Népújság, 1961. augusztus (12. évfolyam, 179-205. szám)

1961-08-13 / 190. szám

1961. augusztus 13., vasárnap SÍPOJ8AO 3 Bennünket, műszakiakat leg­inkább a Szovjetunió műszaki sikerei lelkesítenek — mond­ja Horváth Miklós főmérnök­helyettes. Ezzel bizonyítják a kommunizmust tervező nagy ország technikusai, tudósai, a vezetők kijelentéseinek, be­szédeinek feladatát, hogy tud­niillik rövidesen megelőzik a legfejlettebb kapitalista álla­mokat, köztük az USÁ-t is. — A műszakiak idősebb ge­nerációja, amely fiatalabb ko­rában csak a német, az angol, a francia, az olasz, tehát a nyugati technikával ismerke­dett, a nyugati technika ered­ményeivel barátkozott, eleinte kételkedve fogadta a Szovjet­unió műszaki eredményeit. A mostani eredmények, napja­ink szovjet sikerei meggyőzik a kételkedőket is. ök is látják, hogy a régi élclapok orosz gőzhengere átalakult földünk körül keringő űrhajóvá és atomtengeralattjáróvá. Ez minden szép beszédnél többet mond. Ezek a sikerek beteté­zik, teljessé teszik azt az át­alakulást, amely a műszakiak tudatában, némelyikében na­gyon bátortalanul, a felszaba­dulás után megkezdődött. — No és a beszéd külpoliti­kai része? — Hruscsov elvtársnak a német kérdésben elfoglalt ál­láspontja közismert. Az új, amit ez a beszéd elárult az, hogy: a szocialista tábor ve­zetői szilárdan eltökélték; még ebben az évben megoldják ezt Ci problémát. Az utolsó mondatoknál már hárman vagyunk a szobában, bejött Horváth László, az erő­mű Vosztok TMK lakatosbri­gádjának vezetője. — Nem gondoltam, hogy ilyen gyorsan sikerül fellőni egy újabbat is — mondja a brigádvezető, mert az utóbbi napok eseményei közül ő is a vasárnapit tartja a legfonto­sabbnak. — Magam is izgul­tam a rádió mellett, drukkol­tam az űrutasnak. Őszintén szólva nem lepett meg, hogy a rakétaesemény után, a szovjet miniszterelnök beszédet tar­tott. Hiszen Hruscsov elvtárs hasonló esetekben nemcsak a rakéta utasának szokott gratu­lálni, rendszerint vázolta a po­litikai helyzetet is. Egyébként Is zsúfolt hétvége volt, a Var­Községi könyvtárosok tanfolyama Egerben nek kialakítása, A művelődésügyi osztály és a Megyei Könyvtár községi könyvtárosok részére augusz­tus 14—19-ig egyhetes bentla­kásos tanfolyamot szervezett. A tanfolyam anyagában a könyvtár és közművelődés, a szép- és szakirodalom, a könyv által történő ismeretterjesztés, a községi könyvtárak állomá­nyának és gyűjtemény jellegé­— AUGUSZTUS 14-én, hét­főn kezdődik Egerben az egri, füzesabonyi és pétervásári já­rás általános iskolai igazgatói részére egyhetes tovább­képzés, amelyiknek keretében az új iskolaévvel kapcsolatos feladatokról lesz szó. JWW' Amikor az ember külföldről hazatér, akkor az ismerősei majd lelökik a lábá­ról, olyan nagyon az arcába hajolva ér­deklődnek, suttog­nak: — Mit hoztál? — Próbálja ilyen­kor azt mondani az ember, hogy „sem­mit". A világon senki nem hiszi el. Minden­ki meg van győződve arról, hogy bizonyára tele van a címkés táska hallatlan ér­tékekkel, csak „hát..." Ilyenkor aztán kez­dődik a suttogás. Hogy ez miért ju- ‘o*t eszembe? Mert olvastam a Tyitov őr­nagy sajtótájékozta­tójáról szóló hír­adást, amelyekben volt néhány olyan kérdés, hogy feltét­len csak kiváncsisko- dásnak hatott, s ha szívesen is válaszolt rá a híres űrrepülő, mégis volt benne va­lami fölösleges, vala­mi olyan, amiből már csak az hiányzott: — Valóban! Mit is hozott haza?! Ugyan, erre mit vá­laszolt volna Tyitov? Valami ilyesmit: — Híradást arról, hogy onnan föntről is nagy a mi Földünk, megférünk hát rajta békességben! — A — az ideológiai és politikai irodalom, az ifjú­sági és gyermekirodalom idő­szerű kérdései szerepelnek. A tanfolyam hallgatói egy nap tapasztalatcsere-látogatás keretében tanulmányozzák a gyöngyösi járási hálózat né­hány könyvtárat és találkoz­nak Mesterházy Lajos Kos- suth-díjas írónkkal, aki ebből az alkalomból Egerbe utazik. IOOOOOOOOOOOOOOOOÖOOOOOOOOOOOOOOOOOOoc> PÓTKOCSIS teherautók jön- nek-mennek, kábelt fektetnek le az épület előtt, ládahegyek és paradicsom vagonszámra az udvaron. Teljes üzemmel dolgozik a Hatvani Konzervgyár. — A csúcsidőszakban 70 va­gon nyers paradicsomot kell feldolgoznunk naponként. Ter­melőszövetkezeteink dicséreté­re válik, hogy a sok nehézség ellenére az idén jól elvégezték a palántálást, kiültetést és a talaj megmunkálást. Nem raj­tuk, hanem a mostoha időjárá­son múlt, hogy a paradicsom elrúgta a harmadik kötést. De az első és második megmaradt, a július végi eső sokat segített, így 80—90 mázsás átlagtermés­re számíthatunk. A konzerv­gyárnak ezt kell feldolgozni, a lehető legkisebb mennyiségi és minőségi veszteséggel — tájé­koztat Béréi Ferenc főmérnök. — Üj gépeket is kaptak, ugye? — érdeklődünk. — Igen. Szép, modem gépe­ket. Egy teljes automatikus be­rendezést. Azt érdemes meg­nézni. Büszkeség és megelégedett­ség csendül a főmérnök szavá­ból. De nemcsak a Láng-gyá­riak jó munkáját dicséri, ha­nem megemlékezik a karban­tartókról. Gondos munkájuk­kal a vacuumviszonyokat lé­nyegesen javították. így kellő alapja van annak, hogy a na­ponként 75 vagon paradicsom feldolgozásában reményked­nek a gyár vezetői. A KÜLFÖLDI piacokon min­denütt keresik a magyar pa­radicsomkészítményeket, nem is szólva az utóbbi évek során 35 fok árnyékban (Félig megsülve olvasandó) A kora délutáni órákban kint sétáltam az egri főutcán. A nap sütött... Ez a szerény tőmondat nagyon keveset mond. Mert a nap tényleg szokott sütni, ősszel is süt, té­len is süt, ha esik az eső, ak­kor is... azaz akkor nem any- nyira. Viszont amit ma, a kora délutáni órákban a nap elkö­vetett, az már nem is sütés volt. Inkább égetés, főzés, forralás... vagy mit tudom én. Mindenesetre ez már túlzás volt. Reggel azt mondta a me­teorológia: „...csökken a hő­mérséklet." Az egyenlítőhöz képest talán tényleg hűvösebb volt. Ott ugyanis — azt mond­ják — meleg van. Ha ez így megy tovább, nem utazok le Afrikába elefántvadászatra. Itt, Egerben 35 fokon csörge­dezik rólam a víz, Afrikában egy strandbelépőt takaríthat­nék meg kabin nélkül. Sebaj! Vigasztal a meteoro­lógia: „... csökken a hőmér­séklet”. A rádió stúdiójából megnyugtatóan sugározza ezt a bemondó. Nem kell meg­ijedni. Csökken a hőmérsék­let. Mi türelmesek vagyunk. Lihegve kivárjuk a Szilvesz­tert és a strandon boldog új­évet kívánunk majd egymás­nak. Kátai Gábor HEMINGWAY MÜZEUM KUBÁBAN Emest Hemingway özvegye Kubába utazott, hogy megbe­szélje a kubai kormánnyal, a Havannától nem messze levő San Francisco városkában fér­je villájának „Hemingway-mú- zeum”-má való átalakítását. AZ ÖRÖK ÉVA — Mit kér, Évike? — Almuskát! Harcokban edzett népet köszöntünk Európában már elcsitult a fegyverek zaja, a Reichstag kupolájára már kitűzték a vörös csillagos szovjet zász­lót, de Távol-Keleten még dörögtek az ágyúk és a har­cok tüzében kapta meg a ko­reai nép szabadságát, függet­lenségét. S a nép, amely any- nyi véráldozattal szabadult meg a japán elnyomóktól, később is harcok tüzében edződött. Még élénkén emlé­kezünk a kapitalista államok intervenciójára, amelyet az ENSZ zászlajával lepleztek, s amelyet arra használtak fel, hogy a koreai népnek a szocializmus építésében el­ért sikereit megakadályozzák, hogy tönkretegyék sok évi munka eredményét, hogy semmissé tegyék a 16 év előtti nagy vívmányt; az or­szág felszabadulását. A háború okozta sebek ne­hezen gyógyulnak, a porig le­rombolt városok a napalm­bombával felperzselt falvak mégis nagyrészt már felépül­tek. Miként a korszerűen fel­fegyverzett amerikai és csat­lós csapatok évekig tartó ost­romát sikerrel állták, most, a békés építés hétköznapjaiban is hasonló csodás tettekkel írják be nevüket a világ tör­ténelmébe. A nép hazaszere­tete olyan példákat produkál a gyárak építésében, a kultu­rális forradalom megvívásá­ban, amelyekkel nem sok or­szág dicsekedhet. Az imperia­lista háborút követő időben volt olyan év, amikor a tech­nikumok és különböző közép­iskolák mellett 15 új főisko­lát építettek, s nyitottak meg. S ha kevés volt a kor­szerű gép, az üzemek saját erejükből, a munkások, mű­szakiak ötleteit felhasználva építettek különböző berende­zéseket, hogy megmentsék az embereket a nehéz fizikai munka terheitől, hogy gyor­síthassák a háborús károk helyreállítását. És sorra szü­lettek a békés építés nagy győzelmei, felépült a szuphu- ni csanzsiui vízierőmű, fel­épültek a gyárak, lakóházak, a városok, egyre több gépei kapott a mezőgazdaság, s eh­hez a monumentális építke­zéshez a mi népünk éppúgy, mint a szocialista tábor többi népe elküldte segítségét: ma­gyar orvosok, mérnökök töl­tettek éveket a háború sújtot­ta országban, s ez még szo­rosabbra vonta a két nép ba­rátságát. Ez a barátság az­óta különösen tovább erősö­dött. Mikor a magyar nép­gazdaságot érzékeny anyagi veszteség érte az ellenforra­dalom során, koreai barátaink elsők között voltak, akik se­gítségünkre siettek. A két nép kölcsönös együtt­működése, barátsága meg­nyilvánul ezekben a napok­ban is, mikor Korea felsza­badulásának 16. évfordulóját ünnepeljük, mikor megemlé- kezük e hős nép nagyszerű harcáról, az építésben elért sikereiről, mikor a szocialis­ta tábor nagy családjaival együtt mi is testvéri üdvöz­letünket, s jókívánságainké küldjük a koreai népnek, nagy évforduló alkalmából. KARL LIEBKNECHT Születésének 90. évfordulójára A nemzetközi és a német munkásmozgalom kiemelke­dő egyénisége és mártírja, Karl Liebknecht, a szenvedé­lyes kommunista agitátor 90 évvel ezelőtt született. Atyja, Wilhelm Liebknecht nyomdokain haladva, már egyetemista korában csatla­kozott a szocialista munkás- mozgalomhoz, majd a párt baloldalának vezetőjévé lett, és mint ilyen, 1914. decembe­rében, amikor a szociálde­mokrata párt a munkásosz­tályt elárulva a háború mel­lett szavazott, szembehelyez­kedve a párt irányítóival, szavazatát a parlamentben a hadihitelek ellen adta le. Et­től kezdve életét a háború* ellenes propagandának szen­telte. Célja elérésére 1916-ban a Spartacus-szövetséget ala­pította meg. A háború kellős közepén, 1916. május 1-én ve­zető szerepet vitt a berlini antimilitarista tüntetés meg­szervezésében. Itteni maga­tartásáért elfogták és börtön­re ítélték, ahonnan csak az 1918-as novemberi forrada­lom szabadította ki. Harcostársával, RoSa Lu­xemburggal együtt a Német Kommunista Párt egyik ala­pító tagja volt, A párt meg­alakítása után néhány hónap­pal később kitört ellenforra­dalom teljes ereje ellenük fordult, Liebknechtet ismét el­fogták és a börtönébe beha­tolt pribékek meggyilkolták. Művei 1954-ben magyarul is megjelentek Válogatott be­szédek és írások címmel. ■-ts-r. * •OOOOOOC X)0c><xxxxxxxx50000000000000<x)0000000000000000000000000000000000000000400000000cx)0000000000000000c000000000000000c» 70 vagon paradicsom naponként Uj automata gépsor a Hatvani Konzervgyárban rendkívül megnövekedett ha­zai igényekről. Az olasz para­dicsom korábban érik, színben jobb mint a mienk, de íz és kiadósság tekintetében a ma­gyar paradicsom világviszony­latban első. A feldolgozott áru 90 százalékát exportra viszik. Sok valutát jelent ez az or­szágnak. Az „Aranyfácán” címkével ellátót: készítmónvt ismerik Bécsben, Prágában, Moszkvában, Londonban és Genfben. — Tavaly egy angol üzletem­ber járt nálunk. Látni akarta a gyárat, ahol az Aranyfácános készítményeket gyártják. Ud­varias ember volt, a gyárról nem beszélt, de a készítmény nagyon tetszett neki. Akkor szégyenkeztünk egy kicsit az elmaradott, korszerűtlen üzem miatt. De az idén új automata vonal épült, mosó és váloga­tó állomással. Van magozógé­pünk, előzúzó-, passzírozó- és előmelegítő gépünk, jövőre pe­dig új üzemrész épül, 1964-re 90 vagon lesz a napi kapacitás. Akkor újra meghívjuk az an­golt. Hadd büszkélkedjünk egy kicsit, ő' meg hadd csodálkoz­zék. A főmérnök és Kiss Ferenc üzemvezető lelkes szavai nyo­mán kirajzolódik a jövő képe. le­A konzervipar előtt nagy hetőségek állnak. — Lecsóból most is kilenc vagont gyártunk naponta. Min­denütt megkedvelték a kolbá- szos, szalonnás, finom ételt. Csak egy kis zsírt és hagymát kell alá tenni, egyet pottyan a tűzön és máris kész az ebéd, vagy vacsora. Üvegben és do­bozban hozzák forgalomba. Vagy beszéljünk a befőttről? 1959-ben 50 vagonnal termel­tünk, most 150—160 vagonnal. Két évvel ezelőtt 178 millió fo­rint volt gyárunk konzervter- melése, az idén 250 millió fo­rint. PAR ADATOT jegyeztünk fel, de úgy véljük, hogy az hűen jelzi a Hatvani Konzerv­gyár jelentőségét, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy készítményeik nagy részét kül­földön értékesítjük. És nagy különbség az, hogy mezőgazda- sági termékeinket nyers álla­potban, vagy konzervnek, be­főttnek feldolgozva értékesít­jük. Ugyanis a készítménye­kért sokkal több valutát kap az ország. A cukor- és konzervgyár szezonüzem. De az utóbbi évek alatt mindig jobban hosszab­bodott a gyártási kampány. Évről évre nagyobb megrende­léseket kapott a gyár, más­részt újabb készítményeket hoztak forgalomba és így a ter­melés növelésével együtt ál­landóan bővül a munkaalka­lom. Sok asszony dolgozik a gyárban. Űj szakmák, új mun­kaalkalmak születnek, szinte a szemünk előtt. A Hatvani Cukorgyárnak már kialakult törzsgárdájá van. De a konzervgyárban is sok olyan munkás akad, aki évek óta itt dolgozik. Kitanul­ták és megszerették a szak­mát. A jók között is a leg­jobbak között emlegetik Széná­st Istvánnét, aki 7 éve doboz­forrasztó a gyárban és az idén nyerte el a kiváló dolgozó ki­tüntetést. De az üzemvezető büszkén mutat egy másik ki­váló dolgozóra is. Az automata gumizógépen dolgozik, immá­ron 7 éve. Horváth Rozáliának hívják és az egész üzemben mindenki szereti,- mert jóked­vű, fiatal teremtés. Jól dolgod zik és mindig szívesen segít, ha szükség van rá. A HATVANI Konzervgyár ban zúgnak, zakatolnak a gé­pek, tikkasztó meleget lehell- nek az üstök és kazánok. Dol­gos munkáskezek irányítják a gépeket, szedik a nehéz reke­szeket, szinte hegyeket raknak a különböző konzervekből. Nagyüzemi gazdálkodás folyik Ecséden, Csányban és Horton. Elektronikus és pneumatikus vezérlő rendszerű gépsoron, biztonságos, modem technoló­giai eljárással ízes, jó ételeket készítenek Hatvanban. Évről évre többet és jobbat akarnak termelni a termelőszövetkeze­tekben és a konzervgyárban is Most már minden feltétel adót ehhez. F. ború hirdetőit, a kardcsörte- tőket A szovjet fellépések eddig is megakadályozták a világháborút, a fegyveres konfliktusokat, gondoljon sak Libanonra, Szíriára, Irakra, Szuezre, s most legutóbb Ku­bára. A Szovjetunió pedig most erősebb, mint valaha. Tudják ezt azok is, akik há­borúra spekulálnak, tisztában vannak azzal, hogy egy hábo­rú végzetes lépés. Beszél, beszél megállás nél­kül, mintha csak engem kelle­ne meggyőznie arról, hogy jók a béke kilátásai, s a szocializ- ta tábor fölénye biztosítani fogja a békét. Rég elmúlt már fél három is, de ő nem zavar­tatja magát. Látszik, érződik a hangján, lelkesedésén, len­dületén, szívéből beszél. Mint egy lelkes agitátor. Megszokta az ilyen tárgyú beszélgetést, a politikai vitát, gyakran kerül sor hasonlóra kollégái között is, akik a szocialista brigád címért versenyeznek. dolog gi módon, régi fogalmakon is­kolázott — gondolataink nem is tudják bejárni azokat a vég­telen lehetőségeket, amelyeket a kommunizmus megnyit az emberiség számára. — Ha csak az életszínvona­lat nézzük is; óriási dolog' Mindenkinek meglesz amire szüksége van ... — Bízom a békében — mondja —, amikor a nyugat­berlini probléma felől kérde­zem. — Rendületlenül bízom. Két háborút megértem, végigcsi­náltam. A háborúk eltemették álmaim jó részét is. Nem sza­bad megengedni egy harmadi­kat, mert akkor temető lesz a világ. sói Szerződés tagállamai is ak­kor tárgyaltak a német kérdés megoldásáról. — Mit gondol, sikerül ez? — Optimista vagyok. Bíz­tam Tyitov útjának sikerében is, a békében is hiszek. Ez az út különben is a béke erőinek felvonulása volt. Dokumentál­ta, illusztrálta a szovjet fö­lényt, amely — és ebben na­gyon reménykedünk — elri­asztja, elgondolkoztatja a há­Rácz Pál nyupdíjas: Óriási ötvenesnek látszik, pedig már a nyolcadik ikszet tapos­sa. Üjévkor ment nyugdíjba. De most is tevékeny életet él, kitart régi nagy szerelme, a pince mellett, s emellett mé- hészkedik, bújja a borászati szakkönyveket. Mint fiatal ko­rában, mikor még Budafokon dolgozott, vagy éppen a deb- rői hárslevelű születésénél bá­báskodott. — Mai fogalmaink szerint nem is tudjuk felmérni a programtervezet jelentőségét — mondja, mikor látja, hogy élete fordulatai, folyása mel­lett inkább az utóbbi napok eseményeiről alkotott véle­ménye érdekel. — A mi — ré­Kit ne érdekelnének a béke kilátásai, a vitás nemzet­közi kérdések megoldására tett javaslatok, amelyekben bő­velkedik N. Sz. Hruscsov elvtárs hétfői beszéde. Üzemek­ben, hivatalokban termelőszövetkezetekben ez most a leg­gyakoribb beszédtéma. Az emberek örvendenek a Szovjet­unió káprázatos gazdasági és tudományos sikereinek, vitat­koznak a legégetőbb külpolitikai kérdésekről, de azt már az első napokban is le lehetett szűrni, hogy a békére vágyó emberek egyetértenek a szovjet államfő véleményével, el­képzeléseivel. A sikerek meggyőzik a kételkedőket is Interjú a Mátravidéki Erőműben A kommunizmus politikája: BÉKE ÉS ÉPÍTÉS

Next

/
Oldalképek
Tartalom