Népújság, 1961. szeptember (12. évfolyam, 206-231. szám)

1961-09-23 / 225. szám

1861. szeptember 23., szombat NEPÜJSAG 3 Őszi fogadalom a Detki Gépállomáson HABAR A HÜMÉRÖ hi­ganyszála alig észrevehetően jelezte Detk határában, hogy itt van az idei ősz, azért az út,- széli fák, amelyek közül sok már most sárgás-barna szint öltött magára, az őszről tanús­kodik. Az őszről, az őszi be­takarítás megkezdéséről vall a látogatóknak a határban a munka, amelyet lankadatla­nul végeznek az emberek: tsz- tagok és gépállomási dolgozók egyaránt a földeken: szedik a cukorrépát, burgonyát, készí­tik a silótakarmányt, törik a kukoricát, szántanak, és vetik az őszi árpát... Mozgalmas és élénk a ha­tár itt Detken. Süt a nap és fúj a szél. Lányok énekelnek, és traktorok zúgnak. Csörög­nek, nyikorognak az ekék a száraz földben, amely nagy darabokban szakad fel a gé­pek nyomán... A gépállomás környékén azonban csendesebb az élet. Néha indul csak ki a mű­helyből, a javítás végeztével, egy-két traktor, maga után húzva az ekét is. — így kell annak lennie — magyarázza mosolyogva Mol­nár György, a Detki Gépál­lomás főmérnöke, akivel a nyár munkáiról, az őszi fel­készülésről beszélgetünk, az­tán még hozzáteszi: — Ez az ősz parancsa szá­munkra, amelyet végre kell hajtanunk. Igen, végre kell hajtanunk, ha azt akarjuk, hogy jó talajba hulljon jövő évi kenyerünk vetőmagja. — Hogyan állunk a mun­kákkal? — kérdem tőle. Egy kis jegyzetfüzetet vesz elő, aztán így válaszol: — Az augusztus 31-i álla­potokat figyelembe véve, nem állunk rosszul a feladatok el­végzésében. Tavaszi-nyári együttes tervünket 130,8 szá­zalékra teljesítettük, ami 77 ezer 746 normálhold megmű­velését jelenti a tervezett 59 ezer 400 normálhold helyett. — Ezzel az eredményükkel — mint ezt a Gépállomások Igazgatóságán megállapították az elmúlt napokban — a me­gye gépállomásai között a második helyre kerültek a munkák elvégzésében. Ahogy beérünk szobájába, elővesz egy kimutatást az asztalfiókból, belelapoz és so­rolja: — TALAJMUNKÄNK 31 ezer 500 hold volt, amit 42 ezer 385 holdra teljesítettünk, 134 százalékra. Aratási ter­vünk 4 ezer 300 hold levágá­sát írta elő, de mi hatezer 740 holdon vágtuk le a kalászoso­kat. őszi tervünk 50 ezer 600 normálhold megművelését kö­veteli tőlünk, amiből 13 ezer 100 hold a szántani való, és 34 ezer 500 hold a talajmun­ka. Körülbelül hatezer holdon kell a vetéssel végeznünk ok­tóber 31-ig. — Komoly feladat ez; — csatlakozik a beszélgetéshez Csongrádi Béla főagronómus —, de mi nagyon bízunk ab­ban, hogy ezt a tervet túl­teljesítve, tudjuk majd végre­hajtani. Ilyen időben pedig minden „zsírt? . kiszed a gé­pekből, emberekből a száraz föld. De a dolgozók megfo­gadták, hogy teljesítik a ter­vet, végrehajtják azt, amit az élet, a jövő követel meg tő­lük. Az elmúlt hetek egyikén a gépállomás vezetői és dolgo­zói üzemgyülést tartottak, ahol a nyári tervfeladatok tel­jesítését beszélték meg és is­mertették a munkásokkal az őszi feladatokat is. Elmondot­ták a hibákat, eredményeket, határozatokat hoztak a mun­ka meggyorsításának, és meg­könnyítésének érdekében. El­határozták továbbá, hogy a gépállomás őszi tervét „le­bontják” brigádokra, s ez év­ben először brigádgyűléseken is megtárgyalják a feladatokat úgy, hogy minden traktoros személy szerint is megismerje feladatát, konkrétan tudja, x tsz-ben mennyi földet kell felszántania, bevetnie, stb. Ezekre a brigádgyűlésekre meghívták az illető termelő- szövetkezetek vezetőit is, hogy ők is hallják a feladatokat és az esetleges problémákról az „első szájból” értesüljenek, hogy időben tudjanak intéz­kedni. — NAGY FELADATOT, gondot jelent a szőlő szürete­lése — magyarázza a főagro­nómus. — A leszedett szőlő szállítása is ránk tartozik. Megegyeztünk a termelőszö­vetkezetek vezetőivel, hogy elvégezzük a szállítást, de ha napjában csak egy-két holdat tudunk felszántani, akkor is szántunk mindennap a szüret ideje alatt is, mert a köz­mondás is úgy tartja, hogy sok kicsi sokra megy; S ne­künk nem szabad egy percre sem elfelednünk, hogy milyen vállalásunk van: október 31-ig be akarjuk fejezni 6 ezer hol­don a vetést. Már megkezd­tük, az elmúlt napokban Kis- nánán, Domoszlón, Nagyfüge- den az őszi takarmánykeverék és az őszi árpa vetését. A héten fokozatosan a többi ter­melőszövetkezetben is hozzá­látunk. Szerkesztettünk egy szárvágó-gépet, amelyik na­ponként 8—10 holdról tudja a kukoricát betakarítani, s ha jövőre elkészül az új műhe­lyünk, cikkor még nagyobb le­hetőségünk lesz arra, hogy több elgondolásunkat valóra tudjuk váltani. Lesz hozzá he­lyünk, lesz kellő felszerelé­sünk, szakemberünk is. — Természetesen felhasz­nálunk minden hasznos mód­szert a munkák gyors végzé­séért — vág szavába a főmér­nök. — Nem dobunk el egyet­lenegy alkatrészt sem. A ko­pott alkatrészeket összegyűjt­jük, soha nem tudjuk, mikor, mire használhatjuk még fel. így is az alkatrész-beszerzés problémájával küszködünk. Itt a vetés ideje és már egy éve. hogy a 24-soros szovjet vetőgépünkhöz nem kapunk sehol maglevezetőt. AZTÁN, HOGY tovább be­szélgetünk, még megemlíti, hogy 99 erőgép dolgozik a gépállomás területén, ennek 50 százaléka kettős műszakban. Nyolc-tíz embert még tudná­nak alkalmazni, ha lenne je­lentkező a gépre, akkor még nagyobb ütemben menne a munka. De így is elégedettek! Az önköltség 82 forint 42 fil­lért ír elő egy normálholdra, s ők 77,89 forintot használnak fel, s így a nyereségük a ter­ven felül eléri a 725 ezer fo­rintot, ami azt is jelenti, hogy javítási költségüknek csak 60 százalékát használják fel. Éves tervüket eddig 70,6 szá­zalékra teljesítették, ami a legfényesebben bizonyítja a Detki Gépállomás dolgozóinak tenniakarását, munkaszerete tét. — Azt írja meg az elvtárs — mondja befejezésül a fő­mérnök, meg a főagronómus is —, hogy 10 naponként érté­keljük a munkát, s vannak olyan dolgozóink, akik minden dekádban sorozatosan „túlnö­vik” magukat. Az utolsó 10 nap alatt Erki János—Debrei László 70 normálholdat, Csi- vincsik István—Erki József 90 holdat, Blakó István—Bencze Ferenc 96 holdat, Berta György—Somodi József 97 holdat szántottak fel, ám ilyen időjárás mellett nagy szerű eredmény. A lánctalpas traktorosok közül Czakó Jó­zsef—Besenyei István DT-jén 145 holdat, míg SZ—80-as gé­pével Faragó József és Juhász Béla 325 holdat szántottak fel. Az Antal—Losonszky-brigád versenyre hívta a Medveczky- brigádot, a Dudács-brigád az Uracs-brigádot, hogy melyikük tud jobb és több munkát vé­gezni az idei őszön. Elhatároz­ták ezek az emberek, hogy ok­tóber 31-ig elvetnek és novem­ber 7-re őszi tervüket 80 szá­zalékra teljesítik, míg novem­ber 30-ig a mélyszántást is be­befejezik. BÜSZKÉN MONDJAK eze két. Szavukban ott ég a ten- niakarás, hogy az őszi felada­tok végeztével sem legyen ok szégyenkezésre. Adott szavu­kat teljesíteni akarják és tel­jesíteni is fogják, érre a jó munkaszervezés, előrelátásuk a biztosítéki Fazekas István Tarass Sercaenko szobra Kanadában Nem lenne olcsóbb? ^ r -7'^ jL'V- -■ 'jt; \ Az ukrán költőnek szobrot emeltek Winnipegben, a Ka­nadában és az Egyesült Államokban élő ukránok. Eserhétszáz könnyűipari termék az export gazdaságosságának mérlegén A könnyűipar vezetői meg­vizsgálták az exporttermékek gazdaságosságát. Az export gazdaságosságának mérlegére 1700 könnyűipari gyártmány került. Általában cikkcsopor­tonként történtek számítások, de a kötszövő iparban ruha- modellenként is elvégezték a kalkulációkat. A Könnyűipari Minisztéri­umban most a beható vizsgá­latok befejeztével megállapí­tották, hogy egy év alatt 17,5 százalékkal nőtt a tőkés orszá­gokba szállított termékek gaz­daságossága és hasonló mérté­kű a javulás a baráti országok­ba irányuló exportnál is. Kü­lönösen gazdaságos a nyomda- festékek, a szőrmeáruk, a gyapjú kötött holmik, a műse­lyem- és gyapjúszövetek, — a lábbelik, s ezen belül a gumi­cipők, a bőrkesztyűk és a cér­na exportja. (MTI) A Füzesabonyi Gépállo­más vezetői jogos büszkeség­gel újságolták, hogy sikerült teljes egészében gépesíteni e napraforgó betakaritását. A körzetükbe tartozó termelő­szövetkezetek, így jövőre sok­kal nagyobb területen vállal­ják olajos magvak termesz­tését. A munka gépesítéséhez nem kellett több, mint átsze­relni a kombájnokat a gyár­tól érkező műszaki rajzok alapján. Azaz, a műszaki raj­zokban van ugyan valami el­térés, mert egy másik gépál­lomáson a rajz alapján át­szerelt kombájn nem műkö­dik tökéletesen. Bajlódnak vele, több ember idejét le­foglalja, hogy megoldják a tökéletes aratást, s jelenleg még csupán egy gépük dol­gozik a napraforgó aratásá­ban. Elmondottuk nekik, hogy a Füzesabonyi Gépállo­máson a jelek szerint sike­rült mindent megoldani, mert több gépük dolgozik, és minden tsz-ben géppel arat­ták le a napraforgót. Nem lenne jó, ha elmennének Abonyba egy kis tapasztalat- cserére, hiszen nem nagy a távolság? — Nincs arra idő, költséges is lenne — volt a válasz. Az­óta is azon gondolkozunk, hogy mi kerül többe: két em­ber egynapos utazása, és a műszaki leírás beszerzése, vagy több ember több napi kísérletezése? Ügy gondoljuk, az előbbi gyorsabb is, olcsóbb is, hasznosabb is. — deák — Tervek és problémák Gyöngyöspatán TERVEK és próbálkozások az újjal, amelyek talán az el­múlt idők folyamán elkerül­ték az emberek gondolatait: ez jellemző ma szövetkezeteink­re. Többet adni és olcsóbban, mint azelőtt. Mert termeltek ugyan szőlőt Gyöngyöspatán már évtizedek, évszázadok óta, de a telepítéshez szükséges vesszőt, gyökeres oltványt más vidékekről szerezték be. Ma, amikor a gazdálkodás módja nem tagozódik egyénekre, ha nem a közös egy gondot je­lent, változott ez a nézet is: inkább „házilag” megoldani a szőlőterület felújítását, az új telepítéseket. Ez olcsóbb és a gazda saját szemével követ­heti már kezdetétől fogva a rügyek fakadását. Ezért... — ...két-két és félmillió sima vesszőt szedünk és ezt gyöke- reztetjük — mondotta Fehér Gábor agronómus. — Ennek egy részét szerződéses alapon értékesítjük, másik részét mi használjuk fel. HOGY A TERVEK ne ma­radjanak csupán papíron, a talajt már előkészítették a vesszők fogadására. Ez azt je­lenti, hogy a jövő gazdasági évben már új üzemág gazda­gítja a gyöngyöspatai Béke Tsz tagjait. Tervként említem, pedig a megvalósulás felé halad a 100 férőhelyes istálló építése. Ere­detileg a növendékállatok el­szállásolását akarták ebben biztosítani, de elkészülése után mégis a lovakat helyezik itt «■ iiua«a.•> • •..«jB'iauaiiaiiiiiliiiiiliililliift.iBiiiiiiiiliíauliiiiilMai kiie»iiiaiiBiiiiitiiliiBiiriiii|HiiiaiiaiiaiiaiiatiBiiiiiBiit Az országút kanyargós csík­ja most egyenesre nyújtotta pántlika testét: egy pont ha­ladt előttem. Motorkerékpár. Gázt adtam. Nem szeretem, ha motorok járnak előttem, azt szeretem, ha én járok minden motor előtt. A Pannónia való­sággal megugrott alattam, el­öntött a forróság, az üldözés nagyszerű izgalma, amelyet nem hűtött, hanem inkább korbácsolt az egyre jobban süvítő szél... 60... 70 ... 80... Kúszott előre a sebességmérő mutatója és a pontból mindin­kább kibontakozott a motor- kerékpáros alakja és már a motort is láttam, — az is Pan­nónia. Elegánsan kitartottam bal­kezem, könnyed csípőmozdu­lat balra, fölényes vigyor jobb­ra és a másik Pannónia már mögöttem is maradt. Nő ült rajta. Gondosan orrára rakott motorszemüveg — irtó precí­zek tudnak lenni ezek a mo­tormacskák —, kendővel lekö­tött haj és görcsös ülés a mo­tor nyergében. Isten bizony, úgy ült azon a motoron, mint majom a köszörűkövön. Las­san csökkentettem a gázt, hát­ranéztem, már vagy négyszáz méterre maradt mögöttem és jó érzés volt tudni, hogy egy kis mozdulat, egy alig érezhe­tő mozdulat, s máris ugrik a motor, hogy kilométerekre ma­radjon mögöttem a másik. Megelégedetten szemléltem a nyári tájat, amely sehogy sem akarta tudomásul venni, hogy itt az ősz. kezemmel le- tt)fúltam, hogy megnézzem, MOTORON nem melegszik-e a motor, de nem: hűteni lehetett volna a hengeren. Klassz gép ez! Oda­vannak a Jáváért, meg most valami lengyel motor a favorit, pedig ezeknek a Pannóniák­nak nincs párjuk, különösen, ha olyan ember ül rajtuk, aki­nek érzéke van hozzájuk, aki össze tud nőni velük, mint őseink a lovaikkal. Ejnye, va­jon tudnék-e nyilazni, hátra­fordulva, a gyeplőt, akarom mondani a kormányt elenged­ve... Huj... huj... hajrá! — s már repülne is a nyilam. Na. hát... Egy motor suhant el mellet­tem. A piros Pannónia. Rajta a nő. Egykedvű arccal, rám se nézve, úgy söpört el mellettem, mintha kilőtték volna. Elbam- bultam, a fene egye meg, s most megelőzött ez a macska, s biztos, belül rajtam kaján- kodik, s azt hiszi, hogy ö a Grand Prix győztese. A kis naiv. A következő pillanatban ismét megugrott alattam a Pannónia és bájos vigyort küldve üdvözletül, ismét fa- képnél hagytam a nőt. Kétség­kívül csinos volt. Szívesebben láttam volna magam mögött a nyeregben, mint előttem. — Nem megy, kisanyám? — rikkantottam vidáman rá, de úgy tett, mintha nem is hallot­ta volna. — Pukkadj meg — állapítot­tam meg magamban és igazi motoros mozdulattal csúsztam hátra a motor ülésén, jól bele­dőltem és száguldott a Pan­nónia, mint a Vosztok űrhajó. Hátra sem néztem. Minek. Az ilyen érdektelen nő nem lehet méltó versenytársam, felesle­ges volt eddig is játszani itt vele, csak magamat járatom le, hogy egy ilyen motorra pat­tant menyecskével ereszkedem le holmi kis országúti verse- nyesdire. Hát nem igaz? — A fene egye meg, hát en­nek meg mi a baja? — hökken­tem meg. A motor először kö­högött kettőt-hármat, aztán semmi. Ügy elhallgatott, mint­ha szájbavágták volna. Húz­tam a gázt, semmi. Lenyúltam, nem a gyertya kupakja rázó- dott-e le? — semmi. Lekanya­rodtam az út mellé, megálltam. És álltam. Még megnéztem, benzin van-e: volt. Hát körül­belül ennyi a tudományom, ami motorkerékpár országúti javítását illeti. Leguggoltam és piszmogni kezdtem, nyúl­tam ehhez, ahhoz, hátha mint ama bolond Vendel, véletlenül odanyúlok, ahol baj van, s et­től az odanyúlástól, mindjárt rendbe is jön a motor. Elővettem a gyertyakulcsot, kivettem a gyertyát — ez most jutott eszembe —, megnéztem. Ennek ugyan semmi baja. Jól nézek ki! » Mi baj van? — s ki kér­dezhette volna más, ezt az okos kérdést, mint a nő. A nő! Fel­tolta motorszemüvegét, hogy egész arca láthatóvá lett, való­ban csinos volt és átkozottul fiatal. — Lesántult a bal hátsó lába és a patkót is elvesztette — mormogtam szellemesen. Fel­húzta szemöldökét, aztán mint­ha észre sem vette volna szel­lemeskedésemet, megjegyezte: — Nézze meg talán a gyer­tyát? Ez teljesen hülyének néz engem. — Már megnéztem — mordul­tam most már rá dühösen, mert sohasem szerettem, ha nők akarnak okosabbak lenni a férfinál. — ... Akkor lehet, hogy a kondenzátornál van a baj ... — Minél? — tátottám el a szám, aztán elvörösödtem a méregtől. Ez gúnyolódik ve­lem. — ... vagy az atommáglyá­nál, nem? — kérdeztem és há­tat fordítva, leguggoltam a motor elé, jelezve, hogy ré­szemről befejezett az ügy, me­het, ahová akar és minél gyor­sabban. — Ért maga a motorhoz egy­általán? — kérdezte a nő, ahe­lyett, hogy ment volna már, hisz elég nagy az országút. — Akkor hagyom ott magát, amikor akarom. Vehette ész­re,.. «- Maga engem, magát meg a motor... kisapám — tette hozzá gúnyosan és a következő pillanatban már ott zúgott el a kanyarban. Na, ezt jól kifogtam. De ak­kor se vagyok hajlandó meg­hajolni egy nő előtt, s külön­ben is, mi a garancia, hogy ért hozzá, hogy jobban ért, mint én. Bár én ugyan alig valamit konyitok a motorhoz, csak el­méletben tudom fújni, mi a különbség a négy- és kétüte­mű motorok között. Várni kell valakit, szégyenszemre, egy férfit, s megkérni, nézze már meg ezt a dögöt, mi a baja, mert megmakacsolta magát. Motor jött velem szembe. A jó égbe, hát nem a nő jött vissza. Meaállt, megtámasztot­ta a motort, szó nélkül odajött hozzám, félretolt és leguggolt a motor elé. — Nem volt szívem itthagy­ni... Pedig megérdemelné a szemtelenségéért, de látom, hogy fogalma sincs a motor- kerékpárhoz. Minek ül az olyan motorra, aki nem ért hozzá? Azt hiszi, az elég, ha tudja, hol a gáz, meg a fék, mi? A szám tátva maradt a nagy oktatástól, az anyját, a kis ön­tudatos pukkancsának... — Miért, maga talán annyira ért a motorhoz? — Valamicskét — nézett fel rám gúnyosan, kicsit pisze or­rán apró kis olajfolt, hogy úgy nézett ki tőle, mint valami manó... — Gépészmérnök va­gyok ... kisapám. Gyurkó Géza el. Hogy miért? Mert a lovak, közös férőhely hiányában, a tagok istállóiban vannak je­lenleg elhelyezve. így bizony előfordul, hogy a részükre ki­adott takarmány-mennyiség, bizonyos körülmények folytán, a háztáji tehenek fejési átla­gát gyarapítja. Igen! A közös gazdálkodás egy éve még kevés ahhoz, hogy az emberekben kialakít­sa a „miénk” fogalmát. Bizo­nyos tekintetben kettős életet élnek még a tsz-tagok. Amikor a tsz-ben dolgoznak, egynek érzik magukat a szövetkezet­tel. Hazatérve, a szűk otthon keretei között már ismét egyé­nivé változnak, és feledve a közöst, a saját érdekeiket tartják szem előtt. Belátjuk, hogy ez a fejlődési folyamat nem megy végbe egyik nap­ról a másikra. De lássák be a tagok is, hogy minden szem mag, minden szál takarmány, amelyet egyéni célra használ­nak fel, csak silány hasznot biztosít, és azt is csupán ideig- óráig. A köze bői viszont bő­ven kamatoztatva kapnák azt vissza. Nagy a közös, sok a ter­mény, így problémák is adód­nak a Béke Tsz-ben. Ezt nem a tagság munkához való vi­szonya, nem a termelvények minősége, vagy értékesítési le­hetősége okozza hanem a gé­pek hiánya. Gépeket, gépe­ket...! Ezt hallhatjuk mosta­nában termelőszövetkezeteink­ben. *— A területünk erősen dom­bos és a talaj kötött — mond­ja Fehér Gábor agronómus. — A munkálatokat csak lánctal­pas traktor tudja végezni. Eb­ből azonban kevés van a gép­állomáson, és ha kérünk, nem minden esetben kapunk. Ha vásárolhatnánk egyet...! Szál­lító gépekre is szükségünk len­ne. Jelenleg is " vagon répa­szeletünk van Selypen... és si­lóznánk! NEM GYŐZTÜK! Pedig me­zőgazdasági gépgyáraink feszí­tett ütemmel dolgoznak. A baráti államokból is importá­lunk gépeket. Mégis kevés. De lesz! Legyenek hát türe­lemmel termelőszövetkezete­ink, a szállítási nehézségeket oldják meg az elkövetkezendő időszakban a jelenlegi igaerő- állománnyal. Laczik János

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom