Népújság, 1961. szeptember (12. évfolyam, 206-231. szám)
1961-09-29 / 230. szám
NÉPÚJSÁG 1961. szeptember 29., péntek 11 1 szil Hűség Szép hely az egri vár. Nappal érdekes, este romantikus. Nappal többen látogatják, este kevesebben. Volt idő, amikor este is sokan látogatták, de akkor még nyár volt... Most már hidegebbre fordult az idő, ősz van, és több hely akad a szívekkel és névkezdőbetűkkel telefarigcsált padokon ... minden este több ... Könyek szöknek a szemembe ennyi hűtlenség láttán. Hát szabad ezt csinálni a jó öreg várral? .., __És a következő este nagy el határozás fogant meg bennem. Vacogtunk Mancikával, amikor hősiesen, de egy kicsit határozatlan léptekkel fölmentünk a várba... (G) — A MEGYEI tanulmányi felügyelők és osztályvezetők Október 12-én ötnapos, tapasztalatcserével egybekötött országjárásra indulnak. — 732 HOLDRA szórtak ki műtrágyát az idei őszön a ka- rácsondi Aranykalász Tsz tagjai. A jobb talajelőkészítéssel, a tápanyag fokozatos visszapótlásával a nagyobb terméseredmények elérését segítik elő. — MA DÉLELŐTT kilenc órakor előkészítő megbeszélésen vesznek részt a megyei pedadgógus továbbképző konferencia-vezetők. A megbeszélést az egri Ady Endre Diákotthonban tartják meg. — A TABÁNI LEGENDA című színdarab felújítására készül a kápolnai KlSZ-szerve- zet színjátszó csoportja. A színdarabot az elmúlt télen nagy sikerrel mutatták be a környező falvakban. — 11 377 FOLYÓ-méter járda épült két esztendő alatt Egerben, ez 47 utca lakói számára könnyítette meg a közlekedést. — TÍZ FORINT munkaegység-előleget osztanak minden hónapban a boconádi Petőfi Termelőszövetkezetben. A munkaegység-előlegek fizetését januárban kezdték meg és még decemberben, a zárszámadás előtt is fizetnek. A pénzt részben az állatállomány jövedelméből biztosították. — A KÖZÖSSÉGNEVELÉSSEL kapcsolatban október elején megalakítja az egri Városi Tanács művelődés- ügyi osztálya az iskolaigazgatók munkaközösségét. Hatvan évvel ezelőtt jelent meg Gárdonyi Gésa Egri csillagok című munkája Hat évtizeddel ezelőtt, 1901- ben jelent meg könyvalakban Gárdonyi Géza Egri csillagok című halhatatlan 'műve, miután a Pesti Hírlap 1899 karácsonyától azt már folytatólagosan közölte. Ez az Egervár ostromáról szóló költői munka — bár jelentős irodalmi eseménynek számított hatvan évvel ezelőtt is —, nem érte el azt a könyvsikert, amelyet méltán kiérdemelt. Az akkori ország csak egy egészen vékony rétege, a diákság és a literátusok körében váltott ki a könyv megjelenése nagyobb érdeklődést és annál a kialakulóban levő, olvasó polgári rétegnél, akik Jókai mesélő-elbeszélő művészetét megszeretve, szinte „vállalkoztak” más iró megismerésére is. Csak későbben, a múló évtizedek során a tanuló ifjúság nagy érdeklődése folytán soksok kiadást megért Egri csillagok hősiességre és hazaszeretetre tanító sorai jutottak el arra a magaslatra, amely a háború előtti Magyarországon csak igen kevés könyv és még kevesebb iró számára adatott meg. Arra a piedesztálra azonban, amelyre az Egri csillagok 1901, megjelenése óta igényt tarthatott, csak a háború utáni évek másfél évtizede juttatta el Gárdonyi Géza múlti dicsőségünket éneklő nagy művét. És ez nemcsak azért történt, mert ezalatt a másfél évtized alatt lehetővé vált a szé: les néprétegek számára is a rendszeres olvasás és tíz- és százezrek kapcsolódtak be városon és a legkisebb faluban is fellelhető könyvtárakban rendelkezésre álló könyvek olvasó táborába. Nem. És nem is \ azért, mert a közelmúlt másfél évtizede alatt tízszer annyi példány jelent meg az Egri csillagok-ból, mint a megelőző négy és fél évtized összes kiadása volt. Gárdonyi Géza Egri csillagok című művét éppen a hősies helytállásra való nevelés hatásáért és a mű minden sorában szilárdan jelentkező realizmusáért tanítják iskoláinkban. Gárdonyi valamennyi munkájában, így Az a hatalmas harmadik, Isten rabjai, Az én falum, Annuska, című munkáiban is a realizmusra való törekvés a legjellemzőbb. Gárdonyit nem ok nélkül támadja a korabeli sajtó, amiért az Isten rabjai-ban az egyszerű Jancsi frátert szeretteti bele a királylányba. Gárdonyi realizmusa nemcsak abban jut kifejezésre, hogy művének alakjait eleven, élő emberekről mintázza, mint például az Egri csillagokban is teszi. így Gergely vitéz alakja nem más, mint Horváth Béla, az író egyik barátja, volt városi tanácsos. Dobó István személye Gárdonyi Géza édesapjáról, az osztrákokat halálosan gyűlölő Ziegler Sándorról mintázódott. András bírót Egér város akkori polgármestere, Jankovics Dezső testesíti meg. Baloghné Gárdonyi Géza édesanyja és így tovább: Mekcsey, Pethő és mások is az író által jól ismert személyek. Gárdonyi Géza realizmusa az Egri csillagokban ott jut főként kifejezésre, amikor Bornemissza Gergelyt, a pécsi kovács egyszerű fiát teszi az író Egervár védelmének hősévé. Ezt a beállítást a polgári irodalomtörténészek úgy igyekeztek magyarázni, mintha Dobó István ebben a szituációban csak másodrendű szerepet kapna, mintha csak Bornemisszával ketten tennének ki egy igazi hőst. így tehát nem Dobó, hanem a nagyobb hőstetteket végrehajtó Bornemissza lenne csak Eger vára védelmének igazi hőse. Az újabb irodalomtörténet azonban bebizonyította, hogy Dobó vezéri szerepe, hősiessége semmivel sem kisebbedik Bornemissza vitézsége mellett. Dobó kezében az irányítás szálai futnak össze, a vár védelmében a szervezésnek ő a központja, az irányítója, hősiessége tehát nem szenved csorbát Bornemisszának, az egyszerű kovács fiának cselekvő, végrehajtó hősiessége mellett. A háború utáni években az Egri csillagok több idegen nyelvű kiadást ért meg. Az Egervár ihlető hatása alatt íródott Gárdonyi Géza első nagyszabású történelmi regénye kiadásának hatvanadik évfordulóján ildomos erről megemlékezni. Okos Miklós ENRICO FERMI Kaviár — az elsőszámú csemege A szemes kaviár és a préselt kaviár egyedüli szállítója a Szovjetunió. Ezt az értékes cikket világszerte elsőszámú csemegének tartják. Története évszázadokra nyúlik vissza. ,o%i ......... EG RI VÖRÖS CSILLAG Rocco és fivérei EGRI BRODY Kiábrándulás EGRI KERTMOZI Tisztes úriház GYÖNGYÖSI PUSKIN Puskák-és galambok..............GY ÖNGYÖSI SZABADSÁG Fehér éjszakák HATVANI VÖRÖS CSILLAG Pedro kapitány vidám hadjárata HATVANI KOSSUTH Veszélyes út HEVES Háború és béke (I.—II. rész) PÉTERVASARA. Szeretlek, élet FÜZESABONY Félbeszakadt dal műsora Hatvanban este 8 órakor: MONTMARTREI IBOLYA Bükkszéken este 7 órakor; TARTUFFE Annak idején a fekete orosz kaviár miatt Velence és Gé- nua háborút viselt egymással, a toscanai fejedelmek pedig külön követeket küldtek kaviárért Moszkvába. A szovjet halkonzervgyárakból kikerült szemcsés és préselt kaviár a brüsszeli világ- kiállításon nagydíjat nyert. A közeljövőben a Szovjetunió az eddiginél jóval nagyobb mennyiségben termeli majd ezt az igen kedvelt csemegét. A tudósok kidolgozták a tokfélék mesterséges tenyésztésének módszereit is, s a Volga alsó folyásán már épülnek a nagy haltenyésztő üzemek, amelyek évente milliószámra ontják majd a halivadékot. Ennek eredményeként a Kas- pi-tengerben megsokszorozódik a tokfélék mennyisége és ikrájuk, a fekete kaviár, sokkal nagyobb mennyiségben kerülhet a világpiacra. 196L SZEPTEMBER 29., PÉNTEK: NÉPHADSEREG NAPJA 60 évvel ezelőtt, 1901-ben született ENRICO FERMI olasz fizikus. 1938-ban az USA-ba emigrált. Az atomfizikában ő használta fel először a neutronokat az atommag átalakítására, majd az uránium hasadása révén új elemek keletkezését figyelte meg, ezért 1938-ban a fizikai Nóbel-díjjal jutalmazták. A magyar Szilárd Leóval együtt 1942-ben ő építette az első atommáglyát (atomreaktort). Szeptember 29-e a MAGYAR NÉPHADSEREG NAPJA, emlékezésül 1848-ban e napon Pákozd és Sukoró-hegy között lezajlott csatára, amelyben Móga János fő- parancsnok 15 ezer honvédje Jellasics horvát bán 28 ezer főnyi seregét győzte le. A 13 óráig tartó csata a nép és a hadsereg egységének ragyogó példája volt. Jellasics tamadása a magyar gyalogság és tüzérség nagyszerű együttműködése folytán összeomlott, a bán fegyverszünetet kért és Mór irányába visszavonulva, plhaovta a v 450 évvel ezelőtt, ’ 1511-ben született MIGUEL SERVETO spanyol orvos és teológus, ö fedezte fel a tüdővérkör létezését. Teológiai tanaiban a szentháromság tanát támadta, ezért Calvin javaslatára mint eretneket Genf ben máglyán elégették. 250 évvel ezelőtt, 1711-ben DANILA ANCIFEROV és IVÁN KÖZI REVS ZKIJ orosz kutatók jutottak el először ezen a napon csónakkal az Észak-Kurili-szigetekre. Kulturális gondok Szűcsiből Szűcsi sok mindent eszébe juttat az embernek. Aki ismeri a bányászéletet, annak eszébe jut a X-es akna, aki a kórusokat hallgatja szívesen, az felsóhajt: hol van a szűcsi híres bányászkórus? Aki a színházat szereti, annak viszont eszébe jut erről a községről az, hogy milyen szívesen fogadják itt az emberek, a község lakói a hivatásos művészeket. Éppen ezért, mert mindez eszünkbe jutott, látogattunk el Szűcsibe, hogy az illetékesektől tudjuk meg, az idén mi juthat eszünkbe, ha Szűcsit emlegetik? — Komoly terveink megvalósításában óriási akadály állja utunkat — jegyzi meg mindjárt az elején Tólmácsi János, a művelődési ház igazgatója. — Ez a mi kultúrhá- zunk amolyan nagyon szükségmegoldás, ha lehet így mondani. Nem is bánnánk, ha nem lenne rá pénz, de pénz van, íjnégsem lehet sem emeletet húzatni, sem bővíteni, sem csinosítani. A kultúrház községi tulajdon, igényt tart tulajdonjogára a megyei tanács művelődés- ügyi osztálya, de a szénbányászati tröszt nekünk emeletet húzatna az épületre, olyanra „pofozná”, hogy minden beleférne, amit tervezünk. De csak akkor, ha az épület tulajdonjogát megkapja. Ezen már volt néhányszor vita, s mi nehezen értjük meg, hogy miért nem kaphatja meg a tröszt, mikor a kultúrház még emeletesen sem menne el a községből, és a szűcsieknek igen sokat jelentene, ha nem ebben a kis jelentéktelen, kívül még valahogy mutató, belül annál rozogább kul- túrotthonban művelődhetnének és szórakozhatnának. Az igényekre utal az énekkar tervezgetése is. Uracs István szeretné ezen a télen már valóban újraszervezni a régi gárdát, a régi dicsőséget kicsit újjal megtoldani. Terve? — A felnőtt kórus mellett leánykar, amolyan könnyed, finom hangzású madrigálkórus létrehozása, mert az az igazi művészet! Komoly szereplést tervezek, de — szíves engedelmével — ezt nem árulom el, hogy hol és mit, remélem, majd annak idején hallatunk: magunkról! Nagyon titkolóznak a szűcsiek, ha jól sejtem,' ebből lesz valami! Ehhez a sejtéshez hozzájárul még az is, hogy a tanácsnál is, no meg a faluban, a fiatalok között is ez a vélemény: ezen a télen ismét picgmutatjuk! Várjuk hát a bizonyítást, várjuk a tervek végrehajtását. (ódám) XXXV. ■ — Maradjon a helyén — tette hozzá, miközben oxigén- álarcát húzta a fejére. — En •kiszállok. Ki keli derítenem ezt a dolgot. í — Legyen óvatos, Szergej Alekszandrovics! — Pajcsadze is felvette álarcát. — A „farkasok” műve. Még nem találkoztunk velük. Kámov kihúzta pisztolyát a táskából és az övébe dugta. Pajcsadze kezébe vette a puskát, felhúzta, aztán leeresztette a terepjáró valamennyi ablaküvegét. ' — Semmilyen körülmények ’között ne hagyja el a terepjárót! — mondta Kámov, aztán kinyitotta az ajtót és kilépett. : Aniint a sötét folthoz ért, lehajolt és figyelmesen megvizsgálta a térd alatt leszakított emberi lábat. Semmiféle más testrészt nem látott. „Minek kellett ez az óra? — gondolta. — És hogy került ide? Minek kellett a magnéziumlámpa? Egy vagy több ember pusztult itt el? Honnan tudjam?” Zár kattant. Kámov gyorsan kiegyenesedett. Kinyílt az űrhajó ajtaja. Kámov gépiesen megjegyezte magának, hogy az ajtó sarokvason jár, nem tolódik, mint az övék. „Kényelmetlen!” — Villant át agyán. Sötétkék színű kezeslábast viselő férfi jelent meg a küszöbön. Az oxigénálarc elrejtette az amerikai arcát. Kis ideig állt az ajtóban, mintha gondolkodna, aztán leugrott és Kámovhoz indult. Támolyogva járt. — Üdvözlöm! Maguk orosz űrhajósok? — Hangja tompán hallatszott a zárt álarc alól. — Igen — felelte Kámov. — Ki maga? Bison összerezzent a nem várt hangos választól: Kámov angolul beszélt. — Az amerikai űrhajó utasa vagyok. — Gondoltuk mindjárt, amikor megpillantottuk űrhajójukat. Termetéről ítélve maga nem Charles Hapgood, pedig az én feltevésem szerint ez az űrhajó az ő irányításával repült ide. Ö hol van? — Ez minden, ami megmaradt belőle. — Bison a leszakított lábra mutatott. — Ma éjszaka egy ismeretlen vadállat támadt ránk. Széttépte Charles I-Iapgoodot. Jómagam alig tudtam megmenekülni. Kilőttem minden töltényemet, de társamat nem tudtam megmenteni. — Hogy nézett ki a vadállat? — kérdezte Kámov. — Ezüstszínű, vastag bundájú sárkány. Csak a fellobbanó magnéziumfénynél láthattam és nem tudtam jobban kivenni. — Akkor nem e*oda, hogy rápazarolta minden töltényét s mégsem tudta eltalálni — mondta Kámov. — Hiszen vaksötétben lövöldözött. Bison elvörösödött, de Ká- mov nem látta. — Ki van még magával? — kérdezte. — Senki. Ketten voltunk. • — Hogy hívják? — Ralph Bison vagyok, a New York Times tudósítója. — Szóval expedíciójuknak nem volt semmiféle tudományos célja? — Hapgood végezte a megfigyeléseket. — Persze, ő nagy tudós volt. Kár érte, hogy meghalt. — Hirtelen egy gondolat villant át Kámov agyán és az amerikai szeme közé nézett: — Azt mondta, hogy a vadállat ma éjszaka támadta meg magukat. Mikor érkeztek? — Tegnap késő este. Hát maguk? — Miért szálltak ki éjszaka az űrhajóból? Az ismeretien veszélyeket rejtegető sötétségben? Miért nem várták meg a hajnalt, mint mi? En tudom, miért cselekedtek így. Ez az óra és ez a lámpa minden szónál ékesebben beszél. Engedje meg, mister Bison, de maga és Hapgood gyerekesen gondolkodtak. Kámov nagyon izgatott volt. Sajnálta, hogy Hapgood ilyen meggondolatlanul pusztult eL — Mi huszonnégy órával hamarabb érkeztünk meg a Marsra, mint maguk — folytatta, miután látta, hogy Bison nem válaszol. — De csak tegnap reggel szálltunk ki az űrhajóból. És semmiféle órát nem fényképeztünk le. Nincs szükségünk értelmetlen rekordokra. — Mi akartunk az elsők lenni — mondta Bison. — Féltünk, hogy maga, mister Kámov megelőz bennünket. — Honnan ismer engem? — Ki ne ismerné a „Hold Kolombusát!” Maga és mister Pajcsadze eléggé híresek ahhoz, hogy felismerje magukat az ember, különösen itt a Marson. — Mit akar kezdeni Hapgood halála után? — kérdezte Kámov. — Tudja az űrhajót vezetni? — Nem tudom — felelte egyszerűen Bison. — öngyilkos akartam lenni és meg is tettem volna, ha maguk nem tűnnek fed. Kámov sajnálni kezdte ezt az embert. — Bocsásson meg — mondta —, ha kissé éles hangot használtam. Fáj, hogy Charles Hapgood hiábavalóan pusztult el s ez felkavarta lelkiállapotomat. Egyáltalán nincs szükség arra, hogy öngyilkos legyen. Visszajön velünk a Földre. Kámov visszament a terepjáróhoz és elmondta Pajcsad- zénak, mit beszélt az imént Bisonnal. — Mind a ketten drágán megfizették könnyelműségüket — mondta. — Ez az újságíró még fiatalember, de már ősz. Valószínűleg ez alatt az egyetlen éjszaka alatt fehéredéit meg a haja. Míg Kámov Pajcsadzéval beszélgetett, Bison szaporán meg- hányta-vetette magában a helyzetét. Az elsőség babérkoszorúi elúsztak: az oroszok megelőzték őket. A vereség teljes volt. Nemcsak, hogy nem elsőnek értek a Marsra, hanem neki, Bisonnak úgy kell visszatérnie a Földre, mint egy kölyökkutyának, amelyet az orosz űrhajósok a nyakánál, fogva mentettek ki a tócsából. Mi vár rá? Gúny. Kinevetik a póruljárt űrhajóst. Bison mindenkinél jobban tudta, milyen könyörtelen az amerikai sajtó. „Lám, ha fordítva lenne — gondolta. — Ha az amerikai űrhajó térne vissza a Földre, az orosz meg elpusztulna. Milliomos lennék.” összerezzent az agyán keresztül villanó gondolattól... Kámov itt van. Tudja vezetni az űrhajót. El kell rabolni... Kényszeríteni, hogy a Földre repüljöni Az orosz űrhajó Kámov és Pajcsadze nélkül elpusztul. Ki hiszi el, hogy a dolog nem úgy történt, ahogy ő, Bison, az orosz tudós megmentője elmeséli. De ha még a Szovjetunióban Ká- movnak hisznek is, nem számít, Amerikában őt, Bison t fogják dicsőíteni. Gazdagsága pedig alaposan biztosítva lesz. Bison agya, amelyet a tegnap éjjeli borzalmas esemény megrázott, nehezen működött. Nem adott világos választ ötletére. Nyilván csak egy út maradt a számára: elfogadni Kámov ajánlatát. Ez pedig szégyent hoz a fejére és mindent elveszít. Meg kell próbálni. Kámov megint odajött hozzá. (Folyta tyttki
