Népújság, 1961. szeptember (12. évfolyam, 206-231. szám)

1961-09-13 / 216. szám

1961. szeptember 13., szerda NfiPCJSÄG /( ­s A szakemberképzés újabb lehetőségei „Nem az iskolának, hanem az életnek tanulunk”. Rövid- nadrágos diák koromban lati­nul tanultam ezt a mondást. De akkor még nem értettem, hogy milyen sok és mély igaz­ságot rejt ez a rövid mondat. Igen, a gyakorlat, az élet dik­tálja a tempót, megszabja a követelményeket az emberek és a tudomány számára is. Ma már nem szükséges rész­letesen bizonygatni az ipar műszaki fejlesztésének szüksé­gességét. Tudjuk, ennek több feltétele van. De vajon kétség- bevonható-e, hogy az iparmű- szaki fejlettségében meghatá- rozó szerepe van a dolgozó ' embernek? Hiszen a műszaki értelmiség, a technikusok és a munkások fejlesztik a techni­kát, tökéletesítik a termelőbe­rendezéseket, egyre korszerűbb gépeket és szerszámokat al­kotnak, s javul a gyártmá­nyok minősége. Természetesen mindez nem automatikus, spontán folyamat. Nyilvánva­lóan hazánk ipari fejlettsége a műszaki szekemberképzéssel a legszorosabb kapcsolatban áll. Ezért feltétlenül érdemes fog­lalkozni azokkal a lehetősé­gekkel, amelyek megyénk ha­tárain belül rendelkezésünkre állnak. Egerben működik a 15. szá­mú Általános Gépipari Tech­nikum esti tagozata és az idén két első évfolyamot létesítet­tek. Szükség van a párhuza­mos osztályra, mert sok a ta­nulni vágyó ember és ennél is nagyobb a népgazdaság szük­séglete. A magyar ipar műszaki al­kalmazottainak száma mintegy 90 000. Ennek 14 százaléka mérnök, 22—23 százaléka tech­nikus. Tehát a nagyobbik há­nyad — körülbelül 50 000 — nem rendelkezik közép, vagy felsőfokú műszaki képzettség­gel. A technikumok feladata — köztük az egrié is — kö­zépfokú műszaki vezetők kép­zése. Itt rögtön felvetődik a kérdés, hogy lehet-e sikerrel iskolában oktatni mindazt, amire egy technikusnak az életben szüksége van? Itt fi­gyelembe kell venni azt is, hogy a technikus feladata szakmánként és vállalatonként más és más. Az egyik helyen „mérnök-pótló” szerepe van, másutt üzemvezető, vagy ép­pen szakmunkás. Akármilyen beosztásba is ke­rül a technikumot végzett dol­gozó, két alapvető követel­ménnyel kerül szembe. Elő­ször jó szakmunkásnak kell lennie. Ezt elvárják tőle, sőt, megkövetelik, ha az iskolából munkapadhoz kerül. De ha művezető, vagy üzemvezető lesz, akkor is feltétlenül tudnia kell mindazt, amit az átlag szakmunkás tud, mert e nél­kül hogyan akarja irányítani a termelést? A második köve­telmény műszaki elméleti. E téren a technikusnak felül kell múlnia a szakmunkáso­kat, hiszen azért középfokú műszaki vezető. Ilyen értelem­ben mondjuk, hogy a szak­munkás gyakorlati ismeretei és a technikus magasabb el­méleti műszaki képzettsége nélkül ma már nem képzelhe­tő el jó programozó, szerkesz­tő, diszpécser, időelemző és üzemvezető. Még inkább növekszenek a feladatok napjainkban, amikor a technikai fejlődés rendkívül meggyorsult, új anyagok és új iparágak születnek. Ez azt is jelenti, hogy a „tegnap” szer­zett mérnöki, technikusi vagy szakmunkási tudás „holnap” már kevés lesz, vagyis az ok­mányok bizonyos képesítést, de nem feltétlenül munkakört jelentenek. Akik nem tanul­nak, nem képezik magukat fo­lyamatosan, azok lemaradnak. Száz és száz példával lehetne ezt bizonyítani. Mi a biztosíték, mi a feltéte­le annak, hogy a technikum­ból kikerülő megállja helyét az üzemben és a betöltőt1 munkakörnek később is meg tudjon felelni? A technikum­ba, különösen az esti tagozat­ra — Egerben erről van szó — olyan szakmunkások je­lentkeznek, akik megfelelő gyakorlati tudásra tettek szert. De maguk is érzik, hogy a korszerű gépek, a modern szerszámok, az újabb és újabb technológiai utasítások na­gyobb tudást igényelnek. A közismereti tárgyakat Egerben az iskola tanárai, a szaktan- tárgyakat mérnökök tanítják. De a technikum nem az egyetlen lépcső a tudás maga­sabb foka felé. A technikum négy éve után még további két esztendő a szaktechnikusi tanfolyam. A Mátravidéki Fémművekben a szaktechni­kum első évfolyamát sikerrel befejezték, a Finomszerelvény- gyárban pedig most kezdik. A szaktechnikusi képzettség egy- egy területen alaposabb, elmé­lyültebb tudást ad és ennek megfelelően a kohó- és gép­iparban bizonyos mérnöki munkakör betöltésére képesít. Milyen lehetőségek adódnak a műszakiaknak, itt helyben, HAT KITÜNTETÉS a mi megyénkben? A teljes felsorolásra nem mernénk vál­lalkozni. Csak egy-kettőt emlí­tünk. A Gépipari Tudományos Egyesülettől az elmúlt idény­ben főleg az új eljárásmódok az új technológiák és a mű­anyagok célszerű felhasználá­sát szolgáló előadásokat igé­nyelték. Ismeretes, hogy a szerszámgyártásban milyen tág tere lenne a műanyagok alkalmazásának. Éppen ezért „Műanyagok alkalmazása a korszerű szerszámgyártási technológiákban” címen az idén 14 órás tanfolyamot ren­dez a GTE helyi szervezete. A Finomszerelvénygyárból 40 műszaki és 60 szakmunkás je­lentkezett. Nem egy gyár, ha­nem országos műszaki problé­ma a hidegfolyatás, mert lé­nyeges anyagmegtákarítást, termelékenységet és gazdasá­gosságot jelent. Ezért „Fémfe­lületek előkészítése és galva­nizálása” címen 26 órás tanfo­lyam indul. De miért csak a Bervában és a Lakatosáru- gyárban érdeklődnek a téma megvitatása és a tudás kama­toztatása után? Budapesten rendezik a II. Nemzetközi Mű­szaki Tudományos Filmfeszti­vált Az egyes szakmákat érintő filmeket bemutatják majd nálunk is. A Mátravidé­ki Fémművekben a GTE-nek alcsoportja működik. Tanul­mányúton vettek már részt és a gyárat közvetlenül érdeklő tudományos előadást tartottak. Államunk és a munkaadó vállalatok minden támogatást megadnak a magasabb műsza­ki tudás megszerzéséhez. A le­hetőségekkel élni kell. Ez kö­telesség, önmagunk és a kö­zösséggel szemben is. Dr. Fazekas László A Mátravidéki Fémművekben hallottuk A Gépipari Tudományos Egyesület egri szervezetének alcsoportját hozták létre a Mátravidéki Fémművekben. Szükség volt erre, mert egyre nagyobb feladatokat kap a gyár és ez megköveteli, hogy a mérnökök, technikusok és szak­munkások lépést tartsanak a fejlődéssel, elméleti és gyakor­lati tudásukat fejlesszék. Min­denütt megvan erre a lehető­ség, csak élni kell vele. A siroki példák azt mutat­ják, hogy jó úton haladnak. Augusztus 3-án huszonöt dol­gozó gyárlátogatáson volt az Elzett Vasárugyárban. Augusz­tus 22-én és szeptember 5-én előadást tartottak, a MEO sze­repe a gyár életében nagyso­rozat és tömeggyártásnál. Rendszeressé, s folyamatos­sá akarják tenni a tapasztalat- cseréket, és a szakmai előadá­sokat. Mindennapi, gyakorlati problémákkal akarnak foglal­kozni, hogy a szakmai tudás fokozásával elősegítsék a ter­melést. A GTE vállalta, hogy szervezi és irányítja a műsza­ki oktatást JWW' Olvasom, hogy San Marino Köztársaság kormánya elhatároz­ta: ebben a köztár- : saságban is hozzálát­nak a filmgyártás nagy és nemes mun­kájához. Távol álljon tőlem, hogy egyetlen országot is megbírál­jak olyan terveiért, amelynek szerencsére semmi köze sincs az egyetemes emberiség ügyének rosszabbítá- sához. S utóvégre a San Marino-i művé­szeknek is lehet, sőt biztos van is mit mondaniok, éppen ta­lán az egyetemes em­beriség ügyét illetően. Nem is ejtenék én szót az egészről, ha egy dolog nem ag­gasztana. Vajon nincs-e olyan elkép­zelésük a kormány tagjainak, hogy né­hány monumentális, tízezres statisztatöme­get mozgató történel­mi alkotással akar­nak bevonulni a film történetébe? Kezdet­nek ez igen nagy fel­adat lenne! A 14 ezer lakosból! (-6) A tanulás ára... Kora reggel, alighogy New York 34. számú utcájában ki­nyitott a bank, egy idős em­ber lépett a pénztárablakhoz és átadott a pénztárosnak egy előre megírt cédulát: „Ne szóljon egy szót sem; Azonnal adjon ide ezer dollárt, vagy mindjárt felrobbantom a ban­kot”. Hogy a pénztáros ne kétel­kedjék a fenyegetésben, a „kliens" mindjárt előrántott a zsebéből egy kis csomagot, és A betörések hónapja Augusztus Fran­ciaországban a be­törések hónapja: a lehúzott redőnyök, bezárt zsaluk szin­te csalogatják a gonosztevőket, kü­lönösen akkor, amikor sok ház­ban alig tartózko­dik más, mint a házfelügyelő. A párizsi fegy­verkereskedések­ben rohamosan megnőtt a kereslet a — betöréselhárí­tó miniatűr ágyú iránt. Egy, Chan­tilly közelében meghiúsult betö­rés ugyanis egy­szeriben igazolta használhatóságát. Albert Bonazo párizsi dekoratőr nyaralóját már többször feltörték az elmúlt években. Az idén betörésel- háritó ágyúkat vá­sárolt, darabját 12 új frankért. A használati utasítás szerint a gyermek­játék-nagyságú „fegyvereket” a padlón helyezte el, az ajtókkal, abla­kokkal szemben, és rájuk irányította a söréttel megtöltött kis „tarackok” csö­vét. Az ágyúk el­sülő szerkezetét összekötötte az aj- tók-ablakok kilin­cseivel, — s utána nyugodtan eluta­zott Olaszországba szabadságra. Ott érte a hir, hogy az egyik el­múlt éjszakán a környékbelieket „fegyverropogás” ébresztette fel. A pizsamásán előro­hant szomszédok már csak egy ha­nyatt-homlok me­nekülő alakot lát­tak. A rendőrök a villa kitárt ajtaja előtt vérfoltokat és egy eldobott kesz­tyűt találtak. A fegyverszakértők megállapították, hogy a dekoratőr villatulajdonos jó tüzérnek bizonyult, a sőrétek 160 cen­timéter magasság­ban értéka betörőt. A nem minden­napi eset nyomán nyilatkoztak a fran­cia jogászok is, és leszögezték, hogy a betöréselhárító ágyú alkalmazása jogos önvédelmet jelent a nemkívá­natos betolako­dókkal szemben. fenyegetően suttogta: „Itt a dinamit”. A pénztáros csupán a rabló által megszabott összeg sze­rénysége miatt csodálkozott Az idős ember eltette a pénzt, és vele együtt a ször­nyű kis csomagot, majd nyu­godtan elhagyta az épületet. A pénztáros csak távozása után mert riasztani. A rendőrség a Metro egyik bejáratánál fogta el a rablót. Kiderült azonban, hogy csak a bankban kapott pénz volt valódi. A „dinamitos” cso­magban nem volt semmi más, csak papírba göngyölt tégla­törmelék. De maga a támadó sem festett igazi, megrögzött bűnözőnek. Mindenesetre nem látszott hivatásos betörőnek. A New York-1 rendőrség semmi rosszat nem tudott er­ről az emberről. Joseph Mac­howan 53 éves hivatalnok egész élete folyamán csende­sen és szorgalmasan dolgozott az irodában, szerény életet élt kis családja körében. Felesé­ge kórházi ápolónő, egyetlen fia pedig — egyetemi hallga­tó. A fiú miatt követte el Mac- howan élete első bűntettét. Az ifjú Machowan Iowá- ban, egy kollégiumban tanult. A család jövedelme (a fiú a nyári szünet alatt elárusító­ként dolgozott egy üzletben) azonban kevés volt ahhoz, hogy az új tanévben megfi­zessék a beíratási dijat. Szá­molgattak, takarékoskodtak, átszervezték a családi költ­ségvetést és kiderült: bármit is csinálnak, 285 dollárt semmi­képpen sem tudnak még előte­remteni. Ekkor készítette el Szojácsek Lajos, az Egri Szabó Ktsz egyik dolgozója, hat kitüntetés büszke tulajdonosa. Négyszer kapott kiváló dolgozó oklevelet és két esetben kiváló dolgozó jelvényt. Fontos feladatnak tartja, hogy a mennyiség mellett, gondos minőségi munkát is végezzen. Képünk munka közben mu- Iaija be a kiváló dolgozót. Történt vala az Ür nagyon régi esztendejében, hogy Ka­jánvár alabárdos őre felneszeit szundikálásból és gyorsan bele­fújt a kürtjébe, mire kapott egy akkora pofont, hogy az eget is nagykürtnek nézte, mert a vár urára rájött a hétnapos frász a váratlan tutútól. — Mi lelt, te marha? — szólt a tőle megszokott ked­vességével a vár ura, Rettene­tes Bendegúz, hat falu, egy vár, sok négylábú marha és egy aranyos leányzó szülőatyja. — Jelentem — köpte ki bal felső fogát az alabárdos — egy lovag jön, azt hiszem a Páz­mány lovag. — Ja, az más, az bejöhet — intett fennsőbbségesen Rette­netes Bendegúz és máris csiko­rogva leereszkedett a vár ajta­ja. Egy óra mtílva Pázmány lo­vagnak sikerült kimásznia a kapu alól, s felbontott szardí- niás dobozhoz hasonló vasöltö­nyében, fazonkitüntetéssel szí­ve felett belépett a várba, hogy, igen, hogy megkérje Bendegúz uram lányát, a szépséges Vil- helminát, akinek híre eljutott a földkerekség minden tájára, csak éppen Pázmány lovaghoz nem. Ezért jött megkérni. — Kedves uram, Pázmány — mondta Rettenetes Bende­gúz, amikor a cinteremben fel­Bús Pázmány lovag tragédiája avagy Vilhelmina kegyetlen szíve — jaj, nagyon igaz történet régenről hajtottak egy kupa féldecit, hogy összecindült tőle mind a három szemük, mert Bendegúz egyik szemét kiverte az ellen — áíló ajtó kilincse. — Kedves uram, Pázmány — ismételte meg Bendegúz — nekem sem­mi kifogásom sincs, hogy mát­kának, majdan pedig nőjnéek fogadja leányzómat, a szépsé­gesen híres Vilhelminát. De be kell látnia — emelte fel újból poharát, hogy összecsendült ismét a kupa és mind a három szem —, hogy a lányomnak is van véleménye ebben az ügy­ben. Utóvégre, lovag uram, az ön vitézsége, pallosa és buzo­gánya lányom és nem az én boldogságomat szolgálja, vagy nem szolgálja majd ... Hé, ap­ród! — ordított ki Bendegúz — hívd be Vilhelmina lányo­mat ... S néhány perc múlva Vilhel­mina belépett. Pázmány lovag torkán megakadt a kupa és csupa veríték lett a teste, mert érezte, hogy pallosa beleakadt az asztalba és nem tud feállni. Később vette csak észre, hogy pallosát el sem hoztál Vilhelmina szép volt, mint a tavasz, hunyott szemmel és mint a szikrázó havú, gyönyö­rűséges erdő, ahol tündérek járnak ingben és glóriában. És szerény is, csendes is és kevés beszédű. — Foglalkozásod, lovag? — kérdezte sejtelmesen, leenged­ve mind a négy szál szempil­láját és szendén félretartotta fejét, hogy láthasson az orrá­tól. — Könyvelő vagyok, a mi urunk királyunk mellvértet gyártó kancelláriájában — fe­lelte büszkén Pázmány lovag... — Menyit keresel holdtölté­től holdtöltéig? — 1800 rénes forintot, s ha jó mellvérteket csinálunk, ak­kor még kapok száz—kétszáz rénest... — Lovad van? — Nincs, de most spórolok rá ... Egyelőre csak egy páni­ra, amelyik azonban kitűnően tud trabbantba járni... Ké­sőbb, hát később az sem lenne Skoda, ha nagyobbat tudnánk venni... És szeretném még az apa a „dinamitos" csoma­got és indult el a bankba. Az „Amerika Hangja”, vagy az „Amerika” című folyóirat, amely oly ékesszólóan festi le a közoktatás helyzetét az Egyesült Államokban — alig­ha fog megemlékezni erről az esetről. De sok amerikai lap említést tett az üggyel kapcsolatban a „szabad világ” élen járó országának egyik legfájóbb pontjáról —, arról, hogy az egyszerű amerikai számára mind elérhetetlenebb a tanulás és a tandíj egyre magasabb. A New York He­rald Tribune nemrégen kö­zölte, hogy a kollégiumokban a tanulással kapcsolatos ki­adások az elmúlt húsz év alatt háromszorosukra emel­kedtek. Nem bocsátkozunk jóslatokba, hogy az elkövet­kező húsz évben mennyivel fog drágulni a tanulás az Egyesült Államokban. 13 ezer csésze kávé nyolc perc alatt Londonban, a Shell olajvál-) lalat központjában 88 ezer font költséggel olyan berendezést létesítenek, amely a hatalmai irodaépületben a 44 emeleten dolgozó 5500 főnyi alkalmad zottnak 8 perc alatt 13 ezefl csésze teát, vagy kávét képes kiszolgálni. A berendezés négy lift segítségével végzi az alkal­mazottak tea-, illetve kávé­szükségletének kielégítését. hozzátenni, hogy értelmes, be­csületes embernek tartanák, jót ismerem az auktorokat, kívüli ről tudom Homérosz nagy műi vét, kedvencem Ciceró, a mai gyarok közül Petrus Veres és van egy kis váram is, meg egy nagy és szerelmes szívem —- szólt Pázmány lovag, nem zai vartatva, hogy Bendegúz Réti tenetes-en horkolt és várakozi va-vágyakozva tekintett Vili helminára. Vilhelmina felhúzta szemöl- döke helyét és ezt mondta: — Sajnálom, én dr. Fausthoz megyek feleségül... — De hisz az öreg? — sírta el magát Pázmány lovag. — öreg, de doktor, láttam már, amint fiatalos fürgeséggel ülte meg saját lovát, amely jó­vérű fajta, Oppel, olyan, ami­lyenről én álmodoztam... És vár-villája van, a szegfűhöz címzett dombon, meg elásva az útkereszten, OTéPen, ahol két nagy fa áll, rengeteg pénze ... S azt is tudom, hogy már nem sokáig él... Es nekem jó áll a gyászruha, meg a kendő... — szólt Vilhelmina és távozott. Pázmány lovag pedig nehé* szívvel rúgott bele az őrbe, hogy nyissa ki a vár kapuját, mert nem is tudja, hány ingere van a bortól, dühtől és Vilhel- mindtől. (átri)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom