Népújság, 1961. szeptember (12. évfolyam, 206-231. szám)

1961-09-27 / 228. szám

4 NÉPÜJSÁG 19«. seeptemfcer CT., szerda Kétéves a népművelési tanácsadó Megoldás ?! Cs. Mária és P. Erzsébet az Egri Finomszerelvénygyárban dolgoztak, de aztán egyik na­pon megfájdult a szívük a más pénzére, holmijára — és eltulajdonítottak: egyikük 80 forintot, másikuk nylonharis­nyát lopott. De rajta veszítet­tek! Ám mikor megneszelték, hogy ügyükben összeül a társa­dalmi bíróság nyílt tárgyalása, egy-kettőre leszámoltak, s ke­reket oldottak a gyárból. Nem mertek szembenézni azokkal az eseményekkel, amelyeket tettükkel megindítottak. Aki bűnt követ el, az merje vállal­ni a következményeket, s bizo­nyítsa be, hogy tud becsületes lenni. Elvégre azért ember az ember! Vagy nem? ... Ckyd) — A SELYPI Cukorgyár vízellátását sikerült ideigle­nesen megoldani. A rendkí­vüli szárazság miatt elapadt az ipari víz és már-már az­zal a veszéllyel fenyegetett, hogy leáll a gyár. Most cső­vezetéken vizet nyomnak a Zagyva medrébe, s a cél ér­dekében arra kényszerítik, hogy felfelé folyjék benne a víz. — AZ EGRI Gépállomás szomszédságában megkezdték a szövetkezeti baromfikeltető­állomás építését. A tervek sze­rint tavasszal adják át rendel­tetésének a termelőszövetkeze­tek és földművesszövetkezetek pénzén épülő keltetőállomást. — A1Ä KEGGEb 9 órai kezdettel a Szakszervezetek Heves megyei Tanácsa elnök­ségi ülést tart. A Petőfi-al- táró szakszervezeti bizottsá­gának jelentését tárgyalják meg a társadalmi bíróságok tevékenységéről. Megvitat­ják a kiskereskedelmi ellá­tottság helyzetét és a mun­kásakadémiák helyzetét is. — A HALMAJVGRAI Béke Termelőszövetkezetben az idén 3 holdon termeltek sárgadmy- nyét. Erről 50 mázsa termést vártaik, de szakszerű gondozás­sal sikerült elémiök, hogy a három holdról több mint 65 mázsa dinnyét szedtek le, és adtak el a MÉK-nek, amiből 20 ezer forintot jövedelmeztek. — tfJ KUTAT kezdtek fúrni Egerben, a Petőfi té­ren, hogy javítsák és bizton­ságosabbá tegyék a város vízellátását. A turistaház melletti fúrás nem járt ered­ménnyel. Remélhetőleg a ré­gi kút közelében hamarosan bővizű forrásra találnak. — EZ ÉV októberében tíz vagon csirke és hízott baromfi felvásárlását tervezik a megye közös gazdaságaiból. AMIKOR MEGALAKULT — hét helyen, kísérletképpen az országban — akkor talán még az elindítói sem tudták, hogy mi lesz az újszülöttből. Annyi bizonyos volt, hogy vala­mi módon segítem kell a nagyarányú népművelő mun­kát, módszereket kell adni azoknak, akik a népművelés­sel foglalkoznak, új utakat kell kitaposni, de hogy miképpen, az csak élvekben, módszerét tekintve csak elméletben volt meg. Megalakult tehát a kísérleti megyékben a népművelési ta­nácsadó, illetve ahogyan kez­detben nevezték, a módszer­tani tanácsadó. Kísérleti, ku­tató jellege tagadhatatlan volt, hisz célja is az, hogy — ku­tasson, keresse az újat. Az el­múlt év már több biztató ered­ményt hozott, különösképpen nagyon előremutató jellegű volt az az intézkedés, hogy a művészeti szakágak referensei is átkerültek szervezetileg a tanácsadóhoz, s igy elemzőbb, irányítóbb és áttekintőbb lett a szervezet munkája. A két év mögött sok munka, sok tapogatózás, de nagyon sok eredmény rejlik. S ha ezekre a sikerekre gondolunk, akkor látnunk kell, hogy a tanácsadóval karöltve, milyen nagy utat járt be a népműve­lési munka megyénkben is. A megelőző években a művelő­dési házak igazgatói csaknem teljesen magukra hagyatva vé­gezték — különösen falun — a munkájukat. Segítséget né­hány megyei szakembertől, esetleg a pénzügyeket ellenőr­ző revizortól kaptak. Maguk próbálkoztak az „ahány kultúr- ház, annyi módszer” elv alap­ján megvalósítani elképzelése­ket, gondolatokat, állandó bi­zottságok és a tanács, no meg a tömegszervezetek javaslatait. Maga a felügyeleti szerv nem volt elegendő ahhoz, hogy az igazgatóknak, s a nagyszámú nem függetlenített népművelő­nek is segítségére siessen. EGRI VÖRÖS CSILLAG Milliók keringője EGRI BRÖDY Horgász a pácban EGRI KERTMOZI Tisztes úriház GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Nincs előadás GYÖNGYÖSI PUSKIN Vigyázz; nagymama HATVANI VÖRÖS CSILLAG Nincs előadás HATVANI KOSSUTH Alba Regia HEVES Hazatérés A kísérlet bevált. Meg lehe­tett kezdeni a „sorozatgyár­tást”, el lehetett indítani a munkát minden irányban. A tanácsadó munkastílusát első­sorban a módszerbeli segítség- nyújtás jellemzi. Munkatervé- ben a mit helyét a hogyan tölti be első helyen, hiszen most már a kultúmiunkások, a hivatásos és nem hivatásos népművelési dolgozók a ta­nácsadótól várják elsősorban azt, hogy ami számukra nehéz, de mint probléma, ország-, de legalábbis megyeszerte prob­léma, azt új módszerrel meg­oldják. Ha betekintünk a népműve­lési tanácsadó munkatervébe, néhány igen lényeges feladat­tal ismerkedhetünk meg. így a többi között célul tűzi ki an­nak megvalósítását, hogy a népművelési munkát társadal- masítani kell, vagyis minél szélesebb rétegek, újabb töme­gek bevonásával természetes­sé, egyszerűvé és mindemellett igénytelenné kell tenni mind­azt, amit a népművelőktől várnak. Fontos részei a népművelési tanácsadónak a szakbizottsá­gok, amelyeknek feladata ugyanaz,’ ami a tanácsadó egé­széé, hogy módszert adjanak a művelődési házakban mű­ködő művészeti csoportoknak, hogy széles körben — megyei szinten — ellenőrizhessék, de főleg áttekinthessék azt a mun­Henrik Steinberg, a Szovjet Tudományos Akadémia, a kamcsatkai geológiai-fizikai obszervatóriumának tudomá­nyos munkatársa, 2,5 órát töl­tött az Alacsinszki tűzhányó kráterében, ö vezette azt az expedíciót, amely feladatul tűzte maga elé, hogy tanulmá­nyozni fogja a Kamcsatkai- félsziget egyik legtevékenyebb vulkánjának kráterét. A kráterbe való leszállás 40 percig tartott. Henrik SteLn­PETERVASARA 80 nap a Föld körül FÜZESABONY öngól Egerszóláton este 7 órakor: SZAZHAZAS lakodalom kát, amelyet szakterületük megkíván. MINDEZEKET összegezve, bár a hibákról nem beszél­tünk, mégis elmondhatjuk, hogy a népművelési tanácsadó jó munkát végzett rövid mű­ködési ideje alaítt. A hibákat talán azért is jó mellőzni, mert az útkeresés a legnehe­zebb törekvések dicsérendő példája. Hibáról azért is kár lenne beszélni, mert nagyobb­részt a tapasztalatlanságból erednek, s több részük jóin­dulatú próbálkozás, amelyik­nek mindegyikéből, a negatív eredményekből is tanult a ta­nácsadó, tehát végeredmény­ben úttörő jellegének ez is hasznára volt. Az a leglénye­gesebb, hogy van egy megyei szervezet, amelyik nem tized- rangú kérdésként kezeli a nép­művelés általános ügyét, ha­nem mindössze és összesen az a feladata, hogy tanulmányoz za a népművelési munkát, hogy jó módszereket adjon azoknak, akik ezt a munkát végzik. Kétéves a népművelési ta­nácsadó. A Heves megyei ta­nácsadó ebben az aktotási év­ben már harmadik évét kezdi meg. Lassan, szívósan halad előre, s hamarosan átitatja ap­ró, mindenre kiterjedő vér­ereivel az egész népművelési munkát Cs. Adám Éva berg a vállalkozás után kije­lentette, hogy a kráter legmé­lyebb része egyenletes homok­felület, amelynek hőmérsék­lete 200—240 Celsius fok. A tudós gázálarcban szállt le a kráterbe. A veszélyes expedíció ered­ményeként a tűzhányó geoló­giai szerkezetéről és állapotá­ról értékes anyagok jutottak a tudósok birtokába. Steinberg szerint ezek az anyagok hozzá­járulnak a tűzhányókitörés előrejelző-szolgálatának meg­teremtéséhez. Előzékeny betörők Váratlan előzékenységről tett tanúságot egy párizsi be­törőbanda. A betörés másnapján egy kifosztott üzlettulajdonos a következő levelet kapta: ’’Tisz­tel t Uramt Most vettük észre, hogy önnél tett látogatásunk alkalmából véletlenül magunk­kal vittük a betörés elleni biz­tosítási kötvényét és ezért bo­csánatát kérjük. Mellékelten visszaküldjük a biztosítási kötvényt, nehogy a biztosító társaságnál nehézségbe ütköz­zék kártérítési igényeinek be­jelentése.” A FEJLŐDÉS HOZTA ma­gával a tanácsadó gondolatát. ii i— 'I m í.*——■■ ■ Két és fél óra a tűzhányó kráterében 1961. SZEPTEMBER 25., SZEBDftC 135 évvel ezelőtt; 1826 szeptembe­rében született BERNHARD RIE- MANN német matematikus. Mun­kássága igen széleskörű volt: a parciális differenciálegyenletek megoldása mellett új függvény­elméletével teljesen újjáalakította a geometriai szemléletet (Riemann- féle felület) és a geometria egy új rendszerét alapította meg. További munkásságában a funkciós elmélet kérdésével foglalkozott, ezzel igen nagy hatással volt korunk mate­matikai fizikájára; elméletét Ein­stein is felhasználta relativitás­elméletének kifejtésekor. 70 évvel ezelőtt, 1891. szeptember 27-én halt meg IVAN GONCSAROV orosz író, a kritikai realizmus kép­viselője. Kiemelkedő műve az Ob- BERNHARD RIEMANN lomov (1859.) című regény, amely­ben a parazita nagybirtokos osz­tály jellemző figuráin keresztül a múlt század közepének Orosz­országát, az elmaradt falu és a kapitalizálódó város ellentétét fes­tette meg. Egyéb művei: a világkörüli útjáról írt beszámolója, a Pallada fregatt, Hétköznapi történetek (1847), Szakadék (1869.) 140 évvel ezelőtt, 1821-ben e napon született HENRI AMIEL svájci író, világirodalmi érdekeltségű, egy túlságosan érzékeny lé­lekre jellemző kétkötetes naplója. 40 évvel ezelőtt, 1921-ben e napon halt meg HUMPERDINCK ENGELBERT német író, az új romantika követője; főműve a Jancsi és Juliska című meseopera, amelybe népi gyermekdalokat dolgozott bele. Téli sítúrán vesznek részt a pétervásári járás jó munkát végző KISZ-vezetői és KlSZ-tagjai Csehszlovákiában A járási KISZ-bizottság a pétervásári járásban legjobban dolgozó ifjúsági vezetőknek és kiszeseknek téli csehszlovákiai sítúrát szervez. Ahol a legtöbb munkát végezték az őszi beta­karítási munkákban és ahol rendszeres a szervezeti élet, ott a fiatalok indulnak több na­pos túrára a festői szépségű Magas-Tátrába. Az előzetes tervek alapján a fiatalok meglátogatják az ősi városokat, Kassát, Lőcsét és több napot töltenek a Csorba­tónál. A kiránduláson, amely­ben szerepel egy ifjúsági talál­kozó és a vidám szilveszteri évbúcsúztató Prágában, közel harminc fiatal vesz részt a pé­tervásári járásból. FILM - FILM - FILM -FILM-FILM Roceo r á* • r O es fivéréi Sok vitát kavart és nem­zetközi sikert arat Luchina Visconti Velencében díjat nyert Roceo és fivérei című ki­emelkedő filmalkotása, amely egy, délvidékről Milánóba köl­tözött család drámai történetét mondja el magas, művészi színvonalon. A filmet az egri Vörös Csillag Filmszínház mu­tatja be, szeptember 28-tól ok­tóber 4-ig. XXXIII. „Holnap? Csak már jönne minél hamarabb az a nap!” — gondolta Melnyikov, amint az űrhajó rádióállomásához közeledett. A kisütő készülék halk kat­togása és az ellenőrző lámpa vörös fénye megnyugtatóan mutatta, hogy a terepjáró rá­diója dolgozik. Kámov azt ígérte, hogy félóra múlva je­lentkezik. Ez idő alatt a te­repjáró jókora utat tesz meg. Leült a készülékhez. Belo- polszkij céltalanul járkált az obszervatóriumban, aztán mel­léje telepedett. Mind a ketten türelmesen vártak. Bármely percben hívhatták volna Ká- movot, de nem akarták meg­bontani a rádióösszeköttetés rendjét, amelyet az expedíció parancsnoka állított össze. Végre letelt a félóra. A hangosan beszélőben éles kattanás hallatszott. Kámov bekapcsolta a mikrofont. — Kámov beszél — hallat­szott az ismert hang. — Jól hallanak engem? — Jól halljuk — felelte Be- lopolszkij. — Én is jól hallóm magu­kat. Egyelőre semmi újság. Terepjárónk olyan tájon ha­lad, amely semmiben sem kü­lönbözik az űrhajó környéké­től. Láttunk néhány „nyulat”: Az egyiket majdnem elgázol­tuk. Egyenesen a hernyótalp alá ugrott, de Arszén Georgije- vics ügyesen ki tudta kerülni: Ügy látszik, nagyon sok van itt belőlük, de másmilyen álla­tot nem látni. Állandóan egy irányban haladunk. Maguknál mi újság? — Semmi. Minden a régi. — Figyeljék a környéket. A beszélgetést pontosan egy óra múlva folytatjuk. Ismételje! — A beszélgetést egy óra múlva folytatjuk. — Megszakítom az adást. A hang elhalt. Kattan a ki­kapcsolt mikrofon. — Itt marad, Konstantin Jevgenyevics? — kérdezte Melnyikov. — Igen. — Én bemegyek a laborató­riumba. Szergej Alekszandro- vics megkért, hogy még ma hívjam elő a filmszalagot. Mindjárt visszajövök; — Menjen. Belopolszkij figyelmesen, vé­gigmérte fiatal társát; — Menjen — ismételte a szót — és ne izguljon! Idejé­ben visszatérnek. Nincs semmi ok a nyugtalanságra. Még ha volnának is nagy vadak a Marson, nem merik megtá­madni a terepjárót; — Nem a támadástól félek — felelte Belopolszkij. — De képzelje el, mi történik, ha az oxigénpalack kilyukad és le­vegő nélkül maradnak. Vagy elromlik a motor, vagy a te­repjárónak esik baja. Lesza­kadhat a hernyótalpa s nem tudják megjavítani. Ha ez az űrhajótól nagy távolságra tör­ténik, elpusztulnak. — Borisz Nyikolájevics — felelte Belopolszkij —, azt hi­szem, már meggyőződhetett, hogy minden, ami űrhajónkon van, a legjobb minőségű. A terepjáró sem kivétel. Ami pe­dig az oxigénpalackot illeti, hát abból nem egy van a te­repjáróban és nem kartonból készült. Nem lyukadhat ki. Emlékezzék vissza, amikor az átvételkor Szergely Alekszand- rovics megparancsolta, hogy az egyik palackot dobják le tíz méter magasból és az tel­jesen épen maradt. — Emlékszem, de mégis.;. — Engem a maga helyén más nyugtalanítana — foly­tatta Belopolszkij. — Elvben mégis van egy vészéi*. Hang­súlyozom, hogy elvben; A Mar­son homokviharok szoktak tombolni. Olyannyira erősek, és akkora területeken ural­kodnak, hogy a Földről telesz­kópjainkon látjuk őket. A Mars sima és egyenes felszí­nén erős szeleknek kell tom­bolniuk; Ezeket az váltja ki, hogy a bolygó különböző ré­szein nem egyformán meleg­szik fel a levegő. Nagyon el- csodálkoztat a légkör nyugodt­sága, amelyet második napja tapasztalunk. A szél hatalmas homoktömeget szokott felkap­ni és óriási sebességgel szágul­dozik vele. Lám, ez jelent ve­szélyt. De ismétlem, ez csak elvi veszély. A terepjáró en­nek figyelembevételével ké­szült. Motorja megbirkózik a viharral, az irányt pedig meg tudja adni a rádióirányzó. Azonkívül, a viharok főleg nem ezen a helyen tombolnak erősen, hanem azokban a si­vatagokban, amelyeket idejö- vet láttunk. Ne felejtse el, hogy mi egy mély medence al­ján vagyunk. A terepjáró alig­ha megy túl a medence hatá­rain. Űgyhogy ne féljen, bará­taink épen, sértetlenül térnek vissza. Belopolszkij nyugodt, kimért hangon beszélt. Következteté­sei logikusak, megalapozottak voltak, de Melnyikovot nem csapta be ez a látszólagos nyu­galom. Feltűnt neki a válasz terjedelmessége, ami oly ide­gen volt Belopolszkijtól. Fogta a készüléket, átmászott a nyí­láson és elindult a fotólabora­tóriumba, Belopolszkij részvevő tekin­tettel követte. Jól megértette állapotát: „Felsoroltuk az összes ve­szélyt, amelyről tudomásunk van — gondolta. — De hány lehet még olyan, amelyről hal­vány fogalmunk sincs!” Felsóhajtott és a rádióállo­máshoz fordult; A vörös fény továbbra is egyenletesen és megnyugtatóan égett. Halvány fénye némán azt mondta, hogy a terepjárón minden rendben van. „Mi őket félt­jük, ők meg biztosan miattunk nyugtalankodnak. Hát ennek így is kell lennie. & így is lesz mind a négy nap alatt” — mondta saját magának. Eltelt egy óra. A terepjáró és az űrhajó között ismét le­folyt egy rövid beszélgetés. Semmi újság nem volt. A te­repjáró még mindig ugyan­olyan tájon haladt, mint ed­dig. Minden rendben volt. Melnyikov és Belopolszkij számára végtelenül hosszúnak tűnt ez a reggel. A nap lassan közeledett a zenithez. A kint elhelyezett hőmérő tizenöt fok meleget mutatott. — Még hozzá az egyenlítőn! — je­gyezte meg Melnyikov: — Bizony, ez hideg bolygó. A Nap állásából ítélve, „he­lyi idő szerint” körülbelül ti­zenegy óra lehetett. Belopol­szkij fejezte ki így magát, amikor Kámov közölte, hogy száz kilométert tettek meg. — A motor nagyszerűen mű­ködik — mondta. — Még öt­ven kilométert megyünk, az­tán délnek fordulunk« Két óra telt el ez után a be­szélgetés után. Itt volt az ideje a következő beszélgetés­nek, de a rádióállomás hall­gatott. Az óramutató rég el­hagyta a megbeszélt időpon­tot. A jelzőlámpa még mindig azt mutatta, hogy a terepjáró rádiója működik, a hangszóró halk recsegése arról tanúsko­dott, hogy az űrhajó rádióállo­mása is rendben van, de kap­csolat nem volt közöttük. Belopolszkij határozott moz­dulattal bekapcsolta a mikro­font. — Miért hallgatnak? — kér­dezte hangosan. — Válaszolja­nak! ... Válaszoljanak!... Várt egy kicsit, aztán újból megismételte szavait. Melnyi­kov lélegzetvisszafojtva, fe­szülten hallgatózott. — A terepjáróval nem tör­tént semmi — szólalt meg Be­lopolszkij, s minden áron igye­kezett nyugodtan beszélni. — Rádiója működik. Lehet, hogy kiszálltak a gépből. — Mind a ketten? A kérdésre Belopolszkij ösa- szerezzent Kámov azt mond­ta, hogy semmi körülmények között nem hagyják el együtt a terepjárót. Valakinek benne kellett maradnia. De hát, miért nem válaszolnak? — Szergej Alekszandrovics! ... Arszén Georgijevics!... Miért hallgatnak?... Miért hallgatnak!... Válaszoljanak.' ... Válaszoljanak!.. s Semmi válasz. Az obszervatóriumban masztó csend ura

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom