Népújság, 1961. szeptember (12. évfolyam, 206-231. szám)

1961-09-22 / 224. szám

IMI. szeptember 22., péntek NBPOJSAG Épül Oslo legmagasabb tornya Hás as ifi kösepén Példa a befejezetlen beruházásokról ** -v* A 643 méter tengersztnt fe­letti magasságban épülő 116 méteres Tryvanns-toronyról gyönyörű kilátás nyílik majd a környékre. A torony legfel­ső emeletén éttermet és aján­dékboltot rendeznek be. A to­ronyból északi irányban hó­födte hegyek tárulnak a nézők szeme elé. A sósmandula és a reklám Egy párizsi cég felajánlotta a Marigny Színháznak, hogy minden este ingyen szállítja az előadás egyik kellékét, a sósmandulát, ha a műsorban feltüntetik, hogy: „A mandulát az E. Martial cég szállította’’. Milyen nagy volt a cégtulajdo­nos megdöbbenése, amikor el­ment megnézni a darabot és azt látta, hogy az izgalmas cselekmény folyamán a gyil­kos sósmandulával mérgezi meg áldozatát Szarvaskőben tavaly új utat építettek. Mintegy két­millió forintos költséggel új utat építettek, hogy ne kell­jen több éles kanyarral, hir­telen kapaszkodó után az is­kola sarkán befordulni, 60 személyes buszokkal, nagy teherautókkal, szűk utcán, közvetlenül a lakóházak aj­taja és ablaka előtt közleked­ni. Ésszerű, helyes volt a kez­deményezés, örültek a gép­kocsivezetők és a szarvaskől­ek egyaránt. De örömük nem tartott sokáig. Kicsit sokáig tartott a nem egészen hétkilométeres út­építés. De a nyár elejére el­készült — pár méter kivéte­lével. Pontosan az új út kö­zepén áll Barta Simon háza. All rendületlenül és az istál­ló hátsó felét mutatja a busznak, autónak, és minden rendű-rangú utasnak. Vajon nem tudta a Közle­kedés- és Postaügyi Minisz­térium a tervkészítés során, hogy útban áll ez a ház, te­hát ki kell sajátítani, el kell azt bontant? De tudták. Tud­ták a tervkészítéskor és ak­kor is, amikor hozzákezdtek a munkához. Tárgyaltak, tár- gyalgattak a ház gazdájával, meg a fiával, egyességet is kötöttek — a hírek szerint háromszor is. De a ház ma is áll, ponto­san az út közepén. Vissza- kozra, vagy nyaktörő kanya­rokra készteti a forgalmat, és több balesetet okozott már eddig is. De nemcsak ezt. Az ' aszfaltútépítők már elvonul­tak Szarvaskőről. Majdnem készen voltak a munkával, de a ház elbontására engedélyt nem kaptak, ezért hiányzik még pár méternyi út. Ügy hírlik, újabb költséggel majd másik vállalat jön és majd az fejezi be a munkát. Majd be­fejezik, ha a szarvaskői ház helyett Egerben, újat építe­nek a tulajdonosnak és a kul­csokat is átadták. Talán több család lakik a házban, nem tudtak nekik lakást biztosítani? Nem! Barta Simon egyedül álló, idős ember. Éppen ezért ért­hetetlen és semmiféle magya­rázat nem kielégítő, hogy fél­bemaradt az útépítés. Hétmillió forintot elköltöt­ték az állam pénzéből, de an­nak egyelőre senki, semmi hasznát nem veszi. Sőt, még rosszabb, még veszélyesebb Szarvaskőben a forgalom, mint régen. És sokáig ilyen is lesz, ha ennyiben marad a dolog, mert az egri házépítés­hez még hozzá sem kezdtek. Szarvaskőben kitettek egy táblát: a megengedett sebes­ség öt kilométer. De van egy másik tábla is, amit, úgy lát­szik, a Közlekedés- és Posta- ügyi Minisztériumban nem ismernek, vagy legalább is könnyen megfeledkeznek ró­la. Ez a másik tábla gyorsabb haladásra, nagyobb sebesség­re kötelez minden beruházót. A megadott határidőre be kell fejezni minden beruhá­zást, mert a közvagyont po­csékolja az, aki csak a forin­tot költi el és nem gondosko­dik a beruházás üzembe- helyezési tervteljesítéséről. Az akadályokat el kell há­rítani. Utunkba nem állhat sem ház, sem egyéni érdek, nemtörődömség, és bűnös ha­nyagság sem. F. L. Dr. Paul von de Calseyde, az Egészségügyi Világszerve­zet európai irodájának igazga­tója, az Iroda tízéves évfor­dulójára jelentést készített Európa lakosságának egész­ségügyi helyzetéről. i- csoport (ez így jó!) s ezek al­■ kalomadtán rendeznek előadá- • sokat, amelyre ugyan kevés szakértelemmel, de nagy igye­■ kezettel készülnek. És nemcsak a szerepekkel, hanem a dísz­letekkel is. Igaz, kicsik ezek a festett, vagy tapétás falak, de mégis díszletek, vagy legalább­is annak illúzióját keltik, S , most művészi élményt nyújtó produkciót, igazi színházat ígérve jönnek a színészek. S a falusi emberek komolyan ve­szik az ígéretet, a színházat. Igazi díszleteket, bár kicsi, de mégis igazi színházi világítást, színházi függönyt akarnak lát­ni, s joggal elvárják azt is, hogy a pénzükért legalább két és fél- három órán keresztül szórakoztassa őket az előadás. S ne alig másfél óráig, mint a Százházas lakodalom című színmű, mert akkor az előadás végén csupán szünetre gondol­nak az emberek, s a közönség csalódottan távozik (igaz, a da­rab egyéb hibái miatt is) be­csapva érzi magát. S ez igaz is. SZÓLNI KELL a rendezés­ről, a szereplőkről, akik fagyos hidegben, 30 fokos melegben egyaránt fáradságot nem kí­mélve járták a kis falvakat. A rendezés munkáját mind a négy bemutatott előadásnál Kozaróczy József látta el lel­kiismeretesen, nagy odaadás­sal, s kellő hozzáértéssel. El­ismerés illeti lelkes munkáját, de ez alkalommal is meg kell mondanunk, hogy nem volt helyes a színház vezetőségé­nek elgondolása, hogy a Kis Színház minden bemutatóját Kozaróczy József rendezte. Ennek az elgondolásnak per­sze igaz a m&sik oldala is; az sem volt helyes, hogy nem rendezett egyetlen egy egri bemutatót sem. A több ren­dező, gazdagabb színt, ötle­tet, elgondolást is jelent. S erre nagy szükség van a Kis Színház előadásainál is. Megérdemlik a szereplők is, hogy felsoroljuk neveiket: Varga Ilona, Olasz Erzsébet, Varga Edit, Lenkey Edit, Sza­bó Rózsa, Olgyai Magda, Csor­nai Irén, Erőss Irén, Dallos Szilvia, Losonczy Aranka, Romvári Gizi, Mátyus Emilia, F. Nagy Imre, Paláncz Ferenc, Almási Albert, Horváth Ottó, Füzessy Ottó, Kleszó Imre, Szabadi József, Pusztai Péter, Gyuricza Ottó és Horváth Ár­pád. Számos helyen hideg volt a színpad, hiányzott az öltö­ző, s itt-ott a telt ház, a „nagy” létszámú közönség is. Mégis játszattak szívvel, lel­kesedéssel. Kulturális külde­tést teljesítettek, egy alakuló, fejlődő falusi világban, ahol bár már győzött az új, de a fejekben és a szívekben ott szunnyad még a megszokott, a régi is. ÜJ SZÍNHÁZI évad kezdő­dött a Gárdonyi Géza Szín­háznál, a hetedik, a Kis Szín­háznál a második. Valame­lyest már kitaposott az út, de azért itt-ott még buckás, rá­zós egy kicsit. Tegyük simá­vá, hadd gördüljön aka­dálytalanul a színházi mű­vészet szekere. Az új évad műsorpolitikája már jobbnak ígérkezik a tavalyinál, s az a tény, hogy Egerben is műsor­ra tűzik a Kis Színház elő­adásait, már egymagában is színvonalemelkedést ígér. De ne feledkezzünk el a falusi emberek igényeiről: igazi színházat akar látni. Ezért műszakilag is fel kell készül­nie a színháznak ezekre az előadásokra. Legyenek köny- nyen szerelhető függönyök, kis díszletek, bár kis színházi, de mégiscsak színházi világí­tás, állványra szerelhető ref­lektorok, rivaldák, stb. És természetesen legyen még több közönség. Néhány gondolat ehhez — segítségül. Ügy tavasz táján az egyik hétköznapon Erdőkövesd felé döcögtünk az autóbusszal. A Kis Színház a Kilóg a lóláb című komédiát mutatta be. A színészek néhány nap múlva ismét megtették ezt az utat, sőt, három kilométerrel túl­mentek, Istenmezején tartot­tak előadást. A NAPOKBAN tartotta szá zadik előadását az egri Gár donyi Géza Kis Színház. A ke rek százas szám és a most in­duló új szezon éppen elég ot arra, hogy megálljunk néhánj szóra, s összefoglaló képet ad junk egy nagyszerű kezdemé nyezés eredményeiről, s a gye­rekcipő adta hibáiról. Alig egy esztendővel ezelőtt az országban két helyen. Pé­csett és Egerben kísérletkép­pen létrehozták a Kis Színhá­zat. Mi volt a célja, elgon­dolása ennek a kezdeménye­zésnek? — A színházak meg­levő lehetőségeit kihasználva, kis szereplőgárdát igénylő, fő­leg falusi témájú darabokat vinni, olyan kultúrházakkai rendelkező — vagy esetleg még ezzel sem — kis közsé­gekbe, településekre, ahol ed­dig még nem járt színház, ahová nem jutottak el a táj­előadások sem. S most a századik előadás után nyugodtan elmondhatjuk, hogy az egri Gárdonyi Géza Színháznak nagy részben sike­rült megvalósítani a kitűzött célt. A kísérlet tehát lényegé­ben bevált, s ezért elismerés illeti a színház vezetőit, színé­szeket, rendezőt, s * műszaki személyzetet egyaránt. Az eredmények bizonysá­gául szolgáljon néhány szám­adat. Négy bemutatót rende­zett a Kis Színház és a száz előadást mintegy tizenhárom­ezren tekintették meg. A tizenháromezres közönség látszólag nem sok, de nézzük csak, hogyan tevődik össze ez a szám, s tekintsünk egy kissé az adatok mögé is. A tizenháromezres közönség — ötvenkilenc kis községből — mind falusi ember és na­gyobb részüknek a Kis Színház előadásai jelentették az első igazi színházat, művészi pro­dukciót. Olyan községekbe ju­tottak el a színház művészei, mint Erdőkövesd, Szederkény­puszta, Ivád, Vécs és Ostoros, ahol a kultúrházba 100-—120 ember - fér, de sorolhatnánk a többi községek-neveit is, ahol kicsi a nézőtér, s a színpad is néhány lépés csupán. NEM KÖZÖMBÖS az sem, hogy olyan falvakba jutott el a színházi művészet, ahol az elmúlt években terebélyesedett ki a szövetkezeti gondolat és a tsz-parasztok már várták, igé­nyelték a szövetkezeti község­nek kijáró kulturális és szóra­kozási lehetőségeket. S vajon az előadások megfe­leltek-e ezeknek az igények­nek? Ennél a kérdésnél már nem válaszolhatunk egyértel­mű igennel. Ahogy mondani szokták — darabja válogatta. Nézzük most sorjában, anél­kül, hogy részletesen értékel­nénk az egyes előadásokat, hi­szen megtettük ezt idejében, a bemutatók alkalmából. Az első bemutatkozást — Koppány György Mennyet járt ifjú és Csehov Jubileum című darab­ját — elég vegyes érzelmekkel és lelkesedéssel fogadta a kö­zönség. Zapolszka lengyel író­nő Dulszka asszony erkölcse című színművének már na­gyobb sikere volt, de a legna­gyobbat örsi Ferenc Kilóg a lóláb című falusi komédiájá­val aratta a Kis Színház. Ez az előadás hangvételében, játék­stílusában közel állt a falusi emberekhez, s persze nem ke­vésbé a témájával is. Igaz, ma­ga a téma még nem minden, hiszen falusi, tsz-környezetben játszódik a negyedik bemutató, Simon Magda Százházas lako­dalom című színműve is, még­sem ért el kellő sikert. Ez utóbbi előadást az elmúlt sze­zon végén mutatták be néhány előadásban, majd ezzel kezdte az új évadot a Kis Színház, így tehát végleges képet még nem alkothatunk, de az eddigi véleményeket summázva: nem kellett volna bemutatni ezt a színművet. Nem! Mert nemcsak téma, tartalom van, de terjedelem is. S erre vannak kialakult for­mák és igények. Abból kelle­ne kiindulni a színház vezetői­nek, hogy még a legkisebb községben is van színjátszó Terv és önéletrajz í~)lvastam a második ötéves tervről szóló beszámolót, a párt Központi Bizottságának határozatát. Olvastam, s már írtam is róla. Most újra elolvasom ... 1965- re, a tervidőszakban, befejezzük a szocializ­mus alapjainak lerakását. Erősebb és gazda­gabb lesz az ország. Erősebb és gazdagabb — anyagiakban és szellemi értékekben. Üjabb és újabb részletekre bukkanok olvasás köz­ben, melyek fölött eddig sietősen siklott át tekintetem. Egyik-másik mondatot önkénte­lenül fennhangon olvasom. Ezeket a szava­kat nem kell nikkelezni. önfényük van; de nem úgy, mint a csillagoknak, hanem úgy, mint a kalapács fejének, sarló élének, a bú­zának meg a szénnek. Elindultunk a szocializmus meghódítá­sára. Elindultunk biztosabb és határozottabb léptekkel, biztosabb és határozottabb tem­póval. A tervről szóló jelentés — a háborús hatalmak által előidézett ködfüggöny helyett — egy tisztultabb, derűsebb világ panorá­máját tárja elénk; ez az érték emeli ezt a jelentést maradandó dokumentummá. Meg­szoktuk, megtanultuk, hogy minden lépé­sünk előtt elhelyezzük magunkat térben és időben: hátra meg előre nézünk, s a jelent a múlt s jövendő között pontos mérlegnyelv­nek tekintsük. A párt határozata most is, mint ilyen alkalmakkor mindig, mérleg volt, a jelenben gyarapodó jövendő pontos mér­lege. Az ötéves tervről szóló határozat: terv és önéletrajz. Rögzítve van benne a közeli múlt — hároméves tervünk eredményei — s rög­zítve vannak a célkitűzések, adatok, százalé­kok, melyeket el kell érnünk, melyeket va­lósággá kell teremtenünk az elkövetkező, még gyorsabb, de még sűrűbb anyagú esz­tendőkben. Rögzítve áll az írásban az is: hol a helyünk a világban, — hogy hol állunk helyt a világban: a béke oldalán. Sok szó esik mostanság a nemzetközi fe­szültségről, Berlinről, a béke és a háború esélyeiről; egymás közt azt tárgyalják az emberek: kitörhet-e a háború, s vajon ki kezdi el — elsőnek ... A Szovjetunió a béke történelmi parancsát teljesíti, városokat épít, erőműveket avat fel, gyárakat helyez üzem­be; perspektivikus tervekben szabja meg — esztendőkre előre — a tennivalóit. Aki így cselekszik, — nem törekedhet háborúra. Ha törekedne, miért is építkezne ily hatalmas méretekben?! Hogy földig lerombolják az épületeket, objektumokat?! Szovjet kommu­nista elvtársaink programtervezetet dolgoz­tak ki, a kommunizmusra való elérkezés pontos menetrendjét fektetve le a tervezet­ben, s a gigászi program soron levő részletét nap mint nap teljesítve és túlteljesítve — erőfeszítéseik nyomán — tégláról, téglára emelkedik a kommunista társadalom épülete. A z eszménytelenség és kilátástalanság n társadalmának dolgozó emberére rendkívüli benyomást tesz az a tény, hogy a Szovjetunió és a többi szocialista ország húsz esztendőre szóló terveket kovácsolnak — a mi ötéves tervünk egy része ennek a nagy programnak! —, s ezek a tervek a dol­gozók anyagi és szellemi szükségleteinek mind nagyobb mértékben történő kielégíté­sére irányulnak. Második ötéves tervünk előirányzatai bé­kés szándékainkat dokumentálják: tovább javítjuk az ipar szerkezetét — emelve a ter­melés és a tervezés műszaki-tudományos színvonalát, új szakembereket nevelve —, s 250 000 lakást is felépítünk. Íme, a józanul fogalmazott premisszákból levonható egyet­len konklúzió: aki építeni akar, az békét akar! Természetesen, a dolgok kimenetelét más szándékok és tettek is befolyásolják, a háborús erőké. Akik fegyverkeznek, s a berlini tűzfészek körül ólálkodva, azon mes­terkednek, hogy csóvát vessenek házainkra. Megtesszük a szükséges óvintézkedéseket, — ha kényszerből is, de az erő, a bátorság és a szilárdság jeleként. Azért, hogy a terveink­ben foglaltak valósággá váljanak, hogy orszá­gunk s népünk önéletrajzába a szocializ­musról nyithassunk új fejezetet, — nem a háborúról. Van erőnk a tervek valóraváltásához. Mellettünk áll eszméivel és rakétáival, távlataival és következetességével, népének tapasztalataival a Szovjetunió. És együtt va­gyunk abban a küzdelemben is, amelyet most a háború ellen, a békéért vívunk mind­annyian, a békéért Berlinben, a békéért a Balkánon, Európában és az egész világon. A terv beszámolóját olvasom és azon töprengek: csodálatos a nyelv, ha csodálatos dolgokat szolgál, ha az igazságot mondja ki, s ha ez az igazság olyan erős, olyan biztos és olyan szép, mint a mi történelmünk igaz­sága^ Üs csaholhatnak, túl az óceánon, vagy ^ innen, mindenféle hangon, — más nyelven, erőtlen nyelven, nem az igazság nyelvén szólnak azok, s nem képesek csök­kenteni a szocializmus vonzóerejét. Mi megteszünk mindent a béke megvéd- hetősége érdekében — életünkért És hala­dunk konok és szép, büszke és szelíd, erős és békés gondolatokkal jövendőnk elébe — feltartóztathatatlanul. A mi utunk a világ útja. S az az út a csillagok felé vezet földön és égbolton, Pataky Dezső A jelentés megállapította, hogy Dániában az elmúlt há­rom évben egyetlen dlftériás megbetegedés sem okozott ha­lált. A tuberkulózis különböző fajait pedig rövidesen már az orvostanhallgátóknak sem tud­ják megmutatni. Az európai orvosok többnyi­re már csak a könyvekben ol­vasnak a himlőről. Miközben azonban leverték a régi ellen­ségeket, új ellenségek jelennek meg a színen. Mindenütt csökken a cse­csemőhalandóság. de különbö­ző betegségek döntik le a fel­nőtteket a lábukról. Eddig is­meretlen, különböző formájú vírusok vették át a legyőzött miki'obák funkcióját — álla­pítja meg a jelentés. Az embereknek most már nem annyira a természeti csa­pások, mint a saját maguk okozta bajok ellen kell megvé­deniük magukat. „Miközben fejlődik az ipar és emelkedik a társadalmi és a gazdasági szín­vonal, a levegő és a nagy fo­lyók szennyezettekké válnak” „Fokozódik a zaj és mind több az utcákon a közlekedési torlódás. A modem élet üte­me, s sűrűn lakott nagyváro­sok és a családi kapcsolatok meglazulása fokozza az agyi megbetegedések számát és megteremti a fiatalkorú bűnö­zés problémáját.” A jelentés megállapítja, hogy Nyugat-Németországban, Fran­ciaországban, Hollandiában, Angliában és Skandináviában a legtöbb balesetet a szív- és véredénymegbetegedésék, vala­mint a rák okozzák. Tel;esítette tervét a mátrafliredi erdészet A Mátrai Állami Erdőgazda­ság mátrafüredi erdészetének dolgozói 4500 köbméter fát termeltek ki a vége felé köze­ledő gazdasági évben. Nagy­részt a kedvező időjárásnak köszönhető, hogy a fűrész-áru, bánya- és tűzifa szállítását meggyorsították és az elmúlt évekhez viszonyítva, jóval előbbre állnak. Ezideig mint- sgy négyezer köbméter fát szállítottak el. A kitermelt fa helyére új csemetéket ültettek, s a kivá­gott fa mennyisége nem ha­ladja meg az évi növekedést. Az október 1-én kezdődő új gazdasági évben ugyanannyi lát termelnek ki, mint az idáa. Európa egészségügyi helyzete Miért ne lehetne két elő* adást tartani egy napon, egy­más melletti községekben. Persze csak szombaton és va­sárnap. Hiszen ezeken a na­pokon játszanak a színjátszók is, az emberek megszokták, hogy a hétvége a szórakozásé. Főleg munkaidőben, de még télen is. Az így megtartott négy előadáson sokkal több lesz a közönség, mint eddig egész héten. S a téli időszak­ban még hétközben is lehet két előadást tartani. A szí­nészek számára sem olyan fá­rasztó, s az útiköltség is ke­vesebb, a közönség pedig jó­val több lesz. És még valamit. Átvehetné és hasznosíthatná a Kis Szín­ház a régi faluszínház jól be­vált módszereit is. (A Déryné Színház is ezt csinálja.) Le­mentek egy-egy megyébe, s ott járták a községeket egy­két hétig. A jó előadásnak gyorsan híre ment, s volt kö zőnség. Nos, a mi színhá­zunknál más a helyzet, de azért sokkal jobb lenne, ha egy-egy járásba menne a Kis Színház egy hétre, vagy ket­tőre, amíg sorba nem j'árla a kis községeket. A színészek természetesen hazajönnének esténként. De az előadás fo­lyamatos lenne a járásban és a kulturális munka irányítói, a tömegszervezetek vezetői nagyobb együttműködéssel, szinte kampányszerűen tud­nák segíteni a szervezés mun­káját. Sőt, a kulturális szer­vek még a díszletek szállítá­sát is megoldhatnák járásuk területén. NEM ÜNNEPRONTÁSNAK szántuk a bíráló sorokat, hi­szen eltörpülnek ezek a di­csérő jelzők mellett. Hogy mégis papírra kerültek? őszinte, igaz szándék diktál­ta, hogy a száz előadás ered­ményei nyomán újabb és újabb sikerek, igazi falusi színházi esték szülessenek. Márkusz László Száz után, — a százegyedikért! Az egri Gárdonyi Géza Kis Színház egyéves munkájáról

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom