Népújság, 1961. május (12. évfolyam, 102-126. szám)
1961-05-04 / 103. szám
1961. május 4., csütörtök SEPOJSAG 3 Keserű pirulák • • • Megnyílt a termelőszövetkezeteink élete című dokumentációs kiállítás Alig több mint egy hét telt el azóta, hogy Fidel Castro kubai miniszterelnök az örömmámorban úszó Havannában bejelentette az ellenforradalmárok inváziós kísérletének teljes kudarcát, s most Kennedy elnöknek újból keserű pirulát kellett lenyelnie. A világimperializmust: elsősorban annak vezető erejét, az amerikai imperializmust újabb vereség érte. A vereség, ha nem is volt olyan s,látványos”, mint amit Kubában 72 óra alatt szenvedett el, jelentőségében, várható következményeiben semmivel sem maradt el az előbbi mögött. Laosxban Ebben a kis délkelet-ázsiai országban, hosszú éveken át folyt a harc először az állam függetlenségéért, majd a függetlenséget nyert nép igazi szabadságáért. Végül is az 1954. évi genfi egyezmények megteremtették a laoszi nép békés, virágzó, külső beavatkozásoktól mentes életének feltételeit. Az elmúlt években azonban az Egyesült Államok és a támadó szellemű délkelet-ázsiai tömbben részvevő szövetségesei mindent elkövettek azért, hogy Souvanna Phouma miniszterelnököt és kormányát letérítsék arról az útról, amelyet népe és az egyetemes béke érdekében követett: a nemzeti függetlenség és a semlegesség útjáról. Amikor látták, hogy a törvényes laoszi kormány vezetőjét és tagjait sem a politikai, sem a gazdasági, sem pedig a lélektani nyomás eszközeivel nem lehet jobb belátásra bírni, fegyveres harcot robbantottak ki az országban. Először Nosavanra, a lázadó tábornokra építették terveiket, majd Boun Oum vezetésével bábkormányt is alakítottak, amelyet nagysietve elismertek és szövetségeseikkel is el akartak ismertetni. A SEATO égisze alatt Thai- földön, Dél-Vietnaíhon át ontották a hadianyagot Laosz- ba: zsoldosokat toboroztak, tanácsadókat bocsátottak a Boun, Oum—Nosavan-klikk rendelkezésére. A laoszi hazafiak, a Patet Lao és a törvényes kormány csapatai azonban különösen a legutóbbi hetekben egyik csapást a másik után mérték a lázadók egységeire. Luang Prabang, a királyi székhely és Vientiane, a közigazgatási főváros ugyan még a lázadók kezén volt, de a Patet Lao és a kormánycsapatok döntő katonai győzelme mindinkább bizonyossá vált. A lázadó klikket ért katonai vereségekkel együtt jártak az amerikaiak diplomáciai fiaskói is. Boun Oum „kormányát” még saját szövetségeseivel sem tudta elismertetni az Egyesült Államok. Április 25-én szovjet—angol egyezményt tettek közzé arról, hogy összehívják a laoszi ellenőrző és felügyelő bizottságot, valamint a laoszi kérdés rendezésére hivatott nemzetközi értekezletet. Egyidejűleg tűzszünet! felhívást juttattak el a harcoló felekhez. Jellemző a hivatalos Amerika magatartására, hogy még a tűzszüneti felhívás után sem állították le a hadianyagszállítást a lázadó erőknek és értésre adták, hogy „egyelőre nem hajlandók részt venni a szóban forgó nemzetközi értekezlet munkájában. A tények azonban tények maradtak még akkor is, ha egyesek nem akarnak tudomást venni róluk. Az amerikai imperializmus újabb diplomáciai és katonai veresége pedig _ tény, méghozzá fájdalmas, kiábrándító valóság Washington számára. Laosz új koalíciós kormánya a jelenlegi helyzetben elképzelhetetlen a Patet Lao, részvétele nélkül. Ez pedig már önmagában is biztosíték arra nézve, hogy az új kormány a béke és a nemzeti függetlenség, a semlegesség és az el nem kötelezettség politikáját követi, mégpedig nem a Wall Street és a Pentagon szájíze szerint, hanem a laoszi nép akaratának és elképzeléseinek megfelelően, A nemzetközi imperializmus veszteségszámlájára írjuk a szélsőséges gyarmatosító körök algériai kudarcát is. Algériában Challe, Sálán, Jouhaud, Zeller tábornokoknak és társaiknak tiszavirág-életű uralma s annak dísztelen vége újabb intő példa lehet azok számára, akik még mindig nem számolnak a néptömegek erejével, hatalmával. A sze- dett-vedett, negyvenöt százalékban volt náci katonákból verbuválódott idegenlégiós, ejtőernyős rohamcsapatokra támaszkodó lázadó tábornokok nemcsak Algériában, hanem Franciaországban is a kezükbe akarták kaparintani a hatalmat. A polgárháborúval való zsarolással, az anyaország ellen intézendő támadás fenyegetésével akarták rábírni De Gaullet „és kormányát”, hogy adja át helyét a szélsőséges gyarmatosítók érdekeit képviselő jobboldali, fasiszta klikknek. Algériában és Franciaországban is fasiszta, parancsuralmi rendszert akartak létrehozni. A lázadók fő célja volt az észak-afrikai, elsősorban az algériai francia gyarmati uralom fenntartása, az algériai szabadságharcosokkal való „leszámolás”. Franciaországban pedig véget akartak vetni a már amúgy is korlátozott politikai szabadságjogoknak, egyszer s mindenkorra el akarták né- mítani a baloldali erőket, a haladó szervezeteket, különösképpen a gyarmatosítók legfőbb ellenfelét: a kommunista pártot. Mi okozta a katonatiszti puces meglehetősen gyors bukását ? Az a kérdés merül fel, önkéntelenül is, ha figyelembe vesszük, milyen drámai órákat élt át a francia főváros és az ország népe, a két napon keresztül, ejtőernyős inváziótól, polgárháborútól tartva. Párizsi és általában nyugati burzsoá körökben hajlamosak rá, hogy De Gaulle személyes érdemének tudták be a zendülés kudarcát. Nos, De Gaulle tábornok, vagy Debré miniszterelnök televízió- és rádióbeszédei, drámai felhívásai, önmagukban aligha szabhattak volna gátat az események elfajulásának. Ami elsősorban meghiúsította az ultrakolonia- listák szolgálatában álló fasiszta katonai körök terveit, az a francia munkásosztály, a francia nép egységes fellépése volt a fasiszta veszély ellen. A sorsdöntő órákban több mint tízmillió dolgozó lépett figyelmeztető sztrájkba, népi milíciák alakultak, s magában Algíriában pedig a reguláris hadsereg egységei hűek maradtak a kormányhoz. Ezek nem De Gaulle személyes érdemei, azok a tényezők, amelyek már eleve eldöntötték az esztelen kísérlet sorsát. A fasiszta veszély azonban a lázadás leverésével mégnem múlt el. Challe tábornok ugyan már a Semté-fegyház lakója, de az összeesküvés többi szervezője és irányítója még mindig nem került hurokra, A De Gaulle-kormány elnéző magatartása pedig, — ami például az úgynevezett „barikádok perében” is megmutatkozott — egyenesen bátorítja a szélsőjobboldal hasonló próbálkozásait. Ugyanakkor De Gaulle-ék minden alkalmat megragadnak arra, hogy sanda mészáros módjára csapást mérjenek a baloldali erőkre, amelyek — miként a múltban — most is döntő szerepet játszottak a pártütők terveinek meghiúsításában. A kormányhatóságok még az algériai puccs napjaiban elrendelték a gyülekezési tilalmat, megtiltották a baloldali szervezetek által meghirdetett tüntetések megtartását. most csütörtökön pedig „feltették a koronát” eddigi működésükre. Elkobozták az Humanität, a Liberation-t és több más, haladó, vidéki lapot. Azért kobozták el ezeket a lapokat, mert közölték a kommunista párt deklarációját. Hogy mennyire önkényes volt a degaulleista hatóságok eljárása, arra rávilágít a Monde című, tekintélyes polgári lap is, amely az elkobzások indokolásával összefüggésben hangsúlyozza, hogy „más politikai megfigyelők, más szervezetek is ugyanilyen ítéletet alkottak az események okairól és tanulságairól, mint e közleményben a kommunista párt.” Ha a De Gaulle-kormány ezután sem vonja le a tanulságokat az algériai eseményekből, ha nem támaszkodik következetesen az ország haladó erőire, s nem sújt le erőteljesen a szélsőjobboldali szervezetekre és csoportokra, akkor mind Algériában, mind pedig Franciaországban továbbra is ki lesz téve a mostanihoz hasonló próbálkozásoknak. Chall, Sálán, Lagail- lard és a hasonszőrű kalandorok ilyenfajta kísérletei pedig nemcsak Franciaországot, a francia népet fenyegetik, de súlyosan veszélyeztetik az egész világ békéjét és nyugalmát is. Vasárnap délelőtt 11 órakor ünnepélyes keretek között megnyílt az a kiállítás, amelyik Heves megye termelőszövetkezeteinek életét, fejlődését mutatja be. A kiállítást a megyei tanács VB művelődésügyi osztálya, a mezőgazdasági osztály, a Termelőszövetkezeti Beruházási Iroda és a Dobó István Múzeum rendezte. A Pedagógiai Főiskola díszterme — a kiállítás színhelye — zsúfolásig megtelt érdeklődőkkel vasárnap délelőtt, a megnyitás időpontjában. Bíró József, az MSZMP Heves megyei bizottságának titkára, rövid megnyitó beszédében vázolta a termelőszövetkezetek fejlődését, számadatokkal igazolta az évek, főleg az utolsó két esztendő számottevő eredményeit. Külön, részletesebben foglalkozott a megyére jellemző szőlőtermelési feladatokkal és eddig elért eredményekkel. Ünnepi megnyitója zárószavaiként köszönetét mondott mindazoknak, akik lelkiismeretes munkával tették lehetővé a kiállítás megnyitását. A nagyszámú közönség különös érdeklődéssel fogadta azokat a képeket, amelyek a termelőszövetkezetek munkájával foglalkoztak. Az egész kiállításnak a lényeges vonása, hogy főleg a tsz-ek munkájáA szocialista brigádok mindenhol élen járnak a termelésben. Petőfibányán a jó termelési eredmények mellett a szocialista brigádok főleg az anyagtakarékosságban emelkednek ki. petőfibányai altá- ró-üzemben jelenleg 14 brigád harcol a szocialista brigád címért: közülük heten már néhányszor el is érték. A brigádok közül kilenc kisebb csapat, öt pedig nagy létszámmal dolgozó frontbrigád. Legnagyobb megtakarításuk a frontfej tési munkák közben születtek. Különösen kitűnt a 71-es, a 109-es, a 112-es, a 123- as és 142-es frontbrigád, amelyek közül ketten, a 112-esek és 142-esek már szocialista brigádok. Országos szinten is számottevő a 142-es frontfejtésen született eredmény: Itt a dolgozók 50 százalékos faanyagmegtakarítással végzik munkájukat. Az üzem szocialista brigádjainak jó eredményei ellenére sem feledkezhetünk meg a hiányosságokról. Ezek közt elsőnek kell megemlíteni, hogy néha nem törődnek eléggé a szocialista brigádokkal, mával, a tagok munkájával foglal kozott, kevés kép adott ízelítőt a szórakozásból, de most nem is ez, hanem az előbbi volt a cél. A kiállítás megrendezésében a Magyar Foto képein kívül a falusi művelődési otthonok fotoszakköreinek képeit is felhasználták. Különösen nagy érdeme van ezen a téren Katona Ferencnek, a verpeléti művelődési ház igazgatójának, Nagyrédéről Harták Jánosnak és Pélyről Fodor Pálnak. Ezenkívül a múzeum archívum- anyaga is helyet kapott a tablókon, amelyeket — és az ösz- szes grafikai munkát — szép kiállítással oldott meg Nagy Ernő és Kocsis Árpád. A forSzombaton este a nagyközönség előtt zárva maradt az egri Otthon Étterem. Nem szünnapot tartottak, a vállalat dolgozói ünnepeltek, családias összejövetelt tartottak. Nemcsak az egriek vettek abban részt, szép számmal jöttek vidékről is, Gyöngyösről és környékéről külön busszal érkeztek. gukra hagyják őket. A brigádvezetők például nem tartják meg minden hónapban a brigádértekezleteket, s nem vezetik rendszeresen a brigádnaplókat sem. így a napló nem tükrözi hűen a brigád munkáját. Ezek a hiányosságok főként a csapatvezető rovására írandók; kis jóakarattal ki lehet küszöbölni őket. Az üzemben dolgoznak olyan brigádok, amelyek ugyan nem kapcsolódtak be á szocialista brigádmozgalomba, de olyan példamutató munkát végeznek, amely méltán kivívja az üzemvezetőség és dolgozótársaik elismerését. Ezek között említhetjük meg a feltáráson dolgozó Harmos Imre brigádját, de több ilyen csapatról is beszámolhatnánk. A szocialista brigádok már eddig is jelentős eredményeket értek el a munka termelékenységének növelésében és az anyagtakarékosságban. Az üzemvezetőség az elkövetkezendő időkben is számíthat jó munkájukra. Tóth Ernő vájár. gatókönyvet Nagy József főiskolai adjunktus állította össze. A kiállításon két termelőszövetkezet életével több kép foglalkozik. Az erdőtelki Üj Élet Tsz már megvalósított és megvalósítás előtt álló létesítményeit, a brigádok munkáját szemlélteti elsősorban, a boldo- gi tsz pedig azért emelkedik ki, mert a tervbe vett külső majorok, a nagyüzemi gazdálkodással megváltoztatott határ képét mutatja be. A dokumentációs kiállítás keresztmetszetet ad és bepillantást nyújt abba a nagy és újszerű munkába, amit a mezőgazdaság szocialista átszervezése hozott megyénk dolgozó parasztjainak életébe. Tóth László igazgató ismertette az elmúlt év tapasztalatait, sőt visszapillantást adott a lezárt hároméves terv időszakára. Dicséret és elismerés illeti a vállalat dolgozóit, becsülettel teljesítették a rájuk háruló feladatokat, 109 százalékra teljesítették a hároméves tervfeladatot. Ezer és ezer ember napi élelmezéséről gondoskodnak megyénkben, a nagyüzemekben kulturált módon szervezték meg a munkások étkeztetését. A nagy nyilvánosság előtt ismertették a munkaverseny eredményeit. Az első díjat nem adták ki, mert egy kicsi hiányzott a feltételek teljesítéséből. A második díjat és a vele járó 1500 forintos jutalmat a kisterenyei 11. számú üzem, a harmadik díjat a nagybátonyi 20. számú, és ugyancsak harmadik díjat a siroki 7. számú üzem nyerte, egyenként 1000—1000 forint jutalommal. Kiváló dolgozó kitüntetést, jelvényt és jutalmul kétheti fizetést kaptak: Várhegyi Ti- bőmé, Eger, Pál Istvánná, Nagybátony, Jászberényi Mik- lósné, Eger, Kállai Istvánná, Eger. A szombati ünnepség során osztották ki a nyereségrészesedést. Átlagosan 12,5 napi bérnek megfelelő összeget kaptak a dolgozók. A jó munka elismerése, a kitüntetéseit, mintegy 15 000 forint jutalom és a nyereségrészesedés kifizetése után tehát minden okuk megvolt a vállalat dolgozóinak arra, hogy jó hangulatban, vidáman töltsék el a szombat estét. A petőfibányai szocialista brigádokról A jó munka után vidám ünnepség a Felsömagyarorazági Üzemi Vendéglátó Vállalatnál '■.iiiiiitiiiittaiiaii4uaiiiiii!tiMiiiiitiniiiiii»"i iiiBiiaifiiiiif«iiiiiiiiitiiiiiiiiiiiiiiii»!ii!iiiiiiiiiivii«iiiiiiiiiiiiiiiuauiiiiiiiiiiitaiii!iiiiB isnBHiivaiiiniiivuvTrviivtiaiiiiiiiiiiisiiiiiiiiiiiiiiw.iaiiiuauaHpiii lllllllMBi ■ 'i|r|ti|!<|li|u|li|l!|iie 11 < 11 l • ■ 11II« 11 • II111 • II11! II! ■ 11« TERMELÉKENYSÉG. Az ______________________ első pillanatban távolinak, száraznak, és szinte megfoghatat- lannak tűnik ez a fogalom, s valljuk be őszintén: hirtelen, az első hallás után bizony nehezen tudjuk ennek a nehéz közgazdasági fogalomnak a pontos meghatározását elmondani. Talán, ha minden tudásunkat összeszednénk itt a poroszlói Béke Tsz irodájában ülő emberekkel, akkor is sántítana egy kicsit a meghatározás, de ha magát a pontos definíciót nem is tudjuk kapásból és fejből elmondani, mindenki érzi és tudja, miről is van szó. — Többet és többet termelni, ez a lényege a termelékenységnek — így él ez a fogalom a szövetkezet fiatal ag- ronómusának, Korsós Ferencnek agyában is, hiszen ő is jól tudja, hogy évről évre ugyanazon földterületen hasonló munkaerő és hasonló ráfordítások közepette mindig többet és többet kell és lehet is kihozni a földből, többet elvenni a természettől. Természetesen annak, hogy mindig többet és többet termeljünk, sok-sok módja, számtalan ösztönzője és elősegítője van. a gépek, a növényvédőszerek, műtrágyák használatától kezdve a fejlett agrotechnikai eljárások alkalmazásáig. Mostani beszélgetésünk során is arról esik szó, hogyan próbálják szövetkezetükben a hathatósabb, termelékenyebb gazdálkodást bevezetni, hoBeszélgetés egy agronómussal — a termelékenységről gyan tudják és akarják alkalmazni a fejlettebb módszereket. — Szövetkezetünk munkájában a fejlődésnek megfelelően évről évre egyre több és több termelési ágban beszélhetünk fejlettebb módszerekről, termelékenyebb gazdálkodásról — mondja az agronó- mus. — Elsőnek vegyük például azt, hogy szövetkezetünk már évek óta a saját gépparkjával dolgozik. öt erőgépe van a szövetkezet tulajdonában, két lánctalpas, két Zetor és egy U—28-as. A TERMELÉKENYEBB munka szép példáit látni a növénytermesztésben, s itt elsősorban a búzavetéseknél. A szövetkezet gépei kellően előkészített talajba, őszi mélyszántásba vetették — természetesen gépekkel — az őszi búzát, s ugyanakkor holdanként egy mázsa szuperfoszfátot szórtak ki alá. A tavasz folyamán meghengerezték az őszi vetést, fejtrágyaként holdanként 60 kiló pétisót szórtak rá, s mindez a gondozás, szakszerű kezelés jó termést eredményez. Hogy mennyit? Jósolgatni talán még nehéz lenne, de egy biztos, el éri, sőt néhány százalékkal túl is haladja az elmúlt évek átlagát. — A szövetkezetben kísérleteket is folytatunk a magasabb terméshozam elérésére — mondja büszkén Korsós elvtárs. — Az idén 33 holdon vetettünk szovjet búzát, s ettől jóval többet várunk, mint a hazai fajtáktól. A szakszerű kezelés mellett minden bizonnyal 15—16 mázsás átlagtermést arathatunk le holdanként ebből a fajtából. A szövetkezet géped 62 holdon szórták el a cukorrépa vetőmagot, s amint a beszélgetések során megtudjuk, itt is többre lehet számítani a tavalyinál. Ennek egyik oka az, hogy jól előkészítették a talajt. Holdanként 150—200 mázsa istállótrágyát kiszórtak rá, őszi szántással mélyen beforgatták. A várható siker másik oka a szövetkezet szakembereinek elgondolásában, terveiben rejlik. Eddig ugyanis a régi szokások szerint 50 centiméter volt a vetési sortávolság, de az idén a különféle szaklapok és szaktanácsok alapján 42 centiméteres sortávolságra vetették el a cukorrépamagot. Hasonló a helyzet és terméskilátás a kukorica termelésénél is. Megkérjük Korsós elvtársat, hogy ezt is mondja el nekünk. — Az elmúlt években részben szakértelem hiánya, részben más okok miatt nem tudtuk a kukorica négyzetes vetését bevezetni. Most a közelmúltban négyzetbe vető gépet vásárolt a szövetkezet és az idén 60 hold kukoricát már ezzel vetünk el. A négyzetes vetéssej holdanként megtakarítunk mintegy hat kiló hibrid kukoricavetőmagot, s ez 60 holdnál több mint három és fél mázsát jelent. A négyzeté« vetési módszerrel elérjük a holdankénti 18—20 000 tőszámot, ugyanakkor egyszerűbb lesz a tábla művelése, mivel a gép keresztbe-hosszá- ba tudja kapálni, s jóformám alig kell alkalmazni kézi munkaerőt a kapáláshoz. Föl tétlen nül olcsóbb, gazdaságosabb, több termést hozó, egyszóval termelékenyebb módszer ez. TOVÁBB LEHETNE :Tlég rolni a jó példákat, de a sok közül csak egyet említsünk még: a fűkaszálók alkalmazását. A szövetkezetnek 420 holdas kaszálója van a Tisza árterületén, ugyanakkor még 100 hold lucerna is minden évben kaszálásra vár. Ha a kaszálást kézi kaszával végeznék, akkor az 520 hold egyszeri kaszálása 520 munkanapba kerülne. (Egy ember napi teljestíménye egy hold.) De ez már csak a múlté. Két fűkaszát és egy rendsodrót vásárolt a szövetkezet, s ha a két gép nekiáll, naponta 30 holdat játszva le is vág. Harminc ember munkáját végzi el tehát egy nap alatt, s az összes területet 17—18 nap alatt képes lekaszálni. Ol-é csóbb, termelékenyebb a gép munkája, s ugyanakkor soksok fáradságos fizikai munkától mentesíti az embereket. A termelékenyebb gazdálkodásnak sok lehetőséget lehetne még alkalmazni az állattenyésztésben is. A szövetkezet állatállománya már kialakult és jónak mondható. De a megfelelő férőhelyek, berendezések hiányában még mindig nem kifejezetten nagyüzemi az itteni munka. Szükség lenne még sok-sok férőhelyre, épületekre, magtárra, öntözőberendezésre ahhoz, hogy még eredményesebb, termelékenyebb legyen a poroszlói Béke Tsz tagságának munkája. Természetesen, ami késik, nem múlik. A közmondás is ezt tartja, s bizonyos, hogy az elkövetkezendő évek fejlődése mindezeket magával hozza. A mezőgazdasági termelés fejlettebb technikájának alkalmazása, az új gépek és fejlettebb eljárások, jobb módszerek bevezetése a jövőben itt a poroszlói Béke Tsz-ben is tovább növeli majd a termelékenységet, a hozamokat. Császár István
