Népújság, 1961. július (12. évfolyam, 153-178. szám)
1961-07-04 / 155. szám
4 NÉPÚJSÁG 1961. július 4., kedd i-nasfí Mi lesz a szőhepártiakkal?... „Megrendítő” a hír az újságban, amely arról szól, hogy Klinghadt svéd tudós egy néprajzi tanulmányokat folytató nemzetközi bizottság tagja, statisztikai adatok alapján kiszámította, hogy az elmúlt tíz év alatt húsz százalékkal nőtt a barna hajú lányok és asszonyok száma, a szőkék viszont ugyanilyen arányban csökkent. Ha ez így folytatódik tovább — s miért ne folytatódna? —, mi lesz egy idő után a a szőke-pártiakkal? Vagy ez ma már nem jelent különösebb problémát? Ez igaz, de mégis jobban esik azt mondani, hogy: „imádom szőkeséged”, mint azt: „imádom mű szőkeséged”. Mert a mű, ma már sok mindenben jó, s nagyon hasznos is, de hajban, hajszínben, azért mégis jobb. kedvesebb a férfiaknak a >,valódi” ,.►» (w> — ÖT FORINT tiszta jövedelme származik felnevelt rántanivaló csirkéből a nagy- ffigedi Dózsa Tsz-nek. A vezetőség kiszámította azt is, hogy a kacsánkénti tiszta nyereség eléri a négy forintot. A tsz hatezer csibét és ötezerötszáz kacsát nevel. — A MEGYEI tsz-verseny bizottság ülést tartott. Megállapították, hogy a verseny- mozgalom tsz-eink között megindult és eddig már több mint 125 tsz csatlakozott a versenyhez és tárgyalta meg a közgyűlésen a versenyszempontokat Szépen kibontakozott a versenymozgalom az egri és a hatvani járás termelőszövetkezeteiben. — TÖBB MINT tíz százalékkal teljesítették túl a megyében a málnafelvásárlási tervet. A hamincvagonos tervvel szemben közel harmincnégy vagon málnát vásároltak feL A málna jelentős részét exportáltuk. — ÖTSZÁZNEGYVEN mázsa repcemagot csépelt a tar- naszentmiklósi gépállomás a tiszanánai Petőfi Tsz-ben. A repcét rendvágóval vágták, és SZ 3-as kombájnnal csépelték el. — TEGNAP délelőtt tiz órakor Egerben megnyílt háromhetes időtartammal egy tánc-, színjátszó- és karvezetői tanfolyam, de ugyanekkor nyitották meg az egyhetes ismeretterjesztő tanfolyamot is. A négy népművelési tanfolyamon zömében pedagógusok vesznek részt. — MÁRCIUSRA ígérték az új villanydarú érkezését az egri vasöntödébe, de előreláthatólag csak augusztusban fut majd be a szállítmány, s akkor kerül majd sor a daru felszerelésére. Űj lengőköszörűt is kap az üzem az öntvények tisztításához. Rajzszög és papir AZ ELMŰLT HÉT szombatján és vasárnapján izgatott fiúk és lányok népesítették be az egri Pedagógiai Főiskola folyosóit. Néhány perc múlva az izgalom zsongása elcsendesült, de nem maga az izgalom, a folyosókról fél kilenc után eltűntek a fiatalok: megkezdődött a termekben az írásbeli és szóbeli felvételi vizsga. Néhány nappal, néhány héttel ezelőtt még az érettségi sikeréért, most a felvételi eredményéért folyt a nemes szellemi küzdelem, néhány nappal, héttel ezelőtt négy esztendő epilógját, most egy másik négy esztendő prológj át írták, mondták el azok. akik zömükben hivatásérzet bői választották a pedagógus- pályát. Hogy hánynak sikerült? Ezt ma még nem lehet tudni. Szerepet játszik ebben elsősorban a felvételi vizsga eredménye, a főiskola befogadóképessége és még több minden, — de egy biztos: akik a követelményeknek megfeleltek, azok szeptemberben már, mint a főiskola hallgatói készülhet nek az egyik legszebb — és itt egyáltalán nem túlzás e jelző — legnemesebb hivatásra, a nép tanítójának lenni. Nem véletlen* hanem az élet, a főiskola „ügyrendje”, hogy a felvételi vizsgák előtt ugyancsak néhány nappal in dúltak el az életbe a már végzett, az egykor eredménynyel felvételizett főiskolai hallgatók, azazhogy most már általános iskolai tanárok. Emlékszem, amikor végigjártam a folyosókat, ott függtek a géppel írott papírok a falon, csak úgy rajzszeggel, mint valami egyszerű hirdetmény: hová keresnek és milyen szakképzettségű tanárt. Töb bet kerestek, mint amennyi végzett; Igaz, hogy nem Budapestre, nem Egerbe — csak. De kerestek falura, tanyára tanyaközpontba, kis községbe, járási székhelyekre, új iskolákba és még régiekbe: várták és várják a tanulni vágyók, a szülők, a tanácsok, mindenki várja a fiatal pedagógust, hogy neveljen, hogy átadja tudását, hogy megtanítsa a még semmit, vagy keveset tudót, ha nem is a mindentudásra, de mindarra a legszebbre és legfontosabbra, amely nélkül ma már nemcsak dolgozni, de élni sem lehet. S MOST, hogy a felvételi vizsgák izgatott csendjében ismét végigbaktattam az öreg folyosókon, ismét és újra eszembejutottak ezek a rajzszöggel kitűzött, fehér, gépelt papírok. Egy pillanatra mozdulni láttam egy hájas kezet, amelyet a fiatal Gárdonyinak kellett megcsókolni — a papét. Magam előtt láttam a Tanítónő tanítónőjét, mint zúzódik szét lelke szivárvá- nyos tükre a falu egykori vezetőinek sötétség szikláin. Magam előtt látom azokat a „szerencsés” tanítókat, akik állást kaptak, s lassan, de könyörtelenül süllyedtek bele abba a rettenetes mocsárba, amelyet úgy hívtak: úri világ Magyarországon. És látni véltem a többieket is. Akik nem kaptak állást, akik tízen, százan pályáztak meg egy, egyetlenegy, segédtanítói beosztást, valahol az ország legsötétebb csücskében, hogy lelkes illúzióikat rögtön eldobva, mint használhatatlan álompalástot, egyszerűen kenyeret foghassanak kezükbe. Mert mi volt itt tanítónak lenni. Függeni a paptól, a bírótól, függeni a nagygazdától, a presbiterektől, függeni mindentől és mindenkitől, tanítani azt, amit tagadni kellett volna, és tagadni azt, ami az igazság. Törvénynek nevezni a törvénytelenséget és ősiség- nek az ősi jogtalanságot. Szélmalomharcot vívni a nyomorral, az éhezéssel, s az első padba ültetni a butát, s az utolsóba, aki pedig jól tanult. A tanítói hivatás a hivatás feladását jelentette: olyan lámpással világítani, amelyben se olaj, se kanóc. Halvány, lebegő lidérc-gyufalán- got gyújtani a nagy magyar szellemi sötétség eloszlatására. Milyen kevesen és milyen véresen állták csak meg ezt a harcot; A SZELLEM nevelésének, a jellem formálásának egy kis hadserege most kelt útra az egri Pedagógiai Főiskoláról, most Pécsről, Pestről, s az utánpótlás jelöltjei most birkóztak meg a tétellel, hogy alkalmasak-e arra a feladatra, amely száz- és százezer fiatal nevelését, oktatását jelenti. A becsület, a megbecsülés, a tisztelet és a megtisztelés várja őket, valamennyit: munka, azonnal. Ma elmélet, s holnap már az élet gyakorlata, ma még stúdium, de holnap már a padokban ülő kíváncsi, mindent tudni akaró emberkék viaszlelkű serege várja, hogy tudást kapjon a tudást már megszerzettektől. Embereket kell nevelni a holnap számára. öntudatos, becsületes, igaz, a népet, a hazát szerető, a tudományt tisztelő, nagy álmainkból még nagyobb valósággá serkenő terveink lelkes katonáit kell nevelnie minden mai és leendő pedagógusnak. Városon is, falun is. Kultúrát hintve itt is, ott is. Embert formálva, dolgozva, az életet formálva mindenütt. S ha lámpások ők, akkor is korunk lámpásai, vagy inkább erős fényszórók, akik mellett, mögött egy egész ország, egy egész társadalom áll, hogy segítsen, hogy megköszönje munkájukat, hogy elismerje mindazt amit tettek és tenni fognak. A felvételi vizsga sikere, legalábbis eljegyzés. A házasság a diploma. De erre a házasságra a jegyesség ideje alatt kell alaposan, becsülettel, igaz hittel felkészülni A FIATAL már és még leendő pedagógusokat várja az élet, az iskola — millió gyermek! Gyurkó Géza Helikopter összeköttetés London és Párizs között London és Párizs között rendszeres helikopter járatot létesítenek. A Westland Belvedere jelzésű nagy helikopterek 30 utast szállítanak egyszerre. Speciális repülőtérről indulnak és 41 perc alatt teszik meg a Párizs—London utat — A BÉLAPÁTFALVI Cement- és Mészműnél az elmúlt évben több mint 110 dolgozó részesült „Kiváló dolgozó” oklevél és jelvény kitüntetésben. TÁBLA-JAVASLATUNK 1961. JULIUS 4., KEDD ULRIK 105 évvel ezelőtt, 1856. július 4-én halt meg FERENCZY ISTVÁN, a regényes életű szobrászművész. Lakatosinasként került Bécsbe, majd 1818-ban Rómába gyalogolt,- vándorbottal járta Európát, s a híres szobrászoktól tanult. Hírnevét a klasszicizáló stílusban készült Pásztorlánykával alapozta meg. 1824-től kezdve itthon fejtett ki lelkes agitációt Ferenczy, ;,az első magyar szobrász’', a nemzeti szobrászat megteremtése érdekében. Nyersanyagként hazai márványt keresett és Ruszkabányán találta meg. Mátyás lovasszobrának megalkotása nem válhatott valóra, ezért visszavonult szülővárosába, Rimaszombatra. Életrajzát Meller Simon írta meg. * Ferenczy I.: PASZTORLANYKA 200 évvel ezelőtt, 1761-ben, e napon halt meg SAMUEL RICHARDSON angol író, a „szentimentális regény atyja”, akinek 1740-ben levélformában megjelent Pamela című regényének nagy hatása volt Goethere és Rousseaura (Werther és Üj héliose). * 135 évvel ezelőtt, 1826-ban, e napon halt meg THOMAS JEFFERSON amerikai köztársasági elnök, Lincoln mellett az USA leghaladóbb gondolkodású elnöke, szabadgondolkodású, a radi- 5 kális filozófiai irányzat képviselője, aki 1776-ban az amerikai függetlenségi nyilatkozatot megalkotta. * JULIUS 4-e, az Amerikai Egyesült Államok nemzeti ünnepe: 1776-ban, ezen a napon az addigi angol gyarmat független köztársasággá lett. Szeretem a Szív küldit Szeretem a Szív küldit. Meghatoi- tan várom hát azt a pillanatot, amikor felcsendül a hang, a rádió hangja: ... Kossuth Rádió, Budapest. Kedves hallgatóink a Szív küldi műsora következik. Puszpáng Al- fonznénak harmadik születésnapja alkalmából, soha nem hallott dalát küldi férje, négy unokája és húsz dédunokája... Csö- pikét köszönti az, aki őt igazán sohasem szerette és nem is fogja, Pityu ... Házasság- kötésük 124. évfordulója alkalmából legrégibb dalát küldi Bur- bulya Tihamér- nak Ficere Tóbiás. Két év múlva sor- rakerülő elsőéves születésnap jái a Micikének küldi a dalt apuci és anyuci... A jól sikerült operációért ezúton is hálás köszönetét fejezi ki Nagy Barnabás. Tápióször- csögházára szól a szíves üzenet, aki hallja, adja át. Megismerkedésük évfordulójára küldi a dalt Pöszméte Tivadar Gugyerák Elemérnének, aki hallja jobb lesz mégis, ha nem adja át... Kossuth Rádió, Budapest. A Szív küldi műsorát hallották. A pontos időjelzés után híreket mondunk. ★ Izgatott hang a telefonnál: Halló! Rádió? Hát miért nem küldték azt a dalt? Nyugodt hang a Rádiónál: Elnézést, de kifutottunk a műsoridőből. A küldött dalt, mindenki átveheti a stúdióban, vagy a legközelebbi hang- lemezboltban. (egri) Vérmes eszkimó Eric Christensen dán őrmester Koppenhágából Grönland- ba utazott, majd 400 kilométert tett meg kutyaszánon, hogy elfogja azt az eszkimót, aki a sziget északkeleti jégmezőinek magányos településein megtámadja a nőket és erőszakoskodik velük. A grönlandi hatóságok Dániától kértek segítséget, mert a szigeten nincs rendőrség. Viszont a dán őrmester is csak „erélyesen figyelmeztethette” az eszkimót, letartóztatni nem lehet, mivel Kelet-Grönlandban nincs törvény a szexuális bűncselekmények üldözésére. ■niiiwiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiaiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiaiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiuiiiaiiiiiiiiiiiiiiiiiii.iiiaiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii ■■■ ■ .ai aiiiHmiiiiiiiiiiKiuaiiaiiiriaiiaiiiiiaoiiiiiiaiiaiiauiiiaiiaiiii'anaiiaiiiiiiiiiiiiiiaiiaiiaiiaiiaiiaiiaiiiiiiiiaMaiiaiiaiiiiiirk EGRI VÖRÖS CSILLAG A búcsú (széles) GYÖNGYÖSI PUSKIN Ember a Holdon (széles) EGRI BRODY Francis EGRI KERTMOZI A bíró (széles) GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Mennyei pokol HATVANI VÖRÖS CSILLAG Megmérgez a családom HATVANI KOSSUTH Mágnás Miska HEVES Csutak és a szürke ló (széles) PÉTERVASARA Rómeó, Júlia és a sötétség FÜZESABONY Próbaút műsora; Füzesabonyban, este 8 órakor: DENEVER Ostoroson, este 8 órakor: SZAZHAZAS lakodalom nyácska alól, a rózsás kendőn is áttetsző kemény, fázós kis melleit, a márvány nyakát es a hófehér kezének remekbeszabott párnás kis ujjait. A nótárius azt sem tudta, Mai lapszámunkban megkezdjük Okos Miklós Rever- zális című novellájának folyamatos közlését. 1. A tiszaroífi jegyzőszoba egyetlen fekete, bőrhuzatú, fehér porcelánszögekkel szegélyezett karosszékében aludta az igazak álmát Váczi Mihály nótárius. Csizmás lábait hosz- szan, elnyújtva, fejét a szék- támláról lógatva, szinte elfeküdt az öblös, de termetéhez szűkre szabott székben. Két erős karjával még álmában is vágott, hadakozott, mint serdülő gyermekkorában az apja mellett, a Rákóczi táborában, ahol már ekkor kitűnt vitézségével a császári csapatok és az őket támogató labancok ellen. A nagy, álombéli hadakozásnak a kisbíró vetett véget, aki a hivatalos teendői végzésére jelent meg a napsugárfény pásztázta jegyzőszobában. Miután hivatalos munkaeszközét, a dobot is nyakába akasztotta Roffa János kisbí- , ró, csak akkor rázta meg úgy I „istenigazábul” a nótáriust — mivel, hogy erre megbízatása is volt. — Keresik a nótárius uramat — szólt rá a szemeit dör- zsölgető jegyzőre —, és ezzel ki is fordult az ajtón. A nótárius.. felállt a fekete székből és nagyot nyújtózott. Délceg termetét néhány karlendítéssel még megnyújtotta, megmozgatta, elgémberedett lábait megjártatta és csak azután kiabált a kisbíró után. — Ki keres, te?! De bizony a kisbíró azt már nem hallotta, mert ekkor éppen az ablak alatt kezdett el dobolni. — A fene essen beléd — mormogta —, de hamar kámforrá váltál, és nagy, nyújtott lépteivel az ajtóhoz indult és egy hirtelen elhatározással sarkig nyitotta az ámbitusra nyíló ajtót. Hitetlenül nézett végig az ámbituson, ahol az egyik faragott oszlophoz húzódva, egy nagy rózsás kendőbe burkolózva állott nemzetes Szabó István földesúr hitvese, Döm- södi Kata. Váczi Mihály tágra nyitotta szemeit, mint aki kételkedik, mint aki nem hisz önmagának és egyetlen ugrással a fiatalasszony mellett termett. — Katinka, maga itt? Ilyen korán? De hiszen ez nem is valóság ... Szinte hihetetlen — kereste a szavakat a szerelmes nótárius, de most csak annyi telt ki belőle a meglepetéstől, hogy az asszony felkereste —, hogy beljebb tessékelte a fiatal asszonyt — Kerüljön beljebb! — A szolnoki vásárra megy a nemzetes úr — sosem mondta, hogy az uram —, kezdte magyarázni jövetele célját az ifjú asszony. A lovakra kéne a passzus! — Adom Katinka, adom, hogyne adnám, mindent amit parancsol — s sugárzó, boldogságtól ragyogó szemeit az ide-oda topogó asszonyra vetette. Nézte, szinte megbabonázva nézte azt a virágzó szépségű asszonyt, akinek minden lépése, ringása mintha egy-egy gondolat vagy éppen egy költemény lett volna. Nézte minden léptét, a lába domborulatán feszülő piros kis kordován csizmákat, a féltenyérnyi szélesen kikandikáló rózsaszín húsát, a keményített szokhogy ugráljon az asztal körül a nem várt boldogságtól, hogy az asszony közelében lehet. — Estére meg is térnek Szabó uraimék, ugye? — így mondta, hogy estére — felelte halkan az asszony. — Hiszen akkor maga nem megy, Katinka? Tessék —■ nyújtotta feléje a papírokat a nótárius. — Most én maradok az öreg szülével házőrzőnek! Váczi megfogta a papírért nyúló, feléje hajló puha kis kezet. Előbb az arcához szorította, aztán megcsókolta. Meg tudnék halni érted ... Az asszony elvonta a kezét. — Mihály ne, most ne, hiszen várnak, már fogtak, amikor átszaladtam, meg jöhet is valaki és nem szeretném ha meglátnának bennünket. Most már szaladok, sietek, itt rohanok a kerten át. — Át megyek, Katinka! Jó? Átmehetek? — nézett kérlelön Váczi az elsiető asz- szony után. — Nem, nem! — szaladt végig az ámbituson nevetve. — Katinka, átmegyek!... Az asszony megállt. — Félek, Pista, félek — és elszaladt a kert zöldellő fái felé. (Folytatjuk.)
