Népújság, 1961. augusztus (12. évfolyam, 179-205. szám)

1961-08-05 / 183. szám

NÉPÚJSÁG IMI. augusztus 5 , szombat A munkások és a vezetők véleménye Az Egri Lakatoaárugyár termelési tanácskozásának tanulságai DÉLUTÁN kettőkor már zsú­folásig megtelt a kultúrterem. Németh Tibor igazgatót hall­gatták a munkások, aki az el­múlt negyedév termelési ered­ményeit ismertette a dolgo­zókkal. Először a Szovjetunió Kommunista Pártjának új programtervezetéről szólt, majd rátért a második negyed­év és az első félév gazdasági munkájának értékelésére. Az Egri Lakatosárugyár ter­melési tanácskozásai során új­szerű volt, hogy az igazgató korábban már írásban értesí­tette az előző tanácskozáson felszólalókat javaslataik sor­sáról és most a nyilvánosság előtt számolt be, hogy mit tet­tek az elfogadott kezdeménye­zések megvalósítására. Mind­ebből azt a következtetést vonták le az emberek, hogy a termelés gondja nemcsak a gyár vezetőié, hanem az egész kollektíváé. Minden munkái­nak joga, sőt kötelessége ész­revételeket tenni, ha akadá­lyokat és visszásságokat ta­pasztal. De érdemes is javasla­tot tenni, mert megfontolják azt, közös akarattal jobban mennek a dolgok. Minden öt­letnek és javaslatnak mind­nyájan hasznát látják, minden­kinek jól kamatozik az a nye­reségrészesedésig. A második negyedéves ter­melési tervét 102 százalékra, az első félévet 104,3 százalékra teljesítette a gyár. Az egy órá­ra eső termelési érték 103.9 százalék. De ha gyártmányon­ként vizsgáljuk a termelést, nem beszélhetünk teljes terv- szerűségről. Mindent összevet­ve, a munkások többsége be­csülettel helytállt, nincs szé­gyellni valójuk. — De a termelékenység emelkedése nem kielégítő. A második félévben még na­gyobb erőfeszítéseket kell ten­nünk, hogy az egy főre eső, il­letve egy órára eső termelési érték emelkedjék. Feladataink­nak csak akkor tudunk teljes mértékben eleget tenni, ha csökkentjük az állásórákat csökkentjük az improduktív létszámot, ha több műszaki in­tézkedést foganatosítunk és több újítást valósítunk meg — magyarázta az igazgató. SZÓ ESETT A RÉGI és új normákról és főleg egyes mű­vezetők, csoport és brigádve­zetők fölényeskedéseiről, a dolgozókkal szemben tanúsí­tott megengedhetetlen, durva magatartásáról, őszinte, báto­rító dicséretek, bírálatok és komoly figyelmeztetések hang­zottak el. — így van, igaz... sok mindenen változtatni kell még — tükröződik a hallgató­ság arcán. Gondolkodnak a munkások, először nehézkesen indul a hozzászólás. Az üzemek közötti verseny­ben a lakatosok lettek az el­sők. Tóth Sándor vette át a szép zászlót, tehát nem való­színű, hogy náluk lenne a leg­több baj. De az első helyet meg akarják tartani és az egész gyár munkáját előre akarják vinni. — Nem jól van az — kezdi felszólalását Tóth Sándor, a lakatosok üzemvezetője —, hogy hat óra után öt perccel több embert a munka meg­kezdésére kell figyelmeztetni. Egy brigád sincs megfelelően anyaggal kiszolgálva, hiába könyörögnek az anyagmozga­tóknak. Ne csak a versenye­ken és bemutatókon hegesz- szünk jól, hanem szériában is. Szégyen és egy kicsit norma­csalás is, ha a festőknek kell lekaparniuk a cundert. Ha másképp nem megy, a válla­latvezetőség vizsgálja felül a hegesztők besorolását. A laka­tosmunkák minősége gyenge. Éppen azért tanfolyamokat hirdetett a vállalat. De nem volt elég jelentkező. Pedig több munkásra ráférne a szakmai továbbképzés. Ha egyesek ezt eddig nem láttád be, akkor figyelmezteni kell őket. Igenis szükség van a szakmai tanfolyamokra. Most elsők lettünk az üzemek kö­zötti versenyben, de tőlünk azt várják, hogy jobban ha­ladjon a munka. Üzemszervi- zésben, a veszteségidők kikü­szöbölésében, a módiák és szerszámok tárolásának meg­oldásában segítsen a vállalat vezetősége. Merczel János főművezető is szót kért. — A LEGUTÓBBI termelési tanácskozáson nemcsak azt kértem, hogy új esztergakése­ket szerezzenek be, hanem azt is indítványoztam, hogy a meglevőket hozassuk rendbe. De ez nem haladt kellő ütem­ben. Arra hivatkoztak, hogy nincs elegendő ember. A kar­bantartók többet tehettek vol­na. Sok idő pocsékolódott el azzal, hogy a legnagyobb mun­kaidőben az esztergályosok álltak neki a kovácsoláshoz és a lapkák felhegesztése is csak utánjárásra történt meg. Bóta József né nem boldo­gult a pisztollyal. Valami baj volt a szerszámmal. Jelentette is azt közvetlen felettesének és kérte a szerszám kijavítását. „Mi az, talán nem ízlik a munka”: csattan a gúnyos vá­lasz. A munkásnő bajlódott to­vább. És selejtet gyártott. Saj­nos nem egyedülálló eset ez. Többször megtörtént, ha vala­melyik munkás kifogásolt va­lamit a művezetőnél, vagy cso­portvezetőnél, dúrván elutasí­tották, sőt megfenyegették, hogy olyan munkára teszik, amibe belegebedhet. A termelési tanácskozáson nyíltan és őszintén beszéltek a hibákról. A dolgozók egyértel­műen elítélték az önkényeske­dők magatartását. A panaszok orvoslását várják. Az igazgató és az egyik párt­vezetőségi tag megállapította, hogy a minősíthetetlen maga­tartás oka a politikai munka elégtelensége és az elbizako­dottság. Mindketten ígérték, hogy sürgősen orvosolják a pa­naszokat. FEGYELEMNEK, de ember­séges, elvtársias légkörnek kell lenni a műhelyben. Ezt várják a munkások és ezt akarják a vezetők. F. L. A filmtekercs nyomán megtalálták a fényképesőgép tulajdonosát A norvég rendőrség a na­pokban fényképezőgépet ta­lált, amelyben exponált film­tekercs volt. A filmet előhív­ták és az egyik képen egy autót találtak, amelynek rend­számtáblájáról felismerték, hogy a nyugat-németországi Neumünster városba való. A norvég rendőrség az Interpol segítségével megtalálta a fény­képezőgép tulajdonosát, aki egy pillanatig sem hitt már abban, hogy gépét visszasze­rezheti. „Először a történelemben" As SZKP programtervezetének úiabb visszhangja PHENJAN: A Nodon Színműn, a Koreai Munkapárt sajtóorgánuma rá­mutat, hogy az SZKP prog­ramtervezete nemcsak a Szov­jetunió Kommunista Pártja és népe számára, hanem a nemzetközi munkásmozgalom fejlődése szempontjából is rendkívül nagy jelentőségű A programtervezet a szocia­lizmust építő koreai népre nagy, lelkesítő erővel hat, mert az a győzelembe vetett megingathatatlan hitének újabb forrása és mert saját boldog jövőjét látja benne. DELHI: „Az az elhatározottság, is kitartás, amellyel Oroszország a gazdasági és szociális ha­ladás útját járja, nemcsak a kommunista, hanem a nem­kommunista országokat is fel- lelkesíti — írja a Nav Jivan című indiai lap. Ezek az or­szágok, amelyek hosszú időn keresztül szenvedtek a feudá­lis, kapitalista és imperialista elnyomástól, csak most indul­tak el a fejlődés útján.” Az Amrita Bazar Patrika írja: „A Szovjetunió Kommu­nista Pártjának programter­vezete elgondolásában nem kevésbé merész, mint a szov­jet űrrakéták és űrhajók. Egy állam, amely ilyen, szinte fantasztikusnak tűnő feladatokat állít maga elé, nem gondolhat háborúra". A lap nagyra értékeli a prog­ramtervezetet, amely segítsé­get ígér a fejletlen országok­nak a nyomor megszünteté­séért vívott küzdelemben. RANGUN: A People Dally című bur- mai lap örömmel szögezi le, hogy „a Szovjetuniónak nem közömbös más népek sorsa, amelyeket megsemmisíthetne az imperialisták által kirob­bantott háború. Erről tanús­kodik a szovjet program." A cikk végezetül rámutat, hogy a Szovjetunió megmutatta a Nyugat számára « járható egyetlen utat, ez pedig a bé­kés gazdasági verseny útja. LONDON: Moris Dob b professzor, a cambrldgei egyetem közgaz­dásza, a TAS&3Z tudósítójá­nak adott nyilatkozatában ki­jelentette: A történelem folyamán először látjuk, hogy egy állam húsz év leforgása alatt há­romszorosára akarja emelni egész népének életszínvonalát, és olyan bőséget ígér, amely­ben egy sor fontos közszük­ségleti cikk és közszolgáltatás ingyenes les2, s mindössze hat órát tesz ki a munkanap. És ez nem valamiféle statisz­tikai feltételezés, vagy utópia, hanem a tervgazdálkodás jól megfontolt célkitűzése. Ha béke és nemzetközi egyetér­tés lesz, nem lesz kétség afe­lől, hogy e tervek megvaló­sulnak." NYUGAT-BERUN: Gerhard Dattelius, a Német Szocialista Egységpárt nyugat­berlini szervezetének első titkára, az SZKP programter­vezetéről szólva rámutatott: „Egy párt, amely azt tűzi ki feladatául, hogy történelmileg rövid időn belül elérje a ter­melés legmagasabb színvona­lát, a legmagasabb életszín vo­nalat, a legrövidebb munkana­pot, hogy megvalósítsa a ,min­denkitől képességei szerint, mindenkinek szükségletei sze­rint’ kommunista elvet, az ki­zárólap csak békét kívánhat, másodszor is, harmadszor is békét". Danelius hangsúlyozta, a programtervezet újra megmu­tatta, hogy a Szovjetuniónak a német békeszerződés megköté­sére és Nyugat-Berlin demilita- rizált szabad várossá nyilvání­tására irányuló javaslatai azt a célt szolgálják, hogy véget vessenek a második világhábo­rú maradványainak. (MTI) Szövi et orvos az eljövendő űrrepülésekről MOSZKVA (TASZS2): Gu- rovszkij, az orvostudományok kandidátusa, as Izvesztyijában közölt cikkében megállapítja, hogy Jurij Gagarin állapota az űrrepülés óta eltelt leggondo­sabb vizsgálatok alapján rövi­den és egyszerűen „egészséges­nek" mondható. Meg kell jegyezni — folytat­ja a szerző —, hogy az űrhajó­sok kiválogatásának és előké­szítésének módja bevált. Nyil­vánvaló, hogy a későbbiekben, ahogyan tökéletesedik a tech­nika, megjelennek a többsze­mélyes űrhajók. Ezekben a pi­lótán kívül más urutasok ia helyet foglalnak majd. Nyil­vánvaló azonban az Is — foly­tatja Gurovszkij —, hogy hála a technika eredményeinek, • későbbiekben jelentősen mér­séklődik az űrrepülés ténye­zőinek az emberi szervezetre gyakorolt hatása. Átfogóbbak lesznek Ismereteink az űrre­pülés veszélyeit és azoknak at emberi szervezetre gyakorolt hatását illetően. (MTI) A Newsweek értesülése sserint Allen Dulles utódia októberben foglalja el új hivatalát Sikerül-e megtalálni Attila sírját? ERRŐL IRT TÖBB napilap a Magyar Távirati Iroda bő­vebb közlése alapján. S azt a gondolatot vetették fel, hogy egy új magyar műszer, a Csan- da—Molnár—Zalavári-féle egye­temes elektronikus vezetékku­tató, amellyel a földben levő vezetékek, kábelek nyomvona­lát kutatják, felhasználható At­tila sírjának megtalálására. Az ország több helyéről kaptak is értesítést, hogy a hármas ko­porsó ott rejtőzik. „Csanda mérnök a vezetékkutatóval felszerelve elkezdte a kutatá­sokat ezeken a helyeken, de a műszer sokáig „néma” ma­Nyaralnak a kompolti úttörők A Mátra-hegység öreg fáit aranyos sugaraival szórja be a nap. Minden alszik, csak itt- ott énekli reggeli dalát egy kis madár. Még nem indult meg a megszokott, egyenletes üte­mű munka, az emberek békés álmukat alusszák. Ezt a békés, alvó nyugalmat egyszerre csak egy elkeseredett disznó visítá­sa veri fel. A következő pilla­natban negyven gyerektorok­ból tör fel az újjongó üdvri­valgás, amikor látják, hogy a maguk nevelte hízó piros vére bugyog Molnár Józsefné ke­gyelemdöfése nyomán. Min­denki érzi már a levegőben terjengő finom ételek Illatát. Negyven úttörőt hozott nyá­ri táborba a kompolti iskolá­ból Misz István csapatvezető. A leggondosabb előkészítés után verhették fel fiaink sát­raikat a kijelölt táborhelyen. Atyai gondoskodás, anyai sze­retet kísérte két héten át min­den lépésüket. A táborvezető és a nevelőtestület tagjai ki­rándulnak velük a környék legszebb részeire. Amíg ők a hegyeket járják, a táborban addig sincs nyugalom. Három nfilő serénykedik a felállított katlanok, üstök körül. Készül a finom húsleves, sisteregve sül a friss sertéshús, sőt már a va­csorához a hurka készítése is folyik. A szülői munkaközös­ség elnöké — Marika néni — a főszakács szorgos segítségei — Durai Károlyné és Alaxai Mihályné szülők — fáradha­tatlan gondossággal sütnek, főznek, s ha a helyzet úgy kí­vánja, még mosnak is a gyer­mekekre. Nehéz volna szere­tetteljes gondoskodásukat és áldozatkész munkájukat mél­tóképpen megköszönni, de ők nem is várnak köszönetét, hi­szen mindenért kárpótolja őket ebédosztásnál a másod­szor is sorbanálló gyermekse­reg, a gömbölyödő pirospozs­gás arcocskák, s a csengő, tisz­ta gyermekkacagás. A két hét észrevétlenül el­röpült. Elaludtak a búcsú tá­bortűz utolsó lángocskái. A csapatzászlót lebocsátották ár­bocáról, s gyermekeink kipi­henten, meghízva, felejthetet­len élményekkel gazdagodva, s a jövő nyári tábor reményé­ben tértek vissza Kompoltra. Dr. Mikita Józsefné, Kompolt radt... Nemrégiben azonban Budapesttől nem messze — mint a tudósítás írja — megszó­lalt és „jelzéseiből körülbelül akkora fémtömeg jelen létére le­het következtetni, amekkorá­nak vélhető Attila hármas ko­porsója. A terület feltárása rö­videsen megkezdődik.” Az érdekességek iránt fogé­kony emberek közül sokan fel­figyeltek erre a közleményre, mert sokak fantáziáját izgatja az a kérdés, akik a monda részleteit ismerik. Csak az a kár, hogy a Távirati Iroda mun­katársa elfelejtete megkérdez­ni a muzeológusok véleményét a kérdésről. Pedig nem is kellett volna messzire mennie. Min­den város, vagy község könyv­tárában elolvashatja a szak­szerű választ, nem kisebb em­ber tollából, min Móra Ferenc. A nagyszerű író — aki kiváló ásató is volt egy személyben — már 32 évvel ezelőtt megírta „Leszámolás Attilával” című kötetében is, ami már sokszor megjelent. Legutóbb 1960-ban. MIT IR EBBEN Móra Fe­renc. — Számtalanszor beko­pogtattak ugyanis hozzá a sze­gedi múzeumba, hogy Attila sírjának kiásására biztassák. Ezért maga is alaposan utána­nézett: mi az igazság a hármas koporsó körül. A Révai-lexi- konban szerepel, de ott hivat­koznak egy 1611-ben megjelent könyvre: Jordanes: De rebus Gothicis-ére. Az idézett helyen ezt olvasta: ......Éjjel a holt­te stet titkon földbe rejtették”. Azután fáradságos munkával végignézte a középkori króni­káktól kezdve a fontosabb törté­neti munkákat, és arra a meg­állapításra jutott, hogy „a sza­badságharcig se a történeti iro­dalombéin, se a szépirodalom­ban még csak mende-monda gyanánt sincs nyoma sehol an­nak hogy Attilát vízbe temet­ték volna. Sőt, a komoly törté­neti irodalomban azután sincs”. Ezek után Móra arra a gon­dolatra jutott, hátha Jókai köl­tötte ezt a szép mesét. S addig kutatott a száz kötetben, míg meg is találta a „Hadak útját”. Ebben a hun regesorozatban, mely a „Holtak harca” címmel 1845-ben jelent meg, rábukkant arra a részre, ahol „Holdas éj­szakán eresztik vízbe a hármas koporsót”. Most már csak a kérdés állt Móra előtt, honnan vette Jókai az alapgondolatot? S nem is kellett messzire men- mie, mert éppen 1854-ben je­lent meg Ipolyi Magyar mitho- lógiája. Ennek a könyvnek VII. fejezetében találta meg az első nyomát a hármas koporsónak és a folyóba temetésnek. Esze­rint Alarich gót királyhoz ha­sonlóan temették volna el a hun fejedelmet. A csíra tehát Ipolyé. Jókai nevelte belőle a fiát, és Gárdo­nyi Géza megszólaltatta rajta a fülemülét. Verse a Tiszában alvó 7 hun királyról belekerült az olvasókönyvbe és teljessé tette a legenda kialakulását, így terjedt el a hármas koporsó és a Tisza medrébe temetkezés legendája. MÚRA FERENC megállapí­tásához fűzzünk hozzá még annyit, hogy Attilát, mint a népvándorláskor Keletről jött nagy fejedelmet, ősi szokás sze­rint halom alá temették. Ilyen kurgánokat — mai névvel kun­halmokat — Szibériától kezdve Közép-Európáig mindenütt ta­lálunk. S temetkezési szokásaik is szigorúan hagyományok sze­rint voltak. Arany és ezüst ék­szerek, prémek, fegyverek ke­rültek Attila sírjába, de hár­mas koporsó semmiképp. E ko­porsók után kutatni hiábavaló, bármilyen módszerrel jelezzék itt a fémtömeget. Azon a helyen pedig feltárásokat kezdeni hiá­bavaló pénzkiadás. Attila sír­ja véletlen földmunka során kerülhet csak felszínre, ha a temetés utáni időkben már ki nem rabolták — amire a nép- vándorlásból Igen sok adat van. Kaposvári Gyula WASHINGTON (MTI): Wa­shingtonban befejezéshez kö­zelednek azok a hosszú idő óta folyó tárgyalások, amelyek a CIA-nak, az Egyesült Államok központi hírszerző ügynöksé­gének átszervezésével kap­csolatosak. Arról még nem történt döntés, hogy a CIA ha­táskörében csupán a hírszer­zés és a hírek értékelése ma­rad-e, vagy pedig más felada­tokkal Is megbízzák. Több lap hírt ad arról, hogy már kijelölték Allen Dulles utódját, F. Hamilton New York-i ügyvédet. A Newsweek azt írja, hogy már a kubai kaland kudarca előtt is nyílt titok volt Wa­shingtonban, hogy Kennedy előbb-utább leváltja Allen Dullest a CIA éléről. Az elnök és Allen Dulles ugyanis soha­sem tudott közeli kontaktust létesíteni, s Kennedy úgy érez­te, hogy a 68 éves Allen Dulles már nem rendelkezik azokkal az adottságokkal, amelyek ennek a fontos szerv­nek a vezetéséhez szükségesek. A legújabb értesülések sze­rint, ha Hamilton elfogadja a CIA igazgatói székét, akkor októberben foglalja majd el új hivatalát, amikor a CIA új fő­hadiszállására, Virgina állam­ba költözik. Az Egyesült Álla­mok központi hírszerző ügy­nöksége új székházának építé­se egyébként 46 millió dollár­ba kerül. (MTI) N« Három év alatt tíz évvel csökkent a gépek átlagos életkora Az idén 190 új megmunkáló gép és berendezés érkezett a gépipari üzemekbe A vegyipari, élelmiszeripari, energetikai és hűtőgépeket gyártó gépipari üzemekben az önálló iparigazgatóság létre­hozásakor, 1957-ben megálla­pították, hogy a használatban levő gépek és jelentősebb technológiai berendezések át­lagos életkora 27—28 év. Az­óta nagy összeget fordítottak az üzemek műszaki, technikai, technológiai fejlesztésére, a megmunkáló géppark felújítá­sára, korszerűsítésére. Csak 1959-ben 96 millió fo­rintot költöttek gépek és tech­nológiai berendezések vásárlá­sára, s ebből 72 millió forint értékű külföldi eredetű volt. 70 millió forint értékű gépet még a beérkezés évében üzem­be helyeztek. 1960-ban 80,5 millió forintért vásároltak gé­peket, viszont az előző évről elmaradottal együtt 105 millió forint értékűt helyeztek üzem­be. Az év végén újabb felmé­rést végeztek, megállapították, hogy a nagyarányú fejlesztés hatására a használatban levő gépek és berendezések átlagos életkora a gépipari üzemekben 18,8 évre csökkent. Az év első hat hónapjában összesen 190 új gép és beren­dezés érkezett, s ezek jelentős részét már üzembe is állítot­ták. (MTI) Uj cipőipari szabványok készülnek Bevezetik a jótállást a cipővásárlásnál A Magyar Szabványügyi Hivatalban a legfontosabb új szabványokat most a cipőipar részére dolgozzák ki. Az új öt­éves terv végére hazánkban a jelenlegi 18 millió pár helyett 26 millió pár cipőt állítanak elő. A termelés növekedésével ezért napirendre került a mű­szaki fejlesztésnek és a minő­ség további javításának kérdé­se is. A cipőipar arra törek­szik, hogy meghonosítsa az előregyártást. A most készülő cipőipari szabványoknál arra töreked­tek, hogy az új előírások ne állítsák a gyárat megoldhatat­lan feladatok elé, de a vásár­lók a jelenleginél jobb minő­ségű árut kapjanak. Mivel a legalaposabb vizsgálatnak csakis a viselője vetheti alá a lábbelit, a Bőr- és Cipőipari Igazgatóságnak az a terve, hogy rövidesen bevezeti a ci­pővásárlásnál a jótállást. Az olyan négy-hat hónapon belül előforduló rejtett hibákat, mint amilyen a talp leválása, vagy átnedvesedése, a gyár köteles lesz kijavítani. (MTI)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom