Népújság, 1961. szeptember (12. évfolyam, 206-231. szám)
1961-09-26 / 227. szám
1961. szeptember 26., kedd NÉPCJSAG o Kifelé a ködből „Clnp,..Hrtp... Ősz slvít! Csöpp vágyók s a, dér is csíp.” Toptrceanu román költő Egv kiesi tücsök balladájá nak só rai jutnak most eszembe. Eszembe jutnak esténként, mikor nyitott ablakomon az élesedő hideg már nem hozza hátán az ismert muzsikát. S eszembe jutnak a kedves verssorok reggelenként, mikor az ember már fázósan összébb húzza magán a kabátot, s az ing nyakát sem hajtja ki le- gényeskedve a gallér fölé. ősz van. Tudom ezt abból is, hogy a garádban már gyerekek ízlelgetik a beérett kökény kékszínű, hamvas bogyóit. A rét szélén egy árválkodó kecskerágó bokra várja, hogy piros fürtös gyümölcseit leszedje, és cérnára fűzve, nyakába tegye valamelyik kislány. S az erdő? Ügy égnek rozsdálló színekkel a lombok, mintha fázó őzikék gyújtottak volna máglyákat, ősz van. És hajnalonként a föld párálló illata már nyirkos köddel keveredve burkolja be a tájat... Itt is, ott is az emberek körében sok szó esik egy másfajta ködről, amely nem a természeti jelenséggel rokon, de amely vastag gomolyban vonja be a nemzetközi élet és politika egét, amely sugárkórral, atomfelhővel fenyeget. A régi görögök azt tartották: húsz évenként legalább egyszer szükség van háborúra, hogy minden nemzedék férfiai megismerjék, milyen is az. A második világháborúban milliók pusztultak bele ebbe az: „ismerkedésbe”. Eszemben és lelkemben nincs semmi tisztázatlan a béke és á háború kérdéseit illetően. De tisztázni kell önmagában ezt a kérdés-komplexumot mindenkinek! Tisztázni kell, mert „egyes _ hatalmak megfontolatlan, sőt: veszélyes, kálandorkodó lépéseket tesznek”, mikor úgy tűnik, „ezek a hatalmak szívesen használnák fel erőpróbára a német békeszerződés központi és halaszthatatlan kérdését”. Tisztáznia kell önmagabah mindenkinek: melyik oldalon áll, hova tartozik. A német monopoltőke elvakultjai, az élettel kalmárko- dók háborút akarnak. Nem kétséges, hogy azok, akik nem is olyan régen kiadták a parancsot a rombolásra, pusztíA hatalmas teremben elhalkultak a fogadalomtétel szavai, s a leendő hallgatók leültek. B. István is. Fülében még ott csengtek a dékánhelyettes szavai: „Egyetemi elöljáróimnak engedelmeskedem... Tudásommal a dolgozó magyar nép érdekeit szolgálom...” Előtte fehérlett a beiratkozási nyomtatvány, de ő csak ült, gondolatai százfelé kavarogtak, szemei előtt végigfutottak az évek. „Egyetemista lettem...” Igen, de hosszú volt az út idáig. Már régen volt az a nap, amikor a sikeres érettségi vizsga után megkapta az oklevelet, s elhagyta az iskolát Jelentkezett az egyetemre, de nem vették fel. Nem keseredett el, dolgozni ment, s közben • tanult, hogy talán majd a következő évben. Megszerette a munkát, a gyárat, az embereket. Szorgalmas volt, felettesei megelégedéssel beszéltek róla. Minden rendben lett volna, de szíve mélyén csak húzta valami az egyetem felé. Mérnök akart lenni, tizennégy éves kora óta ez volt a vágya. Vegyészmérnök. Pedig az első kémiai kísérletek elég balul ütöttek ki számára. Nagyon szeretett a kémcsövekkel, lombikokkal, sa- vakkal-lúgokkal bánni, s örült, amikor tudta, hogy mi megy végbe egy-egy kísérlet alkalmával, ő lett az osztály szertárosa, ő készítette elő a kémia órák előtt a kísérleti eszközöket. Az egyik órán a klórgáz előállítását tanulták. Óra után sajátkezűleg is meg akarta ismételni a kísérletet, s ekkor történt a baj. Nem volt elég elővigyázatos, nem figyelte meg jól a tanárt, s valahol elrontotta a dolgot. A klór kiszivárgott az edényből, beszivta. Köny- nyú klórgázmérgezést kapott, tásra, gyilkolásba, vagy akik saját kezükkel hajtották végre ezekét a parancsokat, akik földdel tettek égyénlőVe városokat, meggyalázott asszonyok hajéból kíszítettek matracokat, levágott női mellekből dohányzacskót, s akiknek Íróasztalán frissen ölt emberek koponyái voltak a papírnehezékek — ma sem lúdbőrözné- nek viszolyogva hasonló parancsok végrehajtásától. Pimaszok és merészek, mert maguk mögött tudjak a ágyúgyárak koronázatlan királyait, a nyugati hatalmakat, akik — egyetemlegesen — minden eszközt felhasználnak arra, hogy torlaszokat emeljenek a megegyezések elé, akik őrjön- genek a békeszerződés hallatán, vagy ha Nyugat-Berlin demilitarizált szabadvárossá nyilvánításáról esik szó, akik ma egy újabb Kelet elleni hadjáratra fegyverzik fel lázas sietséggel az új német hadsereget. Tőlük nem sok jót várhatunk. „Minden háború annak a tünete, hogy az emberben kudarcot vall a gondolkodó állat” — írja haditudósításainak egyikében a világhírű amerikai író, Steinbeck. E gondolatmenetet továbbfűzve, nyugodtan mondhatjuk: igen népes ma nyugaton a gondolkodni nem tudó emberek menazsé- riájar S nemcsak hogy gondolkodásuk felelőtlen, a józanság kevés jegyét viselők, de emlékezőképességük is csődöt mondott, hiszen a háborút még azok is hajlandók elfelejteni, akik pedig részt vettek benne. A nyugati szövetségesek, mint ketrecbe zárt fenevadat, úgy hizlalják most a falánkságában, agresszivitásában mitsém változott német mili tariZrrtuít. S a kóvéredő szörnyeteg mögött leselkedően bújik meg a modem minotau- rusz — az imperializus — iá, amelynek az étvágya nem kevésbé hasonlít a neofasisztákéra. Alá kell írnunk a német bé- készérződést! A nácik éMbért égettek, á nácik romboltak, a nácik gyilkolták. Hógy sóha többé ne sikerülhessen — arra való a békeszerződés és az általános leszerelés. Nyugati imperialista körök ma ködösítő politikát folytatnak. A Szovjetunió igaz szándékát élhallgatták népeik előtt. A félelem, a rémület ködét szabadították az emberekre, hogy aktivitásukat, harcukat megtörjék, hogy szándékaikat terméketlenít- sék, cselekedetüket megbénítsák. S tették ezt azért, mert nagyon is jól tudják: ahogy a kísérleti bombák megfertőzik a levegőt, ugyanúgy mérgezi az emberek lelkét a félelem, a láthatatlan, őrült, gyilkos rémület. Az őszi reggelek köde sem tart tovább, csak addig, míg a nap feltűnik a horizonton. Az emberiség is halad már kifelé a ködből: meg kell, hogy kezdődjenek az érdemi tárgyalások Berlinről, Németországról. Túl késő van arra, hogy a nyugati szövetségesek akárcsak reméljék is, hogy meg tudják akadályozni a békeszerződés aláírását — írja egy angol újság. Nincs késő, ahhoz épp elég idejük van a nyugatiaknak, hogy csatlakozzanak a békeszerződést aláírók táborához. Pataky Dezső ... hogy Bajorországban „gördülő templom” indult útjárd, amely utánfutóján száz hívőnek, turistának és táborozónak j biztosít kényelmes szállást és i utazási alkalmatosságot. Épületes látvány lehet ez a I „turista-templom”, amely szél tében-hosszában bejárja Bajorországot és utasai a reggeliző szentmise közben gyönyörködnek az elébük táruló szép tájakban. így akarják a bajor papok biztosítani, hogy lépte n- nyomon ott legyen közöttük az Űr védöszelleMe. Csak arra nem számúinak, hogy az agyház székere is kátyúba kerülhet egyszer és onnan még a „mozgó turista-templom” se tud kijutni. Hacsak nem szerelik át sugárhajtásúra! (—ács) Segítettek a sír oki frissesek... A siroki Váralja Tsz-hez tartozó sirok-kőkúti gyümölcsös nemrég vidám nótaszótól volt hangos: vidám kedvű siroki kíszes lányok és fiúk szedték a szilvát, szám szerint huszonegyen. A lányok Kun Erzsébet, a fiúk Víncze István vezetésével korán reggel a tsz Zetorjén indultak ki, hogy hozzájáruljanak az őszi betakarítási munkák meggyorsításához. A fiatalok, e munka után elhatározták, hogy a cukorrépa- és krumpliásásban is segítenek a termelőszövetkezetben dolgozó szüleiknek, vagy pedig közösen munkaegységkönyvet Váltanak és a teljesítmény után járó részesedésből közös klubestet rendeznek. (K. I.) Be fejesés előtt áll as őssi munka a bátort Hegyi Csillag Tss-ben Dicséretre méltó munkát végeztek és végeznek ebben az évben a bátori Hegyi Csillag Termelőszövetkezet tagjai. Minden erejükkel azon fára-- doznák napjainkban, hogy mielőbb befejezzék az őszi betakarítási munkát, és elvégezzék a szántás-vetést is. A tagság szorgalmára jellemző például, hogy néhány nappal ezelőtt meghirdette a vezetőség a községi hangosbemondón a cukorrépa betakarítását. A tagság másnap munkához látott és a 70 vagon cukorrépát két és fél nap alatt kiszedték a földből, sőt, el is szállították. A visszamaradt tófejeit cukorrépa-koronát, levelével együtt, úgyszintén pár nap alatt beísilózták. Szeptember 19-én a tsz vezetősége burgonyaszedésre szólította a szövetkezet tagságát. A tsz-tagok egy nap leforgása alatt 15 hold burgonyát szedtek fel, szelektálták, behord- ták, úgyhogy három nap alatt lényegében be is fejeződött a betakarítási munka a bátori határban. Csupán a kukorica törése van hátra, amit a jövő -héten terveznek elvégezni, a Hegyi Csillag Tsz tagjai. Emellett természetesen szépen halad az őszi szántás el végzése is. Az őszi vetés alá a földterületük 75 százalékát már felszántották, amiért elsősorban Török v. Béla traktorost illeti dicséret, aki éjjel-nappal végzi ezt a feladatot. Kovács Kálmán Sikerült... JÜ s kétségbesetten rohant a tanárhoz, hogy segítsen rajta... gy kezdődött... Ekkor határozta el, hogy vegyészmérnök lesz. Rajta nem fognak ki az elemek. Teltek az évek, s tizenyolc éves korában technikus, vegyésztechnikus lett. Jeles érettségi bizonyítvánnyal. A gyárban napközben arra gondolt, sokszor éjszaka arról álmodott, hogy mérnök lesz. Ez volt minden vágya, minden célja! S mégsem vették fel az egyetemre. „Nem baj, majd jövőre! Nem is árt, ha dolgozom egy évig. A keresetre is szükség van, hiszen öten vagyunk testvérek. Legalább a ruháim meglesznek az egyetemi évekre.” Így telt el tervezgetések és munka közepette egy esztendő. Ekkor újra jelentkezett. Szorongva várta a választ. Egy hónap múlva meg is jött. Ez állt a levélben: „A felvételi vizsgán megfelelt, de férőhely hiányában felvételt nem nyert.” Most sem. Pedig tudom, nem sokan tudtak jobban nálam. Hiszen meg is írták, hogy a felvételim sikerült. Pont az én számomra nincs férőhely...? Jó. Akkor nem megyek. Nem is fellebbezem meg a határozatot! Pedig... S ez a pedig még nagyon sokszor elhangzott. Két osztálytársa megfellebbezte az ugyanolyan szövegű választ, s őket felvették. Dolgozott tovább. Munkája elismeréseképpen magasabb beosztásba került. Felelősségteljesebb munkát bíztak rá. Tanult, közben gyakorlati ismeretekre tett szert. , ...... A k övetkező évben behív- ták katonának. Ténylegesnek, két évre. Már a második hónapban az ezred-mér- nök mellett teljesített szolgálatot. Dolgozott, műszaki munkával foglalkozott. Itt is tanult, nem ment el hiába a két év. Sokszor, a gyakorlatok alkalmával azért eszébe jutott, hogy az egyetemen mennyivel jobb lenne, mennyivel könnyebb lenne, de nem hagyta elhatalmasodni magán az elkeseredését. Azután eljött a leszerelés napja is. Nehéz volt a búcsú, hiszen megszerette a munkáját, s feletteseit is, de várta már, hogy visszatérjen a két év előtt elhagyott ismerősökhöz, vissza a gyárba. Örömmel ment, s szeretettel fogadták. Olyan jó volt újra látni az ismerős arcokat! S elmerülni a régi munkában, a régi, de mindig újat, érdekeset hozó feladatokban! Olyan jó volt! Szinte úgy kellett a munkaidő befejeztével hazakülde- ni. Múlt az Idő. A katonaemlékek lassan már tényleg emlékek lettek, az érettségi óta már 6 év telt el. Űjabb nagy változások történtek. Más vállalathoz ment dolgozni, vezetőállásba. Hívták. Bízott abban, hogy meg fogja állni a helyét. Dolgozott tovább, majd megnősült. Ügy tűnt, hogy az egyetem már sohasem fogja falai között látni, hogy sohasem lesz mérnök. Akik ismerték, s tudták vágyait, céljait, mind azt hitték róla. Tévedtek. Hat évvel az érettségi után újra hozzáfogott tanulni. A matematikát, a fizikát Ismételte. Nehéz volt s felkészülés, hiszen már sok évvel ezelőtt tanulta az elméletet. ,VWW mWMMAAMWWWVWIAIV melyet most újra nagyon jól kell ismerni, hiszen közeleg a felvételi vizsga ideje. S az is eljött. Szorongva várta, hogy mi lesz a feladat. Tekintete belekapaszkodott a tanársegéd kezébe, aki a táblára írta fel a megoldandó példákat. S azután hozzáfogott... A szóbeli vizsga is sikerült. Üjra várt. Ügy — vagy talán még jobban, mint hat évvel ezelőtt. És bízott. Ügy, mint akkor régen... Késő este ment haza feleségével. Nyitja az ajtót, s egy papírdarab hullt a földre. Fel-: vette, villanyt gyújtott. Egy le-: vél volt. Feladó a Budapesti Műszaki Egyetem. Remegett a keze, míg a levelet fogta. Nézte, nézte, sokáig, merően... nem merte felbontani. Odaadta a feleségének: — Bontsd fel te! Olvasd el, mit írtak. Én nem merem! Megzizzent, felnyílt a borí-S ték, s egy géppel írott levéli esett ki belőle... — Felvettek!) Felvettek — kiáltott a felesé-? ge, s nyakába ugrott. Előtte? egy pillanatra elhomályosult? minden, s hirtelen fel sem? fogta a szavak értelmét. Lassan tért magához. — Sikerült! — mondta las-$ san, inkább csak magának. Si-$ került. Ivlégis. S most itt van. Beiratkozik.? s azután tanulni fog. Mint az? egyetem új növendéke, el-? mondta a fogadalmat. Be fog-? ja mindig tartani. Tanulni fog ? Igaz, már nem lesz vegyész-? mérnök. Megszerette a gyárat ? a gépeket. Olyan gépeket, be-? rendezéseket akar tervezni.? melyekben kémiai folyamatok? mennek végbe. Mert azért a? vegyészeihez mégsem lett hűt-| len. Vegyipari gépészmérnök? lesz... | T assan felemeli a tollat,? s az ívre ráírja nevét.? születési évét... ? Bőm Gyula | !W1: Éjfél múlt néhány perccel. S ők négyen, meg az ötödik döngetik az ajtót, verik az ablakot, nyomják a csengőt! Kitartóan, elszán tan és reménykedve. Ők négyen és az ötödik, ugyanis nem éjszakai huligánok, akiknek legfőbb bot dogSáguk, hogy tönk- retegyék az emberek éjszakai nyugalmát Csak egynek szeretnék: dé az, úgy lát szik, nagyon mélyen alszik. Az egri, egyetlen éjszakai ügyeb tes gyógyszertár 1 ugyancsak ügyeletes gyógyszerésze. Az ötödik taxival érlcezett, mert beteg a felesége, és gyógyszerré van Szüksége, a másik négy segít, — ébreszteni. Mindhiába! „Vagy alusznak, vagy nem hallják...” — de a kisablak nem nyílik, hiába minden dörömbölés. Kitűnő álma lehet a gyógyszerésznek. Csak én alszom azóta Idegesen. Mi lesz, ha egyszer miattam kell Itt dörömbölni? Ezt csak nem írhatják a fejfámra: „Meghalt, mert szeretett aludni — a gyógyszerész”...? (—ó) A szarvaskői bányászok panasza A létszám 294 fő. Mind a 294 bányász egybehangzó, jogos panasza, hogy nincs ivóvíz és mosakodni is legfeljebb a bányavízben tudnak. Négy éve működik a bánya. A víz miatt sok panasz hangzott el taggyűlésen, a szakszervezetben. És mennyi káromkodás a bányában. Hát egyáltalán nincs ivóvíz? Mi az oka és ki a felelős mindezért? Az aknanyílástól jó 300 méterre, a berkenyefa tövében kis forrás. Alig 50 centi víz benne. Két asszony onnan meregeti, pillanatok alatt zavaros, mocskos lesz a víz. Nyitott forrás, kitéve minden szennyeződésnek és egyéb veszélynek! Évek óta nem tudták lefedni és miért nem csináltak kifolyócsapot? A merítő vödörből egy kicsiny bányalajtba öntözik az „ivóvizet”. De a Iajton nincs csap. Ki tudja, mióta és hová lett? Így aztán a bányában a lajtba meregetik a kulacsokat. Köztudomású, hogy a bányászat nem tartozik a „tiszta” szakmák közé. Fürdő, tusoló, vagy bármiféle mosdási lehetőség nincs a bányában. A szarvaskőink otthon mosakodnak. A vonaton és buszon utazók meg legfeljebb a bányavízben. Mindez nálunk történik, 1961-ben. Az emberekről való legelemibb gondoskodás ügyében mit tettek a bánya vezetői, a párt- és a szakszervezet? Többször sürgették az Ózd- vidéki Szénbányászati Trösztöt. Mert a szarvaskői bánya vízellátásának megoldása beruházás, pénz kérdése cs főleg emberség kérdése. Több ígéret és dátum hangzott el, ezért a munkások előtt ebben az ügyben már nincs hitele semmiféle ígéretnek. A tények megdöbbentőek és tűrhetetlenek. Igaz, sok akadály volt. Nem sikerültek a próbafúrások, savas, agresszív vízre bukkantak. De most azt állítják, sikerült kellő megoldást találni, elkészültek a tervek és pénz is van. Állítólag október elsején kezdik a munkát. Állítólag elkezdik. De mikor fejezik be? Állítólag a cső is megvan. De a helyszínen még semmi nincs és a tröszt tervező főmérnöke sem merte azt mondani, hogy a kötőszerek megvannak. Ezért nemcsak nekünk, de a szarvaskői bányászoknak is aggályaik vannak a munkálatok gyors befejezésével kapcsolatosan. Szó, ami szó, Szarvaskőben tűrhetetlen a helyzet. És ez immár négy esztendeje tart. A munkásosztály helyzetének javításáról szóló párthatározattal mindez szöges ellentétben van. Másutt sok minden történt, államunk milliókat költött a bányászok egészségvédelmére, szociális, kulturális helyzetük javítására. A visszás helyzet, az ordító ellentét most már tűrhetetlen. Az elmúlt négy esztendő mulasztására és a következő hetek esetleges késedelmességére nem . lehet magyarázkodást és felmentő ítéletet adni. (F. L.) — Fiam, magának üldözési mániája és téves eszméi nőit.««
