Népújság, 1961. július (12. évfolyam, 153-178. szám)
1961-07-19 / 168. szám
IMI. július IS., szerda NÉPÜJSAG 3 A címzett: a pétervásári járás Válaas egy pedagógus levelére A cikk: Gondolatmorzsák Sirokról címmel lapunk július 4-i számában jelent meg, s né hány nappal később már meg is érkezett rá a válasz Poprádi Lászlótól, az érintett község általános iskolájának igazgatójától. A gépelt sorokból iz- zott az elkeseredés okozta ha rag tüze, egy félreértett értelmezés miatt. A levél írója a cikknek legfőként azt a részét kifogásolja, amely arról beszél, hogy a sírok! pedagógus változások legfőbb okaként a lakáshiányt „említik” a községben. Ez az iskola pedagógusai szerint nem mellékes, sőt leginkább hangsúlyos körülmény, ezzel kellett volna inkább alaposan foglalkozni, mert ez az oka annak, hogy az iskola kénytelen volt a többnyire helybeli érettségizett, de pedagógiailag járatlan — egyszóval képesítés nélküli — fiatalokra bízni a gyermekek nevelését, azért van az, hogy mivel csak egy pedagóguslakás van Sírokon, a nőtlenek elmennek, mert megnősülve, még csak albérleti szobában sem tudják elhelyezni családjukat, s a fiatal lányok férjhezmenésükkor is épp ezért hagyják el Sirokot. A levélnek ez a része, sajnos, a teljes igazságot tárja feL Valóban rendkívül rossz a pedagógusok lakáshelyzete a községben, és még az sem sokat segít majd a bajon, ha elkészül a lakótelep új lakóháza, amelyben a gyár szintén biztosít otthont egy pedagógus házaspárnak. De ehhez még hozzá is tehetünk valamit. Azt, hogy ez a jelenség nem csupán ebben a községben található meg, hanem az egész járásban — az egész megyét tekintve a legnagyobb, s legmegdöbbentőbb mértékben. Nedellczki Pál, a járási párt- bizottság titkára, s Trieb János, a járási tanács VB-elnö- ke egyaránt sötét színekkel ecsetelte az ezzel kapcsolatos helyzetet. — Negyvenegy pedagógusstátusz nincs betöltve a járásban, lakáshiány miatt — mondotta Nedeliczki Pál. — Számtalan pedagógus jött már ide az évek során tanítani, de ugyanígy el is mentek sokan a következő esztendőkben, mert képtelenek voltunk lakást biztosítani számukra. Itt a járásban már évek óta nem volt, s nem tudjuk azt sem, mikor lesz olyan arányú lakásépítkezés, amely valamennyire enyhítene gondjainkon. Emiatt például Pétervá- sárán is 8 pedagógus hiányzik az iskolából, s a járás 23 községét tekintve csupán ötről tudjuk elmondani, hogy nincsenek lakásgondjaik... Mi, ahol tudunk, segítünk. Egy fiatal házaspár ügyében már a honvédséget is felkerestük: segítsenek abban, hogy lakást kapjanak. Talán sikerül ügyüket elintézni. De mi ez az egy, ha számtalan baj még megoldatlan marad? Tehát a járási szervek, amelyek a pedagóguskérdést éppen annyira szívükön viselik, mint bárki más, nagyon jól ismerik a gondokat. Legalább annyira, mint a sírokig peda gógusok, Poprádi László igazgató. Tudják azt is, hogy anyagi fedezet hiányában ezen a bajon egyelőre nem is bírnak segíteni, hacsak vala mi közös áldozatvállalás, szövetkezés-szerű összefogás nem hoz változást, — ami nagyon hasznos lenne. De míg ezt tudják, nem vesztik el szemük elől a gondok okozójának másik része., sem. Poprádi László a cikk- j ben, az ezzel foglalkozó részi teljesen tévesen élelmezte, mint az a leveléből kitűnt.. Régi, az ő iskolájában tapasz talt személyi ellentétek homa , lyos felemlegetésének vette. ezt a részt: „Felmerül azon ban a kérdés, hogy csak ez-c valóban az ok? Alaposan uta na kellene nézni, s nem meg nyugvással nyugtázni a jelen légi helyzetet azzal, mit tehetünk; a járás is foglalkozott fnár az üggyel, de nem tud segíteni ezen a Pétervására környékén szinte általános jelenséggel.” Nem arról volt szó, amire a levélíró gondolt Az a probléma valóban lezá rult — reméljük úgy, hogy többé nem is kerül felszínre még ahhoz hasonló sem —, de megmaradt egy sor más. amelyről viszont nem nagyon beszéltek eddig nemcsak Siro- kon, hanem ugyancsak az egész járásban. S ezek között a legnagyobb, a legtöbb bajt okozó a szemlélet kérdése. Félreértés ne essék, sok tekintetben csak köszönet jár pedagógusainknak, akik szívüket, minden tudásukat adják a jövő generációnak jó és ala pos tudást adó felneveléséhez, egyben-másban azonban változnia kell egyrészüknek — s elsősorban életszemléletüknek. Körül kell nézniök a járásban, a községben, ahol élnek, s megláthatják, miért. Né hány évvel ezelőtt a megye többi járásában is voltak olyan gondjaik a pedagógusoknak, mint a pétervásári ban. Ezek azonban ha ma még nem is teljesen oldódtak meg, de elcsitult zajuk — csupán itt maradt minden a régiben Amellett ugyanis, hogy ebben a járásban is nagyon sokat változott minden az évek folyamán, még mindig valahogy „kiesik” a megyéből. Ez a pedagógusok baja, ezért igyekeznek, amilyen gyorsan csak lehet, elhelyeztetni magukat a járásból, mert a „ki eső” vidéken nem találják meg helyüket. Ennek megszüntetésére kell fordítani a jövőben minden erőt, a lakásgond enyhítése mellett. Nem engedhetjük meg magunknak azt a „luxust”, hogy gyermekeink lássák kárát egy járás bizonyos fokú elzártságának. Bizonyos fokú ugyanis most már ez az elzártság, mert a pétervásári járást mind hosszabban hálózza be jó út, autóbusz összeköttetése is megfelelő a megye minden részével, művelődni, szórakozni vágyó pedagógus tehát eljuthat bárhová, anélkül, hogy el kellene költöznie. E tekintetben tehát, ha gyermekeinkről van szó, nem lehet elfogadni abszolút indokként a lakáshiányt, hanem valóban alaposabban körül kell nézni, hogy a többi okra is fény derüljön. S itt a szemlélet-megváltoztatásra ítélt ok. Meg kell változtatni az élet- felfogását a járásból elkívánkozó pedagógusnak — most is körülbelül 20 eltávozására számítanak —, mert az igenis, az iskolai színvonal rovására megy. Mert taníthat-e szíwel- lélekkel az a pedagógus, átadhatja-e tudását, a legteljesebb hivatástudattal az a tanerő, aki munkája végeztével gondolatai között elsősorban azt forgatja: hogyan, s hová tudna mihamarabb elmenni onnan, ahol van. Nem, ez lehetetlenség — s csak a gyerek látja kárát. Lehet, hogy számszerű eredményt tekintve, ez nem így van, de mint a Megyei Tanács VB művelődés- ügyi osztályán az iskolai csoportvezető Tóth Tibor mondta, az elkívánkozó, helyüket változtatni akaró pedagógusok munkájával kapcsolatban: — Az ilyen esetekben sohasem tudni valóban, megfelelő és alapos tudást bizonyít-e az iskolában a tanuló munkáját elbíráló osztályzat. Példa — sajnos — erre is van, s hozzá nemcsak a már felhozott siroki esetet lehet említeni, hanem más községet, Pétervásárát is. Ebbe pedig — érthetően — nem nyugszanak, s nem is nyugodhatnak bele a szülők. Nem — már csak azért sem, mert a pedagógusok a községekben a kultúra elsőrendű terjesztői, ők készítik fel a jövő generációt az életre, s nem mindegy az — hogyan. Ezt be kell lát- niok a pedagógusoknak, akik nem akarják észrevenni, hogy a gyerekek milyen nagy mértékben károsodnak, ha egy tanévben több tanerő is ta nítja ugyanazt a tantárgyat egy osztályban, s mindegyik anyagleadási, visszakérdezési módszere más. Ezen a bajon ezúttal senki más nem segíthet, csak maguk a pedagógusok. Sürgősen össze kellene ülni az egész já rás iskolai tantestületének, a járási pártbizottság, a járási tanács és a KISZ-bizottság illetékeseivel, s együttes megbeszélésen megoldást keresni vándorlás megszüntetésére 4 műszaki színvonal emeléséért • • Ülést tartott a Kohászat! és Bányászati Egyesület mátravidéki — a lakáshiány ellenére is, elsősorban a másik ok nagyságát és nem kívánatos hatását figyelembe véve. Ez persze csak az első lépés lenne, de ha megtörténne, a többi már könnyebben jönne magától is. Természetesen, ha maguk a pedagógusok is úgy akarják. Ha nem megfelelő körülményekről, elzártságról beszélnek ugyanis, akkor épp maguk a pedagógusok azok, akik azt sok tekintetben megszüntethetik. Kultúrát terjeszteni nemcsak az iskolában lehet, hanem mindenütt. Meg kell tehát maguk körül teremteni azt a légkört, amit hiányolnak, amely lehetővé teszi a kulturálódási, kezdeményezni kell a művelődési lehetőségek megteremtését a maguk érdekében, hogy megtalálják a helyüket, otthonukat a legkisebb községben is, elvágyako- zás nélkül szolgálva a párt művelődéspolitikai irányelveinek megvalósítását — s a jövendő nemzedékért is, amelyre mind mélyebb, alaposabb tudással lesz szükségünk, ha felnő, nagy munkánkban. Weidinger László Vasárnap délelőtt Gyön- ~r gyösön, a XII-es akna kultúrtermében tartotta meg közgyűlését a Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület mátravidéki csoportja, amelyen részt vettek a Mátravi déki Tröszt mérnökei és technikusai. A gyűlésen Baják István, trösztigazgató — aki részt vett ez év májusában a prágai II. Nemzetközi Kongresz- szuson — ismertette a csoport eddigi működését. — A Központi Bizottság határozata értelmében, amely iparáganként elemezte a termelékenység, illetve a műszaki fejlesztés irányát, pártunk pe- tőfibányai végrehajtó bizottsága megtárgyalta az első fél év műszaki intézkedési tervteljesítésének alakuláját és a következő megállapítást tette: a Bányászati és Kohászati Egyesület helyi csoportjának működése nem kielégítő. Ezért vált szükségessé, hogy ma közgyűlést hívjunk össze, amely meghatározza a csoport helyesebb működését. Mutassunk rá hiányosságainkra, hogy munkánk a jövőben eredményesebb legyen. A Bányászati és Kohászati Egyesülés mátravidéki csoportja három évvel ezelőtt alakult meg és kezdetben, mint műszaki kör szerepelt. Előadások, vitaestek, klubes - i csoportja tek sorozatai követték egymást. A csoport tagjai segítséget nyújtottak az egyesületi életben és a munka területén egyaránt. A kezdeti eredményeket azonban bizonyos fokú lazaság követte. A csoport késedelmesen vitatta meg az egyes problémákat, vagy egyáltalán nem foglalkozott velük. A múlt hibáiból okulva: a jövőben a műszaki vezetőknek, a helyi csoportnak többet kell foglalkozni a műszaki feladatok megoldásával, amelyek a bányászat fejlődésével évről évre nagyobbak lesznek. Baják István a következő pontokban jelölte meg azokat a feladatokat, amelyek megoldásához a tröszt segítséget vár az egyesület tagjaitól: A termékek előállításához szűk séges anyag- és energiafelhasználás vizsgálata. A gépesítésen belül: a régi gépek korszerűsítése, valamint a részleges gépesítés és a komplett gépesítés. Üj technológiai módszerek kialakítása a gépek | munkába állítása folytán. Munkamegosztás, illetve szakosítás alkalmazása, ahol erre lehetőség van. Kutató- és tervezőmunkák kiszélesítése. Szoros együttműködés más vállalatokkal. A műszaki dolgozók szakmai és politikai továbbképzése. — Nagy fontossággal bír az Királynő — trón nélkül Korszerű, modern és nagyüzemi. E három jelző igen találóan fejezi ki azt a munkát, azt a gabonatermelést, amelyet a Füzesabonyi Állami Gazdaság végez. Most, az aratási munkák dandárjában látogattuk meg az állami gazdaság kombájnosait, figyeltük meg az aratás menetét, s azt láttuk, és tapasztaltuk, hogy minden felé a modem nagyüzemi gazdaság legfejlettebb technikáját alkalmazzák, hogy a gabonabetakarítás gépesítésének magas iskoláját mutatják itt be a környező községek termelőszövetkezetei előtt. Az első szembetűnő érdekesség az, hogy mindenütt csak a gép dolgozik, Kézi kaszával, emberi erővel hozzá sem nyúlnak egyetlen kalászhoz sem, mindent elvégeznek a rendre- aratók, kombájnok, pótkocsis Zetorok, szalmahúzók. B. Nagy Márton, a gazdaság gépműhelyének főmérnöke elmondja, hogy már egy hónappal ezelőtt megkezdték az őszi árpa aratását az X. sz. üzemegységben. S ahogy folyamatosan értek kasza alá a hatalmas gabonatáblák, úgy haladt az aratás is, mind az öt üzemegységben. — Mielőtt hozzáláttunk volna, — mondja — kiszámítottuk, hogy a közel 3 ezer 300 holdnyi aratnivaló tökéletes gépi aratásához szükség van minden gép, minden kombájn „harcbavetésére”. Megszerveztük a két kombájnosbrigádot. Az egyik brigád — hét SzK -3-as szovjet gyártmányú kombájn a kezelőszemélyzetével — Nagy János brigádvezető irányítása alatt látott munkához. A másik, Nyeste Sándor brigádja, hat magyar gyártmányú géppel dolgozik. A jó szervezés bizonyítéka, hogy a gazdaság megegyezést kötött a Borsod megyei Léhi Állami Gazdasággal, amelynek értelmében a léhi gazdaság segítségképpen ideküldött három kombájnt, két rendreara- tó gépet és két Super Zetort, pótkocsival. Ezzel a gépek már a kezdet kezdetén jelentősen besegítettek, s ha itt a gabona zöme a magtárban lesz, akkor a füzesabonyiak adják vissza az északibb fekvésű léhi gazdaságnak a gépi segítséget. A gazdaság aratóbrigádjainak arra is futotta az erejéből, hogy a környékbeli termelő- szövetkezeteknek is segítsenek. Egy szovjet kombájnt adtak kölcsön Sarud község termelő- szövetkezeteinek, egy magyar gyártmányú kambájnt pedig a makiári Rákóczi Tsz-nek küldtek el segítségképpen. — Nem volt könnyű dolog a munka megszervezése —, mondja a gazdaság főagronó- musa, — hiszen a hatalmas területen 10 fajta búzát termesztettünk, mindnek más és más a tulajdonsága, aratási ideje. Az aratás folyamatára mindenhol a kétmenetes szakasz volt jellemző. A kétmenetes aratás azt jelenti, hogy először a rendrearatók vonultak végig a gabonatáblákon, és viaszérésben vágták le a termést. A rendre levágott termés 4—5 napig feküdt a tarlón, amíg elérte a teljes érés idejét, és ekkor a kombájnok csak felszedték, és innen már kicsépelve került a kombájnszérűkre. Állandóan 8—10 tehergépkocsi és vontató szállítja a gabonát a pusztaszikszói, a poroszlói és a besenyőtelki üzemegységek központjaiba, ahol a tisztítás, majd a jémzárolás megtörténik. Ha már a szállításnál tartunk, itt említjük meg,JiOgy a napokban elindult az első kenyérgabona-szállítmány a gazdaságból, amikor egy vagon őrlenivalót küldtek el az egri malomba. Mindenképpen dicsérettel és elismeréssel kell szólni a gazdaság derék kombájnosairól, akik a reggeli harmattól az esti harmatig, megállás nélkül dolgoznak, és szép teljesítményeket érnek el. Bakos Sándor már több mint 41 vagon gabonát küldött a magtárba, Farkas József teljesítménye túlhaladta a 30 vagonos áltagot, s ugyancsak hasonló ered menyekkel büszkélkedhet Berge István kombájnvezető is. A termésátlagokról szólva, Kelecsényi György, főagronó- mus úgy nyilatkozik, hogy azok jól, s általában elérték a várható átlageredményeket. Az autonómia nevezetű búzafajta holdanként 19 mázsájával fizetett, ugyancsak 19 mázsát adott a szkoroszpejka fajtájú szovjet és 17 mázsát a berosztá- ja nevű, ugyancsak szovjet búza. A San Pásztoré nevű olasz búza 16 mázsás átlagter mést hozott, de a magyar fajták is eléggé jól termettek: U —17 mázsa körüli holdanként átlaggal. A fertődi fajtájú búza 76 holdon 16 mázsás átlagot hozott, hosonló lesz a kom- polti búza is, amelyből 43C holdat arattak. A kombájnszérűkön teljes erővel folyik a magtisztítás Ide hordják a tehergépkocsik és a pótkocsis vontatók a frissen csépelt gabonát és itt minden felé villamosmeghajtású ventillátorok és egyéb gépi berendezések, rosták és szállító- :sövek tisztítják, szállítják a .érmést a tárolóhelyekre. Császár István A képen: Norvégia idei szépségkirálynője, a 19 éves szőke, kék szemű Rigmor Trengereid, egy bergeni fodrásznő. egyesület tagjainak ideológiai továbbképzése, mert csak ezen keresztül tudják megérteni a műszaki fejlesztés fontosságát, céljait. Látni kell, hogy nálunk minden a dolgozó nép érdekében történik, minden az életszínvonal állandó emelését szolgálja, így a műszaki fejlesztés is. Különös gondot kell fordítanunk a nyelv- tanulás fontosságára, hogy külföldi szaklapokat olvasva: tudomást szerezhessünk a fejlettebb és bevált technológiai módszerekről. í '* söpörtünk a VII. pártkongresszus határozatainak figyelembevételével ösz- szeállította az 1961. évi munka tervet: kidolgozandó a héttíz méteres lignit rétegsornak több szeletben való leggazdaságosabb leművelési módja. A rétegsor fedőjében elhelyezkedő vízdús homok lecsapölása, megoldandó a szállítóberendezéseknél előforduló görgőtüzek megszüntetése. Az 1961. évi munkaterv három pályázat kiírását irányozza elő. Mindezideig a pályázatok nem találtak megfelelő visszhangra az egyesület tagjai között. Ez annak tudható be, hogy az üzemi összekötők nem végezték el munkájukat, pedig feladatuk lett volna, hogy felkeltsék az érdeklődést és szorgalmazzák a tagoknak a pályázaton való részvételét, A munkaterv szerinti két előadást sem tartottuk meg, holott az erre felkért elvtársak elfogadták az előadásra történő meghívást. A tagdíjak befizetése terén is tapasztalható lazaság. Például a gépüzemi tagok még a mai napig sem fizették be a második negyedévi tagdíjukat. Az üzemi ösz- szekötőkre vár a feladat, hogy gondoskodjanak az elmaradottak pótlásáról, amely feltétele a bányászati szaklapok zavartalan kézbesítésének. Az elmondottakból megállapíthatjuk, hogy a Mátravidéki Bányászati és Kohászati Egyesület csoportjának munkája vontatott és távolról sem kielégítő. Helyes volt tehát pártunk petőfiányai bizottságának észrevétele a csoport munkáját illetően. A besz4molót követő vitában felszólalt Hegyi János területi főmérnök. Hangoztatta, hogy helyes lenne, ha a tröszt műszaki vezetői és a csoport tagjai más üzemekbe is ellátogatnának és az ott tapasztalt fejlettebb módszereket saját üzemüknél is alkalmazni tudnák. Koósz Pál, a X-es akna és az ecsédi külfejtés üzemvezetője hozzászólásában elmondotta, hogy az egyesület munkája az utóbbi időben kizárólag a tagdíjfizetésekre korlátozódott. Hiba volt az is, hogy az egyesületet a tröszt vezetősége nem bízta meg munkával és talán ennek tudható, hogy a tagság nem érezte kellőképpen magáénak az egyesület célkitűzéseit. Helyesen állapította meg, hogy az egyesület tagjai nem ismerik eléggé még a saját trösztjük üzemeit sem, így nem ismerhetik azokat a problémákat sem, amelyek megoldásra várnak. A gyűlés részvevői az egyesület titkári teendőinek ellátásával Benjó Józsefet a tröszt műszaki osztályának vezetőjét bízták meg, aki már beosztásánál fogva is ismeri azokat a feladatokat, amelyeknek megoldása a műszaki vezetőkre és a Bányászati és Kohászati Egyesület tagjaira vár. A vasárnap megtartott ér- ^ tekezlet elérte célját, mert a részvevők megfogadták, hogy a jövőben munkájúkkal, szakmai tanácsokkal segítik a műszaki fejlesztést, a nehéz problémák megoldását. Reméljük, hogy e lelkesedés a munkáshétköznapokban sem veszít lendületéből és a jövőben arról számölhatunk be, hogy a csoport tagjai, akik eddig csak mérsékelten tettek eleget kötelességüknek, szép eredményeket mutatnak fel a gyűlésen elhangzott műszaki fejlesztési problémák megoldásában. Laczik János fl búzatábláktól a magtárakig