Népújság, 1961. július (12. évfolyam, 153-178. szám)

1961-07-14 / 164. szám

1961. július 14., péntek NfiPO JS AG 5 Öntödei gondoki MOZDULATLANSÁG Munkapadtól a munkapadig (csak a nevek költöttek) VALÓBAN. Mintha semmi­sem változott volna. A kúpoló tövében Fullajtár Lajos bácsi várja most is a csapolás nagy és áhítatos pillanatát, amikor majd a szúróstangával áttör­heti a csapolónyílás agyaggát­ját — utat nyitva a forró, szikrázó vasfolyamnak. Az öntöde külső „arca” is a régi... Az üzem bejárata mel­lett még mindig befejezetle­nül áll a pirostéglás, ajtó- és ablaknélküli épület — az öntvénytisztítók leendő haj­léka. Hat—hét esztendeje an­nak, hogy ilyen félkész álla­potban rongálódik, hogy egy „keresztbe szalma”-munkát nem csináltak rajta. Ki tudná megmondani, miért?! Mind­össze egy hónapi munkával befejezhetnék az építkezést, s akkor a szabad ég alól fedél alá. normálisabb munkakörül­mények közé kerülhetnének az öntvénytisztítók. Az öntöde udvara hallatla­nul piszkos, salak- és troszka- halmokkal telitűzdelt — mint régen. (A Hajtóműgyár nem képes adni egy teherautót — félnapra se! —, hogy a sze­méthegyeket elszállíthatnák innen?) Mozdulatlanság...? A műhe­lyekben egészségtelen körül­mények között dolgoznak ma is a munkások; a berendezé­sek, gépek továbbra is kor­szerűtlenek, elavultak, régi­rosszak. — Az ipar más területein azt se tudják, milyen új gé­pet vásároljanak meg... és itt problémát jelent egy lyuk fú­rása is — méltatlankodik Hesz János, üzemvezető-fő­mérnök. És érthető okkal. Hat hónap — ennyi idő óta nem jártam az egri öntödé­ben. Mozgás azóta nem na­gyon volt — Persze, azért némi válto­zás történt Ha nem is jelen­tős értékben, de egykét géppel» felszereléssel gyarapodott üzemünk — ma­gyarázza Hesz elvtárs. — Üj ventillátort, kompresszort s az udvari szállításhoz targon­cát kaptunk. Ígértek az öntödének öt korszerű s modem lengyel gé­pet a munkák megkönnyíté­sére. Az öt gép közül egy — a homokelőkészítő és lazító gép — apró, zöldszínű, gumi­kerekes masina már ott áll a műhelyben. Ügyes, ötletes, mágneses szeparátorral dolgo­zó gép; a legapróbb szilánko­kat, vasszemecskéket is „ki­szedi” a homokból, így azok nem okozhatnak többé sérü­lést. — A lengyel szállítmány­nyal új homokkeverőgép ér­kezését várjuk... a legtürel- metlenebbül. Az eddig üzemben tartott homokkeverőgép június 22-én „lerobbant”, s azóta nem mű­ködik. öreg, kiszuperált ma­sina, s az volt már akkor is, mikor munkába állították. „Noé biztos a bárkájából lök­te ki” — így vélekedett a gép­ről Szűcs László, a legjobb minőséggel dolgozó brigád ve­zetője. Egy TMK-suk van, az egyedül nem bírja a sok rossz gép javítását, mert egyszerre több gép is „gyógyulásra” vár. Hogyan boldogulnak hát a hélkülözhetetlen gép nélkül? Vastagon kavargó, gomolygó porfelhő mutatja a műhely sarkáhan, hogy primitív mó­don próbálnak segíteni magu­kon: lapáttal, kézi erővel ke­verik a homokot. Ez a mód­szer a legegészségtelenebb, mert sok porral jár; nem be­szélve arról a veszélyekről, amit ez a gépnélküli állapot a ter­melésre nézve magában hord — sok selejtes öntvény készül így. Pedig a selejt csökkenő tendenciát mutat alatti selejtmutatóval is dol­goztak. Most persze erős visz- szacsúszás következik, mert a rossz homokkeverő miátt nem sokat tudnak adni a minő­ségre. S ez nagyon bántja az emberek önérzetét, hiszen ők mindent megtesznek, hogy ke­vesebb legyen a selejt, hogy javítsák öntvényeik minősé­gét. Hihetetlenül hangzik, de való igaz, hogy az öntöde: je­lentős nyereséggel termel. Má­jusban például 83 százalékos önköltségi mutatóval dolgoz­tak — egy kilogramm önt­vény előállítása 6,98 forintba került. A szokásos öntvények gyár­tásával egy időben új eljárással kísérleteznek ! Kokillába öntenek — héjfor­ma béléssel — kerékagyakat. Ennek gyártása — bár e tech­nológia alkalmazása kísérleti jellegű! — már termelésszerű- en történik. Ez év végéig 100, illetve 200 — összesen: 300 — darab kerékagyat gyártanak le az új öntési móddal. A régi eljárás szerint két kerék öntvényének elkészítése egy munkásnak egy teljes na­pig tartott és a selejt-lehető- ség 50 százalékban állt fenn. Az új technológiával két ke­rék öntése mindössze másfél órába telik; de van más elő­nye is kiegyenlítettebbek a hű- lési viszonyok, a vas zsugoro­dása jóval egyenletesebb és a selejtlehetőség minimális, — szinte kizárt dolog. A vasöntödében hetek óta nagy a nyugtalanság a munkások között. •r ' —■ Építkeznek, vagy nem építkeznek?! — ezt kérdezik egymástól az emberek. — Vagy örökre bezárják hátunk mögött a kaput? Az IPARTERV szakemberei több ízben jártak már az ön­tödében. Méregettek, jegyez- gettek, de csak úgy kutyafut­tában, kevés időt töltve az üzemben. Egyik szakember jött, a másik ment. Majdhogy­nem egymásnak adták a kilin­cset. Egyikük úgy vélekedett az öntödéről: „kabát” — a má­sik azt mondta: „gomb”. Akadt köztük olyan is, aki azt a cini­kus és komolytalan megjegy­zést tette: „kár lenne azt a három fát kivágatni az udva­ron, hiszen az egész öntödéből az ér a legtöbbet”. Vajúdó kérdés az építkezés. A Budapesti Hajtóműgyár beruházási szakembere azt mondotta: nem foghatnak hoz­zá az öntöde korszerűsítésé-: hez, az idén nincs rá pénz! De lesz-e jövőre? Az öntöde vezetője azt mondja: — Mintegy hatmilliót szántak a székesfehérvári ön­töde felújítására, mikor arról volt szó, hogy a Hajtóműgyár kezelése alá kerül. Illetékesek végülis úgy döntöttek, az egri öntödét kell a budapesti üzem fennhatósága alá vonni, mivel a gyárnak itt van a telepe. A hatmillió forint tehát a mi üzemünkhöz került át. A hatmillió forintból az egri öntöde egy fillért sem kért — és nem kapott — fejlesztési célokra. A meglevő összeget te­hát másra fordították; lehet, hogy fontosabb, de lehet, hogy kevésbé fontosabb feladatok megoldására költötték el. A munkások nyugtalanok. S ez a nyugtalanság mindenfé­leképpen érthető és indokolt. Róluk, az üzemről, az ő ke­nyerükről van szó. Könnyű lenne bezárni az öntödét, de ezzel az elhamarkodott, és szükségtelen lépéssel hatvan embert fosztanának meg a munkalehetőségtől, olyan em­bereket, akik több évtizedes tapasztalatra, gyakorlatra tet­tek szert ebben a szakmában, s akik az élet más területén már kevésbé lennének hasz­nálhatók — munkásságuknak gyökerét tépnék ki. A Budapesti Hajtóműgyár egri telepén 90 milliós értékű beruházási munkát végeznek — a pesti gyár egységeit egy­re inkább idetelepítik át. Az illetékes felsőbb szervek elismerik: szükség van az ön­tödére! Akkor hát...? — Ideje lenne végre határo­zott és tiszta döntést hozni az építkezés, az üzem fejlesztése ügyében - mondja Hesz Já­nos, az öntöde vezetője — mert a további bizonytalankodás csak zavart és még nagyobb nyugtalanságot okoz. Jönnek, jönnek ax új szakmunkások! Egyszer már szó esett az vas­öntöde megszüntetéséről, mi­kor még a Lakatosárugyárhoz tartoztak. A munkások levél­ben fordultak a Nehéz- és a Könnyűipari Minisztériumok­hoz. A válaáz az volt: dolgozzanak csak nyugodtan tovább, az ön­tödét nem fogják bezárni. Nyolc-tíz egri fiatalt küld­tek fel akkoriban Vácra, ta­nulják ki az öntő szakmát, szükség van a fiatal szakmun­kásokra, utánpótlásra. Az egri fiúk azóta egymás után felsza­badultak, szakmunkás vizsgát tettek, s egymás után jönnek, vissza az üzembe, hogy mun­kát kapjanak. Kevés termelési értéket elő­állító üzem az egri vasöntöde, de a szükséges beruházások, építkezések elvégzésével kor­szerű, modern üzemmé nőhet- né ki magát. A Kohó- és Gépipari Minisz­térium és az IPARTERV dol­ga, hogy mielőbb tisztázzák a problémákat az öntödei épít­kezés kérdésében, hogy mi­előbb döntsenek a létesítmény, valamint az emberek sorsáról. Megfelelő műszaki fejlesztés­sel a komoly kapacitással dol­gozó üzemek sorába emelhet­nék ezt a miniatűr gyárat. To­vább menve: a nehézipar biz­tos és szilárd alapjait teremt­hetnék meg városunkban, hi­szen hely és munkáskéz is bő­ven akad a fokozottabb iparosí­táshoz. Pataky Dezső Telnek a magtárak az új búzával azóta is. Most azután a mi­nőségért folyó harc minden lényeges mozzanatát felfedezi az ember itt, a miniatűr gyár munkásai között. Selejtmuta tójuk 6—6 és fél Százalék között mozog. Volt olyan időszak, mikor 6 százalék Telnek a magtárak az idei termésű búzával. A Termény­forgalmi Vállalat 100 vagonos füzesabonyi raktárába eddig csaknem 12 vagonnyi kenyérnek valót szállított be a helyi Petőfi Termelőszövetkezet tagsága. Képünkön: egyszerre három termelőszövetkezet is rakodik a raktárnál, a füzes­abonyi Petőfi Tsz, a besenyőtelki Szabad Föld Tsz és az első szállítmányt lerakó besenyőtelki Honfoglalás Termelőszö­vetkezet. (Foto: Kiss Béla) Kapás Péter útja változatos, izgalmakban bővelkedő, egyben sajnálatos út. Én nem a változatosság ismertetéséért, vagy izgalom­keltés kedvéért, még csak nem is szánalom­keltésért teszem útját közzé, hanem azért, mert ha Kapás Péter nem is általános jelen­ség, de mindenképpen tanulság, És ezt a tanulságot érdemes megszívlelni. 1951 márciusában „emelték ki” Kapás Pé­tert a munkapad mellől, ahol már nyolc éve dolgozott, és ahol munkájával, szakmai kép­zettségével, politikai tájékozottságával és em­berségével tekintélyt és bizalmat vívott ki magának. Az egyik gépállomás igazgatójának nevették ki, s mert szakmailag is, szervezés­ben való jártassága miatt 6 maga is megfele­lőnek tartotta magát, elvállalta a kinevezést. Elköltözött családjával együtt és csaknem tíz év után ismét szülőfalujában találkoztam vele és ismét a közeli üzem esztergapadjánál dolgozik. S nem kerültek volna papírra még csak emiatt e sorok. Van úgy, hogy egy ember évek múltán rájön arra, hogy mégsem az újonnan választott életpályát szereti, vissza­húzza szívét a szakmája, üzeme, faluja, s mint az első szerelem, ez elégíti csak ki, s minden mást hiába próbál. Kapás Péternél nem erről van szó, s ezért kell róla beszélni. Mert ö úgy érzi, büntetés az, hogy most újra „dolgozni” kell neki, hogy fizikai munkát végez, És magyarázkodik — mert restelli a dolgot —, rágalmaz, embereket mocskol és hű szövetségese ebben felesége is. Valójában mi a helyzet, jogos-e sérelmük? Semmi esetre sem. Tessék, íme a tények: Kapás pétert a gépállom.ási tisztség alól 1953-ban felmentették. Indok: szakmailag képtelen az irányításra, a gépállomásnak, s a népgazdaságnak súlyos károkat okozott mun­kájával. Hogyan, két évvel ezelőtt jó volt, mondhatná valaki és mondja Kapás Péter és felesége is, 53-ban pedig nem? Igen, amikor még őt bízták meg ezzel a munkával, min­denképpen megfelelt, de a két év alatt szak­mailag semmit sem tanult, ő maga is elis­meri, megelégedett azzal, amit az üzemben szerzett. Pedig figyelmeztették is, hogy ez kevés, hogy ezt pótolni kell, de akkor, ahe­lyett, hogy megfogadta volna a jó szándékú tanácsot, azt kutatgatta 6 is, felesége is, ki és miért piszkálódik ellene. Üj munkahelye a járási tanács mezőgaz­dasági osztálya volt. Itt is feltétlenül szükség lett volna, hogy addigi ismereteit pótolja, de ezt nem tette, helyette parancsolgatással, „ke­ménységgel” — amit nyugodtan nevezhetünk durvaságnak — bővítette munkastílusát. Az igazság kedvéért hozzá kell tenni, hogy itt egy időben megvolt benne a jószándék. Tech­nikumba iratkozott, de a felesége miatt nem tudta elvégezni. Felesége ahelyett, hogy segí­tette volna, akadályozta: veszekedett, zsérvfi belődött, hogy vele nem törődik — gyermo* kük nincs —, hogy munka után inkább szóraA kozzanak, együtt legyenek, minthogy „azokat az átkozott könyveket” forgatja. De a „boga* rat” állandóan rakta férje fülébe, hogy a férje osztályvezetője semmit nem tud és hogy férje, tudásával, még tanácselnök is le* hetne. S amikor Kapás Péternek azt „taná­csolták”, menjen a járási földművesszövet- kezethez dolgozni, mert képtelen ellátni mun* kakörét, duettben szidtak mindenkit. Rövidebbre fogva a dolgot. Két évet le­húzott a járási földművesszövetkezetnél is* aztán felesége biztatására, boltvezetőnek kér­te magát, üzletet kapott, ahol többször nőit kisebb-nagyobb hiánya, s végül is onnét le­váltották és csak kévésén múlt, hogy a bör­tönt elkerülte. Sikkasztással vádolták, de bi­zonyítani nem lehetett. Mindenesetre elég nagy lábon éltek. A felesége úgy költekezett, hogy az mindenkinek feltűnt. Mikor vége lett — ahogy ők mondják — a herce-hurcá- nak, sértődötten összepakoltak és hazamen­tek szülőfalujukba. Azóta jó néhány hónap telt el, de még mindig nem tért sem ő, sem felesége napi­rendre a dolog felett. Nyalogatják sebeiket, szidnak mindenkit, egymást dicsérgeti férj és feleség. Pedig nem ezt kellene tenniök Hanem őszintén szembenézni magukkal, félretenni a hiúságot és őszintén bevallani: nem feleltél meg, Kapás Péter, és hogy megfelelj, azért nem sokat tettél. Te pedig, Kapásné, ahe­lyett, hogy segítetted volna férjedet, hogy új munkáit elsajátítsa, még hátráltattad is. Jól­esett férjednek, a vezetőnek árnyékában süt­kérezned, de hogy ezért valami picinyke ál­dozatot is hozz, erre már nem voltál képes. Mennyivel jobb lett volna, ha férjed égig magasztalása helyett és mások kicsinylése. helyett inkább abban segítettél volna, hogy férjed megfeleljen ott, ahová állították, ha ahelyett, hogy visszahúztad, előre toltad volna. Ezt cselekedte volna inkább mindkettő, ahelyett, hogy most a sértődés csigaházából nyújtogatják gyalázkodó rágalmaikat. Kapás Péter még fiatal ember, többre is képes attól a munkától, amit most végez. De feltétlenül tanulnia kell a saját kárából. Ez az első, s aztán, ha lenne akarat és erő, — újra kezd­heti. Az élet nemcsak felfelé a lépcsőn. Néha vissza is kell lépni, hogy feljebb érhessen az ember. Ha valaki másodszor indul el valahová, akkor már könnyebb az útja. Elkerülheti a bukkanókat, a kátyúkat, s még ha nagyobb teher is húzza, — gyorsabban ér a célhoz! (P. )■) KISZ-fiatalok a termelőszövetkezetekért A hatvani járás termelőszö­vetkezeteiben még a tavasz fo­lyamán szervezték meg a KISZ munkacsapatokat, melynek tagjai különböző munkák el­végzésére tettek vállalást. Most már a mezőgazdasági munkák sűrűjében vagyunk, érdemes számot adni arról, hogyan áll­tak helyt ezek a fiatalok, akik a tavaszon célul tűzték ki, hogy az idén sokkal jobban segítik a termelőszövetkezetet éves tervük teljesítésében. A hatvani járási KISZ-bi- zottság, mely rendszeresen fi­gyelemmel kísérte a fiatalok­ból álló munkacsapatok telje­sítményeit, értékelte az eddig végzett munkát. Az értékelés szerint a legjobb eddig a boldogi Béke Termelőszövet­kezet „Zója” nevét viselő munkacsapata. Tagjai tavasz óta rendszeresen részt vesznek a közös munkában, s a tsz ve­zetősége csak az elismerés hangján 'beszél munkájukról. Kétszer, illetve háromszor megkapálták a növényeket a vállalt 121 hold területen, s a lucemagyűjtésben is részt vet­tek. 100 hold lucerna és 18 hold hereszénát ők gyűjtöttek fel. Segítenek az aratásban is, 100 holdon rakták össze a kévéket a gép után. Igen sok jó eredmény dicsé­ri a rózsaszentmártoni Rákó­czi Termelőszövetkezet ifjúsá­gi munkacsapatának munkáját is. A tsz vezetősége úgy nyi­latkozik ezekről a fiatalokról, mint olyan erőről, amelyre a tsz mindig bizton számíthat. A fiatalok tavasz óta 41 holdon végezték el az időszerű nö­vényápolási munkákat, s 10 hold szőlőt ők tartanak rend­ben. Vállaltak aratást is, ők arattak le 10 hold rozsot. 55 holdról elszállították a kom­bájn után a termést, s a széna­gyűjtésnél is ott voltak, 53 hold rét szénatermését forgat­ták és 20 holdon fel is gyűjtöt­ték. ügy határoztak, hogy a munkacsapat tagjaiból egy cséplő-csapatot is szerveznek. A termelőszövetkezet KISZ- fiataljainák sok segítséget ad­nak a bányász-fiatalok is. A növényápolási munkák idején, például minden délután sza­bad idejükben, Segítettek a ka­pálásban. Eredményeik után jogosan kerültek a járás ifi munkacsa­patainak versenyében a máso­dik helyre. A harmadik helyezett a bor­ii Petőfi Tsz ifjúsági munka­csapata. A fiatalok ebben a termelőszövetkezetben 107 hold kapásterület rendbentartását vállalták, s vállalásuknak be­csülettel eleget is tettek. Ott voltak minden olyan munká­nál, ahol gyorsaságra volt szükség. Nem egyszer előfor­dult, hogy amíg a termelőszö­vetkezet többi tagjai az ara­tásban voltak elfoglalva, az ifi munkacsapat tagjai az éj­szakai órákban is szedték a borsót, hogy az időben átadás­ra kerüljön. E munkájuk is igazolja, hogy a fiatalok min­dig segítésre készek. A három legjobb eredményt elérő munkacsapat eredmé­nyeit vizsgálva mindenütt megállapították, azért sikerült jó munkát végezni, azért tud­ták állni szavukat, mert a munkacsapatvezetők lelkesen szervezték meg a közös mun­kában való részvételt, s azért is, mert a termelőszövetkezet vezetői, szakemberei minden segítséget megadtak a fiatalok­nak. Éreztették velük, milyen nagy szüksége van a fiatalok erejére a termelőszövetkezet­nek. Megbecsülik ezekben a szövetkezetekben a fiatalok munkáját és ez ösztönzi őket, további eredmények elérésére. A szülők felelőssége ez esetben nem saját, hanem a mások gyermekei iránt. Mert az ember nem csupán azért felelős, hogy saját gyer­mekével mi történik, hogyan vigyáz rá, felelős annak a közösségnek minden gyermekéért, ahová az övé is tartozik. A kis Marika, reggel a szokottnál bágyadtabb volt. Édesanyja a reggeli rohanásban — mit tagadjuk, van elég tennivaló, rendbe kell szedni a szobát, elkészíteni a nagyob­bak reggelijét, óvodába, bölcsődébe vinni a kicsit — észre­veszi, hogy a kicsi keze, feje melegebb a szokottnál. Gyor­san egy lázcsillapítót, és már indulnak is. Délre csökken a lázcsillapító hatása, a kicsi egyre rosszabbul lesz, telefon a mamának, s indulnak délután az orvoshoz. Gyógyszert kap a gyermek, esetleg kiírják a mamát, — aztán néhány nap múlva rendbejön, megy vissza a bölcsődébe, óvodába. De mi történik akkor, ha a gyermek nem egyszerűen megfázott, vagy elrontotta a gyomrát, hanem fertőző beteg­ség lappangott benne. Elég volt egynapi együttlét a többi kicsivel, hogy megfertőzze őket, hogy másod- vagy harmad­napra már újabb gyerekek lázasodjanak be. Volt erre példa nem is olyan régen, az egyik egri bölcsődében. Sok gyer­mek lett beteg, néhány közülük kórházba is került. S mind­ezt meg lehetett volna előzni, vagy legalább is csökkenteni a fertőzött gyermekek számát, ha az első mama egy kicsit körültekintőbb, ha azonnal orvoshoz viszi a gyermeket. A közösségben, kétségtelen, nagyobb a fertőzés veszé­lye, hiszen együtt vannak, játszanak egymással. Éppen ezért kellene több körültekintés. Több felelősség a mások gyer­mekei iránt! Ez emberi kötelesség, az emberség egyik fok­mérője ic. (deálti

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom