Népújság, 1961. július (12. évfolyam, 153-178. szám)
1961-07-08 / 159. szám
1W1. július 8., szombat NÉPÚJSÁG 3 F* N. A* 24-es, Venus Egger Táros benyérgondjai F. N. A. 24-es, Venus. Ezt a nevet adták szülői, a Budapesti Vegyipari és Radiátorgyár tervezői és munkásai. És az elmúlt pénteken kenyeret sütött, — igaz, csak próbaként — itt Egerben, a Kertész utca végén, a volt Tejüzem helyén. A titokzatos nevet egy modern, olajtüzelésű, félautomata sütőkemence viseli. Jól megszerkesztett, ügyes masina. A gép saját maga veti be a kenyeret, önműködően süti és emberi kéz érintése nélkül, szalagon viszi a raktárba. Két műszak alatt 50 mázsa kenyeret tud sütni, nem kell fával és szénnel bajlódni, az új kemence higiénikusan és olcsóbban gyártja a kenyeret. El kell azt is mondanunk erről a sütőkemencéről, hogy olyan szükség van rá, mint egy „harapás kenyérre”. Eves átlagban naponta 180 mázsa kenyeret kell sütni, de most napi 240—250 mázsát. A magániparosoktól átvett, korszerűtlen kis kemencék nem győzik kielégíteni a megnövekedett igényeket. Pedig a pékek éjjel-nappal, hétköznap és vasárnap teljes erővel dolgoznak. Az utóbbi napokban Hevesről és Gyöngyösről hoztak kenyeret, de a nagy mezőgazdasági munkák ideje alatt ott is rendkívül mégnövekedett a szükséglet. A kemence kész, beszerelték a munkások, ők már Albániába készülnek, mert a következő kemence ott készül. De az épületben nagy téglahalmok. Kibontották a régi épület kőfalait. A raktár, fürdő és öltöző helyén törmelék. A sütőkemence tétlenül áll, pedig mindenütt várják a friss kenyeret. — Későn, ez év márciusában kaptuk meg a beruházási engedélyt és a hitelkeretet. Még a szükséges formaságokat el sem intéztük, hozzáláttunk a munkához, hogy készen legyen a kemence, mielőtt a szerelők külföldre mennének dolgozni. De az építőipar előbb csak 1962-re akarta vállalni a munkát. A napokban megegyeztünk, hogy augusztus 15-én kezdik és ez év december közepére befejezik — tájékoztat Kiss Imre, a Sütőipari Vállalat igazgatója. — Év végére feltétlenül készen kell lennie, mert a Csákótól Kanadáig, a Rákóczi úttól a Hóstyákig szétszórt, lassan düledező, régi kis kemencék nem tudják ellátni Eger lakosságát kenyérrel. És innen kell ellátnunk a környéket is. Sok gondot okoz ez. — Bizonyára így van, mert erősen ráncolja homlokát Nagy Lajos, a megyei tanács Illetékes előadója. Tehát a nehézségeket nem a mezőgazdaság átszervezése, nem a liszthiány, hanem az ugrásszerűen megnőtt fogyasztás és az elavult sütőipar okozza. Nemcsak a kenyérfogyasztás nőtt meg, hanem a péksüteményt is nagyon keresik. Az utóbbi időben nem tudnak annyit sütni, amennyire szükség lenne. De elsősorban és minden körülmények között a kenyérellátást kell biztosítani. Nézegetem a szemre is tetszetős, modern gépet. Szinte csillog a négy hőszabályzó. Ezt Olaszországban gyártották. Az égész berendezés több mint 800 ezer forintba került. És most még fél esztendeig kihasználatlanul áll. Nem is a kőművesmunkával van baj, hanem sok az alvállalkozó, a villany- és vízvezetékszerelő munka. Ezt nem tudták biztosítani. A dagasztó és gömbölyítő gépek is megvannak, rendelkezésre áll a teljes tervdokumentáció, és a szükséges pénz is. De az alvállalkozók, az a sokat emlegetett kooperáció .. A sütőiparban akad más fonákság is. A volt „maszek” üzemek nem felelnek meg a mai igényeknek, ez természetes. De nincs szállító eszköz. Három furgon-kocsi kellene. Igényelte is a vállalat. Megfelelő határozatot is hoztak erre, De gépkocsi nincs. Csak azt használják, amit a posta már kiselejtezett. Panaszolják, hogy a Temetkezési Vállalat, meg a Finommechanika az idén kapott új tehergépkocsit. Bizonyára szükség volt rá ott is, de nélkülözhetetlen az sütőiparban is! F. L. KHenyéssteít víshatlansági Amerikai vegyészeknek sikerült a vízhatlan pamutanyagok minőségét még tovább javítani. Eljárásuk teljesen újszerű: nem a kész pamutanyagot impregnálják, hanem olyan pamutrostokat „tenyésztenek”, melyek már nyers állapotban jóformán semmi vizet nem vesznek fél és ezért eleve vízhatlart szövetet lehet készíteni belőlük. — A MUNKA és egészség- védelem helyzetét vitatják meg most az üzemek szak- szervezeti gyűlésein. Az ott elhangzott javaslatok alapján állítják össze a további munkák tervét. Illetékesek figyelmébe! Korábban nyitó boltot kérnek ... Az egri Nagy József termelőszövetkezet egyik asszonybrigádjának jogos panasza, miért nem nyit egy kicsit korábban a várállomásnál levő iűszerbolt. így reggelenként nem tudnak kenyeret vásárolni, s este, mire hazamennek, ismét nem, mert addigra a bolt bezár. Nem tehetnek mást, mint napközben bekül- denek egy-egy asszonyt, hozzon kenyeret, ez pedig kiesés, mert több kilométerre dolgoznak a város határától. És ez nemcsak őket érinti, hanem a Rákóczi Tsz asszonyainak is gondot okoz. Másik kérésük: miért nem lehet megtenni azt a várállomásnál levő húsboltbáii, hogy a tsz brigádvezetőjének, vagy a nőbizottságnak bejelentése alapján, néhány kiló húst tegyenek félre estig, míg az asszonyok hazamennek a munkából. Ügy vélik — és igazuk is van —, jobban jár a szövetkezet is, meg mások is, ha a szövetkezeti asszonyok munkában töltik a napot, nem pedig a húsbolt előtt. Jó lenne, ha a Kisker, illetékesei gondolkoznának azon, mit lehetne tenni azért, hogy a munkában rendszeresen részt vevő tsz-asszonyok ne kerüljenek hátrányosabb helyzetbe. (deák) Minden évben ugyanaz Eredményesen halad az egri vár feltárása A közelmúltban már hírt adtunk arról, hogy az egri várban folyó ásatások során, az úgynevezett Földbástyán, eddig nem ismert részletek kerültek napfényre. A híradás nyomán a miskolci rádió munkatársa is felkereste a várásatást vezető Kozák Károly régészt és rövid hangfelvételt készített az interjúról. Ezek után mi is szükségesnek találtuk, hogy az Egerben tartózkodó Kozák Károly régésznek feltegyük a kérdést: milyen munkák folynak a Földbástyán és milyen eredményeket hoztak? — 1957-ben egy beszakadt ágyúterem feltárása nyomán, 1958-ban megtaláltuk a Földbástya déli részét. 1958—59-ben feltárásra került a bástya déli fala. Itt három lőrést találtunk, melyek dél felé irányulnak és két szintben helyezkednek el. A bástyának ez a része a vár nyugati falának és a Dobó-bástya nyugati oldalának a védelmére épült ki. — A bástya déli falában 1958-ban keskeny közlekedő folyosókat tárt fel a régészeti kutatás — folytatja az interjút Kozák Károly. - A további rész feltárását ezek után tervszerűen folytattuk tovább. A bástya falcsonkjain állva, most Kozák Károly régész a bástya északi része felé mutat, ahol most is szorgos kezek munkája nyomán egyre magasabb kupacba gyűlik a kitermelt, elszállítandó föld. — A rendszeres feltáró munka során elhatároztuk — folytatja —, hogy a Földbástya északi és nyugati részét körülvevő törmelékréteget elhordják. Azóta is sok száz köbméter, földdel vegyes törmeléktől szabadították meg a bástyát. A talaj rendezés során előkerült a bástya északi és északkeleti részének falmaradványa. Itt az északkeleti részen folyó munkák során bukkantunk, egy beszakadás nyomán az újabb folyosókra. Ezek közlekedő folyosókként foghatók fel egyelőre. Minden bizonnyal a bástya egyik sarokpontjáról a másikra való zavartalan eljutást biztosították. — Egyelőre két szint került elő, de egyes jelek arra mutatnak, hogy még mélyebb szintjei is vannak a bástyának ezen a felén kiépített folyosóhálózatnak. A régészeti feltárás természetesen tervszerűen tovább folyik, de egyelőre a bástyának a földtömegtől való kiszabadítása a cél, és nem törekszünk pillanatnyilag a folyosónak a feltárására. Ahogyan lepillantunk a városra, egészen szokatlan, ismeretlen kép nyűgöz le: pazar panoráma középpontjában nyugszik a város... — A végső soron az is a célunk, hogy ide vezessük majd el a vár látogatóit, s bemutatva a vár védelmében oly fontos bástyarészeket, a várost is egy eddig ismeretlen szemszögből mutassuk meg. A Földbástya középső részén munkások dolgoznak,— rábukkantak a napokban, a hetekkel ezelőtt megtalált közlekedő folyosó be-, illetve lejárati nyílására és azt szabadítják most meg, az azt betöltő földtömegtől. Megtudjuk, hogy a közelmúltban megtalált közlekedő folyosóknak földtől, s kőtörmeléktől való megszabadításában — Lénárt János tanár kezdeményezése nyomán —, az Egri Várbarátok Körének tagjai is kiveszik, társadalmi munka keretében, derekasan a maguk részét. Beszéltünk dr. Pataki János Vidorral is, aki az egri vár első rendszeres feltárását még az 1920-as évek során megkezdte és a vonatkozó levéltári kutatást végezte. — A vár e szögletén kiépített bástya tulajdonképpen úgynevezett kettős bástya, a Föld- és Tömlöcbástyából áll. A levéltári adatok alapján már rég várható volt, hogy itt egy folyosó-rendszerre fog bukkanni a régészeti kutatás. Feltehetően, a Földbástya északi részén most megtalált folyosórészlet is egy ágyúteremmel áll kapcsolatban. Nagy érdeklődéssel hallottuk, hogy számítani lehet arra is, hogy az egri várnak erről a szögletéről, bástyájáról folyosó vezet a vasúti sín melletti Zárkándy-bástyához. Remélhetően a vár feltárási munkálatai jó ütemben fognak haladni, s még a folyó esztendőben "további érdekes részletek kerülnek napfényre. Sugár István Ha az izgalmaktól túlfűtött perceket fűtésre lehetne felhasználni, talán egész Eger várost ellátná az a feszültség, amelyik évről évre ott vibrál a Pedagógiai Főiskola komor folyosóin. Mert évről évre ugyanaz játszódik le a hallgatag ajtók előtt és mögött. Előbb a végzősök szorongnak csoportokba verődve az ablakmélyedésekben, aztán a felvételizők suttognak egy-egy megmaradt mondatfoszlányt, mielőtt a bizottság elé kerülnek. És ez a hullámzás nem marad abba mindaddig, amíg a tudást iskolán szerzi a fiatal ember vagy lány. Ezen a szeles, kicsit hűvös júliusi napon már nagyon „meleg” volt a főiskolán, ami pedig köztudomású, hogy mennyire hideg, rideg hely. Az ajtók előtt igen vegyes érzelmekkel, de eléggé vegyes gondolkodásmóddal és tudással várakoztak a fiatalok és idősebbek arra, hogy meghall gassák őket. Egyik legizgalmasabb felvételi mindig az ének tanszéken van, talán azért, mert itt nem elég a tudás, itt sokfajta képesség vizsgálatára is szükség van. Rezessy László tanszékvezető tanár és Gyárfás Győzőné már harmadik esztendeje fogadják ilyen tájban a leendő levelező hallgatókat, akik a világ legkülönbözőbb képességeivel és képesítéseivel jönnek felvételizni. Kinn a folyosón már csak öt fiatalember áll. Az ország minden részéből jöttek, mert énekszak bizony nem mindenütt akad. Egyik komoly arcú fiatal tanító, Berényi István, a lőrinci általános iskolától jött. — Már négy éve tanítok, ideje szakosodni. Természetesen nincs jobb annál, mint mikor valaki nyilvános hallgatóként végezheti el a főiskolát, Honnan erednek a zöldségfélék? Már a régi germánok ismerték a kölest, az árpát, a tatárkát, a tormát, zellert, édesköményt, cikóriát, sárgarépát, céklát és sóskát. A többi zöldségféle azonban más világrészekből származik. A lencse például a Himalája vidékéről. Valószínűleg a jégkorszak utáni népvándorlásnak idején került Európába. Ázsiai eredetű a snidlíng, a póréhagyma és a fokhagyma. A vöröshagyma indiai eredetű, de már több mint négyezer évvel ezelőtt ismeretes volt Egyiptomban. Az uborka Kelet-Ázsióból, Kínából és Perzsiából érkezett hozzánk, különböző tökfajtákkal együtt. A kitűnő spárga Oroszországban máig is vadon terem, nálunk azonban ültetni kell. Spenótot először az arabok termeltek és ők vezették be Spanyolországban. Az antik világban a görögök, rómaiak és egyiptomiak már kedvelték az endiviát és a petrezselymet. A cukordinnye, bár délázsiai eredetű, először Olaszországban termesztették. Ősi izlandi legendákból tudjuk, hogy Amerikában is létezett. A görögdinnye viszont afrikai eredetű. Karfiolt először Ciprus szigetén termeltek, retket pedig Kínában. Kínából érkezett hozzánk a XIV. században rebarbara is, a bab viszont Egyiptomból és Kelet- Indiából jutott el hozzánk. Ugyanilyen eredetű a rizs is. Egész később pedig a paradicsomot köszönhetjük Amerika felfedezésének. Érdekes, hogy manapság nem kevesebb, mint 2650 burgonyafajtát ismerünk. cÁ bői IZÚ, no, de azért így is megy talán ha majd felvesznek — mondja, s máris sietve faképné' hagy, mert felvételire szólítot ták. Pásztl József hevesi fiú Miskolcon tanít. Alig lehet el érni a magasságát, úgy megnőtt, azonban sokkal jobbár izgul, semhogy mással is törődni tudna. Mint a kabalát úgy szorongatja hegedűjét, pedig ha tudná, hogy arra van t legkevesebb szükség! De hív ják, menjünk be vele. — No, akkor énekeljen eg1 népdalt! — hangzik a felhí vás. Ez sikerűit. Aztán hangköz éneklés, hallás után dallaméneklés, hangok felismerése ritmusgyakorlat, zongora és £ többi váltogatja egymást és a fiatal pedagógus nem valami jó alanynak bizonyul. Tud, nagyon tud, jól felkészült, de azt egyetlen pedagógus sem szereti, ha a tanítvány mást beszél. mint amit kérdeznek. Az különösen nem jó ómen, ha vitatkozik valaki! Az orosz tanszék előtt meg a magyar, történelem előtt már a fiatalság várakozik, ők lesznek — ha lesznek — a jövő esztendő nappali tagozatának elsőévesei. Köztük milyen a hangulat? — O, mi nem félünk, mert vagy sikerül, vagy nem! — véli egy Fejér megyei fiú. — Maga mikor végzett — Usztöke László vagyok Hatvanból és két éve végeztem — válaszolja egy magas, szőke fiú. — Miért nem jött két évvel ezelőtt? — Mert akkor még nem tudtam dönteni. Tanár is szerettem volna lenni, de autószerelő is. így aztán elvégeztem a hatvani konzervgyárban az autószerelő szakmát, s most megpróbálkozom a másik álmom valóraváltásával. Németh László ugyancsak dolgozott egy évet, amíg rászánta magát a felvételire. — Nem nehéz így, kieséssel felvételizni? — Nem. Nincs még az érettségi olyan messze! Benn a teremben Nemes- nyik Erzsébet vizsgázik. Tokajban végzett, magyar, történelem, orosz szakra kéri a felvételét. Nyugodtan, magabiztosan felel, látszik rajta, hogy nem is olyan régen még | egy másik vizsgáztató bizott- >ság előtt adott számot tudásá- s ról. Hát igen, ennyi előnye s van a fiataloknak a levelező > felvételizőkkel szemben, hogy > nekik még közel a tudás, kö> zel a szerzett ismeretek rend> szerezése. ? Sokan jelentkeznek, soknak ? sikerül, de néhánynak nem. ? Azok, akik dolguk végzetlen ? mennek el, sok esetben ma- f guk is hibásak ebben, mert j például megkérdeztem az {egyik miskolci felvételizőt, c hogy hogyan készült a felvé- l vételi vizsgára, mire azt vála- l szólta: j — Elolvastam a sportújsá> got! í Hát szép, szép a rajongás. ! de azért a komoly tanulás ! nem egyenlő a kedvteléssel ! űzött szurkolással. ; Mindenesetre ezek a napok [csak azt döntik el, hogy kik [ alkalmasak arra, hogy tanul- ; janak, s a következő évek bi- : zonyítják majd be, helyes I volt-e a döntés, érdemes volt-e ! igyekezni a felvételi vizsgán! Cs. Adám Éva — Nem a tiéd, hol hagytad el? — De az enyém, hol találtad? — A templomnál — hazudik akaratlanul is Peti. — A templom mellett találtam. — Ott veszítettem el — visít Juci — add ide — és már fogja a dobozt, amibe Peti a muzsikát rejtette. — Nem is ott találtam, nem is a tiéd — sifcolt Peti és szorítja, markolj- a dobozt, apró lábával rugdalja a visító, a dobozt rángató Jucit. De Juci erősebb, hiszen már kilenc éves és hangosabb is. Visítása felveri a délutáni csendet és Peti rémülten látja, hogy egy csoport gyerek szalad feléjük, közte Juci nővére is. Apró ujjal végül is lecsúsztak a dobozról, ott áll már a visongó gyerekek között és Juci a leghangosabb. — Ellopta a muzsikámat. — Petit fenyegető karok veszik körül és alig bír menekedni. Apró lábai hangosan csattognak a poros úton is míg szeméből csorog a könny, a futástól el-elfulladó hangon, félhangosan mondja. — Ilyenek a lányok, mind,', mind. ** így mesélte el ezt a kis tör-', ténetet barátom, Péter, aki', már 37 éves, de még nem nő-, sült meg, viszont szép száj-', harmonika-gyűjteménye van. ! Papp János < Aztán próbálgatni kezdi: de , szép a hangja. És fújja, fújja, önfeledten. Nem melódiát, csak úgy szívja, fújja, egy-egy hang után felnevet. „Ez az öreg — mondja a basszusnak —, ez pedig a kicsi. Juj, de vékony,” — sivalkodik. Teljesen ■ úrrá lesznek rajta a hangok, nem hall mást, csak a muzsikát és míg pihen két fújás , közben, akkor is kacag, örül. Megint újra kezdi és nem ] únja. Mintha megállt volna az idő, mintha semmi a világon < nem lenne: csak ez a csillogó jószág, ezek a belőle kiröppenö \ gyönyörű hangok. , Egyszeresek egy vékonyka hang tör be a kezdetleges i dallamok közé: 1 — Jaj, de szép, honnét van? • Peti ijedten ugrik fel. — Találtam — szalad ki busz- j kén a száján. — Nézd, Juci, J mit találtam? Ugye, de gyö- 1 nyörű, figyeld csak, de szépen t szól. — Fújja, csillogó sze- 1 mekkel, míg csak Juci hangja meg nem töri a picinyke lelke , varázsát. — Add ide, én hagytam el. Megmondalak, ha nem adod t ide. i Petiben mintha megpattant s volna valami, alig tudja ki- h nyögni: olvasni nem tudja. Olimpia. Mi lehet ez? Kincs, arany, a mesében hallott gazdagság, szerencse, szegény kisfiú, a legkisebb fiú a mostoha, a gonosz, mind-mind agyába tódulnak és nem mer a dobozhoz nyúlni. Pedig hogy vonza, hogy szeretné megfogni. Megint szétnéz, senki. De távolról szekér zörög és a hirtelen zaj segít elhatározásában. Gyorsan lehajol, felkapja a dobozt — van benne valami, ver gyorsabban a szíve — klót gatyácskája derekába csavarja, balkeze erősen szorítja kincset, apró, szaladó lábai porfelhőt hagynak mögötte. És fut, mígcsak aprócska szíve nem jelez: elég, ennyit bírok csak. De hol van már ő a szövetkezeti kocsmától. Kint a falu szélén, közel a Szurdokhoz, ahol a libákat szokta legeltetni. Lihegve huppan le a máskor selymes, de a melegtől már kókadt gyepre. Óvatos ujjakkal csavarja ki a nadrág derekából a kincset rejtő dobozt. Szétnéz, még háta mögé is pillant és felemeli a doboz tetejét. „Juj, de szép!” — kiált fel, újjong- va, a napfényt visszaverő dolog láttán. „Szájmuzsika” — mondja gügyögve és megcsókolja, simogatja a fényes szerszámot. Az utcán, végig egészen a templomig, csak egy apró emberke látható. A falu lakói a határban szorgoskodnak, vagy aki teheti, a legyektől és naptól elfüggönyzött házakban hűsíti. Vándor Petié, ezé az alig hatesztendős emberkéé most az egész utca, de ő úgy érzi, az egész falu. Vidáman lépked a poros utcán, nem érzi a plusz 33 fokot. Fekete klót nadrág fedi mindössze tömzsi testét, haja víztől csapzott, szemében még az előbbi gyönyörűség tükröződik: a plébánia esővízgyűjtő hordójában lubickolt még pár perccel ezelőtt. S nemcsak a víz okozta frisseségnek örül, hanem annak is, hogy lám, Karcsi, a haverja nem mert vele együtt beleülni a hordó hűs vizébe és csak a kerítés mögül figyelte őt. amint vidáman lubickolt. Így kell a gyávának, minek fél? Ha jött volna a szakácsnő, hányszor elszaladhatott volna 6 addig, míg az hozzá ér. Még utol se érné. Ilyenkor pedig ő is, mondja, mindig alszik, ő is, meg a plébános úr is. Karcsi még se mert megfürödni, most magá- ravessen. Már a szövetkezeti kocsmánál jár, amikor hirtelen földbegyökerezik a lába. Gyönyörű, hosszúkás, kék, piros díszítésű doboz fekszik a lába előtt. Rajta csillogó, aranyozott betűk. Nem mer érte se nyúlni. Gyorsan körülnéz — az utcán senki — lehajol, úgy nézi, de
