Népújság, 1961. augusztus (12. évfolyam, 179-205. szám)

1961-08-12 / 189. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLTETEK! jr A detki kertészetben... AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS NAPILAPJA XII. évfolyam, 189. szám ARA: 30 FILLÉR 1961. augusztus 12., szombat Mi mindent megteszünk, hogy a rakétákat csakis békés, tudományos célokra használják fel Tyitov sajtóértekezlete MOSZKVA (TASZSZ): A moszkvai egyetem aulájában Tyitov őrnagy pénteken sajtó- értekezletet tartott, amelyen beszámolt a második szovjet űrhajón végzett sikeres repü­léséről. A tömeg zsúfolásig megtöl­tötte a több mint 1500 főt be­fogadó termet. Jelen voltak a szovjet és a külföldi lapok, távirati irodák, rádió- és tele­vízió-társaságok tudósítók Meghívták az értekezletre a szovjet tudományos élet ki­emelkedő képviselőit, a diplo­máciai testület tagjait. Jelen voltak a Moszkvában megnyílt nemzetközi biokémiai kong­resszus 57 országból érkezett részvevői is. A sajtóértekezletet Keldis akadémikus, a Szovjet Tudo­mányos Akadémia elnöke nyi­totta meg. — Jurij Gagarin hőstettéi — jelentette ki a többi között — annak idején joggal hasonlítot­ták össze Columbus és Magel- haes hőstettével. German Tyi­tov repülése viszont nem ha­sonlítható össze semmi olyas­mivel, ami az emberiség törté­netében ismeretes. Ez a repü­lés újabb hatalmas lépés volt a világűr meghódításának út­ján, újabb történelmi jelentő­ségű győzelem volt. Az Akadémia elnöke hang­súlyozta, hogy a Szovjetunió a rakétatechnikában elért rend­kívüli eredményeit a béke és az emberi haladás szolgálatá­ba állította. — A szovjet űrhajószput- nyikok útjai azt mutatják, hogy nincs messze az idő, ami­kor az ember megvalósítja a nagy álmot: elrepül a Holdra, a Marsra, a Venusra és még mélyebben hatol be a világ­mindenségbe. Azok az új je­lenségek, amelyekkel más: bolygókon találkozunk majd, a ; földi élet megjavítását fogják ; szolgálni. Az űrhajó útja — folytatta : Keldis — igen értékes tudomá- ; nyos eredményeket hozott Fel- ; dolgozásuk után közzétesszük és az egész világ tudósai számára hoz­záférhetővé tesszük eze­ket az eredményeket. Az akadémiai elnök ezután kijelentette, hogy a Szovjet Tudományos Akadémia, elis-; merve German Tyitov űrre-; pülésének óriási tudományos; jelentőségét, a Ciolkovszkij- ; aranyérmet adományozta a pi­lótának. Keldis akadémikus viharos ; taps közepette át is nyújtotta ; Tyitovnak a megtisztelő ki­tüntetést Ezután Tyitov szólalt fel. A sikeres űrrepülés négy feltétele ... termettek ezek a jól megnőtt, nagyon remek illatú sárgadinnyék, a helyi Sza­badság Termelőszövetkezet asszonyainak kezemunkája nyomán. A jó termés elérésének egyik biztosítéka a családtagok bevonása volt a közös munkába. Képünkön látható Szabó Magdi is így került a kertészetbe, hogy édesanyjának segítsen. A munka végeztével „saját termelésű" sárgadinnyéből vesz éppen kóstolót (Foto: Kiss Béla) ^^AAAAAAAAA/SAAA^AA/VVAAA/VVVVVVVVV'SAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA^SAAAAAAA/VNAAAAAySAAAAAAAAAAAAA/SAAAAAw^ Kijelentette, hogy négy felté­tel mozdította elő az űrrepülés sikerét. — Először is — mondotta — a V oszt ok—2 tudósaink, mér­nökeink, technikusaink és munkásaink alkotása. Alapo­san ki tanulmányoztam az űr­hajót, szerkezetét és felszere­lését többször is kipróbáltam a repülőút során. — Másodszor, tudom, hogy mindent, ami az ember élet­működését biztosítja, az űr­hajó kabinjában, a földön és repülés közben, számos kísér­let során kipróbálták. — Harmadszor, az űrrepülés sikerének fontos eleme, hogy irányítani tudjuk az űrhajót. Én vadászrepülő vagyok. Ez segített. Negyedik feltételként az űr­hajós az erkölcsi tényezőt em­lítette. — A büszkeség hazám­ra és az irántam tanúsított bi­zalom lelkesítőén hatott rám — mondta. Ezután Tyitov kijelentette, jól bírta azt a folyamatot, mi­alatt a rakéta kijutott pályá­jára. — A súlytalanság kezdetén az első benyomásom az volt folytatta —, hogy lábbal fel­felé fekszem, de néhány má­sodperc múlva minden rend­bejött. — Moszkvai idő szerint tíz órakor, feladatomnak megfele­lően, bekapcsoltam az űrhajó kézi irányító készülékét. Az irányítás könnyű volt és kényelmes, a hajót be lehetett állítani minden megadott helyzetbe és minden pillanatban oda le­hetett irányítani, ahová szükséges volt. — Az űrhajó urának érez­tem' magam — jelentette ki Tyitov. Készségesen engedel­meskedett parancsomnak, min­den kézmozdulatomnak. Ami­kor a hetedik kört tettem a Föld körül, a tudományos meg­figyelési programnak megfele­lően, újból bekapcsoltam a ké­zi irányító művet Az űrhajós megelégedéssel emelte ki, hogy egész repülő­út ja során megbízható kétol­dalú kapcsolat állt fenn a Vosztok—2 és a Föld között, rövid- és ultrarövid rádióhul­lámok segítségével. — Amikor a második kört tettem a Föld körül — folytat­ta —, jelentést adtam Nyikita Szergejevics Hruscsovnak, az SZKP Központi Bizottságának és a szovjet kormánynak az útról. Hamarosan megkaptam Hruscsov választáviratát, amely igen meghatott. — Repülőutam során rádió- üdvözletet küldtem moszkvai elvtársaimnak, a Szovjetunió, Európa, Ázsia, Afrika, Észak- és Dél-Amerika, Ausztrália né­peinek. Tyitov kijelentette, hogy rendkívüli szokatlanul szép látvány tárul az ember elé, ha a világűrből tekint a Földre. A Földet körülvevő kék sugárzástól a szivárvány minden színe kibontakozik, amikor pillantásunkat a fekete égbolt felé fordít­juk. Néha úgy tűnt, hogy a föld­golyó a fejem fölött függ — mondotta, majd megjegyezte, hogy a repülés egész idején az űrhajó kabinjában normális időjárási viszonyok uralkod­tak, a légnyomás, a hőmérsék­let, a levegő összetétele a meg­szokott volt. — Utam során nem éreztem különösebb étvágyat — mon­dotta ezután Tyitov. — Mégis, moszkvai idő szerint 12,30 óra körül megebédeltem, a hatodik fordulóban pedig megvacso­ráztam. A kidolgozott program a he­tedik fordulótól a tizenkettedi­kig pihenést és alvást írt elő az úrhajóspilótának. Tyitov a tizenharmadik kör elején éb­redt fel. Útja során tomagya- korlatokat végzett és az orvo­sok által előírt programnak megfelelően megfigyelte saját magát. — A tizenhetedik kör elején — folytatta Tyitov — a prog­ramnak megfelelően, bekap­csolták a leszállást biztosító automatikus berendezést. Az űrhajó a megadott irányba he­lyezkedett, bekapcsolódott a .fékezőmű és a Vosztok—2 rá­tért a leszállás pályájára. — A leszállás előtt nem zártam be a kémlelőnyílást és nagy érdeklődéssel figyeltem, milyen világosan ragyog az űr­hajót körülvevő levegő, miköz­ben a Vosztok—2 behatolt a légkör sűrűbb rétegeibe. Mi­után áthaladtam a magas­hőmérsékletek és a súlynöve­kedés övezetén, üzembe lépett a földre szállást biztosító be­rendezés. — A Vosztok—2 szerkezete a földreszállás két módját te­szi lehetővé — mondotta Tyi­tov. — Vagy oly módon, hogy a pilóta az űrhajó kabinjában marad és vele együtt száll le, vagy pedig kioldja az ülést és ejtőernyővel ereszkedik le. El­határoztam, hogy a második módszert próbálom ki. Nem nagy magasságban az űrhajós ülése levált a ha­jóról és a továbbiakban a leszállás ejtőernyővel tör­tént. Befejezésül Tyitov közölte, hogy jól érzi magát, semmiféle változást vagy rendellenessé­get nem tapasztal, és az orvo­sok sem észleltek szervezeté­ben semmiféle elváltozást. Az újságírók kérdései — Tyitov válaszai German Tyitov a beszéd el­hangzása után az újságírók kérdéseire válaszolt. Az első kérdés így hang­zott: a szovjet kormány kö­zölte, hogy az űrhajó felbo­csátása békés rendeltetésű. Vajon külföldi tudósítókat is odaengednek-e a felbocsátás­ra, mint ahogyan ez az Egye­sült Államokban történik? Az első kérdésre Msztyi­szlav Keldis, a Szovjet tudo­mányos Akadémia elnöke vá­laszolt. — Igen — mondotta —, mindent megteszünk, hogy minél előbb külföldi tudósítók is ott lehessenek a felbocsátá­soknál. Meg kell azonban je­gyeznem, hogy a hordozóraké­tának nemcsak békés rendel­tetése van. Azt hiszem — folytatta —, „ha az amerikai­aknak olyan tökéletes hordo­zórakétáik lennének, mint a mieink, ők sem mutogatnák külföldi újságíróknak. Mi mindent megteszünk, hogy ezeket a rakétákat csakis bé­kés, tudományos célokra használják fel. A szovjet kormány min­dent elkövet, hogy tető alá hozza az általános és teljes leszerelést, 9 ha ex megvalósul, semmi akadá­lya nem lesz. hogy kül­földi tudósítók bármilyen szovjet rakéta felbocsátá­sánál jelen lehessenek. A második kérdésre szintén Keldis válaszolt. A kérdés így hangzott: mi lesz az űrrepülés következő állomása? Válasz: tudósaink, tervező­ink nagyvonalúan terveznek, széleskörű terveken dolgoz­nak. Az egyik irány: az úgy­nevezett vorbitális repülések (a Föld körül keringő űrhajók felbocsátása); a másik irány: a naprendszer közeli bolygói felé irányuló repülés. Felada­tunk, hogy tovább növeljük az űrrepülések időtartamát, tovább tökéletesítsük a raké­tákat, az űrhajókat. A pon­tos programot ismertetni fog­juk, ha feldolgoztuk a Tyitov űrutazása által szolgáltatott sok-sok tudományos adatot. Ezután German Tyitov őr­nagy válaszolt a további kér­désekre. A súlytalanság nem hat a hangulatra A pozsonyi Pravda munka­társának kérdése így hang­zott: Igaz-e, hogy a súlyta­lanság bizonyos könnyed ér­zéssel, optimizmussal, öröm­mel tölti el az embert? Tyitov válaszában kijelen­tette, hogy már beszélt a súlytalanság állapotáról és megismételte, hogy ez az álla­pot nem hat a hangulatra. Hangulatom igen jó volt, de nem a súlytalanság, hanem a sok-sok újszerű élmény miatt — mondotta. A második kérdés: hogyan tudott felébredni a pontosan megállapított időben? Tyitov válasza: már mond­tam bevezető beszédemben, hogy a program program, azt mindenáron teljesíteni kell. Az űrhajózás közben minden perc ki van számítva, az em­ber hozzászokik ehhez. Igaz, az alvási tervet „túlteljesítet­tem", 35 perccel tovább alud­tam. Kérdés: milyen testhelyzet- zetben, ülve, vagy fekve aludt? Válasz: a súlytalanság álla­potában nehéz meghatározni, hogy az ember ül, áll, vagy fekszik-e? (Derültség.) dat tanácsot adni az amerikai kollégáknak, mert egészen má­sok az ő repüléseik. Kívánni azonban tudok valamit: sok si­kert a világűr békés meghódí­tásához. Valaki megkérdezte, képes-e a Vosztok—2 távoli űrrepü­lésre. Tyitov őrnagy válaszában el­mondotta, hogy a Vosztok—2 több mint 700 000 kilométert tett meg, ez pedig elég nagy távolságnak számít. Ha ebből a szempontból vizsgáljuk a dolgot, akkor természetesen képes a Vosztok—2 nagy tá­volságú űrrepülésre. Ha vi­szont a kérdést úgy vizsgáljuk, képes-e a Vosztok—2 más bolygókra repülni, a válasz ez lesz: a Vosztok—2 orbitális re­pülésre, tehát a Föld körüli re­pülésre készült. ■ ' Egy újságíró megkérdezte, elfért volna-e két űrhajós a Vosztok—2-n. A válasz így hangzott: elv­ben természetesen ketten ifi utazhattak volna ezen az űrha­jón, de a Vosztok—2 egy sze­mély számára készült. Kérdés: a 25 órás súlytalan­ság után nem volt-e nehéz visszatérni a rendes földi álla­pothoz, a nehézkedési erőt nem volt-e nehéz megszokni? Válasz: erről már beszéltem. Miért gondolják, hogy nehéz dolog ismét megszokni a föl­di állapotokat? Hiszen a földön sokat tartózkodtam. Ellenkező­leg, igen kellemes dolog vissza^ térni a Földre, a megszo­kott állapothoz. Általános megrökönyödéssel fogadta a New York Herald Tribune tudósítójának kérdé­sét: ön elmondotta, hogy űr­hajójával a Föld bármely pont­ján le tudott volna szállni. Va­jon bombát is vihetett volna a Vosztok—2 fedélzetén a Föld bármely pontjára? Tyitov a következőket mon­dotta: — a szovjet kormány többször hangsúlyozta, hogy az űrhajózással csak békés célo­(Folytatás a 2. oldalon.) Kérdés: Ismerete*, hogy az ember élete bizonyos 24 órái biológiai életritmusban folyik. Nem érezte-e a nap és az éj sokszoros és gyors változása miatt ennek az élettani rit­musnak a megszegését? Mi­lyen hatást tett volna szerve­zetére, ha ez még tovább tart1 Tyitov'ismét kijelentté, hogy erről már bevezető beszédében szólt. Semmi rendellenessége! nem tapasztalt. A repülés 24 óránál kicsit hosszabbra volt tervezve s a megadott idő alatt be is fejezte. Pionyerszkaja Pravdának, a szovjet úttörők lapjának tudó­sítója megkérdezte: gyakran nyitotta ki és csukta-e be re­pülés közben a védősisakját, vagy csak evéskor nyitotta ki a sisak nyílását? Tyitov válaszában nevetve kijelentette, hogy a sisakot egyáltalán be sem csukta. A levegő ugyanis az űrhajó fe­délzetén sokkal jobb volt, mint a Földön, a földi városok­ban. A légkondicionáló beren­dezés tökéletesen működött. fiÁ úttörők lapjának másik kérdése így hangzott: tudjuk, hogy ébredése után tornagya­korlatokat végzett. Miből áll­tak ezek? Általában hogyan segített az űrrepülésben a sportolás? Tyitov válaszában elmon­dotta: a sajtó már sokszor megírta, hogy az űrhajósnak fizikailag sokoldalúan fejlett embernek kell lennie. Ez ter­mészetes, mert az űrrepülés igen nagy fizikai felkészültsé­get igényel, ebbe pedig a sport is beletartozik. A Vosztok—2 fedélzetén orvosokkal és tornataná­rokkal megbeszélt, előre összeállított gyakorlato­kat végzett. Természetes, hogy ezeket a gyakorlatokat az űrhajó kabin­jának sajátos feltételeire al­kalmazták. A következő kérdés így hangzott: milyen tanácsokat \udna adni az amerikai árha­tásoknak, egyáltalán mit üzen nekik? Tyitov finom humorral je- entette ki: nekünk, szovjet irhajósoknak igen nehéz fela-

Next

/
Oldalképek
Tartalom