Népújság, 1961. június (12. évfolyam, 127-152. szám)

1961-06-10 / 135. szám

1961. június 16., szombat NEPCJSAO I A hír rövid és maga tömör­ségében első pillanatban nem is sokatmondó: tízmillió em­ber utazott az idén repülőgé­pen Európában. Tízmillió utas, száznyi repülőjárat, amely ke­resztül hálózza az öreg konti­nenst. Athéntól Oslóig, Lissza­bontól Moszkváig, Budapesttől Londonig, repülőterek és kor­szerű, életet biztosító berende­zések, gyorsaság, kényelem, mind győztesebb harc a drága idővel. így van ez rendjén, a technika, a civilizáció korát éljük — valóban egy hírnél többet nem érdemel meg ez a szám:. tízmillió. Amikor a hírt olvastam, ép­pen egy repülőgép zúgott el halk mormogással a fejem fe­lett a szikrázó kék ég alatt, szárnyain megcsillant a nap fénye, embereket vitt vala­honnan, valahova, talán csak az ország egyik pontjáról a másikra, talán Európa egyik városából a másikba. S az ezüstös szárnyakon megcsilla­nó fény hirtelen egy régi em­léket juttatott eszembe, s en­nek az emléknek tükrében rögtön új értelmet nyert a tár­gyilagos szám. Akkor 1944 volt. S ha nem is menetrend­szerint, de nagyonis rendsze­resen láttam én a szikrázó napfényben csillogó repülőgé­pek szárnyát, amelyek nem az utasok tízmillióit, hanem a halált okozó bombák nem is tudom hány millióit hordták és szórták a városokra. Utasok helyett bombák, élet helyett halál — ezt jelentették a re­pülőgépek. Nem, egészen biztos nem gondoltak sem a Wright-fivé­rek, sem Blériot, hogy találmá­nyuk és diadaluk lényegében a halál szolgálatát jelentik. Még ügyetlen, kicsit mafla szolgát az első és kiváló, be­tanult, nagy tudású szakmun­kást a második világháború­ban. A repülőgépzúgás a ha­lált jelentette. Ma a gyerekek érdeklődve, a felnőttek kicsit unatkozva néznek az égre, ha meghallják a sugárhajtású motorok süvöltését, ha látják, hogy úszik a végtelen levegő­óceán felhő® habjain az utas- szállítógép, s jó néhányukban talán már fel sem ködük, hogy végeredményben nem is olyan régen az emberi tudás e nagy találmánya, a madarakkal győztes versenyre kelt techni­ka, a halált jelentette. A célzóberendezésben meg­jelent az objektum képe, a pi­lóta megnyomta a kioldógom­bot és egymás után, mint a halál petéi, hulltak a bombák és nyomukban tűz, jajveszé­kelés, haldoklók hörgése, el­pusztult életek, tömegsírok, könny jelezték, hogy mit je­lent az emberi tudás, ha az embertelenség bitorolja. Nem is olyan régen magam is repülőgépen utaztam, a fel­hők felett sok száz kilométe­ren át. Kényelmesen üldögél­tem a kabin fotelnek is beillő ülésén, megköszöntem a mo­solygó stewardes udvariassá­gát, a fel-felszakadt felhők között ámulva néztem az alám rajzolódó térképet, amelyen éppen olyan volt a zöld, mint az atlaszon és mintha tényleg kék csík lett volna a folyók szeszélyes futása. Ezt a képet, amelyet láttam, ezt látták azok a pilóták is, akik a ké­nyelmes ülések helyett gége­mikrofonnal és fedélzeti fegy­verekkel felszerelve figyelték a megadott pontot. Ezt látták, de szívükből a háború kiölte a könyörületet! Parancsot haj­tottak végre, megtoroltak, le­számoltak. Talán csak a katonai sta­tisztika tudná kiszámolni, hogy a második világháború­ban, amelyet a fasizmus rob­bantott ki, s amely a fasizmus pusztulásával, az emberiség győzelmével végződött, egyet­len év alatt hány „utasa” volt a magasban szálló repülő­gépeknek. Gondolom, ebben is csak milliókkal lehet számol­ni. S most újból milüókat mondunk, tízmilliót, s szerte a világon százmilliót talán. S a békés gépek hátán közelebb kerültek egymáshoz az orszá­gok, a békét szerető emberek: Moszkva—New York fél nap... Budapest—London még annyi se... A Távol-Kelétre egy nap, Afrikába ennél is rövi- debb idő alatt jut el az em­ber, aki a békét, az együttmű­ködést, az alkotást, a teremtő munkát viszi magával és lát­hatatlan célzókeresztjei alatt épülő városok, zsongó élet, ve­tést növelő mezők kép>e raj­zolódik ki. Tízmillió utas egy év alatt. Tízmillió követe a békének, tízmillió képviselője annak a gondolatnak, amely mint va­lami sugárhajtású, vagy in­kább rakétasebességű gondo­lat Moszkvából indult el és „menetrendszerint” eljutott a világ minden részébe. Oda is, ahova még nincs repülőjárat, oda is, ahol még ma is rette­gést jelent a repülőgép zúgá­sa. Nem U—2-esekre, B—47- es bombázókra van szüksége az emberiségnek, hanem IL és TU típusú gépekre, amelyek nemcsak sebességükkel, de be­fogadóképességükkel és utuk céljával is valahogy szimbó­lumai lettek a béke gondola­tának, az égre való nyugodt feltekintésnek. Rövid, tömör hír volt — az első olvasásra. Mégis sokat­mondó. Többet is, mint amit itt elmondtam. Mert az egész békés életet nem lehet elmon­dani sem egyetlen cikkben, sem a cikkek sorozatában. Az egész békés életet maga az egész békés élet mondja és mondja is el az idők végte­lenségéig. Gyurkó Géza Fokozni kell a növényi kártevők elleni védekezési 1 A Földművelésügyi Minisz- térim növényvédelmi szolgá­latához érkezett jelentések szerint a rostlen és a magrost- len vetéseket az utóbbi idő­ben országosan, nagymérték­ben károsítja a lentripsz nevű rovar. A növényvédelmi szer­vek felhívják a termelők fi­gyelmét, hogy a tripszfertő- zés észlelése után a 20 száza­lékos DDT-porzószerből hod- danként 15 kilót, a WOFA- TOX-ból pedig 8—10 kilót szórjanak ki a vetésre. A burgonyabogár kártételé­nek megakadályozására min­denütt fokozni kell a védeke­zést: a termelők rendszeresen vizsgálják át burgonya- és pa­radicsomültetvényeiket, és ahol a fiatal lárvák megjelen­tek, ott a 10 százalékos DDT- porzószerből holdanként 12— 15 kilót szórjanak ki, vagy az 50 százalékos DDT-permetező- szerrel — holdanként 8—10 kilót számítva — ismételten permetezzék meg az ültet­vényt. Ha azonban a szövőlepke el­szaporodik az eperfákon, ve­gyi védekezést kell elrendelni, ami veszélyezteti a lombot fo­gyasztó selyemhernyókat is. A gyümölcsösökben — a csapa­dékos, párás időjárás miatt — fokozódott a gombabetegsé- gek fertőzési veszélye. Első­sorban a lisztharmat és a va- rasodás megjelenésére kell számítani. Lisztharmatfertő- zés esetén nyári hígítású mészkénlével, varasodás ese­tén pedig bordói lé vagy DNRB-pépből készült lé per­metezésével védekezzenek a termelők. Hatvan város aifsakfciy véből Születtek: Antók Katalin, Szabó Katalin, Magyar Zoltán, Bedő Má­ria, Nagy Katalin, Nagy László, Pásztor János, Szilágyi Zoltán, Kókai Mária, Bárányt Eba, Nagy István, Angyal Ferenc, Sebák Já­nos, Katona Imre, Liptai László, Bognár Emma, Hozián László, Ra­dies Mária, Túri Erzsébet, Svehla Mihály, Buborék Ilona, Kovács Gyöngyi, Matula János, Hódi Gyula, Baranyi Franciska, Tóth János József, Bakos László, Kal­már László, Kiss Sándor, Nagy János, Szabó Melinda, Hegedűs Zoltán, Debrődi László. Házasságot kötöttek: Burján Jó­zsef—Muzsik Edit Ella, Lovász Sándor—Gódér Magdolna, Kele­men Sándor—Molnár Éva, Berta Miklós—Kovács Hona Mária, Sup- ka Mihály—Prónai Mária Magdol­na, Túri János—Tőzsér Irén, Ró­naszéki Gábor—Horváth Hona, Molnár Károly—Kalcsó Hona Bor­bála, Rékasi János—Fehér Márta Éva, Horváth István—Dányi Anna. Szénás! László—Gál Margit, Szé- csényi István—Kovács Borbála, Virág Dezső—Kovács Teréz. Meghaltak: özv. Magyar István­ná (Lénárt Anna), Arnold Ferenc, Karácsony Sándor, Kónya István, Oltai László Gyula, özv. Macska Istvánná (Fehér Franciska), özv. Veres Jánosné (Tompa Rozáliá), Nagy Lajos, Garay Vilmos, Tóth Férenené (Geiger Franciska), Hamvas Ferenc Pál. jfYWWíl Í Olvasom az újság­ban, hogy Nyugat- Németországban há­romezer csavargót tartanak nyilván és nyilván ez a három­ezer csavargó nem | azért csavarog, mert ennél fenségesebb ér- j zés elképzélhetetlén.![ Ennek a háromezer | csavargónak csavar­gása oka, többek kö- I zott, a szociális hely­zet, a militarizmus légköre, amely így vagy úgy, de meg­mérgezte a családi I életét. Végeredményben is I Í nem nagy szám ez — egymagában. De ha hozzászámítjuk azo-1 kát, akik miatt ezek a csavargók csava­rognak, s akik mi­után nem Csavarog­nak, társadalmilag el­fogadott és tisztes ne­vük van, — a szám rögtön túlságosan is nagyra növekszik. Utóvégre ki tudja megmondani, hogy a nyugatnémet minisz­tériumokban, a had­seregben, a gazdasági életben, a társadalmi szervek különböző pontjain hány olyan nem csavargó csavar­gó tevékenykedik,aki­nek szája akkor hú­zódik széles mosolyra az álom ölelő karfái­ban, ha sillerül egy jó, kiadós háborút, sok vért, még több pénzt és horogkeresztet ál­modnia. (— ó) Vasárnap délelőtt érdekes, újszerű műsort vesz fel Egerben a Magyar Rádió Érdekes rádiófelvétel szín­helye lesz vasárnap délelőtt Eger városa. A Magyar Rádió egy eddig még nem alkalma­zott újszerű műsort készít Egerben. A műsor keretében négy mákrofonállást létesítenek a városban. Az első a minaret mellett, a második a várfeljá­rónál, a harmadik a Népkert bejáratánál, végül pedig az utolsó, a városi tanácsházban nyer elhelyezést A mikrofo­noknál a rádió riporterei fog­lalnak majd helyet. A vasárnapi sétáló, pihenő dolgozók közül megszólítanak egyeseket a riporterek és érdekes kérdéseket tesznek fel nekik. A kérdések köre igen változatos lesz, kiterjed a vá­ros múltjára, jelenére és ter­veire, irodalmi múltjára, bo­rászatára, idegenforgalmi vo­natkozásaira, valamint művé­szettörténeti értékeire. Termé­szetesen, igen sok, úgynevezett beugrató kérdés is lesz, tehát jól vigyázzanak a szellemi tor­Menetrend szerint, pontosan A normarendezés néhány tapasztalata a MÁV Kitérőgyártó Üzemi Vállalatnál Mi tagadás, a gyöngyösi MÁV Kitérőgyártó Üzemi Vál­lalatnál sem fogadták „kitörő hurrával” a normarendezést. De a vállalat felügyeleti ha­tósága 1960-hoz képest 13,3 százalékkal szigorította a ter­melékenységi tervet. Azaz változatlan létszámmal és ha­sonló körülmények között 24 millió forinttal kell az idén többet termelni. A párthatározat nem köte­lezte a vállalatokat bérmeg­takarításra és nem írta elő a normarendezés mértékét és módszerét. Mindezt a válla­latra bízta. — És ez a bizalom arra kö­telezett bennünket, hogy nagy körültekintéssel és becsülete­sen végezzük munkákat — je­lentette a Vasutas Szakszer­vezet Heves megyei Bizott­ságának a vállalat igazgatója. A politikai és gazdasági veze­tők egyetértettek abban, hogy először a veszteségidőket kell felmérni, az elavult gyártási módszere­ket meg kell szüntetni, új gyártási technológiát kell ki­dolgozni és csak ezután sza­bad a normákhoz hozzányúl­ni. Ennek megfelelően állítot­ták össze ütemtervüket és azt következetesen be is tar­tották. A munkásokat mindenről üdéjében és teljes nyíltsággal tájékoztatták. Észrevételeiket és segítségüket kérték. A párt- és tömegszervezetek széleskö­rű aktívahálózat bevonásával eredményes felvilágosító mun­kát végeztek. Az operatív munka pontos és határidőben való elvégzésére különválasz­tották, létszámban is megerő­sítették a technológia- és nor- mairodát. Kellő politikai elő­készítés és szervezési munka után haladéktalanul nekilát­tak a feladatokhoz. December 15-től május végéig hét eset­ben hat-nyolcnapos munka­napfényképezést végeztek. Az adatok értékelésekor a gyár­ban mindenki igazoltnak látta a hivatalos szervek állítását, hogy az iparban tűrhetetlenül sok a veszteségidő. Az első mérések a gyöngyösi MÁV Kitérőgyártó Üzemi Vállalat­nál 24 százalékot mutattak. Ebből 16 százalék a munkás­tól függő veszteség volt. nyolc százalék pedig vállalati hibá­ból keletkezett. Vezetők és munkások, szer­vezetten, közös erőfeszítéssel •harcot indítottak a késői mű­szakkezdés, a munka idő előtti abbahagyása, a beszélgetés és a csellengés ellen. De erőfe­szítéseket tettek a jobb szer­szám- és anyagellátásra, a MEO és a daru munkájának ésszerűbb megszervezésére. Több üzemrészben maguk a munkások kezdeményezték a veszteségidők kiküszöbölését. A normák felülvizsgálatát, a műszaki normák képzését is kollektíván végezték. Az üze­mek vezetői, a művezetők és az időelemzők táblázatba fog­lalták a régi normát és bért, az új normát és .bért, vala­mint a szigorítás százalékát. A javaslatot megvitatták a műhelybizottsági tagokkal, a dolgozókkal. A javaslatok és a kiegészítések után az üzem­vezető még egyszer felülvizs­gálta azt és a szakszervezeti bizottság jóváhagyta az új normákat. Több mint SO ezer normát vizsgáltak felül és vezettek be. De alig történt reklamáció. Pedig a 24 szá­zalékos veszteségidőből 15 szá­zalékos csökkentést építet­tek be az új normákba. A munkások becsülettel helytálltak. öt százalékra csökkentették a tőlük függő veszteségidőt, az üzemrészek 100 százalékra, vagy éppen csak hogy alatta teljesítik a termelési tervet. Pedig anyag­hiánnyal küzdöttek és részben új gyártmányra kellett áttér­ni ebben az évben, tehát hi­ányzott a begyakorlottság. Minden rendben lenne? Ezt a gyár vezetői sem állítják. Nem csökkent a vállalati hi­bából eredő veszteségidő és lemaradtak az új technológia kidolgozásával. E két tényező érezteti káros hatását. Ha nem is lényegesen, de csökkent a munkások kereset» A Vasutas Szakszervezet ha­tározatot hozott, hogy a vál­lalat haladéktalanul készítsen intézkedési tervet és ennek alapján szüntessék meg a vezetési hibából eredő veszteségidőket. Ahol azonnali eredmény nem remélhető, konkrétan határoz­zák meg a további feladato­kat. Tegyen a vállalat további erőfeszítéseket az új techno­lógia mielőbbi kidolgozására. Az emberek nem zúgolód­nak, mert remélik, hogy a mű­szakiaktól hamarosan meg­kapják a szükséges segítséget. Ennek nyomán biztosítható a kellő begyakorlottság és meg­szűnik az ideiglenes kereset- csökkenés. A vállalat vezetőjének be­számolója és a szakszervezeti bizottság vizsgálata alapján megállapítható, hogy a gyön­gyösi MÁV Kitérőgyártó Üze­mi Vállalatnál nem kampány- feladatnak tekintik a norma­rendezés ügyét. A vezetés színvonalának emelése, kor­szerű technológia kidolgozása, új, haladó normák bevezetése, folyamatos tanulás és tanítás állandó harci feladat. Ezeket a törekvéseket megértik és aktívan támogatják a munká­sok, és ez az összefogás biztos alapot teremt a további sike­res munkához. (F. U nán részt vevők az elbújtatott buktatókra! Az első mikrofonállásnál, a minaretnél induló részvevők közül, akik ott megfejtették a kérdéseket, tovább mehetnek a következő mikrofon elé és így jutnak csak el a városi ta­nácsházba, hol az utolsó kér­déssel várja őket a riporter. A feltett kérdésekre adott válasz elbírálásában az egriek is részt vesznek. A legtöbb kérdésre megfelelt részvevők jutalomban része­sülnek. A felvételből egyórás műsor lesz. A kérdések közötti szünetekben zenei műsor szórakoztatja majd a hallgató­kat. Ez a műsor is egri vonat­kozású lesz, s közreműködnek az egri Gárdonyi Géza Színház művészei is. A rádiófelvétel technikai előkészítésére már pénteken délután Egerbe érkezett a rá­dió stábja és megkezdődtek a szükséges műszaki előkészüle­tek. Igen érdekes része lesz majd a közvetítésnek, a műsor vé­gén, a városi tanács vezető funkcionáriusai által megfelelő illetékesek felé feltett kérdé­sek — amelyekre a feleletet — tettek formájában — az egész város várja majd. Reméljük, hogy elhangzik majd többek között az is, hogy mikor kí­vánja végre kitelepíteni a Köz­lekedés- és Postaügyi Minisz­térium a Klapka György utcai Park Szálló szomszédságából az AKÖV már-már hírhedté váltó telepét. A tervek szerint, a városban akkor megforduló idegeneket, köztük külföldieket is, meg­kérdezik a riporterek egri él­ményeikről, benyomásaikról. Ügy tudjuk, hogy a Szépasz- szonyvölgybe is ellátogat a Magyar Rádió riportergárdája, hogy a tüzes, zamatos borok szentélyéről is tájékoztatást nyerjenek majd a hallgatók országszerte. Reméljük, hogy az időjárás kedvez majd a rádiófelvéte­leknek és a júniusi napfény­ben sétálgató egrieknek és idegeneknek kellemes szórakozást és hasznos időtöltést nyújt majd a vetélkedőn való részvétel. Az újszerű műsor elé nagy várakozással tekintünk és re­méljük, hogy a mostani sze­szélyes időjárás nem fog bele­szólni a jelentős anyagi áldo­zatokkal és technikai felké­szültséggel előlkészített felvéte­lekbe — annál is inkább, mi­vel a rádióadás minden bizonnyal, sok új barátot sze­rez Egernek, ennek a nagy­múltú városnak. Bz ENSZ Biztonsági Tanácsának angolai vitája NEW YORK (MTI): Az ENSZ Biztonsági Tanácsa szerdán es­te ismét összeült, hogy foly­tassa az angolai kérdés meg­tárgyalását. Ceylon küldötte után India képviselője szólalt fel. Hangsúlyozta, országát mélységesen megdöbbentette az a brutalitás, amellyel a por­tugál gyarmati hatóságok meg­kísérlik elfojtani az angolai nép szabadságmozgalmát. Ezután a Kongó Köztársaság küldötte mondott beszédet. Ki­jelentette, Angolában „fegyve­res összetűzés folyik. Több ma­gasrangú portugál hivatalnok erősitgette, hogy inkább meg­hal, de megvédi a gyarmati rendszert”. Angola népe vi­szont szabadságának kivívá­sáért kelt fel. A portugál gyar­mati hatóságok irtóhadjáratot indítottak az afrikaiak ellen. A Kongó Köztársaság képvi­selőjének felszólalása után Portugália küldötte tagadni próbálta a gyarmati hatóságok kegyetlenkedéseit, sőt szemfor­gató álnoksággal azt állította, hogy Angola idegen agresszió áldozata. A portugál küldött felszóla­lása után a Biztonsági Tanács berekesztette ülését. ★ Mint a TASZSZ jelenti, a Szovjetunió közvéleménye eré­lyesen követeli, hogy a portu­gál gyarmatosítók szüntessék be angolai kegyetlenkedései­ket. A Szovjetunió több váro­sában tömeggyűléseket tartot­tak, s ezek részvevői felhábo­rodottan bélyegezték meg a portugál gyarmatosítókat és támogatásukról biztosították a függetlenségükért küzdő ango­lai népet. (MTI) — A NÉMET Kommunista Párt Politikai Bizottsága csü­törtökön kiadott nyilatkozatá­ban megállapítja, hogy Hrus­csov és Kennedy bécsi talál­kozója lépés a népek békét együttélésének megteremtésé­hez. A Német Kommunista Párt ugyanakkor üdvözölte Walter Ulbrichtnak, az NDK államtanácsa elnökének indít­ványát, amely az NDK ét Nyugat-Németország. államfér­fiainak tárgyalásait szorgal­mazza. Ä felhők hátán

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom