Népújság, 1961. szeptember (12. évfolyam, 206-231. szám)
1961-09-28 / 229. szám
2 NÉPÚJSÁG 1861, szeptember 28.. es«**"**!* Békénk hős védői zeptember huszonkílencedikén ünnepeljük a néphadsereg napját. Ilyenkor dolgozó népünk különös szeretettel veszi körül hős honvédeinket, akik alkotó munkánk, békénk jelett őrködnek. Az úttörőcsapatok is felkeresik ilyenkor a laktanyákat, vagy egyéb helyeket, ahol honvéd elvtársak dolgoznak, hogy a szeretet melegével és egy-két szál virággal köszöntsék őket. Szerény ugyan ez a kis ajándék, hiszen annak az érzésnek kifejezésére, amit irántuk érzünk, nehéz lenne megfelelő eszközt találni. Ha nem lenne olyan hős szívű honvédségünk, mint példaképeik: a negyvennyolcas vörössipkások, a tanácsköztársaság proletárharcosai és a szovjet katonák, már régen ránk törtek volna ellenségeink: az elűzött gyárosok, nagybirtokosok és külföldi barátaik, hogy a felszabadulás valamennyi vívmányát visszavegyék dolgozó népünk kezéből. Ahogy erre törekedtek ellenségeink negyvennyolcban, és tizenkilencben is. Hős honvédeink azonban bátran állnak őrhelyeiken. Éjjel-nappal őrzik határainkat, nyugodt munkánkat, pihenésünket biztosítják, nemegyszer saját életük kockáztatásával. Hány és hány ellenséges szándékú ember próbálta már megközelíteni határainkat, nem rettenve vissza attól sem, hogy tűzharcba bocsátkozzék határőreinkkel. Akik pedig nem a határőrizettel vannak megbízva, a kiképzés mellett részt vesznek hazánk építésében, mindennapi életünkben. Nemegyszer olvashatunk az újságokban arról, hogy egy tűzvész, árvíz, vagy egyéb elemi csapás kártételét honvédeink segítségével sikerült megakadályozni. Olvashatunk arról is, hogy vízbefúlókat mentettek ki honvédeink saját életük kockáztatásával. a, a néphadsereg napján, újra elmegyünk mi, útörök is, hogy szeretetünk jelével köszöntsük hős honvédeinket. Tőlük tanulunk bátor helytállást mindennapi munkánkban, az iskolai és úttörő feladataink végrehajtásában. A fiú pajtások szeretettel foglalkoznak azzal a gondolattal, hogy valamikor ők is büszkén feszítenek a szép egyenruhában és már most olyan lelkesen vesznek részt azokban a munkákban, amelyek arra készítik elő őket, mintha már is féllábbal odatartoznának. Ne feledkezzünk meg arról, hogy a mai katonák legnagyobb része hozzánk hasonlóan úttörő volt. Az úttörőélet megedzette testüket, erősítette elhatározásukat a haza védelmére és megszilárdította őket a szocialista haza sze- retetében. Tehát mi is úgy válhatunk méltó utódaikká, ha ezeket az erényeket igyekszünk magunkban kifejleszteni. Hazaszeretetünket nem lehet szavakban bizonyítani, tettekre van szükség. Tőlünk még nem követel olyan áldozatokat a haza, mint a honvédektől, nyugodt körülmények között, családi otthonunkban és az iskolában végezhetjük a munkánkat. A mi munkánk elvégzéséhez is szükségesek azok az erények, amik a fiatalembereket jó honvédekké teszik, kitartó munka nélkül mi sem oldhatjuk meg feladatainkat. őst, amikor szeretettel köszöntjük honvédeinket, igyekezzünk méltókká is lenni hozzájuk. Minden virágnál, minden szónál többet mond a hétköznapi munkák elvégzése, ami azt jelzi, hogy érdemes értünk fáradozni, méltó utódok válnak belőlünk. A dicsekvő Ju/ióflücmfe/ idf( rr Orsvezetőképző-tábor Felsőtárkány ban Egy vadász hazatért kalandozásaiból. Nagy hangon mesélte el izgalmas kalandjait: — Képzeljétek, mennyi csodálatos dolog van a világon! Egy alkalommal például egy feneketlen mélységű szakadék szélén sétáltam. amikor megpillantottam egy -félelmetes ragadozó madarat hatalmas, görbe karmokkal. Ó — gondoltam ezekkel a karmokkal könnyen vészt hozhat a fejemre ez a dög. Fogtam hát magam, villámgyorsan odasurrantam és levágtam a karmokat. Mit szóltok ehhez, milyen bátor vagyok? Mindenki csak hallgatott és ál- mélkodott a hős rettenthetetlen bátorságán. Végül egy paraszt mégiscsak megszólalt: — Te mégiscsak tapasztalatlan vagy, vadász. Szükségtelen volt neked a karmokat levágni, először a fején kellett volna kezdeni. — Igazságtalan vagy hozzám - morogta a vadász. — Hát tehetek én arról, hogy valaki már levágta a fejét? Most, amikor már javában folyik az iskolai munka, szeretettel gondolunk vissza azokra a szép napokra, amiket Felső- tárkányban, az őrsvezetőképző- táborban töltöttünk. Még fülünkbe csengenek a tábor emlékezetes hangjai: az ébresztő, a takaródé kürtjele, az önfeledt játék vidám zsivaja, a sok tréfa-móka harsány jókedve. Komoly munka: a jövő évi feladatokra való felkészülés adta a foglalkozások gerincét. Megismerkedtünk ezernyi hasznos dologgal, amikkel az új tanévben változatosabbá, színesebbé tehetjük őrseink foglalkozásait. De ezt a komoly munkát sok vidám élmény tarkította. Kirándulások, csillagtúra, riadó, akadályverseny, tábortűz és ki győzné még felsorolni valamennyi érdekes foglalkozást! A legizgalmasabb élmény az éjjeli Őrség volt, amit — ha gyávább pajtások láttak el, bizony sok nevetésre adtak alkalmat. A táborban tanultakat ma már őrseink munkájában hasznosítjuk. Szeretnénk, ha nekünk is olyan élményekben gazdag úttörőéletet sikerülne biztosítani pajtásaink számára, amilyenről a tábor vezetősége gondoskodott. Jó munkánkkal igyekszünk meghálálni nekik ezt a gondoskodást, őrsünk tagjainak pedig változatos foglalkozások tartásával mutatjuk meg az úttörők vidám életét. Vendrei Éva és Tóth Ágnes, Eger, 813. sz. Bornemissza G. ú. cs. A budapesti bélyeg-világkiállítás Sok úttörőpajtás hódol a bélyeggyűjtés szép és hasznos szenvedélyének. Ezek a kicsiny, de nagy értékű papírdarabkák a felnőttek körében egész komoly szerepet kaptak, ma már szinte nincs ország a világon, ahol ne lennének tömegesen bélyeggyűjtők. A bélyeg-világkongresszus két évvel ezelőtt Hamburgban határozta el, hogy Budapesten rendezik meg a világkiállítást. A kiállított bélyegek értéke ötmillió forint. Külföldről ötszáz, hazánkból kétszázötven egyéni kiállító vesz részt, ezen kívül a Szépművészeti Múzeumban harminc állam postájának anyaga foglal helyet. Ez a világviszonylatban is nagy jelentőségű esemény a magyar postát is különleges teendőkkel látta el. Külön bélyeget adott ki négy címletben, arany és ezüst alapnyomással. Érdekes és tanulságos ez a kiállítás, aki csak teheti, tekintse meg. Akik már hódolói a bélyeggyűjtésnek, sok szépet látnak, hasznosat tanulnak, akik pedig nem értik, mi akarni szenvedéllyé teszi e gyűjtést, itt megérti, — és talán maga is a „megszállottak” közé kerül. A 4629. sz. Dobó Katica u. cs. (Heves) tagjai virágcsokorral köszöntik a honvéd «Ívtársakat a néphadsereg napja alkalmábát Gromiko felszólalása az ENSZ-közgyűlés keddi ülésén (Folytatás az 1. oldalról) régiben lezajlott véleményeseréjére, amely bizonyos pozitív eredményeket hozott. Nem kis nehézségek merültek fel és különböznek az álláspontok a leszerelés sok fontos kérdésében — mondotta Gromiko —, mégis sikerült kidolgozni a leszerelés kérdésében tartandó tárgyalások elveiről szóló közös nyilatkozatot. A Szovjetunióban kedvezően fogadták a szovjet—amerikai leszerelési tárgyalásoknak ezt az eredményét. Nem kételkedünk benne, hogy ezt más országokban szintén megelégedéssel fogadták. A szovjet külügyminiszter ugyanakkor figyelmeztetett: túlzott derűlátás volna azt gondolni, hogy most már sima. „zöld út” nyílt meg a leszerelési tárgyalások előtt. A szovjet kormány — mondotta Gromiko — nem hallgathatia el, hogy a tárgyalásokon nem sikerült legyűrni az alapvető ellentétet. Nevezetesen azt, hogy a leszerelésről és az általános és teljes leszerelés ellenőrzéséről. vagy a fegyverzet fölötti ellenőrzésről kell-e beszélni. A. A. Gromiko emlékeztetett rá, hogy a szovjet kormány az ENSZ alapokmányának megfelelően, az általános és teljes leszerelés körülményei között kész hozzájárulni a nemzetközi fegyveres erők megteremtéséhez. Hangsúlyozza azonban, hogy ezeket az erőket valóban nemzetközi irányítás alá kell helyezni, vagyis, a három fő államcsoport egyenjogú képviselőinek és nem a NATO valamiféle kiszolgálójának kell megvalósítani az irányítását. A szovjet küldöttség vezető je rámutatott, hogy abba a szervbe, amely előkészíti majd az általános és teljes leszerelésről szóló szerződést, nemcsak a szocialista és a nyugati hatalmak, hanem a semleges országok képviselőit is be kell vonni. A szovjet külügyminiszter hangsúlyozta, hogy a semleges országoknak a többi tagországgal egyenlő jogokat kell élvezniük a leszerelési tárgyalások szervében. Gromiko ezután részletesen foglalkozott azokkal az okokkal, amelyek a Szovjetuniót a kísérleti atomfegyver-robbantások felújítására késztettél:. Hangsúlyozta, hogy a Szovjetunió keserű érzésekkel folyamodott ehhez a lépéshez és csupán válaszul azokra a nyílt fenyegetésekre, hogy az Egyesült Államok és NATO-beli szövetségesei erőszakot alkalmaznak, ha megkötik a német békeszerződést. A szovjet küldöttség vezetője emlékeztetett rá, hogy a NATO rendszeresen atomfegyver-kísérleteket folytatott olyan Időszakban, amikor a Szovjetunió nem végzett ilyen kísérleteket. A helyzeten egy jottányit sem változtat az. hogy ezeket a kísérleteket a franciák kezével vitték véghez. Rámutatott, hogy ezáltal a NATO bizonyos katonai előnyre tett szert a Szovjetunióval szemben, amely 1958 óta semmiféle atomfegyverkísérletet nem hajtott végre. A szovjet külügyminiszter emlékeztetett rá, hogy a nyugati hatalmak összesen lényegesen több kísérleti robbantást végeztek, mint a Szovjetunió. Gromiko arra is felhívta az ENSZ-tagok figyelmét, hogy az Egyesült Államok és Anglia sohasem járult hozzá valamennyi fegyver- kísérlet teljes megszüntetéséhez és kibúvókat keresett az atombombák „tökéletesítésének” törvénye- sítésére. A szovjet külügyminiszter leleplezte a nyugati hatalmak kétszínű magatartását. Ezek a hatalmak ugyanis arról kezdtek harsogni, milyen ártalmasak az atomfegyverkísérletek az emberi szervezetre. A legcsodálatosabb az — mondotta Gromiko —, hogy azok tanúsítanak ilyen példás gondoskodást az emberek iránt, akik cselekedeteikkel és politikájukkal a* atomháború katasztrófájáig taszítják a világot. — A Szovjetunió biztonságának kérdését — mondotta Gromiko — nincs szándékunkban az NATO imperialista döntőbíróságára bízni. Nincs szándékunkban azoknak a döntésére bízni, akik nap nap után a háború fegyvereit kovácsolják, akik a katonai támaszpontok láncolatát hozták létre a Szovjetuniót körülvevő térségekben. A Szovjetunió külügyminisztere rámutatott, hogy az atomfegyver-kísérletek kérdésében a szovjet kormány kiutat javasolt. A kiút az, hogy meg kell állapodni az általános és teljes leszerelésben. Egy ilyen megállapodás az atomfegyver-kísérletek megszüntetésének kérdését is megoldja. A szovjet küldöttség vezetője hangsúlyozta: pusztán az, hogy a Szovjetunió nem végez atomfegyver-kísérleteket, a kialakult nemzetközi helyzetben nemhogy nem csökkentené, hanem lényegesen növelné a háború veszélyét, mivel ez az agresszív erőket kalandra, arra csábíthatná, hogy átlépjék azt a határt, amely után az atomkatasztrófa szakadéka következik. Gromiko rámutatott, a szovjet kormány hasznosnak vélné, ha az általános és teljes leszerelésről szóló tárgyalásokkal párhuzamosan megállapodnának számos más olyan lépésben Is, amely a nemzetközi feszültség enyhítésére és az államközi bizalom megszilárdítására irányulna, többek közt, ha megnemtámadási egyezményt kötnének a NATO és a varsói szerződés tagállamai között, atomfegyvermentes övezeteket teremtetének, kivonnák a külföldi csapatokat az idegen területekről, és így tovább. A szovjet külügyminiszter kiemelte a külföldi csapatok idegen területekről való kivonásának különleges jelentőségét. Talán nem világos például — mondotta Gromiko —, hogy mindaddig nem lehet beszélni a Távol-Kelet tartós békéjéről, amíg amerikai csapatok tartják megszállva Tajvant, Kína ősi területét. A gyarmati rendszer felszámolása A szovjet külügyminiszter ezután rámutatott, hogy a gyarmati országok és népek függetlenné nyilvánításáról egy évvel ezelőtt szovjet kezdeményezésre jóváhagyott közgyűlési nyilatkozat a gyarmati rendszer súlyos veresége volt. Algéria, Angola, Kenya, Uganda, Rhodesia, Nyasza- föld, és Nyugat-Irian népének felszabadító mozgalma döntő csapást mér a kolonializmus- ra. A gyarmati rendszer azonban még nem zúzódott szét teljesen, Gromiko hangsúlyozta, hogy a kongói helyzet továbbra is nyugtalanító. A gyarmatosítók nem akarnak távozni ebből az országból, sőt terveket szőnek a fiatal köztársaság széttago- lására, Katanga tartománynak Kongótól való elszakítására. Az algériai nép önrendelkezési jogát szavakkal elismerő francia kormány továbbra is fegyveres erővel próbálja elnyomni Algéria népét. Gromiko kiemelte, hogy a nemzeti felszabadító mozgalom elfojtása közös politikája a NATO katonai tömb országainak. A szovjet kormány véleménye szerint — folytatta Gromiko — az Egyesült Nemzetek Szervezetének mindenekelőtt határozottan követelnie kell a terror és a gyarmati háborúk haladéktalan és feltétlen megszüntetését. Gromiko a szovjet kormány nevében javasolta, hogy alakítsanak ENSZ-bizottságot a gyarmati országok és népek függetlenné nyilvánításáról szóló nyilatkozat gyakorlati végrehajtásának szigorú ás fokozott ellenőrzésére. Gromiko a különböző rendszerű országok békés együttélésének problémájáról szólva, kijelentette, elengedhetetlen feltétel annak elismerése, hogy minden állam társadalmi ét politikai berendezésének kérdése egyedül az illető országra tartozik. • A Szovjetunió külügyminisztere hangsúlyozta, hogy az ENSZ az a világközpont, ahol a legjobban lehet megszervezni a békés együttélés elveinek valóra váltásáért folytatott küzdelmet. Ezzel összefüggésben kiemelte, hogy az ENSZ nem teljesítheti a béke megszilárdításában és a nemzetközi együttműködés fejlesztésében reá háruló feladatokat mindaddig, amíg a világszervezetben nem állítják helyre a Kínai Népköztársaság törvényes jogait. Gromiko felhívta a közgyűlést, vessen véget a jelenlegi tűrhetetlen helyzetnek, amelyben a csangkajsekista klikk képviselői bitorolják Kína helyét az Egyesült Nemzetek Szervezetében. Gromiko az ENSZ feladatairól szólva, rámutatott, hogy a közgyűlés nem hagyhatja figyelmen kívül a kubai nép ellen irányuló újabb bűnös ösz- szeesküvések előkészületeit, amelyeket a Kuba ellen nemrég elkövetett intervenció szervezői tesznek. Hangsúlyozta, hogy a Szovjetunió e kérdésben elhangzott figyelmeztetései ma is érvényesek. A Szovjetunió külügyminisztere azt a reményét fejezte ki, hogy a közeljövőben rendeződik a laoszi helyzet és lehetőség nyílik rá, hogy ez az ország független és semleges államként fejlődjék. Gromiko kiemelte, hogy a három fő államcsoportnak — a szocialista országoknak, a nyugati katonai tömbökhöz tartozó államoknak és a semleges országoknak — a nemzetközi színtéren való egyidejű létezését figyelmen kívül hagyva, egyes országok hatalmai akarnak gyakorolni az ENSZ fölött és ezt a szervezetet saját segédapparátusaként szeretnék felhasználni. A szovjet külügyminiszter kimutatta, hogy az ENSZ felépítése és vezető szerveinek összetétele megengedhetetlenül egyoldalú. Ezután nyomatékosan hangsúlyozta, az E NSZ- titkárság átszervezésére vonatkozó szovjet javaslatok végrehajtása egyáltalán nem bénítja meg az Egyesült Nemzetek Szervezetét, csupán kihúzza az alapot egyes országok ama politikája alól, amely ezt a szervezetet alárendelni igyekszik bizonyos katonai tömbök szűk, önös érdekeinek. Felhívjuk az államokat, az ENSZ tagállamait — mondta Gromiko —, hogy megegyezéses alapon oldják meg ezt a kérdést. Ez kezdetben akár ideiglenes megoldás is lehet, de olyan legyen, amely nem mélyíti az államok között fennálló szakadékot, hanem az eddiginél szilárdabb alapot teremt az ENSZ keretében kifejtendő együttműködésükre. A szovjet kormány — mondta befejezésül Gromiko — szilárdan kitart a különböző társadalmi és gazdasági rendszerű államok békés együttélésének elvei mellett. Mi nem vagyunk borúlátóak és nem azt tartjuk, hogy a látóhatárt áthatolhatatlanul elborítják a háborús veszély ólmos felhői. A világhelyzet komoly és még nincs baráti légkör kialakulóban. Az ENSZ- közgyűlés 16. ülésszaka aggodalmas időkben ült össze. Ez azonban még nagyobb eltökéltségre kötelez bennünket. Mindent meg kell tennünk azért, hogy a nemzetközi láthatár kitisztuljon és végre a tartós béke fényes napsugara ragyogjon fel az emberiség fölött. (MT»
