, több he­lyen sokan elmaradoztak, né­ha az előadó is váratott ma­gára, nem volt hibamentes a tematika sem, s lett volna ja­vítanivaló az előadások szín­vonalán is. Az 1961/62-es oktatási évben már más, sokkal jobb a hely­zet. A szakszervezet, a TIT s mindazok, akiknek gondjuk, munkájuk van, vagy lesz a munkásakadémiákkal, már rendelkeztek tapasztalatokkal, s ezeket felhasználva, jól hasz­nosítva, irányítják, szervezik az ismeretterjesztésnek ezt a jól bevált formáját. Már a kezdeti eredmények is biztatóak! ötvenkét mun­kásakadémia lesz a megyében! Azért mondjuk kezdeti ered­ménynek, mert a lényeg, a legfontosabb, hogy ezek a munkásakadémiák túljussanak a szervezés nehézségein, be­töltsék hivatásukat, megold­ják az egymásba kapcsolódó hármas feladatot: neveljenek materialista világnézetre, ter­jesszék a műszaki-szakmai is­mereteket, növeljék a dolgo­zók általános műveltségét. S mindezt úgy, hogy figye­lembe kell venni a hallgatók összetételét, képzettségét, s természetesen kívánságait is Ezek szerint az előadások 60 százaléka szakmai, míg a 40 százaléka politikai, illetve ál­talános ismeretterjesztő jelle­gű lesz* A HATVAN SZÁZALÉK szakmai előadás már eleve azt jelenti, hogy a munkásaka­démiák bizonyos szakosított jelleggel rendelkeznek majd. Hiszen nyilvánvalóan más és más szakmai előadások kelle­nek a bányáknál, az építő­iparban, vagy éppen a keres­kedelemben. És ezeket a szak­mai előadásokat az üzemek, vállalatok vezetői, mérnökei, technikusai tartják, akik egy­részt ismerik saját munkate­rületüket, másrészt a dolgo­zókat, az akadémiák hallgatóit is. A szakmai előadások fel­tétlenül hasznosak lesznek a dolgozók és az üzemek, válla­latok számára egyaránt. Hasz­nosak lesznek, hiszen a mun­kásakadémiák hallgatói meg­ismerkednek az egymással összefüggő műszaki problé­mákkal, a fejlett technika újabb és újabb módszereivel, megtanulják szakmájuk múlt­ját, fejlődésének lehetőségeit, s mindez bizonyára lemérhető lesz mindennapi munkájukban is. Érdemes szólni a műszaki előadások egy másik haszná­ról is, mégpedig arról, hogy a helyi üzemi előadók bevo­násával létrejönnek a TIT üzemi csoportjai s így az ed­digieknél sokkal több mérnök, műszaki szakember kapcso­lódik be a TIT ismeretterjesz­tő munkájába. Nem közömbös az sem, hogy a munkásakadé­miák szervezése nyomán na­gyon jó, gyümölcsöző együtt­működés alakult ki a szak- szervezetek és a TIT vezetői, aktívái között. Ez a jó kap­csolat még nagyon sok hasz­not hozhat majd az elkövet­kező időben, s főleg akkor, ha ugyanezt a jó együttmű­ködést sikerül megteremteni az üzemekben, vállalatoknál. AZ EDDIGI SZERVEZÉS eredményei tehát biztatóak, de ez csak a kezdet, ha az oktatási évben zökkenőmente­sen akarjuk végigvinni a munkásakadémiákat, ahhoz feltétlenül társadalmi összefo­gásra van szükség. Igaz, meg­alakultak, vagy megalakulnak az üzemek vezetőségének, a pártnak és a szakszervezetnek képviselőiből a munkásakadé­miái bizottságok, de a szerve­zés és a felvilágosító munka nem hiányozhat az egész ok­tatási évadban sem. Sőt, erre szükség van a következő évek­ben is, hiszen a most szerve­zett munkásakadémiák több­ségükben háromévesek lesz­nek. • Hároméves, jól átgondolt, is- kolánkívüli oktató-nevelő munkáról van tehát szó, arról, hogy a szakmai ismereteken túl, a munkásakadémiák hall­gatói megismerkedjenek az aktuális politikai, nemzetközi kérdésekkel, hallgassanak elő­adásokat irodalomról, törté­nelemről, művészetről. Láto­gatási igazolványt is kapnak a hallgatók és a három év el­teltével oklevelet adnak a munkásakadémia elvégzéséről. Hogy a három év alatt meg­szerzett ismereteken, politikai és általános műveltségen túl, milyen más eredményei lesz­nek a munkásakadémiáknak, arról még korai lenne beszél­ni. De bizonyára az, „aki töb­bet tanul, többet tud és job­ban végzi munkáját” elv alap­ján még anyagiakban is meg­mutatkozik majd a hároméves akadémia elvégzése. Hogy a munkásakadémiák ne csupán váltott hallgatóság előtt megtartott előadássoro­zatok legyenek, ahhoz nem elég a társadalmi vezetőség jó szervező munkája. Nagyon sok múlik az előadások színvona­lán. Azok a dolgozók, akik jelentkeztek a munkásakadé­miákra, napi munkájuk és más egyéb elfoglaltságuk mellett, havonta két alkalommal sza­kítanak időt arra, hogy részt vegyenek az akadémián. Te­hát időt, fáradságot áldoznak a tanulásért. Ezt kell figye­lembe venni az előadóknak is, amikor felkészülnek egy-egy előadásra. Ha a munkásakadé­mia előadásai érdekesek, szí­nesek lesznek, ha felhasznál­ják a szemléltetés széles ská­láját: a filmeket, a kiállításo­kat, a televíziót, vitákat, an- kétokat rendeznek, akkor nem lesz lemorzsolódás, akkor szí­vesen járnak a dolgozók az előadásokra. Nem 1 jzömbös az sem, hogy milyen környe­zetet, milyen adottságokat te­remtünk a munkásakadémiák ÖTVENKÉT MUNKÁS- AKADÉMIA a megyében kö­zel 2000 munkás, akik szabad idejükben tanulni akarnak, akik ezekben a napokban kez­dik az oktatást. Bizonyára az előadásokon sokan kedvet kapnak majd a tanuláshoz és a későbbiek folyamán sokuk­kal találkozunk még az isko­lák esti tagozatain, általános iskolákban és középfokon, sőt még az egyetemen is. Ez is a munkásakadémiák eredménye lesz. És az is, hogy a mun­kásakadémiák segítségével el­tűnnek á fehér foltok a me­gye ismeretterjesztésd térké­péről, Márkusz László EGRI VÖRÖS CSILLAG 17- én: Puskák és galambok 18- án: Tisztességtudó utcalány EGRI BRÖDY 17—18-án: Nincs előadás EGRI KERTMOZI 17-én: Odüsszeusz GYÖNGYÖSI PUSKIN 17—18-án: Amerika egy francia szemével GYÖNGYÖSI SZABADSÁG 17- én: Különös házasság 18- án: Leon Carosse keresi barátját HATVANI VÖRÖS CSILLAG 17- én: Napfény a jégen 18- án: Rátarti fickó HATVANI KOSSUTH 17-én: Dr. Faustot elvitte az ördög HEVES 17- én: A törvény az törvény 18- án: Fehér vér petervasara 17- én: Utolsó össztűz 18- án: Nincs előadás FÜZESABONY 17- én: Különös kirándulás 18- án: Normandia-Nyeman 1961. SZEPTEMBER 17., VASÁRNAP: LUDMILLA 70 évvel ezelőtt, 1891. szeptember 17-én halt meg PETZVAL JÓZSEF fizikus és matematikus, a pesti, majd a bécsi egyetem matematika tanára, aki a differenciálegyenlet tekkel foglalkozott és számításai nyomán a fényképezés történeté­ben jelentős tárgylencséket terve­zett. ö készítette az első modern portré-objektívet, melynek egy- egy példányát a bécsi és a kassal technikai múzeumban őriznek. 145 évvel ezelőtt, 1816-ban e na­pon halt meg VLAGYISZLAV OZEROV orosz író. Klasszikus színmüve a „Dmitrij Donszkoj” cí­mű. 120 évvel ezelőtt, 1841-ben e na­pon született FJODOR RESET- NYIKOV orosz Író. A podlipnajai smberek (1864) című regényében a tömegek hangulatának való- szerű ábrázolásával a cárizmus vádlójaként lépett fel. Az orosz irodalomban először ő mutatta be a gyárak proletariátusának éle­tét (Glumovok — 1867.) 65 évvel ezelőtt, 1896-ban e napon született PÄTZAY PAl szobrász, modern szobrászatunk vezető mestere (Korsós nő, Für­dő után), kiváló alkotása a pécsi Hunyadi szobor. JUMZSAGIN CEDENBAL, a Mongol Népköztársaság minisz­tertanácsának elnöke, ma 45 éves. 15 évvel ezelőtt, 1946-ban halt meg JAMES JEANS amerikai csillagász és matematikus. Műveiben a kettőscsillagok, a spirál­ködök, az óriás- és a törpecsillagok elméletével foglalkozott. A bolygórendszerek keletkezésére vonatkozó, 1916-ban felállított igen népszerűvé vált elméletét (Katasztrőfaelmélet) Schmiedt és Fe- izenkov szovjet csillagászok az 1940-es években megcáfolták. 90 évvel ezelőtt, 1871-ben ezen a napon kezdődött meg az In- ternacionálé londoni konferenciája, amelyen Marx kifejtette azt az elvét, hogy a szocialista forradalom győzelméhez elengedhe­tetlenül szükséges az önálló munkáspárt megalakítása. PETZVAL JÓZSEF A Vadászok Országos Szövetségének felhívása a vadkárelhárítás fokozására A nyárvégi és őszeleji hóna­pokban — különösen a nagy­vadas rezervátumok vidékén — érzékeny károkat okoznak a mezőgazdaságnak a mezőre kijáró vadfélék, elsősorban a vaddisznók és a szarvasok. Az adatok szerint a mezőgazda­ságban és az erdőkben okozott kár évi összege országosan el­éri a tízmillió forintot. A Magyar Vadászok Orszá­gos Szövetségében adott tájé­koztatás szerint az idén külö­nösen Pest, Fejér, Komárom, Győr-Sopron, továbbá Tolna és Baranya megyében károsít súlyosan a vaddisznó és a szarvas. Ezeken a területeken különösen fontos, hogy a ter­melők és a vadászok összefog­janak a vadkár elhárítására. A vadászati jogszabály előírása szerint ugyanis kárpótlást a termelő csak akkor kap, ha a vadászokkal összefogva sem tudják elhárítani a károkat. Szükséges, hogy a termelők ál­landóan szemmel tartsák a veszélyeztetett terményeket, az esetleges nyomokat rögtön je­lentsék a vadásztársaságnak, s ugyanígy a vadászok, vadőrök is figyelmeztessék a termelő­ket. A sikeres elhárítás érde­kében kívánatos, hogy a ve­szélyeztetett határrészeken: kukoricások, burgonya-, répa­táblák szélén riasztó berende­zéseket állítsanak fel a terme­lők. A szakemberek szerint legalább három-négynaponként változtatni kell a riasztó be­rendezés jellegén. Az óvórend­szabályok ellenére bekövetke­ző kárt a termelők három na­pon belül kötelesek jelenteni a vadkárt-becslő bizottságnak. A károk túlnyomó többségét az utóbbi évtizedben elszapo­rodott vaddisznó okozza. A vaddisznóállományról szólva a szakemberek elmondották* hogy a vadásztársaságok terü­letén 1960-ban 5280-at számlál­tak, de az állami rezervátu­mokban ennek többszöröse van. Ezt a kártékony vadat egész évben lehet lőni, évente többször hajtóvadászatot is rendeznek a vadásztársaságok a vaddisznóállomány gyéríté­sére. Az elmúlt vadászati évadban csupán a vadásztár­saságok csaknem 900 vaddisz­nót lőttek. (MTI) XXV. — Szép kis parányi — mond­tam az óriási tömbre gondol­va. Pajcsadze élnevette magát —■ A csillagászatban — mondta — a Föld kis bolygó­nak számít. A harminc kilo­méter átmérőjű aszteroid csak egy porszem. De bármilyen ki­csi is ez a bolygócska, csodál­kozom, hogy még nem fedez­ték fél. Pályája közel esik a Föld pályájához. — Nincs ráírva a neve — fe­leltem. — Lehet, hogy egyike azoknak, amelyeket ismernek a Földön. Akkor kaptam csak észbe, amikor észrevettem, hogy Paj- csadze összehúzza szemöldö­két de már késő volt: a mon­dat már kiszaladt a számon. — Bocsásson meg, Arszén Georgijevics! — siettem hozzá­tenni. — Csak tréfáltam. Be­vallom, rossz tréfa volt — Az aszteroidok övezete — mondta, mintha nem is hal­lotta volna szavaimat, — a Mars és a Jupiter pályája kö­zött fekszik. Feltételezik, hogy ott valaha egy nagy bolygó tartózkodott, de ismeretlen ok­ból darabokra hullott. A kis bolygók egy nagy bolygó tör­melékei. Ma közelről láttunk egy ilyen bolygót és meggyö- fődhettünk, hogy csak törme­lék, nem pedig egy önállóan képződött test. Abban az eset­ben gömbalakú lenne. Igazo­lást nyer az az elmélet, mely szerint az aszteroidok egy nagy bolygó törmelékei. Amint mondtam, az aszteroidák öve­zete a Mars és a Jupiter pá­lyája között fekszik, de vannak aszteroidok, amelyek ennek határán túl tartózkodnak. Napjainkban háromezer ötszáz­húsz kis bolygó pályáját is­merjük. Az expedíció előké­születei során számításba vet­tük a velük való találkozások lehetőségeit. Kiszámították minden egyes olyan ismert (ezt a szót kihangsúlyozta) asz­teroid tartózkodási helyét, amelynek pályája átszelhette az űrhajó útját. Egyetlen egy- gyel sem kell találkoznunk. Ügy látszik, hogy az általunk látott törmelék: kis bolygó, ismeretlen a Földön. Féloldalvást nézett rám és kedvesen elmosolyodott. — A csillagászat pontos tu­domány — mondta. — Nyugo­dalmas jóéjszakát, Borisz Nyi- kolájevics! A MARSON 19 ... december 27. A Mars!..: Milyen távolinak és elérhe­tetlennek tűnt onnan a Föld­ről! .. És most itt vagyunk a Mar­son! Mars!... Az ember szeretné vég nélkül ismételgetni e szót! Odakint éjszaka van. Hat hónap alatt az első éjszakánk! A Napot nem látni. Lenyu­godott a láthatár mögött, épp úgy, mint a Földön. Napnyugta! Ez az oly egy­szerű, oly jól ismert jelenség szokatlannak és titokzatos ér­telműnek tűnt. A mi „földi” Napunkhoz képes kicsi és hi­deg volt Utolsó sugarait rá­vetette a mozdulatlan űrhajó­ra, aztán lenyugodott. A gyé­mántként ragyogó csillagok miriádja és a gyermekkorunk­ból ismert csillagképek borí­tották el a sötét égboltot. Ez a sötétség nem hasonlított a földi éjszakára. A homoksiva­tagot a világos, kékes-szürke színű bozótokat, a mozdulatlan vizű tavat, amelynek partján űrhajónk leszállt elnyelte a sö tétség. Holnaip, napkeltekor kiszál­lunk az űrhajóból. Holnap! Kámov ránkparancsolt, hogy pihenjünk. Pajcsadze a függő- ágyban alszik, amely az ablak és az ajtó között függ. Én az ágyon ülök. Kerül az álom! Felajzott idegeimet le kelle­ne valamivel csillapítani. A napló — régi* kipróbált Leírom megérkezésünket a Marsra. ... Nagyszerű űrhajónk a pontosan kiszámított időben érte él az űrnek azt a pontját, amelyet a találkozás színhe­lyéül kijelültek. Közelebb érve, csaknem köz­vetlenül magunk előtt láttuk a naptól élénken megvilágított Marsot és mindennap figyel­hettük fokozatos nagyobbodá­sát A bolygó színe nem aa- rancssárgás-vörös volt ami- - lyennek a Földről szoktam látni. Az űrhajó ablakából hal­vány narancssárgának lát­szott Először azt hittem, hogy en­nek oka az űrhajónk sebessé­ge, de Pajcsadze megmagya­rázta nekem: ez a sebesség nem elegendő ahhoz, hogy ki­váltsa a fényhullámok észreve­hető megrövidülését még azokét sem, amelyek velünk szemben haladnak. Ahhoz, hogy a vörös szín sár­gának tetsszék — mondta —, az űrhajó sebességének ötszáz­szorta nagyobbnak kellene len­nie. Akkor a vörös szín hul­lámhosszúsága megrövidül és akkora lesz, mint a sárga hiü- lámoké. Ezt a szem megfele­lően érzékeli. Egyetlen szín­képvonallal történhet meg a Mars pedig állandó színképe­ket bocsát ki magából. — De 'miért változott meg ennyire a színe? — kérdeztem. — Bennem is felvetődött ez a kérdés. Nyilván azért, mert az űrhajón kívül nincs légkör. Ha megtalálom a magyaráza­tát, közlöm magával. Ketten tartózkodtunk az ob­szervatóriumban. Kámov és Belopolszkij pihent. Feszülten figyeltem a boly­gó kicsi, de már jól kirajzoló­dó korongját. Az apró golyó — ilyennek látszott — szemmel láthatóan közeledett. Mi vár bennünket ott, hosszú utunk végcéljá­nál? .. ! — Mit gondol — kérdeztem, — vannak a Marson észlé­nyek? — Erre a kérdésre csak egy­féleképpen válaszolhatok: a tudomány nem foglalkozik ta­lálgatásokkal. Az élőlényeknek semmiféle nyomát nem fedez­ték fel. — Hát a csatornák? Vállat vont. — Schiaparelli, aki vékony* egyenes vonalakat fedezett fel a Marson, „canaléknak” nevezte el őket. Olaszul ez tengerszo­rost jelent, amelynek nem kellett okvetlenül mesterséges úton létrejönnie. Innen a félre­értés. A vékony, egyenes vo­nalak láthatók a Földről. Le is fényké­peztük őket Semmi alapunk nincs azt állíta­ni, hogy ezek tudatos tevé­kenység ered­ményei. Most itt a Mars kö­zelében egyál­talán nem lá­tom a csatorná­kat. — Hogy-hogy? — Nagyon egyszerűen. Ele­inte egyre vi­lágosabban és pontosabban láttuk őket az űrhajó telesz­kópján. Ami­kor pedig kö­zelebb értünk, a vékony vo­nalak kezdtek szétfolyni, hal­ványodni. Az­tán végképp eltűntek. — Kiderült, hogy csak op­tikai csalódás volt az egész? — Nem annyira optikai, mint inkább távolsági. De kell, hogy oka legyen ennek az illú­ziónak. Schiaparelli és Lowell ellenfelei szerint a csatornák: optikai csalódás, amelyet a tá­volság okoz. Lehet, hogy nekik van igazuk. (Folytatjuk^

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom