Népújság, 1961. augusztus (12. évfolyam, 179-205. szám)
1961-08-27 / 202. szám
1961. angnsztos 21, vasárnap »erüjsA« A SZÖVETKEZET VETERÁNJA — Már azt hittem, valami baj van — mosolyog Kovács Sándor bácsi, amikor felkerestük a tsz majorjában, s megmondtuk jövetelünk célját —, mert tudja, úgy van ezzel az ilyen öreg ember, hogyha valamiért keresik, mindjárt rosz- szat sejt. Nagy a család, öt gyerek, 12 unoka, soha nem lehet tudni, hogy kit, mikor, hol ér valami baj. Míg így . magyarázkodik Sándor bácsi, rágyújtva egy cigarettára, leülünk az egyik kőrakásra. A villát maga mellé fekteti a földre, ■ majd egy kis darab követJ emel a kezébe,' s azzal bíbelődve beszél a múltjáról, jelenéről. — Apci születésű vagyok, nemrég töltöttem be a 60. életévemet. A háború előtt cselé- deskedtem, majd 1945-ben hat és fél hold földet kaptam a népi demokráciától. Megéltem belőle, de úgy azért soha, mint itt, a termelőszövetkezetben. 1951-ben léptem be, már 10 éve, s olyan, mintha ma történt volna. De hát múlik az idő... — Miért írta alá a belépési nyilatkozatot? — kérdem tőle. — Mert jobban akartam élni — válaszol gondolkodás nélkül kérdésemre. — Több J rjr/ ' Elvitathatatlan, hogy a terméshozamok növelése elsősorban a nagyüzemi mezőgazdaság keretei között lehetséges, mert a közös gazdaságok tudnak olyan feltételeket biztosítani a növények fejlődéséhez, amelyek a terméshozamok rohamos növekedését segítik elő. A hatvani Kossuth Tsz-ben például ez a tétel számokban a következőket jelenti: 1951-ben, amikor megalakult a termelőszövetkezet, 80 hold búzát és 5 hold árpát vetettek. Egy hold búzáról 9,8 mázsa, egy hold árpáról pedig 12 mázsa termés „jött e”. Ebben az évben — 10 évvel az alakulás után — egy hold búzáról 16,48 mázsa, egy hold árpáról 19,08 mázsa termést takarítottak be. Ezek után teljesen értthető a város egyik vezetőjének a nyilatkozata, aki a hatvani Kossuth Tsz-ről szólva kijelentette: — Nagyszerű munkát végeztek, erős gazdasággá váltak. Ez évi terméseredményeik például az állami gazdaságok terméseredményeiveel vetekszenek. Irta: FAZEKAS ISTVÄN Foto: KISS BÉLA C1 bben az évben ünnepli fennállásá- •*-J nak 10. évfordulóját a hatvani Kossuth Termelőszövetkezet. Ezekben a napokban kint a földeken, vagy éppen bent a szövetkezet irodájában, majorjában egyre több szó esik a tsz-tagok között a közös gazdaság múltjáról, jelenéről, egyre több és több szövetkezeti gazda beszél az eltelt 10 év eredményeiről, a közös erőfeszítésről, a kitűzött célok megvalósításáról, de sokat emlegetik megalakulásuk esztendejét is, az 1951-es évet, mert ez az esztendő lett egyre emelkedő életszínvonaluk megalapozásának feledhetetlen dátuma is. A jubileum az mindig ünnep, és mindig egy kicsit a számvetés, a visszapillantás a múltra, az emlékezés alkalma is. Számvetés arról, hogy milyen körülmények között, milyen akarat és eredmények elérése mellett jutottunk el a mai napig. Visszapillantás a múltra, hogy 10 év leforgása alatt miből mivé formálódott az ember, és emlékezés arra, hogy egy évtized dolgos, egyszerű hétköznapjai szocialista társadalmi rendünk építésében milyen kitartást, munkát kívánt meg az embertől. Most, amikor az eltelt 10 év emlékeit pergetik vissza a hatvani Kossuth Termelőszövetkezet tagjai, a rohanó élet sodrában megállva, velük emlékezünk mi is, idézzük a múltat, hogy mérlegelni tudjuk a jelent, amely e szövetkezetben is a nehézségek legyőzéséből alakult ki és öltött ezer oldalon új meg új formát... Évek, küzdelmek, sikerek... V etélkedő számok Géppel morzsolja a kukoricát a szövetkezet munkacsapata vezetőségével: az elnökkel, Magabíró Mihállyal, főkönyvelővel, Szénási Verával, az ag- ronómussal, Pete Jánossal és Csanádi Zakariással, aki raktáros napjainkban, de az első öt évben ő töltötte be a tsz- elnöki tisztséget. — Nehéz volt — mondja Csanádi Zakariás, aki talán a legilletékesebb is ebben a dologban nyilatkozni. — Nem volt semmink, csak 38 tagunk, akik valamennyien nyugdíjas vasutasok voltak és 280 hold földterület. Így is neveztek bennünket a városban, de a járásban is: „a nyugdíjasok csoportja”. S ez a jelző rányomta bélyegét a csoportra. Sokáig nem akarták elhinni még a hivatali szervek sem, hogy hosszú életű, komoly gazdaság lesz a mi kis termelőszövetkezetünkből. 1952-ben, amikor átalakultunk III. típusú szövetkezetté, 52 főre emelkedett a létszámunk és az akaratunkon, lelkesedésünkön kívül nem volt más, amire támaszkodni tudtunk volna. De igyekeztünk megbirkózni a nehézségekkel. „Puszta kézzel” mentünk neki tavasszal a határnak és mindenki kinyitotta a pénztárcáját, amikor arról volt szó, hogy két lovat tudjunk vásárolni. Még most is emlékszem az árára: Háromezemyolcszáz- ötven forintért vettük a lovakat. — S valamennyien nagyon örültünk, hogy van lovunk, talán ma egy traktor nem okoz olyan örömet, mint akkor az a két ló. És így ment ez tovább. Nyolcvan hold búzát és öt hold árpát vetettünk az első évben, s ami igaz, nem nagyon dicsekedhettünk az első terméseredményekkel, mert kisgazdák trágyázatlan földjét kaptuk meg, s ilyen földről tudtuk, nem sokat várhatunk, csak majd a következő esztendőkben, ha kellően gondozzuk. Az elkövetkezendő évek egyre jobban és jobban sikerültek. 1956-ban már építkezéshez is hozzáfogtak: 243 000 forint állami támogatás mellett 125 000 forintot fordítottak saját erőből a tanya épületeinek felépítésére. Az el- lenforardalom után pedig igazán elkezdődött a fejlődés ebben a termelőszövetkezetben. Ötven férőhelyes istálló, ba-romfiól, gazdasági felszerelések, állatok kerültek egyik napról a másikra, a termelő- szövetkezet tulajdonába. Saját pénzükből, vagy állami hitelből fedezték a költségeket. 1959 februárjában már a város egyik legerősebb közös gazdaságává nőtte ki magát az egykori nyugdíjas vasutasokból alakult szövetkezet. Az Űj Elet és a Haladás Tsz ez év folyamán olvadt bele a Kossuth Tsz-be és az így megnövekedett szövetkezet már 1330 Pete Janos agronomus. Az aratás idején 416 hold kalászosból 226 holdat saját gépeikkel vágtak le és még arra is futotta idejükből, hogy a helybeli Petőfi Termelőszövetkezetnek segítsenek 12 hold takarmány betakarításában. Szívesen járnak az emberek dolgozni az év elejétől kezdve a közösbe, mert tapasztalták kednek ki a sík mezőből. A dinnyeföldre érünk, ahol Bo- dó János csányi, Lapu Béla és Nagy Dezső horti születésű, és lakosú dinnyések gondozzák a szövetkezet dinnyeföldjét. Mint hallottuk* a dinnyések becsületesen ellátták feladatukat, elégedettek munkájukkal, a szövetkezet vezetői. Az alakulásról, az elmúlt 10 év gondjairól, eredményeiről beszélgetünk a termelőszövetkezet irodáján a szövetkezet Csanádi Zakariás holdat és 150 családot mondott magáénak. S most? — Három és félmillió forint jelenleg a szövetkezet vagyona — mondja Szénási Vera főkönyvelő. — A zárszámadás óta egymillióval növekedett. S hol van már a régi időknincs- telensége? Van 3 erőgépünk, munkagépekkel felszerelve, van 140 szarvasmarha. 414 sertés és 32 ló az istállónkban, •építettünk ezer férőhelyes csibenevelőt, 80 férőhelyes növendékistállót, 30 vagonos magtárat, 460 000 forintért pedig megvásároltuk a papmalmi majort, ahol máris végzik az embereik a 80 férőhelyes istálló felújítását. Ezekben az eredményekben jlsősorban az összefogás, az akarat, a tenni- akarás türö- ződik. A munka, amely elől egyetlen egy percre sem tágítottak el a Kossuth Tsz tagjai. Megmutatni mindenkinek, Két hete szedi & paradicsomot a termelőszövetkezetek kertészetében Vádi Sándorné. hogy csak ezen az úton lehet előbbre jutni — ez a gondolat fűtötte az elmúlt 10 év alatt valamennyiüket, s mint a fentebb elmondottak is igazolják: nem eredménytelenül. Ez év tavaszán már megnövekedett földterületük több mint 50 százalékán saját erőgépeikkel végezték el a szántást, s 90 hold négyzetes kukoricavetésen kívül minden más vetést saját erőből tudtak elvégezni. az elmúlt évek során, hogy csak akkor várhatnak valamit a közösből, ha tesznek is érte valamit. Tavaly jó munkájuk jutalma a zárszámadáskor szép összegek kifizetése lett, A tervezett 41 forint helyett 44 forint 66 fillért tudtak osztani egy-egy teljesített munkaegységre. S az idén? Negyven forinton felül terveztek, s ezt az összeget fizetni is tudják. A jövedelem megvan, de úgy gondolkoznak, hogy nem osztanak szét mindent, hanem pénzükből egyre többet és többet ruháznak be hogy ezáltal még jobban biztosíthassák az elkövetkezendő évek jövedelemforrásait ... — Már az őszi munkákra készülünk — magyarázza a napi munkákra terelve a szót Pete János fiatal, 25 éves agronomus, s hív, menjünk* nézzünk szét a határban. Elindulunk hát a határba. A pesti út baloldalán hatalmas* 101 holdas paradicsomtábla virít, benne pedig az asszonyok, lányok ruhái* fej kendői tarkállnak. Szedik a paradicsomot. Amott traktor pöfög, végzi a nyári mélyszántást. A paradicsomtól nem mesz- sze apró kalyibák, vagy ahogy erre nevezik, *,gunyhók” emelA kölcsön A hatvani Kossuth Termelőszövetkezet tagjai szeretik közös gazdaságukat, és valamennyien egyéni problémájuknak érzik a szövetkezet gondjait. Ami gondot okoz a vezetőségnek, annak megoldásán törik a fejüket a szövetkezeti tagok is. Bizonyságul a sok esemény közül* fogadjunk el egy példát az elmúlt évből. •1960 őszén történt, hogy szóba keveredett a tsz állatlétszámának növelése. A szövetkezet vezérkara már akkor látta, hogy sertésekből nem tudják biztosítani a szükséges mennyiséget anyakocának, s így kevesebb szaporulatra lehet számítani, ami veszélyezteti a gazdaság 1961. évi áruérté- kesítési tervének a teljesítését. Nos, ennek a problémának a megoldásán törte a fejét néhány nap múlva már az egész szövetkezet. Végül is azt javasolták a vezetőségnek, hogy vásároljanak sertéseket, a pénzt pedig ők, a szövetkezeti tagok biztosítják: — A földjáradékot most ne osszuk ki, hanem majd a jövő nyáron — javasolta az egyik tag a közgyűlésen, s javaslatát egyhangúan elfogadta a tagság. Így több mint 30 ezer forint állt rendelkezésére a tsz-nek arra, hogy sertéseket vásároljon, s az így vásárolt állatok már biztosították a szükséges szaporulatot ... kenyeret, pénzt akartam a család asztalára tenni, mint annak előtte. S ez sikerült is. Bár az elmúlt 10 év alatt volt jóban, rosszban részünk, de azért elmondhatom: nem csalódtam! Tavaly például 7 ezer forint készpénzt kaptam 457 munkaegységemre, meg 10 mázsa árpát, 7 mázsa búzát, és más terményt is jócskán. De hát ezért meg is kellett dolgozni. Kovács bácsi tizenegy tehenet gondoz jelenleg a termelőszövetkezetben, ő eteti, feji, és ő tartja tisztán őket. A gondozásnak meg is van az eredménye, mert az elmúlt hónapban is 100 liter fölött volt a napi fejési átlaga. Most azonban panaszkodik Sándor bácsi. A takarmány nem kedvére való. Éppen ezért most azzal van elfoglalva, miként tudná az elmúlt hónapokban felállított normáját teljesíteni, a tejhozamot növelni. Érdeke ez neki is, mert a munkaegység alakulásába beleszámít a tehenek napi tejhozama is. Természetesen, érdeke ez a szövetkezetnek is, mert mint mondták a tsz-vezetők, a jövőben az állattenyésztést kívánták fejleszteni, mert ez biztosítja a legtöbb hasznukat.