Népújság, 1961. június (12. évfolyam, 127-152. szám)

1961-06-07 / 132. szám

1961. június szerda NBPÜJ8AG 1 A borjú- és tehénfelvásárlások ügyében Termelőszövetkezeteink leg­fontosabb feladata a termelés szakadatlan növelése mind a növényi termelvények, mind az állati termékek tekinteté­ben. Köztudomású az is, hogy a belterjes gazdálkodás egyik alapvető tényezője a szaksze­rű, modern, nagyüzemi állat- tenyésztés megteremtése, a jó­szágállomány mennyiségi és minőségi növelése. A modern állattenyésztés lehetővé teszi, hogy a termelőszövetkezet rendszeres és igen számottevő anyagi erőforráshoz jusson, gazdasági ereje növekedjék. Tényekkel bizonyítható, hogy azok a régebbi termelő- szövetkezetek, amelyek az utóbbi években már rendsze­resen foglalkoztak „állatte­nyésztéssel” (és nem csupán állattartással), erősek, anyagi­lag jól állnak és maguk is iga­zolják, hogy a szakszerű ál­lattenyésztés igen jövedelme­ző és hasznos. Állattenyésztésről azonban csak akkor beszélhetünk, ha a termelőszövetkezetek maguk is rendelkeznek olyan állo­mánnyal, amely továbbte- nyésztésre alkalmas. Ennek érdekében szorgalmazzák me­gyei, járási, párt- és tanácsi szerveink — biztatják és segí­tik — termelőszövetkezetein­ket, hogy a lehetőségeket ki­használva, tegyenek meg min­dent állatállományuk fejlesz­tésére, számszerű növelésére. Tekintettel arra, hogy terme­lőszövetkezeteink zöme új, vagy újonnan bővült, ezért e téren legalkalmasabb módszer­nek látszik, ha a termelőszö­vetkezet saját tagjaitól vásá­rolja fel a háztáji szaporula­tot. A szövetkezeti tag számá­ra ez lényegében kétszeres hasznot jelent, hiszen minde­nekelőtt megkapja a borjúért a megfelelő állami árat, azon­kívül a jószág saját szövetke­zetében marad — a tagok tu­lajdonát képezi — és haszna, szaporulata a több munkaegy­ség formájában is megmutat­kozik. Haszon ugyanakkor a szövetkezet számára azért, a tsz „ismert, jószágok” sza­porulatával gazdagszik és így tágabb lehetőség nyílik a te­nyésztésre is. Heves megye termelőszövet­kezetei ez ideig négyezer bor­jút vásároltak fel a háztáji gazdaságok szaporulatából, amely szám biztató ugyan, de még mindig messze van ah­hoz a tízezerhez, amely a megyei tanács égyik határo­zatában szerepel, amely sze­rint ez évben a termelőszö­vetkezetek ennyi borjút vásá­rolnak fel a háztáji gazdasá­goktól. Az említett tízezres szám viszont egyáltalán nem irreális, tehát megvalósítható. Megvalósítható különösen ak­kor, ha figyelembe vesszük, hogy ma már nem egy olyan termelőszövetkezetünk van, mint például a nagyfügedi Dózsa Tsz, amely eddig nem kevesebb, mint 60 borjút vá­sárolt fel tagjaitól, a háztáji gazdaságokból. Ebben a vo­natkozásban dicséretre méltó gyakorlat mutatkozik a hevesi és a füzesabonyi járásokban, ahol a járás párt- és tanácsi szervei maguk is foglalkoznak a problémával és minden igyekezetükkel azon vannak, hogy minél magasabbra emel­jék a termelőszövetkezetek szarvasmarha- illetve borjúál­lományát. Igen fontos feladata szövet­kezeteinknek a tehén-, illetve előhasú üsző felvásárlása is, amely a TEGI útján lehetsé­ges. E tekintetben is mutat­koznak már számottevő ered­mények, hiszen napjainkig a tsz-ek mintegy 500 előhasú üszőt vásároltak már fel, ame­lyek a közeli jövőben leelle- nek, szaporulatot hoznak és belépnek a tejtermelésbe. E szám biztató ugyan, de a jelek arra mutatnak, hogy termelő- szövetkezeteinknek ez évben még kb. ennyi. üsző . felvásár­lására van igényük. A tehenek felvásárlása te­kintetében említésre méltó, hogy az illetékesek, amikor látták, hogy a szükségleteket megyén belül nem tudják megvalósítani, akkor oda mentek üszőket vásárolni, ahol erre mód és lehetőség nyílt. Így kerültek Heves me­gyébe üszők Nógrád és Zala megyékből is. Kétségtelen tény, hogy mind­két említett ügyben az utóbbi hetekben jelentős haladást ér­tünk el, de e munka sem Lesújtó vélemény a dohányosokról H. J. Sysenck, a londoni egyetem lélektan-professzora, lesújtó véleményt mondott a dohányosokról. Kijelentette, hogy a dohányosok sokkal neurotikusabbak, betegeseb­bek, többet isznak, és meré­szebb gépkocsivezetők, sőt gyakrabban válnak el házas­társaiktól, mint a nem dohá-! nyosak. Csak annyit volt haj­landó javukra elismerni, hogy legtöbbször barátkozóbbak a nem dohányosoknál. Szaklap­ban írt cikkében többek között kijelentette, hogy a dohá­nyosok gyakrabban szorulnak kórházi kezelésre, mint azok, akik sohasem nyúlnak ciga­rettához. megy magától. Éppen ezért fontos, hogy a termelőszövet­kezetek vezetői, az agronómu- sok is minden erejükkel azon fáradozzanak, hogy ez évben minél több új jószág, szarvas- marha kerüljön a közös gaz­daságokba. Ennek nagy hord- erejét fel tudjuk mérni és meg lehet állapítani azt is, hogyha a közeli jövőben megvalósítjuk tsz-eink jószág­állományának — ezen belül szarvasmarha-állományának növelését — akkor ez mind szövetkezeti, mind népgazda­sági szempontból is gyökeres változásokat hoz. Megvalósul­hat az a terv, amely szerint több tej, hús, vaj kerül az ország asztalára, növekszik a termelőszövetkezetek, a ter­melőszövetkezeti tagok jöve­delme és egyáltalán emelke­dik az életszínvonal. E cél elérése számunkra döntő jelentőségű, de nem mindegy az sem, hogy e célok mikor és mennyi idő alatt va­lósulnak meg. Törekednünk kell tehát továbbra is arra, hogy egyrészt a háztáji gazda­ságok borjúszaporulatának fel­vásárlásával, másrészről a TEGI útján történő tehén-, vagy előhasú üsző vásárlások­kal már ez évben a lehető leg­magasabbra emeljük termelő- szövetkezeteink szarvasmarha­állományát. Ezt kívánja az egyéni, a szövetkezeti érdek éppúgy, mint az egész népgaz­daság együttes érdeke. Szalay István Pótervásári tsz-elnökök látogatása a besnyőí Sallai Tsz-ben A Pétervásári Járási Párt- bizottság és a járási tanács mezőgazdasági osztálya szerve­zésében a járás termelőszövet­kezeti elnökei és a bodonyi Mátragyöngye Termelőszövet­kezet tagjai — összesen mint­egy 50 fő — az országos hírű Fejér megyei besnyöi Sallai Tsz-be látogat a napokban. A vendégek megtekintik a szö­vetkezet gazdaságát, a növény- termesztésben és állattenyész­tésben alkalmazott új módsze­reket. Különösen örülnek en­nek a tapasztalatcserének a bodonyi tsz-tagok, akikkel még a felszabadulás előtt együtt dolgoztak. A besnyői termelő- szövetkezet tagjai Bodony köz­ségből települtek át, és mint földhöz juttatottak, alakították meg később a már országos hí­rű közös gazdaságot Megkezdődött a csibe és pecsenyekacsa felvásárlása A kecskeméti Baromfifeldol­gozó Vállalat Heves megyei kirendeltségén megkezdődött a baromfifelvásárlási „szezon”. A közelmúltban közel 40 má­zsa csibét és pecsenyekacsát vásároltak fel megyénk ter­melőszövetkezeteiből. Most már folyamatosan érkeznek a ba­romfiszállítmányok a BARNE- VÁL-hoz, ahogy a szerződési határidő lejár. Pillanatkép az egri Dobé Tsz-böl — Halló, Dobó Tsz? — Igen, Cseh István elnök beszél. — Kérjük, tájékoztassa la­punkat, milyen munka folyik jelenleg a szövetkezetben? — Az 520 hold közös műve­lésű területünkön lényegében a hét elején befejeződött az első permetezés, sőt már meg­kezdtük a második permete­zést is. — Mivel permeteznek? — 50 százalékos Vitigránnal, de a második permetezés egy részét kísérletképpen bordói lével végezzük. Ezt a permete­zőszert az újonnan, saját erő­ből épített 120 hektós permet- lé-toronyban keverjük majd. — Milyen más munka van még soron? — A szőlőkötözés is jó ütem­ben halad, és ha az idő engedi, a jövő hét derekára befejező­dik. A napokban például a Kormos-brigád 70 tagja végez­te ezt a munkát. — Szedjük a gyümölcsöt is! Zömében a Galagonyás részen, szétszórt területen, naponta át­lag 5 mázsa cseresznye, 1,5 mázsa büszke és 60—70 kiló földieper termést szüretelünk. A lucernát betakarítottuk és most a széna rendre kaszálását végzik a növénytermesztők. Eddig 40 holdon fejezték be a vágást. A burgonyát, paradi­csomot már bekapáltuk. Szép termés várható az ötholdas pa­radicsomtáblán, ahol rövid időn belül kezdődik a szedés. Folyamatban van a 40 holdas kukorica kapálása is. — Milyen munkával van el­foglalva az építő brigád? — Egy nyári istálló átalakí­tását, bővítését végzik, ahol 30 lovat tudunk elhelyezni. Szin­tén folyamatban van a köz­ponti irodahelyiség átalakítása, amit a Szovjethadsereg úton kaptunk. Ebben a hónapban még egy 96 férőhelyes növen­dékistálló építéséhez fogúi] k hozzá — állami kivitelezéssel. Saját erőből egy 20 férőhelyes sertésfiaztatót építünk majd ezután. <r. i.) OÍXXX50>X)OOOCOOOOOOOOCOOOOOOOOOCOOOOOOOOOOOCOOOOOOOOCOe >^OOOCXX>OOOOOOOOOOCXDOOOOOC>OOOOC<X30<>MO(XOOOOOCOC)OOOCOOCOOOCXOOOOCC<r:> Tipikus történet... TTOM iskolai szün- idő alkalmával nagybátyja magával hozta a városba, „or­szágot látni". A kicsi palócfalu után volt mit bámészkodni az Utcákon. És agyárban. A gyárban, ahova ugyancsak ellátogatott bátyjával. Csodálatos és óriási masinákat lá­tott itt. „Esztergapa­dok — magyarázta ne­ki a bátyja —, ha majd emberré cseperedsz, ki­tanulhatod a mester­séget magad is”. Kitanulta. És vasesztergályos lett az egyik gyárban. Ügy tartották szá­mon, mint ügyeskezü, törekvő fiatalt. Szép jövőt jósoltak neki a szakmában. Mikor be­sorozták katonának, igy búcsúzott tőle min­denki: „aztán ne fe­ledkezzél meg rólunk, mert visszavárunk ide”. Alighogy levetette magáról az „angyal­bőrt" — másnap már jelentkezett a műhely­ben. Társai régi barát­sággal fogadták. Öröm volt a munka újbóli ízlelgetése, öröm volt kezét az indítókarra tenni, s figyelni a re- megö-zúgó padot, az acélforgácsokat hántó kést. Amolyan ismer­kedés-féle volt az első munkanapja. Ismer­kedett a gyárral, a gépekkel, a műhely- lyel. Ismerkedett a változásokkal. Mert a két esztendei távoliét után ugyan­csak megváltozott a műhely képe. A szűk falak kitágultak, hogy teret adjanak a mo­dern, új gépeknek. S megváltozott a szakma is. Egész sereg új mé­rőeszközt használtak az esztergályosok, s bi­zony ö a nevét se tud­ta volna megmondani azoknak a szerszámok­nak. Csak a jó öreg sublerre emlékezett. Űj technika! — ezf hallotta lépten-nyo- mon a munkásoktól. Neki erre a torka szo­rult el, mert számára ez a két szó azt jelen­tette: mindent elölről kell kezdened, újból meg kell tanulnod a szakmát! A művezetőnek, aki­hez beosztották, úr- mutatták be, mint kész szakembert, akire nyugodtan rábízhatja a padot, a munkát. Ilyen előzmények után per­sze resteilte bevalló' hogy bizony tájékozat­lan az új dolgokban. De hát — gondolta — majd csak megverek­szik valahogyan a ma­gasabb rendű techni­kával, a követelmé­nyekkel. Nem sikerült. Bármit tett, jóval a normán alul maradt. S hozzá még egyre-más- ra rontotta a munkába vett motoralkatrésze­ket, egyre-másra gyár­totta a selejtet. A mester szeméből először csalódást olva­sott ki. Később rosz- szallást fedezett fel arcvonásaiban is. „Biz­tosan haszontalan, nemtörődöm fráternek tart” — morfondíro­zott magában. S a töb­biek. akik régtől is­merték? „Mintha ki­cserélték volna, elve­szett benne a jó mun­kás” — ennyit mond­tak. S lassan már úgy kezdték emlegetni, mint a legrosszabba- kat, a lógóst, a hátul kullogót. Szólni akart, de a dac és a makacsság, az elkeseredés erősebb volt benne mindennél. S ez hallgatásra kény­szerítette. És bár egy idő után javult a mun­kája, valahogyan már nem volt kedve az egészhez. A szenve­dély, ami nemrég az esztergapadhoz fűzte, lassanként elkopott belőle. Ürrá lett rajta valamiféle közömbös­ség, mint a rozsda a vason. De vajon megbuk­hat-e egy ember, aki­re mások is vigyáz­nak? Vajon megbukhat-e emberségből, munká­ból az, akit a közösség szeretete őriz? Ma már azt vallja ő is, hogy nem! Egyik délután, ami­kor műszak végeztével senki sem blokkolt a kapunál, a műhely előterében gyűltek ösz- sze a munkások. -4z egész műhelyi kollek­tíva. Az ő esete is szóba került. Rájöttek kedvetlen­sége okára, és segítsé­güket ajánlották fel neki. Maga a műveze­tő vállalt érte felelős­séget. Ez a zömök, nemes acélból faragott em­ber, a kommunista, akit mindenki tisztelt és becsült szaktudásá­ért, bölcsességéért, ta­pasztalatáért, úgy ment oda naponta többször gépe mellé, mintha sa­ját fiához menne. Táp­lálta nagy tudásával, hordta neki a műszaki könyveket. Szemét rá­irányította az új tech­nika szépségeire. Az­tán különlegesen ne­héz műveletek elvég­zésével bízta meg. Ki tudja hányadszor pró­bálkozott meg a mun­kadarab elkészítésével, mig egyszer minden segítség nélkül sike­rült. Beiratkozott a szakmai továbbképző tanfolyamra. Esti tech­nikumba. És szenve­délyének ihletöi lassan visszatértek választott mestersége iránt... (Utószó: Te, aki most ezt az írást olvasod, azt kérdezed: ki ez az ember, ez a munkás, hol dolgozik? Ne kér­dezd és ne kutass utá­na. Minden üzemben, minden szakmában ta­lálkozol ilyen történe­tekkel. Ezek a történe­tek megszokottak, egy­formák. Tipikusak. Mert szocializmust, jö­vőt formáló életünk­ben nem lehet elszige­telt és ritka jelenség az emberi segítség­nyújtás; nem marad magára az. aki támo­gatásra szorul. És in­nen ered minden szép­ség. Ez minden szép­ség forrása ...) Pataky Dezső A fiatalság békeakaratát szimbolizálták . . . (A képes riport folytatása az I. oldalról.) Nagy tetszéssel fogadták abéketalálkozón megjelent párt­ós állami vezetők a fiatalok békeakaratának megnyilvánulá­sát a hatvani találkozón. Képünkön: Rónai Sándor, az ország- gyűlés elnöke, Putnoki László, az MSZMP Heves megyei Bi­zottságának első titkára, Iglódi Ferenc, a Hatvani Járási Párt- bizottság titkára Élő jel1 -épként tűnt fel a me­netben a lesze­relés, a béke gondolatának a „Kovácsoljunk ekevasat a kar­dokból” című ismert szobor­ról készült élet­kép, amely a bányászfiata­lok ötletessé­gét dicsérte, s elszánt béke- ikaratukat fe­jezte ki. A járás termelőszövetkezeteiben dolgozó ifjúsági munka- csapatok is ott vonultak a nagy menetben, köztük a hatvani Petőfi Termelőszövetkezet tagjai is, akik termelvényeiket bemutatták, s virágos kocsijuk nagy sikert aratott. Büszkén emelték magasra elmúlt évi szorgalmas mun­kájukkal kivívott vörös vándorzászlójukat a hatvani vasuta­sok. A Minisztertanács és a SZOT tüntette ki őket e zászló­val, s többször megszerezték az élüzem címet is. Felvonulá­suk azt jelképezte: munkájukkal becsülettel hozzájárultak, hogy fiataljaink vígan ünnepelhessék az ifjúság és a béke ünnepét. (Kiss Béla felvételei)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom