Népújság, 1961. július (12. évfolyam, 153-178. szám)
1961-07-08 / 159. szám
NÉPŰJSAG 1961. július 8., szombat Tábortűz Tábortűzre kaptam meghívást. Szép, csillagos este volt, s a magasra csapó tábortűz körül hetven úttörő-pajtás üldögélt. Lestem, figyeltem őket. Néztem az átszellemült arcokat, az ábrándos gyermekszemeket, amelyeknek annyi sok mindent mesélt e percekben a pattogó rőzse. A lángnyelvek egyre magasabbra csaptak és megvilágították az erdő fái között megbújt sátrakat. Egyszeresük valahonnan halkan, szinte alig hallhatóan elindult egy dalocska: Szellő zúg távol... És amikor elhamvadt a tűz, nagyon boldognak éreztem magam, olyan, de olyan jó volt még egyszer gyermeknek lenni, hacsak egy tábortűznyi időre is... (...y) — VETŐMAGGAL lát el több termelőszövetkezetet a viszneki Béke Termelőszövetkezet. A szövetkezet földjein az idén kiváló minőségű szovjet búzafajtát termeltek. — TÖBB MINT 18 mázsás holdankénti átlagtermést értek el az idén a domoszlói Mátra- gyöngye Tsz őszi árpa-tábláján. A magas terméseredmény a kedvező idő mellett annak is köszönhető, hogy a termelőszövetkezet tagjai idejében és lelkiismeretesen végeztek el minden munkát a tavasz folyamán a földeken. — MEGYÉNKBEN 1957- hez viszonyítva, jelentős mértékben növekedett az építőanyagipar termelése. A múlt évben égetett téglából 16 millió 293 darabbal, égetett cserépből 3 millió 881 ezer darabbal, cementből 81 ezer 695 tonnával termeltünk többet, mint 1957-ben. — A SELYPI Cementmüvekben a múlt évben az egy munkásra jutó termelési érték 16 százalékkal haladta meg a tervezett szintet. Ezt az eredményt döntő részben a termelékenység fokozásával érték el. — AZ APCI Fémtermia Vállalat minden üzemrésze eleget tett féléves tervkötelezettségének. Vállalati szinten második negyedévi tervüket 108,4 százalékra teljesítették s — bár a féléves adatok részletes feldolgozása még csak most van folyamatban —, előzetes számítások szerint a válla'at féléves tervteljesítésének százaléka is e szám körül mozog. — AZ ORSZÁG legszebb üdülőiben az idén 335 ezer felnőtt és 35 ezer gyermek üdül kedvezményesen. A kedvezményes üdüléshez államunk az eltelt tíz év alatt több mint 850 millió forint anyagi támogatást biztosított. —- A PARÄDI Üveggyárban a múlt évben csak a fiatalok versenyeztek a szocialista brigád címének elnyeréséért. Az idén a törzsgárdát képező brigádok is belekapcsolódnak a versenymozgalomba. A legfőbb versenypont: a selejt csökkentése. EGRI VÖRÖS CSILLAG 80 nap alatt a Föld körül feziil pel GYÖNGYÖSI PUSKIN Lányok tavasza (széles) EGRI BRODY Veszélyes út EGRI KERTMOZI A kettétört amulett GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Megmérgez a családom HATVANI VÖRÖS CSILLAG Warrenné mestersége HATVANI KOSSUTH A bíró HEVES Fatima PÉTERVASARA A nagy kék országút (széles) FÜZESABONY Rómeó, Júlia és a sötétség műsora Szihalmon, este 8 órakor: rUREDI KOMÉDIÁSOK /C^rIfri/orumé*^ Négy óra alatt a Föld körül Amikor káprázó szemmel és talán kissé fáradtabban is, mint Mr. Fogg, kilépünk a, mozi ajtaján, a hatás, Verne híres regényének, a „80 nap' alatt a Föld körül” — szélesvásznú, amerikai filmváltozatának első hatása a jogosnak tűnő töprengés: nagy filmet láttunk-e, avagy csak nagystílűt? S mire megnyugszik a szem, s egy kicsit kimegy az emberből a négy óra kétségtelen fáradtsága, véglegesen megfogalmazódik a válasz: káprázatos — valóban; monumentális — valóban; rendezése kiváló, fényképezése mégin- kább, de... Nos, igen, talán kevesebb több lett volna, legalábbis kevésbé fárasztó. Mert a filmbe, az ízléses és nemes gondolatoktól megtűzdelt bevezető részen túl, ahogy mondani szokás, beleadtak apait, anyait, olyan nevek szerepelnek statisztéria szinten is, mint Fernandel, Marlene Dietrich, Charles Boyer, Franc Sinetra és még sokan mások, és végső fokon a rendezés magabiztos fölénnyel mozgatja a sok ezres statisztéria tábort, teremti meg az izgalmas és humoros helyzetek láncszerűen összekapaszkodó tempóját. Michael Anderson, a rendező, gigászi munkát végzett, mikor filmrevitte gyermekkorunk, s a mai gyermekek, de holnapiak is kedvenc regényírójának egykor fantasztikus, ma már csak „kegyelet’-regényét. Nyolcvan nap alatt a Föld körül — lehet-e, vagy sem? 1874-ben még lehetetlennek tartották, csak Mr. Fogg és Passerpartout (a kitűnő képességű, fiatal Cantinflas alakítja), az inasa nem tartotta lehetetlennek, mert az emberi akarat, következetesség, a precíz szervezettség és természetesség, nem utolsósorban a pénz előtt nincs és nem is lehet akadály. A fogadást száznyi akadályon, veszélyen és egy szerelmen keresztül végül is Mr. Fogg, a Reform Club illusztris tagja nyeri meg, szokásához híven, másodpercnyi pontossággal érkezve vissza Földkörüli útjáról. S ha mosolygunk is, mi, a rakétakorszak fiai, hogy 80 nap alatt kellett egykor megkerülni a Földet — a fantasztikum világában is, legbelül azért mégis elismeréssel adózunk elsősorban Vemének, aki megjósolta, hogy egykor 80 óra is elegendő lesz. Igaz, hogy ma már másfélóra is elég. Figyeljük tehát Mr. Fogg, az ügyes, de mindig bajba kerülő Passerpartout indulását, útját, s megelégedetten konstatáljuk azt is: íme, egy film, amelynek nem ment 1 tárára a regényhez való reális ragaszkodás, sőt helyenként, szinte önálló betétként humoros, vagy éppen megkapó jelenetekkel is bővítik, fűszerezik Verne egykori mondanivalóját. Figyeljük, s néha mégis elővesz az unalom, néha mégis a mosoly helyett kajánkodás jelenik meg az ember arcán, s sehogysem érti, miért komikus inkább Mr. Fogg alakja, mintsem tiszteletreméltó, mint volt és az ma is — a regényben? David Niven, a főhős alakítója kitűnő színész, mértéktartó, s merev, ahogyan csak a századvégi „igazi angol úriembert” elképzelte és elképzeli az ember. De hiába, más a regény olvasva, ahol az én fantáziám öltözteti fel Mr. Foggot, teremti meg a világot körülötte, s más ezen a filmen, ahol néhány jóindulatú, s fanyar utaláson kívül csak külsőség, kitűnően, helyenként művészien fényképezett díszlet a kor, a világ, s ahol olyannak kell látnom a főhőst és környezetét, ahogyan a rendező akarja. A regényben, még ma is mindent elhiszek, együtt izgulok Mr. Foggal, hogy kiszabadul-e a börtönből Passerpartouttal, találkozik-e Yokohamában gazdájával — pedig tudom, hogy kiszabadul és a találkozás sem marad el —, a filmen ez okoz izgalmat, csak alkalmat, hogy újabb arcok villanjanak fel, hogy újból fejet hajtsak Harry Mimura és Graham Kelly kamerája előtt. Időnként aztán a sajnálkozás is előveszi és eltéríti a nézőt a film hangulatától, amikor látja Frank Sinatrát hátranézni a zongora mögül, vagy Marlene Dietrich bokáját, avagy éppen Femandelt, amint jellegzetes figurájával egy villanásnyit ad az egészhez. Nagy nevek, nagy tehetségek, kiknek nem jutott más szerep ebben a filmben, mint a dzsungelnak, vagy a leomlani készülő hídnak, kellékek ők: adjanak fémjelzést a filmhez, hogy többen bejöjjönek a moziba, hisz nagyon sok a befektetés. Kétségkívül szórakoztató, helyenkint, s ez elsősorban az operatőri munkára vonatkozik, magávalragadó szépségű, nagystílű rendezői munkát hirdető alkotás a „80 nap alatt a Föld körül”, s emlékezetes is marad fiatalban, öregben egyaránt. De végső fokon minden elismerésre méltó erőfeszítés, minden nagy név ellenére elmarad a várakozástól. Gyurkó Géza 1961. JÚLIUS 8., SZOMBAT erzsebet 340 évvel ezelőtt, 1621. július 8-án született JEAN DE LAFONTAINE, francia költő. Szellemes, csevegő modorban írt állatmeséivel, melyeknek verselései a legfranciább költővé teszik szerzőjüket, mesteri módon ábrázolja az emberi indulatokat. 12 verseskötete nagy hatással volt az európai irodalomra. Művei ma is modernül hatnak, Meséi 1954-ben, a Mesék és széphistóriák című műve pedig 1957- ben jelentek meg utoljára magyarul. * 15 évvel ezelőtt, 1946-ban, e napon halt meg ALEKSZANDR ALEKSZANDROV, kétszeres Sztálin-díjas szovjet zeneszerző. 1928-ban ő alakította a jelenleg is a nevét viselő szovjet hadsereg ének- és táncegyüttesét. Művei közül zenekari és kórusművei (Sztálin-kantáta) emelkednek ki, továbbá ő szerezte a szovjet himnusz zenéjét. * 50 évvel ezelőtt az Alföldön hatalmas földrengés volt, Kecskemét csaknem valamennyi háza megsérült. Érdekes találmányok és felfedezések: 200 évvel ezelőtt, 1761-ben, e napon született VASZILIJ PETROV orosz fizikus. Korát megelőzve, ő cáfolta meg először a múlt század elején a vegytanban uralkodó, ún. „flogiszton-elmé- let”-et, mely az égés folyamatát azzal magyarázta, hogy égéskor az anyagból láthatatlan és súlytalan illó anyag, a „flogiszton” válik ki. Jean de Lafontaine A kritikus Fityüla Aladár megtekintette a helyi műkedvelő képzőművészek kiállítását, s a tárlatról a következő kritikát írta... i,... A művészetnek e kontraszelekciós diszkrepanciája most mint egy halk lila rezdülés ragadja meg lel- kemet, mikor merengő sétám közben a csodás lendületek mibenléteit kerülgetve, betértem egy szippantás műélvezetre ide, a kiállítóteremmé kiképezett kiállítóterembe, ahol — az esztétika szűzi ormára áhítozó, minden hozzám hasonló emberi lelket — a képek íze és illata, valamint szobrok za- mata fogad, nem úgy, mint a l’art pour Vart, vagy az absztrakt művészet lucská- ba tapadó-ragadó álművészek álalkotásai között. Ahogy tárulkozó lélekkel, magasfokú műélvezetre készen, olyan magasfokú, amire — nem szerénytelenségből mondom, de — nem mindenki képes, szóval ahogy beteszem lábam a terembe és szemem összehúzva, fátyolos tekintetem körülhordozom — megfelelő érzékenységgel húzom összébb szemem, nehogy valami nem megfelelő impresszio- nálással rontsam meg a magasabbfokú aper- cipiálás lehetőségeit; azért hangsúlyozom a szem összébbhúzását, mert minden rezdülés jelentős és számottevő, sőt: magasszínvonalú — ismétlem: magasszínvonalú és elvszerű — élmény a lapján kell, hogy létrejöjjön; szóval, amint beteszem lábam a terembe, komótosan átlépve a küszöböt, melynek magassága szimbolikái intésként szolgál, kifejezve a tárlat ideológiai színvonalának tartalmi mibenlétét, de amelyről lelépve mindjárt könnyebben, szinte át- szellemítve érzem magam, mert egy fenomenális remekmű, egy Meisterarbeit, egy Meisterwerk rogyaszt le, emel fel, rendít meg, bénít sóbálvány- nyá és kelti fel figyelmemet. Mi ezen Mestermű? Ezen Mestermű természetesen nem más, mint Párszor Pongrác helybéli festő „Szikkadt zokogás’’ című halastói csendélete — zöldben. Ez az alkotás igazi csimborasszója minden volt-, van- és lesz- festménynek, amiről az a szegény Rembrandt, az a jó öreg Tizián és Párszor Pongrác minden elődje — akinek hirtelen a nevét se tudom — álmodni nem mertek. És jól tették, hogy nem mertek... Meri ez a kép olyan kép, de olyan kép, olyan, hogy minden szellemi koncentráltság ellenére se tudok megfelelő kifejezést találni. Pedig higgyék el, erősen koncentrálok... hiszen a festő jó barátom. A többi kép vacak ...” A kritikát elolvasta a szerkesztő és a helyettes szerkesztő. A szerkesztő csak csendesen mosolygott, de a helyettes büszkeséggel veregette meg a kritikus hátát: — Remek fiú vagy! Én mondom: Napoleon sem vesztett volna csatát a gorlicei áttörésnél, ha van egy ilyen Fityulája ... (kyd) ■iii!iiiiiiiii!iiii!iiiiiiiiiiiiiiiiaiitinn,iiiiiiiiiiiiiiajiin«iiiiiiiiiiiijiitiiiiitiiiiiii|]:iiiiiiiniiiii.'aJiiiiiuiiiiiiiitiiiiiiai(iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii:iitii.ii*Mni ■■■ i ■ iivi ■ i ■ i ■ ■ . I I ■ il.il li.l.ili'tiillllillllllililllllllllllllllllltllllllllllllllllllllillllllll. 5. A tiszaroffi községházára hajtott be az Űriszék parancsával érkezett pandúrszakasz. A legények leugráltak lovaikról és körülállták a házat. A parancsnok előre sietett és benyitott a hivatali szobába, ahol Váczi Mihály a megszokott szűk fekete huzatú fotelében előre nyújtott lábakkal mélyen aludt. — Váczi Mihály nótáriust keresem! — szólt keményen a fegyveresek parancsnoka. Váczi Mihály nagyot nyújtózva feltápászkodott, de nem értette a helyzetet. — En volnék — nyögte ki végül —, mivel szolgálhatnék hazánk hű fiainak? A pandúr oda sem figyelt, csak végigmustrálta a szép szál embert, aki ott előtte ropogtatta erőtől duzzadó karjait. A csend és szótlanság már zavarólag hatott, amikor a parancsnok körülhordozta tekintetét a szobán és szinte egyszerre pillantottak az ablak alatt megjelenő fegyveres hajdú árnyékára, aminek látására a parancsnok megbátorodott. — Minek köszönhetem a szerencsét? — szólalt meg újból a nótárius. j — Ezúttal nem sok szerencséje van, nótárius uram, mert parancsom van az egri várbörtönbe való beszállítására. — Még az a szerencse, hogy idejében érkeztek vitéz ura- imék, mert ha kissé késlekednek, aligha találtak volna elé. Most aztán azt is árulja el ki- gyelmed, hogy milyen vétkem van, hogy börtönbe akar szállítani? A csendbiztos a nótárius elé tartotta az Űriszék végzését: „Előállítási parancs! Megparancsolom, hogy Váczi Mihály tiszaroffi nótáriust, mint csábítót, és Szabó István hitvesét, Dömsödi Katát, mint házasságtörést elkövető vétkest a mai napon elfogja és az egri várbörtönbe szállítsa. Héves és Külső-Szolnok törvényesen egyesített vármegyék Üriszéke: Taródy István alispán”. Váczi Mihály elfehéredett: — Katinkát is? — Az asszony már kint van a hintóbán — intett az út felé a biztos. — Akkor gyerünk! — kiáltott a nótárius. Csak még egy minutra, nótárius uram — állt Váczi elé a csendbiztos. Es ekkor oda intette a kezében láncot és bilincseket tartó hajdút, hogy a nótáriust vasraverje. De Váczi Mihály ezt a megaláztatást már nem bírta elviselni. Türelmetlenségében, hogy Katinkát mielőbb láthassa, már szólni sem tudott. Egyetlen karlendítéssel szétcsapott az ajtóban álló hajdúk között, akik vasat akartak rárakni és miközben jobbra- balra dűltek azok körülötte, kirohant az ámbituson át az udvarra, ki a községháza kapujáig, ahol a fegyveresek útját állták és nagy dulakodás közben betuszkolták a nyitott ajtajú hintóba, anélkül, hogy Dömsödi Katát láthatta volna. Csak éppen annyit látott, hogy egy másik hintó is vesztegel az úton. ★ Tavaszban, sziporkázó napsütésben, rügyező Tisza-parti fák között vágtatott a két kocsi és kísérete. Csak időnként jelent meg a kíváncsi szőke asszonyfej a kocsi ablakában, de a vadtekintetű hajdúk láttán félénken mindjárt el is tűnt. Váczi Mihály most már bizonyos volt benne, hogy Szabó István eljárása folytán foganatosították ellene és Dömsödi Kata ellen az elfogatási intézkedést. És meg is győzte erről nemsokára a szembe jövő kocsi, amely leállt az üt szélére és nemzetes Szabó István uram felemelkedett hintájában és úgy szemlélte végig a csendőrszakasz által kísértek elvonulását. — Beste fajzottjai, most repessetek! — kiáltott Szabó a kíséret után. A lovasok a kocsiban ülő őrizetesekkel íelhajtattak Dobó várába, a Szép-bástya alatti főkapun keresztül a külső várutcán és a kitóduló várlakók kíváncsiságától kísérten az O-kapun át a vár piacára. A csendbiztos a püspöki palota előtt álló Zinzendorff gróf, ezredes, várparancsnoknak jelentette, hogy a parancsot végrehajtotta, az őrizetbe vett foglyokat beszállította. Elsőnék Váczi Mihály nótárius kocsiajtaja nyílt meg és egy vitézhez illő, katonás termetű ember állt meg keményen a várparancsnok előtt — Nem értem ezt a bűnözőkkel szembeni ej árast, ezredes úr?! — Nem is kell, hogy értse. En végrehajtó hatóság vagyok. A bíróságon majd mindent megért! Es ezzel a várparancsnok a bámészkodó porkolábnak intett, aki rázárta a tömlöcajtót Váczi Mihályra. Szabó Istvánná, Dömsödi Kata, mint egy fejedelemnő szállt ki kocsijából. Zinzendorff, a természet adta ennyi szépségnek láttán — mint amennyivel a bűnbe esett asz- szony megajándékoztatott —, szinte visszahőkölt, hátrább, lépett és hivatásáról, rangjáról megfeledkezve tisztelgett. A várparancsnok lakásának ablakai, a folyosók, lányok, asszonyok kíváncsiskodó szemlélők morajlásától lett hangos. ,,Szép”, „de milyen szép”, „gyönyörű”... és az álmélko- dások és meglepetések egyéb kifejezései voltak hallhatók. — Merre menjek? — fordult az asszony a porkolábok felé. Zinzendorff szoborrá meredten még mindig előbbi helyén állt és szemmel kísérte a na- nyon nemes, de lágy, ringató, csaknem simogató járású asz- szonyt, egészen a börtönajtóig, míg csak a porkoláb rázárta a cella ajtaját. — Ilyet még nem láttam! — Parancs, ezredes uram! — Menjen a dolgára, vén marha! ★ Az esküdtszéki teremben nagy a zsongás. Amikor a tekintélyes külsővel rendelkező Taródy alispán, az esküdtszék elnöke szólásra emelkedik, akkor ül el a zaj. — Az úriszék tárgyalni fogja nőtlen Váczi Mihály roffi nótárius és Szabó Istvánná, Dömsödi Kata házasságtörési perét. Az esküdtszék tagjai: Kada Pál második alispán, Haás Károly és Rottenstein Antal táblabírák — az elnök továbu olvassa —, Dévay An- rás, Szentgyörgyi István, Rottenstein Ferenc szolgabírák, Brezovay György, Csómos útá- nos esküdtek, — e felett táb- labírákul meghívott Bagossy Márton, Tolnay István, Kom- lóssy István, Fischer János püspökvárosi tanácsnokok és Nagy Gáspár városi jegyző. Felkérem uraimékat foglalják el helyeiket. — Vezessék elő a vádlottakat! — adta ki az utasítást Kada Pál második alispán az ajtónálló hajdúknak — míg a bírák elfoglalták helyeiket. (Folytatjuk.)
