Népújság, 1961. szeptember (12. évfolyam, 206-231. szám)
1961-09-09 / 213. szám
4 NÉPÜJSAG 1961. szeptember 9., szombat i n e Sajtóterjesztés A bányásznap tiszteletére a «ajtó terjesztése terén Apcon ismét szép eredményt értünk el. A Népújság előfizetőinek száma százra emelkedett, ami ilyen kis községben igen szép eredményt jelent. Különösen elismerésre méltó munkát végzett e téren a földművesszövetkezet egyik dolgozója, Csengeri Katalin, aki egyedül 50 előfizetőt gyűjtött. Ezzel egy időben községünkben „ahány család, annyi napilap”-mozgalmat indítottunk, amelyet teljes mértékben teljesítettünk, s igyekszünk ezt a szintet továbbra is tartani, illetőleg továbbfejleszteni. Kurucz Gyula — A MEGYE szőlős termelőszövetkezetei ez ideig 28 ezer mázsa szőlőre, 7180 mázsa otelló szőlőre, 19 768 hektoliter mustra, 28 ezer hektoliter borra és 8865 hektoliter otelló borra kötöttek szerződést a borforgalmi vállalattal. — A VASUTAS Szakszervezet Heves megyei Bizottsága szeptember 18-án háromhetes SZB-titkári iskolát indít Gyöngyösön. A cél az, hogy a közeljövőben sorrakerülő szakszervezeti választásokon megfelelően képzett és kellő mozgalmi múlttal rendelkező dolgozók közül tudjon a tagság választani. — NAGY ÜTEMBEN halad az egri Arany János utca, Rossztemplom és a Somogyi Béla utca közötti szakaszának lítépítési munkája. A munkálatokat előreláthatólag még ebben a hónapban befejezik. — A SELYP1 Cukorgyárban befejezték a karbantartási munkákat. Szeptember elsején megtörtént a műszaki próba is. A gyár várja az idei répatermést. Az átvevőhelyekre öt darab 10 tonnás hídmérleg érkezett. — TlZ HOLDRÓL takarították be a dohányt az elmúlt hetekben az erki Üj Barázda Tsz-ben. A dohány felfűzése hamarosan befejeződik. A „termést” az idén épített két szerfás dohány- pajtában helyezik majd el. — A KÉT pályafenntartási főnökséghez tartozó pályamesteri szakaszoknál 16 brigád, összesen 147 fő versenyez a szocialista brigád cím elnyeréséért. Négy brigád már korábban elnyerte a megtisztelő szocialista brigád címet. Köves Géza aranyérmet nyert HAMAR ELTERJEDT a híre annak, hogy most már nemcsak az apjának, de a fiának is van valamiféle érme. Hogy milyen? Azt még nem tudták biztosan a balatoniak, de látták a kisfiút a televízióban és büszkén emlegetik azóta is, hogy milyen szépen énekelt a gyerek. — Hogyan is született ez az aranyérem? — kérdezzük a mezítlábas kisfiút, aki most megy hetedik osztályba és annak ellenére, hogy Balatonban lakik, az egri I. számú Általános Iskola tanulója már két éve. — Négy osztályt itthon jártam, de valaki azt mondta anyukáméknak, hogy tehetségesen énekelek, meg zenélek, volt egy hegedűm és magamtól tanultam rajta játszani. Aztán egy darabig gondolkoztak azon, hogy jó lesz, vagy nem lesz jó, ha Egerbe kerülök iskolába, végül a családi döntés alapján mégiscsak fel- tarisznyáztak édesék és már V. osztályba Egerbe írattak be. — No, de az aranyérem? — kérdem, mert furcsának találom, hogy kisfiú létére ilyen hosszan vezeti be.' — Igen, ez az aranyérem, mert ha én nem kerülök Egerbe, akkor nem is igen van most aranyérmem. — Ki foglalkozott veled? — Egerben aztán azonnal beírattak a zeneiskolába, de nem énekelni, hanem hegedülni. ahol két év alatt négy évfolyamot tettem le. Tehetségesnek tartanak. Lehet, hogy ilyenek a tehetségesek? Mert én egyelőre lejobban szeretek játszani — teszi hozzá őszinte gyermeki modorban. — Az iskolai énekkarban jöttek rá a nevelőim, hogy jó hangom van. Az első záróvizsgán már szólót énekeltem. Moskov- szky Vincéné tanárnő foglalkozott velem, ő magyarázott meg mindent, ami szükséges a tiszta, szép énekléshez. Neki köszönhetem, hogy idáig eljutottam* — No, de az aranyérem? — most már valóban türelmetlen vagyok. — Ja? Az aranyérem? Az úgy volt, hogy az úttörőszervezet 15. évfordulójára rendezett kulturális versenyen én szóló énekemmel léptem fél előbb a városi, majd a megyei döntőn. Minden alkalommal első lettem, így bekerültem az országos döntőbe. MOST MÄR Ö ÜNJA a dolgot Látom, hogy szabadulni szeretne, menni, rázni a szilvafát a testvérével, kerékpározni, de semmiesetre sem itt ülni és beszélgetni ezen a ragyogó, szép napon. De azért hősiesen befejezi: — Szóval, az országos döntő. De itt majdnem elbuktam a saját hibámon kívül, mert beteg lettem, berekedtem, nem tudott velem a tanár néni se foglalkozni emiatt, de mire eljött a nagy nap, július 2-a, a nagyszínpadi budapesti szereplés, már majdnem normális lett a hőmérsékletem, így 37,6 fokos lázzal csak nekifogtam énekelni. Sikerült. Csillebércen nyolcadmagam- mal az országban, aranyérmet nyertünk. Alig akartam elhinni. Aztán énekeltem a rádióban, a magyar és a német televízióban és itthon is láttak hallottak, anyukám mondja hogy sokan megnéztek a tanácsházi TV-ben. , — Büszke vagy? — Mire? — olyan őszinte ártatlansággal tette fel a kérdést, hogy megnyugodtam. Nincs elkapatva. — Hát arra, hogy ennyit szerepeltél és aranyérmes vagy. — Nem, vagyis, hogy igen, mert azt is hozzámondták a nevemhez, hogy az egri L számú Általános Iskola tanulója. És azért, ha egy egész iskolának szerez az ember dicsőséget, az már mindjárt másként hangzik. De máskülönben? Ha jaj! Éneklés! Sokkal jobb galambászrá! Az ének az iskolához tartozik, csinálom, de szívesen galambozok itthon! Valóban, sok galamb röp-y köd az udvaron, most meg éppen két nyulat hozott valahonnan Géza, mert tenyészteni akarja. — Csak azt nem tudom, hogy ki gondozza majd azokat a nyulakat, ha Gézát bepakoljuk Egerbe? — mondja az édesanyja. — Jutka — találja meg a megoldást Géza, s máris száguld kifelé, még mielőtt egy újabb kérdéssel ülni kénysze- rítenénk. — Olyan ez a gyerek, akár a tűz! Egy perc nyugta sincs és folyton a játékon van az esze! — panaszkodik az édesanyja. — SEBAJ! SOKKAL jobb. mintha kora előtt megöregí- tené a siker. Hiszen egy igazi gyermek, így élvezi az életet, hogy itthon gyerek, az iskolában pedig tehetséges, kitűnő tanuló — mondom búcsúzóul és megnyugodva, mert egy pillanatig úgy képzeltem el ezt a kisfiút, mint egy hajdani „csodagyereket”, akit szinte mutogattak. Gézát nem mutogatják, és ő sem tart magáról semmi csodálatosat, de annak örül, hogy hegedülni is, énekelni is, meg festeni is tud. — Melyik mellett kötsz ki? — kérdem. — Tudom is még én! — szól vissza a galambok közül. _. majd elválik ... (A. É.) Egy hattyú, amelyik nem tud úszni Az olaszországi Garda-tó menti Sirmioneban látványosság számba megy a kastély előtti tó egyik hattyúja. A Mozik műsora EGRI VÖRÖS CSILLAG Matróz a rakétában EGRI BRÖDY Az élet titka EGRI KERTMOZI A holtak bolygója GYÖNGYÖSI PUSKIN Napfény a jégen GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Az osztravai gyors HATVANI VÖRÖS CSILLAG Ember a Holdon HATVANI KOSSUTH Góllövő zenész HEVES Próbaút PÉTERVÁSÁRA Álomrevü FÜZESABONY A kolostor titka műsora Hevesen este 7 órakor: Szeress belém Üjlőrincfalván este 8 órakor: Százházas lakodalom XVIII. Lángnyélvek visszfényei villantak meg az ablakok előtt. Mi, akik eddig a legkülönbözőbb helyeztekben voltunk, az elülső falra ereszkedtünk, amely most padlanokká változott. A jelentkező nehézkedési erő nyomban meghatároztatta velünk, hogy hol van fent és hol lent. Az űrhajó meghatározott irányba, lefelé fordultja Venus felé, amely most a lábunk alá került. Kellemes volt megint rendes súlyunkat érezni, de ahogy Kámov mondta, a mozdulatok nehézkesek voltak és a test is nagyon súlyosnak tűnt. A hetvennégy napos teljes súlytalanságot már megszoktuk és ennek most ittuk meg a levét. Átmentem a másik ablakhoz és fekve helyezkedtem el mellette. Pajcsadze és Belo- polszkij már több mint huszonnégy órája nem hagyta el az obszervatóriumot; elme- rülten dolgoztak a csillagvizsgáló műszerekkel. Ablakuk sokkal nagyobb volt, mint _ az enyém, s munkájukat félbe nem szakítva figyelhették a közeledő bolygót. Kámov a vezérlőpultnál tartózkodott. Hosszú órákat kellett eltöltenie azon a poszton. Szeme a periszkóp nézőkéjéhez tapadt, keze a fogantyúkon nyugodott Észrevétlenül lefényképeztem. A Venus, amelynek korongja közbn tízszer akkorára növekedett, mint a telihold, pontosan a lábunk alatt volt s az űrhajó másodpercenként huszonnyolc kilométeres iszonyatos sebességgel zuhant feléje negyvenezerhatszáz kilométeres magasságból. A fékező motorok lassan, de biztosan csökkentették sebességét Ha nem fékeznénk a sebességét, alig húsz perc alatt belezuhannánk a bolygó légkörébe és meteorként elégnénk, mert a Venus vonzereje csak növelné az űrhajó sebességét. Motorjaink hatalmas ereje, leküzdve a bolygó vonzerejét, egyenletesen csökkentette le a sebességet a másodpercenkénti tíz méterre. A lefelé ereszkedés negyvenhét percig tartott, s ez idő alatt én csupán azért távoztam el ablakomtól, hogy ellenőrizzem a közeledő bolygót fényképező automata filmfelvevő- gépeim munkáját, és filmet cseréljek. A négy fényképezőgép és a nagy mennyiségű negatív anyag a kezem ügyében volt. Mindezt jó előre odakészítet- tern* mert az obszervatórium és az űrhajó többi helyisége között közlekedni nagyon nehéz volt. Az ajtó most a „mennyezeten” volt s néhány órával ezelőtt könnyű alumínium-lépcsőt kapcsoltak hozzá. Ahhoz, hogy eljussak az űrhajó középső részében levő laboratóriumomba, egy háromemeletes ház magasságába kellene felkapaszkodnom. Ez hosszadalmas és kimerítő volna. Jó előre megtettünk minden intézkedést, hogy minél kevesebbet kelljen kijönni az obszervatóriumból, míg a Ven üst el nem hagyja az űrhajó s az élet nem zökken vissza ismét a már megszokottá vált „súlytalan fázisába”. A bolygó egyre közeledett felénk. Húsz perc alatt tizennégyezer kilométerre közelítettük meg a bolygót. A Venus csaknem az egész látóhatárt eltakarta. Ilyen közelről nem látszott annyira vakító fehérnek. Az egyes felhőtömegek közötti árnyékok élesen kirajzolódtak. Erős távcsövemmel figyelmesen kerestem valami rést ebben a go- molygó tömegben, de egyet se találtam. Ügy látszik, hogy a felhők vastagsága igen jelentős. „Csak nem igazolódnak be Kámov aggályai — gondoltam, — és a felhők egészen a bolygó felszínéig érnek? Milyen kár lesz, ha nem láthatunk majd semmit! Egyáltalán mit hattyú egy héttel ezelőtt került a sirmionei parkba és a parkőrök természetesen mindjárt „vízre bocsátották”. Kiderült azonban, hogy minden hattyúszokástól eltérően ez a madár nem tud úszni — utolsó pillanatban kellett kimenteni a vízből, nehogy belefulladjon! Kiderült, hogy a hattyúmama kicsinye születése után rövidesen meghalt, s az állatot egy tyúkanyó vette gondozásba. Az persze nem tudta megtanítani olyasmire, amit maga sem tudott. Mos'- elhatározták, hogy a hattyút mindaddig a tó közelében tartják, amíg a többi hattyútól „nem lesi el” az úszás tudományát. is láthatnánk? Belopolszkij azt mondta, hogy a tudósok feltevése szerint a Venuson csali óceánok és elmocsarasodott szárazföldi térségek vannak. Most derült ki, hogy szinte biztosan növényvilága is van. Lehet, hogy a felhőréteg alá jutva virágzó életű, lakott világot pillantunk meg, tágas városokat, megművelt földeket, az óceánom pedig hajókat. Vajon milyen kép tárul szemünk élé néhány perc múlva?” Nagyon izgatott voltam. Hasonló állapotban voltak úti társaim is. Sőt, a mindig nyugodt Kámov is a későbbiek folyamán bevallotta, hogy neki is hasonló gondolatok cikáztak agyában, mint nekem. Emberek felkészültek, hogy az emberiség történetében először hatoljanak be egy másik világ titkaiba. Igaz, jártak a Holdon, de már jóval előbb tudták, hogy ott nincs élet, hogy az egy halott világ. De itt minden rejtély. A Hold a Föld kicsi, jól áttanulmányozott kísérője, a Venus pedig egy nagy, titokzatos bolygó, csaknem akkora, mint a földünk. Újabb tizenöt perc telt el és a távolság, vagy talán helyesebb volna azt mondani, a magasság már csak körülbelül ötezer kilométer lehetett. Az űrhajó sebessége a másod- percenkénti hét és fél kilométerre zuhant és továbbra is szakadatlanul csökkent. Üjabb tíz perc múlva az űrhajó már olyan közel került a bolygóhoz, hogy tekintetemmel nem tudtam többé átfogni a felhőtakaró egész felszínét. CZUCZOR GERGELY 1961. SZEPTEMBER 9., SZOMBAT: ADAM 95 évvel ezelőtt, 1866. szeptember 9-én halt meg CZUCZOR GERGELY költő. Lelkes magyarsága a bécsi körök üldözését vonta magára: kitiltották Pestről, majd a Riadó című költeménye miatt Kufstein várába zárták. Müvei közül népdalai, a Falusi kislány Pesten című életképe, a hexameteres Botond, a Szondi című románc emelkedik ki. 60 évvel ezelőtt, 1901-ben e napon halt meg HENRI DE TOULOUSE- LAUTreC francia festő. A modern nagyvárosi élet alakjait, a kávéházak és mulatók keserű figuráit örökítette meg nagy jellemző erővel, a színes litográfia mestere, a plakátműfaj művészi úttörője volt. Szeptember 9-e a BOLGÁR NÉP NEMZETI ÜNNEPE: 1944-ben a fegyveres antifasiszta felkelés győzelmet aratott az országban és megdöntötte a fasiszta diktatúrát. Érdekes találmányok és felfedezések: 225 évvel ezelőtt, 1736-ban e napon halt meg, visszatérőben egyik expedíciójáról VASZILIJ PF.ONCSISCSEV orosz kutató. Beutazta az Északi Jeges-tenger partjait a Lénától a Jeniszej torkolatáig, felfedezte a Péter és a Szamuil (ma Komszomol igazság) szigetét. Jflea kdi cl szidnék íiaiacbiLCL Szerencsés úgy vágta be az iroda ajtaját, hogy a száját rú- zsozó titkárnő ijedtében elejtette a tükröt. S ez így megy reggeltől. Az „öreg” egész nap ingerült, kiabál olyanokért is, amire máskor egy szót sem vesztegetett. A titkárnő délutánig kétszer is sírva fakadt, bársonyos fülecskéjének szokatlan volt Szerencsés durva, nyers hangja. Lazac, a hivatal Benjáminja, felmondással fenyegetőzik, szipog és az orrát törli, mert kölyöknek szólította a főnök. Az egész hivatal reszket és totózik, vajon mi lehet a főnök baja. Kérdések és találgatások hangzanak el, s maradnak válasz nélkül: miért pipás a diri? Ki bőszítette fel az öreget? Totóztak, találgattak, de nem volt szerencséjük megtudni, mitől haragos a főnök. Nekem viszont szerencsém volt délután találkozni Szerencséssel és megtudni mindent. Szerencsésnek így, amikor látva, hogy „ki van borulva”, megkérdeztem: mi bántja a máskor oly jó kedélyű, sőt vidám embertársamat ? — Képzelje? A feleségem kedden érkezik haza Lengyel- országból, nekem pedig két nappal a tervezett előtt, tehát hétfőn kell elutaznom a Fekete-tenger partjára, mert előbbre hozták a turnust. Hát nem bosszantó? Nem bírnak kérem egy nyavalyás Fekete-tengeri — Konsztantyin Jevgenye- vics, állapítsa meg, milyen messze van tőlünk a felső felhőréteg. — Százhatvanöt kilométerre — felelte kis idő múlva Belo- polszkij üdülést pontosan és előre- tervezetten megszervezni. — Hát bizony, ez kellemetlen — válaszoltam megértőén. Két hétig a kedves felesége van távol, aztán ön lesz három hétig. Nem mondom, sőt állítom, persze, hogy jó lett volna legalább a félidőben egy napot együtt tölteni. — Eh, hová gondol kérem, nem ez idegesít engem! Nem vagyok én már gyerek! — Hanem? — kérdem bátortalanul az ötven éves, de még fiatalos külsejű partneremet. — Hanem! Hanem. Az, hogy most nem tudom, mit hoz a feleségem Lengyelországból. És ha én is azt hozok Romániából? Akkor? Akkor kár volt az egészért. Igen, azért nyaraltunk külön-külön más és más országban. Mit vásárolt ő, mit hozr- zak én? Hát nem borzasztó^ nem kétségbeejtő ez a tanácstalanság? Én, kérem... én, aki, akire annyi érték, ember van bízva, most határozatlan és bizonytalan vagyok.., Hogy nem szakad le az ég? Kezemet nyújtottam a szerencsétlen Szerencsésnek és szememből egy könnyet mor- zsolgatva, szívemben csordultig tele kárörömmel kívántam neki szerencsés utazást és jó pihenést. Papp János — A rádiófényszóró szerint a bolygó felszíne százhetvenhét kilométerre van hozzánk — mondta Kámov. — Tehát a felhőtakaró felső határa tizenkét-tizenhárom kilométeres magasságban van. Beköszöntött a döntő pillanat. Az űrhajó sebessége any- nyira lecsökkent, hogy a százhatvan kilométeres távolság, amelyet az előbb öt és fél másodperc alatt tettük meg, elegendő volt a manőverezéshez. Kámov lenyomott egy gombot. Ablakomból láttam, hogy az űrhajó testéből lassan előkúszott egy széles szárny. Hasonló szárny tűnt fel a másik oldalon is. Néhány pillanat és a bolygó felhőtakarója összezárult fölöttünk. Sűrű ködbe kerültünk. Világosan hallottam, hogy a motorok egy pil lanatra elhallgattak, aztán ismét működésbe léptek, de már sokkal halkabban dolgoztak A fékezés megszűnt, felváltotta a haladó mozgás. (Folytatják.) E pillanatban Kámov megtörte a csendet, amelyet a leszállás egész ideje alatt egyetlen egyszer sem szakított meg senki:
