Népújság, 1961. június (12. évfolyam, 127-152. szám)
1961-06-30 / 152. szám
4 NEPÜJSÄQ 1961. június 56., péntek funs« Harap?I Azt mondják, hogy a világ legnyugodtabb emberei a horgászok. Órákon át a víz partján ülnek szótlanul, és órákon át tudják türelmesen nézni a dugót, várni a „kapást”. Mindezek ellenére mégis azt kell mondanunk, hogy nagyon vigyázni kell a horgászokra, mert soha nem tudható, mi lakozik egy-egy emberben. íme, egy minden kérdésre feleletet adó példa: Hans Langmut wiesingi horgász az elmúlt hetekben az Innben horgászott, s addig nem is történt semmi különösebb, míg a „kibicek” körbe nem fogták. Ez azonban hamarosan megtörtént és addig kérdezgették Langmuttól, hogy harap-e a hal, vagy nem harap, amíg az fel nem dühödön és az egyik kibichez oda nem rohant. A dühös horgász a rémült kibic fülébe harapott, majd diadalmasan felkiáltott: „Most legalább megtudtad, csibész, hogy harap!” A harapós kedvű horgász e merész mutatványáért később a bíróságtól ezer schilling pénzbüntetést kapott jutalmul ... — f- i. — — A HEVESI járásban a termelőszövetkezetek 670 420 tojást akarnak ebben az évben értékesíteni. Eddi* a szövetkezetek átadtak 263 311 tojást a Barneválnak, illetve a keltető állomásoknak. _ ÁTALAKÍTJÁK Egerben 8 Széchenyi utcán levő textilboltot. Amíg az üzlet korszerűsítése, átépítése folyik, a bolt a Marx Károly utcában, a volt motorkerékpár szaküzletben árusít. — A VERPELÉTI Dózsa Tsz új telepítésű szőlőinek második kapálása befejeződött. Jól haladnak a szőlőmunkák ezenkívül még Ostoros községben is. — SZOMBATON ballagnak az egri 212. Bornemissza Gergely Ipari Tanuló Intézet most felszabaduló tanulói. Az intézetben ebben az évben nyolc osztály tanulói szabadulnak fel, több mint húsz szakmában. — EGERS Z0LÄTON tegnap befejezték az őszi árpa aratását. Megkezdték az őszi búza aratását is, és eddig mintegy 20 holdnyi szovjet búzát arattak le a szövetkezeti tagok. — 6531 MÁZSA gyümölcsös zöldségfélére kötött szerződést a felvásárló szervekkel a káli Március 15. Tsz. Ebből a mennyiségből eddig kétszáz mázsa zöldbabot, nyolcvan mázsa cseresznyét, s közel száz mázsa meggyet adták át a tsz- tagok. A leszerződött mennyiségen Tcivül még 2300 mazsa görögdinnyére és 1900 mázsa sárgadinnyére is kötöttek szerződést az fmsz-szel. — MEGYÉNK termelőszövetkezetei ebben az évben összesen 2413 hold másodvetést végeznek el közvetlen az aratás után. Elsősorban rövid tenyészidejű kukoricát, siló- kukoricát, csalamádét, s más egyéb növényféleségeket vetnek el. EGRI VÖRÖS CSILLAG A búcsú EGRI BRÓDY Tacskó EGRI KERTMOZI A bíró GYÖNGYÖSI PUSKIN Ember a Holdon GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Csutak és a szürke ló HATVANI VÖRÖS CSILLAG Megmérgez a családom HATVANI KOSSUTH Serdülő lányom HEVES Rómeó; Júlia és a sötétség PETF.RVASÁRA Nincs előadás FÜZESABONY Nincs előadás Egerben; este 7 órakor: A DENEVÉR Leon Garros keresi barátját Tatjana Szamojlova legújabb filmje A ,,Normandia-Nyeman” után újabb francia—szovjet közös produkció készült el és nemrégiben mutatták be Moszkvában és Párizsban. Amíg azonban Jean Dréville alkotása tulajdonképpen csak alig megregényesített dokumentum volt, az olasz származású Marcel Pagliero most készült látványos, színes filmje már közelebb áll az igazi játékfilmekhez. A film két síkon mozog: egyrészt riport, amely bemutatja Moszkvát, Ukrajnát, s a távoli Szibéria gyönyörű tájait, másrészt vígjáték, amely visz- szatükrözi a szovjet emberek mindennapi életének derűjét. Pagliero, mint a film kritikáiból kitűnik, nagyszerűen érti a mesterségét, a képekből, színekből, a mozgásból és érdekes rendezői stílusából élénk, pergő, szellemes film született. Nem valami „rendkívüli” Szovjetuniót mutat be, hanem egy rokonszenves, szorgalmas, gyorsan gyarapodó, épülő ország képét rajzolja meg, sok bájjal, derűvel és művészi hitelességgel. Pagliero három francia cég és a moszkvai Gorkij Stúdió megbizásából forgatta a Leon Garros keresi barátját című filmet. A forgatókönyvön a rendezőn kívül két francia — Arlaud és Coumot — meg egy orosz szerző — Zorin — munkálkodott, valósággal olyan, mint egy Verne-regény... Egy kis francia expedíció vidám kalandjait meséli el a film, amelynek során a néző változatos jelenetekben és képsorokban gyönyörködhet, láthat trójkaversenyeket, medvevadászatot, tigrisüldözést. A magyar közönség által jól ismert és szeretett Tatjána Szamojlova egy sarkvidék-repülő menyasszonyát játssza, aki a filmen a kalandoknak az okozója. Szamojlován kívül még a szovjet Jurij Bjelov, a francia Jean Gaven és Jean Rochefort a film főszereplői. Ennyit a filmről! A továbbiakban pedig ismerkedjünk össze a film főszereplőjével, Tatjána Szamojlovával. Néhány évvel ezelőtt még csak egy művészt ismert a néző Szamojlov-családból: Jev- genyij Szamojlovot, a kitűnő színészt, a moszkvai Majakovszkij Színház tagját, a mozilátogatók kedvencét. De az évek múltán a Szamojlov-családból a második nemzedék is a színpadot választotta. Tatjána már gyermekkorában megszerette a színházat. Ez nem csoda, hiszen édesapja gyakran magával vitte a próbákra, főpróbáikra, előadásokra és a házukban is gyakran fordultak meg művészek, zenészek, írók. Ilyenkor mindig észrevétlenül meghúzódott egy csendes sarokban és sokáig hallgatta a szenvedélyes vitákat az egyes bemutatókról, a művészetről. Iskolái befejezése után két évig balettel, koreofráfiéval foglalkozott, azután pedig beiratkozott a Vantangov Színház színiiskolájába. Itt Cecilia Manszurova színművésznő volt az osztályfőnöké, akinek irányítására most is szívesen emlékszik vissza. A színiiskola elvégzése után első szerepét a Hosszú az út című darabban kapta a Majakovszkij Színház társulatánál. Az igazi alkotói örömöt számára azonban nem a színpad, hanem a film szerezte meg. Először Jack London A mexikói című novellájának filmváltozatában játszott egy kis epizódszerepet, egy bennszülött leányt. A címszerepet Oleg Sztrizsenov alakította. Egy találkozás aztán döntő fordulatot hozott életében. Mihail Kalatozov rendező és Szergej Uruszevszkij operatőr a készülő filmjük, a Szállnak a darvak női főszereplőjét keresték. Tatjánában már az első próbáktól kezdve meglátták az általuk elképzelt, ideális hőst, Veronikát. A film siker lett a Szovjetunióban, de szerte a világon. „1958. május 4-én új csillag gyúlt ki a filmművészet egén!” Ezzel a hangzatos, de ezúttal valóban a tényeknek megfelelő címmel adtak hírt annak idején a nyugati világlapok a can- nesi filmfesztivál legnagyobb szenzációjáról, a Szállnak a darvak című szovjet filmalkotásról és az újonnan felfedezett színésznőről, Tatjána Sza- mojlováról. Minden újság róla áradozott. „Az orosz Greta Garbo Cannesben!” „Moszkva megnyerte a Tatjána-hadmű- veletet!” „Szputnyik a filmcsillagok között!” Ilyen és hasonló címekkel jelentek meg a francia, angol és amerikai újságok. A riporterek interjúért, a fényképészek sztárfotókért, a fesztivál közönsége pedig autogramért ostromolta a film bemutatója utáni napokban Szamojlovát. Az elmúlt év elején francia kitüntetést is kapott. A moszkvai francia nagykövetségen vette át a „Victorie”-díjat jelképező szobrocskát. A „Cine- monde” című lap tudósítója elragadtatott hangon ír a „csodálatos” és „megrendítő” színésznőről, akit a Szállnak a darvak-ban nyújtott alakításáért tüntettek ki a franciák. Kalatozov, a film rendezője, ugyanezt a díjat kapta. A film megnyerte a cannesi fesztivál nagydíját, azóta is hatalmas sikerrel játsszák szerte a világon és Szamojlova nevét felkapta a világhír. Ám a fiatal szovjet színésznő tudja, hogy a gyors siker nem minden. Tudja, hogy tehetséges, azt is tudja, hogy még sokat kell tanulnia ahhoz, hogy a merész ívben magasba szökött üstökösből — állócsillag legyen a filmművészet egén. A következő filmje az El nem küldött levél, nem egy sikerült alkotás lett. Aztán rábízták a szovjet—francia közös produkcióban készülő Leon Garros keresi barátját női főszerepét, legutóbb pedig az Alba Regia című filmünkben egy szovjet híradóslányt alakított. E filmek bemutatása óta a moszkvai Szamojlov-családnak már két tagját őrzi szívében a közönség. Jevgenyij Szamojlov ma is olyan népszerű, mint évekkel ezelőtt, a közönség szereti. S Tatjána a Szállnak a darvak-kíú meghódította az egész világot. Moszkvától Párizsig, Brüsszeltől Tokióig a mozilátogatók úgy tartják számon, mint a filmművészet egyik csillagát. Odahaza, a Szovjetunióban pedig az apa és lánya együtt élvezik a népszerűséget és a megbecsülést (murai) Kilenevenhárman vizsgáztak a füzesabonyi zeneiskolában Szombaton délután tartotta évzáró hangversenyét a füzesabonyi zeneiskola a füzesabonyi Járási Művelődési Házban A harmadik éve működő zeneiskola sikeresen zárta ezt az évet is. A végzett 93 növendék nagy általánosságban jó eredményt ért el. Külön örvendetes, hogy a zeneiskola létszáma évről évre gyarapodik. Itt kívánjuk megdicsérni Bolond István, dr. Kiss Kálmán, dr. Kiss Kálmánné, Bucsi Kál- mánné, Koczka István és Várhegyi Ferenc zenetanárokat, akik az eltelt három év alatt igen szép eredményeket értek el a kis növendékek zeneismeretének, és hangszerkezelésének gyarapításában. Sz. J. 1961. JÜNIUS 30., PÉNTEK: PÁL 60 évvel ezelőtt, 1901. júniusában született JEAN PRÉVOST francia lró. Irodalmi pályafutását mint újságíró kezdte, unlver- ; zálls tehetség, a sport-, életrajzi regényein kívül jelentős esszéista volt. A Tizennyolcadik év-ben ifjúságát írta meg, a Bouquin- quant testvérek című regényében az egyszerű emberek életét { festette meg. Teljes irodalmi kifejlődését a háború akadályozta 5 meg, 1944-ben a németek elleni harcokban mint maquizárt esett ] el. * í 20 évvel ezelőtt, 1941-ben ezen a napon halt meg IGNACY < PADEREWSKI lengyel zongoraművész és politikus. Az I. világháború alatt az USA-ban élt és Wilsonnál Lengyelország füg- í getlenségének biztosításáért járt közbe, 1919-ben miniszterelnök > és külügyminiszter lett, 1920-ban a politikai életből visszavonult. 1 Mint zeneszerző kisebb, csillogó zongoradarabjai révén vált nép- J szerűvé. * 1 75 éves gyarmati uralom után, 1960-ban e napon a volt Bel- I ga-Kongó területén kikiáltják a KONGOI KÖZTÁRSASAGOT. < GYERMEK-FILHARMONIKUSOK LENINGRÄDBAN Leningrádban, a zenei életéről híres szovjet városban, megalakult a gyermekek filharmonikus zenekara. A kizárólag gyermekekből álló zenekar vasárnap délutánonként ad hangversenyt, főleg gyermekhallgatóság részére. INDIA OKTATÁSI PROBLÉMÁI öt év múlva Indiában 66 millió gyermek fog iskolába járni, de noha ez a szám rendkívül magas, mégis kevesebb, mint 50 százaléka az .iskoláskorú gyermekeknek. India harmadik ötéves tervében irányozta elő 66 millió 6—17 éves gyerek iskoláztatását. Jelenleg közel 45 millió indiai gyerek jár iskolába. iskolások papucsban A Trier környéki Welschbil- ling városka általános iskolájának szülői munkaközössége erőteljesen tiltakozott ama rendelet ellen, hogy a gyermekek kizárólag papucsban, vagy harisnyában léphetnek be az osztálytermékbe. Az igazgató állítólag azért ragaszkodik rendeletéhez, mert mint mondja, az iskola tölgyfapadlózatát megrongálják a gyerekek szöges cipői. A szülők viszont azzal érvelnek, hogy a gyerekek jóformán sohasem viselnek szöges cipőket. MOZART-EMLÉKMÜ LONDONBAN Salzburg város Mozart-em- lékművet ajándékozott Londonnak. Az emlékművet a londoni Haydn—Mozart Társaság fogja felállítani ama ház helyén, ahol egykor a csodagyerek Mozart édesapjával lakott. ARANYSZABÄLY ÍRÓK RÉSZERE Ernest Hemingway Nóbel- díjas író előadást tartott a San Francisco-i egyetemen. Az irodalmi kérdésekről szóló előadásban kijelentette, hogy kezdő írók számára azt ajánlja, gyakorolják magukat sürgönyszövegek megírásában: „Ha az embernek minden felesleges szóért 20 centet kell fizetnie, csakhamar hozzászokik, hogy tömören és szabatosan fejezze ki mondanivalóját.” EGY VlGJATÉKÍRÖ BEMONDÁSA « Noel Coward angol színész és vígjátékiró mondotta: „Egy gentleman egy hölgynek csak azt a kényszerhelyzetét használja ki, amibe ö maga juttatta.’’ FURCSA KÉPZŐMŰVÉSZEK Egy amerikai börtön 2608 rabja közül száz képzőművészeti csoportot alakított. A csoport tagjai olajfestményeket akvarelleket és kerámiákat készítenek, s minden stílus mű* velői akadnak közöttük, a primitívektől egészen az absztraktokig. A csoport vezetője egy börtönőr, aki Párizsban végezte képzőművészeti tanulmányait. Az egyik New York-i hetilap megállapítja, hogy nem any- nyira a csoport létezése a meglepő, mint inkább az a tényt hogy egy művészből börtönőr lehetett. W\AAAA^^AAAAAAAAAA^V^^—^AAAAAAA^^^^^^AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA^^AAAAAäAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAäAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA/WNAAAAAAAAAAAA^^A^^^^^^^W A kék szemű, nádszálkarcsú lány a sztrapacskát adagolja a kopott konyhaasztalt körülülő három testvérének, amikor a festékmállotta ajtón dörömbölésnek is beillő kopogás hangzik fel. — Tessék! — mondja a lány, lágy alt hangon, s riadtan pillant körül: a konyhában minden a helyén van-e. Nagydarab, szolidan öltözött, fiatalember lép be. A lány az alsó pillantásra megállapítja, csinos, jó megjelenésű fiú, de a szája körül játszadozó gu- nyoros mosolya, haragosam összehúzott szemöldöke, kutató, gyűlöletesen vádoló pillantása ellenszenvessé teszi. — Jő napot! — Erősen Toppantja a szót. Egy pillanatra megáll, mintha meglepődne azon, amit lát. Pillantása körülfut az ásztól mellett ülőkön, a szöszke, gödrös arcú, kislányon, a telt szájjal evő, nagyiskolás fiún, a tányérban fitymálva turkáló, verekedéstől sebhelyes homlokú suhan- con. Nézése kicsit megenyhül, és csodálkozva, meglepődve kúszik végig a lány karcsú alakján, rábámul keskeny arcára, nézi a tengerszín kék szemet. Az egész egy pillanatig tart csupán. Hangja szinte robban: — Az apámat kereset»! Az asztalnál ülő suhanc fel- : röhög. Ábrázata szélesen vigyorog, valami szellemeset mondana, de a lány könyörgő tekintetére csendes lesz. — Ne haragudjon — mondja kissé rendreutesítóan a lány —. nem ismerjük önt és nem tudjuk, ki az apja. S nálunk a családon kívül nincs senki... A legény megint rábámul a lányra, mintha kissé szelídülne, mérséklődne a harag benne, de annál jobban kitör belőle. — Ni csak, ni! Csak állok, mint a szamár a hegyen. Maguk valamiféle jópipák lehetnek. Nemcsak az apám zavarják meg, hanem engem is. Az apámat akarom látni! Az utolsó szavakat szinte ordítja, és nagyot dobbant a lábával. A lány szívében jeges rémület lesz úrrá. Keze, lába mintha elnehezülne. Már sejti, nem is sejti, tudja, honnan fúj a szél. Hiszen a fiú nehézkes mozdulatai, megjelenése, valakire emlékezteti. — Kérem, higgye el, csak mi vagyunk négyen itthon. Anyu műszakban van. — Ügy? És az apám? — A fiú hangja rekedt. — Harmadik napja nincs otthon. No, de majd én ráncbaszedem az öreget és megtanítom a... maga anyját is kesztyűbe dudálni! A lány lehajtja fejét, kérlelve suttogja: — Nézzen szét, ha nem hisz nekem. A fiú szinte berúgja a szoba ajtóját, belép, fürkészve körülnéz, nézi a kopott falakat, a szegényes bútorzatot, aztán ki a mellékhelyiségbe, s kicsit szontyolodva jön visz- sza. — Igaza van... Itt nincs — mondja csalódottan, kicsit bo- csánatkérően a lánynak. A lány arcán olyan enyhülésféle ül ki. — Ne haragudjon, de nagyon furcsa, ahogy viselkedik, A fiú haraggal akar válaszolni, de amint a lányra néz, aki könyörgő pillantással tekint rá, elnyeli a szót. — Értem. Megvárom, míg befejezik az ebédet — mormogja és kínálás nélkül a kopott rúgójú sezlonra ereszkedik, s kicsit tétován mered maga elé. Az ebéd nagyon feszélyezett lesz. A két kisebb hamarosan végez, s kisurran valahová, kis idő múlva a suhanc is kászálódik. — Nyanya — szól vissza az ajtóból nővérének —, ha a pali hőzöng, csak szólj, itt leszek a közelben. — Választ sem vár, sercint és lomha léptekkel kiballag. Hogy a gyerekek kimennek, a lány szinte leroskad a székre és karcsú lábát szégyenlősen behúzza maga alá. — Tudom, miért jött — mondja felhős arccal. — Maga annak az embernek a fia... — Jól tudja — morogja a fiú. — Igen, az a fiú, akinek apját a maga anyja elcsábítja a családjától. Fuj, micsoda nők vannak! — Ne bántsa az anyámat! — A lány hangja bánatosan cseng. — Mégiscsak anyánk, akármit is tesz. — Akármit, akármit! Az akármi, hogy tönkreteszi egy kilenctagú család életét? Anyám ágynak esett és ott a hét gyerek. Mi lesz velük? Hova sodródnak az életben? Eh, mit beszélek erről, maga is olyan lehet, mint az anyja. A lány lehajtotta fejét, arcán bíborhullám fut végig. Melle gyorsan kezd emelkedni, süllyedni. Kicsi, nyomasztó csend után, hirtelen felemelj fejét. — Az ember nem olyan, amilyennek lenni szeretne. Azt hiszi, nekem nem fáj ez? Azt hiszi, én érzés nélkül nézem az egészet? Találok anya számára mentséget, nő, asz- szony, neki is kell valaki, hiszen, hogy apa meghalt 10 éve, azóta nincs senkije. Csak hát... — Csak hát?... — néz rá mohón a fiú. — Csak hát, ne haragudjon, hogy ilyen őszinte vagyok, sokszor felteszem magamnak is a kérdést: szabad-e ilyen áron kinyújtania a kezét a boldogságért? Maguknál hét, nálunk négy gyerek. Mi lesz itt* — Ami azt illeti, nagyon szépen beszél — mormogja a legény reszelős hangon. — Én másként akartam mondani} de mindegy. A lány a semmibe néz. — Tizenhét éves vagyok! Ugye, nem bűn, h# az ember ilyenkor valakihez közeledik? — Ehe; — mormogja a fiatalember. — Volt egy fiú, azaz van, mert nem halt meg, csak az én számomra. Járt ide, aztán hogy anyu, meg... szóval kezdtek összejámi. És egy éjszaka... Nem, ezt nem is mondom. — Mondja csak bátran, úgyis tudom. — biztatja egy kicsit enyhültebben a legény. — Szóval itt aludt és én végigbőgtem az éjszakát. Sírtam, sirattam anyámat, aki férfi nélkül él, sirattam magunkat, akik apa nélkül nevelkedtünk fel és sirattam magamat, mert tudtam, mi következik utána. És úgy is lett... Ezt csak azért mondom el magának, hogy lássa be, nem olyan könnyű az egész. A lány lehajtja a fejét, mint aki nagyon szégyell valamit. A fiú kicsit elfordul, hagyja, hogy a lány észrevétlenül letörölhesse a kék szeméből kibuggyanó könnycseppet. — Elhagyott, a maga apja miatt. Az anyám miatt... — sóhajt, aztán hozzáteszi: — Most már mindent tud, ítélkezzék. ítéljen el. Úgysem volt még elég a gyalázatból! A fiú tétován kezdi-: TILOS SZERELEM CSORBA BARNA:
