Népújság, 1961. augusztus (12. évfolyam, 179-205. szám)

1961-08-22 / 197. szám

1961. augusztus 22., kedd NÉPÚJSÁG Vizsgáztak a megye legjobb traktorosai FÜZESABONYBAN az el­múlt hét szombatján került sor megyénkben első ízben legki­válóbb traktorosaink megyei szántóversenyének lebonyolítá. sára. A szántóverseny színhe­lyén — a helybeli Szabad Nép Termelőszövetkezet nagydűlői területén — már a kora reggeli órákban megjelentek a rende­ző bizottság tagjai, kijelölték a versenypályákat, zászlókkal díszítették a 3. számú főútvo­nal mentét, s nagy díszkapu üdvözölte a megye első szántó­versenyén részt vevő trakto­ristákat és a nézőközönséget. A gondos előkészítés után, pontosan kilenc órakor, a dísz­elnökség elfoglalta helyét a vontató pótkocsikból összeállí­tott tribünön. Itt sorakoztak fel a v ersenyen részt vevő trakto­risták, összesen 26-an, szántó­gépeikkel együtt. A versenyzők és részvevők előtt Klaisz Fe­renc elvtárs, a megyei pártbi­zottság munkatársa mondott rövid, megnyitó beszédet. Sze­retettel üdvözölte a megye 26 legjobb traktorosát és külön üdvözölte a versenyen megje­lent Bánházi elvtársat, az Ag­rártudományi Egyesület szán­tási bizottságának titkárát, aki szintén eljött erre a nagy ver­senyre. Néhány perccel később meg­indultak a traktorosok, és elő­ször is a verseny egyik legne­hezebb részét, az összeszántást végezték el. Mindén trakto­rista parcellája mögött ott vol­tak a drukkerek, barátok, munkatársak, gépállomási ve­zető szakemberek. Mindenki aggódva figyelte, hogyan sike­rül az összeszántás, pontosan takarják-e egymást a hantok, nem marad-e bakhát vagy vakbarázda a fényes ekevasak nyomán. Rövid idő múlva újabb rakéta hasította a leve­gőt, jelezve, hogy az össze­szántás ideje letelt. Munkához láttak a pontozó bírók. AZ ÖSSZESZÁNTÁS ered­ményeinek értékelése után ke­rült sor a kijelölt parcella szántásának végleges befejezé­sére. Hangos dübörgéssel dol­goztak tovább a gépek, egyre- másra szaporodtak a barázdák, és továbbra is minden gépnél, minden parcella végén működ­tek a drukkerek. A Füzesabo­nyi Állami Gazdaság vezető szakemberei a járási verseny győztese, Adám János parcel­lája végén izgultak munkatár­suk győzelméért, tanácsokkal látták el munka közben. Sok nézője Vojt a 17-es rajtszámot viselő kormos traktor vezető­jének, aki igen szép munkát végzett. Egy másik csoport a 6-os számú lánctalpas DT-trak. tor vezetőjének munkáját néz­te, és jó helyezést jósoltak ne­ki. Igyekezettel dolgozott a 20-os rajtszámot viselő fiatal traktorista, akiről azt tudtuk meg, hogy előzőleg még sokat gyakorolt és komolyan készült a versenyre. A nagy verseny értékelésé­re, a végeredmények megálla­pítására már a délutáni órák­ban került sor a Füzesabonyi Állami Gazdaság kultúrottho- nában. Az első helyezést, a megye legjobb traktorosa címet Dup- csák József, a Detki Gépállo­más traktorosa érte el GS— 35-ös Hoffer traktorjával. Ju­talma a megyei tanács mező- gazdasági osztályának vándor­serlege, oklevél és 2500 forint értékű vásárlási utalvány. A verseny második helyezettje Tóth cs. István, a Pétervásári Gépállomás traktorosa, aki a versenyen a 18-as számú par­cellát szántotta. Jutalma egy 2000 forintos vásárlási utal­vány. A harmadik helyezést szintén detki traktoros, Czakó József nyerte el, jutalma egy 1500 forintos vásárlási utal­vány. A negyedik helyezett Kovács János, a Füzesabonyi Állami Gazdaság traktorosa, tárgyjutalmat kapott. A további helyezések sor­rendje: ötödik helyezést ért el: Tóth Gábor, a hevesi Ezüst­kalász Tsz traktorosa, a hato­dik pedig Fejes D. Márton, a Pétervásári Gépállomás trak­torosa lett. A hetedik helye­zést Rahács Mihály, a hatvani Kossuth Tsz, a nyolcadikat pedig Németh Ferenc, a Horti Gépállomás traktorosa nyerte, el. Kilencedik lett Pásztor András, a füzesabonyi Petőfi Tsz traktorosa, a tizedik Szé- csi László, a tizenegyedik Ve­res Sándor, a tizenkettedik pe­dig Hortobágyi József, — at- kári, sarudi, illetve egri trak­toristák lettek. Az itt felsorolt versenyzők mindannyian em­lékoklevelet nyertek, részvé­telük és jó helyezésük jutal­mául. MINDENKI BOLDOG öröm­mel gratulált a nyertes Dup- csák Józsefnek, aki elmondot­ta, hogy nyolcéves kora óta ismeri a traktort, immár 32 éve. Hosszú évek munkájával szerezte meg a nagy gyakorla­tot, és most komolyan készül az országos szántóversenyre, gépével együtt. Igen, a következő vasárnap újra feldübörögnek a trakto­rok Marton vásáron, az orszá­gos versenyen, ahol megyéi­ket az első két helyezett és tartalékként a harmadik he­lyezett képviseli. Ott válik majd el, kik az ország leg­jobb traktorosai, kik alaalma- sak arra, hogy a nemzetközi méretekben megrendezésre kerülő szántóversenyen kép­viseljék hazánk színeit. Mi. Heves megyeiek most már együtt drukkolunk megyénk versenyzőinek, és hasonló jó eredményeket kívánunk az or­szág legjobb traktorosainak nagy erőpróbáján is. Császár István Egymillió forint — csibenerelésből A pénz a földön hever, szok­ták mondani, csak éppen le kell érte hajolni. A hevesi járásban valahogy így lehet­ne módosítani a termelőszö­vetkezetben ezt a mondást: a pénz az ólakban kapirgál, csak éppen gondoskodni kell róla. A furcsa, új mondásra a ter­melőszövetkezeteknek a ba­romfitenyésztésben elért ered­ményeik adhatnak okot, szol­gáltatnak ötletet. Amikor a járási pártbizott­ság a nők kezdeményezését látva kiadta a jelszót, hogy ebben az évben 600 ezer ba­romfit kell felnevelni, a ter­melőszövetkezetek részéről rengeteg ellenvetés született. Kevés a munkaerő, másra kell a takarmány és mint leg­nagyobb ütőkártya az, hogy nincs hely, nem tudják a csi­béket hol elhelyezni. A szö­vetkezetnek számtalan más, fontos beruházása mellett nincs pénze pont baromfiólat építeni. De ha voltak ellenke­zők, akadt azért bátor vállal­kozó is. A kömlői Petőfi Ter­melőszövetkezetben pédlául rendbehoztak egy régi épüle­tet, s ott helyezték el a 2000 baromfit. Sikerült kis elhul­lással felnevelni —, s ez a baromfitenyésztők munkáját dicséri, — s most ott tartanak, hogy újabb kétezer csibét kér­nek. A tiszanánai Vörös Csil­lag termelőszövetkezetben a gazdasági eredmény láttán ter­ven felül 10 ezer darab csibét nevelnek fel még az idén. Mert a gazdasági eredmény jelentős. Példa rá az erdőtel­ki szövetkezet. Itt már át­adásra került egy csapat csir­ke. A számítások szerint min­den egyes kiló 2 forint 70 fil­lér tiszta jövedelmet hozott, ezenfelül teljesen ingyen meg­maradt a szövetkezetnek 400 darab csibe. A helyhiányra is találtak megoldást az élelmes szövetkezeti vezetők. Mivel^ a teheneket nyáron ki lehet vin­ni a legelőre, s karámba ki­kötni, az istállókat használták fel baromfineveléshez. Hogy ennyire megnöveke­dett a járásban a baromfite­nyésztési kedv, az végső so­ron nagyrészt a kiskörei Dó­zsa Termelőszövetkezetnek köszönhető, ahol az elnök sürgetésére, már az elmúlt év­ben is nagyban foglalkoztak baromfitenyésztéssel. Az idén a Dózsa Tsz példáját követve a kiskörei tsz-ek több mint 130 ezer csibét, illetve más­fajta baromfit nevelnek. Rövid számítás: ha 500 ezer kiló csibét tudnak átad­ni a termelőszövetkezetek eb­ben az évben, — és ez nagy­részt már biztosítva van, — kg-ként csak két forint tiszta nyereséget számolva, 1 millió forinttal nő a hevesi járás termelőszövetkezeteinek bevé­tele. Ez a szám, nyilván jó „agitátor” lesz, s jövőre még az ideinél is nagyobb mérték­ben vállalkoznak a termelő- szövetkezetek baromfitenyész­tésre. RÖVIDEN LONDON: Közlemény a Timesben: „A következő héten a jövendő­mondók köre élőre nem látott események miatt nem tartja meg szokásos szerdai ülését”. XXX Egy banktisztviselőnek végre sikerült elérnie, hogy a bíró­ság elválassza feleségétől. A hölgynek tisztasági mániája van: ha valaki az utcán hozzá­ér, mindjárt fertőtlenitteti magát, de a férje ruháját is. XXX Az angolok előszeretettel isznak világos színű italokat, elsősorban whiskyt. Az egyik lap azt írja: „Ez azzal függ össze, hogy a modern világ egyre nagyobb jelentőséget tu­lajdonít a tisztaságnak”. NEW YORK: Bing Crosby kijelentette: „Híresnek lenni — csak szigo­rúan véve anyagi szempontból kellemes”. XXX Olasz történet egy New York-i lapból. A kisfiú képte­len megoldani számtanfelada­tát. Panaszkodik apjának, aki kéri, olvassa fel a feladat szö­vegét. „Ha egy asztalos napon­ta 500 lírát keres, mennyit ke­res három nap alatt”. Az apa válasza: „Nem csoda, hogy nem tudod megoldani. Ez nem számtan, ez őstörténet!” Melyik az igazi Mona Lisa? A Louvreban. vagy lenin- grádi Eremitageban van Mo­na Lisa igazi képmása? A művészettörténészek még nem adtak végleges választ erre a kérdésre. Pedig kétségkívül ez a legszenzációsabb problé­ma a „titokzatos mosolyú hölgy” változatos történeté­ben. Hiszen most a leglényege­sebb kérdésről van szó. Vajon a Louvre-beli kép valóban Giocondát, a firenzei kereske­dő hitvesét ábrázolja-e, aho­gyan eddig általában gondol­ták? Elég régen merültek fel már kételyek. Ismeretes, hogy amikor Leonardo da Vinci Mona Lisát megfestette, az asszony egészen fiatal volt; márpedig a Louvre-beli kép érett asszonyt ábrázol... A legutóbbi évek újabb kérdője­leket hoztak magukkal. Kide­rült, hogy a régi leltárakban a kép úgy szerepel, mint.. . „Kurtizán arcképe”. Bizonyí­tékok vannak arra, hogy Giu- liano Medici, Leonardo mecé­nása megrendelte nála szere­tőjének képmását, akinek vo­násai a leírások szerint meg­felelnek a Louvre-beli képen látható asszonyénak. Amikor a kép még a Fon- tainebleau-i gyűjteményben volt, Dán apát, a gyűjtemény egyik őre, — bizonyára jó er­MASZEK ÜRPILÖTÁK — Te, Tom, mi nem a Marson vagyunk! — . . . ? — Almásfüzitőn!... «.!aiiiiiiliaiiaiiaii«i!iiiluiiiilii«iiliiltiliilii»->»iia>ii,ia»t,»..iiiiiiii(iiiiiiiiiiiiiiiai1iilauaii«Hllil>iliiliiliiaiilti«ii«mHaiiii<i<iiiiiiiiitlii«iiliiliiliiii>a 'aua<>a..a'iaiiaiiBiianiiiB'iatiBiia'<aiia.iBMa<ia„a.ia ,i,.a,.aiiam.lauai.a .a • 1961. AUGUSZTUS 13. Ugyanolyan csendes, ese­ménytelen nyári vasárnapnak ígérkezett, mint az előző hét­vége volt. A második világhá­ború következtében megosz­tott Berlin szocialista szekto­rában és a város nyugati ré­szében egyaránt arra készül­tek az emberek, hogy pihenés­sel, szórakozással, vagy éppen kirándulással töltsék el a va­sárnapot, amikor megszólalt otthonukban a rádió és beje­lentette, a Német Demokrati­kus Köztársaság kormánya el­határozta, hogy a nyugat-né­metországi és a nyugat-berlini revansista és militarista erők ellenséges tevékenységének megakadályozására az NDK határain — beleértve Nagy- Berlin nyugati övezetének ha­tárát is — olyan ellenőrzést létesít, amilyen minden szu­verén állam határain fennáll. Vagyis lezárja a berlini öve­zethatárt mindazok előtt, akik a szabad közlekedést arra használták fel, hogy politikai­lag és gazdaságilag aláássák a szocializmus útját járó Német Demokratikus Köztársaság társadalmi rendjét. E bejelen­tés általában váratlanul érte és természetesen meglepte az embereket. Csakhamar a kí­váncsiak tömegei álldogáltak a híres Brandenburgi-kapu mindkét oldalán, hogy szem­tanúi legyenek az új intézke­dés gyakorlati megvalósításá­nak. S amikor fegyelmezett menetben felvonultak a zóna­határra és elfoglalták kijelölt őrhelyüket az NDK nemzeti néphadseregének, rendőrségé­nek és munkásőrségének ala­kulatai, a kíváncsiak nagy ré­sze lelkesen tapsolt, vagy he­lyeslőén bólogatott, mások vállat vontak, ismét mások vi­szont a fogukat csikorgatták. Szép szómmal akadtak ugyanis a tömegben olyanok, akik eb­ben az impozáns vasárnapi felvonulásban nagy remények­BERLINI NAPLÓ re jogosító számításaik keresz- tülhúzását látták. Gondolunk például a Nyugat-Berlinben tevékenykedő kémekre és di- verzánsokra, a szabad övezet­határ politikai és gazdasági vámpírjaira, a valutaűzérek- re, az embercsempészekre, es mindazokra, akik éveken át háborítatlanul tevékenyked­tek a béke és a szocializmus ellen, s akik előtt ezen a szép napsugaras vasárnap reggel végleg lezárult a Német De­mokratikus Köztársaság szívé­be vezető út. Az üvöltözést azonban nem ezek a kisebb­fajta sakálok kezdték el... Washingtonban mutattak né­mi érdeklődést. AUGUSZTUS 15., KEDD AUGUSZTUS 14., HÉTFŐ Adenauer nyugatnémet kan­cellár, aki úgy látszik, külö­nösen kényelmetlennek találta az NDK váratlan intézkedése- sét, hétfőn beszédet mondott egy választási gyűlésen. Azzal fenyegetőzött, hogy válaszul az NDK intézkedésére, keres­kedelmi zárlat alá helyezik az egész szocialista világrend- szert és felülvizsgálják a két Németország között fennálló kereskedelmi egyezményt. A nyugati hatalmak — hangoz­tatta magabiztosan az agg kan­cellár —, egyetértenek abban, hogy olyan intézkedéseket kell foganatosítani Kelet-Német- ország ellen, amelyeket az meg is fog érteni. Szövetsége­seinkkel együtt — tette hozzá fenyegtő hangon — megtesz- szük a szükséges ellenintézke­déseket S miközben Adenauer és szociáldemokrata másodhege­dűse, Willy Brandt nyugat- berlini polgármester hisztéri­kus hangon követelte a „drasz­tikus ellenrendszabályokac”, mit csináltak a nyugati szö­vetségesek? Londonban és Pá­rizsban nyaraltak, csupán Kedden a nyugatnémet kor­mány Adenauer kancellár el­nökletével rendkívüli ülést tartott, hogy megvitassa a ter­vezett „ellenintézkedéseket”. A rendkívüli ülés‘kellő aláfes­téseként a nyugatnémet és a nyugat-berlini lapok első ol­dalon, öles betűkkel hozták Brandt főpolgármester köve­telését: „A nyugati hatalmak­nak cselekedniük kell, nem szabad megelégedniük tiltako­zó jegyzékekkel!” Eközben előkerült Couve De Murville francia külügyminiszter is, aki „súlyosnak” ítélte meg a ber­lini helyzetet és újabb nehéz­ségeket jósolt a nyugati hatal­mak részére. Az Adenauer által beharan­gozott azonnali „ellenrendsza­bályoknak” egyelőre se híre. se hamva. Ellenben az NDK minisztertanácsa nyilatkozat­ban válaszolt arra a fenyege­tésre, hogy Nyugat-Németor- szág megszakítja kereskedelmi kapcsolatait a Német Demok­ratikus Köztársasággal. Ezzel — mutat rá az NDK nyilako- zata — a nyugatnémet kor­mány megfosztaná magát at­tól a lehetőségtől, hogy árukat szállítson az NDK közlekedési útvonalain, vagyis csapást mérne magára Nyugat-Ber- linre is. A svájci rádió bemondója így foglalja össze a nap ese­ményeit: A tárgyalások Bonn és a nyugati szövetségesek kö­zött élénken folytatódnak ugyan, de nem valószínű, hogy a legközvetlenebb jövőben látványos döntéseket eredmé­nyeznek. A helyzet komoly, de nyugati részről nem akar­ják dramatizálni. Megfigyelők szerint a nyugatiak egyelőre néhány nem túlságosan jelen­tős intézkedés révén csupán figyelmeztetni fogják Moszk­vát, mintegy jelezve, hogy sokkal hatékonyabb megtorló eszközökkel is rendelkeznek, amelyek igénybevételét azon­ban egyelőre elhalasztják. Kü­lönben is, az Egyesült Álla­mok nem kíván olyan intéz­kedéseket hozni, amelyeket később már lehetetlen lenne visszavonni. Ezért az amerikai fővárosban a jelszó: óvatos­ság, megfontoltság, nyuga­lom ... — mire Adenauerék még nyugtalanabbak lettek. AUGUSZTUS 16., SZERDA Adenauer kancellár találko­zott Szmimov szovjet nagykö­vettel és ígéretet tett neki, kormánya semmi olyasmit nem tesz, ami ártana a szovjet— nyugatnémet kapcsolatoknak, avagy rosszabbá tenné a nem­zetközi légkört... Brandt fő­polgármester viszont már csak „politikai akciókat” követel a nyugati hatalmaktól azon a félresikerült provokációs gyű­lésen, amelynek nyugat-berli­ni részvevői már a szövetsége­sek ellen is tüntetnek. A nyu­gati városparancsnokok átad­ják tiltakozó „levelüket” a Szovjetunió képviselőjének. Adenauer és Brandt legna­gyobb fájdalmára a levél nem helyez kilátásba semminemű nyugati megtorlást. S a nyugatnémet lapok, amelyek még két nappal ko­rábban „kemény visszavágást” követeltek, most már sokkal szelídebb húrokat pengetnek, mentegetik a tétlen szövetsé­geseket, mondván, hogy a „Nyugatnak nem szabad idő előtt ellőnie puskaporát”. Londonban, Párizsban és Washingtonban előtérbe ke­kölcsökre ügyelve — úgy írta be a képet, mint a firenzei kereskedő hitvesének arcké­pét. Lelkiismerete nyugodt volt, hiszen Vasari firenzei életrajzíró említi: egy firen­zei kereskedő feleségének Leo­nardo festette meg remek arcképét. Az apát, úgy lát­szik, nem vette észre, hogy az életrajzíró szerint fiatal nő képmásáról van szó, aki Flora istenasszony képében virágo­kat tart. Még egy: a XVI. századbeli francia krónikákat kutató tu­dósok megállapították, hogy a kép akkori szemlélői közül senki sem nevezte az arcképet Gioconda portréjának. A pon­tos kutatás a kép keletkezé­sének dátumát is áthelyezte 1505-ről 1513-ra: akkor pedig Leonardo da Vinci már nem is lakott Firenzében. A leningrádi Eremitage képtárában látható egy fiatal leány képe virágcsokorral. Neve: Colombina. Nemrég még úgy gondolták, hogy Leo­nardo da Vinci tanítványa, Francesco Mezzi festette. Ami­kor azonban infravörös és utraviola sugarak segítségével a képet eredeti állapotában restaurálták (mert közben már négy restauráláson ment ke­resztül) a szovjet tudósok ar­ra a meggyőződésre jutottak, hogy magának Leonardonak a műve; a tanítvány csupán befejezte a mester által meg­kezdett képet. Matvej Gukovszkij, lenin­grádi egyetemi tanár, a törté­nettudományok doktora és a Szovjet—Olasz Társaság alelnö- ke szerint valószínűleg ez Mona Lisa képmása. Ez nem­csak ötlet, hanem hosszan tartó kutatás eredménye, amelyben többek között Carlo Pedretti olasz művészettörté­nész is részt vett. A feltevés merész, de sok meggyőző érv támogatja. Mindenesetre Gukovszkij pro­fesszor szerint a Colombina sokkal több joggal nevezhető Gioconda képmásának, mint a Louvre-beli kép. Erre a nézetre hajlik Char­les Sterling, a Louvre-.képtár őre is, aki nemrég látogatta meg az Eremitage-t. A kép történetének alapos kutatása (feltehetőleg Maria Medici gyűjteményéből való) véglegesen megoldja majd a nagy kérdést. 'lanaiiaiiattaiiB-iaiiBiiaiiaiiaiiBiiaiiaiiBiiBuaiiB rül az a nézet, hogy semmi értelme „ellenrendszabályo­kat” hozni, hiszen az NDK intézkedései nem sértik Nyu- gat-Berlin és a hozzá vezető közlekedési útvonalak szabad­ságát. Vagyis nem forog fenn a nyugati hatalmak jogai meg­sértésének esete sem. Mind­ezek fényében egy tanácsot tudnak adni Adenauemek: Miután alaposan elsiette a dolgot, fúvasson takarodót és maga is vonuljon vissza. S mire a lenyugvó nap sugarai utolszor csillannak meg az övezethatáron őrködő NDK katonái fegyverének acélján, egy nyugatnémet lap így ke­sereg a „berlini válság” négy napjának nyugati reakcióján: „Kennedy elnök hallgat, Mac­millan szalonkára vadászik, Adenauer pedig Willy Brandtot szidalmazza.” Természetesen az ügy még nincs lezárva. A nyugatnémet revansisták nem könnyen nyugszanak bele, hogy a jövő­ben nem károsíthatják a Né­met Demokratikus Köztársa­ságot gazdaságilag, s hogy a kétlakiság megszüntetésével elesnek a Berlin demokratikus szektorában való kémkedés számos lehetőségétől. Még fe­nyegetőznek,, de már maguk is tudatában vannak, hogy sza­márbőgésük nem hallatszik az égig, s hogy az NDK szilárd népi hatalma minden megtor­ló intézkedésre a legszigorúb­ban visszavág. Az augusztus 13-i intézke­dések veszélyes illúzióktól sza­badították meg a nyugatnémet revansistákat és szövetségesei­ket és hozzájárultak ahhoz, hogy a Német Demokratikus Köztársaság népe, a hatalmas szocialista világrendszer tá­mogatásával, újabb, határozott lépést tegyen azon az úton, amely végül is a német béke- szerződés megkötéséhez és a nyugat-berlini kérdés megol­dásához vezet.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom