Népújság, 1961. június (12. évfolyam, 127-152. szám)

1961-06-08 / 133. szám

1961, június 8., csütörtök NEPÜJSAG s Sok kicsi sokra megy, de akarjuk is a sokatl Megnyugtató, jó dolog, ha a gyár udvarán átsiető munkás hirtelen megáll, lehajlik és fel­vesz a földről egy csavart. Di­csérendő, ha az építőmunkás nem lépi át a lehullott téglát, és örvendetes a fiatalok buz- gólkodása, amint kézikocsin húzzák az összegyűjtött vasat és papírt. Van-e olyan termelési ta­nácskozás és mérlegbeszámoló, ahol a takarékosság nem sze­repelne napirenden? Műszaki dolgozók, munkások és újítók törik a fejüket, ötleteket adnak és kezdeményeznek: mit és ho­gyan kellene másképpen, job­ban csinálni, hogy olcsóbban termeljünk, hogy csökkentsük az önköltséget és ennek ered­ményeként nagyobb lehessen az alap, amelyből mindnyájan részesülünk. Az eredményeket senki sem vitatja. A takarékosságnak, az önköltség csökkentésének ékes bizonysága az, hogy évről évre szaporodik a nyereségrészese­dés címén kifizetett összeg. De feltártunk már minden tartalé­kot, minden munkahely min­den dolgozója tudatosan és rendszeresen takarékoskodik? Nem. Messze vagyunk még et­től. A takarékossági célkitűzé­sekkel és elvekkel mindenki egyetért. Sokan fáradoznak is ebben az ügyben és elmond­hatjuk, hogy egyesek többet is megtesznek, mint ami munka­köri kötelességük lenne. Sok anyagot és sok forintot taka­ríthat meg a lelkiismeretes és gondos tervező, a jól képzett igazgató, a körültekintő anyag- beszerző, a jó építésvezető és főkönyvelő. De kiemelkedő és tartós sikerekre csak ott szá­míthatunk, ahol az egész kol­lektíva a takarékossági mozga­lom aktív harcosa. A jelenlegi helyzettel nem lehetünk elége­dettek. Elengedhetetlenül szükséges, hogy a gazdasági vezetőket az aktivisták széleskörű hálózata támogassa. A szervező, irányí­tó és agitációs munkában ve­gye ki részét a párt- és a szak­szervezet, valamint a KISZ. Nem elegendő az, ha csak álta­lánosságban beszélünk a taka­rékosságról. Nagy körültekin­tést, szervezett munkát és ál­landó ellenőrzést igényel ez. Helyes, ha minden üzemben és termelő egységben részletes takarékossági térvet készíte­nek. Vegyék figyelembe az elő­ző időszak termelési tényszá- mait, az új tervfeladatokat, az új technika alkalmazásának módszereit és a helyi adottsá­gokat. Eredményesen és jól egy ember el nem végezheti ezt a munkát. A gyár, vagy az üzem nagyságától és sajátságától függően kell létrehozni a bi­zottságot. Konkrét javaslatokat készítsenek. Ezt terjesszék a dolgozók elé. Célkitűzéseket, megszabott feladatokat lássa­nak a munkások, amelyek fel­keltik érdeklődésüket, új ötle­tekre és azok megvalósítására ösztönzik őket. Kérjék ki a munkások véleményét, vitas­sák meg és kövessék helyes kezdeményezéseiket. Ilyen előzmények után a vezetők ké­szítsék el az egész üzemet, gvárat átfogó, konkrét és rész­letes takarékossági tervet. A gazdasági vezetőn kívül minden üzemben és műhelyben legyen gazdája a takarékosság­nak. Ne egy ember, hanem külön brigád ügyeljen az anyag- és energiafelhasználás­ra, a gépekre és a szerszámok­ra, a gyártmány minőségére, a szállításra, csomagolásra és az anyag átvételére. Vonjanak be mind több embert ebbe a mun­kába .és akkor elérik, hogy új szellem alakul ki a munkahe­lyeken. A műszakiak nemcsak a termelési tervet, nemcsak a mennyiségi mutatókat fogják szemmel kísérni, hanem az ed­diginél sokkal jobban fogja őket érdekelni az önköltség, a takarékossági terv teljesítése. A gazdasági és a társadalmi szervek vezetői elengedhetet­len követelménynek fogják tartani, hogy az elért eredmé­nyeket és a lemaradásokat a számok tükrében elemezzék, a napi termelési adatokkal agi­táljanak. A munkások, akik aktívan részt vettek a takaré­kossági tervek kidolgozásában — még inkább annak megvaló­sításában, igénylik a tájékoz­tatást. Mindenki tudja, hogy egyik legnagyobb problémánk a la­káskérdés. De azt már keve­sebben veszik figyelembe, hogy az építőipar egyszázalékos ön­költségcsökkentéséből 10 000 lakást építhetnénk a következő 15 év alatt. A szakemberek előtt ismeretes, hogy a mele­gen hengerelt acélfaitáknál át­lagosan plusz 2,3 'százalékos túllépés tapasztalható. Ez a szabványon bélül van ugyan, de ez a tűrési határ — tűrhe­tetlen, mert egy esztendő alatt 160 millióba kerül az ország­nak. Nincs pontos statisztikai adatunk róla, de sok millióra becsülhető a tervszerűtlen szál­lításokból, vagy a beruházások késedelmes és hibás tervdoku­mentációiból származó népgaz­dasági kár. A munkával járó hibák és hiányosságok ezek De nem szükségszerintiek Csak rajtunk múlik, hogy ki­javítsuk azokat. De egy ember vagy egyesek munkálkodása nem hozhat kiemelkedő ered­ményeket. Közös célról, tehál közös feladatokról van szó. Tö­megmozgalommá kell tennünk a takarékosságot, csak így me­hetünk előre a megkezdeti úton. Hogyan, milyen eszközökké; érhetjük el, hogy az építőipari munkás, a kohász, a bányász és az egyszerű tsz-tag holnap jobban dolgozzék, mint tegnap eredményesebben, következe­tesebben valósítsa meg a mags posztján a takarékosság köve­telményeit? Akarat, szakma: tudás, nevelés és vezetési-szer­vezési kérdés ez. A felsoroli tényezők mindegyikének azt i célt kell szolgálnia, hogy min­denki a sajátjának érezze t gyárat, a termelőszövetkeze’ vagyonát és ennek megfelelőer dolgozzék a közösség és sajái maga javára. A termelő mun­kának, a nevelésnek és a taka­rékosságra való ösztönzésnél két alapvető rúgó ja van: a; öntudat és az anyagi ösztön­zés. Ki tagadná, hogy ösztönzi hatása van a nyereségrészese­désnek, a prémiumnak, az újí­tási díjnak és egész bérrend­szerünk az anyagi érdekeltsé­get szolgálja. De nem szabad figyelmen kívül hagyni a mun­kások öntudatát sem. Á kettőt mindig együtt és egymással kölcsönhatásban kell alkalmaz­ni. Anyagi ösztönzés és öntu­dat olyan eszközök, amelyek kellő szervezés és vezetés mel­lett tömegmozgalommá alakít­ják a takarékosságot. Az el­múlt 10 esztendő tapasztalata és a baráti országok példái azt bizonyítják, hogy minden elő­rehaladás forrása és támasza a dolgozó tömegek aktív támoga­tása és bátor kezdeményezése. Dr. Fazekas László Érettségizők (A képes riport folytatása az 1. oldalról) Hozzászólás „4 Heves megyei tsz-ek többtermeléséért“ című cikkhez A Népújság május 23—26-i számában megjelent Tamás László elvtársnak, a Heves megyei Pártbizottság mező- gazdasági osztálya vezetőjének cikksorozata. A cikksorozat célja elősegíteni a megye kö­zös gazdaságainak munkáját, amelyet a többtermelésért folytatnak. A cikksorozat mindenre ki­terjedően nem adott, de nem is adhatott részletes magyará­zatot, hiszen ha valaki arra vállalkozik, hogy a megye me­zőgazdasági termelése fejlesz­tésének minden lehetőségét aprólékosan feltárja, akkor külön tanulmányt kell írnia. Véleményem szerint a cikk­sorozat azokat a legfontosabb és gyorsan ható módszereket ismerteti, amelynek bevezeté­se minden különös akadály nélkül lehetséges, beruházás nem szükséges, amelyeknek alkalmazása nagymértékben növeli a terméshozamokat, s így a termelőszövetkezetek jö­vedelmét is. Ezért helyeslem a cikk meg­jelentetését és ezért tartom szükségesnek, hogy megyénk közös gazdaságai tanulmányoz­zák azt és amit még ez évben meg lehet valósítani, ahhoz azonnal fogjanak hozzá. Külö­nösen a termelőszövetkezetek vezetőségei és a termelőszö­vetkezetekben dolgozó szak­emberek munkája, hozzállása az, amely a részfeladatokat eredményesen megoldhatja., Hozzászólásomban a cikk­sorozatban megjelent két kér­déssel kívánok foglalkozni, nevezetesen a cukorrépaterme­lés és a borjú mesterséges fel­nevelésével. Tamás elvtárs említést tesz a Hevesi Állami Gazdaság ikersoros cukorrépa-vetéséről. 1960. évben gazdaságunknak 34 hold területe volt cukorré­pából, ikersorosan vetve. Az ikersoros vetés különösebb gondot nem okoz, mert ehhez a vetőgép rendelkezésre áll. Az RS 09-es traktor vetőgépé­nek vetőelemeit úgy kell fel­rakni, hogy egy jobb és balol­dali vetőelem egymás mellé kerüljön. Mivel a jobb- és bal­oldali vetőelemek (csoroszlyák) más-más irányban vannak hajlítva, így minden átalakítás nélkül az ikersoros vetés meg­oldható. Olyan iker- és rendes sortávolságra, ahogyan azt a cikk közli, 6, illetve 40 cm-re. A 34 hold terület 6 parcellá­ra volt felosztva, amelyen kí­sérletet folytattunk. Meg kell jegyezni, hogy csakis tőszám- kísérletet hajtottunk végre, más egyebet a területen nem vizsgáltunk. Az elővetemény, a talajmunkák, a trágyázás, a vetés ideje, az egyeselés, a nö­vényápolás és a betakarítás az egész táblán egyforma volt, il­letve egy időben történt. Az átlagtermések az alábbiak sze­rint alakultak a különböző számú parcellákon, amelyeken más-más mennyiségű tőszámot hagytunk. Az 1. sz. parcella (kontrol, nem Ikersoros) A 2. sz. parcella kísérleti A 3. sz. parcella kísérleti A 4. sz. parcella kísérleti Az 5. sz. parcella kísérleti A 6. sz. parcella kísérleti 43 000 tő/kh 216 q/kh 53 000 tő/kh 270 q/kh 63 000 tő/kh 316 q/kh 70 000 ta/kh 348 q/kh 75 000 tő/Uh 385 q/kh 80 000 tő/kh 401 q/kh A gazdaság előtt, a múlt év bebizonyította, hogy a cukor­répa terméshozamának növe­lése a többi feltételek biztosí­tása mellett igen döntő mér­tékben az 1 kh-ra eső tőszám maximális növelésében rejlik. Ez évben éppen ezért, az összes cukorrépatermő terüle­tet gazdaságunk ikersorosan vetette el. Nem volna jó dolog, ha ter­melőszövetkezeteink a szüksé­ges tőszám biztosítása mellett elhanyagolnák a talaj művelé­sét, a szükséges talajerő biz­tosítását, a cukorrépa összes növényvédelmi munkájának időbeni elvégzését, különös fi­gyelmet szentelve az egyeselés kétleveles korban való meg­kezdésére és a három-, négy­leveles korban való befejezé­sére. Néhány szót arról, hogy mi­lyen kihatása van az átlagter­més növelésének az üzem be­vételeit illetően. A Hevesi Állami Gazdaság 1980. gazdasági évben cukorrépából 228 q átlagtermést ért el. Az egy kh. cukorrépára eső költség 7184 forin­tot tett ki, amely q-kéut 31,41 fo­rint önköltséget jelent. Az összes bevétel ezzel szemben 10 260 forint, amely azt jelenti, hogy a kh-kéntl tiszta bevétel 3076 forintot tett ki. Ha azonban a 34 kh kísérleti cu­korrépának a 320 q-ás átlagát vész- szűk alapul, akkor termelési költ­ség és a hozamérték között kő­ként 7216 forint a különbség, Il­letve annyi ez esetben a tiszta be­vétel. Írja Tamás elvtárs a többek között, hogy fontos dolog a borjak mesterséges felnevelé­se. Fontos, sőt szükségszerű népgazdasági és üzemi szem­pontból egyaránt Az eddigi szokás szerint (és ez jelenleg, sajnos, a leggya­koribb (1 drb. borjúval terme­lőszövetkezeteink a leválasztá­sig 6—700 liter teljes tejet etetnek meg. Ez a feletetett tejmennyiség nagy, amely egy­részt nagyobb költséggel való felnevelést jelent, másrészt igen fontos népélelmezési anyagot, a tej felhasználásá­nak mennyiségét csökkenti, amely emberi fogyasztást szol­gálna. Ezzel szemben a Hevesi Ál­lami Gazdaságban 1960. év fo­lyamán az 1 drb. borjú felne­veléséhez felhasznált: 180 liter Melyiket a sok közül? Bizonyára ezt gondolja a tétel ki­húzásánál Kovács Rózsi is. Szabó Gábor szakfelügyelő, az ■ egri közgazdasági technikum tanára, mosolyogva biztatja: .csak bátran, aki tanult, annak egyik sem nehéz!” Pillanatkép j Ülök a felsőtárkányi tó mel- ! letti pirosra festett pádon. A < fák leveleit csak nagynéha si- < mítja végig a szél, melytől! azok alig látható táncba kéz- denek. A tó tükrét is csak egy- ! egy jókedvű béka fodrozza meg. amikor nagy ívben bele- vágódik abba.Csiga csúszikóva-1 tos lassúsággal a füvön, maga : után hagyva nyomát, mely', amikor reátűz a nap, mintha ! gyémántporral lenne behintve,: úgy sziporkázik. A zöld bokrok ‘ közül most előbukkant egy sárga kis pihés pamacs. Egy hetet ha élt még ez a parányi csibe, de már futkos, kapkod a repülő legyek után, s kétségbe­esve csipog közben, mert na­gyon egyedül érzi magát. Azonban nem sokáig. Mint kis ördögfióka, fekete píheruhában előbukkan fészektestvére, majd sorra mind a többiek. A természet megnyugtató zöldjében most plrospettyes, fodros köténykében leányka jön felém. Szöszt haja huncu­tul leng jobbra-balra. amint szöcskeként ugrándozik. Kar­ján ott a Kati baba, s most lám, letelepedett mellém. Előbb kissé bizalmatlanul néz, de megered csakhamar a nyelve, s kérésemre mesélni kezd. Míg mesél, közben is ugrál, kacag, felkapja a Kati babát, s bemu­tatja, hogyan kell öltöztetni, s hogyan akarta a boszorkány el­rabolni, de ő nem engedte. — Nem sokáig maradhatok veled — mondja. — Én terítek az ebédhez, s utána elmosoga­tok, azután meg kapálni me­gyek a kertbe. — Mindezt oly komolyan mondja, hogy szinte el kell hinni, A következő pillanatban már újra igazi gyermek, aki elfe­lejtette a terítést,' a kapálást, mert meglátott egy csigát és kézbevéve, kérleli: „Csiga-blga dugd ki szarvadat, ] Ha nem teszed, összetöröm házadat." Aztán ezt is megunja, beszél-1 getni kezd, s még látom, szíve- j sen maradna, de édesanyja szó- ■ Htja. Szalad engedelmesen, hó- ■ na alá kapva babáját, s a tó ■ túlsó feléről átktált: — Várj meg, visszajövök, s - akkor majd te mesélj — azzal 1 libben a fodros kötényke, s ' máris eltűnik a szöszke leány­ka előlem. Csend lesz újra, csak a ma­darak csivitelnek tovább bol- 1 (fogan, s a kakukk hallatja is- 1 merősen szavát. KESKENY ILONA teljes tejet, 360 liter 2 százalé­kos zsírtartalomra beállított tejet, 840 liter fölözött tejet. Ennek a tejfogyasztásnak az ér­téke forintban összesen 1549 fo­rint. Ezzel szemben a 6—700 liter teljes tej fogyasztása belekerül 1850—1960 forintba, vagyis a borjú darabonként, kerek számban kife­jezve 400 forinttal többe, és emel­lett 11,52 kg tejzsir többletfelhasz­nálást is jelent. A hevesi Járás területén, ha min­den felnevelésre kerülő borjút mesterségesen nevelnének fel, és a közölt adatok szerint használnák a tejet, akkor megtakarítható len­ne, kerek számokban 2 millió fo­rint, s ezenkívül 55 000 kg tejzsfr- ral több kerülhetne a népgazda­ságban felhasználásra. Ha ezeket a számokat figye­lembe vesszük, látnunk kell a gazdasági jelentőségét annak a javaslatnak, amelyet a cikk­sorozat a borjak mesterséges felnevelése érdekében propa­gál. A járás egyéni gazdasá­gaiban is, de a termelőszövet­kezetekben minden szükséges feltétel biztosítva van « borjak mesterséges felneveléséhez, vagyis a felnevelési költségek csökkentéséhez. Nem említem ennek a módszernek állat­egészségügyi oldalát, noha az is figyelemre méltó és rendkí­vül fontos kérdés. Azt javaso­lom a megyei és járási szak- irányítási szerveknek, a megye területén működő állami gaz­daságoknak, hogy nagyobb propagandát fejtsünk ki e cél megvalósítása érdekében. Az­zal fejezem be hozzászóláso­mat, hogy megyénk mezőgaz­dasági üzemei, annak vezetői, mezőgazdasági szakemberei, rövid időn belül teremtsék meg a helyes zoo- és agro­technikai módszerek alkalma­zásának feltételeit a megye mezőgazdaságának magasabb terméshozama biztosítása ér­dekében. Vaskő Mihály, Hevesi Állami Gazda­ság igazgatója. „Jókai Mór írói pályája” - ez volt az egyik tétele Kazelln | Klotlldnak. AI tétel kihúzás' után leül helyé- m re és hozzá fog gf összeg'yűjteni mindazt, ami négy esztendő alatt Jókai Mó- munkásságáról tanult. Égés évben jól ké­szült, aminek az eredménye most az érettsé­gin nem is ma radtel. Felelet■ jelesre siketül‘ Kévés József matematikából vizsgázik először. Magabiz­tosan fogja a krétát és néhány perc alatt felírja a táblára a kidolgozott tételt. (Foto: Kiss Béla) Kétszeresére kell emelni a gyöngyösöm»»! ércelőkésxítö teljesítményét Az üzembővítésre és építke­zésekre már elkészült a beru­házási program. Németország­ból értékes gépek érkeztek. Nagy átalakítások és szorgos munka folyik a zúzóban. 1965-re a duplájára teli emelni a gyöngyösoroszi érc­előkészítő teljesítményét. Több vízre lesz szükség, ezért a Toka-patak völgyét elzárják és 3000 köbméter víz tárolásara alkalmas gátat építenek. A Németországból’ vásárolt gé­pek próbaforgatását már az idén megkezdik.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom