Népújság, 1961. június (12. évfolyam, 127-152. szám)

1961-06-07 / 132. szám

1961. június 7., szerda NEP0J8A© S f Uj normák — ú j feladatok A Hatvani Cukor- és Konzervgyár pártszervezetének tapasztalatai a normák rendezésénél Az emberek szemében a zsebbevágó dolgok közé tar­tozik az új normák bevezeté­se. S ebben van is igazság, hiszen ha az emberek meg­kérdezése nélkül, az ő meg­nyerésük nélkül kerül sor a követelmények növelésére, ha nem kísérik megfelelő műsza­ki intézkedések az új normák bevezetését, gyakran előfor­dul, hogy bizonyos kereset- csökkenést okoz az első idők­ben. Ez azonban nem törvény- szerű. Ha a pártszervezet meg­felelő felvilágosító munkával megmagyarázza az emberek­nek, miért szükséges az új normák bevezetése, miként követelik ezt meg a népgaz­daság érdekei, amely szorosan összefügg a munkás érdeké­vel, ha olyan légkört sikerül ki­alakítani, amelyben az üzem vezetői, a munkásokkal egyetértésben alakítják ki a műszaki normákat, úgy kevés esetben fordulnak elő elégedetlenségek és ke­resetcsökkenések. Es ha a pártszervezet, szak- szervezet felvilágosító munká­ja párosul a jó munkaszerve­zéssel, különböző műszaki in­tézkedésekkel, amelyek az új normák teljesítését biztosít­ják, szinte teljesen kiküszö­bölhetők az új normák beve­zetését követő kellemetlen mellékhatások. Ezek az intéz­kedések kedvező hatást vál­tanak ki a dolgozók körében, s így a műszaki intézkedések­hez hozzájárul a munkájuk értelmét, célját Iá ti dolgozók kezdeményezése, szorgalma és rövidesen áthidalják azokat a nehézségeket, amelyek az új normák bevezetésekor jelent­keznek. Mivel nagyon körültekintő, alapos munkát igényel az új munkakövetelmények megsza­bása, a Hatvani Cukor- és Konzervgyár kommunistái is többször tárgyaltak ebben az ügyben, legutóbb pedig a vá­rosi pártbizottság is megvitat­ta ilyen irányú munkájukat. Itt felszínre kerültek azok az akadályok, amelyek nehezítet­ték az új normák alkalmazá­A poroszlóiak sürgős intézkedést kérnek A poroszlói postahivatal 12 éve szükségépületben van. A felvételi helyiség 4x5 mé­teres, amelyben 6 munka­hely, telefonközpont, távirda, nyilvánosfülke és a közönség részére szűk, eléggé sötét vá­rófolyosó található. Az épü­let régi, vályogból készült, több helyen omladozik. Javí­tását már nem is vállalják, mert úgy jár, mint a mozi épülete, ami renoválás köz­ben összedőlt. A bejárat fe­letti tűzfal düledezik, téglák hullanak és a mennyezet is beázik. A posta épülete biz­tonság szempontjából sem megfelelő. Egészségre káros, higiénia nincs biztosítva. A postahivatal forgalma az elmúlt 10 év alatt ug­rásszerűen megnövekedett. Csak a táviróforgalma tíz­szeresére emelkedett az 1950- es évhez viszonyítva. Ilyen forgalmat ilyen helyiségben és még ráadásul titoktartás mellett egyáltalán nem lehet megbízhatóan lebonyolítani. A várakozó közönség a táv­iratok közvetítését akaratla­nul is kihallgatja, ami egy pár esetben már botrányt okozott. Ebben a kis iroda- helyiségben tartózkodik és dolgozik öt irodai alkalma­zott, három levélkézbesítő és két vonalfelvigyázó. Ilyen körülmények között még fér­ni sem lehet, mert az aszta­lokkal és a telefonközponttal már tele van az iroda. Mi történt eddig a posta­épület ügyében? A postaigazgatóság kiné­zett egy megfelelő házat. A községi tanács, járási tanács, megyei postahivatal és a Miskolci Postaigazgatóság támogatja, sőt fel is terjesz­tették a költségvetést a Köz­lekedés- és Postaügyi Mi­nisztériumba, de ott érthetet­lenül visszautasították, illet­ve elvetették azt. Ez történt 1960. év végén. Azóta a pos­tahivatal épülete egyre in­kább romlik, rettegésben él­nek a dolgozók, becsurog az eső, minden pillanatban le­szakadhat a tető. Ma már Poroszlón, a párt és a kor­mány támogatásával sok minden épült, létesült. Be­fejezés előtt a megye egyik legnagyobb kvltúrépülete, korszerűsített boltok hirde­tik a nagy változásokat. Most alakítják át a régi mo­zit szélesvásznúra, szabadté­ri mozit is készítenek. Cuk­rászda, kisvendéglő, halász- csárda várja a község dolgo­zóit. Az artézi kút, új utak, új házak a fejlődést tükrözik. A közeljövőben új, modern iskola is épül Poroszlón, új sütőüzemet ' is létesítenek. Mindezek mellett nem ma­radhat le a posta sem. Az illetékes hatóságok megállapították, hogy a je­lenlegi postaépület életve­szélyes, lebontásra szorul. Ezt írásban rögzítették. Elvárjuk, hogy az illetéke­sek mielőbb oldják meg a poroszlói postahivatal elhe­lyezésének ügyét — az egész falu lakosságának ügyét. Váraljai István A tenkiek sikerének titka: a tervszerű, előrelátó gazdálkodás A NAPTARRA hogy jóval túl vagyunk a ne­héz májusi napokon, s így bizony jogosan várnánk el az időjárástól, hogy „megembe­relje” magát, azaz végre be­csületesen kisüssön a nap és meleg sugaraival bearanyozza a földeket. Ám a mostani idő­járásra a legjobb szándékkal sem lehet ráfogni, hogy az emberi kívánságnak megfele­lően cselekszik, mert csak küszködik: hol süt a nap, hol esik az eső, hol pedig mind a kettőt akarja. Az elmúlt na­pokban, hogy Tenken jártam, szintén így viselkedett az idő­járás. Előbb még sütött a nap, majd hirtelen beborúlt az ég, s már szemetelt is az eső. Ek­kor találkoztam a helybeli Bé­ke Termelőszövetkezet elnöké­vel: Miklós Sándorral. Kint volt a tanyán, de nem sok időt tölthetett az emberekkel, mert több más elintézetlen munka ; a szövetkezet irodájába szólí­totta. Az úton érte őt is az eső, s így együtt kerestünk me­nedéket az egyik kukoricagóré meghosszabbított eresze alatt. Míg esett az eső, beszélget- , tünk. Szóba került az időjárás szeszélye, de leginkább a szö­vetkezet mindennapi életéről váltottunk szót. — ügy hiszem, haragudni , kellene magukra — panaszko- : dik mosolyogva, tréfálkozva az elnök —, hiszen annyi új- : ságbavaló történik itt minden­nap, hogy nem győznék meg­írni, s mégis ritkán járnak er­re. Hogy ne mondjak mást, jó két hete, hogy visszaérkezett Csehszlovákiából 16 KISZ-fia- talunk, a szövetkezet tagjai, akik legjobban dolgoznak a közösben, s jutalmul küldte el őket a szövetkezet tagsága a szomszédos baráti államba szétnézni. — Nyolcszáz forintot fizet­tünk egy-egy fiatal után — magyarázza tovább lelkesedve az elnök. — Kulturális alap­ból fedeztük a költségeket. De nem sajnáltuk a kiadást, hi­szen volt miből fizetnünk, ezenkívül meg is érdemelték a ..gverekek”, mert jól dolgoz­tak, és ma Is szorgalmasan dést, és ez valamennyi tagnak szép jövedelmet jelentett. Biz­tosította a nyugodt megélhe­tést. — Mi minden hónapban fi­zetünk munk&egység-előleget a teljesített munkaegységek arányában — magyarázza to­vább —, most legutóbb is 60 ezer forintot kaptunk a birkák gyapjúja után. Ez pedig elég volt az előlegek kifizetéséhez. AZ EGÉSZ MEGYEBEN jó híre van a tenki Béke Ter­melőszövetkezetnek. Azt tart­ják róluk — s jogosan —, hogy az ésszerű gazdálkodás mintagazdaságává nőtték ki magukat az elmúlt három év alatt. Ma már géppel szánta­nak és vetnek a közös táblá­kon. Ma már gép végzi a pa­lánták ültetését is. A gép meg­gyorsította és lerövidítette a munka elvégzésének folyama­tát. így nem véletlen az, hogy 250 hold kukoricájuk meg van kapálva, 12 hold paradicsom, 4 hold paprika, 18 hold ubor­ka, 17 hold sárgadinnye el van ültetve és szépen növekednek, szépen fejlődnek. A lucerna — 160 holdon — le van ka­szálva, a begyűjtésével is ha­marosan végeznek. Ügy halad a munka, mint a karikacsa­pás, napról napra, tervszerű­en, szervezetten. Az emberek mindig tudják, mit kell elvé­gezniük. Már az előző nap este a brigádvezetők elmondják, il­letve kiosztják a másnapi munkát. így másnap reggel már mindenki a megadott helyre megy, nem a szövetke­zet irodájába, s nem rabolják el feleslegesen az időt az em­berektől. Ma már ott tarta­nak a közösben, hogy másod­szor kapálnak a kukoricatáb­lákban, mert szerintük első­rendű feladat a nagyobb ter­méseredmények elérésében a tisztán tartott, megkapált föld, a gondos növényápolás, mint bármi más. Csak ez biztosít­hatja terméseredményeik nö­vekedését. Természetes azonban az is itt a Béke Ter­melőszövetkezetben, hogy sok­oldalúan igyekeznek az embe­rek a közös vagyon gyarapitá­tették a politikai munkát, hogy minden ember megértse az intézkedések lényegét, hi­szen meggyőződtek róla, hogy az embereket érdeklik ezek a problémák. Több esetben pa­naszolták, különösen a kon­zervgyáriak, hogy a műszaki normák bevezetésének idősza­kában keveset látogatták őket az üzemi és vállalati vezetők, pedig szerették volna nekik elmondani véleményüket, ja­vaslatukat, s amint mondot­ták, jólesett volna nekik a biztató szó, hogy mielőbb ma­guk mögött hagyják a kezdeti akadályokat. Az új, műszaki normák bevezetésénél szerzett ta­pasztalatok tehát arra in­tették a gyár kommunis­táit, hogy alaposabb poli­tikai felvilágosító munka előzze meg az új normák bevezetését, hogy a gyár gazdasági és tár­sadalmi szervei felvilágosító és műszaki tevékenységüket még jobban összehangolják. Minden lehetőséget használjanak fel arra, hogy a dolgozók javas­latait, ötleteit vegyék figye­lembe, hasznosítsák az új mun­kakövetelmények kialakításá­nál. Erre egyaránt alkalmaz­zák az agitáció különböző módszereit: szakszervezeti gyű­léseket, pártcsoport-értekezle- teket, kommunista taggyűlése­ket. politikai nagygyűléseket, pártnapokat, az írásos és szem­léltető agitáció többi, bevált módszerét. Bíznak abban, hogy e2ek biztosítják: a pártszervezetek jó irányítói, szervezői, segítői legyenek e munkának a Hat­vani Cukor- és Konzervgyár­ban is. (K. E.) daszögezőknél, a dobozüzem­ben, s a számok azt mutatják, hogy az új normákat üzemi viszonylatban egész minimá­lis, 4 tized százalék híján tel­jesíteni tudják, s a munka termelékenysége átlagosan 16 százalékkal növekedhetik az új normák teljesítése által. Mint máshol előfordult, itt is átmeneti keresetcsökkenés következett be egyes munka­helyeken az új normák beve­zetésekor. Ez részben abból adódott, hogy a munka szer­vezettsége nem' volt kielégítő, kis részben pedig abból, hogv néhány munkás nem értette ezeknek az intézkedéseknek a lényegét, „visszatartotta” tel­jesítményét, remélve, hogy újra az elavult, könnyen tel­jesíthető régi normákat ál­lítják majd vissza. Annak ellenére, hogy a fent említett okok miatt itt is tör­tént keresetcsökkenés, a dol­gozók nagy része, a különbö­ző gyűléseken, beszélgetéseken elmondotta, egyetértenek a műszaki normák rendezésével, a veszteségidők csökkenté­sével, de az eddiginél na­gyobb mértékben vonják be őket ebbe a munkába. A vélt és jogos sérelmekkel egyébként igen sokan keresik fel a pártszervezetek vezetőit, mint például a ládaszegezők is, akiknek panaszát igyekez­tek orvosolni, miután a mun­kaügyi osztály megállapította, hogy helyenként 50—100 fo­rintos keresetcsökkenés állt elő náluk, mert néhány szá­zalékkal lemaradtak tervük teljesítésével. A konzervgyári kommunis­ták ezután még jobban erősi­sát, de azok a jó módszerek is, amelyekkel a cukor- és konzervgyári pártszervezetek úrrá let­tek a nehézségeken és kü­lönösebb zökkenők nélkül tudták végrehajtani e nagy feladatot. Az, hogy ma már elmond­hatják, túl vannak a munka nehezén, ez főképpen annak köszönhető, hogy az új nor­mák bevezetését az esetek többségében alaposan készítet­ték elő, s ehhez megfelelően hozzájárult a pártszervezetek felvilágosító munkája is. Ter­mészetesen a különböző mű­szaki intézkedések sem hiá­nyoztak. Felülvizsgálták a gyártás különböző fázisait, ke­resték, hol lehetne rövidíteni a munkafolyamatot, csökken­teni a veszteségidőt, határoza­tot hoztak, miszerint egy hó­nappal korábban meg kell ha­tározni egy-egy munka elvég­zésének módját, s a gyártás megkezdése után 2 héttel már a végleges műszaki nor­mát kell bevezetni minden munkahelyen. Sok tapasztalatot adott a veszteségidők csökkentésére alkalmazott munkanap-fény­képezés is. Megállapították, hogy a dolgozók saját hibá­jukból a 8 órás műszak mint­egy 6 százalékát „lógják el”, az elveszett idők jó része pe­dig abból adódik, hogy nem megfelelő a munkaszervezés, sokat kell várni gépre, anyag­ra, stb. így a dolgozók a normarendezés előtt a munkaidő 480 percéből csak 405 percet termeltek. Ezeknek a tapasztalatoknak alapján nyilvánvaló lett az üzem vezetői, kommunistái, dolgozói előtt, szükség van az új normák bevezetésére és az­óta a konzervgyárnál érvény­ben levő munkanormáknak csaknem felét felülvizsgálták és január közepén már megje­lentek az új műszaki normák az üvegmosásnál, zárásnál és a befőttek csomagolásánál. Ezután sorozatosan vezették be az új munkakövetelménye­ket a készáruraktárnál, a Iá­MAI M MM M WIlAAW M X 96 családnak építenek új otthont nak. Egy tételben vállalják egy épület, vagy legalábbis egy emelet összes munkálatait. A komplex-brigád minden egyes tagja egyformán érdekelt ab­ban, hogy jól haladjon a mun­ka. Egymást ellenőrzik, hogy ne vesszen el tétlenséggel, hiá­bavaló várakozással egyetlen perc sem. Kedvezően alakulnak a ke­resetek és gyors ütemben sza­porodnak a téglasorok. Így jól jár a munkás és a 96 család is. Elmúlt az építők napja, s a Vidám majálisra csak. ebéd­szünetben, vagy este a szállá­son gondolnak vissza az embe­rek. Munkás hétköznapok kez­dődtek, és az egri Spartacus- pálya három épülettömbjét új­ra megszállták az építőmunká­sok. Szorgos munka folyik. Válaszfalakat húznak, vakol­nak, ajtókat és ablakokat állí­tanak. Nagy. nehéz teherautókon anyagot szállítanak, mély ár­kokat vájtak az esőáztatta pu­ha talajba a gépkocsik dupla kerekei. Cementet, födémele­meket, súlyos vasbetongeren­dákat kell kirakni. Minden munka sürgős, ki kell hasz­nálni a munkaidőt és a gépet. Minden munkát el kell végez­ni, válogatás és késedelem nélkül, mert sürget a határidő, kell a lakás, nagyon várják az átadást azok, akik családot szeretnének alapítani, vagy albérleti szobában szoronga­nak gyerekkel, bútorral. A létszám eddig is megvolt az építkezéseken — néha még a kelleténél is többen voltak —, de a munkafegyelemmel, a szervezéssel és irányítással sok baj volt. Kőművesek, ácsok és segéd­munkások fogtak össze. Fiata­lok és erősek mind. Egy em­berként, közös akarattal, komplex-brigádként dolgoz­tára. A növénytermelők kint a földeken serénykednek, az állattenyésztők és építők pe­dig bent a majorban igyekez­nek mielőbb túl lenni az idő­rendi munkákon. Az építkezé­seken túl, saját erőből 10 ton­nás hídmérleget is beállítanak a majorba, mert nagy szükség van rá az áruk és más termé­nyek lemérésénél. Ez 33 ezer forintjukba kerül, de néhány év alatt megtérül bőségesen a mérleg üzemeltetése, ugyan­úgy, mint az az összeg, amit ebben az évben saját erőből az építkezésekre fordítanak. DICSÉRETRE MÉLTÓ “ _______________________ itt a ts z-ben, hogy a szövetkezet ve­zetősége mindig gondoskodik a tagok anyagi és termésbeli el­látásáról. A rendszeres mun­kaegység-előleg mellett leg­utóbb például azoknak a ta­goknak, akiknek elfogyott a takarmánya a háztáji állatok etetésénél, a közösből 50 négy­szögölnyi lucerna-területet kaptak, hogy vágják le — s majd ezt a mennyiséget elszá­molják az év végén, azaz le­vonják a természetbeni jutta­tásokból. Ezenkívül a vezető­ség valamennyi tsz-tagjának már most biztosította a téli tüzelőellátást. Minden tag 22 mázsa szenet és 3 mázsa fát kapott. S ha eljön a dinnye­érés ideje, akkor is biztosít­ják, hogy a tagok kapjanak a közös terményből. Kettőezer­ötszáz forintért vásároltak egy kis, hordozható mérleget, amit kivisznek a földre, és akinek kell dinnye, az ott rögtön ki­választhatja és meg is vásá­rolhatja. De nemcsak a szö­vetkezet tagjai, hanem bárki, aki dinnyét akar majd vásá­rolni. E feladat ellátásával megbíznak egy tagot — s így biztosítják azt is, hogy a kö­zös vagyont esetleg egyesek „csáki szénájának” nézzék. Csak így tervszerűen, minden feladatra előre alaposan fel­készülve lehet eredményesen gazdálkodni — ezt ismerték fel a tenkiek, s ez a titka a megyét bejáró jó hírüknek is... Fazekas István végzik a munkát a földeken Látom az elnök arcáról, hogy talán jobban örül a fia­talok „kiruccanásának”, mint maguk a fiatalok, akik részt vettek ezen a külföldi utazá­son. S ha elgondolkodunk ezen, ezt az örömet meg is le­het érteni. Hiszen ma még nem minden termelőszövetke­zetünk dicsekedhet azzal, hogy kulturális alapjukból többek között külföldi utazásokra is telik... — IGYEKEZNI KELL! [ — adja meg sikereiknek a tit­kát az elnök. — Igyekezni a tagságnak, igyekezni a veze­tőségnek. Elsősorban az a fon­tos, hogy tervszerűen, előrelá­tóan gazdálkodjunk és tervez­zünk. Három éve vagyok el­nök, de ezt a szempontot egy pillanatra sem feledtem szem elől. Sokat hangoztattam, s ma nyugodt lelkiismerettel el­mondhatom, hogy nálunk mindenki tervszerűen, mindig a jövőre gondolva dolgozik. S hogy ez így van, máris adatokat és eseményeket mond el. Büszkén meséli például, hogy jelenleg is 140 sertés és 20 szarvasmarha hízik a szö­vetkezet istállóiban és óljai­ban. Es hiába nagy az állat- állomány, soha egy percre nem volt olyan problémájuk, hogy az állatokat nem tudják megfelelő mennyiségű és mi­nőségű eleséggel ellátni. Már június van, de a közös kuko- ricagórékban még mindig 4 vagon kukorica, 1 vagon árpa. 200 mázsa lucerna, 15 mázsa szójabab. 15 mázsa naprafor­gódara van, ami fedezi a szük­séges takarmánymennyiséget. Ez pedig csakis az előrelátás­nak, a tervszerűségnek kö­szönhető. Annak, hogy a tenki Béke Termelőszövetkezet tag­jai zárszámadáskor nem osz­tottak szét mindent a közös raktárakból, hanem gondoltak arra is, hogy mi lesz holnap, mivel etetik majd az állato­kat. Természetesen ez nem je­lenti, hogy „megcsorbították” saját magukat. Nem. mert °gy- ?ev munkaegységre több mint í2 forintot osztottak részese­

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom