Népújság, 1961. május (12. évfolyam, 102-126. szám)

1961-05-13 / 111. szám

4 NßPÜJSAG 1961. május 13., szombat A hét nagy vicce Egy idősebb asszony néze­geti a „zsibogó” használt hol­mijait, a hajdanvolt „ruhaköl­teményeket’’. Szeme fürkészve, nyugtalanul ide-oda jár. Végre megállapodik egy szemre sem éppen gyönyörű darab mellett. Tetszik neki. Közelebb megy a holmi őrzőjéhez, s csillogó szemmel, szinte bizalmaskodó suttogással kérdi: — Amerikai? — Nem, kérem, baktat... S az idősebb asszony, arcán gúnyos fintorral — eloldalog. — kyd — — A BOLDOGI 24 tagú KISZ-brigád benevezett az országos kukoricatermelési versenybe. A fiatalok nagy szorgalommal dolgoznak, hogy a versenyben jó helye­zést érjenek el. — LEVIZSGÁZTAK a no- vaji dolgozók iskolája VII. osztályának tanulói. A vizsgán 21 fő jelent meg, tanulmányi átlaguk 3,75. Egy jeles, hét jó, tíz közepes és három elégséges rendű tanuló volt. — MÁJUS TIZENHATO- DIKÁN ülést tart a Hevesi Járási Tanács egészségügyi állandó bizottsága Kiskörén. Az ülésen a termelőszövetke­zetek közegészségügyi hely­zetét tárgyalják meg. — A VERPELÉTI színját­szók a nőtanács rendezésében nagy sikerrel mutatták be a Boldogságfelelős című színda­rabot. — A KOMPOLTI Kísérleti Gazdaság ebben az évben 54 mázsa baromfi eladására kö­tött szerződést az állammal. — MA TSZ-LÁTOGATÁS- RA viszi a legjobb munkacsa­pat asszonyait a városi tanács és a nőtanács Abasárra, majd a verpeléti termelőszövetke­zetekbe látogatnak, ahol a tsz nőbizottságai fogadják az eg­rieket. EGRI VÖRÖS CSILLAG Alba Regia EGRI BRÓDY Orkán GYÖNGYÖSI PUSKIN Warrenné mestersége GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Megtorlás HATVANI VÖRÖS CSILLAG Sorsok állomása HATVANI KOSSUTH Meztelen igazság HEVES Lányok tavésza PÉTERVÁSARA Babette háborúba megy FÜZESABONY Lámpaláz Heves megyei Tanácsi Építőipari Vállalat az 19S1/62. iskolai év kezdetén felvesz egri kőműves tanulókat. Jelentkezéseket már most elfogad a vállalat központ­ja: Eger, Barkóczki utca 2. Telefon: 16—62. NÉPÚJSÁG A Magyar Szocialista Munkásban Heves megyei Bizottsága és a megyei tanács tapia. Felelős szerkesztő: Suba Andor. Kiadjál Népújság Lapkiadő Vállalati Felelős kiadó: Tóth Józsefi Szerkesztőség: Eger. Beloiannisz u. 3; Telefon: 12-57. 12-73. Postaüők: 33. Gyöngyös. Főtér 3.. fszt. 19. Telefon: 697i Kiadóhivatal! Eger, Bajcsy-Zsillnszky utca b Telefon: 24-44. Postaflók: 23i Heves megyei Nyomda Vállalat. Eger. Brődy Sándor utca ti Felelős vezető: Mandula Ernő. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizet­hető a helyi oostahivataloknál és kézbesítőknél. »Cflzetésl díj: egy hónapra 11 Ft. . „Az élet szólít, menni Megható ünnepségen búcsúztak az Egri Pedagógiai Főiskola végzős hallgatói iskolájuktól 1961. MÁJUS 13., SZOMBAT: SZERVÁC 5 évvel ezelőtt, 1956. május 13-án halt meg ALEKSZANDB FAGYEJEV szovjet író, a szovjet írószövetség volt elnöke. 1919— 1921-ben partizánként Távol-Keleten harcolt, itteni élményeit ír­ta meg a Tizenkilencen című regényében. Az Ifjú Gárda, Sztá- tin-díjas regénye a krasznodóni komszomolisták hősies harcát írja le a fasiszták ellen, film és opera is készült belőle. Fagyejev regényei a szocialista realista művészet kimagasló alkotásai. 90 évvel ezelőtt, 1871-ben e napon halt meg DANIEL AUBEB francia operaszerző.. Híres operája a Portiéi néma brüsszeli elő­adása az 1830-as belga forradalom kitörését készítette elő. Művei közül a Fra Diavoló (1830) és a Manón Lescaut (1856) című operák ma is műsoron vannak. 45 évvel ezelőtt, 1916-ban halt meg GUSTAV JÄGER német tudós, a darwinizmus tanainak egyik korai védelmezője. Főműve: Németország állatvilága (1874). Alekszandr Fagyejev A BORONGÓS, esőre álló idő szánté hangsúlyozta azo­kat az érzéseket, azt a han­gulatot, amely tegnap délelőtt az Egri Pedagógiai Főiskola folyosóin, tantermeiben ho­nolt. Meghatott arcú szülők beszélgettek a tantermek előtt és izgatott fiúk, lányok kér­tek egymástól tanácsot, ho­gyan miként rendezzék az in­dulást, pedig ezerszer meg­beszélték már az előző na­pokban. A főiskolások ballagása nem néhány órára szóló esemény. A város lakói jó néhány éj­szakán ébredtek fel az utolsó évüket végző főiskolások éjjeli szerenádjaira, amelyet hálá­juk és szeretetük jeléül ta­náraiknak adtak. A készülődés tehát már na­pokkal ezelőtt megkezdődött, s mikor tegnap délelőtt 11 órakor a virágokkal díszített osztálytermekben megkezdő­dött a búcsúzás a tanároktól, iskolatársaktól, a jól ismert környezettől, már százak lep­ték él a főiskola folyosóit. A KISZ-szervezet és a hall­gatók gondos előkészítő mun­káját dicséri, hogy ilyen szép emlékezetes, szívekre ható ün­nepségen búcsúzhattak iskolá­juktól a leendő tanárok; DÉLFELÉ JÄRT már a idő, amikor megjelentek az osz­tálytermek ajtajában az első ballagok. A szülők, ismerősök, diáktársak virágokkal, ajándé­kokkal fogadták a „nagy útra” induló végzősöket. Az aulában egymás után adták át a dísz­táviratokat, az otthoniak üd­vözletét és alig harangozták el a delet, több száz is­merőstől és érdeklődőtől kö­rülvéve, a szemerkélő esőben indult el a menet a II-es szá­mú Általános Iskola felé ahol az oly sok élményt adó első tanítási órájuk lezajlott, ahol gyakorlati ismereteiket szerez­ték a jövő nemzedékének ne­veléséhez. A zászló- és virágdíszbe öl­tözött teremben úttörők fogad­ták a tanárjelölteket, majd Papp Ernőné, az általános is­kola igazgatója szólt az ün­nepeitekhez. Beszédében töb­bek között hangoztatta: — Ti, akik itt ünnepeltek, úgy indultok rövidesen az életbe, hogy alapos felkészí­tést kaptatok a szocialista ne­velés magasztos hivatásának gyakorlásához. Ismertette a „nemzet nap­számosainak”, az elmúlt rend­szer tanítóinak keserves sor­sát, a megélhetésért folytatott küzdelmét. Ezután azokról a mélyreható változásokról szólt, amelyet a felszabadulás utáni évek hoztak, a kultúrforra- dalom kibontakozásáról, majd a leendő tanárok feladatait sorolva, arra kérte őket, kap­csolódjanak be határtalan lel­kesedéssel az új nemzedék szocialista emberré való neve­lésébe. Ezt várja tőlük az is­kola, amely szárnyra bocsá­totta őket, ezt várja a társa­dalom, amely lehetővé tette tanulásukat. Végezetül sok sikert és a jó munka fölött érzett peda­gógus örömet kívánt a bal- lagóknak. Kedves színfoltja volt az ünnepségnek Kerékgyártó László VIII. osztályos általá­nos iskolai tanuló beszéde, aki a válás nehéz perceit akarta megkönnyíteni néhány szívből jövő szóval. ígéretet téve, so­ha nem felejtik el az ifjú tanárokat, akik gyakorló órái­kon sokat tettek az ő neve­lésükért. A búcsúzó tanárjelöltek te­kintete ezután a főiskola A Gépipari Tudományos Egyesület egri csoportjának kezdeményezésére kétnapos or­szágos ankét kezdődött Eger­ben. A GTE helyi csoportja négy vállalat műszaki gárdá­jából tevődik össze, s a Finom- szerelvénygyár, a Mátravidéki Fémművek, az Egri Lakatos- árugyár és a Budapesti Hajtó­műgyár egri telepének műsza­ki dolgozói, munkásai olyan gyártási problémákkal foglal­koznak, amelyek sikeres és gazdaságos megoldása a hideg­technológia modem eljárás­módjainak alkalmazása nélkül aligha lehetséges. — Ez a körülmény adta azt a gondolatot, hogy a GTE egri csoportja a hidegtechnológia fejlesztésére országos jellegű ankétot rendezzen, s így az előttünk álló feladatokat köny- nyebben meg tudjuk oldani. Másrészt azért, hogy országos szinten is fejlesszük a techno­lógia ezen ágazatát — mondot­ta üdvözlő beszédében Biró Ti­bor főmérnök, a GTE helyi cso­portjának alelnöke. — Dolgozó népünk azt várja zászlója felé fordult. A búcsú­zó tanárjelöltek ünnepélyes arccal adták át a főiskola zászlóit a fiatalabb diákok­nak. AZ ÜNNEPSÉG VÉGÉN nagy taps kíséretében úttörők lép­tek a terembe és azokat a vég­zős főiskolai hallgatókat, akik legnagyobb szívvel és lelkese­déssel vettek részt az ifjúsági mozgalomban, az úttörő csapa­tok irányításában, vörös se­lyemnyakkendővel tüntették ki, ajándékokat adtak át, virággal kedveskedtek a leendő taná­roknak. Az ünnepség ezzel véget is ért. Felszáradtak a könnyek a szülők arcáról, s a diákok is már az elkövetke­zendő napok vígabb esemé­nyeire gondoltak, a délutáni összejövetelekre, ahol vidám poharazás közben búcsúznak diáktársaiktól, s az egész na­pos nagy majálisra, amely a ballagást követi, a nagy ví­gasságra. ahol a Bükk fái alatt tábortűzzel ér majd véget a nagy ünnepségsorozat. Kovács Endre a műszakiaktól, az újítóktól, a szakemberektől, hogy minden téren tárják fel a rejtett tarta­lékokat, népgazdasági sajátos­ságainak legmegfelelőbb, fejlő­désünket meggyorsító termelé­si technológiákat alakítsunk ki. A ma kezdődött előadássoro­zatnak az a feladata, hogy a hidegtechnológiával foglalkozó műszakiak előtt feltárja az adott lehetőségeket a présüze­mek automatizálása és a hi­degtechnológia mind szélesebb körben való alkalmazására. Budapestről és az ország kü­lönböző részéről érkezett szak­emberek előadásai értékelést kívánnak adni a hidegtechno­lógia területén eddig elért ered­ményekről és vázolni kívánják azokat a lehetőségeket, ame­lyekkel e technológián belül az ipari termelést tovább lehet növelni. Az üdvözlések és a megnyitó után a Szakszervezeti Székház nagytanácstermét megtöltő szép számú műszaki szakért!- berek nagy érdeklődéssel vár­ták az előzetes programban meghirdetett előadásokat. A cári hatalom Szibéria vég­telen földjeit gyarmatként ke­zelte. Nem csoda hát, ha az itt élő kis népek léte áldozatul esett a cári birodalom mosto­ha gyarmatosító politikájának. A gyorsan elnéptelenedő távol­keleti részre Európából telepe­sek indultak. 1903-ban egy Odesszából induló hajó fedél­zetén erre a vidékre hajózott felcser szüleivel az a kétéves szőke kisfiú, aki három évti­zeddel később Alekszandr Fa­gyejev néven a szovjet irodalom egyik büszkesége lett. Csugujevkán, a Dél-Usszuri vidé­ken töltötte fia­tal korát. Érthe­tő hát, hogy mi­után a Kolcsak- kal, japán inter­venciósokkal és a kronstadti láza­dókkal folytatott kemény küzde­lemben megjárta a bolsevikká vá­lás útját, és az irodalommal kez­dett foglalkozni, témáját a tá­voli vidék, a tajga életéből me­rítette. Elbeszéléseiben (Ára­dás, Az ár ellen) Furmanov Csapajev című regénye után elsőként mutat be kommunista hősöket a polgárháború viha­rában. A Tizenkilencen című regé­nye 1927-ben tette Fagyejev nevét ismertté az egész Szov- jetoroszországban. Regényéről maga az író vall: „Első és alap­vető gondolata: a polgárhábo­rúban szüntelenül folyik az emberanyag kettéválasztódá- sa.” A megedződő kommunis­tái!:, Levinszon vezetésével, ti­zenkilencen kitörnek az ellen­ség gyűrűjéből, s készek tovább küzdeni a szovjet hatalomért. A regény sikeresen mutatja be, hogy a forradalmat, amely az emberi jellemek nagy formá­lója, a párt szervezetten ve­zette. Az író 1945-ben fejezte be legnagyobb sikerű regényét, Az ifjú gárdát. Témáját egy kis­város, Krasznodon életéből ve­szi, ahol a németek, közvetle­nül a város felszabadulása előtt kivégezték az ellenálló fiatalok egy csoportját. Az „if­jú gárda” tagjai, Oleg Kose- voj, Szergej Tyulenyin, Ivan Zemnuhov, Uljana Gromova, Ljubov Sevcova hősies föld­alatti küzdelem­ben szállnak szembe a meg­szállókkal, akik­nek legszörnyűbb képviselője a sza­dista, kincssóvár Fenbong. Az író nem halmozza az eseményeket, csu­pán annyit tart szükségesnek el­mondani a hős­tettekből is és a gaztettekből is, amennyi szüksé­ges a hősies el­lenállás lelki in­dítóokának meg­értéséhez. A regényt áthatja a romanticizmus, a hősiesség, amely Tolsztoj prózájára em­lékezteti az olvasót. Fagyejev tudatosan vallotta magát a szocialista irodalom úttörőjének: „Nekünk jutott először osztályrészül az a sze­rencse, hogy a szocialista élet­ről beszélhetünk az emberek­nek, és arról, hogyan szereztük meg azt.” A szocializmus iro­dalmában, mint a Szovjet írók Szövetségének főtitkára, aktív munkát fejtett ki, a Legfelsőbb Tanácsnak is tagja volt. Tragi­kus hirtelenséggel halt meg 1956. május 13-án, ötvenöt éves korában. Halála nagy veszteség a második világhá­ború után frissen lombosodó szovjet irodalomban. Nagy Sándor iriiii>ii>iiaiiaiiaii«iiiiiiiiiiiiiiiuaiiiHiuiiii:'>iiiiiiiiiiiiauii>«iiiiiai!iiiiiiiiiaiiiuiiiiiiiiiiiiiiiiiitiiBitii:iiiiiiiimmi!iiiiiiiiiiiiiiiiiiiaiiiniiiiiiiiii!iiiii laiiaiiiijiiBiiaiivnrrmiauiiiaiiajiaiiBiiaiiaiiiiiaiiv.iaiiiiiaiiBuaiiaiiiiiiüaiiiniuiiiiuiiiBiiBiiiiiana-iaiiBiiBiiBiiaiiiiiaiiaiiaiiaiiiiia Kétnapos hidegtechnológiai ankét Egerben (21.) Az ezredes erre a rektornak a „Führer” egyik parancsát nyújtotta át, hogy olvassa el. „Minden várost az utolsó emberig védeni kell! Aki ez elldn fellép, elfogandó és a helyszínen felkoncolandó”. Amikor az egyetem embe­rei elhagyták a parancsnoksá­got, Petershagen az adjután­sát és Wufmbach ezredest hí­vatta magához. „Azt hiszem, találunk meg­felelő parlamentereket” — je­lentette ki mosolyogva. Április 28-án este a szom­szédos Anklam már lángok­ban állt. Az ágyúszó már Greifswaldban is erősen hal­latszott, az idő a cselekvést sürgette. Az ezredes Wurm- bachot az egyetemre küldte a klinika igazgatójához, Katsch professzorhoz, hogy ismertes­se vele elhatározását, misze­rint a várost harc nélkül fel­adják. Katsch professzor kész volt, hogy mint parlamenter a szovjet csapatok elé menve közölje velük Petershagen el­határozását. Schönfeld őrnagy ezalatt el­kezdte az első akció lebonyo­lítását. A parancsnokság meg­bízható emberei eltávolítottá)-' a robbanótölteteket a posta, a vasútállomás, a rakodó és a Ryck-folyó hídja aioi. a io­polgármester és Rickels, a népfelkelés parancsnoka ala­posan melléfogtak. A csapat­tisztek, akiket Wurmbach be­avatott a titokba, azt mutat­ták, hogy helyén van az eszük. Nem kevesen azt is kérték, hogy hagyják őket „lelépni”. Petershagen ezredes elké­szítette a város lakosságához szóló felhívásának a terveze­tét. Este 8 órakor azután Katsch és Engel professzorok­kal még egy utolsó megbeszé­lésre jöttek össze, hogy meg­vitassák a parlamenter-akció lebonyolítását. Egy szerencsétlen hír Az előkészületek közepette bombaként hatott az a hír, amely ‘ az egész vállalkozást sú ­lyosan veszélyeztette, éspedig az, hogy az Anklam mellett szétvert német egységek Greifswald felé özönlenek vissza. Ezek az egységek azt a parancsot kapták, hogy Greifswaldban rendezkedje­nek be védelemre, és tartsa­nak ki az utolsó emberig. Ha ezek a csapatok előbb érnek a városba, akkor Greifs- waldot nem lehet megmente­ni. Petershagen ezredesnek azonnal cselekedni kell. /WtC✓FV Es ő nem késlekedik! Átad egy koholt parancsot a visszaözönlő csapatok pa­rancsnokságának, mintha az a „Führer” főhadiszállásáról jött volna, azzal az utasítás­sal, hogy az Anklam felől visszavonuló csapatoknak szó­ló parancs megváltozott. Greifswaldot dél felé ki kell kerülni, és erőltetett menetben a Schwerin környéki tóvidék­re kell visszavonulni. A szürke emberkígyó elke­rülte a várost... Utolsó fenyegetés: golyó általi halál! Néhány órával később Güstrowból a főparancsnok­ság jelentkezett és a Greifs­wald harci parancsnokságával akart beszélni. Az utolsó hí­vásnál a vonal végéről egy hang ezt recsegte: „A Weichsell-hadseregcso- port haditörvényszéke Rudolf Petershagen ezredest golyóál­tali halálra ítélte!” Röviddel éjfél után, hosz- szú, fáradságos utat maguk mögött hagyva Petershagen ezredes parlamenterei végül is egy szovjet őrjáratra bukkan­tak. Engel professzor meglo­bogtatta a fehér zászlót, egy szalvétát, amelyet Petersha- genné dugott oda Wurmbach ezredesnek. Röviddel később a németek már Anklam egyik kis házikójában üldögéltek a szovjet egységek parancsno­kánál. Már csak negyven perc van hátra és a szovjet csapatok megnyitják az első tűzcsapást Greifswaldra. A parancsot azonban azonnal visszavonták és így Greifswald megmene­kült a biztos pusztulástól. Petershagen megkönnyeb­bülten vette tudomásul, a visszatért parlamenterek tu­dósítását. Segédtisztje, Schön­feld őrnagy gondoskodik arról, hogy egy maroknyi tiszttel együtt végrehajtják a csapa­tok lefegyverzését. Az utcá­kon plakátokat ragasztanak -ki a lakossághoz szóló felhí­vásokkal. Fehér zászlók je­lennek meg, az emberek egy­más karjaiba borulnak. Vége. A háború véget ért! A felszabadítók üdvözlése Ezekben a percekben a pa­rancsnokságon egy kivégző­osztag jelenik meg, SS-tisztek vezetésével. Petershagen ezre­dest keresik. A náci korszak­nak azonban örökre vége van Greifswaldban. Az SS-tisztek elmenekülnek. A megbeszélt időben, ponto­san 11 órakor futnak be az el­ső szovjet páncélosok a piac­térre. A városházán Petersha- gen ezredes várja a szovjet megbízottakat. A kapuk alól, az ablakokból, erkélyekről, mindenütt néme­tek integetnek, először csak bátortalanul, később azonban hangosan, újjongva éltetik a vöröskatonákat. A tavasz első virágait dobálják a földbama katonáknak, németek és oro­szok ölelik egymást... A városházán a német ezre­des tiszteleg a szovjet tábor­noknak, és átadja neki a fegy­vereit. Mindketten kezet nyúj­tanak egymásnak. Nem győztes és legyőzött áll itt egymással szemben, hazá­juk szeretete vezetett ehhez a találkozáshoz. Odakint uj­jong a tömeg, kinyílt számukra a béke kapuja, mert néhány megfontolt német tiszt nem Hitlert, hanem a nemzet érde­két követte. Berlinben ezalatt elkesere­dett utcai harc tombol a város központjában. Már csak né­hány száz méter választja el a vöröskatonákat a Birodalmi Kancellária kertjétől. Berlini finálé Attól az áprilisi naptól kezdve, hogy a szovjet táma­dás az Oderán keresztül meg­indult Berlin irányába, a biro­dalmi fővárosban, a birodalmi főváros lakóinak élete a pin­cékben és a földalatti vasút alagútjaiban folyik. Hitler szü­letésnapja előestjén mondott rádióbeszédében Goebbels még azzal próbálta ámítani a la­kosságot, hogy az adott hely­zetből még van kiút a nácik­nak. De április 21-én délelőtt, amikor Zsukov marsall páncé­los ékeit már a városba özönlő menekültek csoportjai jelzik, még a propagandaminiszter 1« elveszti a kedvét a további ha- zudozástól. (Folytatása következik.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom