Népújság, 1961. június (12. évfolyam, 127-152. szám)

1961-06-23 / 146. szám

4

RGPÜJSAG

1961. június 23., pénteí

'liipsl

Cirkusz a bolhákért

Különös gyűjtőszenvedély dűl — hallom— egy angol honfiban: bolhákat gyűjt az istenadta t bolha már 61 féle van...

A közönséghez felhívással fordult a jó tudós minap: „Címemre, postafordultával, küldjétek bolhát, jó sokat!” Gondolkoztam e kérésen én is: az ügy érdekében mit tegyek? s a kérdések nyitjára lelve elhatároztam: hadd legyek a segítők között legnagyobb én, hadd lásson Albion csudát: Küldök a nagy tudós címére egy Fickó nevű kuvasz kutyát.

fkyd)

— HARMADIK ÉVE működik, s már nagy hírnévre tett szert a füzesabonyi zeneiskola, amelynek egyik jele, hogy a most végzők közül Gáspár Máriát felvették a miskolci Zenei Szakiskola szolfézs szakára. Az iskolában egyébként szerdán délután tartották meg az évvégi vizsgát, amelyen kilencven- három növendék adott számot tudásáról.- PAR NAPPAL ezelőtt megjelent az ÉM Bélapátfalvi Cement- és Mészmű Párthíradójának júniusi száma. Ebben olvastuk: „Szeretettel köszöntjük vállalatunk két új építő- anyagipari kiváló dolgozóját, Uikó b. József és Sas Albin elvtársakat.’’ A munka és szorgalom elismerését, dicséretét jelenti e pár sor.

— SZOMBATON ismét megnyílik Füzesabonyban a mintegy ötszázezer forintos költséggel felújított Muskátli Étterem. Az étterem reggel hat órától délután kettőig önkiszolgáló-rendszer alapján működik, délután öt órától pedig zenés étterem lesz. A zenét Báder Pál (zongora), és Csonka Herman zenekara szolgáltatja. (Szigetváry)- A TÉGLAGYÁRI Egyesülés 1961. évi tervei szerint a tavalyihoz képest 30,6 százalékkal kell növelni a cseréptermelést. Az ilyen nagyarányú növekedést az teszi lehetővé, hogy Mátraderecskén új, korszerű cserépüzem kezdi meg működését.

— AZ EGERSZALÖKI nőtanács vasárnap közös kirándulást rendez Párádra és Bükkszékre. A kirándulás költségeihez a nőtanács is hozzájárul.- A PARÁD1 Üveggyárban az idén 2,9 százalékkal kell többet termelni, mint 1960- ban. Viszont ez év március 1-től 7 órás munkaidőre tértek át. Ezt figyelembe véve, a termelést 17,6 százalékkal kell növelni.

— CSÜTÖRTÖK délelőtt tartotta meg végrehajtó bizottsági ülését az Egri Városi Tanács. A VB-ülés ifjúságvédelmi napirendi pontról tárgyalt, majd előterjesztések és javaslatok hangzottak el.- A SZ1LVASVAradi Mészmű kemencéi előtti folyosó-tér alját újonnan betonozzák. Az északi oldalon pár méter hiányzik még és ha elkészül a munka, könnyebb lesz a szén lapátolása, biztonságosabb lesz a munkafolyamat.

— UTOLSÓ ELŐADÁSAIT játssza ebben az évadban az egri Gárdonyi Géza Színház a megyeszékhelyen. Ebből az alkalomból a jövő héten két napra ismét a műsorba iktatják Zapolska Dulszka asz- szony erkölcse című színművét, és Strauss Denevér-jét.

Foglalkozása:

OOOOOOOOOOCXXXX)OOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOC

ÄZIASSZOMY

EGRI VÖRÖS CSILLAG Álomrevű EGRI BRODY Megtorlás EGRI KERTMOZI Szilveszteri puncs GYÖNGYÖSI PUSKIN Therese Raquin GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Nem nősülök

HATVANI VÖRÖS CSILLAG A kolostor titka HATVANI KOSSUTH A láp kutyája HEVES

Különös kirándulás PETERVASÁRA Nincs előadás FÜZESABONY Nincs előadás

... ök azok, akik nem csinálnak semmit...

Legalábbis így tartják számon a nem dolgozó asszonyokat. No, de mit jelent az, hogy valaki nem dolgozik? Vagy azt mondjuk, amit az egyszeri falusi asszony a gimnáziumot végzett lányának, hogy „fiam, nálam csak az számít, aki megfogja a kapa nyelét!”

Nos, ha innen indulunk el, akkor azt kell mondanunk, hogy sem a falusi asszonynak, sem a helytelen felfogású dolgozó nőnek nincs igaza. Beszéd helyett látogassunk meg néhány olyan háziasszonyt, aki állítólag azért született a világra, hogy lakkozott körömmel heverjen a rekamién és olvassa az ásatag Courths-Mahler regényeket.

Mátrai Erőmű, lakótelep.

Nem messze a kultúrotthon- tól, az egyik háztömbben lakik Laubcr János és családja a férj az erőműben dolgozik: a turbinajavító csoportban géplakatos. Amikor ott jártam, a család nyolcadik osztályt éppen most végzett fia sírva jött be az utcáról.

— Már megint futballoztatok. Igaz? — kérdezte szelíd részvéttel az édesanya, aki „nem dolgozik”. — Menj, mosakodj meg, aztán gyere be.

Széttárta a karját, rám nézett, s mint másik anya, azonnal értettem a mozdulatát. Valóban nem lehet megakadályozni egy tizennégy éves fiút abban, hogy rúgja a labdát. No, de nem is ez a legfontosabb, hanem az, hogy Lauber- né mit is csinál éppen most?

— Ezt a ruhát varrom most magamnak, mert ha már itthon vagyok, legalább erre ne adjak pénzt — mondja, s közben ügyes ujjakkal varrja a szilvakék anyagot.

Gyors. számvetést csinálok. Egy kiskosztüm fazon kb. 200 forint, tehát máris keres Lau- berné. A lakásban szerteszét hatalmas horgolt függönyök, asztalterítők, gobelin és egyéb kézimunka hirdeti, hogy nem tölti unalmas beszélgetéssel napjait ez az asszony. Es a mindennapi ebéd, vacsora elkészítése is az ő feladata, nem is beszélve az egyéb házimunkáról. A lakás olyan tiszta, hogy alig mertem rálépni a fényesre kefélt parkettra. Es ez sem közömbös, hogy milyen egy család otthona. Erre természetesen nem így ér rá egy hivatalban, vagy üzemben dolgozó asszony, még akkor sem, ha mindent megtesz azért, hogy a lakása rendben legyen.

De menjünk tovább.

Ugyancsak az erőmű lakótelepén dolgozik Nyári Elemérné, akinek a férje a hőtechnikai laboratórium művezetője.

O sem dolgozik. Már úgy értem, hogy sem üzembe, sem hivatalba nem jár. Ellenben van két eleven fiacskája, akik már ezen az estén nyolc órakor az ágyban olvasgattak, de napközben nem ilyen csendesek ám! Szakad a ruha, jó étvágyú a két fiú, s naponta tízszer is megjelennek egy karaj zsíros kenyérért, vagy ami éppen akad, de nagyon jó hogy anyu itthon van, s mindenkor rendelkezésükre áll.

— Nekem az a legnagyobb bajom, hogy valamikor nagyon szerettem dolgozni, már úgy értem, valahol, pénzért. De aztán édesanyám nagyon beteg lett, s mióta megvan a fiam, azóta már nem dolgozom sehol. Csak itthon — teszi hozzá kicsit melankolikusan.

Van egy kis igazság abban, amit nem mondott ki sem ő, sem Lauberné. Mert hiába írunk, hiába beszélünk arról, hogy a háziasszony is dolgozik, sajnos, ezt nagyon kevesen ismerik el. Legkevésbé ismerik el a férfiak és a dolgozó asz- szonyok.

Ez nem azt jelenti, hogy senki nem ismeri el őket, ugyanis az ő munkájuk olyan a családban, amit nem lehet rögtön lemérni, mert a gyerekek nevelése egy szívós, hosz- szadalmas feladat, aminek eredménye évek, sokszor évtizedek múlva kerül csak felszínre.

De ne álljunk meg. Eger, Diófakút utca. Marsi Lászlóné háziasszony házatáját látogattam meg.

Férje évek hosszú sora óta neveli a gyermekeket, pedagógus. Felesége, az édesanya, aki egy életet szentelt annak, hogy férjének nyugodt otthont, gyermekének nyugodt családi életet biztosítson, ez az édesanya ma is háziasszony. Ma is a család a mindene. A család, amelyik azóa nőtt. mert a fiú megnősült, s a Diófakút utcai kis házban már az unoka is belesír az estébe, nemegyszer az éjszakába. És a háziasszony, akinek az évek lassan szürkí- tik majd a haját, ma már egyben nagymama. Reggel korán felkel, hiszen a családtagok dolgoznak, és elmegy a piacra, elmegy a boltba, aztán mire felkelnek a többiek, az asztalon párolog a reggeli. Aztán az ebéd és a vacsora tetőzi az egész napos, évről évre, napról napra ismétlődő munkát. Igen, igen. Nem dolgozik ő különösebben, nem hoz egyetlen fillért sem a családba, de azt szeretném azért tudni, hogy ha ő nem lenne, mennyit kellene a fiataloknak kifizetniük azért, hogy valaki vigyázzon a gyerekre, hogy mossa a ruhát, hogy rendben tartsa a lakást, hogy minden a helyén legyen, s soha ne hiányozzék semmi a háztartásból.

Ebben a családban nagyon megbecsült tag a háziasszony, az édesanya, aki a család gondjainak egy részét leveszi a vállakról, s nyugodt munka- lehetőséget biztosít három dolgozó embernek.

★

Három háziasszony, három édesanya, akik „nem dolgoznak”. Azt hiszem, nem nagyon érdemes erről többet beszélni, ezen inkább elgondolkodni érdemes. Hallottunk már „lógó- sokról”, hallottunk már kitüntetett édesanyákról. Ezzel kapcsolatban inkább egyet kell megjegyezni, azt is inkább el- gondolkodtatás céljából. — Nálunk mindenkinek megvan a helye az életben, a munkában. abban, hogy egymást kiegészítve, mindenki elvégezze a maga kijelölt munkáját, mert így valósul meg az, hogy egymás munkájára támaszkodva, egymás munkáját megbecsülve és elismerve úgy éljünk, hogy munka és munka között nincs különbség, csak a munka végzése terén lehetnek különbségek.

Cs. Adám Éva

műsora

REINHOLD GLIER

Egerben este 7 órakor: Különleges világnap Abasáron este 8 órakor: Szeress belém

1961. JÜNIUS 23., PÉNTEK? ZOLTÁN

5 évvel ezelőtt, 1956. június 23-án halt meg REINHOLD GLIER,

Sztálin-díjas szovjet zeneszerző. Művei közül kiemelkednek népi jellegzetességű operái és balettjei (Piros pipacs, A közeledő lovas) és a Repin festménye által ihletett Zaporozsjeiek című szimfonikus költemény. Zenekari művei, film- és kamarazenei művei révén Glier igen nagy hatással volt a szovjet zenei élet fejlődésére.

95 évvel ezelőtt, 1866-ban halt meg CLARK ÁDÁM angol mérnök. ö építette és fejezte be 1849-ben Budapest első hídját, a Lánchidat, valamint 1853—1857-ig ő vezette a Várhegy alatti alagút építkezését.

70 évvel ezelőtt, 1891-ben e napon született VLADISLAV VANCSURA cseh író. Regényei tárgyát a falu életéből vette (Jan Marhoul, A pék — Képek a cseh nép történetéből) 1942-ben, mint a németek elleni ellenállás egyik harcosát, a fasiszták kivégezték.

355 évvel ezelőtt, 1606-ban e napon kötötte meg Bocskai István Rudolf királlyal a BÉCSI BÉKÉT, amely biztosította Erdély függetlenségét, Magyarországra nézve pedig kimondotta, hogy saját törvényei szerint a nádor és a magyar tanács kormányozza.

ÉRDEKES TALÁLMÁNYOK ÉS FELFEDEZÉSEK:

70 évvel ezelőtt, 1871-ben halt meg WILHELM WEBER német fizikus, aki Gaussal együtt az első nagyobb távíró berendezést készítette. A fényt tiszta elektromos rezgésnek fogta fel és 1857-ben megmérte annak sebességét, ö vezette be az elektromágneses rezgések jelenleg is használatban levő mértékrendszerét.

A hírlapterjesztés munkájáról tanácskoztak a megyei postahivafal- vezetők tegnap délelőtt Egerben

Tegnap délelőtt Egerben a MEHIV kultúrtermében tanácskozásra gyűltek össze megyénk nagyobb postahivatalainak vezetői. A tanácskozás napirendjén a hírlapterjesztési munka szerepelt. Megjelent az értekezleten dr. Jenéi László a postavezérigazgatóság részéről, Molnár József, a MEHIV vezetője, Marossi Ferenc a postaigazgatóság hírlaposztályának vezetője, Tóth József elvtárs, a Népújság Lapkiadó Vállalat igazgatója.

Marossi Ferenc, a postaigazgatóság hírlaposztályának vezetője bevezető szavaiban üdvözölte a megjelenteket, majd a postahivatalok előtt álló feladatokról beszélt. Elmondotta, hogy a súlyponti kérdés az elkövetkezendő időkben a Nép- szabadság és Népújság példányszámainak megtartása, illetve emelése mellett a Magyar Mezőgazdaság és az ifjúsági lapok terjesztése.

Molnár József elvtárs referátumában elmondotta, hogy a falu szocialista átszervezése, a falvak új élete szükségszerűen követelik meg úgy politikai, mint gazdasági szempontból a politikai napilapok, illetve szaklapok példányszámainak növelését. Elismeréssel szólott a füzesabonyi és egri járás több postahivatalának munkájáról, majd közölte, hogy Rad- ványi György, a MEHIV dolgozója, egyetlen hónap alatt 160 előfizetőt szerzett a Magyar Mezőgazdaság című lapra. Hangsúlyozta annak fontosságát, hogy a postahivatalok a jövőben méginkább támaszkodjanak a pártszerveze-v tek és a tömegszervezetek segítségére. A referátum után a postahivatalok vezetői beszámoltak a saját munkaterületükön végzett munkáról és elmondották, hogyan áll a hírlapterjesztés ügye saját váró. sukban és községükben.

^AAA^W^\AA^AWAA^\W^^M^^^/WVVA^VWWVW\MA/WVWVW>/WSAA/W\/WW)AA/W^A/ViWMM/VAA\WW\AAAAAAAA^W)^^A/WV\^^AAAAA/\A/SAAAAA/WWWWW)AAAÁAAMAAAAÍ

BOBKŐ GYULA:

Miklós káplán

Y ÁL YOGIIÁZB AN szüle- ^ tett, a falu szélén.

Mivel jó esze volt, felvették ;a gimnáziumba. Örült az apja, anyja, hiszen egyetlen álmuk, ;— mi is lehetett volna más? — csupán az volt, hogy fiukból ember válhasson. Sajnos, egyik sem tudta már kivárni azt, búcsút mondtak a világnak hamarosan, amely nem akart részükre kenyeret adni. Miklós akkor ötödik gimnazista volt.

Előbb az apa ment el és utána egy évre az édesanyát vitte ;el a bánat és az önmagától megvont falat. Ciberelevesen ;élt, amíg élt, és meghalt, mielőtt láthatta volna fia emberié válását;

Miklós egyedül maradt;

Két rend ruhával meg egy ócskafalú vályogházzal. A ház ára a temetési költségekre volt élég. A telek ugyan jó volt, hagy is, csak vevő nem akart ;rá hamarjában akadni. Szollár úr vette meg, a háromszáz holdas, szánalomból. No meg ; azért, mert legelője éppen ;odáig húzódott és a telket hozzácsaphatta, a ház pedig jó lesz az eső elől behúzódni. :Mert ilyen jó ember volt Szollár úr, még a juhászára is gondolt. Igaz, a házért nem fizetett, mert azt mondta: lebontják, olyan rossz, de hát ezt ;csak mondta;..

Különben is Miklósnak igazán mindegy volt, marad-e hagy nem marad, úgyse az övé már;

így nem maradt Miklósnak semmije, és ezért került árvaházba, hatodikos korában. Közepesen tanult, fanyalogva fogadták hát, s ő nem tudta, mitévő legyen, milyen pályát válasszon. Ám segítség érkezett.

/GIMNÁZIUMBA a „cicce- rekhez” járt, mint anyja mondta volt, és az egyik tanára rábeszélte, legyen pap. Pap, mert akkor máris szemináriumba mehet, ruhát is kap, a tanulás se kerül pénzbe, sőt, ha itt-ott el is akad, egy kis jóindulattal kisegítik, hiszen papok tanítják a leendő papot, így történt, hogy Miklós a hatodik év másik felét már olyan félcivil-félpapi ruhában járta és megnőtt a tisztelet körülötte az alsósok részéről.

Azután leérettségizett, felvette a kispapok reverendáját és ő is besorakozott reggelenként abba a kettős sorba, amely a Nagytemplomba vonult misére.

Legyűrte magában az indulatot, amelyet sűrű paraszti vére néha fellobbantott, ha kenetes beszédet hallgatott, megalkudott sorsával, hiszen más utat nem is láthatott maga előtt. Tudta, sokra nem viheti, lehet belőle egy kis falu plébánosa, de nem is nagyon bánta. Az eleinte kitörni akaró robbanékonyságát lefékezte, elaltatta;

Sápadt és csenevész legény volt, hiszen a kispapokat nem tartották olyan bőséges koszton, s maguk között, mikor nem hallhatta sunyi fül, avval vigasztalták egymást, majd jóllaknak, ha kanonokok lesznek. Egyébként is betegeskedett. Teste nem nagyon bírta tartani nagyra nőtt lelkét, nem is élt sokáig. Apjától gyenge tüdőt örökölt, amely bizony zihált olyankor, mikor végre felért a soklépcsős templom bejáratáig.

De mindennek vége van egyszer és Miklós is keresztülszenvedte a szemináriumi éveket. Fel is szentelték annak rendje és módja szerint, annyi volt csak közte és a többi között a különbség, hogy ő nem kapott senkitől sem csókot. Öregfaluba helyezték ki káplánnak.

Bizony, öreg volt ez a falu, nemcsak nevében, de lakóiban is. Alig volt ott fiatal, mert a mészköves vidék nem adott életet. A falu lakói mészége- tésből és erdőirtásból tengették életüket, s a bajt még tetézte, hogy nem volt fuvarjuk se. Ló még csak akadt volna, de út! Az út; az nem volt járható. Mert kora _ősztől késő tavaszig a lucsok, a sár, és főleg a hófúvás járhatatlanná tette.

A FALU PLÉBÁNOSA,

főtisztelendő Kenéz János úr, már régen ott élt és a faluban suttogva regéltek gazdagságáról, meg fukarságáról. De hangosan szólni senki nem mert. Nem is merhetett, mert az öreg sipító hangján már a következő vasárnap név szerint prédikálta volna ki azokat, akik bántani mernék. így mindenkinek „fogdbeszád” volt a neve.

A plébános urat a köszvény bántotta, sokszor volt hetekig Hévizén és ezért kellett mellé adni egy káplánt. Nem szívesen vette, mert féltette mindenét, különösen a zöldségeskertjét. Igaz, hogy ritkaság is volt ezen a vidéken az ilyen szép zöldség, mert messziről hozatott hozzá jó földet. De még jobban féltette a stólapénzt. Ám nem tudott mit tenni, a felettesek ráparancsolták ezt a fiatal gyereket, aki most illő tisztelettel jelentkezett nála. No — gondolta —, elég egy- szálbél, vézna kis papocska, talán csak nem fog sokat enni, hát mosolyra húzta a száját. Azért előre megmondta neki:

— Hát édes fiam, örülök, hogy itt vagy, legalább ápolhatom magam. De azért, ha nem is vagyok itt, az én szemem mindég rajtad van. Mert én azt is tudom, édes fiam, hogy Tóth Mari mennyit tesz a perselybe vasárnaponként, fillérre összeadom az egészet a fejemben, ami távollétem alatt egybegyűlik. Hát úgy vigyázz! Számolva adom ki a tojást. Mindennapra egyet, mert fiatalembernek megárt a sok tojásevés ..; — Miklós káplán csak hallgatta, hallgatta gazdája beszédét, amely minduntalan visszakanyarodott az evésre és a pénzre. Végezetül így fejezte be a plébános:

— Fizetésedet nem tőlem kapod, azt a káptalan utalja ki. Sok pénz, negyven pengő. Nagy pénz! De remélem, fogsz rá vigyázni. Azt megkövetelem, hogy havonta tíz pengőt félretegyél, a többiből ruház- kodhatsz, jótékonykodhatsz, könyveket vehetsz, miegymást. A könyveket látni akarom, mielőtt megveszed. Jegyzéket mindenről csinálsz. Kosztra nem vonok le, ebből is láthatod jóindulatomat. Hiába, én már nem változom. Ezért is szeretnek.;.

ÍGY KEZDTE HÁT Mik- lós pályáját, s az öreg plébánosnak nem lehetett ellene panasza. Mert nem sokat evett, hiába volt hegyi levegőn. Nem is nagyon benőéit,

inkább magában gondolkodott, A kertet ápolta, s Kenéz főtisztelendő már kezdett is örülni neki, mivel egy napszámost megtakarított vele. Azután eljárt a filiára misézni. Battára. Az öreg már nem ment, sajnálta a lovait azon a rossz úton, meg úgyis csak nyolc család volt ott, azok is mind szegények, és a sok gyereken kívül nem vittek mást a templomba. Tiszta ráfizetés volt már az egész. Elküldte hát Miklóst, persze gyalog, hadd erősödjék azon a hegynek fel, völgynek le, nyolckilométeres úton.

Hogy megjött az ősz, jó po- csétás, megint fájni kezdett a lába, s bár nem szívesen, de mégis elutazott a fürdőbe. Lemért mindent, amit lehetett, még Miklós szobáját is átvizsgálta, azután aggódó szívvel hagyta fiatal káplánjára a plébániát, a keresztelést, a temetést, és legfőképpen az esküvőt ..:

Miklós mélyet sóhajtott és fiatal lelke megkönnyebbült, amikor végre értelmes életében először, magára maradt. Napjai kényelmesebben, köny- nyebben teltek el és megpróbálta beváltani azt az elhatározást, hogy végiglátogatja a falut. El is ment néhány családhoz.

Ám azok furcsán fogadták. Bizalmatlanul. Egyik-másik meg is tudakolta, hogy mi járatban van. Hiszen a pap megjelenése náluk mindég csak bajt jelentett. Bajt, ha kereszteltek, mert egy szájjal többnek kell enni adni, bajt, ha esküdtek, mert a papnak is pénz ■ kell ilyenkor, és bajt, ha temettek, mert hát Istenem ... a halál is baj, akármilyen rongyos is ez a cudar élet...

Meg ez a hegyi nép olyan zárkózott is, mint maga a kis