Népújság, 1961. szeptember (12. évfolyam, 206-231. szám)

1961-09-12 / 215. szám

4 iSiiSli Kinek hogy...?! A Szabad Európa Rádió lon­doni levelezője most vasárnap mély bölcseséggel a nemzeti italról aposztrofált hosszú per­ceken át. A delikátesz dolgo­kat halmozó „levélíró’’ egye bek között azt mondta az al- bioni kocsmák neveinek is mertetésekor: „a legutóbbi idők politikusai, államférfiai közül egyedül Churchill-nek jutott az a megtiszteltetés, hogy nevét az egyik londoni kocsma címerébe foglalta... ez biztosabb garancia a halhatat­lansághoz, mint egy szobor’’. Közömbösen vontam meg a vállam, ezeket hallva, s tu­domásul vettem, hogy Chur­chill halhatatlansága, s egyál­talán a halhatatlanság Angliá­ban a kocsmai bárpultnál kezdődik és végződik — a Sza­bad Európa szerint. Ámbár — azt hiszem, nem csalatkozok feltevéseimben, mikor azt mondom — ha Churchill-en múlna ez a halhatatlanság, mégiscsak a szobrot választa­ná. De szoborból is vagy hat tucatot... (kyd) — A MÁTRA VIDÉKI Szén- bányászati Tröszt Szállító és Szolgáltató Üzemének dolgo­zói a második negyedévben teljesítették először az élüzem cím elnyeréséhez szükséges teltételeket. Termelési tervü­ket 110,2 százalékra teljesítet­ték és jól alakult az önkölt­ség is. Ha az élüzem-eímet nem is, de a tröszt munkaok­levelét elnyerték.- EZ ÉVI BERUHÁZÁ­SAIKRA megyénk termelőszö­vetkezetei 42 millió 280 ezer forint hosszúlejáratú hitelt kaptak az államtól. Ebből az összegből augusztus 15-ig 39 millió 225 ezer forintra nyitot­ták meg a hitelt. — AZ ELMÜLT évhez vi­szonyítva növekedett ebben az évben a rózsaszeutmár- toni Rákóczi Tsz-ben is a ka­lászosok terméshozama. Zab­ból, tavaly 4 mázsát takarí­tottak be egy holdról, az idén pedig 6,85 mázsát. Búzából a tavalyi 7,13 mázsás átlagter­méssel szemben ebben az év­ben már 8 mázsás átlagter­mést sikerült elérniük. — KÉT ŰJ kutrica épül a ti- szanánai Petőfi Termelőszö­vetkezetben. A közös gazdaság­nak ezzel 7 kutricája lesz a sertéstenyésztés számára. Az évek folyamán a szarvasmarha- férőhelyek száma is megnöve­kedett, úgyhogy a termelőszö­vetkezet tagsága jelenleg már 410 szarvasmarhát tud elhe­lyezni istállóban. A családok, gyermekek boldogságáért Ez a petőf ibánvai családvédelmi tanács jelszava HA TENGERBE tinta csep- védelmi tanács, a gyermekek ...................nevelése érdekében hozta ezt a ha tározatot, tehát ellenőrizni is fogja. Az ügy tehát lezárult. Egy másik ügy: Néhány asszony panaszt tett, hogy segítsenek család­jukon, mert a férjek a fize­tést nem hozzák haza, hanem elisszák és elkártyázzálc. A ta­nács beidézte a férfiakat, el­beszélgettek velük és megma­gyarázták nekik, hogy milyen következményekkel járhat, ha nem hagyják abba a kártyá­zást, a hazárdjátékot — bár ezt tagadták —, s ha tovább­ra is felelőtlen magatartásuk­kal bomlasztják a család egy­ségét. Egy csapásra nem szűnt meg a kártyázás a páston, de a helyzet javult. Tárgyalt aztán a családvé­delmi tanács olyan ügyet is amikor a férjet és a feleséget hűtlenség miatt kellett fele­lősségre vonni éppen azért, mert gyerekeik is vannak, s magatartásukkal az ő erkölcsi felfogásukat is rombolták. Volt olyan eset, amikor a csa­ládvédelmi tanács tagjai — a párt, a szakszervezet, a köz­ségi tanács, a tröszt és a rendőrség képviselője — meg­találta azt az indokolást a feleség számára, hogy az el­tekintett embere előbbi bűné­től, és azóta is békésen élnek egymás mellett, nevelik • a gyerekeket és nincs panasz a hajdan kikapós férjre. MÁS ALKALOMMAL nem sikerült megteremteni a csa­ládi békességet a két ember között, de megmagyarázták az asszonynak, hogy nincs értel­me a makacsságnak, nagyon csúnyán és nagyon nyilváno­san megtagadta a házastársi hűséget, s az ügy rendes bí­róság elé került tárgyalásra. Két fiúgyerek további sorsa függ most attól, hogy a bíró­ság ugyanúgy látja-e a hely­zetet, mint a helybeli család- védelmi tanács, amelynek pen, nem lesz tőle sötétkék a tenger, de ha egy lavór vízbe esik tintacsepp, láthatóan megfesti a vizet. így van ez életünkben azzal a bizonyos „vannak még hibák” elmélet­tel is. Mert ha egy nagyvá­rosban találkozik az ember valakivel, aki megcsalja a csa­ládját, aki iszik, vagy kártyá­zik, akkor attól a nagyváros emberi közössége nem borzo- lódik össze. Ám ha egy kis településen valaki kikezdi sa­ját, vagy családja becsületét, annak mindjárt nagyobb pora van. Kérdezhetné valaki, hogy miért ez a hosszú bevezetés? Mert a riporter szükségét érzi annak, hogy magyarázatot ad­jon előre ahhoz, amit Petőfi- bányáról írni akar. Nevezetesen arról van szó, hogy néhány hete, pontosab­ban június közepén megala­kult Petőflbányán a családvé­delmi tanács, mert a párt, a tanács és a társadalmi szer­vek vezetői jónak látták, idő­szerűnek tartották megalakí­tását azért, hogy az előfor­duló vitás családi ügyekben segítsenek a feleknek egymás megértésében, hogy a vesze­kedések, vagy a kilengések miatt megfeneklett családi kapcsolatokat helyreállítsák. A családvédelmi tanács rövid működése alatt jó néhány kü­lönböző tárgyú és tartalmú ügyet tárgyalt meg. Az esetek többségében sikeresen műkö­dött közre, de volt olyan is, amelyet megoldani nem tu­dott, de segítségére volt a csa­ládnak abban, hogy megta­lálja a kivezető utat. KNNYI RÉBÜSZ után néz­zünk egy konkrét esetet. Két asszony áll a tanács előtt. Még itt is veszekednek. A feljelentést az egyik azért adta be, mert a szomszédja megverte a kislányát, aki vi­szont — a szomszéd szerint —r rányújtotta a nyelvét. Mint a tárgyalás során kiderült, nem ez volt a tulajdonképpeni in­dok, ez már csak a „kifejlet” volt, négyéves rossz szomszédi viszony összegyűlt mérge öm­lött ki a veszekedő aszonyok- ból. Végül döntött a tanács: — Senkit sem kötelezhetünk arra, hogy legyen jóba a szom­szédjával, még arra sem, hogy egymásnak köszönjenek. De a szocialista együttélés szabá­lyai mindenkire nézve egyfor­mán kötelezőek. A felek, akik most itt megjelentek, fogad­ják, meg, hogy egymás ügyei­be nem avatkoznak bele, és nem bontják meg veszekedé­sükkel a lakók egységét. A határozat elhangzott, a két asszony tudomásul vette és jól tudják, hogy a család­tagjai itt élnek a telepen, akik ismerik a családokat, is­merik a körülményeket, s valóban emberi módon, em­berségesen segítenek ott, ahol csak tudnak. Olyan is előfordult, hogy a fiatalokkal együtt lakó szülők valósággal férje ellen uszítot­ták az asszonykát, aki addig veszekedett az urával, amíg az összepakolt és elment a családtól. A családvédelmi ta­nács elé idézett ember őszin­tén megmondta: — Semmi bajom az asz- szonnyal, de már nem bírom, hiszen nem az anyósomat, meg az apósomat vettem én el! Ismét emberi módon, de nem a hivatal hatalmával lé­pett közbe a tanács — az ügyet rendes kerékvágásba te­relték, azóta is békességben élnek a fiatalok. Ismét egy család, ahol sikerült a rendet helyreállítani azoknak, akik józanul, nagy élettapasztalat­tal rendelkezve, szemlélik az ilyenfajta ügyeket, s éppen ez a tapasztalat van segítségükre abban, hogy tanácsot adjanak, hogy megvilágosítsák, melyik a helyes út. ÍME, NÉHÁNY ÜGY, ame­lyekkel a családvédelmi ta­nács foglalkozott. Most mál­taién érthetőbb a hosszú be­vezetés, hiszen köztudomású dolog az, hogy Petőfibánya nem nagy telep, az emberek ismerik egymást, egymás ügyeit, s ha valami történik, akármelyik sarkán legyen is a telepnek, hamarosan elter­jed mindenfelé. És éppen, mert kicsi a település, azért látszik olyan nagynak min­den ügy, amelyik felkavarja a kedélyeket, amelyik rossz pél­da lehet más családok, vagy éppen a gyerekek előtt. Ezért van ma még oly fon­tos szerepe a családvédelmi tanácsnak. EGRI VÖRÖS CSILLAG Matróz a rakétában EGRI BRODY ' Öz, a csodák csodája EGRI KERTMOZI Üdülés pénz nélkül GYÖNGYÖSI PUSKIN Napfény a jégen GYÖNGYÖSI SZABADSÁG A Noszty fiú esete Tóth Marival HATVANI VÖRÖS CSILLAG Ember a Holdon HATVANI KOSSUTH Romeo, Júlia és a sötétség HEVES Utolsó össztűz PÉTERVASÁRA Az Eiffel-torony árnyékában FÜZESABONY Áru Katalóniának műsora Verpeléten, este 8 órakor: SZERESS BELEM Zagyvaszántón, este 8 órakor: SZÁZHAZAS LAKODALOM 1961. SZEPTEMBER 12., KEDD: MARIA 125 évvel ezelőtt, 1836. szeptember 12-én halt meg Christian GRABBE, német drámaíró. Müvei révén vált felismerhetővé az, hogy a tömegeknek jelentős szerepük van a világtörténelem irá­nyításában. A Napoleon, vagy a 100 nap, a Don Juan és Faust című drámáiban először alkalmazott a színpadon tömeg jelenete­ket, amelyekkel a hűbéri elnyomással szemben, a nép elégedet­lenségét ábrázolta. * 105 évvel ezelőtt, 1856-ban, e napon született RIEDL FRIGYES irodalomtörténész és esztétikus. Egyetemi előadásai és művei, me­lyeket a franciás stílusművészet jellemez, majdnem az egész magyar irodalmat felölelik. * 30 évvel ezelőtt, 1931-ben, e napon történt a biatorbágyi vasúti viadukt felrobbantása. A gyorsvonati szerelvény a mélybe zu­hant, a merényletnek 21 halott és sok sebesült áldozata volt. Ezt a gaztettet Matuska Szilveszter, a fehér terroristákkal kapcsolat­ban levő bécsi ember követte el, az ellenforradalmi rendszer azonban azzal, hogy őt kommunistának tüntette fel, statáriumot hirdetett ki és hajtóvadászatot rendezett a munkásmozgalom veze­tői ellen. * 1959-ben, e napon lőtték ki a Szovjetunióban a második koz­mikus rakétát, amely két nap alatt elérte a Holdat. Én is olvastam folytatásos regényt A múlt héten kezembe került Frász Aladár Nyögdécselő köd- gomoly című re­gényének egy folytatása. így kezdődött: ... és miután a lány sze­mébe nézett, halk borzongás futott át vibráló idegein. „Szeretem öt...” — gondolta fájón, és homlokán né­hány felhő vonult át egymás után. A lány gyakorlott mozdulattal ült a mellette álló férfi ölébe, és egyikük sem sejtette, hogy Guiseppino Marco de Pianissimo vér­szomjasán kap bal hátsó zsebéhez. A levegőn keresztül­szűrődő fénysugár némán csillan meg egy reszkető kés­pengén ... (Folytatása következik) Rémülten me­redtem magam elé, aztán gyorsan megkerestem a kö­vetkező folytatást, nehogy még vala­mi baj történjék szegény fiatalem­berrel. A követ­kező folytatás kis­sé megnyugtatott, mert egy pisztoly- lövéssel kezdődött: ... mikor a lő­porfüst eloszlott a levegőben, Guisep­pino Marco de Pia­nissimo hült he­lyét látták. A se­riff előlépett a re­volvere mögül, és jóságosán mosoly­gott, de a homlo­kát összeráncolva, pillantott a go­nosztevő után. — Most az egy­szer megmenekült — vélte a seriff habozva. Aztán beszállt a közelben álldogáló mozgóbüfébe, és a következő pilla­natban eltűnt egy előregyártott ele­mekből épült vas- beton-szökőkút- ban. Joe megvi­selten pillantott a lányra, de azt... !?!... nem látta sehol... (Folytatása következik) Hová tűnhetett a lány?! Kétség- beesésemben ég­nek állt a hajam, és kiszáradt a tor­kom. Ráadásul két napot kell várnom a következő foly­tatásig! Két napig szedtem a belloi- dot, evés előtt másfél szemet, na­ponta háromszor, és hidegvizes bo­rogatást rendel­tem a homlokom­ra. .. Nagyon meg­viselt a lány eltű­nése ... Két nap múlva csontig le­soványodva, izzad­ton ültem a duny­ha alatt, és reme­gő kézzel olvastam a folytatást: ... de Guiseppi­no nem bántotta a lányt, hanem óvatosan a tükrös szekrény egyik ki­álló sarkára he­lyezte. Ám ekkor a háta mögött be­lépett Joe, kezé­ben egy szakajtó revolverrel... (Folytatása következik) Amikor magam­hoz tértem, hörög­ve kérettem a pa­pot és a folyta­tást ... Megkap­tam: ... Guiseppe hir­telen megfordult, felemelt kezében egy browningot tartva... (FolytatA... Három injekció után minden erő­met összeszedve, olvastam a követ­kező részt: ... LÓ ... (Folytatása következik!).. 2 ... ft«.., (Folytatása következik) Mikor bekopog­tam a mennyor­szág kapuján. Szent Péter éppen ezt a regényt ol­vasta ... (Folytatása következik) (-bor) XX. — Lenyűgöző kép! — mond­ja Pajcsadze. — A bolygó te­le van fiatal, el nem pazarolt erővel. Ilyen hatalmas erejű viharok tomboltak a Földön, annak ifjú korában, sok millió évvel ezelőtt. Most már hi­szem, hogy a Venuson élőlé­nyek lesznek. Már rég levettük sisakun­kat, az atmoszféramotor arány­lag csendesen dolgozott, úgy­hogy nyugodtan beszélgethet­tünk. — Csak lesznek? — kérdez­tem. Tudatom mélyén még min­dig reménykedtem, hogy már most találunk életet, Arszén Georgijevics pedig a távoli jö­vőről beszélt. — Azt szeretné, ha már most volna itt élet? — kérdez­te. — Hajlandó vagyok vissza­lépni. Lehet, hogy az óceán vizeiben megjelentek az egy; szerű szervezetek. Sok millió év múlva az állatvilág külön­féle formái fejlődnek ki belő­lük. — Miért egyszerű szerveze­tek? — vitatkoztam. — Lehet, hogy már megjelentek bizo­nyos ihtioszauruszok vagy taron toszauruszok. — Keresse meg — mondta —, és kapja le őket lencséjé­vel! — Igyekszem majd, amint Szergej Aleszandrovics leszáll velünk. Közben Kámov többször is lejjebbszállt, aztán ismét a magasba csapott: meggyőző­dött, hogy még mindig nem kerültük él a viharfrontot, így telt el egy félóra. Végre ismét megpillantottuk a boly­gó felszínét. Alattunk megint csak az óceán terült eL A viharsáv, amelyet átre­pültünk, több mint ezer kilo­méter széles volt, s valószínű­leg óriási területet borított el. Kiderült, hogy a viharok meg­szokott és általános jelensé­gek a Venuson. A Nap-közel­ség erős vízpárolgást idézett elő, a pára felhőkbe gyülem- lett össze és iszonyatos erejű záporok formájában zúdult vissza az óceánba. De vajon véget ér-e valahol az alattunk elterülő óceán, vagy teljesen elborítja a boly­gó felszínét? — Szárazföldnek, vagy szi­getnek lennie kell — jegyezte meg Belopolszkij. — A boly­gón feltétlenül van növényvi­lág, mert a szabad oxigén je­lenlétét mással magyarázni le­hetetlen. Okvetlenül találko­zunk szárazfölddel. — Ha csak nem maradt mö­göttünk a viharsávban —szó­lalt meg Pajcsadze. Egyik óra követte a mási­kat, de az óceán még mindig ugyanaz volt. Az űrhajó hol egyik irányba, hói másikba repült, felfelé szállt, majd is­mét leereszkedett. Kámov ma­nőverezett, megpróbálta kike­rülni a számtalan záport, amelynek szörnyű erejét már megismertük. Mereven néztem az óceán tajtékos hullámait abban a re­ményben, hogy távcsövemmel felfedezem talán az élet legki­sebb jelét, de hasztalan. A víz is, a levegő is üres volt. A legerősebb lencsét szerel­tem gépemre és számtalan­szor lefényképeztem a Venus óceánját. Talán, az, ami elke­rülte az én szememet, felbuk­kan a felvételen. Mintegy ötezer kilométer volt már mögöttünk, amikor az űrhajó nyolcórai repülés után végre parti sáv fölött hú­zott el. A vizet erdő váltotta feL Olyan végtelen volt, mintáz óceán. Sűrű növényszonyeg te­rült él mindenfelé, egészen a látóhatárig. De nem zöld, mint a Földön, hanem vöröses na- rancsárga színű. Tyihov pulkovói csillagász tudományos jóslata ragyogó­an beigazolódott. 1945-ben azt a feltevést nyilvánította ki, hogy a forró éghajlat követ­keztében a Venus növényze­tének, ha van ilyen, vissza kell vernie a Nap narancssár­ga és vöröses sugarait, ame lyek a felesleges hőenergiatar­talékot hozzák neki. Ellenkező okból kifolyólag a Mars nö­vényzetének világoskék színű­nek kell lennie. Nagyon ha­mar meggyőződhetünk róla, igaz-e ez, vagy sem. Kámov még lejjebb eresz­kedett. Oriásfákat pillantottunk meg. Oly sűrűén nőttek, hogy az űrhajó másodpercenkénti kétszáz méteres sebessége mel­lett teljesen lehetetlen volt ki­venni, mi történik alattuk.. Filmfelvevőgépemet a maxi­mális sebességre állítottam be, s lencséjét függőlegesen lefelé irányítottam. Körülbe­lül száz felvételt készítettem a legrövidebb exponálással, amilyen csak a készülék zárja megengedett. Ennél többet nem tehettem. Kámov nem csökkenthétté a sebességet, mert belefúródtunk volna a „földbe”. — Kár, hogy. nem szállunk le a Venus felszínére — mond­tam. — Hová? — kérdezte rövi­den Kámov. Válóban, nincs hová leszáll- ni. A tömör erdőfalon egyet­len rés sem látszott. Őserdő volt, olyan, amilyen valószí­nűleg a kőkorszakban borítot­ta a Földet. Miféle fajták nőt­tek közülük? Hasonlítanak-e a földi fákra? Abba remény­kedtem, hogy felvételeim segí­tenek kideríteni ezt. A kilencedik óra végén egy hatalmas folyót pillantottunk meg. Sűrű erdővel borított partok között hömpölygött és nyilván abba az óceánba öm­lött, amely fölött nemrég el­repültünk. Kámov követte folyását, és kihasználva a két vihar közti lélegzetnyi szü­netet, alig száz méterre eresz­kedett le. Pajcsadze hoz­zám csatlako­zott és ketten fényképeztük a közeli partot. Ha bármiféle állatok vannak a bolygón, azoknak itt kell lenniük. A folyó mintegy két kilométer szé­les lehetett, s olykor valószí­nűleg viharok által kitépett fákat láttunk úszni rajta. A vízen jól látszott szár­nyas űrhajónk tükörképe a maga után hú­zott élénkvörös lángcsóvával együtt. Néha meg­pillantottunk egy-egy keskeny, mellékfolyót, amely az erdő­tömegből kanyargott elő. Fél­kilométer szélességű mellék­folyót csak egyszer láttunk. Állatok vagy madarak sem­miféle nyomát nem fedeztük feL (Folytatjvifi

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom