Népújság, 1961. szeptember (12. évfolyam, 206-231. szám)

1961-09-10 / 214. szám

1961. szeptember 10., vasárnap népújság o Egy termelőszövetkezet talpraáll EGY ÉV. Ha íel- | színesen nézzük: semmi; ha alaposab­ban: nagyon is sok egy ember életében ez a könnyen tova­tűnő tizenkét hónap. Semmi, mert nagyon sokszor úgy érez­zük, nem sokat mentünk előbbre, de ha minden erőnket összeszedjük, ennyi idő alatt gyökeres változást is tapasz­talhatunk. A tarnaőrsi Dózsa Tsz tagjai is így vannak. Nem ment a közös munka még az elmúlt nyáron sehogy sem. So­kan kivonták magukat a közös tevékenységből, amikor csak módjuk volt rá, mások hozzá sem kezdtek a munkához a ter­melőszövetkezetben, így aztán a gazdasági év végén mindent elmondhattak magukról a szö­vetkezetbe tömörült paraszt- emberek, csak azt nem, hogy: jól végeztünk. Ahány ember, annyi nézet, annyi törekvés uralkodott a növénytermesz­tőknél, állattenyésztőknél, csak közös nevezőre nem ju­tottak, és a zárszámadáskor végül 17 forintot osztottak egy munkaegységre. Nem valami nagy összeg, de „ébresztőnek” elegendő volt. Tarnaőrsön kezdtek magukhoz térni az emberek, s ha ki nem is mondták — mert az előző hónapok nagy nyakaskodásai után ezt sokan szégyellték volna —, további munkájuk azt bizonyította, rájöttek: ez így nem lesz jó. Az első félévi áruértékesí­tési tervet, annak rendje, módja szerint teljesítették már ebbrá az évben. Az aratás, cséplés után határidő előtt ti­zenhét vagon gabonát adtak át az államnak, az aprómagvak közül a szöszösbükkönyből 115 mázsa helyett kétszáz mázsán felül adtak el, rizsvetésük húszmázsás átlagtermést ígér, s olyan szép, hogy vetőmagnak minősítették. Az állattenyész­tést, a hizlalási szerződéseket tekintve a második félévre is biztosították idejében a nép­gazdaság húsellátásának javí­tására szánt alapanyagot. MINDEZEK, az egy évvel ez­előtti állapotokat tekintve, na­gyon szép eredmények, biztató jelei a szövetkezetben megin­dult egészséges folyamatnak. A tökéletes munkától azonban még messze van. Először is egy sor termény kevesebbet adott a tervezettnél. Gyengéb­ben sikerült az őszi árpa ter­mése, a mák, s kiesés mutat­kozik a borsónál, cukorrépánál is. Mindezek természetesen, nem lelkesítik túlságosan a termelőszövetkezet tagjait De az sem, hogy bár 450— 480 tag rendszeresen tevékeny­kedik ebben az évben a gazda­ságban, még mindig vannak olyanok, akik ugyan tagjai a tsz-nek, mégsem hajlandók rendesen dolgozni a közös ér­dekért hanem ahogy csak le­het, bontják a fegyelmet, el­odázzák a rájuk bízott felada­tok elvégzését. Ezeket az em­bereket most már senki sem nézi jó szemmel a gazdaság­ban, mert itt most nagy tétről, a szövetkezet talpraállásáról van szó. Az erő, a lehetőség, a több­ség becsületes munkája révén, megvan hozzá. Az első jó eredmények is hatnak, előre lendítik a további tevékenysé­get, serkentenek mindenkit, még ha nem is sikerült min­den úgy, ahogy szerették vol­na. De ami van, az elegendő ahhoz, hogy az egész közös gazdaság már arra készüljön: a jövő még jobb legyen. EGY GÉP megkezdte _______________ a gazda­ságban a cukorrépa felszedés sét, a tagoknak majd csak tisz­títani, szállítani kell. Ügy ter­vezik, hogy naponta három va­gonnal indítanak el a Hatvani Cukorgyár felé ebből a ter­ményből. Negyven embert ál­lítanak erre a munkára, s szeptember végére befejezik. Az ötszáz holdnyi kukoricánál ugyancsak gép, kombájn segít­ségét kérik a betakarításhoz. Első helyen végezne ilyen munkát gép a megyének ezen a részén, de jó szolgálatot tesz majd, mert így a felszabadult erőt a többi őszi munkára le­het állítani. A 65 holdnyi sző­lő szüretelése nem jelent kü­lönösebb erőpróbát, mert azt mindenki szereti, még a gye­rekek is jönnének segíteni, de ott van a többi, az őszi kalá­szosok vetése elsősorban. Erre a munkára most úgy készülnek Tarnaőrsön, mint talán még soha. A tsz egyik földterületén található erősen kötött fekete földet két SZ— 100-as traktor szántja, 40—50 centi mélyen. A Dózsa tagjai ugyanis úgy találták, hogy itt sekélyebb szántással nem bol­dogulnak, viszont, ha jó mé­lyen munkálják meg a földet, az kitűnő termést nevel a kö­vetkező esztendőben. A két hatalmas, erős gépre négyszáz­ötven hold szántás vár, de en­nek nagy részét már el is vé­gezték. A munkának ez azonban csak egyik része. A fekete föld megforgatásához hasonló jó talaj előkészítést összesen 1000 holdon kell elvégezni az őszi kalászosok alá. Ezt a területet műtrágyával és szerves trágyá­val is erősítik a vetések meg­kezdése előtt, de úgy, hogy minden őszi kalászos október 20-ig a földbe kerüljön. Egy 44 holdas táblán rövidesen meg is kezdik az őszi árpa vetését, s ezzel egyben kezdetét veszi folyamatossá válik a legna­gyobb őszi munka is. tesznek jóvá most a tarnaőrsiek a lelkiis­meretes talajmúveléssel. Azok hibáit, akik évek óta nem tö­rődtek a termőföldek rendes megmunkálásával, erősítésével, s ezzel hitet is tesznek a jövő­re nézve a közös gazdálkodás mellett. Weidinger László RÉGI HIBÁT Perdül a kerék, ki lúd ja, hogy áll meg 2500 ember a petőfibányai lottósorsoláson AKI CSAK TEHETTE, el­ment a nagy eseményre. Mire megkezdődött a petőfibányai stadionban a lottó 36. játékhe­tének sorsolása, az ülőhelyek mind megteltek. Több mint két és félezren várták, hogy ez esetben Fortuna istenasz- szony kinek kedvez. A jelen­levők ott szorongatják a ke­zükben a cédulákat, amit ko­rábban kaptak, hogy majd ezekből sorsolják ki az öt hú­zó számát. — Mielőtt megkezdődött volna a húzás, a petőfibányai kultúrcsoport és a fúvószene­kar szórakoztatta a közönsé­get, mert az emelvényen el­foglalta a helyét a bizottság és megkezdődött a húzók sor­solása. Az első Kiss Károly, a Petőfibányai Szolgáltató Vál­lalat szobafestője. Csak úgy rohant el munkából, festékes ruhában. Nagy Béláné, aki szintén a húzók között van, Apcról ke­rékpározott be, mert mint mondja: ilyen eseményt nem látott, örömmel mutatja a lottó-babát, amit ilyen alkal­makkor minden húzó jutalmul kap. Karczagí Lajos villanysze­relő és Eszberkorn László bá­nyász is átveszik a nekik járó lottó-babákat EZTJTÄN megkezdődik a lot­tószámok kihúzása. A bizott­ság és az öt húzó előzőleg el­lenőrzi a kilencven számot, va­jon megvan-e mind, majd dr. Fertő György, a Sportfogadási és Lottó Igazgatóság osztály- vezetője valamennyit belerak­ja a lottó-kerékbe. Az átlátszó egyformák és amikor az első húzó, Kiss Károly, belenyúl, nem is válogat, hiszen az elő­zőleg előre-hátra forgatott lot­tókerékben úgyis összekeve­redhettek. A kivett golyót szétnyitja és bemondja a szá­mot: 63. A tömgeből egy hang kiált feléje. — Jól van, Karcsikám, csak így tovább, ha nyerek fele­zünk. Sajnos, a többi szám kihúzása nem rajta múlik, le­het, hogy ő ki is húzta volna. A következő Nagy Béláné, 6 egy asszonynak kedvezett a kihúzott számmal. Aztán még három számot húznak és vég­eredményként együttesen a bizottság elnöke bemondja a mikrofonba. A 36. játékhét nyerőszámai a következők: 63, 24, 7, 70 és 18-as. Ott, a helyszínen kerestem, van-e valakinek hármasa, né­gyese, vagy esetleg ötöse, de sajnos, ilyen jelentkező nem volt. Csak késő délután a rá­dióból hallottam, hogy egy Csongrád megyei lottózó öt találatot ért el. Hiába, a sze­rencse nem mindenkinek ked­vez. Pedig a petőfibányaiak kitettek magukért, mert mikor bementünk, hogy érdeklőd jünk a takarékpénztárban, el­mondották, hogy a 35. játék héten 6756 szelvényt és a Pe tőfibányán húzott 36. játék­héten pedig 15 és félezer lottószelvényt adtak el. Volt olyan is, aki 150 szelvényt vá­sárolt. ÜGY LATSZIK, Fortuna is­tenasszonnyal jobb kapcsola­tot kell létesíteni és legfőképp olyan számokat kell megten- amelyeket ki is húznak. (kisbé) ni Ha csönget tisztába kell tenni A csecsemő emberemléke­zet óta bőgőssel jelzi, hogy jó volna, ha anyuka tisztába tenné. Tokióban most „gépesítet­ték” a bébiknek ezt az ős­megnyilvánulását: körülbe­lül 80 forintnak megfelelő összegért olyan pelenkát hoztak forgalomba, amely Monoton egyhangúsággal rá­ngott a malom. Alig észrevehe­tően remegtek a falak, a pad- ,ló, az egész épület, és ahol a \félhomályon áttört a napsugár, ;ott finom lisztfelhő úszott a le­vegőben. ; Táncos János, a Selypi Zső- >fia Malom főmolnára, háttal \állt felém. Lassan nyitottam ■ be, az ajtó kilincse még ke­kemben volt. Nem vehetett >észre — gondoltam. De megfor­dult és kicsit csodálkozó, kiHo­rnos égszínkék szempár vizsgál­hatott. Nézésében volt valami {különös. Egész lényén érdeklő­dés, de határtalan nyugalom (tükröződött. Arca sápadt, szín­né fehér. Nem, nem a liszttől. {Homlokának színe elüt a kék munkaruha fehérbe hajló szür- {késségétől. > A főmolnár észrevehette tű­nődésemet, mert pár közömbös >szó után kéretlenül is elmond­ja, hogy 45 éve dolgozik a szak- imában. Ma már nem zsákol, {nem végez nehéz fizikai mun- Ikát. Inkább felügyel és ellen- lőriz. De mindig itt kell lennie, >a félhomályban, a pornál is >jobban fojtó lisztfelhőben ... {igen, ettől gyulladt és piros a {szemhéja, ez teszi olyan külö­nössé a nézését. > — Az-utolsó évből is eltelt {már két hónap. De a hátralevő >id<5... ez lesz a legnehezebb. I Inkább magában tűnődött, Inem panaszkodott a főmolnár.. {Nincs is rá oka, mert kis szü- 5net után így folytatta a beszél­getést: > — Fiatal koromban dolgoz­óiam Szolnokon, Jászkíséren és (Bicskén. 1927 óta élek Selypen, \a Zsófia Malomban. Itt éltem \le az életemet. Sokáig bent is >laktam a telepen, a molnár- lakásban. Most a magaméban >lakom. Építkeztem, hogy öreg (koromban, ha nyugdíjba me­rőig tön csengetni kezd, mi­helyt nedvessé válik. A va­lóban korszakalkotónak mondható vívmány lényege egy pálinkába beépített miniatűr elem, amely ára­mot fejleszt, mihelyt az elektródák közötti terület a nedvesség folytán áramveze­tővé válik. Vasárnapi jegyzetek n „megbíráltak" védelmében Sok szó esik manapság nálunk a bírálat szabadságáról, s a bíráló védelméről. Nem azért, mert ez csak „szóban van meg, hanem éppen ellenkezőleg, mind erőteljesebb, bátrabb és őszintébb a bírálat szelleme üzemekben és hiva­talokban, intézményekben és szervezetekben, s ezt támo­gatni, ösztönözni, mint egész ügyünk egyik előrevivő erejét — kötelesség is. S most mégis, a bírálatnak ama bizonyos másik oldaláról szeretnék néhány szót ejteni, bármilyen furcsán is hangzik: a megbíráltak védelmében. Egyik üzemünk igazgatója panaszolta el, hogy a közel­múltban „megbírálták”, meglehetős élességgel, nagyhángon, és nem utolsósorban alaptalanul. Nemcsak tőle, mástól is hallottam már hasonló panaszt, amikor a bírálat szabadsá­gának örve, s a bírálókat védő törvény védökarjai alatt indokolatlanul, s nemegyszer durván rágalmaznak meg egyes vezetőket, néha csak egyszerűen fontoskodó ostobaság­ból, néha tudatos és tervszerű rosszindulatból. A vezetőnek el kell tűrnie — gondolják — az alulról jövő bírálatot, mert ha nem „tűri el” —, akkor a bírálat el­fojtásával vádolják meg rosszabbik esetben, a jobbik esetben némák maradnak azok, akikben amúgy sem erős a vitaszel­lem, a bírálatra való merészség — még akkor sem, ha törtéi netesen igazuk is van. Kényes és kellemetlen helyzet ez a „megbírált” vezető számára, nem könnyű megtalálnia a helyes álláspontot, ho­gyan reagáljon az effajta „bírálatra”. Nos, valamiféle recep­tet adni ehhez, majdnemhogy lehetetlen. Jó izés és méltá­nyosság, őszinte segíteni akarás és a közös ügy tisztelete — ez az alapja a valóban nyílt és őszinte légkör megteremtésé­nek, amelyben nem tud gyökeret verni a nagyszájúskodás, a bírálatnak feltüntetett intrika. A kommunistáknak, az egy­szerű dolgozóknak kell fellépniük, hogy valóban kialakuljon ez-a légkör, hogy az értelmetlen, s a bírálat szabadságával visszaélő, fecsegő intrika sehol sem kapjon hitelt és lehető­séget. Természetesen, van itt mit tenni a vezetőknek is: ha valóban rendre megszívlelik a kapott tanácsokat, a dolgozók véleményét, ha intézkednek benne, ha igyekszenek kijavítani az elkövetett hibákat — tekintélyük és igazságuk van akkor is — hitele is szavuknak/ — amikor a jogtalan és sértő, alaptalan „bírálatot” utasítják vissza. (gyurkó) Az egri járás általános iskolái szerződést kötnek a járás tsz-eivel Az iskola és az élet kapcso­latának szorosabbá tétele ér­dekében az egri járás általá­nos iskolái még e hónap fo­lyamán kétoldalú szerződést kötnek a járás termelőszövet­kezeteivel. A kétoldalú szerző­dés tartalmazza mindazokat a közhasználatú munkákat is, amelyeket az általános iskolai tanulók végeznek a termelő- szövetkezetben. Tartalmazza továbbá a nevelőtestületek ál­tal végzett munkát iSj mint például a kiállítások rendezé­sét, amely a tsz fejlődésének eredményeit mutatja be, mun­kaegységszámítási tanfolyam stb. A megkötött szerződések­ből pontosan kitűnik majd, hogy egy-egy iskola tanulói a tanév során hány munkaórát dolgoznak a tsz-ben. A termelőszövetkezet ugyan­csak szerződésileg vállal köte­A molnár Huszonnégy év a szakmában gyek, legyen hol kertészkedni. Meg a szolgálati lakás akkor már nem jár. Elszaladtak az évek, ott kell hagyni a malmot. A szolgálati lakás akkor már nem jár... Kicsit fanyar ize volt a szavak­nak. Táncos János nem a szol­gálati lakást sajnálja, hiszen a saját családi házában lakik már most is. Inkább az évek múlását, a szakmát sajnálja. — Pedig nem volt könnyű sorom. A harmincas években két-három hónapot dolgoztunk egy évben. Búza annyi volt, hogy belefulladhatott az or­szág. De mi kereskedelmi őr­lést végeztünk és a bolettás vi­lágban nem vették a lisztet. A csehszlovák határt is lezárták, egyik napról a másikra. Báró Sósbergemél, később a Hitel. banknál keveset, nagyon keve­set kerestünk. A báró, meg a Hitelbank az egykutya volt, hi­szen főrészvényese volt ő a banknak is. Későn, 1930-ban nősültem. Akkor segéd voltam, a daragépnél dolgoztam. De ez már régen volt. Férjhez adtam a lányomat, unokám van és egy mérnök fiam... — 1938-ban kezdett jobbra fordulni a sorunk. Sok volt a munka és jobban fizettek. De jött a háború, meg a németek. Ök vették át a malmot. Német parancsra, vezényszóra kellett dolgozni. Nehéz idők voltak. Amikor közeledett a front, fel akarták robbantani a malmot. Kértük, könyörögtünk, hogy ne tegyenek ilyet. Hiábavaló volt minden szép szó. Az egyik SS azt felelte, hogy jól van, nem robbantanak. Már kezdtem örülni, azt se nagyon bántam, hogy a szíjakat mind leszerel­ték és ötkilós csomagokban ha­zaküldözik. De majd megevett a méreg, amikor hallom, hogy a padlásfeljárónál azt beszélik, nem kell itt vacakolni a rob­bantással, megteszi azt egy hordó benzin is. De szerencsé­re, erre nem volt idejük. De­cember ötödikén hirtelen olyan nyomást kaptak Hatvan, meg Pásztó felől, hogy örült, aki a bőrét megmenthette. Hallottak már ilyet, egy villanymeghaj­tású, 13 vagonos malmot fel­robbantani! Táncos János, az ősz hajú, idős főmolnár, a gyalázatos szándék emlegetésére is felhá­borodik. Pedig nem az övé volt, a molnároknak egy rész­vényük sem volt benne. De év­tizedek során összenőttek ők: a malom, meg a molnár. Ismeri minden zegét-zugát, az első emelettől az ötödikig. Nemcsak a gépeket, a koptatót, a serle­ges hevedert, a szitaselymet, hanem a legkisebb csavart és alkatrészt is. Nemcsak alakra és nagyságra, hanetrn hangjá­ról is. — Amikor az ajtót nyitotta, lehet, meglepődött, hogy ebben a zajban a legkisebb neszt is meghallom. Ez a szakmához tartozik. Olyan fül kell ide, hogy az ember álmában is meghallja a legkisebb zörejt is és rögtön oda ugorjon, ahol hiba van. A fülem jó, de itt... a szívemmel baj van. Tudja, a hajdani sok zsákolás, cipeke- dés, meg a sok emelet. A hen­gerszéktől a zsákolásig, a dara­géptől a síkszitáig, naponta ki tudja hányszor? Sok lépcső, sok... lezettséget az iskola patroná- lása felett, és vállalja például a tanulók szállítását tanulmá­nyi kirándulásra, vagy h®- mokszáUítást végez az iskola játszóterére, stb. A termelő­szövetkezetek ugyanakkor le­hetőséget nyújtanak arra is, hogy az iskolák ^ec'-ui'kai képzését segítsék elő. Kísér­leti parcellákat biztosítanak, megismertetik a tanulókat a korszerű agrotechnikai mód­szerekkel,' és nem utolsósorban, kedvet ébresztenek arra, hogy az általános iskola elvégzése után a falusi gyermekek több­ségében a termelőszövetke­zetekben dolgozzanak. Ez az első eset a megyénk­ben, hogy valamelyik járá3 összes iskolája szerződést köt a helybeli termelőszövetkezet­tel. — Hárman vagyunk itt idő­sebbek: Rácz András, Cziráki István és én. Külön-külön is fél évszázadot töltöttünk el a malomban. Szép mesterség, de idő kell ahhoz, hogy az ember kitanulja. — Jöjjön, nézze meg a mal­munkat! így mondta: a malmunkat. És előzékenyen, kedvesen invi­tált. Mentünk, emeletről eme­letre. — Ez itt a második töret. A gép német gyártmány. Rajta a tábla: Seek, Dresden. Itt jön le a középdara. Ez EMÁG-gép. Rajta az írás: szerelve: 1940. június 4. A régi kis malmok­ban nem volt ám tömőgép, zsákvarró, se hűtés, se ventil­látor. Ezért krákogunk, köhö­günk és ezért járunk az orvos­hoz, garat- és légcsőpanaszok­kal, mi, öreg molnárok. Amíg a berendezést, a gépe­ket, az ő sajátos „birodalmát” mutogatta, fiatalosan mozgott, erő sugárzott belőle. Hirtelen megállt. Kicsit gömyedten és tétován. A hengerpad végére értünk, a padlón két nagy, sö­tét folt. — A régi malomkő helye. Ügy járt ez is, mint én: kiöre­gedett. — Az idős ember szavai mögött nem érződött szomorú­ság, csak egy pillanattal tovább nézte a kopott köveket. Jósá­gos. kék szeme szinte simogatta a kiszolgált öreg „szerszámot”. — Semmi sem tart örökké. Megkopik a kő is, meg az em­ber is. De amig szükség volt rájuk, megtelték a maguk kö­telességét. És úgy látom, eb­ben a malomban megőrzik a kövek emlékét is. A főmolnárt sem felejtik el egyhamar. Szótlanul jöttünk le a lép­csőn és búcsúzóul keményen kezet fogtunk. Dt, Fazekas László Mészáros Ferenc a Gyöngyösi Gép- és Motorjavító Ktsz gumijavító részlegénél dolgozik. Huszonnégy évvel ezelőtt kapott segédlevelet, s azóta ebben a szakmában dolgozik. Jó munkájáért első ízben sztahanovista oklevelet, később kiváló dolgozó oklevelet, s most, augusztus 20-án kiváló dolgozó jel­vénnyel tüntették ki. Szívesen foglalkozik az ipari tanulók­kal is, hogy jó szakember váljék belőlük,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom