Népújság, 1961. július (12. évfolyam, 153-178. szám)

1961-07-18 / 167. szám

1961. július 18., kedd nepojsag Spanyolország felett derült lesz az ég C panyolország felett de- rült az ég ...” 1936. jú­lius 18-án hangzottak el ezek a szavak a spanyol rádióban, ez volt a Köztársaság ellen lá­zadó katonai klikk jelszava, s a reakciós tisztek vezette csa patok vetették magukat a fia tál köztársaságra, hogy a de­mokrácia helyére fasiszta dik­tatúrát állítsanak. Tragikus események kezdőd­tek Spanyolországban. A nem zetközi méretekben előkészített spanyol reakció: fasiszta táma­dás fegyverrel tört a fiatal de mokratikus államra. Franco nemcsak a régi királyi hadse­reg túlnyomó részére, az ide­gen légió kalandoraira és a marokkói zsoldosokra támasz­kodott, hanem elsősorban arra a segítségre, amelyet az első napoktól kezdve kapott a fa­sizmus két európai vezéralak­jától, Hitlertől, Mussolinitól. Ez a segítség megmutatkozott fegyverekben, repülőgépekben, hadianyagban és zsoldosokban. A német „Kondor Légió” bom­bái gyermekeket és nőket gyil­koltak, olasz repülőgépek se­gítségével dobták a spanyol köztársaság ellen a fasiszta diktatúra első rohamcsapatait, a marokkói egységeket és a nemzetközi kalandorokból szö­kött bűnözőkből toborozott idegenlégiót. Bátorította Hit­lert, Mussolinit és Francot, hogy a Népszövetségbe tömö­rült kapitalista nagyhatalmak és az Egyesült Államok az úgynevezett „benemavatkozá- si” politikájával kezdettől fog­va akadályozta, később telje­sen lehetetlenné tette a Köz­társaság segítését. A Szovjet­unió volt az egyetlen nagyha­talom, amely gyógyszerrel se­gítette a túlerővel szemben élethalál harcot vívó spanyol népet. Később a fasisztákra oly jellemző barbár eszközök­kel, támadásokkal ezt a segít­séget is lehetetlenné tették. ( A világ minden országé-; ban gyűléseken, tüntetéseken« ítélték el a fasiszta támadást,' fejezték ki együttérzésüket és rokonszenvüket a hősiesen küzdő spanyol nép iránt. Gyűjtéseket rendeztek, tilta­koztak kormányaik „benem- avatkozási”, valójában a Fran­cot támogató politikája ellen. ötvennégy országból mintegy harmincezer kommunista, szo­cialista, demokrata, munkás, paraszt, értelmiségi sietett a spanyol nép segítségére, szabad­ságharcának támogatására. Ezek az emberek nagy nehéz­ségeket, életük kockáztatását vállalták a függetlenségért, de­mokráciáért vívott fasizmus elleni harcban és nemzetközi dandárokba tömörülve spanyol munkásokkal, parasztokkal együtt küzdöttek a fasiszták ellen. A köztársaságért küzdő ** nemzetközi brigádok, dandárok sok-sok dicsőséges fegyvertényt hajtottak végre, vért és áldozatot nem kímélve arattak győzelmeket a techni kailag jobban ellátott, túlerő­ben levő fasiszta csapatok el­len, harcuk a köztársaságért erkölcsi, politikai és katonai téren egyaránt nagy jelentősé­gű volt. A spanyol nép szabad­ságáért vívott harcban lett is­mertté a XII. dandár magyar parancsnoka, Zalka Máté, a le­gendáshírű — parancsnoki nő­vén — Lukács Pál tábornok. A hősiesség és bátorság örök pél­dáit idézik többek között a Thälmann — zászlóalj, a „Pá­rizsi Kommün” zászlóalj, a Garibaldi zászlóalj dicső tettei. Különböző pártállású harcosa­inak vére folyt a spanyol né­pért. A két és félévig tartó hősi harc mégis elbukott. Elbukott, mert a fasiszta lázadók korlát­lan segítséget kaptak a nem­zetközi reakciótól, a körülzárt Spanyol Köztársaság segítségét pedig minden eszközzel meg­akadályozták. A Spanyol Köz­társaságnak az első időben nem volt kiképzett hadserege, központi irányítás nélkül harcoló milicisták minden erő­feszítése, hősiessége csak las­sította, de megakadályozni nem tudta a reguláris fasiszta csapatok előnyomulását. Ne­hezítették a belső népi egység további szolidaritását az anarchisták és a jobboldali szociáldemokraták; és egyik lekfékeveszettebb ellensége volt a köztársaságért harcolók­nak a katolikus egyház. De je • lentős oka a vereségnek a Nép- szövetség kétszínű magatartá­sa, amely lehetetlenné tette a nemzetközi dandárok harcát a köztársaság oldalán, ugyanak­kor a Franco seregében harco­ló több mint százezer főnyi külföldi csapat tovább harcolt a köztársaságiak ellen. A spanyol szabadságharc el­bukása tovább biztosította és újabb nagyméretű agresszióra buzdította Hitlert és szövetsé­geseit. S mint e történelemből ismeretes, végül is, szem be­szálltak a spanyol szabadság- harc alatt a „benemavatkozási” politikát valló kapitalista nagyhatalmakkal is. Tanult eb bői sok millió és ezért is növe­kedett a Szovjetunió tekinté­lye, mert egyedül a szocialista nagyhatalom folytatott követ­kezetes, antifasiszta harcot. O uszonöt év telt el a spa- nyol nép elleni táma­dás óta. De az idő nem mond­ta el azokat a dicső tetteket, amelyet a spanyol nép és a nemzetközi antifasiszta erők végrehajtottak. Spanyolország­ban huszonöt év óta tombol Franco fasiszta diktatúrája Kegyetlenül üldöz mindent, ami a demokrácia, a függet­lenség érdekében történik. Zsúfolt börtönök, bilincsbe­vert gondolatok — ez jellemzi Franco Spanyolországát. S mögötte ma is ott áll Hitler utóda Adenauer és a nyugati hatalmak és az Egyesült Álla­mok pedig különböző anyagi és erkölcsi támogatással igyek­szik összetartani a pusztulásra ítélt fasiszta diktatúrát. A spanyol nép és a szabad­ságharc nemzetközi önkénte­sek 25 éves hősi harcának emléke azonban erőt és kitar­tást ad mindazoknak, akik hí­vei az emberi jognak, szabad­ságnak és szent meggyőződé­sük: a spanyol nép végülis győzedelmeskedik a fasiszta diktatúra felett, és Spanyolor­szág felett derült lesz az ég a szabadság, a függetlenség, a demokrácia ege. (p. j.) ANTONIO APARICIO: CÁ izabcidjÁtp teste (F. Garda Lorca emlékének) Meghaltál, hogy szép tested általadhasd Szabadságunk lelkének: ismeretlen bolyongott itt a porlott századokban, és testtelen volt; szívét még ma ts sötét rögök bilincse fojtogatja, de kisarjad majd, zengő hajnalon. A Szabadság volt homlokunknak éke névtelenül, s alak nélkül, vakon, de feltörvén, tündöklő létre lobban, s olthatatlan tűz-testbe öltözik majd. A Szabadság te vagy: a véred im a szélben csattogó zászlókon ott van s ott lesz rajtuk a győzelmes napon Granada naptól izzó téréin. Te már nem élsz. Árny s emlék vagy csupán, emlék, mely él s jövendő tavaszokban kitárja ágas karjait, akár a fa, mely néma lombokkal hatalmas. Mint csillagfény, mint vihar-verte éjen az ég s föld közt gomolygó zivatar függönye fojt, viliódzva s szaggatottan úgy tündöklik sorsod, elrejtve, mégis el-nem-múlón, túl háborún, s halálon. Végső igéd — rózsa rózsák közt — kiáltó szónk bokrával Összeolvad s hívott Szabadság, ím, oly közel már, hogy ujja szinte mellünket tapintja. Haláltól övezve suhan halálod — szikár csontfő, körötte lárva-arcok az árnyak árnytalan viasz-honában. Agyonlőttek — s hulltál sápadtra váltan — a gyűlölet s bosszú nemzette tettünk. De forrjon bár poklok hatalma bennük, erősb a szív, amely szeret. S a harcok tüzén Hispánia szíve dobog már a megvívott szabadság áramában. (Fordította: Maróti Lajos.) Frederica Garda Lorca, a 20. századi spanyol iro­dalom mindmáig legnagyobb alakja, világirodalmi jelentőségű, s immár klasszikusnak számító kóltd. De nemcsak költőként — mint drámaíró, kritikus és tenész is ismert a neve. Huszonöt évvel ezelőtt, Granadában, szűkebb szülőföldjén oltották ki éle­tét a fallanglsta csendőrök gyilkos golyói a polgár- háború elsó napjaiban. A Franco-féle fasiszta dik­tatúra első bemutatkozása volt ez a gyalázatos gyil­kosság. Neve kitörölhetetlen az emberiség emlékeze­téből. A keresztesrifézek nyomában Július elején érkezett vissza 22 ezer kilométeres útjáról dr. Max Reisch, ismert osztrák ku­tató, aki az 1097—1099. évi el­ső kereszteshadjárat pontos út­vonalát tette meg. A keresz­tesvitézek útja Kis-Ázsiában, Szírián keresztül vezetett Je­ruzsálemig és a Vörös-ten­gerig; a hadjáratban körülbe­lül 100—150 ezer lovag és ap­ród vett részt. Dr. Reisch el­beszélése szerint az útvonal több szakaszán a keresztesvité­zek által épített várak nyo­maira akadt, nem egy helyen viszonylag épségben találta az erődítéseket Chester Bowles, az Egyesült Államok külügyminiszterhe­lyettese június 15-én Washing­tonban új, eredeti választ adott ezekre a régi megválaszolt kérdésekre. Szerinte a kom­munizmus és a kommunisták valamiféle „a kőolajhoz ha­sonló, sajátságos természeti erőforrást” képviselnek, amely számos állam kormánya szá­mára megnyitja a dollárok szökőkútját. Egy gazdasági konferencián az Egyesült Államok külföldi segélyprogramjairól, s a segít­ségnyújtás jellegéről és feltéte­leiről volt szó. Ebből az alka­Működésben a „hegyfaragó" gép » /* Síneken mozgó, szovjet gépóriások segítik a kőbányászok munkáját az egri Tihamér-tetői CM 3. sz. Kőbánya Vállalat munkahelyén. A blokkvágógép teljesítményét még nem tudták lemérni, de a bányászok dicsérik az okos, ötletes monst­rumot, hiszen nagy terhet vett le vállaikról. Képünk a CM—89. A típusú szovjet blokkvágógépet mutatja; a „kormány” mellett Angyalos! Imre, a gép kezelője. (Foto: Kiss Béla) lomból jutott eszébe Bowles- nak, hogy olyasféle „természe­ti erőforáshoz” hasonlítsa a kommunizmust, mint amilyen a kőolaj. A hasonlathoz magyarázatul hozzáfűzte, hogy a külföldi se­gély amerikai gyakorlatából kiindulva, sok kormány „úgy­véli, ha nincsenek kommunis­ták, az országban, nem kap se­gélyt ...” Nem Bowles találta ki **zt az anekdotába illő hasonlatot. Nemrég 1961 tavaszán, egy új, kis afrikai állam egyik ve­zető politikusa komolyan pa­naszolta, hogy országa nem számíthat dollársegélyre, mert nincs kommunista pártja. Valóban csak a kommuniz­mus ellen vívott harccal érvel­ve lehet dollársegélyt kicsi- kami Amerikától. Ez nyílt ti­tok, s korántsem tesz jót az Egyesült Államok tekintélyé­nek. Az igazság kedvéért meg kell jegyzenünk hogy Chester Bowles már érzi ennek az ál­láspontnak a fonákságát. Az említett konferencia kijelen­tette, hogy az Egyesült Álla­moknak ezentúl okosabban kell eljárnia. Ezentúl nem ajánlhat fel segélyt egy másik ország­nak „csak azért, mert vannak ott kommunisták”. Ha ez azt jelenti, hogy az Egyesült Álla­mokban kezdenek kigyógyulni a kommunistaellenes hisztériá­ból, akkor csak üdvözölhetjük Chester Bowles beszédét A herédi községi tanácsház elnöki szobájában négy férfi beszélget. Egyikük Katona László, a tanács elnöke. Sor­ban mutatja be a szobában tartózkodókat, akik közül a fal mellett ülő Vaka István, a közeli Mátravidéki Erőmű ka­zánházának lakatosa, kazán­gépész, alapszervi párttitkár — volt. Még ez év április 30- án is, de egy nappal később, május elsején már itt, a köz­ségben kezdett munkához, s azóta is itt van. A párt sza­vára hagyta ott az üzemet, s cserélte fel a faluval, hogy itt segítse tehetsége, tapasztalatai révén a szocialista mezőgazda­ság kibontakozását. Beszélgetni kezdünk. A csa­ládról, amely ott maradt az erőmű lakótelepén, a hazajá­rás lehetőségeiről, általános­ságban, mint az szokásos. Ez azonban csupán néhány perc, s máris a téma közepén va­gyunk: hogy megy a község­ben az aratás? Vaka István szinte egyszerre felel a ta­nácselnökkel: — Több mint a felével vé­geztünk. Néhány nap múlva, ha így folytathatjuk tovább, már nem lesz lábon álló ga­bonánk, erről gondoskodnak a gépek, pedig 1120 holdnyi ka­lászosunk volt az idén. A kazángépész most már elemében van, ha gépekről kell beszélni: — Nem is gondolja, milyen jó érzés látni, hogy a tsz-ta- gok mennyire örülnek a gép­nek, ha dolgozni látják. Nem “mondják, de érződik, hogy A kazán mellől a földekre büszkék ezekre a masinákra, amelyek segítik a munkáju­kat — mondja. — Milyen más volt még akár tíz évvel ezelőtt is a helyzet a falun, mint most... Kiderül, hogy Vaka István 1948-tól 1954-ig a karcagi gép­állomás igazgatója volt. On­nan hozta magával a sok em­léket. Most már régi ismerő­sökként beszélgetünk tovább. Azidőtájt magam is sokszor megfordultam a termelőszö­vetkezeti városban, ugyanúgy láttam, tapasztaltam egyet, s mást. mint ő. Ezekről beszél­getünk. A négy Szolnok me­gyei termelőszövetkezeti vá­rosról, első esztendeik nehéz­ségeiről, az oly hosszan várt eredmények lassú, de mind nagyobb mértékű születéséről. — Akkor ott minden más volt még. Más volt az adott­ság, az irányzat, felkészületle­nebbek voltunk a szervezés munkájában — emlékezik Va­ka István. — Most... most az a legjobb, hogv könnyebben szót lehet érteni az emberek­kel. Ismét a mára terelődik a beszélgetés. A herédi példák­ra. Szó sincs arról, hogy itt minden rendben van már. A két termelőszövetkezetben már működött a párt-alap- szervezet, amikor Vaka István munkához kezdett a község­ben, de egy sor gonddal küsz­ködött mindegyik. gazdálkodás gondolatának. Ilyen, különböző gondokkal küszködök meg vannak itt is. éppúgy, mint másutt. — Lehetne sorolni néhányat — gombolyítja tovább a be­szélgetés fonalát Vaka István, s a községi tanács elnöke he­lyesel. — A Mátravidéki Tsz- nél például háztáji problé­mákkal foglalkoztak hosszú ideig a vezetők és a tagok. Volt egy idős bácsi. A szövet­kezet nyugdíjasa, nem sokat tud már tenni a közösért, de erejét összeszedve, az elmúlt évben is 165 munkaegységet teljesített. Most ennek például nem akarták megadni az egy hold háztájit, hogy azon dol­gozgathasson, ha bírja a keze és a lába. Ugyanitt azt is tisz­tázni kellett, hogy a pártoló tagoknak jár-e a háztáji a törvények szerint, vagy nem. Nem volt könnyű dolog mind­ezeket megfelelően elintézni, de ahogy rendbejöttek, úgy lendült minden a helyes ke­rékvágásba. Azt már öröm volt nézni, hogy a pártszerve­zetek milyen tevékenyen vet­tek részt az aratási, cséplési munkák előkészítésében. Egy­szóval, megy a munka, sőt most már odáig jutottunk, .«, hogy egy kicsit inkább a ve­zetőknek kell lépést tartani a __ Először is a személyi Akinek sikerül megoldani tagsággal, ha nem akarnak el­pr oblémákat kellett elintézni gondjait, azt már teljesen maradni lendületüktől. _ mondja ki véleményét az megnyertük a termelőszövet- Nem állom meg, meg kell er őműből jött pártmunkás. — kezetnek, a szocialista mező- kérdeznem: nem vágyik-e vissza már az üzembe, hiszen több mint két hónapja távol van az erőműttől. — Egy szóval sem mondom azt, hogy nem. De ezt a mun­kát most rám bízták, vállal­tam, becsülettel el is akarom végezni. Hogy meddig tart, nem tudom. Engem nem meg­határozott időre küldtek ki Herédre, hanem addig, amíg szükség lesz rám itt és a má­sik községben, Lőrinciben, amely ugyancsak hozzám tar­tozik. Búcsúzásnál a tanácselnök néhány pillanatra félrevon. Szinte súgja, hogy Vaka Ist­ván ne hallja, pedig amúgy- sem figyel ránk, mert már a legújabb aratási jelentéseket böngészi kinn az elnöki elő­szobában. — írja meg azt elvtárs, hogy nagy segítség nekünk Vaka Pista. Május 1 óta mindennap kinn van a földeken, a gépek­nél, az emberek között, az iro­dában, a tanácsházán, ott, ahol szükség lehet rá, s mindig ő az első, aki segíteni igyekszik, hogy a két termelőszövetkezet, az egész község előbbre ha­ladjon ... Magam is így éreztem be­szélgetésünk nyomán. Vaka István egy a sok ember közül, akiknek csak a cél fontos, nem az, hogy hol haladunk felé: a karcagi gépállomáson, a Mát­ravidéki Erőműben, vagy itt Heréden, — csak elérjük mi­nél nagyobb eredménnyel, mi­nél hamarabb... Weidinger László Ez már a gyógyulás?

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom