Népújság, 1961. július (12. évfolyam, 153-178. szám)
1961-07-05 / 156. szám
1961 július 5., szerda. NÍPClSÍG 5 A minőség dicsérete A VASÖNTÖK nagycsar- " nokában kompresszor- zúgás, homokdöngölő, vasdarabok csörgése, a daru villany- motorjának zümmögése okoz roppant zajt. Nem nagyon érteni a hangosan kimondott szót. A villany daru pályája alatt, az egymásra rakott öntő- szekrények mellett Szűcs László brigádjának tagjai serénykednek. — Három brigád vetélkedik az üzemben, összesen 11 taggal — mondja az öntöde üzemvezető-főmérnöke, Hess János. — És ők a legjobbak. Minőségi munkát végeznek. Szűcs László, a brigád vezetője, fiatal ember még, mindössze 25 éves. És hat esztendeje már, hogy öntödei munkás. Formázó. Mikor ide került, nem nagyon figyeltek fel rá. S most tisztelik és becsülik — munkájáért, szaktudásáért. Gépalkatrészeket, kombájnalkatrészeket, fogaskerék-, csi- gakerékházakat formáznak és öntenek. — Felelősségteljes munkák ezek — mondja Szűcs —, az öntéssel nem lehet játszani! Éppen az öntőszekrények darabjait rakják, szerelik össze. Csikorog a kis daru lánca a teher alatt. Meztelen hátukról kövér izzadságcseppek mossák, csíkozzák a kormot. Ahogy nézem őket, úgy érzem, a végtelenségig el tudnának dolgozni, annyira megy nekik a munka. Hiszen mind fiatalok, izmosak, erősek. És szívósak. — Teljesítményük mindig 110 százalék fölött van. Építeni és számítani lehet munkájukra — így jellemzi a Szűcs-brigádot az üzemvezető. Hat hónapja alakult meg a brigád négy taggal: Sumi József, Farmost István, Éninger György és Szűcs László szövetkeztek egymással. (Éninger György most háromhónapos katonaidejét tölti, — a brigádban addig Miskolcra József helyettesíti; ő a napokban tett sikeres szakmunkás-vizsgát). Hatvan munkást foglalkoztat az öntöde. Eddig brigádokról nem nagyon beszélhettek. Alakult ugyan egy szocialista címért versenyző brigád itt is, de a mozgalom ellaposodott, s végül elhalt. Ennek oka: az emberek kezdeti nagy munkalendülete, lelkesedése hamar elmúlt, vállalásaik teljesítéséről rendre elfeledkeztek; de az üzemvezetőség, a Szakszervezet sem adott kellő segítséget, támogatást az embereknek, a brigád munkájának értékeléBrigád-portré sét egyszerűen elmulasztották. A munkaverseny most a három brigád vetélkedésében próbál lábraállni, megszilárdulni és állandó jelleget ölteni. IVI I SARKALLTA SzűcséiTJ‘ két a szövetkezésre, brigádszervezésre? Egyénenként dolgozva, nem nagyon boldogultak, a munka is rendszertelenebb volt, az emberek szinte egymást „hát- rították”. ök változtatni próbáltak ezen. Sikerült a szándék valóraváltása? — Most termelékenyebb, megosztottabb és szervezettebb a munkánk — mondja a brigád vezetője —, az emberek segítik egymást; hiszen mindenkinek érdekévé lett a termelés ... hogy ne maradjunk szégyenben a többiek mögött. Fiatalok, lelkesek, szenvedélyesek a Szűcs-brigád tagjai. Erős bennük a kedv a munkához, a versengéshez. Presztízskérdésnek tekintik azt, hogy ők járjanak az élen. S az elsőbbségért meg is dolgoznak. Közös erővel küzdenek azért, hogy a selejtmutatók százalékai egyre alacsonyabbra csökkenjenek, s öntvényeik minőségét ne érje panasz. E téren a szándékok tettekre váltásában nincs is semmi hiba. Mégis a sok dicséret és szép, elismerést kivívó eredmények ellenére nagy-nagy szépséghibája van a Szűcs-brigádnak ... Nem tanulnak, nem képezik magukat, nem szereznek újabb és újabb szakmai ismereteket. Ez, pláne fiatalokról lévén szó, súlyosabban esik a latba, mint más esetekben. Lehetőségük, adottságuk van a tanuláshoz. Hiszen behozhatatlan előnyük van a többiekkel szemben: fiatalok. A tanulás szükségét elismerik, csak az elhatározás nem született meg még bennük. De az nem késhet sokáig. T'ANTJLNIOK kell, hogy boldogulni tudjanak ... (paíaky) A világ egyik természetcsodája a Tovel-tó Gerola római professzor idén nyáron újabb kísérletet tesz, hogy vegyi úton megfejtse a világ egyik legnagyobb természeti csodáját. Trienttől 50 km-re északnyugatra, 1250 méter magasságban fekszik a Tovel-tó, amely évről évre mindig ugyanabban az időben (július végétől augusztus végéig) vérvörös színűvé változik. A Dolomitok déli részében évente lejátszódó természeti csodához számtalan rege és monda fűződik, s ezek mindig valamilyen emberi tragédiáról szólnak. A tudomány persze ésszerű magyarázat után kutat, 1898- ban Damian professzor foglalkozott először a tó különös jelenségével, s azóta olasz és külföldi tudósok összesen 32 kötetnyit írtak a Tovel-tóról. A munka dandárja még most következik Hogyan segítenek a munkaerőhiányon a pétervásári járásiján A megye déli részein már napok óta dolgoznak az aratógépek, vágják a búzát, ám a pétervásári járásban még imitt-amott csipegetnek csak az érett kalászosokból. Mátra- derecskén, Terpesen, Ivádon ugyan megkezdték a szovjet fajtájú búzák aratását, de a munka dandárja itt csak július 5-e és 10-e között kezdődik, akkorra állnak munkába az aratógépek, s legfőképp a kaszások, hiszen a járás 10 000 holdnyi kalászos területből gépi aratással csak 2600 hold kerül betakarításra. A járás községeiben ezekben a napokban nagy erőfeszítéseket tesznek, hogy biztosítsák az aratás zavartalan lebonyolítását. Erről tájékoztatott bennünket Forgó Imre főagronó- mus és Pallagi Imre, a járási tanács elnökhelyettese. — Most még a szervezés időszakát éljük, s a helyzet nem valami rózsás — mondja Forgó elvtárs. — A szükséges munkaerőnek még csak a 70 százalékát sikerült biztosítani. A termelőszövetkezetek tagsága, a kevés gépi segítséggel nem győzi időben elvégezni a betakarítást, ezért számítanunk kell a járás községeiben lakó ipari munkások, alkalmazottak segítségére is, akik nyári szabadságuk alatt bizonyos területek learatását vállalják. — A járási pártbizottsággal együtt, közösen megvizsgáltuk, hogy községenként ezúttal milyen lehetőségek állnak rendelkezésünkre az aratás gyors lebonyolítására — veszi át a Szót Pallagi Imre. — A felmérés alapján azt kellett megállapítani, hogy a termelőszövetkezetek tagsága egyedül nem képes megbirkózni az ösz- szetorlódott, sürgető nyári munkákkal, hiszen 9—10 hold aratni való jutna egy-egy szövetkezeti tagra. Ezért kellett felhívni az üzemi dolgozókat, vállaljanak ők is aratást szabadságuk alatt. A szerződés- kötések megindultak, az ipari munkások, alkalmazottak jórésze már felajánlotta segítségét, Mátraderecskén 80 hold learatását vállalták, de még ez is kevés és különösen Egerbo- cson, Pétervásárán még mindig gondot okoz, mikép biztosítják a több száz holdnyi kalászos learatását. — Az anyagi ösztönzést miként alkalmazzák az aratás idején? A kérdésre Forgó Imre válaszolt: — Az ipari munkások általában holdanként 80 kilogramm búzáért vállalták az aratást, de vannak, akik munkaegység + prémium-elszámolással állnak majd munkába. A munkaegységét a tsz-ben dolgozó feleség vagy családtag javára írják. A termelőszövetkezeti tagok ösztönzésére különböző prémiumrendszereket alkalmaznak járásszerte. A munkaegységen felül 20 kiló búzát kapnak holdanként az aratásban részvevő tsz-tagok egy-egy hold terület levágása után. Mindez hozzájárul ahhoz, hogy nagyobb igyekezettel végezzék munkájukat a termelőszövetkezet tagjai, a természetbeni juttatás pedig az ipari munlii- sokat, alkalmazottakat ösztönzi minél több aratni való elvállalására. Az aratás dandárjáig már csak néhány nap áll rendelkezésre, hogy a hiányzó 30 százaléknak megfelelő munkaerőt is biztosítsák. Ez igen nagy feladatot ró a pétervásári járás párt- és társadalmi szerveire, akik eddig is nagy segítséget nyújtottak az előkészületekben, rendszeres felvilágosító munkával győzték meg az ipari dolgozókat: segítsenek a termelőszövetkezetben dolgozó családtagjaiknak a termés betakarításában. Remélhetőleg, a további fel- világosító munka, a kommunista munkások, bányászok példamutatása egyre több embert mozgósít e nagy munkára, s a most mutatkozó nehézségek ellenére is, időben végeznek a kenyérnekvaló betakarításában a pétervásári járásban is. jlfSW A statisztikusok mindig kiszámolnak valami érdekeset, amely még a statisztikától irtózok számára is „izgalmas”. Most egy francia statiszti- * kus remekelt ezen a téren: kiszámította, hogy a levelek hosz- szas, udvariaskodó befejezésének elhagyásával milliókat takaríthatna meg évente a francia állam. Helyes. Halál a hosszas udvariasko- Idásokra, éljen a takarékosság, éljenek a megtakarított milliók. Csak azon morfondírozom, hogy vajon akadt-e már olyan statisztikus francia honban, aki merész, ötletes és fáradságot nem kímélő munkával kiszámolta volna: hány milliót takarítana meg a francia állam a kísérleti atomrobbantások megszüntetésével? Ügy gondolom, az is kitenne néhány milliócskát! (—6) Vasutasnap előtt a vámosgyörki állomáson A vasutasnapot ez évben július 9-én ünnepeljük. A nagy ünnepre való tekintettel Vámosgyörk állomás vasutasdolgozói is újabb munkasikerekkel igyekeznek minél jobban kivenni részüket a vasúti szállítás munkájából. A június 20-án megtartott rendkívüli termelési tanácskozáson megvizsgáltuk az I. félévi eredményeket azért, hogy a munka minőségét, mennyiségét tovább javíthassák. Az állomás dolgozói 1961. január 1 és június 20 között tervüket átlagosan 108,2 százalékra teljesítették — így az első félév munkaeredményei alapján az állomás várományosa az élüzem szintnek. Különösen jó eredmény született a kocsiigényes szállítási tonnaterv teljesítésénél 1960. év azonos időszakához viszonyítva. 1961. január 1-től június 20-ig 2808 kocsiban 47 000 tonna áruval indult el több az ország különböző részére. Az eddig megrakott 12 335 kocsinál kocsinként egy tonnával növekedett a kocsikba berakott áruk súlya, ami az év elejétől 649 kocsi megtakarítását jelenti. Az állomáson 3 brigád versenyez a szocialista brigád cím elnyeréséért. Különösen élen jár a munkában Molnár Sándor tolatásvezető, Mezei József váltóőr és Tóth László forgalmi szolgálattevő. A szakmai munka mellett az állomás dolgozói a helybeli Kossuth Tsz-nek is hathatós segítséget kívánnak nyújtani, különösen a csúcsmunkák idején. Az állomás dolgozói június 26-tól július 9-ig ünnepi műszakkal kívánják eredményüket tovább fokozni, amely nemes versengésre felszólítunk valamennyi Heves megyébe tartozó vasútállomást. Halász József Két filmhír A londoni mozik műsorán szerepel a Ballada a katonáról, amely mind a kritikusok, mind a közönség körében nagy sikert arat John Cassavetes szeptemberben kezdi meg új filmjének forgatását, amelynek főszereplője Sidney Pi- tier. Címe: .,Az acélember”. Frank Fenton írja a forgatókönyvet, melyben a 99. amerikai vadász-zászlóalj történetét mondja el. Ez a zászlóalj teljes egészében négerekből állt. SZUNYOGH Bertalan földvárat épít. Féltérden, alig egy ölnyire a traktortól, két kézzel vájkál a földben, mint valami öklömnyi gyerek, kaparja a gödröt, rakja kupacba a földet, olyan elmerülten, olyan elszántan, mintha az élete függne tőle. Aztán valamit felemel maga mellől, szépen belehelyezi a kivájt gödörbe — mégse vár lesz tehát belőle; — és kicsit kúposán, hogy észre lehessen venni messziről is, betemeti azt a valamit. A követ. Egy mezsgyekövet. Fehérre meszelt, de mészruháját ugyancsak levedlett követ, amely vagy két éve még, mint valami határőr jelezte: itt kezdődik Szunyogh Bertalan négy holdja. Itt, pontosan itt. Ez a föld, a gömbölyű világban Szunyogh Bertalannak utaltatott ki, már férfikorában ugyan, de már akkor, amikor majdnem letett az álomról, hogy valaha neki földje is lesz, amelyet ő vet, 6 kapál, ő arat, amely úgy hozzá nő a nevéhez, mint az embernek a karja, vagy éppenséggel lába a törzséhez. Dehát az két éve volt. Most meg most van, azazhogy a szövetkezet. S a géphez értő, a traktort megkedvelő Szunyogh Bertalan a kocsiderékból felült a traktor nyergébe, s ha egyik napról a másikra egyből ugyan el nem felejtette azt a négy holdat, lassan és úgylátszott, hogy talán már végérvényesen is kihullt agyából a mezsgyekőszabta világ furcsa filozófiája. Dehát az embernek nehéz kibújni saját bőréből, s a tegnap a ma édesanyja. Lám, éppenséggel semmire sem gondolva másra, mint a gépre, amely egyenletes szorgalommal kocogott a tábla egyik végétől a másikig, húzva maga után az ekét, forgatva a porzó hátú földet, éppen ekkor kellett észrevenni a fehér követ, amely úgy fordult ki a GYURKÓ GÉZA: Leszámolás földből, mint egy felvillanó emlék az agy rej tekéből. — Mezsgyekő... Régiség — tette hozzá magában, mert hirtelen eszébejutott egy újságcikk, amely éppen ilyen régi kövekről, vagy inkább még régebbikről szólt. Azokat is, így szántás közben forgatta napfényre az eke vasa. Megállította a Zetort, lekászálódott a nyeregből, odaballagott a süppedő szántásban á kőhöz és nézte egy darabig. Maga sem tudta miért, s főleg, hogy mit lehet látni egy földtől szürke, meszét dobott kődarabon, de valahogy olyan furcsa volt ott látni az élettelen követ, amely szótlanul is, mintha valami régi, nagyon régi, és mégis igen ismert korról beszélt volna, valahogy így: — Látod, telet, nyarat, őszt, tavaszt pihentem a föld mélyében, a búza, a kukorica gyökere alatt. Némán és mozdulatlanul, és elfeledve. De felszínre kerültem... Hány évet vert az eső fagyasztott a jég, égetett a nap? Már nem tudom... Csak azt, hogy megint felettem érzem szikrázni a kék eget, s hallom ám, bizony, hallom a pacsirtát is, úgy mint régen, éveken, évtizedeken át... ÉS SZUNYOGH Bertalan ekkor úgy érezte, hogy ez a kő, ez a mezsgye kő, az övé volt. Még a gyerek meszelte be, akit alig lehetett lebeszélni arról, hogy fekete gallért is ne rajzoljon a kődarabra, merthogy az országúton is olyanok jelzik az út határát. Igen, a kő övé volt, s az ő négy holdját hirdette bele a világba, róla adott bizonyítványt, róla, Szunyogh Bertalanról, volt uradalmi cselédről, hogy földesgazda lett, hogy saját lábára állt S itt, ez a darab föld, ebben a hatalmas táblában, itt, ahol ő és a traktor áll, ez az övé. Kibújt a kő a földből, hogy figyelmeztesse: ez itt a tied volt... Ez itt a tied. Hirtelen letérdelt, s már ásni is kezdett. Csak úgy kézzel, jó mélyre, mint a holnapra is gondoló házőrző, hogy elrejtse a csontot. Ásott és óvatosan belehelyezte a követ, hogy ezentúl most már mindig megtalálja, hol volt, hol van az ő földje. Nadrágja szárába törölte a kezét, mégegyszer megnézte jól, hol is ásta el a mezsgyekövet, kicsit körülta- podta az aprócska földhányást, s aztán mint aki dolgát a lehető legszerencsésebben végezte el, rágyújtott és visszamászott a Zetor nyergébe. Kétszer, vagy háromszor rápislogott még a kis földhalomra, ahogy új fordulóban elzúgott mellette a traktor, aztán mind jobban beletemetkezett a munkába. Mert nem igaz ám, hogy olyan könnyű dolog ott ülni a Zetor kormánya mögött, s csak arra figyelni, mint hinnék, hogy a tábla végén el ne felejtsen megfordulni. Már maga a megfordulás is ügyességet kíván, ott kell fogni a következő barázdát, pontosan a másik mellett, mert nemcsak csúnya, de kár is lenne azért a sok arasznyi szán- tatlan gazos csíkért, amit ilyenkor kihagyhatna az ember... Aztán meg egyenesnek is kell lenni a barázdának, igazítani az ekét, figyelni mindig, hogy széliében, mélységében egyforma legyen, de figyelni a gépet is, hogy még idejében megigazíthassa, ha valahol baj van, mert a falu tán tíz kilométerre is megvan, s könnyen elvész akár egy nap is... MÁR LASSAN esteledett, a nap alacsonyan járt, de helyette most a föld lehelte ki magából felgyújtott melegét. Ha ez a darab meglesz máma — morfondírozott magában Szunyogh Bertalan — akkor nem lesz szégyenkezésre ok... Holnap az Agyagosba kell menni, aztán kiáll a táblából, s kezdődik a hordás. Van mit tenni, kora reggeltől késő estig. Nagy a határ. — Bár a brigádvezető azért idedughatta volna az orrát..., vagy az elnök... Hacsak nem hűsölnek benn az irodában. Bár se Kelemen Lajos, se Somos, az elnök, nem olyan fajta ember... Meg aztán meg is bíznak benne. Kibe ne bíznának meg, ha éppen Szúnyogh Bertalanban nem — fűzte a gondolatokat, miközben azért figyelme egy pillanatra el nem szakadt a Zetortól. — Hát nem megmondta az elnök, hogy idefigyelj, Berti, még tíz ilyen ember, mint te vagy, s milliomos szövetkezet lenne három éven belül a miénk... Igazított valamit az ekén, aztán a tábla végén az utolsó barázdára fordult. — ... Amiben persze nincs igaza azért Somosnak, mert az világéletében mindig bizalmatlan ember volt Igaz, hogy annakidején az urak miatt volt is oka rá... Mert azért sok dolgos ember szaladt itt össze. Ha morgolódnak is, mert hiába, nehéz ilyen nagy gazdaságban, de megfogják a munka végét... Aztán a néhány naplopónak meg el kellene jól kenni a szája szélét... Igaz is, ő itt dolgozik, más meg csak tessék-lás- sék, vagy még úgy se.„ Hát ebben igaza van az elnöknek... Dehát hatalma van hozzá, mögötte a tagság is, tessék odacsördíteni amúgy magyarosan... Leállította a traktort, leszállt a kormány mögül. Mögötte feketén borzolta hátát, mint valami hatalmas macska, a megszántott föld, szürke fejű csókák, varjak bólogattak a barázdák között, minden bólintás egy féreg halála. — Hát ez megvolna — nyújtóz- tatta meg izmait és ebben a pillanatban ismét eszébe jutott a kő, a mezsgyekő. Hol is van, hol lehet? Hirtelen nekilódult, csak úgy haránt a táblának, amerre a kis buckát sejtette, ment, megállt, kitért jobbra, aztán balra, megfordult — de sehol. A hatalmas tábla göröngy habjai úgy olvasztották magukba a kis mesterséges dombot, mélyén, sírjában a követ, mint ahogy a tenger mossa le hullámai- . val a homokra írt szavakat. Nyomtalanul. SZUNYOGH Bertalan meg csak állt, a már csillagokat gyújtogató, mély kék ég alatt, tanácstalanul, tétován, hogyhát most már keresse, vagy ne keresse. Valahonnan mesz- sziről autókürt harsant, összerezzent, aztán dühösen odavágta a cigarettát: — Keresse a rosseb, de nem én — mondtta kicsit szégyenkezve és kicsit dühösen. Nekilódult a traktornak, mind serényebben szedte a lábát, mintha megkönnyebbült volna, éppen egy mezsgyekőnyi kővel.
