Népújság, 1961. augusztus (12. évfolyam, 179-205. szám)

1961-08-01 / 179. szám

1961. augusztus 1., kedd NEPOJSÁG 5 Riport a káli felvásárlókról Megszokott reggeli kép Kai­ban: A reggeli gyors nagy szuszogással fut be a vasútál­lomásra, s néhány pillanatig időz csak ott, s aztán máris to­varohan Budapest felé, de közben megérkeznek a „helyi” járatok is Kisköre, valamint Kisterenye felől és az utasok ellepik az állomás környékét. De mindez már megszokott a káliaknak, mert az emberek sietve mennek munkahelyük­re, meg sem nézik az „ácsor­gókat” hiszen itt a községben ilyenkor kezdődik a munka a földeken: aratás, cséplés, nö­vényápolás, hordás, s mindez az esti órákig egyfolytában tart. A helybeli termelőszövet­kezetek fogatai, a gépállomás traktorai nagy port felverve rohannak a falu utcáin: siet­nek a határba újabb teherért. De nemcsak a helyi termelő- szövetkezetek fogatait lehet most már napok óta látni a községben, hanem vannak itt szép szómmal a környező köz­ségekből is: Kompoltról, Tófa­luról, Aldebrőről. Jönnek a fogatok egymás után sorjában, felpakolva zsákokkal. Árpás, rozsos és búzás szakokkal. A termelőszövetkezetek szállít­mányait veszik át a Terményforgal mi Vállalat káli raktárában. Ottjártunkkor éppen a tófa­lui Béke Termelőszövetkezet 6 kétfogatos szekere fordult be egymás után, katonásan a ká­polnai műútról a raktár elé. — Jó napot! — köszön han­gosan Pocsai József, a tófalui Béke Tsz raktárosa a fogatnál, aki a „delegációt” vezeti. Meg­jöttünk! Hoztuk a búzát! — ki­áltja a magtár ajtajában meg­jelenő Farkas Nándor raktá­rosnak, aki Somody István raktári munkással épp befejez­te a helykészítést az újabb szállítmányok részére. Megállnak a fogatok, össze­számolják a zsákokat, amelyet előbb már lemértek. — 104 zsák — hangsúlyoz­nék — 80 mázsa! — Lehet önteni! — adja meg az engedélyt Farkas Nán­dor, és beindítja a gabonafú- vöt, amely 1 óra leforgása alatt 100 mázsát képes a raktárba ^behordani”. Az első zsák száját Gábori Flórián, Vingender Mihály és Bíró '■ János fogatosok oldják meg és máris ömlik a búza a gabonafúvóba. — Ez igen! — mondja elismerő hangon Daj- kó Imre, a tófalui Béke Tsz fogatosa. — Ez pillanatok alatt bevisz minden szem terményt. Véleményét osztozzék Irik- lovics Kálmán és Bódi László fogatosok is. — Mikor épült ez a raktár? — kérdem Farkas Nándortól, hiszen a modem vonalú, be­tonfalú épület arról árulkodik, hogy nem sok év lehet még a háta mögött — 1959-ben épült — válaszol a raktáros — 63 vagon a be­fogadóképessége. Az elmúlt évben elég is volt a behozott termény tárolására, de az idén szűknek bizonyul. Tudniillik, már most több van benne, mint 1960-ban és 63—64 vago­non túl már egy szemet sem lehet majd beleerőszakolni. — Előre láthatóan mennyi terményre számítanak? — 120 vagonra! 63 vagonnal bent van, s ha elérjük a 64 vagont, akkor sem lesz külö­nösebb fennakadás, mert a többi terményt a gépállomás gépszínében helyezzük él. — Ma ez a második szállít­mány — folytatja tovább. — Már itt voltak a kompoltiak, most a tófaluiak, majd ismét a kompoltiak jönnek, aztán a helyi Március 15 Termelőszö­vetkezet fogatai, és így to­vább ... S aztán elmondja még azt is, hogy július 4-től mindennap reggel 6-tól este 8—10 óráig is folyik a termény szállítása. El­sőnek a káli Március 15 Tsz hozott 710 mázsa terményt, s ma már 22 vagonnal ők tart-5 ják az első helyet. Utána a kompolti Üj Barázda Tsz kö­vetkezik 11 vagonnal, tófalui Béke 10 vagonnal, Aldebrői üj Elet Tsz 8 vagonnal és végül a káli Tárnámén te Tsz 7 va­gon terménnyel. Ha az eső nem szól bele a cséplésbe, ak­kor a jövő hét közepére már teljesítik is adó-j gépjárandó­ság-, és szerződésben vállalt kötelezettségeiket az előbb említett termelőszövetkezetek. — Szépen mutatkozik a ter­més, a tervezettnél nagyobb termésátlagok születtek — mondja Pocsai József, a tófa­lui Béke Tsz raktárosa — és igyekszünk mielőbb teljesíteni kötelezettségeinket, hogy a vá­rosi nép is mielőbb új búzából készült, friss kenyeret tudjon családja asztalára tenni. MÉK káli kirendeltsége Érdekes kép fogadja a láto­gatót Kálban a MÉK helyi ki- rendeltéségénél. Reggel 7 óra körül nincs valami nagy for­galom a telepen, de egy jó óra múlva viszont annál nagyobb. Gépkocsik, fogatok, kerékpá­rok, motorkerékpárok érkéz- ■ nek ide az első látásra rende­zetlenül. Mint egy főhadiszál­láson! Amikor megjönnek a motoros hírhozók, és indulnak a hírvivők, „hadtáp” és mi­egyebek. S ahogy jönnek a ko­csik, autók, úgy erősödik egy­re jobban a zaj, és a mozgás is. Emberek sietnek egyik helyről a másikra. Ládákat pa­kolnak le, amott pedig barack­kal, uborkával, paradicsom­mal, paprikával telten rakják gépkocsikra. Vagy éppen for­dítva. Mindez az első látásra érthetetlenül. — Az esti forgalomhoz vi­szonyítva ez pedig nem „csúcs- forgalom” — magyarázza Vitéz György, a telep vezetője. — Este kellene látni. Mintha ide­hajtanák az egész falut, — annyi ember gyűlik itt össze, s van olyan lárma, zaj, csattogás, zúgás, mint a mondabeli „bá­beli toronynál”. S ilyen körül­mények közöttt kell a mun­kánkat végezni. Nagyon ügyel­ni kell, hogy nehogy valami baj történjék akár a mérésnél, vagy pedig az elszámolásnál, mert akkor vagy mi, vagy pe­dig az eladó fizethet rá a „boltra.” S hogy így beszélgetünk, el­mondja még azt is a telepve­zető, hogy minden zöldség- és gyümölcsféleség felvásárlásá­val, illetve szállításával fog­lalkoznak. Az első félévben például zöldborsóból 51, meggyből 36 súlyvagonnal, cse­resznyéből 14, egresből 5, zöld­babból 6, újburgonyából 13001 mázsát, fejeskáposztából pedig 1750 mázsát vásároltunk fel és szállítottunk el külföldre és a hazai piacok ellátására. Meg­említem még, hogy legújabban 27 vagon paradicsomot, 4 va­gon sárgadinnyét és 10 vagon zöldpaprikát is elszállítottunk már. — Előfordult-e már Olyan eset, hogy a termény ott ma­radt elszállítatlanul a szövet­kezet földjén, mint erre az elmúlt évben nem egy példa akadt? — kérdem. — Ilyesmiről nincs tudo­másunk — válaszol. — Ilyen reklamáció még nőm érkezett hozzánk. Pedig az egész heve­si, füzesabonyi járás szövetke­zetei nálunk értékesítik ter­ményeiket, valamint az egri járás egy része is. Célunk az, hogy minden egyes kilogramm árut felvásároljunk és piacra szállítsunk, hogy minél több zöldáru kerüljön a városok la­kóinak az asztalára. — Az idei jobb felvásárlás érdekében körzeti felvásárló­kat állítottunk be — magya­rázza tovább. — A felvásárlók állandóan járják a szövetkeze­teket és időben tudnak értesí­teni bennünket arról, hogy honnan, mikor, milyen meny- nyiségű árura számíthatunk, s s így előre gondoskodni tudunk az elszállításáról. Ez a módszer bevezetése nagyban megköny- nyítette a múlt évekhez' vi­szonyítva a mi munkánkat is. Van azonban egy problémánk, amiről viszont nem tehetünk, de a vasút sem — meg kell jegyezni, hogy minden támoga­tást megadnak az áruk gyors szállítására, — de mégis, épít­kezés folyik a rakodó terüle­tünkön (Kandó), s ez kissé megnehezíti a szállítást, a be- pakolást. Jövőre viszont már majd megszűnik ez a nehézsé­günk is. Napjainkban 18—20 gépkocsi szállít, de a dinnye­szezon idején 35 gépkocsi végzi majd a fuvarozást. Szükséges is, hiszen 580 vagon dinnyeter­més elszállítását kell megolda­nunk az idén. A vasútállomáson — ottjár- tunkkor — éppen az export­paradicsom vagonírozésa folyt. Négy nődolgozó végezte ezt a munkát, Prutcz Sándor szállí­tási vezető ellenőrzése mellett. Kápolnási Pál MÁV kocsilaka­tos 100 km-es átlagsebesség­hez állította be a vasúti teher­kocsikat. A telephez képest itt csen­desebb körülmények között végzik munkájukat az embe­rek. A gépkocsik egymás után fordulnak rá a feljáróra és áll­nak meg a „soros” vagonnál és pakolják róla az árut a kocsi­ba. M^nt megtudtam a szállítási vezetőtől, ma 4 vagon áru megy exportra, mégpedig Nyugat- Németországba (Münchenbe), az NDK-ba és Csehszlovákiá­ba. Nyolc vagonnal a hazai piacokra küldenek, Zalaeger­szegre, Miskolcra, Bp. Nagy­vásártérre, gépkocsival pedig Egerbe. Fazekas István Utolsó „simítások“ Szorgos munkával töltötte a vasárnapot ötvenhét egersza- lóki asszony, akik arra vál­lalkoztak, hogy a község fér­filakói által társadalmi mun­kában felépített pártházon el­végezzék az utolsó simításo­kat, kitakarítsák az új épüle­tet. Ebben a munkában, ame­lyet a községi nőtanács titká­ra, Hegyi Kálmánná szerve­zett, részt vettek mind a két termelőszövetkezet asszony­tagjai, s egyéni dolgozók, üzemi munkások feleségei is, közöttük Pekk Józsefné, Pekk. Jánosné, Pummer Flóriáhné. Olyan asszony is akadt — mint Albert Józsefné, aki megbe­tegedett és nem tudott el­menni* ahogy ígérte, de el­küldte maga helyett a kis­lányát, hogy ne hiányozzék a dolgos kéz. Már teljesen rendbehozták az augusztus 20-án felavatandó pártházat. Azt is tervezik, hogy a felavatás napján ven­dégül látják az építőket. Ezen­kívül kedves vendégek foga­dására készülnek, Mező Imré- né vezetésével a Lágymányosi Dohánygyár asszonyainak kül­döttsége látogat el Egerszalók- ra, a munkás-paraszt találko­zóra. Milyen nagyszerű is az emberi elme, — legalábbis az ameri­kai Newsweek sze­rint. És tényleg nagy­szerű! Hát nem kita­lálta a kicsiny, olcsó és „tiszta” neutron bombát, amely, ha robban, tank, épület, híd marad, de ember, állat, növény, egyszó­val minden szerves lény — pusztul. S mindez olcsón, ki­csinyben és tisztán. Mert valóban ve­szélyes dolog az a hidrogénbomba. Gyártjuk, robbantjuk, 1 s végül akkorát gyár­tunk és robbantunk, hogy szétmegy a jó öreg Föld is. S lám, a neutronbombánál ilyentől nem kell fél­ni, mert csak az élő­lényeket pusztítja el: város, híd, vasút min­den marad és legfő­képpen a Föld meg­marad. Az lényegte­len, hogy kinek és mi­nek, de megmarad, — olcsón, tisztán. Milyen nagyszerű is az emberi elme. Az őrültek házába az ilyen elmékkel! Vagy inkább a villamos­székbe? (ó) Miről tárgyalt a VB ? A termelőszövetkezetek áruértékesítési tervéről A Füzesabonyi Járási Ta­nács végrehajtó bizottsága legutóbbi ülésén napirendre tűzte a termelőszövetkezetek áruórtékesítési tea-vének telje­sítését. A járás termelőszövet­kezeteiben az idén 100 kát. holdra 57 ezer forint áruérté­kesítési terv jut. Természete­sen a termelőszövetkezetek helyzetét és az előző évi áru- értékesítési tervtel jesitést fi­gyelembe véve, egyes termelő- szövetkezetek tervét ennél is magasabbra szabták. A vizs­gálat alapján — amely a VB-jelentést megelőzte — megállapítást nyert, hogy a termelőszövetkezetek az áru­értékesítési tervet, néhány ki­vételéivel, teljesíteni tudják, KISZ-esküvő Makiáron Július 29-én délután ünnep­lőbe öltözött a makiári kul- túrház. E napon tartotta es­küvőjét Miklós Marianna ta­nítónő és Bóta János telefon- szerelő. Az ifjú pár az úttörők sor­fala között vonult be a pom­pásan feldíszített és megvi­lágított kultúrházba, a nász­induló hangjai mellett. A ter­met zsúfolásig megtöltötték a rokonok, ismerősök, barátok, valamint az ifjú pár tisztelői, akik valamennyien elismerés­sel beszéltek erről az eskü­vőről. Megjelentek az esküvőn Ivicz Imréné, a járási tanács VB személyzeti előadója, va­lamint a községi párt és ta­nács, illetve a különböző tö­megszervezetek vezetői. Kedves jelenete volt az ün­nepi esküvőnek, amikor egy úttörőkislány saját versével köszöntötte a jegyespárt. Ká­sa Lajos, a községi tanács VB- elnöke, a hivatalos esketés után, meleg szavakkal beszélt a nap jelentőségéről. Köszön­tötték a fiatalokat a társadal­mi szervek vezetői is, majd ajándékokat adtak át az új párnak. A makiári pedagógus—mun­kás KISZ-esküvő még igen sokáig él majd a község dol­gozóinak emlékezetében és bi­zonyára felejthetetlen marad az ifjú pár részére is. sőt, egyik-másik termelőszö­vetkezetben túl is teljesítik. A füzesabonyi járás terme­lőszövetkezetei ebben az év­ben szerződést kötöttek 10 248 sertés, 147 422 baromfi, 21177 liter tej és 305 ezer tojás ér­tékesítésére. A végrehajtó bizottság fele­lősei megvizsgálták, milyen mértékben teljesítették ed­dig áruértékesítési ter­vüket a szövetkezetek, örven­detes az a tény, hogy egész sor termelőszövetkezet, mint a dormándi Üj Élet, az eger- farmosi Kossuth, a mező tár- kányi Dózsa, a poroszlói Aranykalász, a sarudi Petőfi már több mint a félét teljesí­tették áruértékesítési tervük­nek, s közöttük is kiemelke­dik a dormándi Űj Élet Ter­melőszövetkezet több mint 70 százalék eredményével. Számba véve az ezután át­adásra kerülő mennyiséget, a járás többi termelőszövetkeze­tében is biztosítva van a terv teljesítése év végéig, hiszen még jelenleg is több mint 5000 sertés, 114 ezer különböző faj­tájú baromfi, 228 ezer tojás vár leadásra A végrehajtó bizottság, mi­után felmérte az áruértékesí­tési terv teljesítését, és a to­vábbi lehetőségeket, határoza­tot hozott arra, hogy az ille­tékes osztály még egyszer fe­lülvizsgálja és ellenőrzi a ter­melőszövetkezetnél, hogy biz­tosították-e az áruértékesítés teljesítéséhez szükséges állo­mányt A végrehajtó bizottság ez­után a termelőszövetkezetek idei költségvetésének alakulá­sát tárgyalta, majd az ara­tás munkájáról adtak számot Feldebrő község vezetői. Az élet értéke Egy régi közmondás szerint „A jótett mindig elnyeri jutal­mát”. E közmondás igazáról saját példája alapján győződött meg egy angol erdész, aki éle­te kockáztatásával kimentett a vízből egy fuldokló asszonyt... kutyájával együtt. Az erdész rövidesen két jutalmat is ka­pott: egy font sterlinget a ful­doklók megmentésére alakult társaságtól és 10 font sterlin­get az állatvédő ligától. A növénytermesztő brigád vezetője A MEZŐS 7EMERET Kos­suth Termelőszövetkezet nö­vénytermesztési brigádvezetője fiatal ember. Amikor a ter­melőszövetkezet két éve meg­alakult, az első hívó szóra ha­zajött Ózdról, ahol a Mély­építő Vállalatnál dolgozott. Azóta K o v á c s Antal fárad­hatatlan munkása szövetkeze­tének, kora reggeltől késő es­tig járja a határt, irányítja, tanácsokkal látja el a mun­kacsapatokat, de arra is sza­kít időt, hogy a meleg napo­kon gondoskodjék arról, hogy a földművesszövetkezet moz­góbüféje kijusson a határba. Modern lelkipásztorok Ezért népszerű, illetve ezért is. Mert ha valami kéréssel, panasszal fordulnak hozzá, azonnal kész a válaszra, a se­gítésre, intézkedésre. A napokban a tsz 150 hol­das kukoricatábláján találkoz­tunk véle. Beszélgetés során megkérdeztük, miképpen bír­ja erővel, akarattal a rá há­ruló feladatok elvégzését. — Munkában nőttem fél — válaszolt Kovács Antal — nem félek tőle. Amellett jó érzéssel tölt el, ha látom, hogy szövetkezetünkben mind na­gyobbak az eredmények, szor­galmasan dolgozik á tagság. A növénytermesztési brigád­ban hat női és két férfi mun­kacsapat dolgozik, mondhatom kevés zökkenővel, bár sok gondot ad munkájuk megszer­vezése, irányítása. Ráadásul én foglalkozom a gépállomás által rendelkezésünkre bocsá­tott erőgépek irányításával is, — MIKÉNT találta meg számítását a termelőszövetke­zetben, hiányzik-e az ipari munka? — kérdeztük tőle. — Eleinte egy kissé szokat­lan volt az itteni munka, da most már semmiért sem hagy­nám itt, számításom bevált, meg idehaza vagyok a csalá­dommal. —■ Hallottuk, hogy munkája ; mellett rendszeresen tanul. — Igen, most végzem a he­tedik általánost, s ha a nyol­cadik is sikerül, beiratkozom a Mezőgazdasági Technikum­ba. Érzem, hogy munkám megköveteli a rendszeres ta­nulást.,, RÖVID beszélgetésünk után. miközben szétnéztünk a sze­merei határban, a szövetkezet földjein, beszélgettünk az em­berekkel, megerősödött ben­nünk a kedvező vélemény Kovács Antal növénytermesz­tési brigádvezető és a terme­lőszövetkezet többi tagjának szorgalmas, becsületes munká­ja felől. Ezt bizonyította töb­bek között a termelőszövetke­zetbeliek által gondosan mű­velt, szép határ. Nagy András meg egyházilag azokat, akik — totóznak. A ta­nács szerint ugyanis a totózásban való rész­vétel „ellenkezik a ke­resztény elvekkel”. A derék midwoldai egyházatyák nézeteivel szöges ellentétben vi­szont Bronskog svéd város egyik templomá­ban egy alkalommal így prédikált a pap: „Kedves testvéreim! Látom, nagy a szomo­rúság a ti szemetek­ben, de én felvidítlak benneteket. Tudjátok meg, hogy labdarúgó­csapatunk 2:0 arányban legyőzte Tensund csa­patát!” A bejelentést való­ban felélénkülve fo­gadták. A hívők több­sége ugyanis totózik... hárította el a támadá­sokat: — Az egyházat min­dig azzal vádolják, hogy nem halad a kor­ral. Megmutattam, hogy ez nem igaz. Meg­látjuk, hogy ezekkel az újításokkal az istentől elrugaszkodott fiatalsá­got is a templomba csá­bítjuk. Persze, nem minde­nütt mennek ilyen si­mán a dolgok. Az észak­hollandiai Midwolda helység református egy­házi tanácsa például csak nemrégiben hozott egy határozatot, amely szerint nem esketik szerint épült. A temp­lom saját uszodával, te­niszpályával, garázzsal és — elvégre nemcsak malasztból él az ember — zenés bárral rendel­kezik. Istentisztelet előtt, után, sőt közben is úsz­kálhatnak, teniszezhet­nek, és ha megszom­jaznak, remek viszkit ihatnak a hívek. Csi­nos bárhölgyek nyújt­ják át a csodálatos ne­dűt. Amikor az öregebb templomlátogatók meg- ’i-v-ánkoztak az újítá- jn, a fiatal pap így Az amerikai Ohio ál­lambeli Dayton város egyik református temp­lomának ajtaján az 1959. augusztusi nagy hőhullám idején ez a tábla állt: Túlságosan meleg van templomba jönni? A pokolban még melegebb van! Nem tudjuk, hasz­nált-e az intő szó a hí­veknek, de annyi bizo­nyos, hogy e táblácska kifüggesztésére is azért volt szükség, mert fi­gyelmeztetés, propa­ganda, vagy fenyegetés nélkül egyre keveseb­ben lépték át az Űr hajlékának küszöbét. Néhány buzgó lelki- pásztor — a nagyobb forgalom érdekében — rátért tehát az isten­tiszteletek és templo­mok „modernizálásá­ra”. Világhírre tett szert például az a lelkiatya, aki a templomban gi­tárkíséret mellett, dzsesszdallamokra irt egyházi énekeket ad elő. Nem lehet azon­ban konzervatívnak ne­vezni a L ousville-i (Kentucky állam, USA) metodista egyház egyik ifjú lelkészét sem. A lelkiatya most avatta fel új templomát, amely közadakozásból de az J egyéni terve

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom